Leszámolás embercsempész módra – Fogynak a migráns ‘kuncsaftok’

1. A Leszámolás

Ezt a két autót Ásotthalom külterületén, erdős részben fotóztuk.

A kocsik külföldi rendszámúak, teljesen szétverve, nyitva voltak. Feltételezhetően külföldi embercsempészek és a „helyi, magyar” cigányok közötti leszámolásról lehet szó. A kerék kiszurkálás a cigányok védjegye, ezt Szegeden, és Röszkén is bizonyították!

A kerítés áll, egyre kevesebb a fizető kuncsaft, élesedik a piaci helyzet!

De, ahogy a lenti képeken látható, kisebb csoportok átjutnak még a kerítésen, de már nem százával- ezrével, így nem csoda, ha agresszívabban védik a területüket egyes embercsempész bandák…

2. A kerítésnél jártunk – Jönnek még, de ilyen védelem mellett nincs sok esélyük

A Szerbia felől érkező migránsok folyamatosan átvágják a gyodát és a kerítést is, hiába van állandó járőri jelenlét, nem zavartatják magukat. Amíg egy csapatot elfognak, páran egy korábbi átvágáson átszöknek, de szerencsére ez már csak néhány migránsnak sikerül.

Amikor a képek készültek befutott egy csapat migráns, őket a járőrök a határátkelőhöz kísérik, nem engednek be senkit a kerítésen lévő kiskapukon. Magyarországra továbbra is csak akkor léphetnek be, ha alávetik magukat a regisztrációknak.

3. Köszönet a határt védő rendőreinknek!

A mi kis csoportunk ezúton szeretne köszönetet mondani minden rendőrnek, aki a környékünkön teljesített, vagy teljesít szolgálatot! Legnagyobb elismerésünk nektek srácok, hogy a mostoha körülmények ellenére is keményen helytálltok!

4. Megosztjuk ellátmányunkat bajtársainkkal

Múlt héten megint egy nagyobb ellátmányt kaptunk egy Bács-Kiskun megyei csoporttól, amit már szét is osztottunk a határon szolgálatot teljesítők között.

Nagyon köszönjük nekik ezt az újabb, kicsinek nem mondható csomagot! Hálájukat fejezték ki az ellátmányból részesülő katonák és rendőrök is!…

…A hétvégén megérkezett a rendőröknek az első adomány tőletek. Egy debreceni kis csapat hozott nekik ellátmányt, amit kettéosztva osztottunk szét.

Minden rendőr nagyon örült, nagyon szépen köszönik a szendvicseket, csokikat, azt a sok mindent amit tőletek kaptak!
Az Ő nevükben mi is még egyszer köszönjük az adományt és azt is, hogy személyesen elhoztátok!

Önkéntes Határvadászok / ÖHV Információs Csoport Fb

– Az ásotthalmi Önkéntes Határvadászok felhívása –

A probléma most a baranyai, somogyi szakaszra terelődött. Kérünk mindenkit, aki csak teheti, SEGÍTSE a hatóság munkáját!! Ezt úgy is tehetitek, hogy NEM SZERVEZTEK KÜLÖN AKCIÓKAT A HATÁRRA, hiszen ezzel a megmozdulással elvonjátok a hatóságot a határvédelemtől…

Már a Parlament előtt van az a javaslat, hogy civilek is AKTÍVAN részt vehessenek a haza védelmében, várjuk meg, amíg erre megfelelő jogosítványokat kapunk!

A kérdéses határszakaszon egyenlőre nyugalom van, a horvátoktól érkező buszokat fogadjuk, a migránsokat rögtön a nyugati határszakaszra irányítják. Most ennyit tehetünk, a többit meglátjuk…

Önkéntes Határvadászok / ÖHV Információs csoport Fb

Politikai reformért befektetés: brit üzleti delegáció érkezik Iránba

Pénteken brit üzletemberekből álló delegáció érkezik Teheránba, ahol előzetes tárgyalásokat folytatnak a szankciók eltörlése utáni üzletkötésekről.

Martin Johnson, a brit-iráni kereskedelmi kamara igazgatójának elmondása szerint a brit cégek fokozott érdeklődést mutatnak a perzsa ország befektetési lehetőségei iránt, és a négynapos látogatáson számos multinacionális cég, valamint állami nagyvállalatok vezetői is részt vesznek. Elmondása szerint a szankciók miatt még “nem építhetnek komoly üzleti kapcsolatokat Iránnal”, ennek ellenére ismerkednek az ország kereskedelmi környezetével, megismerkednek jövőbéli üzletfeleikkel, és előzetes tájékozódást folytatnak a későbbiekben kiaknázandó lehetőségekről. Az IRNA iráni hírügynökség kiemelkedő jelentőségű eseménynek nevezte a brit üzleti delegáció érkezését, ami számos jövőbéli megállapodást alapozhat meg.

Szirosz Medizade, a brit-iráni kereskedelmi kamara igazgatósági tagja arról számolt be, hogy a delegáció részeként 15 brit cég képviselői érkeznek, és a találkozók főként az egészségügy, szállítmányozás, bányászat és energetika területeit fedik majd le. Medizade elmondása szerint a brit üzleti delegáció tagjai tájékozódnak majd az iráni tőzsdén és bankrendszerben kiaknázható lehetőségekről, valamint tárgyalásokat folytatnak a bányászatért és olajiparért felelős miniszterekkel.

Az utóbbi hat hónap során számos nyugati ország küldött üzleti delegációt Iránba, és több nyugati pénzintézet állandó képviseletet állított fel Teheránban. Elsőként az amerikai üzleti delegáció tárgyalt az olajkitermelési jogok megszerzéséről, majd megállapodás született arról, hogy – többek között – az Egyesült Államok megkezdi az iráni olaj és földgáz kitermelését, fűtőanyaggal látja el az iráni atomerőműveket, és több száz utasszállító repülőgépet ad bérbe Teheránnak. Több európai ország autóipari cégeivel is megállapodás született arról, hogy bevonulnak az iráni piacra – majd olasz és brit energetikai cégek is előzetes megállapodást kötöttek az iráni olaj és földgáz kitermeléséről. David Cameron brit miniszterelnök a befektetésekért cserébe politikai reformokat követel meg az iráni vezetéstől.

http://hidfo.ru/2015/09/brit-uzleti-delegacio-erkezik-iranba/

“Megkérdeztek-e valaha is arról, hogy akarsz-e nagyobb Európát?”

Egy holland szatirikus magazin elegendő szavazatot gyűjtött össze egy online petícióval ahhoz, hogy a kormánynak népszavazást kelljen kiírnia az Európai Unió és Ukrajna közti társulási egyezmény elutasításáról.

A GeenStijl szatirikus híroldal egy online petíciója több mint 440 ezer szavazatot gyűjtött össze, miközben az országban 300 ezer aláírás szükséges ahhoz, hogy a kormánynak népszavazást kelljen kiírnia az adott kérdésben.

“Téged megkérdeztek-e valaha is arról, hogy akarsz-e nagyobb Európát?”

Az online petíció témája az Európai Unió és Ukrajna közt 2016-ban érvénybe lépő társulási egyezmény, amit az Európai Unió tagállamainak többsége már törvénybe iktatott, anélkül, hogy arról a lakosságot megkérdezték volna. Hollandia kormányát a petíció most arra kötelezi, hogy decemberben népszavazást írjon ki arról, támogatja-e a holland lakosság, hogy Ukrajna és az Európai Unió közt érvénybe lépjen  társulási egyezmény. A Financial Times szerint ez egy zavaró politikai problémát teremtett a kormány számra, mert Hollandia már ratifikálta az Ukrajna-EU társulási egyezményt. A decemberi referendum nem egy ügydöntő népszavazás lesz, tehát nem kötelezi a kormányt a már meghozott törvény visszavonására. Ettől függetlenül egyértelművé fogja tenni, hogy a kormány és az Európai Unió a lakosság megkérdezése nélkül hozott meg egy ilyen horderejű döntést.

A weboldal szerkesztője később egy közleményben értesítette az olvasókat arról, hogy sikeres volt a petíció, és ezzel nem csak népszavazás kiírására kötelezik a kormányt, hanem “üzenetet küldtek Hága és Brüsszel számára”. A petíció szerzője szerint gyakorlatilag bármilyen, az Európai Unióval kapcsolatos kérdést kiírhatott volna, mert

a szavazás eredménye nem Ukrajnának szól, hanem az Európai Unió elementáris erejű elutasítottságát mutatja.

Az oldal későbbi értékelésében kifejti, hogy az emberek gyakorlatilag bármit hajlandók megszavazni, amivel tiltakozásukat fejezhetik ki az Európai Unió ellen, mert az “európai demokrácia” az “emberek feje fölött” hoz döntéseket; a tagállamok lakosságának véleményét nem kérik ki semmiről, a tagállamok kormányai pedig szintén Brüsszel diktátumai mentén működnek, és a többségi lakosság megkérdezése nélkül próbálnak keresztülvinni olyan intézkedéseket, melyekről biztosan tudják, hogy a többség leszavazná. A szerző kifejti, hogy a petíció gyakorlatilag egy protest-szavazás volt, és arra hívta fel a figyelmet, hogy Európában a demokrácia csak retorikai szinten létezik.

http://hidfo.ru/2015/09/megkerdeztek-e-valaha-is-arrol-hogy-akarsz-e-nagyobb-europat/

Ember legyen a talpán, aki képes lenne összeszámolni, hogy mibe került A MAGYAR NÉPNEK csak az Audi! Ám nem csak az Audi létezik országunkban, hanem a fene tudja még hány ilyen idetelepült összeszerelde, amelyek a kiváltságok miatt rohantak ide!

Az Audi-támogatásokat firtatja a Védegylet

Kikéri a nemzetgazdasági minisztériumtól és a győri önkormányzattól Védegylet és a Tiszántúli Természetvédők Társulata az Audival illetve a Volkswagennel kötött szerződéseket és egyedi adóelengedési vagy adókönnyítési rendelkezéseket. A zöldszervezetek az Audinak az egyes években pénzátutalások, adózási intézkedések, infrastrukturális és egyéb fejlesztések formájában nyújtott támogatások értékének nyilvánosságra hozatalát is kezdeményezik.

A közzétételi kérés kiterjed azokra a szerződésekre is, amelyeknek teljes szövegben történő kiadására a Kúria éppen szerdán kötelezte az NGM-et, miután első- és másodfokon is elvesztette korábban a pert, amelyet az említett civil szervezetek azért voltak kénytelenek végigvinni – az Átlátszó jogásza segítségével –, mert az általuk kért dokumentumokat az NGM úgy adta ki (fénymásolatban), hogy a szövegükből minden lényeges adatot kifestett, az Audi üzleti érdekeire való hivatkozással. – Szégyen lenne az NGM-re, de magára a kormányra is, ha hivatalos közzététel hiányában az adófizetők a Védegylet honlapjáról lennének kénytelenek megtudni, mit csinált az állam a pénzükkel – írják.

Előzetes számításaik szerint az Audi nem sokkal kevesebb támogatást kapott az Orbán-kormánytól, mint amennyit 2010-től Magyarországon beruházott. Ráadásul a telephely-bővítése nem változtatott érdemben azon, hogy 2010-ben a beszállítóinak mindössze 6,5%-a volt magyarországi, azaz nemcsak a közvetlen foglalkoztatási, hanem a közvetett termelésösztönző hatás sem indokolta az Audinak jutott százmilliárdokat. Ezt bizonyítja a zöldek szerint néhány, az újságok nyomozásaiból napvilágra került adat is az Audinak változatos formában nyújtott támogatásokról.

