Nincs visszaút: a multipolaritás betört a globális hírközlésbe

Az orosz állami média globális információs térbe való betörése a hírközlés terén is kikezdte az egypólusú világrendet; a főbb világpolitikai eseményekkel kapcsolatban ma már nem csak az amerikai narratíva elérhető a széles tömegek számára. Az Európai Unió cenzúrával próbálja hátráltatni a globális információs tér többpólusúvá válását.

Az Európai Unió “East Stratcom” munkacsoportja előkészített egy úgynevezett dezinformációs szemlét, ami egyszerűsített formában elmagyarázza az európaiaknak, hogyan kell viszonyulniuk a fővonalú média magyarázataitól eltérő hírértelmezésekhez. A kezdeményezés célja, hogy a politikusok számára egységes útmutatást adjon, ami alapján “biztosítani tudják, hogy az európai állampolgárok tudatában legyenek az orosz dezinformációs veszélynek”. Egy leegyszerűsített frázisokkal operáló kézikönyvről van szó, aminek gyakorlati alkalmazását már az Index.hu hírértelmezéseiben is tetten érhettük; többek között akkor, amikor alkalmazottaik kifejtették, hogy amennyiben a többségi lakosság tömeges szexuális zaklatás miatt tüntetni kezd a menekültek befogadása ellen, ott valószínűleg orosz titkosszolgálati munkát kell sejteni a háttérben.

• A formula egyszerű; minden olyan történést, ami a liberális kisebbség céljaival nem összeegyeztethető, amögött orosz titkosszolgálati munkát kell sejtetni, – és minden olyan véleményt, ami a liberális hírértelmezésekkel szemben alternatívát jelent, a Kreml propagandagépezetének részévé kell nyilvánítani.

A magyarországi Amerika-barát sajtóorgánumok egységes hírértelmezései nem pusztán véletlen egybeesés következménye; a német kormánypárt (CDU) tagja, Holger Eekhof egy orosz sajtóorgánumnak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy újonnan a német politikusok rendszeresen kapnak egy kéretlen hírlevelet, ami azt részletezi, hogy “az oroszok” éppen milyen dezinformációs kampányt folytatnak Németországban. Ezt a “tájékoztatást” a tervek szerint ki akarják terjeszteni az Európai Unió egészére; egy 400 fős szakértői gárda dolgozik azon, hogy az európai politikusok számára könnyen emészthető magyarázatokat állítsanak elő az orosz dezinformációs propagandagépezetről, amivel mindössze annyit kell tenniük, hogy szóról szóra visszamondják a választóknak, hiszen az már könnyen érthető formában, tálalásra készen elő van készítve. Eekhof beszámolójából kiderül, hogy ez a tevékenység elsősorban az úgynevezett álhír oldalakra összpontosít; bizonyos híreket megcáfolnak, vagy olyan értelmezési keretbe helyeznek át, ami a nyugati sajtóban elfogadható. Amellett, hogy ez gyakran valóban a megalapozatlan álhírek elleni harcot jelenti, a fent említett szakértői gárda tevékenysége kontextusba helyezhető az egypólusú világrend felbomlásával, és a multipoláris világrend kialakulásával.

A többpólusú világrend kialakulásáról az utóbbi évek során rengeteg alapvető információ ill. elgondolás szivárgott be az európai fővonalú sajtóba is. A gazdasági-politikai folyamat lényege, hogy a nem-nyugati országokban lezajlik/lezajlott egy technológiai-ipari forradalom, melynek során elterjednek ugyanazok a technológiák ill. ipari-termelési módszerek, melyek a nyugati világban általánosan elterjedtek. A nem-nyugati hatalmak azonban embererőforrás terén összehasonlíthatatlan előnnyel rendelkeznek a hanyatló demográfiájú, elöregedő nyugati országokhoz képest; így azonos technológiai-ipari-oktatásbéli színvonal mellett a nyugati világ nem tudja fenntartani gazdasági befolyását a nem-nyugati országok felett. Ebből adódóan idővel a gazdasági dominanciára épített politikai befolyását is elveszíti.

