Megbontanák a Jobbik egyeduralmát a radikális jobboldalon

Végleges érdekegyezés alakult ki a baloldali és jobboldali liberálisok, valamint a kormánypárt közt arra vonatkozóan, hogy a Jobbik szervezetéről végleg le kell szakítani a párt radikális szárnyát, – a leszakadó tagság felfogása érdekében pedig új szélsőjobboldali párt jöhet létre. Egy ilyen új formáció célja a jobboldali radikális személyek kontroll alatt tartása lenne, hogy politikai tevékenységük ne jelentsen valódi nyomásgyakorlást a kormánypártra nézve.

Néhány hónap leforgása alatt is nagy mértékben átalakulhat a hazai politikai paletta: nem csak, hogy újabb liberális párt létrehozása valószínűsíthető a következő évek során, de még a választási kampány teljes sebességre kapcsolása előtt létrejöhet egy új szélsőjobboldali párt, aminek célja elsősorban a Jobbik végleges megszelídítése, és a politikailag aktív radikális személyek újbóli karanténba zárása lenne. Egy ilyen új politikai formáció zászlóbontását egy a Jobbik elleni összehangolt médiahadjárat előzne meg, ami elsősorban a párt radikális tagságának leszakítását célozza; ennek eredményeként a párt végleg hiteltelenné válik a szélsőjobboldali mozgalmak szemében, amivel egy időben megkezdődik egy új szélsőjobboldali formáció megismertetése a nyilvánossággal. Ennek bekövetkezte mindinkább valószínűvé válik: az utóbbi hónapok során érdekegyezés alakult ki a balliberális politikai erők, a kormánypárt, és a Jobbik mérsékelt ága közt arra vonatkozóan, hogy a szélsőjobboldali személyeket újra politikai karanténba zárják, mert a Jobbik soraiban folytatott tevékenységük által már hatással lehetnek a kormánypolitikára és állami szervek működésére.

A rettegő liberálisok

A belpolitikát nem funkcionalista szemszögből vizsgáló politikai elemzők számára furcsán hathat ez a megállapítás, de Magyarországon elsősorban a liberális baloldali pártok érdeke, hogy jelen legyen egy harsány, erőszakos, a kisebbségeket verbális és fizikai agresszióval fenyegető politikai erő. Érdekükben áll egy ilyen szervezet szabad működése, mert a liberális baloldali pártok ezáltal tudják maguknak biztosítani a fenyegetett kisebbségi lakosság szavazatainak egy részét. Egy szélsőségesen zsidó- és cigányellenes párt működése mindenkor garantálja a legerősebb balliberális párt számára a parlamenti bejutási küszöb elérését, emiatt érdekük az általuk neonácinak nevezett szervezetek szabad működése: bizonyos korlátok közt, mert – mint azt a kései Jobbik esetében is láthatjuk -, egy ilyen politikai formáció valós megerősödését soha nem engednék meg. 10-20% közti támogatottság esetén már megkezdődik a párt belső bomlasztása, a politikai centrum felé elmozdulást követően pedig külső beavatkozással megkezdik a radikális személyek kiszorítását a pártból. Annak okán, hogy a Jobbik második-harmadik legnagyobb támogatottsággal bíró párttá vált, a liberális baloldal többé nem riogatásra használja a pártot, hanem elsősorban annak belső törésvonalai mentén próbál szakadásokat előidézni.

Nyomás a kormánypárton

A Fidesz számára szintén kezelendő problémává vált a Jobbik további erősödése; a kormánypárt számára azonban – a közhiedelemmel ellentétben – nem a párt tömegtámogatása vagy a szavazók elvándorlása jelent fenyegetést, hanem elsősorban a már parlamentbe jutott politikusaik által képviselt politikai irányvonal.

