Az Egyesült Királyság egésze kilép az európai vámunióból

Egyre csak fokozódik a brit kormányfőre nehezedő nyomás, Észak-Írország megvétózhatja az Egyesült Királyság és az EU közti új kereskedelmi egyezményt, ameddig nem sikerül rendezni az ír határral kapcsolatos vitát.

Az Egyesült Királyság kormánya határozottan törekszik annak elkerülésére, hogy bármilyen határvédelmi infrastruktúrát kelljen építeni az Írországgal közös határszakaszra, miután a királyság kilép az Európai Unióból – lealábbis Theresa May brit kormányfő szóvivői ezt hangsúlyozzák, miközben azt is állítják, hogy a királyság kilép az európai közös piacból és vámunióból.

Egy héttel ezelőtt az ír kormány megfogalmazott egy figyelmeztetést Theresa May számára, mely szerint Észak-Írország “nem fogja tolerálni”, ha a brit-EU kereskedelmi egyezmény miatt szigorú határellenőrzést vezetnek be. E szerint Észak-Írország különleges státuszt akar kivívni, hogy a brit kilépés esetén is része maradhasson az európai vámuniónak és saját maga rendelkezhessen a külkereskedelem szabályozásáról. A brit kormány azonban kizártnak tartja, hogy az írek olyan különleges státuszt kapjanak, ami csökkentené a britek fennhatóságát az országban.

A kialakult szembenállásnak megfelelően, Dublin folyamatos nyomást gyakorol a brit kormányra, hogy maradjon része az európai vámuniónak a Brexit lebonyolítása után is, ezzel elkerülve a határellenőrzés bevezetését.

Az Egyesült Királyság 2019 márciusára állapította meg az Európai Unióból kilépés időpontját. Az utóbbi hónapok folyamán azonban holtpontra jutottak a kilépési tárgyalások, így felmerült annak lehetősége, hogy a britek egy az uniós szabályozás helyébe lépő új kereskedelmi megállapodás nélkül lépnek ki az Európai Unióból.

http://www.hidfo.ru/2017/11/az-egyesult-kiralysag-egesze-kilep-az-europai-vamuniobol/

A félelem mint erőforrás – Európa-szerte megerősödnek a populista pártok

A bevándorláspárti liberálisok gyakran hangoztatják, hogy a populista “jobboldal” az emberek félelmére építve próbálja megragadni a hatalmat. Egy svéd filozófus szerint a félelem a közösség és az egyén számára is a létező leghatékonyabb erőforrás, amit a liberális demokráciák és a diktatúrák egyaránt felhasználnak.

Egy svéd filozófus szerint az a liberális és demokratikus kultúra, amiben a mai európai ember él, valójából se nem liberális, se nem demokratikus, hanem a legelemibb machiavellista vonásokat hordozza. Emiatt történhet meg, hogy populista erők egy külső ellenségkép felmutatásával bármikor átvehetik a liberális-demokratikus erők helyét a kormányrúdnál; az emberek nem tartják morálisan elfogadhatatlannak az ellenségképgyártást, mert a liberális-demokratikus társadalom, amiben ma élünk, szintén ellenségkép-gyártáson alapul.

Lars Svendsen “A félelem filozófiája” c. könyve – anélkül, hogy elveszne az aktuálpolitika részleteiben – útmutatóul szolgál annak megértéséhez, ami napjaink európai politikájában történik; hogyan tudott újra megerősödni a jobboldali populizmus Európában, és miért bizonyulnak ezzel szemben tehetetlennek a bevándorlást támogató balliberális erők.

A szerző szerint a nyugati társadalom liberális-demokratikus rendje más társadalmak kizsákmányolásán alapul; a belső jólétet a külső fenyegetés legyőzésének propagandája alapozza meg. Például a terrorizmus elleni háborúk, demokráciaexport elfogadásával próbálja magát győzködni a nyugati ember arról; azáltal, ha legitimálja a külső ellenség elleni erőszakot, az ő számára ez egy biztonságosabb, jobb világot hozhat el, vagy elősegítheti annak megtartását. Ugyanezen – kulturális környezet által kondicionált – logika mentén működnek a jobboldali populista pártok, melyek más népcsoportokat, más kultúrákat ellenségképként mutatnak fel, ezzel belső egységet létrehozva a saját társadalomban.

Lars Svendsen szerint a félelem olyan dolog, aminek akaratunk ellenére vagyunk kitéve, de mégis tagadhatatlanul ez az egyik legalapvetőbb erőforrás, ami a társadalmakat – és az egyént – mobilizálja. A félelem mozgatja a társadalmat, amikor hallgatólagosan beleegyezünk egy másik ország elleni katonai beavatkozásba, mert attól tartunk, hogy az adott ország vezetője tömegpusztító fegyvert használhat – s tesszük mindezt a saját életszínvonalunk védelmében. A félelem mozgatja a társadalmat, amikor hozzájárulunk, hogy a hatóságok bekamerázzák a köztereket, és lassan már a saját hálószobánkban is lehallgassanak. Ugyanígy a félelem mozgatja a társadalmat, amikor a tömeges bevándorlás következményeitől tartunk. Ugyanazon logika mentén működnek a látszólag különböző politikai erők, emiatt a tömegek számára nem feltétlen észlelhető morális különbség, ha a liberális demokráciát szélsőjobboldali diktatúra váltja.

A svéd filozófus szerint ráadásul minél magasabb az életszínvonal, annál nagyobb a félelem annak elvesztésétől. A nyugat-európai országok magas életszínvonala szinte egyenes garanciája annak, hogy ezekben az országokban a liberális demokrácia diktatúrába csap át, amint a tömeges bevándorlás az életszínvonal hanyatlásához vezet. Minél nagyobb a vélt vagy valós veszteség, annál látványosabb, amikor elveszítjük a fejünket – írta. Svendsen szerint a félelem teszi színessé a világot. “Vitathatatlanul van valami elbűvölő abban az állapotban, amikor megfélemlítve vagyunk, legyen szó akár regényről, filmről vagy számítógépes játékról.” A félelem a közösség és az egyén számára is erőforrás, mert arra ösztönöz, hogy megváltoztassuk a mai állapotot, legyen szó akár saját magunkról, akár a társadalomról. A filozófus szerint ez az emberiség fejlődésének mozgatórugója volt évezredeken át, és a látszat ellenére ma sincs másként.

Májusban a CNN kiadott egy összegzést a populista mozgalmak Európa-szerte szemmel látható megerősödéséről. Szakértők szerint ez a változás egyértelműen trenddé vált, Európa – és az Egyesült Államok – számára a jobboldali populizmus jelentheti a politika fősodorát a következő évtizedekben.

http://www.hidfo.ru/2017/11/a-felelem-mint-eroforras-europa-szerte-megerosodnek-a-populista-partok/