2010-ben a vállalat mérleg szerinti eredménye 591,8 millió eurót (mintegy 160 milliárd forint) tett ki az egy évvel korábbi 291,2 millió euró után. A cég adófizetési kötelezettsége nulla volt, mivel 2011 végéig társaságiadó-mentességet élvezett. A vállalat 2010. évi adóalapja egyébként 500,2 millió euró volt, ami után 95 millió eurót (25,7 milliárd forintot) kellett volna befizetni, ha nem lett volna a kedvezmény. 2009-ben még volt egy 3,8 millió eurós (1,03 milliárd forintos) adófizetése az Audinak, mivel – a társasági adóval ellentétben – az azóta megszűnt szolidaritási adó tekintetében nem élveztek mentességet.

Túl ezen, a 2006. szeptember 1. és 2011. december 31. között a motorgyártás területén megvalósult beruházások után a magyar állam egy 9 milliárd forintban maximalizált összegű, vissza nem térítendő állami támogatás nyújtására vállalt kötelezettséget. A vállalat 2010-ben 1,3 milliárd forint támogatást kapott a magyar államtól.

A kormány nemcsak hazai pénzeket juttatott az Audinak, hanem az Uniótól érkező pénzfolyamot is célzottan átcsatornázta: 2014 szeptemberében kormányhatározat hozott arról, hogy Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ létesül a győri egyetemen – az uniós Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program terhére.

Az MTI 2011. április 6-án azt tette közzé: „Az Audi 11,2 milliárd forint állami támogatást kap győri gyárának bővítéséhez – jelentette be Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter”. Ezzel szemben július elején az Európai Bizottság a honlapján arról jelentetett meg tájékoztatást, hogy négyszer ekkora magyar állami támogatás jogszerűsége tárgyában indított vizsgálatot. A Magyar Nemzet ezért azzal a kérdéssel fordult a nemzetgazdasági tárcához, valójában melyik összeg felel meg a valóságnak. A válasz szerint „a bizottság kommunikációjának megfelelően, a magyar kormány összességében 44,96 milliárd forint (150,03 millió euró) támogatást ítélt meg, ami jelenértéken 39,952 milliárd forintnak (133,3 millió eurónak) felel meg”.

Az Audi 2010. augusztus 10-én a nemzeti vagyonkezelőtől nettó 5,2 milliárd forintért vásárolta meg azt a 195 hektáros területet, amelyen bővítette a győri üzemét. De egy kormányhatározat nyomán az állam 4,16 milliárd forintos ráfordítással vállalta az egész terület fejlesztését. Kormánydöntés alapján az állam a következő munkálatokat vállalta: a védettség alatti növényzet áttelepítése, a kárelhárítási terv és környezeti állapotfelmérés elkészítése, továbbá egy új iparvágány, illetve a hozzá kapcsolódó műtárgyak terveztetése, megépítése. A dokumentum értelemben az átalakítások részét képezte még a kapcsolódó út- és elektromos hálózat kivitelezése, beleértve a közműfejlesztési költségeket is, így például egy transzformátorház megépítését, továbbá a vízelvezetés megoldását. Emellett a magyar költségvetésre hárították az őrzés-védelem és az őrzés-védelmi világítási rendszer kiadásait, valamint a térvilágítás kiépítését és a területen lévő fedett tárolók felújítását, illetve a teljes rekultivációt.

2011 végéig élt az az – annak idején éppen az Audi által kilobbizott – rendelkezés, ami lehetővé tette a cégeknek, hogy az innovációs járulékukat csökkentsék a kutatás-fejlesztésre fordított költségeikkel. Mivel ez uniós nyomásra lehetetlenné vált, a kormány 2012-ben pótmegoldást dolgozott ki: az innovációs alapba érkező befizetéseket pályázati úton visszajuttatta néhány kiválasztott nagyvállalatnak – az Audinak a hírek szerint 15 milliárd forint értékben.

A pénzügyi támogatások mellett a kormányzat más formában is támogatta és támogatja az Audit: A telephely-bővítésre az Audi által kiszemelt – amúgy kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területként a Natura 2000 hálózat részét képező térséget kivetette a hatóságokkal a természetvédelmi oltalom alól, a győri önkormányzat útján pedig a város rendezési terv átigazításával belterületbe vonatta, és beépítésre szánt területté minősíttette.

– Az Audinak juttatott nemzeti ajándékok ez idő szerint legutolsó darabját megint az NGM vezetője nyújtotta át, amikor bejelentette, hogy – más országoknak a lakosság egészsége védelmében meghozott intézkedéseivel ellentétben – a Kormány nem készül arra, hogy betiltsa itthon a Győrben gyártott, határérték fölötti szennyezőanyag-kibocsátású motortípusokat. Az egészségügyi kár forintosítható. Ha a kormány nem gondolja meg magát, a Védegylet készen áll arra, hogy az utak mentén lakók és a közlekedők érdekében ez ügyben is pert indítson – írja az adatkérő szervezetek közleménye.
(NOL)

Az orosz légierő megkezdte ténykedését a latorkalifátus szíriai bázisai ellen.

Az első tisztán orosz kivitelezésű légicsapásokat Homszk közelében vitelezték ki.

Jelentések szerint MOSTMÁR TÉNYLEG NEM ÉLETBIZTOSÍTÁS dzsihadistának lenni! Százával pusztultak a hihetetlenül pontos légicsapások által.

A Pentagon szóvivője bejelentette, hogy Ashton Carter amerikai külügyminiszter elrendelte a kommunikációs vonalak azonnali megnyitását.

http://www.balrad.com/index.php/2015/09/30/amikor-mar-allah-sem-segit/

Az Orosz Kommunista Párt (KPRF) elnöke Gennagyij Zjuganov üdvözölte az orosz légierő tevékenységének kezdetét Szíriában.

A pártelnök kifejezte abbéli óhaját, hogy végre egy széles nemzetközi koalíció jön létre a magát már állammá kikiáltott ISIS terrorszervezet elpusztítására a Közel-Keleten. Gyennagyij Zjuganov emlékeztetett: +Többször figyelmeztettünk, hogy ha Szíriában teret engedünk a terroristáknak, azok rákos sejtekként fognak szétáramlani a világban. A Földközi-tenger térségében, a Himalájában, majd mindenfelé. Ez egy erőszakos, gyilkos szekta. Legyilkolja az embereket csak azért, mert nem tetszik nekik a hitük, nézeteik. Ez egy igazi tragédia az egész bolygó számára. Oroszország rászánta magát a cselekvésre. Milliónyi elüldözött, elmenekült embernek adva meg a reményt, hogy visszatérhessenek hazájukba. Oroszország megsegíti Szíria legitim elnökét és a szír hadsereget, amely immár negyedik éve harcol az ádáz ellenséggel. Ez számunkra egy szent dolog”-nyilatkozta Gannagyij A. Zjuganov.

A KPRF elnöke ugyanakkor emlékeztetett, hogy Oroszország jelenlegi katonai szerepvállalása szárazföldi erők bevetésére nem terjed ki, csak a légierő és rakétacsapatok bevetésére.

A kommunista pártelnök korholta a Oroszország elleni szankciókba belefeledkezett USA-t és Nyugat-Európát.

“Ők továbbra is ellenünk foganatosítanak szankciókat, miközben mi harcolunk azok ellen, akik ŐRÁJUK IS komoly fenyegetést jelentenek!”

G. A. Zjuganov végül kifejtette: “Annak érdekében, hogy a problémáinkat és a kialakult helyzetet hatékonyan tudjuk továbbra is kezelni, elengedhetetlenül szükségünk van egy új gazdasági, pénzügyi, és külpolitikára.”

http://www.balrad.com/index.php/2015/09/30/zjuganov-ez-szamunkra-egy-szent-dolog/

A világ elsőszámú latorállamának külügyminisztere-John Kerry-tajtékozva jajveszékelt Szergej Lavrovnál a Szíriában szerdán megindított orosz légicsapások ellen tegnap.

Kerry az ENSZ-közgyűlés általános vitájának keretében hadovált, hogy az orosz légicsapások nem csak az ISIS-t ritkítják, hanem a legfőbb lator által kiképzett és abrakolt egyéb kormányellenes bandákat is.

Hatalmas ajvékolásba kezdett Oroszország akciója miatt az “Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja” (OSDH) nevű szíriai EMIGRÁNS szervezet is! Krokodilkönnyek patakzása közben zokogták el, hogy légicsapások nem csak az IÁ-t érték. A lebombázott célok között az USA által felbujtogatott és abrakolt “mérsékelt” ellenzéki fegyveres bandák, valamint az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet szíriai szárnya, az an-Nuszra Front és a vele szövetséges Ahrar as-Sam ultrakonzervatív iszlamista milícia irányítása alatt álló, ám a legitim szír kormány ellen hadat viselő, vérszomjas banditacsapatok is akadtak.

John Kirby amerikai külügyi szóvivő elismerte, hogy Oroszország előre tájékoztatt az USA bagdadi nagykövetségét, hogy légicsapásokat kezdenek Szíriában, valamint jelezték, hogy az amerikaiak repülőgépei jól teszik, ha elkerülik Szíria légterét. Legalább a légicsapások idején.

http://www.balrad.com/index.php/2015/10/01/nagy-az-ajvek-jajveszek/

Valcmanék Kárpátaljára is fenekednek!

A kijevi junta-bizton állíthatjuk hogy PARANCSADÓ GAZDÁI TERVE SZERINT ELJÁRVA-háborús készülődésbe fogott a Kárpátok túloldalán.

Szeptember 21-én a kijevi hadügy Hadműveleti Parancsnokságának ezredese Viktor Kevljuk közölte, hogy az Ivano-Frankovszk régióban lévó Kolomia melletti régi katonai bázison megkezdték a 10. Hegyivadász dandár szervezését. A társulás parancsnoka Vaszilij Zubanyica ezredes lett.

Az alakulat feladata, hogy egy Bukovina irányából érkező esetleges román támadást visszaverjen, de ugyanakkor a Kárpátalja “irányából érkező lehetséges magyar” akciót is meghiúsítson. A Kárpátok középső hágóinál lévő bázisról az alakulat mind a Csernyivci-régió, mind pedig Kárpátalja irányába gyorsan mozgatható.

A dandár szervezése-jelentjük-a mai napra befejeződött! Némi feladatbővítéssel. Mert “amennyiben a helyzet úgy hozza, a 10. Hegyivadász Dandár Donbassz vagy Oroszország ellen bármikor-akár azonnal bevethető”!



http://www.balrad.com/index.php/2015/09/30/valcmanek-karpataljara-is-fenekednek/

Majdnem tízezer migráns gyereket tartunk el

A hazánkba érkező migránsok között sok a gyerek, akik elszakadtak rokonaiktól. Ők nemzetközi védelemben részesülnek Magyarországon.

Most mintegy 370 millióval több pénz jut a kormány jóvoltából ezekre a kiskorúakra.
A gyerekek, adataik rögzítése után, Hódmezővásárhelyre és Fótra, vagy Battonyára kerülnek, onnan pedig nevelőszülőkhöz jutnak.

Azonban döbbenetesen sokan vannak, már majdnem tízezer ilyen gyereket helyeztek el a hatóságok állami gyermekotthonokba.
A mostani támogatás sem a végleges összeg, mert ha Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere igényli, akkor újabb pénzeket kaphatnak a kicsik ellátására.
(ripost)

Bal-Rad komm: Ugyanakkor egy korábbi megállapítás szerint “…Már magyar állampolgárok azok a gyermekek, akik a bevándorlók között, kísérő nélkül érkeztek hazánkba.

A törvény szerint ez mindaddig így van, amíg meg nem találják szüleiket, vagy vérszerinti rokonaikat. Az azóta gyerekotthonokba és nevelőszülőkhöz szállított kiskorúakat ugyanis magyar állampolgárnak kell tekinteni, amíg ennek ellenkezője nem bizonyítható…”

A bajunk valójában nem a TÍZEZER “ELKEVEREDETT” gyerekkel van. (Bár éppen megkifogásolhatnánk az ÉHEZŐ MAGYAR GYEREKEK MAGAS SZÁMÁT, stb. stb. stb.) Ráadásul gyerekek esetében a kiváltságos bánásmód nem is kifogásolható!

