Pótkocsik: Nemzetközi Baráti Találkozó, 2022: A közös felelősségvállalás titka. Ivo Sasek az egész világot megmozgató beszédében megtapasztalhatod, hogy milyen ősi képessétevő erők vannak bennünk születésünk óta.Hallgasd meg, milyen válságkezelési potenciál szunnyad az egész emberiségben. Ismét több ezer néző élte át ezt a napot, amely immár több mint harminc éve megrendezésre kerül, ezúttal élőben, a webkamerás stadionban. Elias bevezetője, Informatikai felelős: „Nem kevesebb, mint 51 országból érkeznek konferenciahívások, több mint valaha! Szívből üdvözöljük önöket!"Ez a barátság nemzetközi ünnepe volt, amelyet élőben fordítottak le nyolc nyelvre. A kezdeti időkhöz hasonlóan kisebb és nagyobb csoportok gyűltek össze a világ minden táján, hogy együtt töltsék ezt a napot. Kicsik és nagyok, idősek és fiatalok, vallásosak és nem vallásosak, háttértől függetlenül mindenki egy csodálatos valóságba merült bele. Éldd át velünk még egyszer ezt a napot! Légy megajándékozva a művészet és a kultúra minden kincsével. Betekintést kaphatsz a közös felelősségvállalás gyakorlatába és megérintheted a tiszta életörö- möt.Légy az új világ tanúja.Hadd vigyünk magunkkal egy olyan napba, amely örökre meg fogja változtatni a világot! Ivo Sasek (2. rész: Felelősségvállalásra születtünk): „Az a legnagyobb élvezet, amit átélhetsz az életben, ha folyamatosan együttmozogsz, megfigyeled, és összhangban beszélsz, cselekszel a felelősségvállaló szellemmel, aki benned munkálkodik. És azt mondom neked, hogy nincs annál csodálatosabb életérzés, nincs nagyobb nyereség annál, mint a közvetlen kapcsolat felfelé. (…) Egy személyes és közösségi „Soha nem akarok már visszamenni”-státuszt akarunk közösen elérni. Oké? (…) Figyelj tehát arra, hogy milyen alapra építesz. Ma egy olyan fundamentumot ajánlok, ami megáll. Garantálom neked. Ezer viharon mentem keresztül ezzel a fundamentummal- a mai napig megállt, mint egy hegy. BEVEZETŐ: Igen, ez így van. Ma mindenféle égtájról és különféle háttérből érkeztünk. Mindannyiunknak megvannak a saját elképzelései erről a napról. És most, az égtáj mind az 1000 pontjából, összegyűltünk arra, ami ma valóban ránk vár, szeretném ezt a napot egy találós kérdéssel nyitni. Készen álltok? (A közönség igenlő választ ad)Mi ez itt? Hátborzongatónak, fenyegetőnek, ijesztőnek tűnik. Talán a pokolból jött? Ez ijesztő, ez egy ... ez egy szörnyeteg? De kedves vendégek, kedves gyerekek, ha most féltek, barátok és ismerősök a világ minden tájáról: Akarjátok tudni, hogy mi is ez valójában? Vagy már kialakult az ítéletünk? Láttuk: Ez egy szörnyeteg, az biztos. A tévében, vagy akár bárhol máshol láthatsz ilyen dolgokat. De én azt mondom, hogy ahhoz, hogy lássuk, mi is ez valójában, ahhoz fényre van szükség! És ezért mondom most: Világítsuk meg! De hiszen ez álomszerű, csodálatos, békés, paradicsomi, a szabadságra, a szépségre, a legszebb nyaralásra, a boldogságra emlékeztet. Hát nem mennyei, kedves gyerekek, kedves barátok, vendégek? Hát nem isteni, csodálatos és sokszínű? El tudja valaki most képzelni, hogy ez ugyanaz a tárgy, amit korábban szörnyként láttunk?És az egyetlen különbség a két kép között a fény! Ezért játszik ma is a fény óriási nagy szerepet, kedves emberek.Amikor apám később beszélni fog hozzánk, ahogy azt 33 éve tapasztalom, olyan valóságokat tár fel, amelyek a természetes szem számára nem láthatóak. De amikor a fényben látod őket, vagyis a szívedben, a szellemedben érzékeled őket, akkor úgy érzed magad, mint a hal a vízben vagy egy delfin. Nos, én ugyanúgy érzem magam, mint ez a delfin itt. Az olyan napok, mint a mai, olyanok nekem, mint a Maldív-szigetek. Minden óra, amivel tovább tartanak, nekem egy álom.De ugyanebben a pillanatban mások számára elég hosszúnak tűnhet, mert csak ezt látják, hogy … (elmosódott kép). Ez nagyon unalmas! Mit felejtettek el? A búvárszemüveget! Ezért most megtehetünk néhány apró óvintézkedést, hogy ez valóban működjön, és mindannyian ugyanazt érzékeljük. Nevezetesen: Ezért, figyelem: nézzünk ma a belső szemünkkel, és lássuk, mennyire válik tisztává a kép.A szívünkkel, a szívünk szemeivel nézzük, nem úgy, ahogy különben átvészeljük az egésznapot: Itt egy találkozó, ott valami megbeszélnivaló... Nem, most állítsuk rá a szívünk antennáját. De ha gyorsan felkapom a ( búvárszemüveget)... Szóval, oké, most bemegyek a vízbe, most delfineket akarok látni. És beugrok: Ezután néhány pillanat múlva így fog kinézni a helyzet: A szemüveg elhomályosodik, már nem látok semmit, és aztán nagyon-nagyon rövid idő után már nem fogom élvezni. Mi, mi? Volt ott egy delfin? Nos, ma ugyanígy érezheted magad: Mindenki a delfinekről, oroszlánhalakról, rájákról áradozik. Te pedig azt mondod: én csak búvárszemüveget vagy egy szörnyet láttam.Mit tehetsz ellene? Először is, ez a hajszál nem a búvárszemüveg alá való, mert akkor bejön a víz, és végül az orrodba kerül. És ez az, amit mondok, ezek figyelemelterelések igaz? Ha más ablakok is nyitva vannak most a laptopodon vagy számítógépeden: Youtube vagy egy csevegőprogram, vagy bármi más. Tudod mit? Csak zárd be, zárd be! Kivesszük a zavaró tényezőt és rendesen megtisztítjuk ... leszigetelt helyeket ... Mi is ..., rajta maradunk. Nem megyünk ki, csak gyorsan cigizni: most gyorsan el kell szívnom egy cigit. Maradjunk rajta! Különben a víz is bejön vele együtt, érted?Vannak más okai is, hogy miért párásodik be a szemüveg. Bele is köphetsz... Ha előtte beleköpsz, az is sokat segíthet. Mások szeretik az ilyen spray-t ...(mutatja a spray-t …). Vagy más dolgokat. Valaki először bemártja a vízbe. Azért, hogy akklimatizálódjon.Szóval mindegy, hogy ki hogyan csinálja a búvárszemüvegével: most lefelé jövünk, benedvesítjük magunkat, ezt akarom mondani: akklimatizálódunk a vízben.De még mindig van egy probléma: Mi van, ha hirtelen így néz ki ...