A kormánypárt számára a Jobbik ott kezdett el tényező lenni, amikor a párt olyan pozíciót vívott ki, hogy a kormánypártot bizonyos törvényjavaslataik támogatásáért cserébe radikális jobboldali intézkedések meghozatalára tudja kényszeríteni. Ezáltal a radikális személyek eltávolítása nélküli Jobbik további erősödése a közélet egészét maradandó jelleggel megváltoztathatja; végleg veszélybe sodorja az elmúlt két évtized politikai elitje által képviselt liberális demokráciát, és idővel elő tudna idézni egy olyan állapotot, amiben a kormánypárt részéről már nem elégséges pusztán a radikális jobboldali retorika átvétele, de ennek megfelelő intézkedéseket is kellene hozzon.

Ennek okán a kormánypártnak szintén érdekévé vált a Jobbik szakítása: nem a párt szavazóbázisának megbontása érdekében, hanem, hogy ne juthassanak túl nagy befolyáshoz azok a személyek, akik Magyarországon tényleges politikai változást akarnak. Az ő kiszorításuk létfontosságúvá vált a Fidesz számára, és ezt a fejleményt a “lassú víz partot mos” elv alapján személyes konfliktusok kiélezésével tudja leghatékonyabban elérni, valamint olyan információk nyilvánosságra hozatalával, amelynek megismerését követően a Jobbik radikális tagjai maguk döntenek úgy, hogy inkább elhagyják a pártot. Mindenki számára kellemetlenné váltak egy kormánypozíció közelébe erősödő pártban, de több száz embert zsarolással eltávolítani nem egyszerű művelet: a legegyszerűbb, ha megsértődnek vagy csalódnak, és önként távoznak. Megfordítva a dolgot: a jelenlegi hatalmi elit addig nem fogja engedni a Jobbik kormányra erősödését, ameddig le nem zajlik a valódi jobboldali személyek száműzése a Jobbik soraiból.

Jobboldali liberálisok

A Jobbik “mérsékelt vonala” számára szintén kulcsfontosságúvá vált, hogy a párt radikális vonalának meghatározó alakjait megalázó mértékben háttérbe szorítsák, a pártban betöltött szerepüket olyannyira jelentéktelenné tegyék, hogy az állandósuló szélmalomharc miatt inkább önként kilépjenek. A radikális személyek kiszorítására a Jobbik “mérsékeltjeinek” (liberálisainak) szintén pozitív fejlemény minden egyes, a párt ellen kezdett sajtóoffenzíva, ami a radikális tagság lemorzsolódásának irányába hat. Több tucatnyi, számukra veszélyes személyt kizárni nem tudnak, ezért

a Jobbik mérsékelt vonala gyakorlatilag paralizált állapotban várja, ameddig a politikai ellenfelek külső támadásokkal lemorzsolják a radikális tagságot.

Részben ez a tényező magyarázza a párt látványos háttérbe húzódását a migrációs válság idején, a korábban a párt egészére jellemző retorika kiszorítását és vadhajtássá nyilvánítását; remélik, hogy a radikális tagság nem fogja tűrni a pártpolitika lagymataggá válását, és már csak vérmérsékleténél fogva is önként elhagyja a pártot, mielőtt még a párt kormányzásra kellene készüljön. Ők a nemkívánatos személyek, akiket a baloldali liberálisok, a kormánypárt, és a Jobbik mérsékelt vonala egyaránt újra a politikai paletta szélére akar száműzni, hogy tevékenységével lehetőleg ne gyakoroljon érdemi befolyást az állami szervek működésére.

Új szélsőjobboldali párt

A baloldali liberálisok túl sokat veszítenek a Jobbik “domesztikálásával”, ezáltal ugyanis fellazul az a tényező, ami két évtizeden át valamilyen formában mindig is biztosította a liberálisok számára a parlamenti jelenléthez szükséges minimumot. A Jobbik radikális retorikájának megszűnésével a korábban fenyegetett kisebbségek kevésbé hajlamosak balliberális pártra szavazni, a fenyegetés csökkenése fellazítja a pártpreferenciák eloszlását a hazai zsidóság és cigány lakosság körében. Ennek ellensúlyozása érdekében azoknak a radikális személyeknek, akik a Jobbik radikális tagságának lemorzsolását követően még mindig nem ment el a kedve a politikától, hamar be lesz hozva a köztudatba egy új szélsőjobboldali párt, amit a balliberális sajtó a korábbi vehemenciával ellenségképként jelenít meg, és ezáltal hitelesíti azt a szélsőjobboldali személyek körében.