A probléma az IDŐ MÚLÁSÁVAL, és az “elkeveredett tízezer” (és még ki tudja idővel hány újabb tízezer?) migránsgyerek FELNŐTT HOZZÁTARTOZÓIVAL LESZ! Mert ha a hozzátartozókat kiutasítják az EU-ból, a gyerekek pedig MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROKKÁ VÁLTAK, és VALAKIK HIRTELEN CSALÁDEGYESÍTENI AKARNAK!-máris lehetővé válik legkevesebb HÚSZEZER SZÜLŐ “magyarítása”!

Mert abban biztosak lehetünk, hogy idővel MEGKERÜLNEK MAJD AZ ELKALLÓDOTT SZÜLŐK! Akik ragaszkodni fognak “elveszett csemetéikhez”! Természetesen MAGYARORSZÁGON!

Sinkovics Ferenc: Le kell zárni Európát!

Szó sincs spontán menekülésről. Nagyon is tervszerű, alaposan előkészített akció az, amelynek keretében migránsok tömegei ostromolják most Európát. A politikusok kezében van a döntés, ha a magyar kormányhoz hasonlóan végre elszánják magukat, s határozott nemet mondanak az illegális bevándorlásra, Európa megmenekül. Ehhez persze szükség lenne Oroszország segítségére éppúgy, mint az európai titkosszolgálatok szemléletváltásra és nagyobb aktvitására, mondta a Demokratának Földi László, a hírszerzés volt műveleti igazgatója.

– Hirtelen, majdhogynem váratlanul tört Európára a jelenlegi nagy menekültáradat. Vajon érzékelték-e ennek az előjeleit az európai országok titkos­szolgálatai, s egyáltalán: mennyire követték ezek a szolgálatok az arab tavasz eseményeit?

– A nyugati titkosszolgálatok az úgynevezett amerikai modellt kezdték követni az 1980-as évektől. Ami azt jelenti, hogy lemondtak az ügynökökről, a beépített informátorokról, azt gondolták, hogy mindent megoldanak majd a technikai eszközök. A műholdak, a robotrepülőgépek, a lehallgatások, a komputeres adatvadászások… Ezzel szemben a szovjet, majd aztán orosz szolgálatok továbbra is az úgynevezett humánerőben bíztak. Számos harmadik világbeli fiatal szerzett diplomát valamelyik szovjet, illetve orosz egyetemen, ezeket Moszkva maga mellé állította. Még csak nem is faragott klasszikus értelemben vett ügynököt belőlük, ezek a diplomások Moszkva barátai és elkötelezettjei lettek. Amikor visszatértek saját hazájukba, ott legtöbbjük hamarosan valamilyen vezető gazdasági vagy politikai pozícióba került. Az arab világban tulajdonképpen Oroszország és az Egyesült Államok küzdelmét láthatjuk. Az arab tavasz éppen arról szólt, hogy Amerika ki akarta ütni a nyeregből a hatalmat gyakorló Moszkva-barát eliteket. Egyszerűen el akarta zavarni őket.

– Amit elmondott, abból egyenesen következik, hogy az orosz szolgálatok mindent tudtak az arab térségben zajló események hátteréről, sajátosságairól és várható következményeikről. De hát akkor miért nem figyelmeztették Európát?

– A földrészen kialakult politikai helyzet, a fellángoló Moszkva-ellenesség, s legfőképpen az ukrán ellenzék feltüzelése, bőkezű anyagi támogatása, és a Majdannal kezdődő véres konfliktus kirobbantása miatt. Ráadásul az oroszok nagyon rászedve érzik magukat, hiszen azzal vonultak vissza saját határaik mögé, s adták fel Kelet-Európát, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább, nem tolja előbbre Oroszország felé a bázisait. A Nyugat mindent megígért, de semmit sem tartott be ebből.

– Ha a két nagyhatalom harcáról szólnak a közel-keleti konfliktusok, akkor hogy kerül a képbe az Iszlám Állam?

– Kinőtték magukat. Szövetséget kötöttek, illetve egyesültek azok a csoportok, amelyek egyik nagyhatalom uralmából sem kérnek. Sőt a térségben ők akarják megszerezni az uralmat, nem válogatva az eszközökben.

– Sokan úgy gondolják, hogy az Iszlám Államot tulajdonképpen az Egyesült Államok hozta létre. Washington önmaga érdekei ellen dolgozott volna?

– Az USA valóban támogatta az arab tavasz ellenzéki csoportjait, megalakuló fegyveres egységeit. Ezeket használta fel az oroszbarát elitek és hatalmi centrumok ellen. Csakhogy kicsúszott a kezéből e csoportok irányítása, nem számolt az iszlám vallás fanatizáló és mozgósító erejével, heves nyugatellenességével. Ezekből a csoportokból alakult ki az Iszlám Állam. Nem először járt így Amerika. A mudzsahedineket, majd Oszama bin Ladent is támogatták, de nem tudta őket az irányítása alatt tartani, azok is önálló életre keltek.

– Ez az amerikai vezetés eredendő korlátoltságából következik, vagy az ilyen mozzanatok és fordulatok mindig benne vannak a nagyhatalmi politika kártyapaklijában?

– Nem ismerik pontosan az adott térség sajátosságait, az adott régió történelmét, az ott élő népek habitusát, értékrendjét. Ezért hasonlóan jártak a délszláv válságban is, egy idő után ott sem tudták már kontrollálni a folyamatokat. Azt persze nem bánja Washington, hogy az Európát gazdaságilag és politikailag is meggyengíti a rázúduló menekültáradat. Amerika nyilván azt gondolja, így majd előbb aláírjuk velük a szabad kereskedelmi egyezményt, és nem veszélyeztetjük többet az eurónkkal a dollár pozícióit. Mert ha megszűnik a dollár teljhatalma, megszűnik Amerika is. Abba viszont már nem gondolnak bele, hogy ha elvész Európa a maga hagyományos értékeivel és kultúrájával együtt, az beláthatatlan világpolitikai következményekhez vezet.

– Azt mondta a minap a libanoni oktatási miniszter, hogy igen sok ISIS-terrorista érkezett Európába a menekülthullámmal. Maga az ISIS pedig azzal dicsekedett, hogy eddig négyezer harcost tudott bejuttatni a kontinensre. Az interneten látni is olyan fotókat, ahol férfiak az ISIS seregének ruhájában pózolnak talpig fegyverben, a mellette levő képen pedig már mint menekültek láthatók, hátizsákkal a kezükben. A férfiről, akit elgáncsolt állítólag az N1 Tévécsatorna operatőre, kiderült, az ISIS-hez közel álló személy, akiből mellesleg mára mégis fociedzőt kreáltak Spanyolországban…

– A számoknak nincs jelentőségük. Ha csak egyetlen terrorista jut minden százezer migránsra, az is hatalmas katasztrófát képes okozni. Szerintem is jó pár terrorista van már itt, de nem hajtanak végre akciókat a közeljövőben, mert ez egyöntetűen a migránsok ellen hangolná egész Európát. A terrorista most csendben van. Nem ő dobálja a magyar rendőröket. Lapul. Egy kisgyerekkel a nyakában jön át a határon, mintha békés családapa lenne. Akik dobálnak, azok katonák. Nem a mi fogalmaink szerinti katonák, de parancsokkal irányított emberek. Nekik ez a feladatuk, az áttörés megszervezése, kierőszakolása.

– Sokszor előjön ez a kérdés, az úgynevezett katonák kérdése, mondván: a migránsok nyolcvan százaléka katonakorú, jó kondícióban levő fiatal…

– Néhány régi, már szolgálaton kívüli kollégám, aki jól beszél arabul, egy-két régi ismerős, aki megjárta az idegenlégiót, csak úgy kíváncsiságból körbenézett a Keletinél. Azt mesélték nekem, hogy ott nem beszélgetések, esélylatolgatások folynak, hanem mindenünnen parancs­szavakat, utasításokat hallani.

– Mi lehet a terroristák feladata?

– Nyilván olyan utasítást kaptak, hogy szerezzenek pozíciókat, ismerjék meg a terepet, mérjék föl a lehetőségeket és szervezzenek hálózatokat. Főként az itt élő másod- és harmadgenerációs muszlimokból. Vagyis azokból, akik itt születtek, nem tűnnek fel senkinek, s akik persze jól ismerik az európai viszonyokat, emellett viszont feltámadt, illetve megerősödött bennük a muszlim identitásuk.

– Vagyis nem integrálódtak. De miért nem?

– Amikor a második világháborút követő évtizedekben a törökök Németországba, az arabok pedig Franciaországba érkeztek, megvolt a kereslet irántuk, mint vendégmunkások iránt. Főként szakképesítést nem igénylő területeken dolgoztak, illetve kisebb boltokat működtettek, ilyen-olyan szolgáltatásokat végeztek. A második, de főleg a harmadik generációjuk viszont azzal a ténnyel kénytelen szembenézni manapság, hogy csökken a nyugati gazdaságok munkaerőigénye, az adott munkahelyeken egyre magasabb szintű képesítésre van szükség a technológiai fejlődés miatt, a kis kereskedelmi egységek pedig nem bírják a versenyt a nagy bevásárlócsarnokokkal. Megszűnt tehát a kereslet az egykori képzetlen vendégmunkások iránt, számuk viszont kétszeresére, háromszorosára nőtt azóta. Harmadik generációjuk már igen frusztrált állapotban van, s más kapaszkodó nem lévén, az iszlám felé fordult. Ők azok a Franciaországban született arab fiatalok, akik a francia és az algír válogatott meccsén végig fütyültek a Marseillaise alatt.

– Mit tenne ön a terroristák kiszűrésére?

– Szerintem minden európai országnak vissza kell állítania a határellenőrzést. Olyan szűrő ez, amelyen könnyen fenn­akadhatnak a gyanús, esetleg akcióra készülő emberek.

– Fájdalmas lépés lenne, az EU tagországaiban az egyik legnagyobb vívmánynak tekintik az emberek a a határok légiessé válását…

– Ennyit el el kellene viselni a nagyobb biztonság érdekében. Amúgy pedig semmi különös sem történik azzal, hogy Hegyeshalomnál megállítják egy percre az embert, belenéznek a kocsija csomagtartójába, elkérik az igazolványát.

– Beépültek a nyugati titkosszolgálatok az ottani „no go” negyedek közösségeibe vagy akár a most érkező migráns tömegekbe?

– Egyelőre nincsenek jelen. Az ellenfél remekül megtanulta az operatív munkát, kiépített védelmi rendszerei, fejlett technikai eszközei vannak, nagyszerűen konspirál. Ha egy szolgálat ma odaküld valakit, az hamarosan meghal. Ugyanez történt Amerikában is, amikor rendőrök próbáltak beépülni a maffiába. Most azonban a migrációs folyamatok következtében szükségszerűen lazul az eddig áttörhetetlen védelmi háló. Napjainkban kell megtalálni például azt a tízéves gyereket, aki abba a közösségbe született, ott cseperedett fel, s akit alig láthatóan támogatni, iskoláztatni kezd egy szolgálat, s aki tíz év múlva fontos információs forrása lesz majd. Egyszerűen ellazsálták az elmúlt húsz évet az európai titkosszolgálatok, míg a másik oldal napról napra felkészültebb lett. Amit ma látunk migráció címén, az alaposan megszervezett akció, abban nincs semmiféle spontaneitás. Úgy látta a másik oldal, hogy a hagyományos terrorcselekményekkel, robbantásokkal, merényletekkel nem éri el a kellő hatást, ezért most Európa elárasztása mellett döntött. Tízmilliós tömegeket is képes mozgatni.

– De hát nagyon kérdéses egyelőre, hogy mi lesz végül az útra kelt emberek sorsa…

– Nem törődnek vele, feláldozható, arctalan tömegnek tekintik őket. Sok a szerencsétlen, valóban elesett ember közöttük, sok a jobb sorsra érdemes, tanulni, dolgozni akaró fiatal, de számos kalandort is találni. Milliárdoscsemetéket, akik eljöttek egy kis balhéra. Ha megunják, majd Mallorcán kipihenik magukat.