(a képernyőre mutat). Uiiiii! Akkor valamiféle előítéletet vittél a vízbe; talán egy pletykát vagy rágalmat? Ez viszont mindenkit érint a búvár környezetében. Ezért ma: Banánhéjat, szemeteszsákot és olajos kannát tilos a vízbe dobni!Szerintem mindenki tudja, hogy milyen szemetet dobhat még most ki, hogy a víz alatt mindent tisztán lássunk. Hogy valóban készen álljunk, hogy aztán apa tényleg tudjon hozzánk szólni… más világokba merülünk el, dicsőséges valóságokba! Szentbeszéd: Köszöntlek kedveseim, szerte az egész világon. Szeretünk Benneteket és hálát adunk Istennek, hogy még mindig tartaz az időszak, hogy tudunk egymással kommunikálni világszerte. Látomezt a sokzászlót, a vetítővászononkörben. Csodálatos, egyszerűen csak fantasztikus, hogy ez technikailag egyáltalán lehetséges, és különösen ezután a karantén időszak után, amit a világra kényszerítettek. Ennek a háborús időszaknak a közepén, ami tombol, és még többel nehézséggel is fenyeget. És minden más problémával, ami itt lent van. Őrülünk, hogy láthatunk benneteket. Örülünk, hogy itt vagytok. Nagyon élvezzük, hogy ezt a napot veletek tölthetjük el. Ez az egyik legfontosabb nap, amit valaha is eltöltöttünk egymással, efelől biztosíthatlak benneteket. Mivel a téma annyira égető, ez a téma annyira fontos. De nem szeretném elszalasztani, hogy először is kifejezzem a köszönetemet felétek. Köszönöm mindazt, amit tettetek, nem csak ezért a konferenciáért, hanem mindazért is, amit hordoztok a Kla.TV-nél, az SundG-nél és a számos egyéb aktivitásnál, amit most nem is akarunk felsorolni. Tényleg éjjel-nappal velünk vagytok, időt-erőt nem kíméltek. Megfizetitek az árát, annak, hogy mindent megvalósítsátok ahhoz, hogy a világ szükségét enyhítsétek, változást hozzatok. És az a szilárd meggyőződésünk, hogy úgy tudjuk a szükséget legyőzni, ha ma itt egy új időszakhoz érkezünk, ahol minden teljesen más lesz, ahol az, ami a szívünkben kiált, meghallgatásra talál, és mi olyanok lehetünk, mint a szoptatós gyermek, aki az anyja keblén lehet, szophat és biztonságot talál. Így szeretnénk megélni az emberiséget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha közösen azzá válunk, ami vagyunk – igen azt mondom –, hogy amik már vagyunk, ha megtanuljuk felfogni erről van szó ma. Abban való teljes bizonyosság, hogy, amiről itt beszélünk, az is elhozza azt a változást , amit szeretnénk. Szeretünk benneteket. Újra mondom. Ezért rendezzük ezeket a rendezvényeket. Üdvözöllek Benneteket még egyszer az egész világon, Irántól Irakig, vagy akárhol is vagytok. Csodálatos volt egy kicsit látni benneteket. Egyenesen belevágunk a téma közepébe. Csak annyit mondhatok nektek, hogy a "közös felelősségvállalás" témája valóban hatalmas kihívás elé állít bennünket. Miért? Mert a nyelvi zűrzavar korában élünk. Ez a fogalmak háborúja, értitek? Szeretnék először - mielőtt igazán belemennék a témába - egy ilyen modellt mutatni. Egy példával szemléltetni, hogy milyen problémákkal kell szembenéznünk egy ilyen napon. Ezt egyébként Lois már nagyon jól bemutatta, egy kiváló képpel. De látod, amikor a felnőtté válás témáját járjuk körül, erről beszélünk, akkor már a felelősségvállaláson nagyjából mindenki mást ért, valami sajátosat. Ezt így szeretném elmagyarázni: Már amikor kimondom az „Isten" vagy a „szellem munkája" kifejezést, már akkor bonyolulttá válik a dolog. Ez nem az "felelősségvállalás" kifejezésnél kezdődik el. Amikor "Istenről" és "a szellem munkájáról" beszélek, egy tipikus görögül gondolkodó - csak példaként említem – egy görögül gondolkodó ember máris szívesebben beszélne "világszellemről" "Isten" helyett. Már itt elkezdődnek a problémák. És semmivel sem lesz könnyebb dolga a saját kifejezésével - ha el is érné, hogy átvegyék -, mint nekem az "Istennel", amikor azt mondja, hogy "világszellem", bár talán végső soron ugyanazt akarja mondani vele, vagy ugyanazt érti alatta. Mert a "világszellem" kifejezés harcias- ságot gerjeszt egy tipikus keresztényből. Tudjátok miért? Egy tipikus keresztény - ha csak a szót itt megváltoztatnánk - itt átmegy védekezésbe, mert a "világszellem" az ő számára egy tipikusan testi gondolkodású embert jelent. Egy keresztény számára a "világszellem" az "istentelent", az "ördög szellemét", a "szellemek és démonok világát" jelenti A görögül gondolkodónak sem lenne könnyebb dolga, ha egyszerűen felcserélnénk egy kifejezést. A probléma ugyanúgy folytatódik De most maradjunk a példánál, hogy megértsük, mi történik itt a szívekben, amikor én "Istenről" beszélek, és a görög gondolkodó azt mondja: „Nem, gyere, beszéljünk inkább "világszellemről".". Váltsunk át a görögre, és maradjunk nála. „Világszellem". Láttuk, hogy a keresztények mit értenének alatta. Bizonyos csoportok azonban a „világszellem" alatt mindenekelőtt a „humanizmust" értik. Ők a „jóember vagyok” tudatra támaszkodnak. És ott olyan messze vannak Istentől, amennyire egy ember csak távol lehet Istentől. De ő egy "jóember". A "világszellem" alatt "jóember" kifejezést érti. Látod, még egy görögnek is gondot okoz, amikor megváltoztatja a kifejezést. Ezt csak azért szeretném elmondani, hogy megértsük, miért nem változtatjuk meg a kifejezéseket, hanem a saját kifejezéseinknél maradunk. A keleti vallások, például az ezotéria stb. "világszellem" helyett inkább "világlélekről" beszélnek. Ők ezzel a kifejezéssel inkább a biztonságérzet felé hajlanak. Ahogy mások inkább az emberség felé hajlanak, ő pedig inkább a biztonságérzet, a "világlélek" felé hajlik. Mások azonban a "világszellem" helyett inkább "mátrixról" beszélnek. Vagy "Isten" helyett "mátrix"-ról. Megint mások "Brahman"-ról vagy "mágikus erőről" beszélnek. Ezek azok, akik ezzel a kifejezéssel egy semleges zónába húzódnak vissza. Nem szeretnek egy személyes Istenről beszélni. Talán mint a görög: amikor "világszellemről" beszél, akkor inkább egy semleges hatásról beszél. És ebben nem téved. Végső soron senki sem téved. De meg akarom mutatni: A kifejezések háborúja folyik, bármilyen kifejezést is használunk. Több ezer ember van ma itt, több ezer háttérből. Mindenki mást fog érteni minden egyes kifejezésen És ez a mai probléma, amikor egy ilyen nagy napba kezdünk. Ezt tetszés szerint lehetne folytatni. A "világszellem" helyett valaki más azt mondaná, hogy én inkább "pránáról" beszélnék. Vagy mit tudom én. Ezer más kifejezés van, ahol mások azt mondják, hogy: a "világszellem" szóval nem tudok mit kezdeni, becsukom a skatulyát. Ha "pránáról" beszélek, talán a másik ember azt mondja és az ellátásra gondol, érted? És látjátok, ahogyan az "Isten" és a "világszellem" kifejezéseket is teljesen különböző módon lehet érteni, értelmezni és alkalmazni, ugyanígy van ez a „felelősségvállalás" kifejezéssel is. Bár végső soron - szeretném még egyszer hangsúlyozni - valószínűleg mindannyian valami hasonlót vagy akár ugyanazt értik azalatt. Milyen "felelősségvállalásról" beszélünk ma? Ez most a kérdés. Most gondosan lefektetjük az alapokat. Frank bejelentette: három szakaszban fogjuk átvenni a témát, mint az előudvar, a szentély, a szentek szentje Először is adok egy alapvető magyarázatot, egy alapot, egy fundamentumot. A második részben mélyen belemerülünk a témába, hogy jól megismerkedjünk vele. A harmadik részben pedig a felelősségvállalás kiteljesedésének módjait vesszük sorra. Ez egy kis előzetes volt most. Tehát, hogy a felelősségvállalás melyik formájáról fogunk ma beszélni és melyikről nem fogunk. Először is nem a profán felelősségvállalásról, nagykorúságról beszélünk, nem arról, hogy egy 18 éves papíron nagykorú lesz. Most nem erről beszélünk. Csak, hogy rendezzük a dolgokat. Nem is arról beszélünk, hogy hogy vállal reális felelősséget egy átlagember, aki végre ura a saját életének. Mint én például ma reggel, mikor egyedül begomboltam a mandzsettagombjaimat – tehát felvállaltam a felelősségemet, igaz? Nem kell, hogy az anyukám segítsen, nem kell, hogy Anni segítsen. Nem, nem erről beszélünk. Csak, hogy világos legyen, hogy miről nem beszélünk. Ma a szellemben való felelősségvállalásról beszélünk. A bennünk zajló szellemi életről, a szellemben járásról, hogy mi módon működünk együtt a szellemmel, hogy vállalunk felelősséget, ebből a szempontból. Különben elvileg mindenki nagyjából tudja, hogy mit értünk felelősségvállaláson: azt hogy az ember önálló. De az önállóságunk mélyebbre nyúlik annál, minthogy az ember meg tudjon valahogy állni a saját lábán. A szellemben való felelősségvállalásról beszélünk, úgy egyéni szinten, mint közösségi szinten is, közösségi dimenzióban. De most a következő különbségről beszélek : Olyan sokan vagyunk ma itt, így gondosan fel kell ezt építenem. Nem csak a keresztény szinten való felelősségvállalásról beszélünk, az egyén és a közösség szintjén, nem az OCG- közösségről, az OCG- felelősségvállalásról. Amiről én beszélek, az szélesebb körű dolog. Nemcsak keresztény gyülékezeteket – ha úgy tetszik szektákat -vagy nem valamilyen vallási összefogást érint csak, akik egymással felelősséget akarnak vállalni. Nehogy azt gondoljátok, hogy a kifutónk ma nagyon szűk. Nem ez sokkal szélesebb körű. Ha ma a közösségi felelősségvállalásról beszélünk, akkor az emberiség felnőttkorúvá válására gondolunk! Mindannyiunk felelősségvállalásásra gondolunk! A közösségi felelősségvállalásra – egy emberként, mint egy formáció. Más szóval kifejezve: Ma arról beszélünk, hogy egyéni és organikus szinten hogy ismerhetjük fel, hogy mi történik. Hogy ismerhetjük fel, hogy- most az én kifejezeésemmel élve: Isten mit tesz. Ma keresztényként beszélek hozzátok. Ültesd át a saját nyelvezetedre. Tehát: nevezd, ahogy akarod. De Isten tesz valamit, Isten működésben van, Isten egy működő Isten. És ma arról beszélünk, hogy ismerjük fel közösen, hogy mit tesz Ő, hogy mindannyian ugyanazt ismerjük fel. És azt mondom neked, hogy ebben nincs semmi vallásosság. Ha most azt gondolod, hogy ez egy vallásos dolog, ez az OCG, vagy ilyesmi, mégiscsak keresztény...Nem! Hidd el az előadás közben észre fogod ezt venni, hogy semmi vallásos dologról nincs itt szó. Úgy mondanám, hogy egy megtapasztalható erőről van szó, ami ugyanúgy a te bensődben is benne van, mint az enyémben, mint mindannyiunkéban. Tehát közösen felismerni, ahogy Jézus mondaná, hogy az „Atya mit cselekszik” Valaki más azt mondaná, hogy: „amit a Mátrix csinál”. Más valaki azt mondaná, hogy: „ Ahogy a világlélek hat ránk”. Igen, a görögök azt mondanák, hogy: „amit a világszellem magában hordoz és önmagából formál, önmagából kiindulva megformál". És így tovább, értitek? Mindenki behelyttesítheti a saját kifejezését. De a cél az, hogy együtt felismerjük, hogy mi működik rajtuk, hogy teremtő módon mi próbál, és hogyan próbál formálni minket. Úgy, ahogy a tavasz is jön, együtt felismerni, az emberiség együtt ismeri fel az évszakokat. Így van, ugye? Tehát ezt így kell érteni, hogy ez így törénik. Ebben nincs semmi vallásosság, ez egy hatásmechanizmus. Tavasz lesz, ez egy hatásmechamizmus, eljön a nyár -ez egy hatásmechanizmus, eljön az ősz, ez egy hatásmechanizmus, eljön a tél, ez egy hatásmechanizmus. Pont ugyanazon a szinten, ebben semmi vallásosság sincsen. De érzékelni kell, fel kell ismerni az időszakokat, értitek? Aztán pedig, együtt kel mozogni az időkkel, együtt mozogni a történésekkel, - mert még egymillió más történés van, nemcsak a tavasz, nyár, ősz és tél. Értitek? Több millió isteni hatásmechanizmus létezik. Meg kell tanulnunk közösen felismerni, hogy ne az legyen, hogy az egyik azt mondja: „Tavasz van”, a másik meg: „Nem, tél van, nem ez most tél.” „Nem, nekem ez tavasz.” „Nekem pedig most nyár van.” „Nem én az őszt akarom.” Értitek? Így nem lehet vitatkoni ezen. A hatásmechanizmusok mindenkinél ugyanúgy vannak. Erről van szó. Együtt felelősséget vállani, az azt jelenti, hogy közösségileg együttműködni ezekkel a hatásmechanizmusokkal. Hog ymi magunk legyünk, váljunk az isteni esemény kiáradásává. Hogy rajtunk keresztül áradjon ki, érted? Ez még sokkal messzebbre mutat annál, hogy csak azt lássuk, hogy: Mit történik odakint? Arról van szó, hogy meglássuk, hogy mi hogy mozgunk ezzel együtt? Hogy leszek ennek a részévé? Szeretnék ennek az eseménynek a testévé válni, szeretnék a közös emberi organizmusnak a része lenni, Isten organizmusa, ami úgy mondhatnánk, hogy úgy működik, mint a kozmosz ott kint, igen, mint a csillagok. Évezredek óta láthatod a csillagképeket, ez teljesen precízen működik, pontosabban, mint egy svájci óra. Érted? Erről van szó! Tehát, én szeretnék egy olyan organizmus része lenni, ami olyan kiválóan működik, mint egy test, egy emberi test, vagy bármilyen test. Szeretném, ha mindannyian teljesen kibontakoznánk. Tudjátok, addig nem vagyunk készen, amíg nincs meg ez a dimenzió az életünkben, amíg nem ölt alakot bennünk, nem ragad ugyanúgy magával, jobban, mint akár a költöző madarakat. Az, ami az egész univerzumot vezeti és igazgatja és szervezi. Ezekben a napokban jönnek viszza a fecskék. Szó szerint ránézhetsz az órádra: újra itt vannak! Ki vezette vissza őket? Egyikünk azt mondaná, hogy : a világszellem. Én azt mondom, hogy Isten volt az! De arról van szó, hogy eljussunk oda, hogy teljesen kibontakozunk. De most felvetődik a kérdés, hogy hogy juthatunk el odáig? Mi az odaveztő út? Esteleg milyen rituálé? Melyik vallás? Melyik filozófiát, melyik ideológiát kell alkalmazni? Vagy továbbmegyek: milyen mágikus formát kell kimondani? Vagy milyen szövetségbe, szektába, vagy egyesületbe kell belépni? Milyen metafizikai élményt, tapasztalatot kell megszerezni, mit kell elszenvedni? Vagy: milyen áldozatot kell hozni, hogy meghallgasson minket, ez a – mondjuk úgy- világszellem? Egy kicsit most úgy beszélek, értitek.. Egy csomó kérdés felmerülhet. Mennyit kell fizetnem, hogy megkapjam? Még ezer kérdést feltehetnénk. És csak azt mondom neked: Ezek közül egyiket sem! Ha a felelősségvállalásról, a közösségi felelősségvállalásról beszélünk, akkor egy olyan dologról beszélünk, ami már benned van! Nem kell érte megdolgozni, nem lehet megvenni, nem úgy varázsolja valki ide. Már benned van, és ezt kell felismerni. Mert a szellemi felelősségvállalást is genetikailag, úgy, mint egy csírát születésunkkor hoztuk magunkkal. Na, ezt most jól meg kell emésztened. És most főleg a keresztényeket kérem - akik lehet, hogy először vagytok itt,és a szörnyet látjátok bennem – hogy ne csukjátok be a skatulyáitokat, ti keresztények, hanem nyissátok nagyra a szíveteket és a fületeket is nyissátok ki. Gondoljatok arra, amit Lois mutatott az elején, arról van szó! Imádkozzatok világosságért, hogy megértsétek, miről beszélünk. Tudom, hogy hangzik a szívetekben, ha