Amiről a fővonalú médiában egyelőre kevés szó esik, hogy

a multipolaritás nem csak a gazdaság, a politika és a katonai viszonyok mentén mutatkozik meg; a globális hírközlés is többpólusúvá vált.

A globális információs tér az utóbbi évtizedek során egypólusú volt; a nemzetközi jelleggel működő sajtóorgánumok az amerikai, vagy a tágabban értelmezett nyugati megközelítést közvetítették a világpolitikai eseményekkel kapcsolatban. A nyugati narratívát képviselő sajtóorgánumok domináns helyzetben voltak, egyeduralmukat semmi nem kérdőjelezte meg, a nézőközönség számára nem is volt elérhető információforrás, ami ezzel szemben alternatívát jelentett volna.

A globális média multipolárissá válása azzal kezdődött meg, hogy az orosz állami sajtóorgánumok beléptek a globális információs térbe, és ott erős jelenlétet építettek ki. A nagy világnyelvek valamelyikét ismerő nézőközönség számára többé nem csak a CNN, BBC, és ezekkel azonos narratívát nyújtó globális médiafelületek elérhetők, hanem könnyen elérhetőek olyan hírforrások, melyek a vezető nyugati hatalmak állami érdekeivel szemben más államok érdekei mentén megfogalmazott hírértelmezéseket nyújtanak. Ilyen médiafelületek a nemzetközi jelleggel működő orosz hírügynökségek, mint a Szputnyik hírügynökség, vagy a Russia Today. Ahogy a CNN, Fox News stb. az amerikai érdek mentén folytat globális hírközlést, megjelentek ezzel párhuzamosan, szintén globális jelleggel működő orosz hírügynökségek, melyek az orosz érdek mentén folytatnak hírközlést. Ahogy a CNN az amerikai érdek mentén gyakran egyértelmű hazugságokat közöl, ezek az orosz hírügynökségek is gyakran saját állami érdekeik mentén ferdítik a tényeket.

Ugyanakkor, ezek az orosz sajtóorgánumok nem feltétlen kell hazudjanak ahhoz, hogy sikeresek legyenek; a nyugati világ vezetői számára nem az orosz dezinformációs kampány jelenti a legnagyobb fenyegetést. A hazugságokat ugyanis le lehet leplezni, meg lehet cáfolni tényekkel. A CNN-nel és társaikkal szemben egyre népszerűbbé váló globális orosz sajtó azonban nem hazugságokkal vált népszerű alternatívává; vannak olyan történések, amit a nyugati sajtó nemes egyszerűséggel, ideológiai megfontolások mentén elhallgat. Ahol a hatalmi elit bevándorlást és multikulturalizmust akar, és azt szeretnék, hogy az emberek pozitívan viszonyuljanak a közel-keleti menekültekhez, ott a fővonalú sajtó egyszerűen elhallgat minden olyan történést, ami nem illeszkedik az uralkodó ideológiai kisebbség által képviselt világnézetbe. A Kölnben történt tömeges szexuális zaklatást a német sajtó egyszerűen elhallgatta volna. Ugyanezt tették volna a TTIP elleni, több százezer résztvevővel zajló berlini tüntetésekkel, vagy a bevándorlás elleni tüntetésekkel is.

Az orosz média globális jelenléte számukra azért jelent fenyegetést, mert ha a nyugati sajtó ideológiai megfontolásból elhallgat valamit, egy rivális hatalom számára ott már hazugságra sincs szükség; elég, ha élő közvetítésben leadnak mindent, amit a nyugati sajtó ideológiai megfontolásból nem hajlandó. A Russia Today gyakran élőben, vágás nélkül közvetít nyugat-európai országokból olyan eseményeket, melyeket a nyugati kormányok 2-3 perces összesítésben, különböző irányelvek mentén megvágva és előre gyártott értelmezési keretben akarnának csak leközölni.