– Fölvetődött egy nagy közös, uniós titkosszolgálat megszervezésének ötlete. Jó lenne ez?

– Nem újabb szervezeteket kell létrehozni, hanem egy egységesített, átjárható információs rendszerre van szükség. Ez az igazán nagy feladat. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a különféle szolgálatok még azonos országon belül sem akarnak információkat adni egymásnak, féltékenyek a másikra, ők akarják learatni a babérokat. A kilencvenes évek elején nagy európai titkosszolgálati együttműködés készült a beszivárgó orosz szervezett bűnözés ellen. Ott voltam. Azon bukott meg a kezdeményezés, hogy minden ország magának követelte a központi információs bázist. Ma is teljes az idiotizmus ezen a területen.

– A magyar szolgálatok is kapnának információkat? Hiszen nem vagyunk a Nyugat kedvenc gyermekei…

– Ennél már sokkal magasabb szinten zajlanak az események. El kell eldöntenie Európa politikusainak, hogy meg akarják-e védeni a földrészt, vagy sem. Ha igen, akkor nem arról kell majd szólni az európai politikának, hogy melyik uniós vezető szereti Orbán Viktort, hanem meg kell védeni a Moszkvától Londonig és a Stockholmtól Belgrádig, Athénig terjedő Európát.

– És ha jó uniós szokás szerint nem születik egyértelmű döntés?

– Akkor vége. Ráadásul vészesen telik az idő. Körülbelül húsz év múlva 150-200 millió embernek nem lesz vize Afrikában. Őket is egyszerű dolog lesz rávenni arra, hogy meginduljanak Európa felé. Igaz, a Szahara alatt óriási vízkészlet található. Csak nem éri meg kitermelni az érintett befektetők számára. Meg lehetne teremteni ott is a rendes életfeltételeket, csak az nem gazdaságos, nem termel profitot, pláne nem két év alatt. A politikusok nem lépnek, nem is léphetnek. Akinél a pénz van, az irányítja a politikát, meg sem mozdulhat a politikus a tőke engedélye nélkül.

– A magyar kormány felvette a kesztyűt, ezt láthattuk Horgosnál is. De vajon mikor ébred fel a többi európai vezetés?

– Ezt nem tudom, pedig csak egyetlen megoldás létezik: légmentesen le kell zárni Európát. És megszüntetni az orosz embargót, kérni Moszkva közreműködését a probléma megoldásában. Oroszországot ne keverjük össze a Szovjetunióval. Persze mindez ne Amerika ellen és ne a NATO-val szemben történjen. Egyébként elgondolkozott már valaki azon, mi lenne ha az orosz nyersanyagbázis szövetségre lépne a fejlett nyugat-európai technológiával? Európa most épp ellenkező irányba, a teljes nihil felé tart.


http://demokrata.hu/cikk/le-kell-zarni-europat

EXIT INTELLIGENCE

Új kampány, ami a hírszerzőket célozza
Egy új kampány indult Németországból annak érdekében, hogy ösztönözzék az NSA és a brit GCHQ kémügynökség alkalmazottait, hogy otthagyják az állásaikat, számolt be a Press TV.

Egy Intelexit óriásplakát látható Dagger Complex-nél, ami egy amerikai katonai bázis és egy NSA kihelyezett hivatal a németországi Darmstadtban - INTELEXIT

Hétfőn egy Berlin központú megfigyelés ellenes aktivistákból álló csoport elindította az Intelexitet azzal a céllal, hogy az amerikai és brit hírszerző ügynökségek alkalmazottai fontolják meg, hogy valóban ott akarnak-e dolgozni, jelentette WIRED.l

A csoport azzal indította el a projektet, hogy hirdetőtáblákat tett ki az ügynökségek főhadiszállásai közelében.

Az egyiken, ami a délnyugati német Darmstadt városban lévő Dagger Complex katonai bázis és Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség posztjánál lett kitéve az olvasható: Azt hallgasd, amit a szíved mond, ne a magán telefonhívásokat.l


Remélte, hogy az embereket szolgálja? Végül utánuk kémkedik? - INTELEXIT

A GCHQ Brit Kormányzati Kommunikációs Központjának közelében, Cheltenhamben szintén tettek ki óriásplakátot.l

Az egyik plakáton az alábbi szöveg szerepel: "a hírszerző közösségnek szüksége van egy hátsó bejáratra", ironikusan utalva a hírszerző ügynökségek azon igényeire, hogy hozzáférjenek a polgárok dekódolt kommunikációjához.l

A kampány részeként Marylandben is köröz egy furgon az NSA Fort Meade településen található székhelye körül.l

Az aktivisták szórólapokat is osztogatnak az utcán, hogy tájékoztassák a munkavállalókat arról, hol kaphatnak támogatást és tanácsadást, ha úgy döntenek, hogy otthagyják a hivatalt.ll

l"Ismerjük jól azt a tényt, hogy sok-sok ember dolgozik ott, akik konfliktusba kerültek, szorongnak és végül teljesen elutasítják azt, amit ezek a hivatalok csinálnak", mondta Ariel Fischer, az Intelexit csoport álnéven szereplő szóvivője. A csoport a Peng nevű társadalmi aktivizmusra felszólító közösség egy ágának számít. "Ha több ilyen személy kezd majd ráébredi, hogy állást tudnak foglalni, valamint arra, hogy támogatást kapnak a külvilágtól, nos, akkor talán néhány ember az elvei szerint fog cselekedni."l



Bűnrészesség a tömeges megfigyelésben és a drón háborúkban? HAGYD OTT A HÍRSZERZÉST - INTELEXIT



A csoport tovább folytatja munkáját azzal, hogy NSA számokra és címekre faxokat, e-maileket, és telefonhívásokat küld.l

Az NSA és a GCHQ tevékenységeit folyamatosan bírálják politikusok és jogvédő szervezetek, mivel számos esetben sértették meg az emberi jogokat, többek közt a polgárok kommunikációjának megfigyelésével.l


Persianews.vcp.ir

Megszavazták: az orosz államfő felhatalmazást kapott a hadsereg bevetésére Szíriában

Oroszország Föderációs Tanácsa felhatalmazta az államfőt a fegyveres erők bevetésére Szíria területén, hogy biztosítsa az ország területi egységét és az állam stabilitását.

Az intézkedés megszavazásáról Szergej Ivanov, az elnöki adminisztráció vezetője számolt be az Interfax hírügynökségnek; elmondása szerint a katonai segítségnyújtás elfogadása 162 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, de névtelen szavazással történt. Ivanov elmondása alapján egyelőre az orosz légierő bevetéséről született döntés, ami mától fogva az orosz és a szíriai törvények szerint is legitim módon hajthat végre légicsapásokat a terroristák állásai ellen.

Szíria ENSZ nagykövete, Bassár Dzsafari szeptember 16-án bejelentette; Oroszország megkapja az engedélyt ahhoz, hogy katonai csapást mérjen a Szíria területén működő terrorszervezetekre. A nagykövet szerint semennyit nem számít, hogy erről mit gondolnak a nyugati országok: “Miért lenne joga az Egyesült Államoknak katonai gépekkel berepülni Szíria területére, és miért kellene eközben Oroszország számára megtiltani ugyanezt?” A diplomata az orosz hadsereg szíriai működéséről, és az ország területére érkező katonai transzportokról kijelentette, hogy az teljes mértékben a két ország közti kétoldalú katonai együttműködés keretein belül zajlik, ami már hosszú évek óta tart, és egyáltalán nem titok. Bassár el-Aszad, Szíria elnöke pedig ismételten kijelentette; Szíria sorsáról kizárólag a szíriai nép és a lakosság által megválasztott, legitim kormány dönthet, nem pedig a nyugati országok, nemzetközi szervezetek, vagy az ENSZ.

Szerdán Valentina Matvienko, a Föderációs Tanács szóvivője számolt be arról, hogy csütörtökön zárt ülésen általános jelleggel vitatják meg a hadsereg Oroszország határain túli bevetésének lehetőségét. Matvienko szerint az intézkedés teljes mértékben összhangban van Oroszország nemzetbiztonsági érdekeivel, azt azonban nem említette, hogy csak Szíriáról fog-e döntés születni, vagy a világ más régióiban is engedélyezni fogják az orosz fegyveres erők bevetését.


http://hidfo.ru/2015/09/megszavaztak-az-orosz-allamfo-felhatalmazast-kapott-a-hadsereg-bevetesere-sziriaban/

Az iraki hatóságok megnyitották az ország légterét az orosz légierő számára.

Tahsin Ibrahim, az iraki hadsereg tábornoka erről tájékoztatta az amerika újságot, a a The Wall Street Journalt. A lap nem átallja megjegyezni, hogy Irak vezetése nagy reményeket fűz Oroszország szerepvállalásához az Iszlám Állam terrorbandái elleni leszámolásban.

Emlékeztetnénk: nemrégiben a világ elsőszámú latorállamának-az USA-ról beszélünk-európai vazallusai amerikai nyomásra még azt is megtagadták Oroszországtól, hogy légterükön keresztül humanitárius segélyszállítmányt juttathasson el Szíriába. Az utolsó ilyen eset Bulgáriáé volt.

http://www.balrad.com/index.php/2015/09/30/irak-megnyitotta-legteret-az-orosz-legiero-szamara/

Újabb elbocsátás a Dunaferrnél

Újabb létszámleépítést jelentettek be az ISD Dunaferrnél. A vasmű munkaügyi osztálya közölte, hogy ez a lépés a korábban, közel két éve bejelentett folyamat harmadik fázisa, a leépítés nagyobb részben az adminisztrációs területen dolgozókat, kisebb részben a fizikai munkaerőt érinti.

Borbély Zoltán, a Dunaferr központi üzemi tanácsának elnöke a Népszabadságnak azt mondta, a legtöbb érintett munkavállaló a beszerzési igazgatóságon dolgozik, illetve a vasúti beszállítást bonyolító szállítóműnél is érdemi számú dolgozótól válnak meg. A folyamat novemberben a felmondások átadásával folytatódik és várhatóan február végén, március elején zárul.
(portfolio)

Újabb megállapodás Minszkben a donbasszi fegyvervisszavonásról

A minszki kontaktcsoport tegnap megállapodásra jutott a 100 milliméternél kisebb kaliberű tüzérségi fegyverek, és a harckocsik kivonásáról Donbassz pufferzónájából.

Mint azt az éjjel Igor Plotnyickij a Luganszki Népköztársaság elnöke bejelentette, az LNR elgogadja és alírja a megállapodást, amelynek végrehajtására két lépcsőben, a következő 41 napban fog sor kerülni.

Gyenyisz Pusilin a Donyecki Népköztársaság főtárgyalója is elégedett a megállapodással, és jelezte: a DNR holnap fogja a dokumenumot aláírni.

http://www.balrad.com/index.php/2015/09/30/ujabb-megallapodas-minszkben-a-donbasszi-fegyvervisszavonasrol/

Megint lélegzetvételhez jutnak!A tényleges háborút Putyin elvitte Szíriába.Putyin tegnap megemlítette,hogy az USA (A háttérhatalom) szétdarabolta a Szovjetuniót,Irakot,Egyiptomot,Líbiát és most Szíria következne.Ezzel hallgatólagosan kimondta,hogy az Oroszok egyesítésére törekszik!Szíriában legyőzik az Iszlámot.Ez ma már ténykérdése.
Vitorla

“Munkamegosztás” Maradék-Ukrajnában

Maradék-Ukrajna Dnyepropetrovszk-régiójában is zajlanak az őszi mezőgazdasági betakarítási munkálatok. Amelyekből a “Jobb Szektor” latorbanda is alaposan kiveszi a részét.