“A kocka el van vetve” – ebben a tekintetben már nem sok változás várható, de annyit mindenképp érdemes megállapítani, hogy egy az elmúlt két évtized politikai erőinek érdekegyezéséből létrejött szervezetbe semmilyen felelős személynek munkát fektetni nem érdemes. Amennyiben a radikálisok mégsem a Jobbik újbóli ellenőrzés alá vonásának lehetőségét választanák, könnyen felismerhetnek egy hiteles szélsőjobboldali politikai erőt: ilyenekről ugyanis semmilyen vonatkozásban nem beszélne a fővonalú sajtó, mert amiről beszélnek, azt egyben ismertté is teszik, és a nem kontroll alatt tartott szervezeteket soha nem akarnák széles körben ismertté tenni.

A döntés

Alapvetően az kerülhet eldöntésre a következő hónapok során, hogy a politikailag aktív radikális közösségek hajlandóak-e elviselni, hogy miután hosszú évek munkájával felépítettek egy pártot, néhány hónap leforgása alatt száműzik őket a saját munkájuk eredményéből, és a még nem nihilizmusba süllyedt személyeket egy újabb mókuskerékbe irányítják át cirkuszi bohócnak. Talán ez a döntés már a Jobbik következő tisztújító kongresszusán láthatóvá válik: lehet-e kívülről meghatározott irányba terelni a magyar radikális közösségeket, vagy képesek még az érdekérvényesítésre.

Amennyiben a Jobbikból kiszorításra kerülnek a radikális személyek, a kormánypárt részéről is mérséklődhet a radikális jobboldali retorika: egy ilyen helyzetben ugyanis – a Jobbik szakítása, új szélsőjobboldali mókuskerék kialakítása esetén – a kormánypártra már semmilyen belpolitikai kényszer nem nehezedik abban a vonatkozásban, hogy nemzeti radikális retorikához alkalmazkodjon.


http://www.hidfo.ru/2016/04/megbontanak-a-jobbik-egyeduralmat-a-radikalis-jobboldalon/

Tűzszünet Hegyi-Karabahban

Hegyi-Karabahban az azeriek által meghirdetett tűzszünet ellenére továbbra is zajlanak az összecsapások. Erről számolt be a jereváni védelmi minisztérium. Értesüléseik szerint az azeri csapatok oldalán hamarosan harcba kíván szállni egy grúz légió is.

A konfliktusban már Irán is érintett. Mint kiderült, szombat reggelre virradóan valamelyik fél egy kicsit megágyúzta a szomszédos Irán Hodafarin nevű falujának határát. Károk sem keletkeztek, de a perzsák nem vették jó néven azt a három gránátot. Rá is szóltak mindkét félre, hogy jobban tennék, ha Irán területét kihagynák a játszadozásaikból, mert különben dühbe gurulnak. Az irániak.

Oroszország Örményország szövetségese, mindketten tagjai a több szovjet utódállam részvételével egyebek közt a külső agresszorok elleni közös védelemre létrehozott Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, és orosz katonai bázis is működik örmény területen.

Azerbajdzsán legszorosabb szövetségese ugyanakkor az a Törökország, amelynek viszonya elmérgesedett Oroszországgal az után, hogy tavaly novemberben a török légierő lelőtte a szíriai orosz egységek egyik vadászgépét. Ankara képviselői pedig, köztük Recep Tayyip Erdogan államfő, most a harcok közepette is teljes támogatásukról biztosították Bakut.

A feszültségekkel amúgy is túlterhelt nemzetközi politika főszereplői – így Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Unió – nem érdekeltek a karabahi viszály „felolvasztásában”, ezért mindent megtesznek a tűzszünet helyreállításáért.

Amely tűzszünet éli a tűzszünetek szokásos életét. Ahol nem lőnek, ott tűzszünet van valójában. Ahol mégis lőnek!-ott deklarált tűzszünet van. Hegyi-Karabahra most mindkét állítás igaz.