A napokban egy amerikai agytröszt, a Henry Jackson Society azt szorgalmazta, hogy az európai parlamentek fogadjanak el olyan új törvényeket, melyek arra kényszerítenék a politikusokat, hogy kötelező jelleggel beszámoljanak minden olyan esetről, amikor orosz sajtóorgánumnak nyilatkoznak. A politikusok arról nem kell beszámoljanak, hogy milyen rendszerességgel utaznak Washingtonba, New Yorkba, milyen gyakran nyilatkoznak amerikai vagy brit sajtóorgánumnak. Az orosz média esetében azonban javasolnak egy ilyen intézkedést, mert nem akarják megengedni, hogy nem-nyugati állami sajtóorgánum hiteles személyeket tudjon megszólaltatni, és ezzel legitimálja magát nyugati országokban.

Az ilyen félelmek oka, hogy a nyugati országokban az emberek egyre kevésbé bíznak a nyugati sajtóorgánumokban, és – éppen a fent említett cenzúra miatt – alternatívát keresnek. Mivel a nyugati média egyre inkább nem folytat hiteles tájékoztatást, az emberek számára egyre hitelesebbé válnak a nem-nyugati narratívák, főleg, ha azok gyakran mindössze tényközlést folytatnak a belföldön szándékosan elhallgatott eseményekről.

Politikai indíttatásból a nyugati vezetők kijelenthetik, hogy a nyugati sajtó hiteltelenségéért Moszkva a hibás – akár be is lehet tiltani az összes orosz sajtóorgánumot Európában, és meg lehet hurcolni mindenkit, aki szóba áll velük. Ugyanakkor, aki a folyamatokat kiterjedtebb kontextusban próbálja szemlélni, láthatja, hogy ez már csak pótcselekvés. Egyelőre főleg az orosz sajtóorgánumok léptek be a globális médiapiacra olyan mértékben, hogy versenyképesek legyenek a nyugati narratívával szemben – de tévednek azok, akik ezt mindössze orosz dezinformációs kampánynak tartják. Egy dezinformációs kampányt ugyanis meg lehet akadályozni, el lehet némítani. Ez a folyamat – az orosz médiajelenlét erősödése, a nyugati sajtó hiteltelenné válása – azonban nem egyszerűen orosz médiapropaganda tevékenység. A globális információs tér többpólusúvá vált. Az egypólusú világrend ezen a téren is megdőlt. Ha az orosz médiát sikeresen kiűzik a globális médiatérből, ki fogja tölteni az űrt más nem-nyugati állami sajtó. Jön helyette a kínai narratíva, vagy az indiai, török, iráni narratíva, és a nyugati lakosság számára mindegyik vonzóbb lesz a nyugati sajtónál, egészen addig, ameddig a nyugati sajtó ideológiai megfontolások mentén cenzúrát gyakorol.

Tehát lehet az adófizetők pénzét “orosz dezinformációs kampány ellensúlyozására” pazarolni – de újra és újra fel fog merülni a kérdés; miért nem tartják az emberek hitelesnek a saját országuk sajtóorgánumait? Miért keresnek alternatívát? Idővel a nyugati agytrösztök rá kell majd jöjjenek; amennyiben a nyugati sajtó nem kezd el hiteles tájékoztatást folytatni, lemarad a globális médiapiaci versenyben. Ha nincs hiteles tájékoztatás, gyakorlatilag bármilyen állami szereplő vákuum-szerű állapotba tud betörni a globális médiapiacra, és a széles tömegek számára vonzó alternatívaként fog megjelenni a nyugati cenzúrával és médiapropagandával szemben.


http://www.hidfo.ru/2016/11/nincs-visszaut-a-multipolaritas-betort-a-globalis-hirkozlesbe/

Alárendelt helyzetben tartaná Európát a NATO főtitkára

Mindenféleképpen alárendelt helyzetben akarná tartani Európát Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára. Donald Trump megválasztásával megváltozhatnának az erőviszonyok a NATO-n belül, ám Stoltenberg az “amerikai vezető szerep” fenntartását szorgalmazza.

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok újonnan megválasztott elnöke márciusban azt mondta, a NATO egy elavult katonai gépezet, és nem érti, miért az USA fizeti be a katonai szövetség költségvetésének nagy részét. Az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepet tölt be az észak-atlanti szövetségben, mert költségvetésének több mint 70%-át adja. Annak ellenére, hogy a NATO legtöbb tagja európai ország, az európai országok csak a katonai költségvetés kevesebb mint harmadát fedezik.

