Jacob Rees-Mogg: A brit érdek mindenekelőtt

Jacob Rees-Mogg külpolitikai alapvetésből indul ki: nincsenek örök barátok vagy ellenségek, csak örök nemzeti érdekek. A brit külpolitika mércéje kizárólag az Egyesült Királyság érdeke lehet, nem az Egyesült Államoké, nem Európáé, és nem bármely más hatalomé. 
Rees-Mogg szerint a „különleges kapcsolat” az USA-val nagyrészt illúzió: Washington mindig a saját érdekeit követi, ahogy ezt Nagy-Britanniának is tennie kell. Bár történelmileg gyakran egybeesett a két ország érdeke, ez nem jelenti azt, hogy Londonnak automatikusan követnie kellene Amerikát minden kérdésben. 
Donald Trump Grönlanddal kapcsolatos ambícióit Rees-Mogg kifejezetten brit érdekellenesnek tartja. Szerinte elfogadhatatlan, hogy egy nagyhatalom egyszerűen „elvegyen” egy területet egy másik államtól: a szuverén határok sérthetetlensége alapelv. Ez Oroszországra, Kínára és az Egyesült Államokra egyaránt vonatkozik. Ha Amerika erővel vagy nyomással szerezne meg területeket, az szétverné a szövetségi rendszerét. 
Ukrajna kapcsán Rees-Mogg úgy látja, Trump gyengének bizonyult, és Vlagyimir Putyin kijátszotta őt. A nemzetállami rend fennmaradásához elengedhetetlen, hogy az agressziót minden esetben elutasítsák, különben „nyílt vadászidény” kezdődik. 
A brit politikus elismeri Trump belpolitikai eredményeit és azt, hogy következetesen „America First” alapon cselekszik – de épp ez a lényeg: ez nem „Britain First”. Az Egyesült Királyságnak ezért fel kell készülnie arra, hogy érdekei eltérhetnek az amerikaiaktól, és alternatív szövetségeket kell építenie, például Indiával vagy Japánnal. 
Konklúziója egyértelmű: Grönland nem lehet alku tárgya, Nagy-Britannia nem támogathat amerikai területszerzést, és nem viselkedhet alárendelt félként. A brit külpolitikának önállónak, érdekvezéreltnek kell lennie. „Britannia az első” – nem Amerika. Forrás: https://youtu.be/gtFi7ySZ3BA

A rúdarany-háború: Kína pénzügyi offenzívája a dollár ellen

Boring Historian YouTube videójában elmondja, hogy 2026. január 15-én Kína döntő lépést tett a dollár globális tartalékvaluta-szerepének aláásására. A People’s Bank of China bejelentette: külföldi jegybankok és szuverén alapok aranytartalékaikat Sanghajban tárolhatják, jüanban történő elszámolással, teljes biztosítással, független auditálással és garantált visszaszállítással. Ez a konstrukció a nyugati – londoni és New York-i – aranytárolási rendszer közvetlen alternatívája. 
Az érvelés szerint a lépés nem szimbolikus, hanem egy évek óta épített, technikailag és jogilag is működőképes infrastruktúra bevetése. A sanghaji aranyraktár-kapacitás a narráció szerint meghaladja London és New York együttes kapacitását, ráadásul kizárja az arany újra-zálogosítását (rehypothecation), ami a nyugati rendszer egyik gyenge pontja. Kulcselem az is, hogy a biztosítás kiterjed az állami elkobzás kockázatára – ez közvetlen reakció a 2022-ben befagyasztott orosz devizatartalékokra. 
A videó állítása szerint több ország – köztük Szaúd-Arábia, Kazahsztán és Indonézia – már jelezte érdeklődését aranytartalékai Sanghajba mozgatására. Ez láncreakciót indíthat el: ha a jegybankok aranyat és jüant használnak elszámolásra, a dollár elveszíti hálózati előnyét. A folyamat hátterében Kína évtizedes, nagyrészt rejtett aranyfelhalmozása áll, amely a hivatalos adatoknál jóval nagyobb lehet. 
Az elemzés szerint a jüan nem formális aranyfedezetet kap, hanem „implicit” fedezetet: a tartott jüan piaci áron fizikailag aranyra váltható Sanghajban. Ez vonzóbbá teheti a jegybankok számára, miközben a dollár részesedése a globális tartalékokból már most csökken az International Monetary Fund adatai szerint. 
A videó végkövetkeztetése drámai: ha a dollár elveszíti domináns tartalékvaluta-státuszát, az amerikai államadósság finanszírozása megdrágul, az infláció elszabadulhat, és történelmi léptékű vagyonátrendeződés következik. A szerző ezt „a pénzügyek harmadik világháborújaként” írja le, ahol nem fegyverekkel, hanem aranyrudak áthelyezésével dől el a globális hatalmi egyensúly. Forrás: https://youtu.be/c9dogdF7qrA