azt mondom, hogy Isten teljes felelősségvállalása születésetek óta bennetek van. Tudom...De egyszerűen csak mozogjatok együtt velünk most, mindannyian ott kint, és fordítsátok le a beszédemet a saját nyelvezetetekre. Hogy keresztények vagytok, vagy sem, az nem számít. Amiről beszélek, az mindenki számára ugyanaz. Valóságokról beszélek, amiket nem lát az ember, de amik mindekire ugyanúgy vonatkoznak. Szóval alkalmazzátok a saját nyelvezetetekre. Nem találtam meg rá az időt, az erőt, hogy úgy mondjam ki a dolgokat, hogy minden nyelven megfeleljen, értitek? Ezért úgy döntöttem, hogy ma keresztényként beszélek, az én alapjaim szerint beszélek. És ti ugyanezt megtaláljátok a ti életetkben, mert mindannyian ugyanazt éljük át, csak mindannyian máshogy mondjuk. Minden kifejezést, amit használok, te ugyanúgy megéled, csak máshogy mondod, ha nem olyan vagy, mint én, érted? Tehát talajátok meg az én tapasztalataimat a ti tapasztalataitokban, a ti tapasztalati világotokban. Ez a kérésem, ez afelhívásomhozzátok. Összefoglalom az eddig elhanzottakat. Ma nem valami egoindividualista dologról beszélünk. Hogy én ezt akarom, én, enyém, nekem, stb. De a felelősségvállalás az nem is egy harci kifejezés, ahol egy csoportban megint az erősebbek érvényesülnek a gyengébbekkel szemben. Értitek? Ez nem egy harci kifejezés, nem harcolunk egymás ellen. A felelősségvállalás, amiről mi beszélünk, egy megegyező tapasztalat, egy közösségi megtapasztalás, egy egyesítő esemény. A felelősségvállalás az egy szeméyes, és egy közösségi „hullámlovaglás”. Szeretem így nevezni. Ma már volt szó, a hullámlovaglásról. Ez az! De közösen megtanulni ezen a deszkán megállni. A felelősségvállalás, amiről beszélünk, az egy első osztályú csúcs élmény, egy valódi csúcs élmény! Egy semmihez nem fogható erőorientált kincs! Igen, és végül azt lehet mondani, hogy, itt egy isteni csapatmunkáról van szó. A felelősségvállalás, amiről beszélünk, egy isteni természetű csapatmunka, ez erővel hozza létre az új világot saját magán keresztül!- erről beszélünk ma! Tehát összefoglalva azt mondanám, hogy egy személyes és közösségi: „Soha nem akarok visszamenni”-állapotot akarunk együtt elérni. Oké? Soha nem akarok már visszafele menni.”- mondjuk együtt? Soha nem akarok visszamenni”- Ezt azért mondom előre, hogy tudjuk: Erre tartunk! Ha ma este, az előadásom végén, vagy már akár a közepén, nem tudod azt mondani, hogy: „Soha nem akarok visszamenni!”, akkor ez a nap nem hozta meg benned a gyümőlcsét. A Bibliában vannak hatalmas kijelentések a felelősségvállalással kapcsolatosan. És látjátok, most maradok a Bibliánál, ez az én könyvem. Újra és újra elmagyarázok valamit ezzel kapcsolatosan, ezt most fogadd így el. Ha neked a Korán van meg, ott ugyanezt fogod megtalálni. Ha valami más könyved van, ugyanezt fogod megtalaláni benne, a te nyelveden. De a Bibliában hatalmas előrejelzések, próféciák vagy akár ígéretek vannak a felelősségvállalásról, a közös felelősségvállalásról. Tehát itt most nem egy filozófiáról beszélek, amit kihúztam egy kalapból, a hasamra ütöttem s így találtam ki.. Arra alapozok, ami már évezredek óta meg lett prófétálva. Habakukk, aki már néhány évszázaddal Jézus előtt prófétált, azt mondta Istene nevében: „Mert a Föld betelik az Úr dicsőségének érzékelésével - vagy ismeretével – úgy, ahogy a víz beborítja a tenger fenekét.”(Habakuk 2,14) Hú, micsoda kijelentés. Látjátok, ezek olyan emberek, akik azt mondták, hogy: „Így szól Isten most rajtam keresztül.” Isten szócsövei voltak, próféták, igazi próféták. Isten, az egész Föld tele lesz az Isten dicsőségének ismeretével, úgy, ahogy a víz beborítja a tenger fenekét. Ezt képzeld el, nem marad semmi szárazon. Tehát, ha ez meglesz, akkor mondhatom, hogy a problémák itt lent a lábunk alá kerülnek. De van Jézustól is egy a felelősségvállalással kapcsolatos előrejelzés. Nem, több is van, de az idő miatt csak egyet nevezek meg, ami szintén mindig a Bibliára, azaz az Ószövetségre hivatkozott. Jézus mindig az Ószövetséggel dolgozott. A János 6.45-ben idézi Ézsaiás 54,13-at és azt mondja: „Meg van írva: Mindannyian Istentől taníítottak lesznek.” Hányan? Mindannyian! Kimarad valaki belőle? Senki nem marad ki ebből, mindannyian Istentől tanítottak lesznek. Látod, ez egy szinonima, a közös felelősségvállalás fogalmával felcserélhető fogalom. Most legyen még szó az alapokról. Meg kell beszélnünk röviden az alapokat. Ez nekem még idetartozi az elejéhez, hogy tudjuk, hogy mit teszünk, hogy bánjunk ezzel az üzenettel, ezzel a prédikációval vagy ezzel a beszéddel ma. A felelősségvállalás egy alapon nyugszik, mint ahogy mindennek van egy alapja. Úgy is mondhatnám, hogy a közös felelősségvállalás egy mesterművön alapul. Nem csak egy akármilyen alapon, ez egy mestermű. Csatlakozom ahhoz, amit Jézus prófétált. Azt mondta: „Legkésőbb az életünk végén meg fogja vizsgálni egy megrázó viharos áradás, hogy milyen alapra építettünk.” Azt a kifejezsét használta, hogy „homok” vagy „kőszikla”. Homokra vagy kősziklára építed a házadat? Látod, ebben semmi vallásos nincsen. Ennek csak a fizikához van köze, vagy mondd ahogy akarod. Egy homkra épült ház elsüllyed, tehát kősziklára kell építened. Szellemben ez ugyanígy van és Ő határozottan ezt mondta: „Egészen biztosan el fog jönni az óra, mikor egy vihar meg fogja vizsgálni, hogy megáll-e a fundamentumod.” Szóval, ha mi a közös felelősségvállalásra törekszünk, akkor olyan fundamentumunk lesz, ami megáll, ha a végén jön a vihar. Megáll, ha itt tombolnak a háborúk, ha a sátánisták, az új világrend vagy bármi felbukkan, az Antikrisztusok, bármi, az alap meg fog állni, úgy, mint mikor beton alapra építesz rá. Persze azt csinálsz, amit akarsz, szabad vagy. De a végén teljesen egyedül leszel magaddal. Ezt már most biztosan mondhatom neked. Te és az, amit a mesteredtől tanultál, amit megéltél, ahogy éltél. A végén teljesen egyedül leszel, és én is teljesen egyedül leszek. Ahogy senki sem viheti magával az anyukáját, ha lesüllyed a sírba, így lesz a felelősségvállalással is, azzal ami ránk fog következni. Így van ez minden kereszténynél, minden muszlimnál, hindunál, buddhistánál, ezoterikusnál, tudósnál, katonánál, orvosnál, vegyétek, amit akartok. Mindenki át fogja ezt élni, teljesen egyedül áll majd itt és a fundamentuma meg fog látszani. Látjátok én 1977 óta a Biblia Istenére építek. Figyeljetek oda, hogy mit mondok, azt mondtam, hogy a Biblia Istenére. Nem azt mondtam, hogy a zsidók Istenére, nem is azt, hogy a keresztények Istenére, ha általánosan a kereszténységre gondolunk. A fundamentumomról beszélek, ami arra az Istenre épít, aki pont olyan, amilyen. Istent a megnyilvánulásán keresztül ismerem, az erőhatások által. Ahogy Isten beavatkozott az életembe, ahogy közölte az élő személyét velem, aki belépett a személyes