Az örmények azeri drónt lőttek tegnap. Nagyon örültek neki. Viszont vesztettek egy tankot.

Az azeriek “Grad”-vetőgépekkel ápolgatták a fegyverbarátságot, meg 152-es buffokkal.

Egy kis történeti/történelmi összefoglaló az örmény-grúz-karabahi “hagyományokról.”

1988. február – a Szovjetunióban, Azerbajdzsán területén lévő örmény többségű enklávé, a Hegyi-Karabah Autonóm Terület parlamentje megszavazta, hogy a térség Örményországhoz csatlakozzon, a döntés nyomán etnikai konfliktusok törtek ki

1991. szeptember – egy népszavazás eredményeként kikiáltják a független Hegyi-Karabah Köztársaságot

1991-1994 – a Szovjetunió szétesése nyomán a konfliktus háborúvá terebélyesedett egyrészt a vitatott régió és támogatója, Örményország, másrészt Azerbajdzsán között. A harcok mintegy 30 ezer emberéletet követeltek

1994. május 12. – tűzszüneti megállapodás született, örmény ellenőrzés alá került Hegyi- Karabah, sőt a közte és az örmény határ között húzódó hét azeri járás is.

Van a történéseknek némi magyar érdekessége is.

2004. február – az azeri-örmény ellentétekkel magyarázta tettét Ramil Safarov azeri katonatiszt, aki egy budapesti nyelvtanfolyamon baltával meggyilkolta egyik örmény társát. Noha a bíróság életfogytig tartó börtönre ítélte, a magyar hatóságok 2012 augusztusában átadták Azerbajdzsánnak a „baltás gyilkost”

2006. december – egy népszavazáson Azerbajdzsán által el nem ismert, saját alkotmányt fogadtak el Hegyi-Karabahban

2009 – biztató jelek mutatkoztak az azeri és az örmény vezetők időről időre tartott konzultációin, ám a viszály rendezését célzó folyamat elakadt, és azóta is többször érkeztek jelentések a tűzszünet megsértéséről

2016. április 2 – súlyos összecsapások kezdődtek, amelyekért mind Baku, mind Jereván a másikat tette felelőssé.

http://www.balrad.com/2016/04/04/tuzszunet-hegyi-karabahban/

Német sajtó: nincs szükség amerikai tankokra Kelet-Európában

Németországban nem kapott széleskörű támogatást az amerikai hadsereg Kelet-Európába történő bevonulása és állandó jelenlétre berendezkedése: egyes sajtóorgánumok azt is ki merték jelenteni, hogy nincs rájuk szükség, mert nincs mi ellen.

Philip Breedlove tábornok, az Európában állomásozó amerikai haderő parancsnoka szerint az intézkedés azért volt szükséges, hogy ellensúlyozzák az “agresszív oroszokat”. A német sajtó azonban nem fogadta kitörő lelkesedéssel az amerikai jelenlét fokozását, – ehelyett sokkal hasznosabbnak tartanák, ha inkább a Közel-Keleten jelennének meg az amerikai páncélosok, az Iszlám Állam elleni harc részeként. Korábban amerikai sajtóorgánumok is az adófizetők pénzének elszórásaként értelmezték, hogy Washington mintegy 3,4 milliárd dollárt költ “európai szövetségeseinek megnyugtatására”, és 2017-ben tovább fokozza katonai jelenlétét Kelet-Európában.

A német sajtó szintén kétkedve fogadta ezt a “megnyugtató intézkedést”. A Straubinger Tagblatt szerint nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország tényleges veszélyt jelentene a nyugati szövetségre. “De ha mégis veszélyt jelentene, 250 amerikai tank és 4500 katona csak szimbolikus szerepet töltene be Putyin elnök katonai lehetőségeivel szemben. Oroszország napok leforgása alatt 30 ezer katonát küld a konfliktus-zónába, ha akar.”