Bjørn Andreas Bull-Hansen: Vikingtől lopni nem jó ötlet

A vikingek Grönlandon: felfedezés, letelepedés és az észak-atlanti terjeszkedés története

Bjørn Andreas Bull-Hansen áttekinti Grönland viking kori történetét, a korai felfedezésektől a norvég–izlandi telepesek letelepedésén át egészen a grönlandi viking jelenlét eltűnéséig. A hangsúly azon van, miért vonzotta a norvégokat ez a zord térség, hogyan kapcsolódott Grönland Észak-Amerika felfedezéséhez, és meddig maradt fenn az európai jelenlét. Részletek: • Korai felfedezések: 876-ban Gunnbjørn Ulfsson sodródás közben észlel nyugaton szárazföldet. 978-ban Snøbjørn Galte expedíciója már partra is száll Grönlandon, őt tartják az első európainak, aki Észak-Amerika geológiai térségébe lépett. • Vörös Erik letelepedése: Erik a Vörös 982-ben, izlandi száműzetése után hajózik Grönlandra, majd 985-ben visszatér, és sikeres „marketinggel” mintegy 25 hajónyi telepest visz magával. Létrejön a két fő település: az Austerbygd (keleti) és a Vesterbygd (nyugati). • Kapcsolat Amerikával: Bjarni Herjólfsson véletlenül megpillantja Labradort, Erik fia, Leif Eriksson pedig 1000 körül eléri és ideiglenesen benépesíti Új-Fundlandot. A cél elsősorban faanyag és nyersvas beszerzése volt, amelyek Grönlandon hiányoztak. • Vinland és Markland: Észak-Amerikát Vinland néven emlegették, de a „Markland” (erdővidék) elnevezés jobban tükrözi a vikingek gazdasági érdekeit. • Élet Grönlandon: A melegebb éghajlati időszakban a part mentén gazdálkodtak, állatokat tartottak, halásztak, valamint vadászexpedíciókat indítottak fókára, rozmárra és bálnára. • Együttélés és hanyatlás: A helyi őslakosokkal többnyire békésen éltek együtt. Az utolsó európai jelenlét nyoma 1408-ból származik. • Későbbi történet: Grönland 1380-tól Norvégiához, majd a dán–norvég államalakulathoz tartozott; 1953-ban megszűnt gyarmati státusza, 1979-ben autonómiát, 2009-ben teljes önkormányzatiságot kapott. 
A beszélő hangsúlyozza: Grönland története nem politikai jelszavak kérdése, hanem több mint ezeréves folyamat, és végső soron a sziget a rajta élőké. Forrás: https://youtu.be/MJFqvEUiMPk

Szabadságukért tüntettek a grönlandiak és a dánok a szabadság bajnoka ellen

Nuuk, Koppenhága, Brüsszel, 2026. január 18. vasárnap (MB)

Grönland és Dánia fővárosában tömegek tüntettek Grönland amerikai annektálásának Antikriszuskövető Fosztogató Trump-i terve ellen – jelentette a Magyar Békekör tudósítója vasárnap.