életembe. Teljesen istentelen ember voltam, Ő pedig betört az életembe és azóta nem tudtam megkerülni Őt. Ez így van, ha megkapsz egy mebízást, akkor lehet, hogy dolgokat sokkal előbb élsz meg, mint mások. Azt mondtam, hogy előbb, nem azt, hogy jobban, hatalmasabban, hanem ugyanazt, amit te is át fogsz élni, egyszerűen csak egy másik időpontban. Látod, ezért a Biblia a fundamentumom, egy csomó összeomlást mutat be. A Biblia összeomlásokat mutat be, mert úgy a zsidók, mint a keresztények, az alpzatukat nem az élő Istenre építették, hanem csináltak maguknak egy Istent, úgy a zsidók, mint a keresztények. A Biblia kíméletlenül beszámol erről. A Biblia egyáltalán nem egy vallásos könyv, ez egy dokumentum. Látod, és ez, hogy az emberek maguk csinálnak maguknak Istent, a legszélsőségesebb kifejezése ennek a bálványimádás, a bálvány. Ahol az ember magának készít egy istent, kitalál magának egy istent, saját izlése szerint, ahogy ő akarja. De látod, Isten viszont olyan, amilyen Ő valójában, Ő olyan is marad, amilyen Ő valójában, és nem fog hozzánk igazodni. Látjátok,. És én pont így ismertem meg Őt, nap, mint nap. Pont úgy, ahogy Ő az Ó- és az Újszövetségben kijelentette magát és ahogy az igazi próféták leírták. 46 évre visszapillantva viszonylag pontosan meg tudom mondani, mert azóta az életem összes óráját tudatosan Istennel töltöttem. Ezért a Biblia a fundamentumom, és az is marad. Anélkül, hogy meg akarnálak téríteni. Csak mondom, hogy ez a fundamentumom. Látod, viszont sokan tagadják a Bibliát, mint alattomos zsidó művet, mint összeesküvők összeesküvéselméleti könyvét, stb. Látod, ezt mind megteheted, de egy dolgot hadd mondjak: Sokkal könnyebb egy fundamentumot megtagadni, lerombolni egy alapot, mint magunknak építeni, magunknak felállítani egyet! Elvethetsz bármilyen fundamentumot, lehetsz ellenem, ahogy csak akarsz, mások ellen is lehetsz, de a kérdés megmarad: Hogy fog a fundamentumod megállni a gyakorlatban, ha a viharok rázzák és rázzák? Érted? Mert minden embernek szüksége van egy fundamentumra – még egyszer kihangsúlyozom – ahhoz is, hogy élni tudjon és ahhoz is, hogy meg tudjon halni. És hidd el, 1978 óta dolgozom a lelkigondozás területén és sok-sok embert láttam, számtalan embert, akinek nem állt meg a fundamentuma. Láttam viszont olyan embereket elbukni és elpusztulni, akik az én alapjaimat megkérdőjelezték. Megtámadták az alapjaimat, sőt meg is kérdőjelezték. Emberek Egy hölgy, aki egész életében imacsoportvezető volt, élete végén, mint egy kis állat kúszott a lábaim körül, négykézláb állva kiabálta: „Mit kell tennem, mit kell tennem?” Hirtelen nem volt már ott az Istene. Egész életében istenről beszélt, de éppen a saját maga által alkotott Bibliaistenéről, ahogyan ő maga értelmezte. Egy olyan Istenről, akit a dogmatikából ismert, de nem Isten ereje alapján, nem Isten valóságában, nem a megnyilvánulásai alapján, nem a jelenléte, közvetlensége által, amilyen Ő valójában. Egy másik hölgy, egy rokonom, aki egész életemben a tanítómesterem volt, kicsi koromtól egészen idős koráig. Mindig mindent jobban tudott, mindig leintett. Mikor nagyon idős lett, pár nappal a halála előtt, tudjátok mik voltak az utolsó szavai, mikor meglátogattam? Adtam neki a saját könyveimből CD-n, egy ilyen kis izén, amin meg tudta hallgatni egy gomb megnyomásával, azt mondta: „ Ivo, legszívesebben már csak a te könyveidet olvasnám.” De soha nem jutott el odáig. Évtizedek óta megvoltak neki a könyveim, de soha nem olvasta el őket, mert mindig mindent jobban tudott. De ezek voltak az utolso szavai, ezek tartoztak az utolsó szavai közé, amit egymással beszéltünk: „ Legszívesebben már csak a te könyveidet olvasnám.” Aztán ezt a lejátszómat, amit neki ajándékoztam elhoztam tőle, mikor összepakoltam a dolgait, a lakását mikor kipakoltuk. Egy pár óra vagy nap múlva halott volt. Átéltem fiatal keresztények, sőt még prédikátorok öngyilkosságát is, akiknek nem állt meg a fundamentuma, mert nem ismerték az élő Istent, csak a dogmatikusat, a teológiait. A templomok istenét, a szabad egyházak istenét, vagy mondd, ahogy akarod. Egy olyan Istent, aki viszont nem olyan volt, mint amilyen Ő valójában. Rosszul ítélték meg Őt, és belefutottak a késbe. Láttam embereket, akik nagyok voltak, és depressziósan elmagányosodtak, kis nyájjá zsugorodtak össze, és végül csak a kis nyájat dicsőítették. Közben viszont semmit nem hoztak létre, mert a fundamentumok nem állt meg, az egész besüllyedt. Látod, minden elsüllyedt a jelentéktelen semmiben ezeknél az embereknél. Azok az emberek, akik előtte szemrehányást tettek nekem, hogy „Ivo, nem jó, amit csinálsz, nem növekszetek, mindig ilyen kicsi maradsz!” , ők a szemem előtt süllyedtek el a fundamentumukkal együtt. Látod, tényleg nem igazán jelentettek támogatást vagy változást ennek a társadalomnak. Tudod, sok-sokhalálos fundamentum van. Tehátvigyázz, hogymilyenalapraépítkezel. Ma egy olyanalapotajánlokneked, amelymegáll. Ezt garantálomneked. Ezernyiviharonmentemkeresztül a fundamentumommal – és a mainapig megállt, mint egy hegy. Rázhatod, legalábbis megpróbálhatod. De látod, ami a világhelyzetétilleti: sokpróféta van, akitökéletesenleírta a mi időnket. Minden vallásbanléteznekilyenek. De vannakhamisprófétákis. Vannakpróféták, akikmásidőbehelyezikát a dolgokat. Helyesdolgotmondanak, de rosszidőpontra vonatkoztatják Ha csak egy ilyenprófétábabelefutsz, már akkoris mindigelvesztedazerődet. Mert mindenembernekszüksége van egy alapra. Nemtudodcsakúgymagadbólelővarázsolni a hitetvagyazállhatatosságot. Kell hogy egy irányultság, hogy egy erőlegyen azoldaladon, hogy ne omoljössze a rádzúdulóterhekalatt. Ott van például Nostradamus, akiresokanhallgatnak. Többezerpróféta van -csak példának mondom -, akikrehallgatnak. De figyelj oda! Minden olyan próféta, akirehallgatsz, befolyásoljaazalapvetőhozzáállásodat, befolyásolja azerődet, befolyásolja azállhatatosságodat. Nemrégkaptam egy könyvet, amileírja, hogyhirtelenelőkerültek Nostradamus elveszettírásai - ésottkövetkeznek a próféciái. Kételkedemabban, hogyvalóbanez volt-e azösszespróféciája, vagytaktikai, háborúsokokbólkiegészítették. Haddmagyarázzamelröviden, mi a probléma. Egyrészt Nostradamus pontosanleírjanapjainkat - pontosanaztazegészvilághelyzetet, amiitt van, amima van - pontosanleírtaszámtalanévvelezelőtt. De a problémaaz, hogyaztmondja - „csakezerévelmúltával, miután eztmegtapasztaljátok, akkor lesz remény, előttenem fog menni. Pontosanugyaneztörtént a keresztényekkelis, akikaztmondják: Igen, semmisemfogtörténni, amíg a jeruzsálemitemplomotnemépítikújjá, nem történik semmi, azAntikrisztusmégnincsitt. Elégegyetlenhamisprófécia, ésmárisnem a hitreépítkezel. Azelmúltévtizedekbenazértnemálltmögöttünkazegészkereszténység, mertpontosanilyenhamispróféciákat, vagy a próféciákhamisértelmezésétkövették. Nemállítom, hogy