Miközben az amerikai hadsereg jelen van a NATO összes országában, más tagállamok fegyveres erőit nem bízzák meg az Egyesült Államok területének védelmével.

Ez egy torz, aszimmetrikus helyzet, ami Trump megválasztását követően megváltozhatna; ám kiderült, hogy a NATO főtitkára kívánatosnak tartja az amerikai “vezető helyzet” fenntartását.

Jens Stoltenberg azt mondta, Európa több pénzt kell fordítson a védelmi kiadásokra és biztonságra, – de eközben élesen ellenzi, hogy az európai országok saját hadsereget hozzanak létre, ami független hadmozdulatokat folytathatna, az USA bevonása nélkül. Stoltenberg november 18-án Brüsszelben, az Egyesült Államok Német Marshall Alapja által szervezett rendezvényen felszólalva kifejtette, hogy szerinte az Európai Unió a NATO keretein belül kellene többet költsön a védelemre és biztonságra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az európai országok – amellett, hogy engedélyezik az állandó amerikai katonai jelenlétet – több fegyvert kell vegyenek az USA fegyvergyártó cégeitől.

Stoltenberg felszólalásából egyértelműen látható volt, hogy a NATO főtitkára nem egy a szövetség egészének érdekeit szem előtt tartó vezető, ehelyett az USA nemzetbiztonsági érdekérvényesítésének akadálytalan fenntartására törekszik. Stoltenberg minden, az európai biztonságpolitikával kapcsolatos véleményének gerincét két tényező alkotja; fenntartani az amerikai katonai jelenlétet Európában, és megtartani az európai országokat az amerikai fegyvergyártó cégek felvásárló-piacaként.

Amennyiben az Európai Unió saját hadsereget hoz létre, ez az európai védelmi ipar felpörgetésével járna; Európa saját fegyvereit vásárolná, nem az amerikai cégek termékeit venné meg. Az európai hadsereg létrehozása az amerikai katonai jelenlét szükségességét is megkérdőjelezné Európában; miért állomásozzanak itt amerikai fegyveresek, ha Európa önerőből megvédi magát, és az USA területén nem állomásozhat ugyanennyi európai fegyveres erő? Ameddig utóbbi feltétel nem teljesül (egyenlő arányú európai katonai jelenlét az USA területén), addig a NATO Európa alárendelt helyzetben tartását szolgálja, és Stoltenberg láthatóan ezt az állapotot akarja fenntartani.


http://www.hidfo.ru/2016/11/alarendelt-helyzetben-tartana-europat-a-nato-fotitkara/

A liberálisok tüntető tömegeket hoztak Európába

A bevándorlás-párti liberálisok importálták a társadalmi feszültségeket Európába; Párizsban közel-keleti migránsok folytatnak zavargásokat egy közel-keleti konfliktus miatt.

Kurd bevándorlók csoportja tartott tüntetést Párizsban, tiltakozásul Recep Tayyip Erdogan török államfő politikája ellen. A megmozdulásra válaszként mintegy 700 Erdogan-párti török vonult utcára Párizs központjában.

A kurd tüntetők a Place de la Republique közelében vonultak fel, gumibottal és más közelharci eszközökkel felfegyverkezve. Közülük mintegy 50 tüntető jutott be a Köztársaság térre, ahol pirotechnikai eszközöket kezdtek használni. A környéken élők lőfegyverhasználatról számoltak be, ám a LCI TV utólag közölte, hogy valószínűleg a tűzijátékok hangja okozott riadalmat, de lövések nem dördültek. A jelentés szerint a kurdok Erdogan-ellenes szlogeneket skandáltak, majd üvegekkel, kövekkel dobálták meg a rendőröket.

A tüntető kurdok a rendőri jelenlét láttán barbár pusztításba kezdtek a környéken, a beszámoló szerint számos, a környéken parkoló gépjárművet megrongáltak, ill. felgyújtottak.

