Az
egypólusú világrend haláltusájáról, új döntéshozó központok
felemelkedéséről, a nemzetközi rendszerek átalakulásáról és az ennek
okán terjedő háborúk meggátolásáról beszélt Vlagyimir Putyin orosz
államfő az ENSZ közgyűlése előtt.
Az
értékelések szerint Vlagyimir Putyin “az Egyesült Államokat ostorozta”
beszédében. Ennek ellenére, az államfő mindvégig nem nevezte nevén az
Egyesült Államokat, ami arra utal, hogy a megfogalmazottakat is
szélesebb kontextusban kell kezelni, mint egy adott ország és
szövetségesei tevékenységének bírálása. Vlagyimir Putyin beszédében
“egyetlen hatalmi központként” hivatkozott arra az entitásra, ami
mostanra a világban zajló háborúk mozgatójává vált. Ugyanakkor, az
Egyesült Államok nevének nem említésével felhívta a figyelmet arra, hogy
ez a döntéshozó központ vagy hatalmi pólus nem azonosítható az
országgal, és a probléma nem az országgal, hanem az azt – is – mozgató
döntéshozó központtal van, ami saját akaratát erőltetné rá a világ más
részeire.
Vlagyimir
Putyin beszéde újabb mérföldköve a globális átalakulásnak, melynek
során az egyetlen döntéshozatali központ már nem tudja ráerőltetni
akaratát a világ egyes részeire – ehelyett más döntéshozatali központok
emelkednek fel, melyek elegendő erővel rendelkeznek ahhoz, hogy a
világ alakításában független cselekvőként lépjenek fel. Ez az Egyesült
Államok globális fennhatóságában megnyilvánuló “Új Világrend”
mostanra haláltusáját vívja. A világot nem sikerült egyetlen hatalmi
központ irányítása alá vonni, és a Szovjetunió felbomlását követően
létrejött átmeneti egypólusúság ideje véget ért. Az átalakulás
részeként pedig világszerte egyre kiterjedtebb háborúk zajlanak, mert
ez egyetlen hatalmi pólus továbbra is – erővel – fennhatósága
alatt tartaná a világ azon régiót, melyek egyértelműen nem akarnak a
fennhatósága alatt lenni. Putyin beszédének emiatt lényeges eleme, hogy
az Egyesült Államokat nem nevezte nevén: a probléma, ami a jelenlegi
háborúkat okozza, maga az egypólusúság haláltusája, nem egy adott
országé.
Az
államfő a folyamatban lévő átalakulás kapcsán az ENSZ szerepének
újraértékeléséről beszélt; Putyin kifejtette, hogy az ENSZ az országok
egy adott döntése kapcsán folytatott viták színhelyévé vált ahelyett,
hogy a kompromisszum fórumává vált volna. Eközben “egyes országok” arra
törekszenek, hogy az ENSZ döntéshozatali szervét megkerüljék,
akadályként félreállítsák.
“Az ENSZ alapítása során senki
nem feltételezte, hogy itt majd konszenzus fog születni. A szervezet
célja lényegében, hogy kompromisszumot találjon és valósítson meg,
figyelembe vegyen különböző nézőpontokat.”
Putyin
értékelése szerint az ENSZ át kell alakuljon – de legitimitásának
megkérdőjelezése beláthatatlan következményekkel járna. Egyes országok
pedig éppen erre törekszenek: az ENSZ BT felhatalmazása nélkül kezdett
katonai beavatkozások az ENSZ legitimitásának kikezdését jelentik.
Putyin szerint amennyiben a nagyobb országok az ENSZ döntéshozatali
szervét megkerülve kezdenek katonai beavatkozásokat, nagyon hamar egy
olyan világban fogunk élni, ahol a kollektív munka helyett az egoizmus
uralja az államközi kapcsolatokat, az egyenlőséget az erős diktálja a
gyengének, és a demokrácia, valamint az azzal járó szabadságjogok
végleg megszűnnek létezni – miközben független országok nem léteznek
többé, csak protektorátusként működő, külföldről irányított területek.
Putyin szerint mások hibájából kell tanulni: a Szovjetunió összeomlását
részben a saját ideológia exportálására törekvés okozta – de ahelyett,
hogy más hatalmak tanulnának mindebből, a Szovjetunió által elkövetett
hibákat maguk is megismétlik.
“Senkit
nem szabad arra kényszeríteni, hogy egyszer és mindenkorra egy mások
által egyetlen lehetséges útként elfogadott fejlődési modellhez
igazodjon.”
Putyin
kifejtette, hogy a saját ideológia más országokba exportálása láthatóan
nem vezet eredményre; a nyugati világ nem tudja saját értékeit
exportálni a nem-nyugati országokba, a helyi rendszerek
eltávolításával, kormányok megdöntésével viszont hatalmi vákuumot hoznak
létre, amibe extrémista csoportok nyomulnak be. Ez a globális
terrorizmus kialakulásának oka.
