Az arab országokban
kezdett bevándorlás-ellenes reklámkampánnyal saját múltbéli énünknek
küldtünk üzenetet. Európa kapujában egyszerre létezik a múlt és jövő; a
németek saját kétes történelmüket próbálják más mederbe terelni, de a
jelen problémáival nem vállalnak összeütközést. Berlin nyilvánvalóan
nem tudja tartani a lépést a korszak kihívásaival,
ehelyett Közép-Európa mutat fel határozottabb eredményeket.
Angela Merkel német kancellár – miközben
hívei közül sokan máig hisznek abban, hogy a kancellár hirtelen
megacélozza magát és előáll a megoldással – újból kiállt a kamerák elé,
és hitet tett amellett, hogy “még mindig meg tudjuk csinálni”.
Mármint, hogy Európa sikeresen importálni tud még néhány tízmillió
idegen kultúrájú személyt anélkül, hogy Európa vezetői lámpavason
lógnának.
Figyeljünk élesen, mert a radikális
kijelentések épp a lényegről vonják el a figyelmet; hiába erősödnek
Európa-szerte a bevándorlás-ellenes pártok, a kontinens vezetői
problémamentesen importálják a migránsokat – és mit ad Isten, őket
eddig még senki sehol nem robbantotta fel, a terroristák furcsa módon
csak az ártatlan civileket gyilkolják Nyugat-Európában. Mert ez
történik; a XXI. század felvilágosultságának kellős közepén a békésnek,
biztonságosnak gondolt Nyugat-Európában, a nyílt utcán civileket
gyilkolnak. Nemi erőszak, kannibalizmus? Nem gond, mi európaiak
felvilágosultak és toleránsak vagyunk. Jöhet mindenki, majd később
integrálódnak – ha akarnak. Embert áldozni is lehet, a különböző
kultúrák itt jól megférnek egymás mellett.
Elözönlik a barbárok Európát, és az
elit(ek) semmit nem tesz(nek), mert őket közvetlen nem érinti ez a
probléma. Nekik vannak testőreik, kerítésük, páncélozott luxusautójuk.
Hermetikus jólétben élnek, a hétköznapi valóságról szakértői
jelentésekből tájékozódnak.
Amikor Magyarországra ért a
migránshorda, a bevándorlókat nem a Rózsadombra buszoztatták, vagy az
Index szerkesztőségébe, hanem tovább az osztrák határra. Lakott
települések százain át szállították – vagy engedték szabadon – a
migránsokat, amíg a Földközi-tengerről megérkeztek Németországba, vagy
az angol-francia határra. Közben letarolták az ültetvényeket,
erdőtüzeket okoztak. Télen jeges folyamoknál szarvasra vadásztak,
döghússal kereskedtek, hátrahagyott gyermekeik a szervkereskedőket
gazdagították. Megerőszakoltak több ezer európai nőt, mígnem kiderült,
hogy a német pénzügyminiszter szerint a fajkeveredés a legjobb dolog,
ami Európával történhet.
A beilleszkedni vágyó, békés migránsok
közül néha hirtelen, előre nem látható módon radikalizálódnak némelyek.
Olyankor rendre meghal néhány száz civil Nyugat-Európában. Öngyilkos
merénylet, várandós asszony megkéselése, vonaton baltás ámokfutás,
kamionnal tömegbe gázolás. A francia miniszterelnök szerint szokjunk
hozzá, mostantól ez része a hétköznapoknak. Gépkarabéllyal civilek öldöklése, Nyugat-Európában, a nyílt utcán. Mindeközben ők, az európai elitcsoportok ebből semmit nem kaptak.
Félreértés ne essék, ez nem egy bűncselekményre felhívás – arra kíván
rámutatni, hogy az európai elitcsoportok, és a terroristák kiválóan
megférnek egymás mellett. Hiszen Európa vezetői beengedik a
terroristákat, a terroristák pedig nem bántják az európai vezetőket.
Mindig, mindenhol kizárólag védtelen civileket ölnek, a szabadságjogok
megvonásából pedig választott-választatlan vezetőink profitálnak.
Érdekes módon, a menekültközpontok sem ott épülnek, ahol az elitnek
luxusvillái vannak.
Ezek a jelenkor problémái. A XXI. század
egyik meghatározó társadalmi problémája Európában, hogy lehet-e nőket
büntetlenül megerőszakolni, az utcán civileket mészárolni. Angela
Merkel, akit Németország hosszú éveken át egy határozott vezetőnek
tartott, pénteken újra kiállt a kamerák elé, és azt mondta: “Még mindig
meg tudjuk csinálni. Meg tudunk birkózni ezzel a történelmi
kihívással.”
Mármint azzal, hogy tudunk-e néhány
tízmillió nem-európai “embert” behozni a kontinensre, akik segítségével
Európa olyan sokszínűvé válik, mint az Amerikai Egyesült Államok.
Angela Merkel ezt érti “történelmi kihívás” alatt: megsemmisíteni az
európai kultúrát, és a fehér embert. Néhány száz millió európai azonban
még mindig félreérti a kancellárt, és azt gondolja, hogy Angela Merkel
“kihívás” alatt az emberek megvédését érti. Pedig erről szó sincs: ő
sokszínű Európát akar, hogy végre nyugodt legyen a lelkiismerete –
Wolfgang Schäuble pedig mindenre kapható, kevert vérű nőket.