A Die Freie Presse eközben hangsúlyozta, hogy a NATO a kelet-európai katonai jelenlét állandósításáról hozott döntése veszélyt jelent az egyébként is instabil globális biztonságra. “A fenntartható diplomáciai kezdeményezések, melyek célja, hogy visszatérítsék Oroszországot a tárgyalóasztalhoz, sokkal fontosabbak lennének, mint a katonai erő demonstrálása.” A lap szerint a konfliktusrendezésnek nem a legagresszívabb formáját kellene választani, ehelyett vissza kell térni ahhoz a diplomáciához, aminek alapja nem a konfrontáció, és törekszik a különböző érdekek kompromisszumra juttatására.

A WAZ német napilap szintén azt hangsúlyozta, hogy a NATO kelet-európai tevékenysége nem csak hatástalan, de kontraproduktív is; az USA és a NATO közti bizalmat már megsemmisítették, és emiatt egy újabb hidegháború vette kezdetét. Emellett azt valószínűsítette, hogy a nagyhatalmak erőfitogtatását hamar megelégelik majd a kelet-európai nemzetek, és a térségi országok idővel újra a szélsőséges nacionalizmus és izoláció felé fordulhatnak, hogy ezáltal mindenfajta nagyhatalom szorításából megszabaduljanak. A térségi országok befelé fordulása azonban olyan tényező – az értékelés szerint -, ami hosszú távon lerontja a biztonsági helyzetet Kelet-Európában, mert a térségi országok újra egymás ellen fordulhatnak, elutasítván mindenfajta nagyhatalmi vagy nemzetközi konfliktusrendezési kezdeményezést.


http://www.hidfo.ru/2016/04/nemet-sajto-nincs-szukseg-amerikai-tankokra-kelet-europaban/

Szíria

Hegyi-Karabah eseményei kissé elvonták a figyelmet Szíriáról. Az ottani háborús cselekményekről

Amik zajlottak/zajlanak! A terrorbandák nagy bánatára.

A Homsz tartománybéli Al-Qaryatayn város ostroma-ami komoly ISIS-latorvár-gőzerővel zajlik. Ma reggelre a kormányerők a város nyolcvan százalékát már megtisztították a martalócoktól.

Aleppo tartományban kifulladt a nagy garral meghirdetett latoroffenzíva. Tal-al-Eiss falunál a “Dzshabhat al-Nuszra”-“Jun-D al-Aksza”-“Ajnad Al-Sham “-“Harakat Ahrar al-Sham” egyesített martalócbandák látványos kudarcot vallottak. Miután megharmadolódott a pribékállomány, fejvesztve kezdtek menekülni az Aleppo-Hader útvonalon.

Daraa tartományban a “tezsvírháborúban” kivérzett bűnbandák már alig jelentenek veszélyt. Ezt érzékelve a szír kormányhadsereg akcióba lépett Ghabaghib településnél. Látva a véget, Hassan Mura’i, Abdel-Wahhab Shahadeh és Zaki Jaroudi zsiványvezérek rögtön elhatározták a fegyverszünethez való csatlakozásukat. Bár mire erre az elhatározásra jutottak, addigra élő-eleven pribékjük csak mutatóba maradt.

Deir ez-Zor ISIS-fattyainak helyzete egyre rosszabb. A kurdok már csak 40 kilométerre vannak északi irányból, míg a kormányhadsereg egyenesen a városban szorongatja a torkukat.

http://www.balrad.com/2016/04/04/sziria-101/

Ön is hitt a demokráciában, az EU-ban, és az amerikai szövetségben?

Ha Ön is hitt a demokráciában, az EU-ban, és az amerikai szövetségben, van egy rossz hírünk: az orosz propaganda megpróbálja Önt elbizonytalanítani ebben a hitében.

Miért csinálja ezt Putyin?

– teszi fel a végső kérdést az Index.hu újságírója. Dezső András március 18.-i publicisztikájában felsorolja a napjaink Európájában zajló főbb társadalmi folyamatokat, majd következetesen mind mögött az orosz titkosszolgálat tevékenységét sejti. A cikk tanulsága egy új, születőben lévő világnézet jegyeit mutatja: ami Oroszország politikájával ellenkezik, az jó – ami nem jó, az viszont következetesen Oroszország politikájára, titkosszolgálati akcióira vezethető vissza. A kör ezzel véget ért, ezzel minden ellenérv leszerelhető. A cikk szerint az oroszok a felelősek többek között:

• azért, hogy a németek nem akarnak befogadni sok millió közel-keleti migránst,
• hogy a németeknek elege lett a politikai korrektségből, miután arab menedékkérők nőket erőszakoltak meg Kölnben,
• de nyilvánvalóan az orosz fenyegetésre adott elégtelen reakcióval magyarázható az is, hogy a tagállamok nem akarnak közös európai titkosszolgálatot.