Nostradamus valóbaneztmondta, de a lényegaz, hogy a próféciáknemislehetnénekegyértelműbbek, a jelenlegivilághelyzetleírásanemislehetneegyértelműbb. De mostantólkezdveezerévmúlva - mondjaaztán – ez fog következni. Aztánleírja - most a sajátszavaimmalmondom - az OCG életét, ahogyanélésműködik. LeírjaIstenorganizmusát. Olyanemberiségetír le, amelyorganizmussáválik. Amirőlmabeszélünk, amikmamárvagyunk, aztcsakezerévmúlvateszimajdhozzáférhetővé! Gyanítom, hogyeztide hozzáfűzték. Gyanítom, hogyazok, akiknekmegvoltakaz ő írásai, egyszerűenhozzáírtákaztazezerévet. Mivel mindent ebből a szemszögből néznek, - hogy ezer év múlva lesz ez meg- így minden bele van ágyazva ebbe a sémába. Ezt meg lehet vizsgálni. De mondokneked valamit: Ha nemhiszelittésmostabban, amitmármostismegélünk, ésnemleszel azzá, akkor tényleg ezer évbe fog kerülni, mire meg fog jelenni.Tudodmiért? Mert akkornemteszelsemmit, mertnemteszelsemmit! Ez a probléma. De látjátok, ezernyiilyenhamisalap van, amelyekelveszik a hitünket, megbénítják a cselekvésünket. Emberek, akiktelevannakdogmákkal, eszmékkeléstanokkal - de nemismerik az erőt! Énmostelsősorban a kereszténységhezbeszélek, ahogymeg van írva: A dogma, azige, a tanítás - aztmondják, igen - de megtagadjákIstenerejét. Mi Istenereje? Aza történés, amelyrőlmaegésznapbeszélünk, amelyközvetlenül, érzékelhetően, kézzelfoghatóan, tapasztalhatóan, kollektívenkihat ránk. Azegyiklegnagyobbhamisalap, amelymegbénítjaazerőnket, ezaz, hogy kívülről várjuk az egyedüli megváltót.Aholazemberekaztmondják: "Énnemtudoksemmitsemtenni, mindannyiansemmikvagyunk, egy megmentőnekkelleljönnie, egy nagymegmentőnekkívülről." Majdnemmindenvallásban van valamiilyesmi, mindenfilozófiában van valamiilyesmi, mindenideológiában van valamiilyesmi. Azembermindigvár - és ha kell, a földönkívüliekre - mindigkívülről, és mi egyáltalánnemtehetünksemmit, mi csak a férgekvagyunk, mi csakporvagyunk. A kereszténységtele van ezzel! Ezértmondtam: Ha hiszek a Biblia Istenében, akkornemhiszek a keresztényekIstenében. A keresztényekIstenekülönbözik a Biblia Istenétől A Bibliában van egy győztesIsten, egy ítélkezőIsten, egy Isten, akimindigteszvalamit! De a keresztényekévszázadokótaazttanítjáknekünk, hogyporvagyunk, hogyférgekvagyunk, hogyamíg a földönvagyunk, nemtehetünksemmit. Jézusnakel kellelőbbjönnie, előttesemmisemfog történni. Eztátlehetvinnibármelyikmásikszintre, egészenaddig, hogy: ennekvagyannak a pártnakkell a csúcsonlennie, akkor, na majd akkor..... Nem! Nekedkell a csúcsonlenned! Felkellállnod, rád van szükség! Jézusmindigaztmondta: Eljönazidő. Éslehet, hogymég az messzevolt. De a beszédetöbbnyireazzalfolytatódott, hogyaztmondta: Eljönazidő, és MOST van, amikorezmegfogtörténni. Amikoraztmondja: Eljönazidő, amikoreljönazAntikrisztus, akkoreljön, ésaz most van - tehátcsinálj valamit, és ne várjtovább. Felkellismerned: ittazidő. Istenmindigmost, ittésmaakarvelünk együttélni. Mindig úgy van, hogy Istenés mi együtt! Ő Általunk, Ő velünkegyütt, Ő mindigcselekszik/aktívan. Sohanemvárja meg az órát, eddig meg addig – hogy csak akkor kezdje majd el.Mégakkorsem, ha ez tényleg eljön. Eljönazidő, és ez most van, most kellaktivizálódnotok, most kellbelevágnotok a nagyfejlődésbe. Különbenolyanoklesztek, mint azok a híresemberek, akiknemtudtáktiszteletreméltóan elmondaniutolsószavaikat. Ismétnégyilyenpéldáthoztam. Egy óránátlehetnecsakazilyenidézeteketfelsorolni. Ezeket a következőkifejezésalatt gyűjtötték össze: "Nagy emberekutolsószavai!“ Olyanemberekrőlbeszélünk, mint David Hume, a híresateista. Mi voltazalapja? Mit mondott a végén, mikvoltak az utolsószavai? Aztkiabálta, hogy: „Elégek!" - és teljesen kétségbe volt esve. Látod, azemberiséglegnagyobbalakjainaknemvoltalapja. Voltaire-nek, a híresgúnyolódónak nagyon szörnyűvégelett. Azápolónőjeszemtanújavolt, aki aztmondta: „Európamindenpénzéértsemakaroktöbbhitetlentmeghalnilátni. Egészéjjel bűnbocsánatért könyörgött." Valakimegpróbáltmegtérni a haláloságyán - de ez nemműködik. ElérkeztünkNietzschéhez, akinagyon elismert ember volt, széleskörbenismerték, és azegészvilágrakifejtettehatását. Azt monják róla: szellemileg elborulva halt meg. Sztálinvégérőlsajátlányabeszélt - ottvolt, odahívták: "Apaszörnyenésnehezen halt meg: Istenaz igazaknak csak könnyűhalált ad". Ez a tömeggyilkos, akinekszázmillió, vagy nemtudomhányemberélete száradt a lelkiismeretén, szörnyűés nehéz halállal halt meg. Azalapjaösszeomlott, pedigolyannagyszájavolt, olyannagybefolyásavolt a világra. Mindezekazemberek, a legnagyobbteremtmények, akikegésznépeketuraltak le –és a végén meg összeomlottak. De ha mostösszehasonlítjukeztpéldául egy Istvánnal, a kereszténységelsőmártírjával, akitfeljegyeztek. Ő arra alapozta az életét, amit Jézus tanított neki- István egy úton járt vele. Amikorösszeesett a kövekzáporaalatt, mikor megkövezték - képzeljükel, amintmegkötözve,meztelenül a földönfekszik, majdkődarabokcsapódnak a lábára, a mellkasára, a fejére. Mikor felkiált, hallgasd meg a fundamentumát: „Istenbocsásdmegnekikezt a bűnt". Aztánígy kiált: „Látom, hogymegnyíltazég, látom, hogyJézusott állazIstenjobbján!", aztán összeesik. Micsodafundamentum! Nemisbeszélve a keresztenelvérző, igazságtalanul, bűnözőkéntkeresztrefeszítettJézusról, akiezt kiáltotta: „Atyám, bocsássmegnekik, nemtudják, mit cselekszenek!". Micsodaalap. Micsodaalapja van ennekazembernek. Aztánazutolsószava: „Beteljesedett.” Micsodafundamentum. Rövidenaztmondom: kivételnélkülmindenembernekmagánakkellmegválasztania a sajátfundamentumát. Azénalapomazéletszelleménektörvénye! Beszédemsoránpontosabban kifejtem, hogy mi isez. Azéletszellemévelmozgok együtt. Ahol a szellemmegnyilvánul, ott mozgok vele együtt. Hogyezhogyműködik, azt a következőkben fogom elmondani. Azénalapom a létezőIsten, akimindenláthatótésláthatatlantmegteremtett, ésakinavigáljaisazt. Istennavigáljaisazt, amitmegteremtett, amit Ő formált, magáhozvonja, egyesítimagával, ezazénfundamentumom! Egy egyesítőIsten, akiegyesülvelem, akiegyesülveled, akiegyesülvelünk! Egy Istenazénfundamentumom, akiél, akigondolkodik, akiérez, akinek vanakarata, érted? Egy Isten, akibeszéléscselekszik, éstárgyal, ha szükséges, egy Isten, akifolyamatosanközlimagát mindenbenésmindenkiben, mindenkor, egy élőIsten, érted? Nem egy bálvány, nem a Biblia Istene, nem a biblicizmusIstene, az ÍrásokIstene, amiketénmagamnak úgy értelmezekés úgy teszek hozzá valamit, ahogy akarokstb. hanem egy olyanIsten, akimegtapasztalható, pillanatrólpillanatra. Nemegyszerazéletben, ah, egyszermegtapasztaltamIstent, amikorfiatalvoltam, ugye? Nem, mi mindennap, mindenórában, mindenmásodpercbenmegtapasztaljukIstent, érted? Minden másodpercben! Ő itt van, Ő itt van, Ő a békességen keresztül, az életen keresztül, vagy azon keresztül nyilvánul meg, hogy visszavonul, mikor