A kurdok által kezdett demonstrációra válaszként több száz (rendőrségi források szerint mintegy 700) Erdogan-párti ellentüntető vonult utcára, akik a Köztársaság téren kezdtek tömegdemonstrációt. A tüntető kurdok és török kormánypártiak közt több rövid utcai összecsapás történt, végül a helyszínre kivezényelt rohamrendőrök szét tudták választani a két csoportot. Az Erdogan-párti tüntetés később tovább folytatódott Párizs központjában, a rendőrök kordonnal vonták körbe a területet.

November 5-én mintegy kétezer kurd tartott felvonulást Párizsban, ami egy kettős kormányellenes tüntetés volt; egyrészt tiltakoztak az Erdogan-rezsim intézkedései ellen, másrészt pedig azt sérelmezték, hogy az európai kormányok nem avatkoznak be a törökországi helyzetbe. A tüntetést az váltotta ki, hogy november 4-én Törökországban letartóztattak több ellenzéki kurd politikust, akiket a hatóságok terrorszervezetek támogatásával vádoltak.

A tüntetések kiváltó oka és fő témája a törökországi helyzet volt, az európai politikát csak érintőlegesen környékezték, amennyiben Európa részéről beavatkozást követeltek Törökország belügyeibe.

A zavargásokat Európában élő közel-keleti lakosság folytatta, egy közel-keleti probléma miatt.

A bevándorlás-párti erőknek köszönhetően mostanra elegendő létszámú közel-keleti lakosság él Nyugat-Európában ahhoz, hogy a saját helyi – közel-keleti – konfliktusaik miatt rendszeresen utcára vonuljanak, és európai fővárosokban gyújtogassanak, rongáljanak.

November 5-én Törökország nagyvárosaiban is tömegdemonstrációkat tartottak, Ankarában és Isztambulban több száz fő vonult utcára a kurd politikusok és ellenzéki újságírók letartóztatása miatt. Németországban azonban nem néhány száz, hanem tizenötezer török vonult utcára egy nappal a törökországi tüntetéseket követően. A Kölnben, november 6-án történt spontán tüntetésen több mint 15000 fő vett részt. Később, november 12-én Kölnben egy másik tömegdemonstrációt is tartottak a kurd és alavita közösségek.

http://www.hidfo.ru/2016/11/a-liberalisok-tunteto-tomegeket-hoztak-europaba/

Obama utolsó napjaiban mégis betartatná a minszki egyezményt

Barack Obama bejelentette, hogy még elnöki mandátumának lejárta előtt látni akarja az ukrán válságot rendező minszki egyezmény feltételeinek teljesülését. Külföldi fegyveresek azonban továbbra is Ukrajnában tartózkodnak.

Barack Obama Peruban egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy megbeszélést folytatott Vlagyimir Putyin orosz államfővel az ukrán válság rendezéséről, és “szorgalmazta, hogy Moszkva utasítsa a tárgyalódelegációt, hogy hatékonyabban működjön együtt” Franciaországgal, Németországgal és Ukrajnával, hogy ezáltal megoldódjon az ukrán válság, még mielőtt lejár a leköszönő amerikai elnök mandátuma.

Ukrajna 2014 áprilisa óta folytat hadmozdulatokat azokon a területeken, melyek 2014 februárjában nem ismerték el a nem-demokratikus úton hatalomra jutó kijevi atlantista kormányt, ehelyett döntést hoztak az elszakadásról, illetve később saját országgyűlési választásokat tartottak.

2015 februárjában az ukrán küldöttség és az elszakadó régiók képviselői megállapodást írtak alá Minszkben, ami lefektette a válság rendezésének alapjait: a minszki egyezmény többek között gondoskodott a tűzszünetről, és a frontvonalról a nehézfegyverzet kivonásáról.

A minszki egyezmény 10. cikke előírja, hogy minden külföldi fegyveres el kell hagyja Ukrajna területét (ami a konfliktus eszkalálódásának elkerülése végett szükséges). Az egyezményben foglaltak ellenére azonban jelenleg is tucatnyi NATO-tagállam fegyveres erői állomásoznak Ukrajnában – különböző hadgyakorlatokra és kiképzési feladatokra hivatkozva, valamint kormányközi megállapodások részeként.

http://www.hidfo.ru/2016/11/obama-utolso-napjaiban-megis-betartatna-a-minszki-egyezmenyt/