“Egyértelmű,
hogy a közel-keleti és észak-afrikai országokban létrehozott hatalmi
vákuum anarchia kialakulásához vezetett, amit azonnal betöltöttek az
extrémista csoportok.”
Putyin
ugyanakkor kijelentette, hogy az Iszlám Állam “nem a semmiből jött
létre”. Egyes országok előnyükre akarják fordítani ezt a mesterségesen
létrehozott kaotikus helyzetet, és a terrorista csoportokat támogatják,
eszközként használják arra, hogy megdöntsenek általuk nemkívánatosnak
tartott rezsimeket. Ugyanakkor, ezek a csoportok megerősödésük után az
őket támogatók, vagy bárki más ellen is fordulhatnak. Az államfő emiatt
hangsúlyozta, hogy a Közel-Keleten kialakult válságot nem külső
hatalmak erejére alapozva, hanem a muszlim országok bevonásával, őket
segítve, de saját erejükre és együttműködésükre építve kell megoldani.
Egyedül egy ilyen megoldás stabilizálhatja a Közel-Keletet, miközben a
külső erőre alapozó megoldás csak fenntartja a helyi hatalmi vákuumot,
ami a terrorizmus problémáját is konzerválja.
Putyin
kifejtette, hogy a migrációs válság megoldásának kulcsa nem a külső
kontroll vagy a befogadás gondolata, hanem az államiság helyreállítása
olyan országokban, melyekben a konfliktus során az államiság megbomlott
(Líbia, Szíria).
“A
menekülteknek együttérzésre és támogatásra van szüksége, de ez a
probléma kizárólag az államiság helyreállítását célzó radikális
lépésekkel megoldható.”
Az orosz
államfő az ukrán válságot szintén a folyamatban lévő
globális átalakulás következményeként értékelte. Ukrajna – mint minden
más poszt-szovjet ország – rákényszerült arra, hogy válasszon a Kelet és
Nyugat közt, és a polgárháború már egy nyugatbarát puccs eredményeként
jött létre. Putyin a 2015-ös minszki egyezmény feltételeinek
betartását nevezte egyetlen lehetőségnek a konfliktus békés
rendezésére.
“Lehetetlen
garantálni Ukrajna területi egységét fenyegetésekkel vagy erő
használatával. Tiszteletben kell tartani a Donbassz lakosságának
érdekeit és jogait, tiszteletben kell tartani választásukat, ahogy az a
minszki egyezményben rögzítésre került.”
Putyin a
terrorizmus és illegitim katonai beavatkozások mellett másik
meghatározó problémának nevezte, hogy kialakítás alatt álló
szabadkereskedelmi övezetek szembemennek a Világkereskedelmi Szervezet
(WTO) szabadpiacra vonatkozó szabályozásaival. Emellett egyes országok
politikai célból gazdasági szankciókat kezdenek hozni, hogy saját
érdekeiket nem együttműködésre alapozottan, hanem egyoldalúan
rákényszerítsék egy másik országra.
“Talán
azzal akarnak szembesíteni minket, hogy a játékszabályokat újraírták,
kiválasztottak egy szűk közösségének érdekei szerint, a WTO bevonása
nélkül.”
Putyin
szerint az ilyen irányú törekvések a globális kereskedelmi rendszerek
egyensúlytalan állapotához, a globális gazdasági tér széthullásához
vezetnek.
Az orosz
államfő tehát a migrációs válságot, a terrorizmust, a gazdasági
ellentétek elmérgesedését egyazon okra vezeti vissza: hogy az önmagát
egyetlen döntéshozatali központnak gondoló erő alárendeltségbe akarná
kényszeríteni a világ egészét. Ugyanakkor, Putyin beszédének nem az az
elsődleges tartalma, hogy az Egyesült Államok pokollá teszi a világot
más népek számára. Sokkal inkább az, hogy bármely hatalmi tömb, amely
saját akaratát ráerőltetné a világ tőle eltérő módon működő részeire,
konfliktusokat, háborúkat gerjeszt – de ennek ellenére törekvései nem
járhatnak sikerrel, miközben saját maga számára is egyre fokozódó
biztonsági kockázatokat termel ki. A háborúk és válsághelyzetek
megoldása nem a külső beavatkozás, mert egy problémát nem lehet
megoldani azzal a gondolkodásmóddal, ami magát a problémát is
létrehozta. A konfliktusok megoldása, hogy a nyugati országok el kell
ismerjék; az egypólusú világrend véget ért, és annak erőszakkal
fenntartására sem érdemes törekedni.
http://hidfo.ru/2015/09/putyin-a-nyugat-el-kell-fogadja-hogy-az-egypolusu-vilagrend-veget-ert/