békétlenség van közöttünk. ÉnIsten hatásmechanizmusaira alapozom az életemet. Szeretek Isten hatásmechanizmusairól beszélni akinövekedést ad mindennek, akiéletet ad mindennek, akimindent vezet, megerősít, akitanítésmegvilágosítmindent. Ésmindeztegyrésztkiválólogikával, azistenilogikával, végzi a Logosz, másrészt pedigazéletvilágosságával. Azéletvilágossága, ez a nagykulcsszóazzal ahatásmechanizmussal kapcsolatban, amelyrőlbeszélünk, azélőIstenről, akimunkálkodikrajtunk, akivelegyüttmozgunk. Rólamondják: Benne voltazélet, ésazéletvoltazemberekvilágossága. Ezt a mondatotévtizedekótamindenpercbenegyszer, legszívesebbenmindenmásodpercbeneltudnámismételni! Mi a mi világosságunk, Uram? Lois ma a fényrőlbeszélt, világosságnak kell lennie! Mi a mi világosságunk? A mi világosságunk: Istenélete! Valóságosélet, élet a jelenben, élet, amelymegérintengem, élet, amelya halálból feltámaszt, élet, amelylüktetésbe hozza a véremet,amelyfelugrásra készteti adepressziósokat, élet, amelybeteglelkemetfelemeliésegészségesséteszi, olyan élet, amelydolgozikrajtam, működik, isteniélet, amelynemhasonlítható a mellkasombanlévőlélegzethez, hanemisteniélet, isteniminőségben, érted? Ezhatékonyan jelen van, ésezazélet, bárholis van,Istenélete, ezazénvilágosságom! Ha valamire gondolok, ésezazéleteltávozik tőlem, akkortudom, hogyamitgondoltam, azrosszvolt. És akkor ki kelltalálnom, Istennelegyütt, ezzel a világossággal együtt, hogy mi a helyes, értitek? Ha mondokvalamit, ésezazéleteltávoziktőlem, akkoraztmondom: Állj! Valamirosszatmondtam. Ugyanez a helyzet, ha teszekvalamit, és a világosság, azéletelhagy engem, akkoraztmondjuk: A világosság megtanítottrá, hogy mostvalamitrosszulcsináltam! Érted? Ezttehátazéletmindenrészletérealkalmazhatod. Isten egy élőIsten, akivilägossägként, életformájábannyilvánulmeg. Azélet a világosság. Az életereje, azisteniélet ereje, azistenibékeereje, és mi ehhezigazodunkés együtt mozgunk vele. Ésamikoreltaláljuk, azfelemelminket - fel - fel - fel! Látod, ésmostmegkapodazt a szabadságot, hogymindenlétezőalapotmegvethetsz,mindent, amirőlittbeszélek, hogymindezt megvetheted. Elutasíthatod, szidhatod - ha akarod. De ne feledd, aztmondom, hogybármelyikvallásikönyvet, hagyományt, mestertvagyfelismeréstisutasítodel, mindetelutasíthatod. De akkor - mondom, a te esetedre vonatkoztatva - kikelldolgoznod a sajátBibliádatvagy a sajátKoránodatvagy a sajátBhagavadGitádatésígytovább. Mindetfelsorolhatod. De akkor ezt magad fogod elszenvedni. Mert egy Biblia nemmás, egy Koránnemmás, ésígytovább, egyvallásoskönyv a legmélyebbértelembennemmás, mint azIstennelkapcsolatostapasztalatokleírása, hogymilyen Ő, hogyanműködik, igen, hol hagyelesniés hol emel fel, hol élveled. Tapasztalatok, ez egy napló. Ésakkor a nullárólkezdheted a saját magad készítette Bibliáddal. Mindenalapotelvethetsz, de akkor a nullárólfogod újrakezdeni. Ésmindazt, amitévtizedek, esetlegévszázadokvagyévezredekalattösszegyűjtesz, a sajátBibliádatvagy a sajátvallásoskönyvedet, aztaztánbárkimásévezredekután - ha kell - egyszerűenújraelvetheti, vagy egy kézmozdulattal eltörölheti, eretnekségkéntmegsemmisíthetiésígy tovább. Látodezt? Ésezaz, amiértJézus a Lukács 11:52-ben figyelmeztette a törvénytanítóit, akikelutasítottákaz Ő alapjátvagytanítását. Aztmondta: "Jajnektek, írástudók, mertelvettéteka tudáskulcsát!" Igen, elvettétek a tudáskulcsát!" A mondatezutánígyfolytatódik: "Ti magatoknemmentetekbeabba, amitIstenmunkált, ésmostmegakadályoztokmásokatabban, hogybemenjenek abba.". Dogmatikus, nemigaz? Látod - tehátmégegyszermondom, a Biblia egy a nyomorúságról, a kudarcról, a mindent jobban tudni akaró emberekről szóló napló, azegó-individualistákról, azegó-individualizmusról. A Biblia egy valódinapló, de másrészt a sikerek igazi naplója, ami a mérlegmásik serpenyőjében szemben áll ezzel. . A sikereknaplója, de egészenvilágosan látnunkkell a kudarcokarányátis, mertazembereknemvették figyelembeIstenhatásmechanizmusait, úgy, amilyen Ő, törvényszerűen, alapvetőenúgy, amilyen Ő, ezért a Biblia alapvetőeninkább a kudarcoknaplója, mint a sikereké. De a sikereknaplójais, méghozzá a legnagyobbsikereké. Ez egy napló, a lehetőségekéserőknaplója, egy Istenharcosgyőzelmeinekésdiadalainaknaplója a legrosszabbfajta - elképzelhetetlenülgonosz - sátánizmusfelett. Győzelmijelentések, egy Izrael! Hiszen Izraelaztjelenti, hogyIstenharcosa. Most felejtsd el azt, amivel megtöltötted az "Izrael" kifejezést. Persze, azonnalIzraelregondolszodalent, vagynéhányösszeesküvőre, ésígytovább. Mi nemezekről beszélünk. A régi Izraelrőlbeszélünk, azegyetlenIzraelről, amelyteljesengyengenépkéntki lett választvaarra, hogyazzáváljon, amik mi mostegyütt lehetünk. Mert mindigmindent jobbantudtak - éserről a Biblia szintemindenoldalonnyíltanbeszámolazÓszövetségben -, mindig a sajátfejükután mentek, mindig jobban tudtakmindent, ésmindigmindentelrontottak. De ezekben a szakaszokban - amikorIstenhatásmechanizmusaitésszavait figyelembe vették,- aztlátjuk, hogynépkéntel kezdtek szárnyalni.Nemvoltvilágbirodalom - nemvolt semmi antikrisztusi, ahogymamondanánk. Egyetlenördögivilágbirodalomsemlehetneolyenerős. VegyükBabilont, vegyükazókoriEgyiptomot a fénykorában, és, és.... Mindezekazországokegyszerűen szőröstül-bőröstül felszámolták a bennükuralkodósátánizmust, legyőztékazt. Ezek ugye olyannépekvoltak, akikgyermekeketáldoztak. Ez volt napirenden. Szodómia, a legszörnyűbbdolgok, napokigsorolhatnánkfel. Úgy felemelkedtek, amikorIstennelegyüttmozogtak. MindeztIstenerejével legyőzték. De a Biblia a sikereknaplójaisvolt. Előszörazilyenalapokat kellmegbeszélnünk, beszélnünkkellróluk, mert a Biblia mindenekelőtt a bűnés a bűnösségkérdéséről, vagyis a vádlásproblémájárólszól, amelyet le kellgyőzni. Tudod, van itt lent egyördög. Éppen most kerültismét a címlapokra - határozottanellenemésellenünkitt. Éskülönösen a rágalmakkalösszefüggésbennemmindenigaz, amit a sajtóbanmondanak. De aztény, hogy van itt lent egyördög, ésazördögegyvádló. A bűnösségés a bűnkérdéseközpontitéma a Bibliában, mertIstenújraésújramegmutatja, hogy ha nemmaradszazÉnáramlatomban, az Én életáramlatomban, azÉn erőáramlatomban, az Énlényemben, amilyenÉnvagyok – és akkorjön a vádló, jönazördög, éskiragadtéged, éselpusztít. Ha eltávolodsztőlem, ő kiragad téged ésmegvádoltéged, éső egy igazságharcos. Ezutánjön a kérdésem: Kiszabadítjamegaz összezavarodott lelket, ha eltévedtélazútról, ha vétkeztél, ha összevesztél valakivelvagymegkeményedtél? Azértkellmegemlítenemeztazalapot, mertarra felé haladunk, hogy egy közös csapattá váljunk. A közösségi felelősségvállalásaztjelenti, hogycsapatotalkotunkegymással, együttmegélünkvalamit! De nem úgy, mint egy evezőscsapatnál, vagybármilyencsapatnál, akik használhatatlanok, ha azevezősökfele elhagyja magát, mertösszevesztek egymással, vagy merthánynak, merttúlsokat