“egy idegen állam kormányzatának és társadalmának proaktív befolyásolása.”

Tudni illik, ezt csinálja épp az orosz titkosszolgálat, és az Index újságírója szerint ebbe beletartozik gyakorlatilag minden, ami annak jelét mutatja, hogy az embereknek elege van a liberalizmusból. “Putyin csinálja” a következőket is:

• Németországban tömeges tüntetések kezdődtek, miután nyilvánosságra jutott, hogy közel-keleti migránsok nőket erőszakoltak meg Kölnben, a sajtó pedig elhallgatta.
• Ahol orosz zászló is volt a tömegben, ott biztos minden tüntető orosz volt.
• Ahol nem volt orosz zászló, de mégis a migránsok ellen tüntettek, ott az orosz titkosszolgálat által befolyásolt szélsőjobboldallal magyarázható, hogy az emberek tüntetnek.

“Befolyásolni pedig leginkább a közvéleményt lehet a sajtón, civil szervezeteken keresztül vagy éppen álcivil szervezetek létrehozásával, mozgatásával” – a liberálisok minden bizonnyal saját tapasztalatból tudják.

A cikkből kiderül; az orosz titkosszolgálat aktívan munkálkodik azon, hogy az emberek tüntessenek a migránsok befogadása ellen. Ugyanakkor azt is állítja; az orosz titkosszolgálat a felelős azért is, hogy a migránsok jönnek. “Az aktív intézkedésre egy tipikus példa: január 24-én egy kisebb tüntetés volt a kormány, de legfőképp Merkel ellen, a tüntetők azt követelték, hogy a kancellár “védje meg” őket a (menekültek által elkövetett) szexuális támadások ellen.”

Ezen a ponton már egyértelművé vált: ez az új, furcsa világnézet nem feltételezi, hogy az embereknek problémája lehet azzal, ha agresszív személyek a nyílt utcán több száz nő ellen követnek el szexuális jellegű bűncselekményt, és az elkövetőket nem fogja el a rendőrség. Orosz titkosszolgálat, Vlagyimir Putyin aknamunkája kell ahhoz, hogy az emberek felemeljék a hangjukat ilyen események láttán.

A cikk szerint azonban nem csak a tüntetést szervezte az orosz titkosszolgálat: az orosz ellenségkép sejthető minden olyan szervezet mögött, ami nem akar több millió migránst betelepíteni. Az írás utalásokat tesz arra, hogy vélhetően a Pegida nevű mozgalom, az NDP és az Alternatíva Németországnak pártok mögött is Moszkva állhat.

Ezáltal feltételezi, hogy orosz titkosszolgálati közreműködés nélkül nincs olyan, hogy valaki ne akarna több millió migránst betelepíteni, és törvényen felül állóvá nyilvánítani.

Ahogy a radikális jobboldal minden mögött zsidókat és szabadkőműveseket (vagy zsidó szabadkőműveseket) lát, a liberálisok is előálltak saját összeesküvés-elméletükkel; fenyegetve érzik magukat, és vakon hadonászva orosz propagandának neveznek minden ellenvéleményt. Egy másik, az Index hasábjain megjelent publicisztika egyenesen azt is Oroszország számlájára írja, hogy a nyugati országok lakosságának egy része nincs teljesen megelégedve a demokráciával, az Európai Unióval, és az Egyesült Államok bábáskodásával az európai közéletben.

A Feledy Botond néven megjelent publicisztika azt írja; “a Kreml célja nem a meggyőzés, hanem az elbizonytalanítás: saját értékeinkben, a demokráciába, az EU-ba és az amerikai szövetségbe vetett hitben.” A cikk szerint Oroszország számára “fő cél a dezinformációs kampányokon keresztül az unió megosztása. A tagállamok közötti feszültséges szítása, értékrend-viták felerősítése, és egyben az amerikai partnertől való eltávolítás.”

