2023. október 10., kedd
Orosz külügyminiszter a béke és a nemzetközi stabilitás kilátásairól – Tudósítás
2023. október 23. hétfő (MB)
Béke és nemzetközi stabillitás majd akkor lesz, amikor a nyugati hatalmak maradéktalanul betartják az ENSZ Alapokmányának alapelveit, és össze is kapcsolják őket ahelyett, hogy pillanatnyi érdekeik szerint értelmeznék az alapelveket, kiragadva közülük, ami kedvükre való, s eltekintve azoktól, amelyek nem szolgálják az érdekeiket – összegezte az orosz külügyminiszter írásának az ENSZ tagállamaihoz intézett üzenetét a Magyar Békekör tudósítója.
Az Oroszországi Föderáció ENSZ képviseletének honlapján közzétett írásában Szergej Lavrov tételesen felsorolja a Nyugat Oroszországgal szemben folytatott aknamunkáját. Többek között megemlíti, hogy mielőtt még a Hitler ellenes szövetségsek a II. világháborúban megadásra kényszerítették volna a náci Németországot, Washington és London terveket cserélt egy Oroszország ellen irányuló katonai műveletről, melynek az “Elképzelhetetlen” (Unthinkable) fedőnevet adta.
Lavrov ezzel is érzékeltetni akarta, mennyire megbízhatatlanok voltak már akkor is a nyugati hatalmak, amelyeknek nemzetközi hatalmi rendszerét Putyin orosz elnök a közelmúltban a “hazugság birodalmának” nevezte. Általánossá vált, hogy nemzetközi szerződéseket kötnek, de aztán nem hajtják végre. Lásd a minszki megállapodásokat! Biztonsági Tanácsi határozatokhoz adják nevüket, hogy aztán szaboltálják megvalósításukat. Pl. a palesztin állam megteremtéséről, Észak-Afrikáról, az iráni atommegállapodásról. Hangszalagra rögzített, archívumokban őrzött ígéretükkel ellentétesen cselekszenek. Lásd az USA máltai ígéretét, miszerint a NATO jottányit sem terjeszkedik majd Keletre! Egyoldalú szankciókat foganatosítanak országok ellen, jóllehet a Biztonsági Tanács nem hagyta jóvá őket. Lásd Iránt, mellyel szemben a BT szankciók októberben lejártak, de ők önkényesen mégis folytatják. Rendszeresen megsértik az ENSZ alapelveit azzal, hogy hatalmi érdekeiknek rendelik alá az államok szuverén egyenjogúságának elvét. Megmondják nekik, kivel, milyen kapcsolatot ápolhatnak, melyik állammal milyen viszonyban lehetnek. Beavatkoznak a belügyekbe, mint tették Közép-Amerikában, Jugoszláviában, Irakban, Líbiában, most pedig a volt szovjet térségben.
Két mércével mérnek a népek önrendelkezésének kérdésében: támogatják azoknak az önrendelkezését, akik behódolnak nekik, de megtagadják azoktól, akik nem kedvükre valók. Lásd a Donbászt és a Krímet, vele szemben pedig Koszovó esetét. Értésre adja, hogy az ukrajnai orosz katonai beavatkozást, a biztonsági megfontolásokon kívül az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekkel, mindenekelőtt az oroszokkal való bánásmód motiválta. Lavrov felveszi az agresszióvád kesztyűjét, és kétségbe vonja, hogy az volna agresszor, aki kiáll a népek önrendelkezéséért, nem pedig az, aki megtagadja tőlük az önrendelkezést, és azt a kijevi rezsimet támogatja, amely a nemzetállamiság jegyében megvonta az Ukrajnában élő népek, nemzeti kisebbségek autonóm jogait. Ezzel összefüggésben ismerteti az 1970. évi ENSZ-nyilatkozatot az államok közötti baráti kapcsolatokra és együttműködésre vonatkozó nemzetközi jog elveiről, mely rögzíti, hogy a területi integritás tiszteletben tartásának elve alkalmazandó „azokra az államokra, amelyek tevékenységük során betartják az egyenlőség elvét, a népek jogait és önrendelkezését, következésképpen kormányaik képviselik az adott területen élő összes embert.” (A nyilatkozatból következik, hogy az egyenlőség be nem tartása, a népek jogainak és önrendelkezésének tiszteletben nem tartása esetén az érintett állam nem jogosult területi integritásának tiszteletben tartására, tekintve, hogy kormánya nem képviseli a területén élő összes embert – a tud. megj.) Lavrov ezzel az érvvel is alátámasztani kívánja, hogy nem lehet az ENSZ alapelveit egymástól elszakítottan értelmezni, hanem csak egymással összefüggésben – állapította meg tudósítónk.
Az orosz diplomácia vezetője tételesen bemutatja, miféle rendszert támogat a Nyugat Ukrajna esetében, s veszi tudomásul az ENSZ alapelveinek semmibe vételét: Minden orosz dolgot tiltó rasszista törvények elfogadása, beleértve az oktatást, a médiát és a kultúrát, valamint a könyvek és emlékművek megsemmisítését, az ukrán ortodox egyház betiltását és vagyonának lefoglalását a puccs utáni Petr Porosenko vezette kormányzás idején. Vlagyimir Zelenszkij nyilvánvalóan megsértette az ENSZ Alapokmánya 1. cikkének 3. bekezdését, amely az emberi jogok és az alapvető szabadságok mindenki számára való tiszteletben tartására vonatkozik, faji, nemi, nyelvi vagy vallási megkülönböztetés nélkül. Arról nem is beszélve, hogy ezek az akciók közvetlenül megsértették az ukrán alkotmányt, amely kötelezi az államot az oroszok és más etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására – írja.
Lavrov kitér a nyugati államok arra irányuló törekvésére, hogy “szabályokkal” helyettesítsék az ENSZ Alapokmányában lefektetett alapelveket, s az érvényes nemzetközi jog helyébe megfoghatatlan, mindenkori érdekeik szerint változó “szabályokat” állítsanak, mintha azok volnának érvényesek az általánosan elfogadott nemzetközi jogrend helyett.
Általános gyakorlattá vált az ENSZ különböző országokban székelő szervezeteire történő nyugati ráterpeszkedés. Saját embereiket ültetik a végrehajtó titkárságba, akik többé nem a világszervezet által megfogalmazott nemzetközi érdekeket képviselik, hanem egy-egy adott nyugati állam, vagy egyenesen egy-egy párt, esetenként az amerikai Demokrata Párt érdekeit. “Az Egyesült Államok és szövetségesei egyre jobban privatizálják a nemzetközi szervezetek titkárságait” – írja.
Ott tartunk, hogy ma maga az ENSZ főtitkára sem tartja tiszteletben a részrehajlás nélküli, felek közti közvetítésre vállalt kötelezettségét, s a nemzetközi stabilitás szolgálása helyett szembeállítja egymással az országokat, demokráciákra és önkényuralmi rendszerekre tagolja a világot, azt állítván, hogy csak az erős demokráciák képesek önkorrekcióval elejét venni a vérontásnak és az erőszaknak. Lavrov Guterresnek szegezi a kérdést: vajon miféle önkorrekciós képességről tettek tanúbizonyságot az erős demokráciák Jugoszláviában, Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában, s megannyi más országban?
Megírja, hogy az európai válságot el lehetett volna kerülni, ha a nyugati fél tiszteletben tartotta volna az ENSZ Alapokmány VIII. fejezete 2. cikkében foglaltakat: a biztonság regionális szervezetek révén történő megerősítését. Ezzel az elvvel összhangban Oroszország, szövetségeseivel együtt következetesen szorgalmazta a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO) és a NATO közötti kapcsolatok kialakítását az EBESZ-csúcson az európai oszthatatlan biztonságra vonatkozó döntések gyakorlati végrehajtásának támogatása érdekében. De a CSTO legfelsőbb hatóságaitól a NATO-hoz érkezett számos felhívást figyelmen kívül hagyták. Ha a NATO nem utasította volna vissza a CSTO együttműködési ajánlatait, szerepet játszhatott volna számos olyan negatív fejlemény elhárításában, amely folyamatosan az európai válsághoz vezetett, mivel Oroszországot hosszú évtizedeken át következetesen figyelmen kívül hagyták, vagy félrevezették – érvel.
A fentiek miatt kialakult válságban Lavrov úgy látja, hogy nagy a globális konfliktus kockázata, de a válságból van kiút is. A kiutat az alábbiakban jelöli meg:
- Mindenkinek történelmi távlatban kell gondolkodnia, feli kell ismernie felelősségét a jövőért, nem pedig az országos választásokhoz kapcsolódó rövid távú politikai megfontolások alapján kell cselekednie. Csaknem 80 évvel ezelőtt, az ENSZ Alapokmányának aláírásakor a világ vezetői megállapodtak abban, hogy tiszteletben tartják valamennyi állam egyenlőségét, elismerve ezzel az egyenlő, többközpontú rend szükségességét, amely a globális fejlődés fenntarthatóságának és biztonságának garanciája;
- A globális kormányzási mechanizmusok gyors reformja első számú cél. Az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek fel kell hagyniuk azzal, hogy mesterségesen visszafogják a szavazati kvóták újraelosztását a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) és a Világbankban. El kell ismerniük a globális dél országainak tényleges gazdasági és pénzügyi súlyát. Prioritásként kell kezelni a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Vitarendezési Testülete működésképtelenségének azonnali feloldását is.
- A Biztonsági Tanács kibővítése nagyon kívánatos, de ezt kizárólag az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok alulreprezentáltságának kezelésével kell megvalósítani. Fontos, hogy a Biztonsági Tanács új, állandó és nem állandó tagjainak magas rangot kell élvezniük saját régiójukban és olyan globális szervezetekben, mint az el nem kötelezett Mozgalom, a 77-ek Csoportja és az Iszlám Együttműködési Szervezet.
- Itt az ideje, hogy alaposan megvizsgáljuk az ENSZ-titkárság megalakításának igazságosabb módjait. A hosszú évek óta érvényben lévő kritériumok nem tükrözik pontosan az országok valódi befolyását a globális ügyekben, és mesterségesen biztosítják a NATO és az EU-országok túlzott dominanciáját. Az egyensúlytalanságokat súlyosbítja a határozatlan idejű szerződések rendszere, amelyek tulajdonosaikat a nemzetközi szervezeteket fogadó országok pozícióihoz kötik. Ezeknek a többsége a nyugati politikát követő fővárosokban található.
- Az ENSZ megreformálására irányuló minden erőfeszítésnek arra kell irányulnia, hogy megerősítsék a nemzetközi jog felsőbbrendűségét, és újjáélesszék a szervezetet a globális politika központi koordináló testületéként, és megbeszéléseket folytathasson arról, hogyan lehet a kérdéseket közösen, az érdekek méltányos egyensúlya alapján kezelni.
- Ugyanakkor a globális dél érdekeit tükröző új típusú szövetségekben rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni. Ide tartozik elsősorban a BRICS, amelynek tekintélye jelentősen megnőtt a johannesburgi csúcstalálkozót követően, és valóban globális jelentőségűvé vált. Regionális szinten olyan szervezetek reneszánszának vagyunk tanúi, mint az Afrikai Unió, a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC), az Arab Liga (LAS), az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC), és mások. Eurázsiában felgyorsul az integrációs folyamatok harmonizációja a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO), a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségében (ASEAN), a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetén (CSTO), az Eurázsiai Gazdasági Unióban (EAEU) és a Független Államok Közösségében (CIS), valamint a kínai Egy Övezet Egy Út (Belt and Road) projekt keretében. Ez szervesen egy nagyobb eurázsiai partnerség kialakulásához vezet, amely nyitott kontinensünk minden egyesülete és országa számára.
Lavrov idézi Putyin elnök szavait: „Lényegében egy új világ felépítésével kell szembenéznünk.” Ez nem azt jelenti, hogy a nulláról indulunk, és töröljük mindazt, amit elődeink megalkottak. Az új világ építésének alapja megvan, és erős. Az ENSZ Alapokmánya. A legfontosabb, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy megakadályozzuk elpusztítását elveinek szelektív manipulálásával, és biztosítsuk teljes és összekapcsolt végrehajtásukat minden országban.
Ha a globális közösség tagjai összeszedik magukat, és elhatározzák, hogy visszatérnek az alapokhoz, és gyakorlatba ültetik az ENSZ-Alapokmányban vállalt kötelezettségeiket, akkor az emberiségnek esélye lesz legyőzni az egypólusú korszak pusztító örökségét.
Oroszország a hasonló gondolkodású partnereivel együtt teljes mértékben készen áll arra, hogy hozzájáruljon ehhez a küldetéshez – írja Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, jelezve a válságból kivezető utat.+++
Kiadta: Magyar Békekör
Az eredeti angol nyelvű írás olvasható:
Ez a harmadik kísérlet Európa elfoglalására. Az első kettőnél még volt gerince, volt hite a kontinensnek...
Ez
a harmadik kíséreltük Európa bekebelezésére. A mohamedi hidzsra Kr.u.
622-ben volt. Pár évtized alatt elfoglalták a Közel-keletet és
Észak-Afrikát. Száz év múlva már Poitiers-ig nyomultak. Akkor nem
sikerült tovább menni, de az Ibériai félszigetet 1492-ig uralták.
De
alighogy Spanyolország felszabadult, keleten roppant meg a sokáig
kitartó védőbástya és a mohácsi csatavesztés másodszor is lehetőséget
kínált nekik Európa elfoglalására. Akkor Bécsnél állították meg őket.
Ami
nem megy erőszakkal, mehet békésen. Harmadik próbálkozás a lassú,
évtizedeken át tartó beszivárgás. Már a 70-es 80-as években elkezdődött.
Akkor még nem volt semmi gond, hiszen csak dolgozni akartak és jól
keresni.
A deklaráltan
keresztényellenes szabadkőműves árnyékhatalom a 2010-es években látta
beérni az időt, hogy a folyamatban rejlő lehetőséget kihasználja és a
tradicionális európai világot végképp felszámolja. Az előkészületek
több lépcsőben zajlottak. 2011-ben a viszonylag stabil Líbiát káoszba
taszították, hogy ezen az észak-afrikai résen keresztül utat nyissanak
Európa felé.
A másik
útvonalat a Közel-keleten át teremtették meg. Itt már 2001 (szeptember
11.) óta jelen voltak fokozatosan felszámolva a régió politikai
stabilitását (ugye emlékszünk: Afganisztán, Irak, Szíria, arab tavasz
stb.) és gyenge bábkormányok és kaotikus állapotok itt is utat
nyitottak Európa felé.
De a
2008-as gazdasági válság is leginkább ezt a célt szolgálta. Miért is?
Az amerikai, gátlástalan, fedezet nélküli túlhitelezésben létrehozott
mérgezett értékepapírhalmazt (mint egy időzített bombát) áttolták
Európára. Bár az egész kontinenst megviselte Amerika mérge, mégis kiket
taglózott le leginkább? A PIGS országokat! Portugália, Itália,
Görögország, Spanyolország. Nem érdekes? Pont ezek a migrációs krízissel
elsődlegesen, közvetlenül érintkező országok. Ezeket a gazdasági
válsággal olyan adósságcsapdákba kergették, hogy utána már gyerekjáték
volt "szakértői kormányokkal" olyan "toleráns" és "befogadó" politikai
légkört teremteni, amiben, mint kés a vajban, tudtak az afrikai és
közel-keleti tömegek Európa belső területei felé áramolni.
Időrendben összefoglalva az ördögien gigászi terv főbb állomásait:
2001. szeptember 11.: casus belli a Közel-Kelet elfoglalására, majd folyamatos felszámolása a térség stabilitásának.
2008.
gazdasági válság kirobbantása, PIGS államok bedöntése, hogy a pénzügyi
pórázon tartott Dél-európai államokon keresztül szabadon áramolhasson
majd a muszlim invázió.
2011.: Líbia felszámolásával kapunyitás Észak-Afrikában Európa felé
2015-től: miután minden előkészület megtörtént indulhat a finálé, jöhetnek a migránsok.
Júdáspénz a háború folytatásáért?
Az Európai Unió ahhoz a feltételhez szeretné kötni a Magyarországnak járó sok milliárd euró folyósítását, hogy kormányunk ne gördítsen akadályt az Ukrajnának szánt katonai és pénzügyi támogatás útjába. Ha a békét választjuk, nem kapunk pénzt, de kapunk, ha a háborút. Zsarol minket a közösség, melyhez tartozunk. Persze hogy szükségünk volna a pénzre, hisz’ ráadásul jár is nekünk! De volna-e olyan kompromisszum, amely ne járna a kormány békepolitikájának feladásával? Hiszen Brüsszel ezt szabná a Júdáspénz feltételéül. Most őrölnek kormányisten malmai, megpróbálják kitalálni, hogyan lakhat jól a kecske, s maradhat meg a káposzta. Nobel-díjas megoldás volna, hiszen másnak eddig még nem sikerült. Addig is érdemes volna a tényekből kiindulni. Abból a nyilvánvaló tényből, hogy Ukrajna elvesztette a háborút, s vele együtt a NATO is vesztésre áll. Csak idő kérdése, Kijev mikor dobja be a törülközőt. Nagy változás előtt állunk Ukrajnában és Európában egyaránt. Nem csak Európa földrajzi, hanem politikai térképe is át fog rajzolódni. A kijevi rezsim összeomlásának várható következménye új hatalmi váltás, Ukrajna demilitarizálása és semlegessége lesz. Ez pedig a NATO egészére is kihat majd, mindenekelőtt keleti szárnyára. Benne ránk is. Máris felmerül a kérdés: mi szükség van a NATO-ra, és egy olyan EU-ra, amely a NATO leányvállalataként működik? Minek olyan EU, amely Európa helyett amerikai érdekeket szolgál? Megannyi kérdés, mely válaszra vár!
Tudják ezt Brüsszelben is, csak bevallani nem akarják. Inkább menteni akarják a menthetőt: pénzzel, vétójog megvonásával, többsebességű EU kialakításával zsarolják hazánkat és más volt szocialista tagállamokat. Velünk, a végekkel védetik a centrumot. Ontsuk mi a vérünket, helyettük! Mint ontatják az ukránok vérét is. Vesztét érzi a birodalom, de nem akar megbékélni vele. Pedig előbb-utóbb meg kell békélnie a feltörekvő új renddel. Hiszen közös jövőnk nem a konfrontációban, hanem a kooperációban tárul fel. Brüsszel most azért kínál pénzt nekünk, hogy Ukrajna további felfegyverzését, a szembesülést válasszuk Oroszországgal. Másod, vagy harmadosztályú taggá minősítenének minket, ha inkább békében és jó viszonyban akarnánk élni Oroszországgal. Lefokoznának minket, ha tovább szembesülnénk a kijevi népelnyomó rezsimmel, és kiállnánk az Ukrajnában élő népek, nemzetek, a kárpátaljai magyarok önrendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett, amiről az EU lemondott. Ha saját nemzetiségeivel és szomszédjaival békétlenségben élő Ukrajna helyett a semleges Ukrajnát választanánk. Ha semleges politikával erősítenénk nemzeti szuverenitásunkat azokkal szemben, akik minduntalan korlátozni akarják. Ha kollektív európai biztonsági rendszert akarnánk, hogy tiszteletben tartsuk egymás biztonságát. Ha nem csak a Nyugattal, hanem a Kelettel is jó viszonyban akarnánk élni. Megérné feláldozni tisztességes nemzeti jövőnket pillanatnyi anyagi előnyök oltárán?