ittakelőzőnap, vagy túlsokatkajáltak, vagy mit tudomén. Olyanemberekre van szükség, akikegyütt eveznek, akikfunkcionálnak. Nemolyanemberekre, akikbeszállnak, ésaztmondják: maannyiproblémám van – és csak beülnek a csónakba. Kiváltmegtéged, ha összevesztél valakivel? Ki a jogi képviselőd, amikor a testvérekvádlója - ígyhívjákazördögöt a Bibliában - követelitőledazáldozatot; ésköveteli, követeliIstentől. Ígycsináljaugyanis, odaállIstenelé, ésaztmondja: "Isten, teigazvagy, ő pedig vétkezett". Akárcsak a házasságtörőnőt, mosthalálrakövezik. Azigazságrahivatkozik. Aztmondja: "Igazságosnakkelllenned." És ha Istennemtaláltvolna egy megoldástennek a hitehagyotthajnalcsillagnak a számára, akkormindannyianhalottaklennénk. Higgyétekel, jobb, ha elhiszitek, mert a hatásmechanizmusokegyaránt jönnek a jótól ésa gonosztól is. Azemberektehátelutasították, ésmégmaiselutasítjákazószövetségiáldozatiszertartásokat, aholállatokatvágtak le, stb. De tudjátok, ezekazállatáldozatokközelebbakartakvinniminket egy tényhez, egy igazándrágavalósághoz. Nevezetesen, hogymindenolyanvétek, amiáltalkikerülszIstenhatásaalól, ésazördögkarmaiközékerülsz - mindenvétekalapvetőenvérbekerül. Ezmárcsakígy van. Azördögvérbosszúálló, vérharcos, akikövetkezetesenbüntetéstkövetel. Ezértállvalahol a Bibliában. "Nincsbűnbocsánatvérontásnélkül." Mert azördögaztmondja: vértvérért - szemetszemért - fogatfogért. Ezazördögtörvénye. Értitek? Ezttermészetesen mi csakIstentörvényekéntismerjük. Aztmondjuk, hogy:Istenadtanekünkezeket a törvényeket. Nem! Istenmegmondtanekünk, hogyfolyikez a játék. Azördögmindent, amitteszel, ügyészként megvizsgál, mertaztmondja: azigazságértküzdök - de nekinincsszíve! Érted? Neki nincsszíve. Ő Istenbrutálisellenfele. Ő Istenbrutálisellenfele. Aztmondja, hogyeztazigazságalapjánmegkellbüntetni. Házasságtöréstkövetettel: Öljétekmeg! Kövezzétekmeg! Talánemlékeztekerre a jelenetre Jézussal. ErreJézusaztmondta: "Aki nem bűnös közületek, azvesseráazelsőkövet". Hoppá! Ez egy ütésazördögarcába. Ésaztánaztmondja: "Aki bűn nélkül való...". Aztánazösszesember, akimegakarta a nőtölni, egymás után eltávozott. VégülcsakJézusmarad a házasságtörő nővel. És mit mond Jézus neki? "Látod, kivádoltmegtéged?" Aztmondja: "Egyáltalánsenki." Miért? Mert mindenkibűnös. Senkisem jobb a másiknál. AztmondjaJézus: "Rendben, énsemvádollak, menjel." Látod, ezIsten. Beállközépre, ésharcol a gyilkosellen, harcol a Sátánellen. Az ellen, aki ráadásulpont előttecsábította bele a nőt a bűnbe. Azördög egy igazságtalanszemély, akiigazságszolgáltatást, büntetéstkövetel. Ésezért a Tízparancsolatazelsőalap, azelsőalap a barbárokszámára. Azoknak a barbároknak, akiknekmégnemtudtál a szellemrőlbeszélni. De védelemre van szükségük. EzértmondtaIsten: Ha eztteszed, beleszaladszaz ördög késébe, ígyfutszbele a késébe... Éspersze mi aztmondjuk: Isten késébe futunk bele.. Igen, bizonyosértelembenigen, mert ha nemtartodmeg, amit Ő ad neked, akkorIstennekhagyniakell, hogyezmegtörténjen. Azördögeljönéselkaptéged. Az ördög következetesenmegköveteli a büntetést. Látjátok, ésezért van az, hogy a próféciákközepénabbanazidőben - Dánielmegjövendölte a hetvenedikévben - Jézuseljött, ahogymegjövendölték, ésfeloldottaazáldozatot; azegészáldozatiszolgálatotJeruzsálemben. Ezmárönmagában egy egészprédikációlenne, eztténylegkidobtama prédikációmból. Ezt egy másiknapismegbeszélhetjük. Istenellenségeieljöttek, éslevágtákezt, ésátültették a mi időnkre. Egy jövőbeliidőre, amelymégcsakmostjönel. Pont, mint egy ilyenhamisfundamentum, egy hamisprófétaság. Aztmondják: Ezakkorfog majd bekövetkezni, amikor a templomfelépül, ésígytovább. El kelltávolodnomettől, ezegy túlnagytéma. Jézuseljött - pontosandátumozva. A Bibliábanolvasható: Évszázadokkalkorábban, 700 évvelkorábban, pontosanmegvolthatározva, hogymikorjönel a MegváltóIzraelért. Pontosan ebben azidőbenjelentmegJézus. A sajátkeresztáldozatávalfeloldottaazakkoriáldozatokat. Ha látod, és Ő akkor, így írják le tanuk: Istenmagamutatjabemagátáldozatként, Istenmagamondja: énfizetek a teadósságodért. Amikorazördögmegtámadtéged, akkor Engem támadmeg. Énhordozomel ezt, te szabad lehetsz, de aztakarom, hogytanuljatoktőlemvalamit. Aztakarom, hogyVelemélj, de mindenadósságodaténfizetemki. Ésaztánmegvásároltminket a sajátvérével. Ez a kereszténytanítás, ez a helyes. Ésezt 1977 ótatapasztalom. 1977 ótamegtapasztaltam, hogyanszabadultammegazonnal, és azótais a mainapigazelnyomástól, a szükségektől, a betegségektől, a rosszlelkiismerettől, mindenrosszlelkiismerettől. Bármikor is hibáztam, éspersze szabadon be tudtamvallani, hogy belegabalyodtam, megkeményedtem, elkeseredtemvagybármiegyéb. Amikorelviszemahhoz, aki a sajátvérévelmegváltottengem. Aki megfizetteazárat, ott helybenmegszabadulok. Folyamatosan 46 éve. Látokmásokat, akiknekez nincsmeg. Nekik csak a problémáikkal, a vétkeikkelmaguknak kell boldogulniuk. A vétek aztjelenti, ha azéletnem áramlik benned, aki téged navigálna. Ha a navigációskészülékkikapcsol, akkor abból problémád lesz. Azenyémmindigműködik, amintaztmondom, hogy "Segíts!", a technikusomazonnalott van, ésújraműködik. Érted? De oda kelljönnömhozzá, ésaztkellmondanom, hogy: "Nemműködik". Énmagamnemtudommegjavítani. Ez egy magasabb, rajtamkívüliszerv. Aki kívülről, de ugyanakkorbelülrőlisbeavatkozik. Ez a különbség. Hatalma van felettünk, mindenlényfelett. Ő egy senkihez sem hasonlítható ügyvéd. Ésénaztmondom, hogy: vagy van egy ilyenalapod, egy ilyenerőhatásazéletedben; egy ilyentársazüdvösségben, ha úgyakarjuknevezni, vagyvégüllemerülsz, ahogyénmárszámtalanembertláttamelsüllyedni. Ésarrakérlek, hogygondold át: Ezekkel a szavakkal, ezekkel a jelzésekkelnemazénutamatakarom rád erőltetni. Nemez a szándékom. Érted? Éncsupán arróltanúskodom, hogyelengedhetetlenelőfeltételkéntszükség van egy működőképes, stabil alapra. Ezelengedhetetlenelőfeltétel. Hogy ez hogy sikerül aztán neked, azcsak a te problémád. De boldogulnod kell ezzel, ha csapatjátékosakarszlenni a közösfelelősségvállalásban. Mert a közösfelelősségvállalást azegyestagok éltetik. Ez a közösségi organizmus. Minden egyesszemély. Ahogyan a testedisfügg mindenegyesszervétől. És a végénmindenkinekszázszázalékosanmegkelltudniaállni a sajátlábán a mesterevagy a lelkigondozójanélkül. Értitek? Egy felelősségvállaló szervezet nem képes másképp működni, ezlehetetlen. Ezvolt a bevezetés, azalapozás. Le kellettfektetnem, megkockáztatva, hogyegyik-másik ember ezután már nemfogannyiraszeretni. Mert aztmondják: "Most megevangélizált engem, vagy mi a csuda? Nem, ezt csakmagadnakkellelvégezned. Éncsakaztmondom, hogy: azenyémműködik, csináld, ahogyakarod, ha jobbantudod. De ha csapatjátékostakarsz, akkor kérlek, hallgassmegmindent, amiezután fog jönni. Maradjrajta! Most kezdünkigazánbelemerülni a közös felelősségvállalás történetébe.