Amit pedig a gazdák nem vesznek jónéven. Tekintve, hogy a pribékhorda csak arat. Más egyéb munkálatokból nem vette ki a részét Jaros banditasereglete, viszont a betakarítás munkálatait fölvállalta. Az értékesítéssel sem kell vessződniük a gazdáknak. A dolgoknak ezt a részét is elintézi a Jaros-horda. Természetesen a termény értékesítéséből befolyt összeg elköltésén sem kell töprengeniük a földtulajdonosoknak. Ezt a gondot is leveszi vállukról a zsákmányra éhes martalóchorda.

Íme Maradék-Ukrajna mai munkamegosztásának lényege. A paraszt szántson-vessen-költekezzen, a betakarítás-értékesítés-pénzelköltés gondját viszont “átvállalják a haza védelmezői”!

Az alábbi videon a “munkamegosztás” miatti vita.

Nem világos milyen földön történik a betakarítás. Ukrajnában az amerikai vállalatok több mint 500 ezer hektár földet vettek, a legjobbakat. Kina szintén vásárolt földet vagy 350 ezer hektárt. Lehet ezekről a külföldi tulajdonban lévő földekről folyik a betakarítás és akkor én azt csak üdvözölni tudom. A nemzeti tulajdont a korrupt vezetés eladja, a hon gyermekei meg tiltakozás képpen a termést learatja. Igen a külföldieknek legyen csak fekete lyuk más népek kárára történő terjeszkedés. Magyarországon sem szeretjük még a zseb szerződéseket sem. Itt is azt kéne tenni.

http://www.balrad.com/index.php/2015/09/30/munkamegosztas-maradek-ukrajnaban/

Sz. Kovács Péter: Tudással élni...

Most, hogy végére értem a Francia szonátáknak, valamelyest kiürültem. Kiömlesztettem vérbő gondolataimat tizenkét novellában, gondosan megalkotva, megszerkesztve minden egyes sort, bekezdést, oldalt; a régi szöveghulladékaimat félresöpörve új fejezetet nyitottam irodalmamban, hogy olyat alkossak, amilyenhez foghatót egyelőre még nem találtam a magyar irodalomban. A jó érzés mellett homályos szorongás is került belém, ahogy befejeztem a kötetet, a Munkanapló befejezésével végérvényesen megváltam a kötettől.

Az aktívnak számító munka gyenge egy hónapig tartott, csak én beiktattam szüneteket, aztán dolgoztam Németkéren, a földeken, az építőipar nyűgjében is alaposan megmártóztam, ezért tágabb értelemben véve negyed évig tartott a kötet megírása, mert az első novellát valamikor március közepén kezdtem el, a fentebb említett szöveget pedig június közepén fejeztem be. Némi csalás van a dologban, mert a Munkanaplót egészen pontosan június harmincadikán zártam le, s ezzel lakatot tettem az egész műre.

Mindegy… Nem fontos az alkotómunka elemzése, s noha egy hét telt el a végső befejezés óta, a szakadék hatalmassá vált, a művet már a múltnak kell átadnom, és ezzel majd elnyerheti a kiadás szent ereklyéjét; nem kívánok az alkotómunkáról értekezni, ez dőre, felesleges, unalmas tevékenység lenne, amúgy sem szívesen ecsetelem az írói szokásaimat, nem féltésből, irigységből, álszerénységből, sokkal inkább azért nem írok, nem beszélek ilyesmiről, mert nem tartom szükségesnek. Szerencsés helyzetben vagyok, ugyanis nem zaklatnak engem mindenféle újságírók, nálam nem ácsingóznak cikkekért, interjúkért, ezért hálás vagyok a Sorsnak, nem kellenek nekem az újságírók.

Kicsit üresen, kicsit elégedetten bolyongok most az életben. Természetesen ötletek még mindig vannak a padláson, sőt már új csűrt is kellett építenem az ötleteimnek, mert a padlás megtelt; az idővel van bajom, a tempóm nem kielégítő, nyugodt szívvel állíthatom, hogy sokkal gyorsabban is tudnék alkotni, ha ehhez az életkörülmények tökéletesen adottak lennének. Az írói, az alkotói szabadságot hajszolom, ehhez pedig időre van szükségem, hogy meg tudjam alkotni azt az öt-hat regényt, amelyet mostanában érlelek magamban. Legalább öt-hat regény feszül bennem, és vagy tíz novella; a héten egy novellát már kiadtam magamból. Fontosnak tartom, hogy a világban történő menetelésem fokozása érdekében megszakítsam kapcsolatomat a régi világommal, itt elsősorban az építőiparra gondolok; az egész nem más, mint rendkívül súlyos nyűg, teher, engem nagyon le tud húzni: fizikális és mentális értelemben egyaránt; számomra abszolút nem kielégítő felrakni egy falat, levakolni néhány négyzetmétert, a kiszáradt kézfej vizsgálása, a felsértett bőr égő érzése; számomra egyáltalán nem jó érzés olyan alakokat hallgatni, akik csak a szexről meg a piáról tudnak beszélni, és a humortalan humor elborzaszt, nagyon fáraszt. Le kell szögeznem: nem vetem meg az építőiparban dolgozó embereket! Ellenkezőleg, becsülöm őket, hogy képesek évek hosszú során keresztül hajnalban felkelni, elvégzik a hosszú napokon át tartó robotot, hogy másoknak házuk legyen; emberek, akik kérges feszültséggé hevülnek az évek présében, a nagy nyomásban; ezek az emberek idővel ellaposodnak, elviselhetetlenül igénytelenekké válnak, azt is írhatnám, túlságosan leegyszerűsödnek.

Nem hiszem, hogy velük lenne a probléma!

Biztos vagyok benne, hogy én nem illek abba a miliőbe; hogy ez szégyen, vagy nem szégyen, mindenki döntse el maga…

A Francia szonáták választ adott nekem egy sereg kérdésre, többek között arra is, mi keresnivalóm van nekem az építőiparban. Nyugodtan állíthatom, nincs ott nekem semmi keresnivalóm, kikoptam onnan, a rengeteg olvasmány, a sok-sok legépelt oldal máshová helyezett, és ennek én sokáig nem voltam tudatában, csak űztem, hajtottam magamat, hogy érvényesüljek, némi pénzt keressek, közben pedig elpárolgott belőlem a lelkesedés, hogy napokon keresztül a primitív kőműveseket hallgassam.

Ha azt vizsgálom, vajon falazni tudok-e biztos kézzel, vagy regényeket írni, teljes biztonsággal az utóbbit említem, mert valahányszor leülök a gép elé, hogy szövegeket írja, végtelen önbizalommal, teljes hozzáértéssel tudok mondatokat írni, világokat teremteni. A most elkészült novelláskötet megválaszolta ezt a fontos, ezáltal erősen égető kérdést, s noha majdnem biztos voltam a válaszban, most tökéletes bizonyságot szereztem.

Adni valami értéket, ami még nem volt, ami egyelőre nem várható az irodalmi életbe.

Nagyképűség nélkül kijelenthetem, hogy egész Európában egyedülálló alkotást tettem le az asztalra, a novellák értékeit csupán fel kell fedezni, hogy láthatóvá váljék a régi írók örökéből előlépő fiatal író munkásságának tisztasága, a gondolatok fényessége. Jók a novellák!

Ahogy elnézem a magyar irodalmi élet alkotótáborát, fumigáló szájmozgással fordítom el a fejemet, mert egy tisztességes alkotót nem tudok felfedezni a hatalmas táborban, egyedül Czakó Gábor munkásságára tudok úgy tekinteni, mint irodalmi művekre, a többiek inkább sarlatánok, bértollnokok, beteg grafomániás emberek, akiknek nem adnék tollat a kezükbe soha. Beteg ez a világ, hogy csupa dilettáns alakot enged a publikálás szent trónusához, persze, ezen nem érdemes sokáig csodálkozni, beteg világban beteg írók alkotják beteg műveiket…

Szabó Dezső emlékét ápolom a műveimmel, gondolataim a nagy előd csodálatos világából fakadnak, szellemi örökségét nem kevés helyen felhasználtam. A magyarság tisztaságát, a nacionalista érzelmek felfokozott állapotát megénekelni egyáltalán nem gyalázatos cselekedet! Amit maga az élet diktál, az elől nem lehet elmenekülni, bármily vadul csapkodjon is érte a Sors; nincs menedék, a keserű, netán az édes pohár tartalmát ki kell inni, itt nincs mellébeszélés, az élet tömör teljessége, fellengzős kivagyisága amúgy is számos ponton nehézkes, gyötrő, olykor halálos is, de a sok halálból nemzetek épülnek fel, társadalmak buknak a porba – megjegyezném, jól van ez így -, azért mégiscsak élünk, alkotunk, gyarapszunk, ha a Jóisten megsegít, akkor nem hanyatlunk. A magyarság aktív életrevalósága elől el lehet szaladni, ám a múlt menthetetlenül a nyakára hág az embernek, ez a sokszor fertővel átitatott, büdös múlt, amelyet jobbítani már nem lehet, mégis amondó volnék, a következő generációnak szebb földet, szebb államot hagyjunk örökül, hiszen az élet mindig az építésről szól, a tisztességes fejlődésről. Elfogadni a múltat fenntartások, kérdések nélkül, ez lehet az egyik megváltó erő, s a tisztes (néhol rothadó) múltból felépítve szebb jövőt kovácsolni gyermekeinknek, unokáinknak – ez a mi valódi feladatunk, s ez nem kevés!

Nem érzek elhivatottságot a házépítések iránt. Az alapok zsaluzása, betonozása meg sem közelíti az irodalmi munkák sokszínűségét, velős mondanivalóját, betonozni bármilyen ostoba lélek tud; a falak rakását évszázadok, vagy tán évezredek óta mindenféle alakok végezték, ahhoz semmiféle végzettség nem kell; írónak lenni nem kötelesség, nem egy parancsra cselekvő egyén színeváltozása, hanem vaskos, szent elhivatottság, amelyet nem lehet megkerülni – aki írónak született, annak írnia kell…

Németkérre vonultan vissza, hogy néhány apró sebet betakarjak, kicsit nyalogattam is a hűvös tavaszi esőzések alkalmával, hűsítettem felhevült gondolataimat, és végső soron arra jöttem rá, hogy a remeteség nagyon közel áll hozzám, simán el tudnék vonulni a társadalomból, éveken át a hegyen élnék, erdő mélyén pihenve, hűs barlangok sötétjében időzve, csak a kedvesemet bánnám, vele nagyon szeretek lenni, egy remeteségbe azonban nem illik bele másik ember társasága, a remete vagy egyedül él, meditál, egyensúlyozva békét köt a világgal, vagy nem remete az ember, és akkor nyugodt szívvel alapíthat családot. Én valahogy ezt kívánom közös nevezőre hozni: egyszerre lennék családos ember, s közben belső remeteségbe vonulnék, hogy tökéletes intenzitással tudjam szemlélni a körülölelő világot.

Sokat olvasok, sokat írok.

Ebben nincs semmi rendkívüli, egy írónak ez a feladata: rendkívül sokat kell írni, legalább ugyanannyit olvasni, és figyelni, nagyon figyelni mindenre, ami él és mozog, lélegzik, cselekszik, megfigyelni minden arcrezdülést, kibocsátott hangot, és akkor lehet társadalomformáló műveket alkotni. A botrányosan tré írók többsége semmiféle felelősséget nem érez a társadalom felé, ezért műveiket elégetném, kitörölném az irodalomtörténetből. Az irodalom nem játék, sosem volt az! Kötelesség, harc, küzdelem, békéért esengés, emberszeretet, hazaszeretet… Erről szól egy tisztességes író élete, és aki nem e szerint fogja igába művészetét, az már el is rúgta magától a művészetet, akkor pedig az illető nem művész, nem író…

Elnézem a fertőből kicsordogáló irodalmi szövegek aktuális felületét, elolvasok néhány ma alkotó írótól néhány szöveget, és borzadok, kapkodom a fejem, hogy mi történt ebben az országban! A szar vadul örvénylik a biliben – ez a mai magyar irodalom. Hol vannak a tisztességes magyar írók? Mivel ilyenek nincsenek, jó műveket sem tesz le senki az asztalra; szellemi nyomorékokká érlelték a magyar társadalmat!