Mindkét – és a hozzájuk hasonló összes – cikk, amellett, hogy az Egyesült Államoktól elfordulást kifogásolja, kiemelt tényezőként kezeli az értékrendek különbségét, – egyúttal mindannyian következetesen alkalmazzák azt a logikát, miszerint aki nem az ő értékrendjüket vallja, az orosz titkosszolgálati tevékenység miatt “bizonytalanodott el”, és amiatt nem liberális.

Nehéz lenne tételesen felsorolni, hogy pontosan mivel is vádolják Oroszországot; mostanra gyakorlatilag minden, a liberális dogmákkal nem egyetértő megnyilvánulást orosz propagandának minősítenek. Aki nem ért egyet kétmillió közel-keleti migráns betelepítésével, és több száz nő szexuális zaklatásának hatóságilag következmény nélkül hagyásával, az a liberálisok szerint az orosz titkosszolgálat aktív intézkedéseiben segédkezik épp. Ugyanez a helyzet a lassan már évente kezdett újabb háborúkkal is. A békemozgalmakat szép lassan elhallgattatták; aki szerint nem kell újabb háború, az következésképp orosz propagandista. Ez a vak vádaskodás a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a liberalizmus Magyarországon – és az Európai Unióban mindenhol máshol – elszigetelődött, perifériára sodródott.

Kár lenne vitatkozni az érveikkel: több mint két évtizede vagyunk a Nyugat része. Ha valakinek a több mint két évtizede általános szegénység, terjedő nyomor, elvándorlás, siralmas állapotban lévő kórházak és iskolák látványa, a mindezek mellé plusz teherként érkező közel-keleti migránsok tömegei miatt ébredező elégedetlenség ellen az a végső érve, hogy “az oroszok tehetnek mindenről”, azt vélhetően jól megfizetik ezért a véleményért.

http://www.hidfo.ru/2016/04/on-is-hitt-a-demokraciaban-az-eu-ban-es-az-amerikai-szovetsegben/

Újabb háború robbant ki az EU Keleti Partnerségében

Napok óta újra kiterjedt fegyveres harcok zajlanak Örményország és Azerbajdzsán határán. Nem ez az első eset, hogy az Európai Unió háború kirobbantásával próbál új tagállamokat bekebelezni: szakértők az örmény országgyűlési választásokat követően előre jelezték, hogy Örményországban ismétlődhet meg az ukrán forgatókönyv.

Április 2.-a óta Azerbajdzsán és Örményország közt újra fegyveres harc zajlik egy “vitatott hovatartozású” régióban, Hegyi-Karabah területén, és a két ország egymást vádolja az 1994. óta érvényben lévő tűzszüneti megállapodás sértésével. Azerbajdzsán három régióban kezdett offenzívát, és a szombaton, Azerbajdzsán védelmi minisztériuma által kiadott közlemény szerint “az azeri fegyveres erők kontroll alatt tartják a felszabadított területeket.” Ugyanazon közlemény szerint “az örmény hadsereg a felszabadított területek újbóli ellenőrzés alá vonása céljából indított offenzívát” három régióban.

A két ország közti konfliktus tavaly szeptemberben kezdett kiújulni, és napokkal ezelőtt eszkalálódott – azóta az ENSZ adatai szerint 33 katona veszítette életét a konfliktusban, több mint 200-an sérültek meg, mintegy kéttucatnyi páncélozott harcjármű semmisült meg, és lelőtték az azeri hadsereg egy Mi-24 helikopterét, miközben a fegyveres harcok tovább folytatódnak.

Savars Kocsarjan, Örményország külügyminiszter-helyettese vasárnap Törökországot vádolta azzal, hogy katonai konfliktust akar kirobbantani a térségi országok közt. Szerinte Ankara támogatja Azerbajdzsán katonai konfliktus fenntartására irányuló politikáját, és destabilizálni próbálja a térségi országokat, hogy ezáltal saját befolyási övezetét növelje.