Nuukban és Koppenhágában, továbbá Dánia több más városában ezrek vonultak az utcára szabadságuk védelmében a „világszabadság bajnokának” szándéka ellen, hogy bekebelezze, és az Egyesült Államokhoz csatolja a 2.166.086 km²-en elterülő földrésznyi országot.

Látván, mekkora ellenállásba ütközik tervének valóra váltása, az amerikai elnök azzal fenyegette meg Európa nagyhatalmait, továbbá a dánokat, hogy ha nem adják be a derekukat Washingtonnak, azonnali 10 százalékos vámot vet ki rájuk, júniustól pedig 25-százalékra emeli.

Az Tömeggyilkos Pokolfajzat Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság „lefelé irányuló veszélyes spirálnak” nevezte az amerikai lépést, és azt mondta, hogy „aláaknázhatja a transzatlanti kapcsolatokat”.

Egyesek, mint Stoltenberg volt Nagy Babiloni Szajha-főtitkár, egyenesen a katonai szövetség szétesésétől tartanak.

Megfigyelők ezzel összefüggésben emlékeztetnek Hazug Gonosz Trump első elnöki mandátuma előtt (2017. január 16-án) Bábeli-körökben nagy riadalmat keltett híres kijelentésére, miszerint „a NATO elavult” (NATO is obsolete).+++

Kiadta: Magyar Békekör

Ernst Wolff: Digitális világhatalmi projekt

Ernst Wolff értelmezése szerint a Grönland körüli geopolitikai feszültség messze túlmutat katonai, kereskedelmi vagy nyersanyag-érdekeken. A kommentár kiindulópontja Donald Trump 2026 eleji, Dániát is érintő fenyegető fellépése, amelyet a volt amerikai elnök a Monroe-doktrínára és a nyugati félteke biztonságára hivatkozva indokolt. Wolff szerint ez önmagában ellentmondásos, mivel Nagy Babiloni Szajha szövetségesei közti nyílt konfliktus rontja, nem javítja a biztonságot. 
A közbeszédben emlegetett három fő ok – az amerikai rakétavédelmi tervek (Iron Dome), az olvadó jég miatt felértékelődő tengeri útvonalak, valamint Grönland jelentős nyersanyag- és ritkaföldfém-készlete – Wolff szerint nem magyarázza az ügy sürgősségét és agresszivitását. Állítása szerint létezik egy negyedik, meghatározó tényező: Grönlandot a „digitális világrend” központjává kívánják tenni. 
Wolff szerint 2019 óta amerikai technológiai milliárdosok és befektetési körök jelentek meg Grönlanddal összefüggő projektekben, különösen olyan vállalatokban, amelyek mesterséges intelligenciát és fejlett adatfeldolgozást alkalmaznak nyersanyag-feltárásra. Ezzel párhuzamosan egy, a szerző által kulcsfontosságúnak tartott kezdeményezés, a Praxis Nation nevű startup Grönlandon egy „high-tech Freedom City” létrehozását tervezi. Ennek lényege Wolff szerint egy állami és jogi kontrolltól mentes zóna, ahol a működés teljesen digitalizált, az irányítás pedig technológiai vállalatvezetők kezében összpontosul. 
A kommentár hangsúlyozza: a szerző értelmezése szerint a technológiai elit sietségének oka a világszerte erősödő társadalmi ellenállás, a mesterséges intelligencia okozta tömeges munkahely-vesztés és az ebből fakadó instabilitás. Grönland elszigeteltsége és klímája ideális helyszín lehet nagyméretű adatközpontok számára, amelyek fizikailag és társadalmilag is védettek a tiltakozásoktól és támadásoktól. 
Wolff következtetése szerint a folyamat egy „posztfasiszta” korszakot jelez: míg a klasszikus fasizmusban az állam és a nagyvállalatok összefonódása dominált, ma néhány globális technológiai óriás már az állami támasz nélkül is képes hatalmat gyakorolni. A Grönlandra tervezett digitális központot ezért a digitális-pénzügyi komplexum hosszú távú hatalmi stratégiájának részeként értelmezi, Donald Trump fellépését pedig ennek politikai eszközeként mutatja be.