A világban fellelhető becstelenség tökéletes bizonyíték arra, hogy a világot olyan emberek irányítják, akik tehetségtelenek, dilettánsok, abszolút tévelygők; becsületes ember csak tehetséges lehet, ugyanis a korrupcióhoz, a pénzéhes rabláshoz nincs szükség tehetségre, rabolni a leghülyébb ember is képes! Szűkíthetjük világunkat, a fentebb leírt gondolat Magyarországra abszolút érvényes. A környéken végbemenő folyamatok itt lényegesen lassabbak, ám annál undorítóbbak; itt még a szentséget is megpróbálják felöklelni, bemocskolni becstelen, a Sátánnal cimboráló alakok.

Egyáltalán nem könnyű befogni minden problémát, nem egyszerű tollhegyre tűzni az emberi viszontagságokat, az élet nehézségeit; nehéz megénekelni az emberi küszködés szívet markoló üvöltését, a szegénység porszagú magányát, ahol pedig milliók és milliók menetelnek aprópénzért könyörögve; nehéz mindent átlátni, ezáltal leírni is nehéz. Mégis meg kell próbálni, és írni kell az arra született férfiaknak, írni reggeltől estig, estétől reggelig, különben Magyarország gyenge üvegcserepeit szétfújja a vadul kavargó európai szél!

Minden nemzet szülöttei – nem csak a magyarok – előbb saját nemzetük kultúráját ismerjék meg, tanulmányozzák a hazájuk történelmét, nyelvét, irodalmát, aztán a későbbiekben forduljanak idegen kultúrák, irodalmak felé, mert először alapot kell képezni, amelyre aztán rá lehet építeni a falakat, de ha valaki külföldre utazik elszórni a kínos gyötrelemben megkeresett pénzt, közben meg fogalma sincs, hogy hol található Aggtelek, az erősen aggasztó. Szép tájainkon ma már csak elvétve bolyonganak magyarok, mindent eláraszt a külföldről idesereglő nyugdíjasok hada, akik idegen nyelvezettel rikácsolnak egymásnak, idegen szívvel dobogják tele a levegőt, s idegen akarattal gondolnak mást, mint amit ennek az országnak a földje elbír.

Állításom demagóg voltát minden eszközzel elhárítom, ha valaki demagógnak gondol, úgy biztosíthatom, csak elolvasta a szöveget, megérteni azonban képtelen. Ez is egy nagy rákfenéje a mai világnak: az emberek olvasnak, menekülnek a szövegekhez, aztán semmit, vagy nagyon keveset értenek meg az olvasmányból; olvasni sokféleképp lehet, a helyes módot mindenkinek magának kell megtalálnia, ehhez nem lehet útmutatót adni, mindenesetre meggyőződésem, hogy a mai emberek túlnyomó többsége rosszul olvas, mert ifjú éveiket olyan művek olvasásának szentelték, amelyek még a szemét megnevezésre sem tarthatnak igényt. A szeméttermelés ma is tart, sokkal harsogóbban, élesebben, egyszerűen tartalom, útmutatás, erkölcsi tartás nélküli művek hömpölyögnek végig az irodalmi életen, olyan alkotók kerülnek piedesztálra, akik maguk is erkölcsi zsákutcába kerültek, megrontotta őket a pénz undorító hatalma; azt hiszik az induló írók, hogyha olyan műveket alkotnak, amelyek kiszolgálják a közízlést, akkor hatalmat nyernek, pedig az ilyen emberek nem művészek, csak aprópénzért táncoló ostoba alakok, ilyeneket pedig nem érdemes olvasni, mert csak személytelen séma szerint megalkotott műveket képesek kiadni a kezükből. A régi irodalmi alkotások fényeiért sírnak oly sokan, mégis megveszik a mai ponyvákat, hiszen a reklámok ordító felülete őket dobálja hihetetlen magasságokba…

Az ízlésficamban botorkáló emberek leginkább szánalmasak…

Ilyen egészségtelen, lebutított társadalomban természetes fejlődésként alakul ki a sznobizmus, ez az ürességben tobzódó, nevetséges betegség, amely rendkívül sok embert támad meg. Istenük a pénz, mint a modern korban kézzelfogható bálvány, hitük a gazdagságba vetett odaadó imádat, ellenségük pedig mindenki más, aki másként érez, gondolkodik, cselekszik, mint ők, de a sznoboknak még hasonszőrű barátaik is ellenségek, mert életüket a mardosó irigység vezérli, s folyton azt vizsgálják, ki bír köztük több és több pénzzel. Ahogyan az ember elveszítette belső értékeit, úgy kellett kívül értékeket keresni, aztán idők hosszú során keresztül eljutott az értéknélküliség állapotába. Az érték az, ami kézzel megfogható, különböző testrészekkel élvezhető… Az ilyen emberek a nyaralásban nem az élményt látják, a vidám kacajok ragyogásában felvillanó istenséget, pusztán pénzszórási lehetőségként kezeli a vakációt, villogásként a többi ember előtt, egy olyan pályát jelent nekik, ahol égre emelt orral sétálhatnak végig, lenéző tekintettel forgolódva a tömegben. Az élményeket lecserélték pénzre, bankszámlára, hatalmas villára, új autóra; igaz barátok helyett kirakatembereket vonszolnak maguk mellé, akik soha nem gondolkodnak, nem éreznek, nem látnak, nem hallanak.

Azért írtam a Francia szonátákat, hogy hadat üzenjek az emberi ostobaságnak, hogy egy erős ágyút önthessek gondolataim forró acéljából, hogy a társadalom zsákutcába jutott tömegét új – lehetőleg egészséges – útra tereljem. Az mindegy, hogy céljaim nemesek-e; ezzel egyetlen percig sem foglalkoztam. Meg kellett írjam a novellákat, ezt diktálta benső nyugtalanságom, az előttem elterülő dőre világ fetrengése, az életben keletkező vadhajtások fojtogató közelsége. Új útra kell menni, mert itt, ahol most vagyunk, elpusztulunk! Természetesen nem csak én, és nem csak a magyarság, az egész világ pusztulásra van ítélve, ha nem változtat mentalitásán. A dőzsölésben megrészegült tekintetek oly üresek, mint a pénztárcák világában evező álbajnokok, minden kincsük összegyűrt bankórengeteg, amely a valóságban teljesen értéktelen, használhatatlan; boldogságot nem vásárolhat senki hitelkártya segítségével, mondhatnánk közhelyesen, ez azonban csupasz igazság, az álmok varázsát nem lehet megvásárolni papírszeletekkel, amikor már álomtalan éjszakákon át hánykolódik valaki átizzadt ágyában, mert aggódik a holnapi milliókért, retteg fogcsikorgatva megszerzett társadalmi helyzetéért; az ilyen emberen leginkább a halál segíthet, különösen akkor, ha már menthetetlenül belecsontosodott sznobizmusának pestisébe.

Számomra hihetetlen, hogy a világon számos nagyszerű író felüvöltött a pusztulást látván, mégse figyelt fel senki a hangorkánra; tisztességben alkotó művészek károgtak haláldalokat a világ felett, az emberiség mégis homokba dugta a fejét. A felelősök száma túlságosan nagy! Végső soron mindenki felelőssé tehető, mert az egyik oldalon felsorakoztak a világot romboló erők, a másik oldalon pedig azok, akik mindezt hagyják, tétlenül nézik, talán itt-ott – saját dőreségeikből fakadóan, struccpolitikával operálva – asszisztálnak a világméretű gyalázathoz; mindegy, az a kicsike, maroknyi csapat, amelyik még ellenáll, a normális életért imádkozik, harcol, üvölt, toporzékol, majdhogynem szélmalomharcot vív a feneketlen mélység ellen. A normalitást szorgalmazó embereket nem ritkán kinevetik, ostobának nevezik, legyintenek egyszerű intelmeire, pedig jobban tennék a lusta fotel betyárok, ha meghallanák az intő szót, mert lehet, hogy egyszer csak késő lesz!

Itt van az otthonunk, magyarok vagyunk, Magyarország a Hazánk; tetszik, nem tetszik, ez akkor is így van, és ezt a földet nem adhatjuk el semmi pénzért, nem gyalázhatjuk meg őseink földjét azzal, hogy eltűrjük az idegenek undorító jelenlétét. Az idegen érdekek mentén keletkezett repedéseket mihamarabb be kell foltozni, különben a szakadékká szélesedő hatalmas vájatok elnyelik az egész Nemzetet!

A gondolatok örvénylő forgásában leledzem minden áldott nap, ez az én vesszőparipám, motiváló erőm, egyfajta motor, amely előrefelé hajt; nekem nincs más lehetőségem, csak az, hogy íróvá váljak, tisztességesen publikáló íróvá, hogy mindig, minden percben a magyarság ügyével törődhessek, azért dolgozzam, hogy a Nemzet előrébb, feljebb lépjen legalább egy lépcsőfokot. Nem értek máshoz, csak a szövegek írásához, regények és novellák csiszolásához, életképek teremtéséhez, világok építéséhez…

Nincs más testvérem, csak magyar…!

A hatalmas irodalmi rengetegben nekem a magyar írók a legfenségesebbek, noha szeretek számos külföldi írót, kiváló tollú alkotót, akik minden egyes oldalon adtak valamit ennek a mocsárba merült emberiségnek. Még akkor is ezt vallom, ha kinevetnek érte a liberális mocsokban felnőtt öregek, fiatalok, az én tudásomban, tehetségemben senkinek nem kell hinnie, elég, ha én hiszek magamban!

Amikor verik a magyart, bennem vér serken, mintha én magam kaptam volna az ütést; ha meggyalázzák jelképeinket, mintha a fejemre csaptak volna egy kalapáccsal; amikor nemzeti dalainkat parodizálják sehonnai bitangok, bennem felgyűl a pusztító láng, s az otromba cselekedetek lélekromboló munkáját próbálom semmissé tenni.

Magyar vagyok – így egyszerűen, mintha levegőt vennék, vagy kifújnám a levegőt…

A Kárpát-medence az otthonom, a szétszabdalt Magyarország széthordott darabjaiért sírok, a történelmet tanulmányozom, a magyar múltat kutatom, s keresem azokat, akik a mi nemzeti gyalázatunkért felelősek. Sokan vannak, ez tény! És sokan voltak azok a dőre magyarok, akik aprópénzért áruba bocsátották ezt a Nemzetet, ezt az országot… Nem tudom, meddig terjed a gyalázat hatalma; fogalmam sincs, mely ponton állítható meg a rothadás, az áruló korcsok működése, akik rögtön sikoltanak, mihelyt számon kérik működésüket, de az ő ártó munkálkodásuk felmagasztosult áhítatban fénylik, legalábbis így kívánják eladni olcsó, hamis portékájukat… Hol van az elég? A habzsoló száj sosem telik meg, a bélpoklos gyomor nem képes kilyukadni?

Egyelőre egyedül vagyunk, szétszórva a népek óceánján, de eljön a szebb holnap, mert el kell jönnie, szentül hiszem, hogy így kell lennie, bárki bármit is mondjon, a pesszimizmus nekem nem kenyerem, abból nem lehet megélni, a bizalom végtelenül fontos, főleg, ha meg tudjuk támogatni erős hittel! A közös célok felállításánál jelen kell lennie a tiszta szívnek is, másképp a maihoz hasonló ostoba világot fogunk létrehozni, ebből pedig végérvényesen elég!

Nézzünk szét a mai világban, és tegyük fel az egyszerű kérdést: kell ez nekünk? Különböző deviáns elemek vonaglanak végig csicsás parádéban vonulva Magyarország nagy múltú sugárútján, nemzeti jelképeket, szakrális jelképeket, valamint vallási szentségeket gyalázva, teljesen kifordulva önmagukból, a Sátánnal parolázva, mert bizton állíthatom, ez már a Sátán műve, a bűn tökéletes megtestesülése… Az egészséges életvitelt kérdőjelezik meg nap mint nap ebben az országban, és az egészségesen élők, a tisztaságot szerető embereknek kell bizonyítaniuk napról napra saját identitásuk helyességét, ez pedig egyáltalán nem helyes. Az élet teljessége nem a homoszexualitásban csúcsosodik ki, az egy dőre betegség, az ostoba reklámok által okozott ferdeség megjelenése a valóságban. Az egy másik kérdés, hogy mindezek felett kik állnak, hogy liberális anyaszomorítók-e az illetők, vagy pusztán maguk is elkorcsosult emberszerű lények, akik a családi szentséget, a vallás és a hit teljességét kívánják bemocskolni; a huszadrangú kérdés éppen azért lesz huszadrangú, mert a devianciát támogatók tulajdonképpen mindegyiket szeretnék egyszerre elérni. Árulások a legsúlyosabb bűnök egyike… Egy olyan országban, ahol elöregedő társadalom súlyától nyög a Nemzet, ahol az elvándorlók száma túlságosan nagy, reklámozni a homoszexuális gyalázatot, több mint hazaárulás, és halállal lakolhatna érte bármily magyar ember is legyen, hiszen így is rohamosan fogyatkozik a Nemzet, a családokban alig lézeng egy-két gyermek; ilyen szorult helyzetben nem a gonoszság sugallta erkölcstelenséget kellene prédikálni, hanem a család tisztes szeretetét, a gyermekek áldó szeretetét, tisztaságát, és a férfi-nő kapcsolatok ékességét!

A kollektív bűntudat fegyverével a családirtás fegyvere ikerpárt alkot. A kettő szervesen kapcsolódik egymáshoz, elválaszthatatlanok, éppen a cél mutatja meg a fegyver gyalázatosságát, tudniillik az a cél, hogy Magyarországon jelentősen megfogyatkozzanak a magyarok. Szodomából és Gomorából kiszabadult ördögi férgek vonaglása több ponton összeér a holokausztot reklámozók bőszült hadával, és ennek köszönhetjük, hogy a mindezek mögött bujkáló rémek tulajdonképpen kik, valamivel könnyebben felismerhető annak a népnek gyalázatos aknamunkája, amelyik az egyenlőséget, a testvériséget, és a szabadságot hirdeti, ám ezek az olcsó szavak csupán arra jók, hogy gyengén látók szemébe vakító fénysugarat lövelljen, aki eddig sem látott, eztán sem fog látni.

Magyar vagyok…

Fáj Trianon, ez nem is kérdés, de hol van ma már Trianon, amikor identitásunkat számos ponton bombázzák kifordult férgek ágyútüzei; egyik oldalon a holokauszt rémével fenyegetnek, erőszakoltan tanított hazugságokkal, a másik oldalon a családok ellen üzentek hadat erkölcstelen pénzemberek, s a két oldal között alattomos kígyóként kúszik be a különböző kultúrák iránti fogékonyság felszítása. A magyar kultúránál nincs szebb, ékesebb, fenségesebb! Ezt nem a nacionalista hevület fújja belülről, hanem a történelem tanulmányanyagai súgják, régmúlt idők krónikái mesélnek erről, és egyáltalán kezembe kaparinthatom a hagyományunkat mint védő fegyvert! Egykoron kardokkal és ágyúkkal, később puskákat tartó katonákkal gátolták a szabadság felé igyekvő magyarságot, ma a média álnok nyelvével operálnak az elnyomók, egy ősidők óta hordozott vallási fanatizmusban élő népcsoport, amelynek tagjait nem lehet megnevezni; elnyomásuk súlyos terheket ró a fejükre, átkokat vonz milliók ajkáról, elvtelen viselkedésük fogja aláásni rogyadozó birodalmukat. Lassan, de biztosan ébredeznek az emberek…

Élek egy olyan földön, ahol őseim megharcoltak a hétfejű sárkánnyal, hogy országot nyerjenek, belakták ezt a területet, dolgoztak, vérüket, verítéküket adták a szent földért, mégis, a régi idők krónikái már szóltak a beszivárgó, suttyomban beóvakodó férgekről, akik a szentséget nem ismerték (ma sem ismerik!), elvetik az emberi jóérzést, hiányzik belőlük a tiszta áhítat, csupán vakbuzgó hitük vértjével és kardjával képesek megküzdeni a valódi hagyományokat felmutató magyarság ellen, és ez a vakon kieresztett buzgalom nem okoz mást, csak halált, szenvedést, gyalázatot. Az ősök vére sikolt ki a földből, ahol már a csontok is elporladtak; ha száz évvel ezelőtt nem élt volna néhány sziklaszilárd jellem, ma már alig élnénk magyarok a világon. Prohászka Ottokár nevét mindenképpen aranykeretbe kell foglalnunk, ahogy Szabó Dezső nevét is, nem is szólva Wass Albertről, az egyik legnagyobb magyar íróról! Ez a triumvirátus alkotja előttem a magyarság Szentháromságát, a fáklyát, amely világít a sötétségben, és a rosszat, a romlandót, az üszköt elégeti, megsemmisíti.

A múlt erős kötelék, nem szabad lerázni magunkról, mert ha az ezer szállal élő köteléket elnyessük, nem marad semmink, a jelenünk egyáltalán nem fényes, nem követendő példa. A döntést önmagunkban kell meghoznunk, nem a külvilág sikamlós, árulásokkal felszabdalt ugarján, nem is a kocsmák borszagú magányában, néhány cimbora aktív röhögése közepette; önmagunkban kell elmélyednünk, hogy megtaláljuk a fényesen tiszta válaszokat, azokat a válaszokat, amelyek aztán előrébb viszik társadalmunkat; persze, ezt a mai társadalmat továbbvinni már nem lehet, dőreség is lenne; teljesen új alapokra kell helyezni az életet, új államot kell létrehozni, mert ez a mostani berendezkedés minden, csak nem legitim, mindenki érdekeit szem előtt tartja, csak éppen a Nemzet tagjainak érdekeit nem! Nincs hová hátrálni! – ezt nem árt megjegyezni. Mögöttünk áthatolhatatlan falként magasodó rengeteg áll, azon túl pedig abszolút pusztító szelek járnak. Örökké hátrálni sem lehet, mert a megalázott érzések kiszívják az önbizalom erejét, a büszkeség elsatnyul, s így az alázat valós érzése sem virágozhat ki, hogy a végén egyensúlyba kerüljön az emberben. Az önbizalom éppen az alázat finom mívű esszenciájától lesz egészséges erő, kitartó akarat, teremtéssel megszentelt cselekedet; az erőtől duzzadó kar alázat nélkül nem képes államot építeni, de az önbizalomhiánytól szenvedő ember megalázottságában csak rombolást hagy maga után.

Az egyensúly fontosságát már a nagy bölcsek is felismerték (gondolok itt Jézusra), és nem győzték hangsúlyozni, tanítani, hogy az emberiségnek egyensúlyra van szüksége, különben a végletek fogják a világot felemészteni. Ennek jeleit érezhetjük bőrünkön. A végletek sárkányfogait láthatjuk a deviánsak vonulásában, a demokrácia fertőjében, a pénz álnok hívságában, az önzés fellegvárában, a tébolyultak börtönében, a média harsogásában, a sztárok életében; mindezek felett ott őrködik az életet elpusztítani akaró erő, a sötétség gonosz angyala.

A magyarság és a zsidóság hatalmas ellentéte abban csúcsosodik ki, hogy az egyik nép az életet igenlő erőt képviseli, a tisztaszívűséget, az otthon és a család szeretetét, a másik pedig az életet el akarja pusztítani, meggyalázza a szentek jelképeit, az otthont elsöpörné, s különböző erkölcstelen gőzöktől fűtve a családok megsemmisítését tűzte zászlajára… Ilyen egyszerű az egész történet! Csillámló képek átkos bűvöletében kúszik egyre beljebb, óvatosan dönti le a védekezés egészséges bástyáit, s a végén a pusztító munka őrjöngő dühe csorog végig, mint maró sav az egész területen, a családok hanyatlásának biztos jeleként.

Az egyén mit tehet ebben az ügyben? ez lehetne az egyik kérdés, és erre a kérdésre nem is könnyű válaszolni. A sziklaszilárd jellemek ideje lejárt, ezt azonban még véletlenül sem akarom elhinni, szerintem, az élet válságai mindig kitermelik a valódi embereket, az éberen látó, érző, alkotó embereket, akik lehet, hogy nem viselik magukon a művészek ragyogó fénysugarát, lehet, hogy produktumukat nem látja a széles nagyvilág, a legbiztosabb mód a gyermekek nemzése, hogy a magyarság megmaradjon a Kárpát-medencében. Bárki nemzi is a gyermekeket, munkája felett az áldás szentsége lebeg… Meg kell mindenkinek változnia, magára kell aggatnia a változás súlyos folyamatát, hogy révbe érve meleget leheljen a környezetére, ezzel bátorítva másokat a változásra! Meg kell változni…!

A férfi – lehetőleg – legyen férfi, a nő pedig legyen nő. A két biztos pillérből aztán kinőnek a tiszta hajtások, gyermekek szökkennek ki a rugalmas, fiatal női testből, és a család szent tűzhelye újfent lángra lobban, virágba borul, elnyeri a teljességet. Egy apuka, ha valóban férfi, képes megharcolni ezer ördöggel, sárkánnyal, átkos maszkok mögött bujkáló férgekkel; családjának biztos alapot teremt, s gondoskodik a mindennapi élethez szükséges javakkal, hogy a család zavartalanul működhessen. Ma hol vannak az apukák?

(Minden leírt szó, mondat, gondolat védekezés, óvás, egyfajta pajzs, ugyanakkor tiszta kiáltás, gyászdal, elrettentő kiáltás, hogy a megnyomorgatott, ezerszer meggyalázott élet visszakanyarodjon természetes állapotába, s így az én nacionalizmusom kilép az ország határain túlra, az emberiséghez szól, mert mindenki, minden nemzet, kivétel nélkül nyomorog, szenved, átkosan sóhajt; a tisztaságnak súlyos ára van, de buzdítanék mindenkit, hogy ne sajnálja ezt az árat, mert ezt mindenkinek meg  kell fizetnie, ha Ember kíván lenni…)

Nincs más lehetőségem az életben, csak az, ha íróként megszülöm halhatatlan gyermekeimet. Ha leragadok szépséges Hazám öreg házainál, pusztáinál, kocsmákban tivornyázó embereinél, elveszítem a feladat kötelességét, és nem szólok a francia tájon szenvedő paraszthoz, vagy az orosz sztyeppéken kóborló kozákhoz. Szólni kell mindenkihez, akihez csak elérnek a szavak; a gondolatok szép tisztaságát nem lehet megszűrni, hogy csak azok értsék, akikhez vérségi kötelék fűz, az idegenek számára is juttatni kell némi táplálékot. Az én testvéreim a magyarok, ez megmásíthatatlan kötelék, a többiek idegenek, de őket is óvom, féltem, őket is szívesen kiemelném a sárból.

Azt hiszem, bizton állíthatom, csak akkor hagynám el ezt az országot, ha a fejem kerülne veszélybe, akkor el tudom képzelni, hogy valamerre eltávozzam, de nekem most itt van dolgom, itt kell boldogulnom ebben a botrányos életben, meg kell alkotnom a halhatatlan műveket, hogy hasznára váljak Nemzetemnek; mindig előbb az ember saját nemzetének adjon, aztán lépjen ki a nagyvilágba!

