Bár Németország bevándorlási célország, a német még nem alakult a
bevándorlókat igazán befogadó társadalommá, és gyakran már az idegenül
hangzó név miatt is hátrányos megkülönböztetés éri a bevándorlókat –
mondta a német kormány bevándorlási, menekültügyi és társadalmi
integrációért felelős megbízottja szerdán Berlinben hivatala éves
jelentésének bemutatóján.
Aydan Özoguz hangsúlyozta, hogy a
német társadalom ugyan évekig tartó nehéz viták után végül tudomásul
vette, hogy Németország bevándorlókat jelentős számban vonzó célország –
ezt jelzi a 2005-ben hatályba lépett korszerű bevándorlási törvény -,
de még mindig tart az a folyamat, amelynek révén a többségi társadalom a
bevándorlókat befogadó “bevándorlási társadalommá” alakul.
Erre utalnak egyebek mellett olyan munkaerő-piaci kutatások, amelyek
szerint egy állás betöltése során gyakran egy idegennek, például
töröknek tűnő vezetéknév is elég ahhoz, hogy a munkáltató olvasatlanul
dobja félre az állásra jelentkező munkavállaló pályázatát. “Ez nem
nagyon fényes bizonyítvány az országunkról” – jegyezte meg a
szociáldemokrata politikus.
Riasztó az is, hogy az utóbbi
néhány évben – különösen a pénzügyi-gazdasági világválság elmélyülése,
valamint az EU-hoz 2004 óta csatlakozott tagországok állampolgáraira
vonatkozó munkavállalási korlátok lebontása óta – egyre magasabbra
emelkedő bevándorlási hullámmal párhuzamosan 2011 óta ismét növekszik az
idegenellenes indíttatású bűncselekmények száma. Tavaly több mint 3200
ilyen bűncselekményt regisztráltak, ami 11 százalékos emelkedés éves
összevetésben – tette hozzá.
A bevándorlók vagy bevándorló
családból származók között a szegénységi és a képzettségi mutatók is
rosszabbak, mint a társadalom egészében. Így például a bevándorló
hátterű középiskolások 11,6 százaléka nem fejezi be tanulmányait, míg a
lakosság egészét tekintve ez az arány csupán 5,4 százalék. A 20-29 éves
korosztályban a külföldi állampolgárságúak körében 30,5 százalék a
szakmai képesítés nélküliek aránya, míg német állampolgárságú
kortársaiknál csak 10,9 százalék – mutatott rá a kormánybiztos,
hozzátéve, hogy a szegény sorban vagy a szegénység fenyegetettségében
élők aránya a bevándorló hátterű társadalmi rétegben 26,8 százalék,
amely a lakosság egészét jellemző mértéknek nagyjából a duplája.
Németország az Egyesült Államok után a második számú bevándorlási
célország a fejlett ipari államokat összefogó Gazdasági Együttműködési
és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai közül. A 80,5 milliós
országban a külföldi állampolgárok száma 6,2 millió, a bevándorló
családból származó, de német állampolgársággal rendelkezők száma pedig
10,1 millió, vagyis nagyjából minden ötödik ember – 16,3 millió –
bevándorló hátterű. E rétegen belül a legnagyobb csoportot 18,3
százalékos részaránnyal a török származásúak alkotják, a második pedig a
lengyel származásúak közössége 9,4 százalékos aránnyal.
A
jelentés szerint tavaly év végén 135 614 magyar állampolgárt tartottak
nyilván Németországban, ami az uniós tagországok Németországban
bejelentett lakóhellyel rendelkező állampolgárainak 4 százaléka. A
többség – mintegy 84 ezer – férfi. A magyar állampolgárok 48,4 százaléka
a 2013. december 31-ét – az adatfelvétel napját – megelőző négy éven
belül érkezett Németországba, a legfeljebb egy éve érkezettek aránya
pedig 30,8 százalék.
Biztonság PiacA szélsőjobb térnyerése várható Németországban?
Az elmúlt években nagymértékben emelkedett a radikális iszlám nézeteket
valló emberek száma Németországban, ennek következtében pedig egyre
erőteljesebb politikai erővé válik az anti-szalafista mozgalom is.
Legutóbb vasárnap, Kölnben került sor a "Huligánok a szalafisták ellen"
elnevezésű csoportosulás tüntetésére. A demonstráció nem várt méreteket
öltött: kis híján ötezer, erőszakra hajlamos, szélsőjobboldali érzületű
emberrel kellett szembenéznie a helyi rendőrségnek. A történtek fényében
felmerül a kérdés, mennyire veszélyes politikai faktor Németországban a
szélsőjobb és milyen módon akadályozható meg a további megerősödésük.
Kitekintő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése