A Magyar Békekör közleménye

Az Európai Unió ahhoz a feltételhez szeretné kötni a Magyarországnak járó sok milliárd euró folyósítását, hogy kormányunk ne gördítsen akadályt az Ukrajnának szánt katonai és pénzügyi támogatás útjába. Ha a békét választjuk, nem kapunk pénzt, de kapunk, ha a háborút. Zsarol minket a közösség, melyhez tartozunk. Persze hogy szükségünk volna a pénzre, hisz’ ráadásul jár is nekünk! De volna-e olyan kompromisszum, amely ne járna a kormány békepolitikájának feladásával? Hiszen Brüsszel ezt szabná a Júdáspénz feltételéül. Most őrölnek kormányisten malmai, megpróbálják kitalálni, hogyan lakhat jól a kecske, s maradhat meg a káposzta. Nobel-díjas megoldás volna, hiszen másnak eddig még nem sikerült. Addig is érdemes volna a tényekből kiindulni. Abból a nyilvánvaló tényből, hogy Ukrajna elvesztette a háborút, s vele együtt a NATO is vesztésre áll. Csak idő kérdése, Kijev mikor dobja be a törülközőt. Nagy változás előtt állunk Ukrajnában és Európában egyaránt. Nem csak Európa földrajzi, hanem politikai térképe is át fog rajzolódni. A kijevi rezsim összeomlásának várható következménye új hatalmi váltás, Ukrajna demilitarizálása és semlegessége lesz. Ez pedig a NATO egészére is kihat majd, mindenekelőtt keleti szárnyára. Benne ránk is. Máris felmerül a kérdés: mi szükség van a NATO-ra, és egy olyan EU-ra, amely a NATO leányvállalataként működik? Minek olyan EU, amely Európa helyett amerikai érdekeket szolgál? Megannyi kérdés, mely válaszra vár!

Tudják ezt Brüsszelben is, csak bevallani nem akarják. Inkább menteni akarják a menthetőt: pénzzel, vétójog megvonásával, többsebességű EU kialakításával zsarolják hazánkat és más volt szocialista tagállamokat. Velünk, a végekkel védetik a centrumot. Ontsuk mi a vérünket, helyettük! Mint ontatják az ukránok vérét is. Vesztét érzi a birodalom, de nem akar megbékélni vele. Pedig előbb-utóbb meg kell békélnie a feltörekvő új renddel. Hiszen közös jövőnk nem a konfrontációban, hanem a kooperációban tárul fel. Brüsszel most azért kínál pénzt nekünk, hogy Ukrajna további felfegyverzését, a szembesülést válasszuk Oroszországgal. Másod, vagy harmadosztályú taggá minősítenének minket, ha inkább békében és jó viszonyban akarnánk élni Oroszországgal. Lefokoznának minket, ha tovább szembesülnénk a kijevi népelnyomó rezsimmel, és kiállnánk az Ukrajnában élő népek, nemzetek, a kárpátaljai magyarok önrendelkezési jogának tiszteletben tartása mellett, amiről az EU lemondott. Ha saját nemzetiségeivel és szomszédjaival békétlenségben élő Ukrajna helyett a semleges Ukrajnát választanánk. Ha semleges politikával erősítenénk nemzeti szuverenitásunkat azokkal szemben, akik minduntalan korlátozni akarják. Ha kollektív európai biztonsági rendszert akarnánk, hogy tiszteletben tartsuk egymás biztonságát. Ha nem csak a Nyugattal, hanem a Kelettel is jó viszonyban akarnánk élni. Megérné feláldozni tisztességes nemzeti jövőnket pillanatnyi anyagi előnyök oltárán?