A migrációs válság kezelésében azért
mutat ilyen mértékű cselekvésképtelenséget Európa, mert Németország
Európa vezető hatalma, emiatt ők határozzák meg, hogy az Európai Unió
milyen választ ad az éppen aktuális kihívásokra. Mindezt azután, hogy
németek generációi olyan mértékű bűntudatban voltak kénytelenek
felnőni, amiben a nemzeti zászló felvonása maga a nácizmus, a
politikusok közt pedig divatnak számít más bőrszínű férjet/feleséget
választani, hiszen ha nem így tesznek, a végén még valaki nácinak
gondolja őket.
Wolfgang Schäuble is azért tartja
szépnek az európai-arab keverék nőket, mert ezzel azt próbálja
bizonyítani, hogy ő maga a megtestesült tolerancia. Angela Merkel is
amiatt támogatja a bevándorlást, hogy ezzel azt bizonyítsa: ő bizony
leszámolt elődei bűneivel, az ország sötét múltjával. Ezek az emberek
ötszáz millió európai sorsát meghatározó döntéseket hoznak, de
valójában minden cselekedetükön megmutatkozik, hogy egy elnyomott,
bűntudatba taszított kultúrában nevelkedtek, ahol az önazonosság
egyetlen elfogadott építőköve a náci múlt megtagadása. Bűntudatban
nevelkedtek, egy lelkileg megnyomorított kisebbség antitetikus
véleménydiktatúrája alatt, emiatt egy történelmi fordulóponton
cselekvésképtelennek bizonyultak. Hetven évvel ezelőtt aktív
politikusok cselekedeteinek emlékével harcolnak ahelyett, hogy
szembenéznének a jelen kihívásaival, és felelősséget vállalnának az
országért, amit vezetnek.
Nem a jelenben konfrontálódnak, hanem saját múltjukkal folytatnak bárbeszédet.
A németek egyébként olyannyira
szembenéztek saját múltjukkal, hogy azt se merik erőszakkal kitenni az
országból, akinek elutasították a menedékkérelmét. Türelmesek,
toleránsak – megvárják, hogy a migráns önszántából elhagyja az
országot. Emiatt történhetett meg, hogy egy 27 éves szíriai bevándorló,
akinek egy évvel ezelőtt elutasították a menedékkérelmét, július 24-én
még mindig Németországban volt, és Ansbachban felrobbantotta magát.
Merkel pénteken emellett azt is elmondta
az újságíróknak, hogy Németország nem áll háborúban az iszlámmal.
Alapvetően, semmilyen iszlámmal nem állnak háborúban, tehát nem üzentek
hadat azoknak sem, akik kalifátust akarnak Európában, és a szaúdi
királyi család pénzén
fegyverraktárakat működtetnek
Németország területén. A német kormánypártnak már saját iszlám tagozata
is van: ha minden “jól” megy, nemsokára iszlám pártok alakulhatnak,
így Európában újra összekapcsolódhat az állam és az egyház – nem a
keresztény, hanem az a vallás, aminek nemsokára legtöbb követője lesz
Európában. Akkor végre mindenki számára cáfolhatatlan lesz, hogy a német
vezetők a lehető leghatározottabban elhatárolódnak a 70 évvel ezelőtt
élt német vezetők tetteitől – mert nekik ma ez a legfontosabb.
Európa máig nem ismerte fel, hogy ami
most zajlik, az a középkori keresztes háborúk modern megfelelője. Nem a
Közel-Kelet, hanem Európa irányába – és nem a kereszténység, hanem
olyan országok részéről, ahol az iszlám egy radikális ága államvallás
(pl. Szaúd-Arábia), így kiterjedt titkosszolgálati eszközökkel építhet
magának gyarmatbirodalmat. Európai országok küldözgetnek mindenféle
üzeneteket – fizetett hirdetések – a közel-keleti újságokba; “ne
jöjjetek ide”. Eközben a vezetőink azt mondják: “jöjjetek ide, szívesen
látunk”. Pedig ez a keresztes háború XXI. századi megfelelője, és a
középkori keresztes hadjáratoknak valószínűleg aligha állta volna útját
néhány reklámüzenet. Ezekkel a reklámkampányokkal semmi egyebet nem
tettünk, mint saját múltbéli énünknek üzentünk. Az iszlám most
éli meg azokat a véres vallásháborúkat, amiket évszázadokkal ezelőtt
keresztény felekezetek folytattak egymás ellen. A fundamentalista
iszlám most folytatja saját keresztes, sarlóholdas háborúját.
Az Európai Unióra méltatlanul nagy
befolyást gyakorló németek is láthatóan saját múltjukat próbálnák más
mederbe terelni, de a jelen problémáival nem vállalnak semmilyen
összeütközést. Azt gondoltuk, a modern korban élünk – de a liberálisok
újra Európába invitálták a középkort. Újra jön a vérbosszú, az
önbíráskodás, a nemi erőszak utáni kényszerházasság, és egy sor más
dolog, amit Európa évszázadokkal ezelőtt száműzött a mindennapokból. Ha
elég sokáig és kitartóan vagyunk toleránsak, kannibálokat is hozhatunk
– az eltérő kultúrák jól megférnek egymás mellett.
http://www.hidfo.ru/2016/07/igy-kerult-idohurokba-kozep-europa/