Utazni szeretnék. Életemben egyszer sem voltam még Erdélyben, nagy vágyam, hogy egyszer eljussak oda, bebarangoljam a hegyeket, megnézzem a hasadékokat, tavakat, városokat; az én kedves íróim (Szabó Dezső, Wass Albert) Erdélyből származnak; Szabó Dezső Kolozsvárott született, Wass Albert Válaszúton, amely település Kolozsvár közelében található. A két legfontosabb magyar író Erdélyben született, ez igen beszédes, bárhonnan nézzük is, egészen lenyűgöző, és meggyőződésem, hogy a tiszta, égi harcot majd a székelyek fogják megvívni, mert ők összetartóbbak, egészségesebbek, mint az anyaországban élő magyarok. Nincs mese; utaznom kell, bejárnom az országot, a Felvidéket, a Délvidéket, az Őrvidéket, Kárpátalját; be akarok járni mindent, ugyanis a fentebb említett területeket önkényesen, gyalázatos, aljas módon csatolták el tőlünk olyan emberek, akiknek tudásukat, emberségüket nyugodtan megkérdőjelezhetjük, hiszen politikai dilettantizmusuk ordító valóságként áll az idő végtelen tengerében; a szakaszokban fennállt államok tudatosan megkreált élete egyáltalán nem hozott bőséget az embereknek: gondolok itt elsősorban Csehszlovákiára, vagy a dőre Jugoszláviára – ezek az államok a semmire, alap nélküli területre épültek, nem csoda, hogy összeomlottak… Meg kell ismernem a magyarokat, amennyire lehetséges!

Együtt, közösen kell gondolkodnunk, valamint megoldást találnunk a jelen fertőjének kitakarítására. Tény, hogy szükség van néhány vezetőre, jó képességű magyar emberekre, akik képesek kieszelni olyan megoldásokat, amelyeket kilencmillió ember érezhet magáénak, önként és dalolva elfogad; utat kell vágni ebben a dzsungelben, ahol Európa liberális férgei szövik egyre szorosabbra a hálókat, a külhonból próbálják szabályozni a magyar életet; az ilyen szennyvizet szállító köldökzsinórt el kell vágni! Nincs helyünk az Európai Unióban…

A kétezres évek elején, amikor elérhető közelségbe került a haladó Nyugathoz való csatlakozás, az ország eufóriában tombolt, rengeteg embertől lehetett hallani, hogy most nekilódul Magyarország szekere, végre új élet kezdődik, én mégis, ifjúságom homályos érzéséből fakadóan azt gondoltam akkoriban, hogy nem lesz jó nekünk ez a csatlakozás. Nem tévedtem, bár tévedtem volna… Ha lehet, még rosszabb helyzetbe kerültünk, mint amilyenben előzőleg voltunk, szemétlerakóvá tették ezt az országot, külföldről károgó vészmadarak parancsoltak az impotens vezetésnek, és a mi vezetőink fejet hajtottak mindenféle akarat előtt… Az elmúlt tizenegy esztendő megmutatta, mikor mit várhatunk az Európai Uniótól, és ki kell jelenteni, jót semmi esetre sem várhatunk! A kisebbségeket védeni kell, noha ők előszeretettel bántalmazzák a magyarokat, különböző deviáns társaságokat kell támogatni, mert a liberalizmus elhozza a világban a szabadságot, az egyenlőséget; ezenközben a magyarság nem kapott semmit, puszta kizsákmányolás, szabad rablás lett az uralkodó attitűd nálunk, és azok érvényesültek, akik emberségből leszerepeltek, a valóságban pedig egyszerű ügyeskedők, akik mások kemény munkájából harapták ki a maguk szeletét. A magyar éhség világszinten legendás, itt élnek a legéhesebb vállalkozók, munkaadók!

Mindezt ki engedhette meg?

Ki tehet arról, hogy ma a munkavállalókról az utolsó bőrt is lenyúzzák, és az egyszerű élet nehézségekbe ütközik?

Ki tette és miért?

Ezek olyan kérdések, amelyekre mindenki szívesen válaszolna, mintha értené a körülötte zajló élet minden kis mozzanatát, és olyan kérdések, amelyekre az emberek óhajtják a választ, mégse lép elő senki, hogy kérem, itt és itt találhatók a tettesek, ezért és ezért tették mindezen szörnyűségeket, és akkor az emberek felhördülve igazságot követelhetnének maguknak, ami meg is illetné őket. A félelem, a sötétben bujkálás, a pofátlan harácsolás nem engedi, hogy Magyarországon felálljon valaki, és elmondja, mitől döglik a légy minálunk; ködösítenek reggeltől-estig, hazugságban élünk, a tettek pedig másról beszélnek. El vagyunk lehetetlenítve saját országunkban!

Mostanában visszatértem Az elsodort faluról készülő tanulmányom jegyzeteihez, és megrökönyödve álltam a felsejlő kép előtt; Szabó Dezső igen részletesen, vérbő mondatokkal megírta, hogy a magyar bakák, a magyar hazafiak, Hazánk legjobbjai hogyan indultak a frontra, hatalmas üdvrivalgás közepette nyelték le az ismeretlentől való félelmüket, zeneszó kísérte őket a főváros utcáin, valamint a különböző zsidó asszonyok erkölcstelen vonaglásai, a kurtizánok kikandikáló keblei világítottak a katonáknak, emlékeztetve őket az előző éjszaka mámoros szeretkezéseire, amelyekben beléjük maszturbálták a romlott erkölcsöt, a halál elbagatellizáló kicsinységét; azt hitték, hogy jót cselekszenek, pedig a valóságban ártottak a tiszta magyar ifjaknak, akik közül nagyon sokan ottvesztek a csatatereken. A kép még most is oly valóságosan él bennem, hogy erőteljesen borzadok, miközben felidézem magamban! Ez volt az első lépcsőfok, a háborúba éppen csak vonultak fiaink, aztán következett az újabb gyalázat: zsidó ügyeskedők seftelték el az élelmet, a kötszereket, a muníciót, mindent, ami mozdítható volt a hátországban; a zsidó kereskedők pénzzé tettek mindent, hallatlan gazdagságra tettek szert, miközben a háborútól sújtott ország egyre nehezebben jutott élelemhez… Ez egyáltalán nem mesebeszéd! A múlt, való igaz, de egyáltalán nem elhanyagolható az első világháború, mert a világháború négy évében törték meg a magyarság hanyatlóban lévő erejét, onnantól számíthatjuk az erőteljes zuhanást, amely most már a századik évéhez közeleg, ha 1918-at vesszük alapul… 2015-ben illő lenne végre teljes egészében szembenézni az első világháborúban elszenvedett értékeinkkel, feltárni az idegen betolakodók szívós aknamunkáját, és áldásos lenne megválni ezektől az emberektől!

Számomra egészen világos, hogy miért nem tárta még fel senki a háború utáni években felgyülemlő férgek zabáló áradását; azok ültek a vezetői székekbe, akik a hatalmat elorozó zsidók kaftánjaiból kerültek ki, leszármazottak voltak, vagy a holdudvarhoz tartoztak. Ennek nagyon szembetűnő jelenségét „élvezhetjük” ma, az egész pusztítás látványosan zajlik, a hazugságot immáron nem is rejtegetik, szemrebbenés nélkül, arcátlanul hazudnak mindig, mindenkinek! A háború utáni hatalmaknak nem volt érdekük, hogy Magyarország felemelkedjen, hogy a magyarság új erőre kapjon.

Fontosnak tartom, hogy ne csak a magyarság pozitív erőit, jelenségeit, arculatát hangoztassuk, mutassuk be; ildomosnak tartanám elmondani, hogy a magyarok nagyon hiszékenyek, és – a mai gyökértelen médiának, vezetésnek köszönhetően – széthúzó, egymással nehezen kommunikáló népcsoport. Azt is fontosnak tartom, hogy mi jelenleg csak nép vagyunk, a szocializmus vörös csillaggal felékített ideológiájából kikecmergő, kissé ostoba nép… Nemzetté kell érnünk, be kell érnie a magyarság eszméjének, hogy a régi tudást újra visszahozzuk, újra átéljük, feltöltsük vele magunkat! Más választás nincs, a Jóisten majd addig ver minket, amíg ez marad az egyetlen menedékünk, ahogy ez is az egyetlen menedékünk. Mi nem mehetünk balra, a mi utunk erőteljesen jobbra tart! A hagyomány tisztelete a pénz szeretete helyett, az emberi szépség iránti elkötelezett odaadás, a dolgok szeretete helyett – nekünk ezt kell megvalósítanunk, mi magyarok, nem vagyunk alávaló népség, hiába harsogja ezt a média! Az élet teljességét kell átadni Európának, s rajta keresztül az egész világnak!

Azon csodálkozom, nap nap után megütközöm rajta, hogy az emberek nem látnak előre, egy métert nem tudnak előrenézni, mert hályog borult a szemükre, a pénz utáni hajsza dőre hályogja, ez pedig az életet lehetetleníti. Liberális jelszavak csöpögnek a mennyezetről, amelyet a Jóisten ellen emeltek sarlatánok, ostoba alakok, baloldalinak kikiáltott értelmiségiek, parasztok, munkások. Az élet került a szemétdombra…

Naponta próbálják gyilkolni a tiszte emberi értelmet, noha az élet nem pusztán evésből, ivásból, szeretkezésből áll, hanem lényegesen több alkotóelem tarkítja, s akár lehet szent egy jóízű, családban töltött vasárnapi ebéd, amikor az egybegyűlt család tyúkpörköltet fogyaszt nokedlival, kiváló savanyúsággal. Próbálják néhány évtizede ráerőszakolni az emberekre a reformkonyha lehetetlenségét, reklámozzák a műételek egészségtelen élvezetét, s kitekerik mindennek az értelmét, így kapcsolódik egymáshoz a helytelen táplálkozás az ember lealacsonyításával, valamint a homoszexualitással… Hol van ennek az őrületnek a vége?

Sokszor feltettem már magamban ezt a kérdést; rengetegszer…

Az első lépcsőt évekkel ezelőtt megléptem, elindult bennem egy folyamat, ez pedig úgy indult, hogy felfedeztem a mai világ dőreségeit, álságos voltát megláttam. Ez volt az első pont, hogy megláttam a csillámló csomagolásban a rothadó vírust, amely az emberek kiirtására lett becsomagolva, eladható, szépen megmunkált selyempapírba, hogy az ostobák megvegyék. A következő pontban már arra jutottam, hogy ez az egész nekem nagyon nem tetszik; kicsuklott belőlem egy elégedetlen gőg, harsány riasztó, egy kiáltás, amelyet kicsit a félelem, kicsit a büszkeség, kicsit az egészséges élet szeretete bocsátott ki belőlem; egyáltalán nem szégyellem.

Ezzel még nincs baj; baj ott van, hogy sokan az első stádiumba se jutnak el soha, mert olyan hályog van a szemük előtt, amelyet semmiféle operációval nem lehet eltávolítani… Elfelejtették az egyszerű – és talán egyetlen – törvényt: nem az emberekből kell élni, hanem az emberekért!

Régóta figyelem, hogy nem elég nézni az életben, látni is kell, és meghallani a szavak mögött megbújó álnok cselszövést, és figyelni kell minden pillanatban, mert a sakálok az ember vérére, húsára éhesek, ha nem figyel, rajtaveszthet. Másokért kell élni, hogy a világ új arcot kapjon, új kor köszöntsön ránk, ha erre van igény, de úgy hiszem, jelenleg nincs…

Tudással élni nem könnyű művelet, mert a tudást először meg kell szerezni, ami önmagában nem egy ötperces terápia, aztán a megszerzett tudást tudni kell jól, megfelelően használni, hogy másoknak hasznára váljunk, akár úgy, hogy műveket írunk, vagy eljátszunk egy kiváló szerepet mesteri módon, vagy elénekelünk egy soha nem hallott, csodás dalt; tudással élni nem képes akárki, már csak azért sem, mert a legtöbb emberből a legelemibb tudás hiányzik: nem képes élni…

A társadalom beteg, ezen pedig segíteni kell; legyünk egymásnak orvosai, és a világ megváltozik!