Azerbajdzsán a közelmúltban katonai együttműködési megállapodást kötött Törökországgal, amely értelmében a két ország katonai szövetségre lép egy harmadik ország részéről kezdődő agresszió esetén. Az új egyezményről március 31.-én az olasz Il Giornale napilap beszámolt, akkor hozzátéve, hogy ez a harmadik fél egyértelműen Örményországot jelenti.

Napokkal később kirobbant az új fegyveres konfliktus, amiben Törökország és Azerbajdzsán immár szövetségesként vesz részt – vasárnap a török haditengerészet két hajója érkezett Odesszába.

Miközben a jelenlegi értékelések Törökország, Azerbajdzsán és Örményország viszonyára vezetik vissza a történteket, egyértelműen látható, hogy a szíriai válság rendezésével és az ukrán válság mérséklődésével Hegyi-Karabah válik a nyugati és keleti hatalmi tömb egyik újabb konfliktus-zónájává. Örményország az Eurázsiai Gazdasági Unió tagállama, de egyértelmű elköteleződése konfliktus forrása volt, mert egyúttal része volt az Európai Unió Keleti Partnerség programjának, vagyis az országot idővel az Európai Unióba akarták volna bevonni.

Tavaly júniusban, az azeri-örmény fegyveres konfliktus kezdete előtt EU-párti “civil” tüntetések kezdődtek Jerevánban. Igor Morozov, az orosz föderációs tanács nemzetközi ügyekért felelős bizottságának vezetője akkor azt mondta, a történtek az ukrán EuroMajdan kezdeti stádiumának jegyeit viselik. A tüntetéssorozat a külföldről támogatott puccskísérletek forgatókönyvének megfelelően zajlott, Jereván esetében az amerikai nagykövetség nyíltan beavatkozott a belpolitikába, és a “békés tüntetőkkel szemben túlzó erő alkalmazásával” vádolta a kormányt.

Az örmény fővárosban kezdődő demonstrációk sikertelenül végződését követően erősödött fel Azerbajdzsán részéről a közvetlen katonai konfliktus kiújítására törekvés politikája, ami napokkal ezelőtt kiterjedt offenzívákba torkollott. Az újabb térségi konfliktusban EU-tagjelölt várományos ország egy NATO-tagállammal szövetkezve bocsátkozott fegyveres harcba az Eurázsiai Gazdasági Unió tagállamával, ennek okán egy újabb örmény-azeri háború már nem egyértelműen proxy-háború, hanem a nyugati és keleti tömb közti közvetlen fegyveres konfliktus.

Az orosz katonai tervezés 2012. óta számol egy újabb örmény-azeri háború lehetőségével. Akkor egy esetleges, Irán elleni NATO-beavatkozás “mellékes eseményeként” valószínűsítették az örmény-azeri konfliktus kiújítását, amivel a NATO megpróbálja elvágni az orosz hadsereg – Örményországon át húzódó – ellátási útvonalát Irán és Szíria irányába.

http://www.hidfo.ru/2016/04/ujabb-haboru-robbant-ki-az-eu-keleti-partnersegeben/

Politikai elemzők nem nagyon vitatkoznak azon, hogy a Hegyi-Karabakban most kirobbant és igen súlyos konfliktus Oroszország türelmét és elszántságát hivatott tesztelni.

Jelesül: Oroszország-amely kollektív védelmi szerődéses viszonyban áll Örményországgal-miként reagálja le ezt a friss konliktust? Abban is többé-kevésbé megegyeznek ezek az elemzők, hogy holnapra okosabbak leszünk.

Az alábbi videon azeri “Szmercs” vetőgépek lövik az örmény Martakert környékét.

Az 1990-es karabahi háború veteránjai ismét betáraznak. Őszülő fej, csikorgó izületek, több fül mint fog-de a mozdulatok AKKOR egy életre beidegződtek. Akárcsak az ellenség?

http://www.balrad.com/2016/04/03/teszthaboru/

A török haditengerészet két hajója érkezett Ukrajnába

A török haditengerészet két hajója érkezett vasárnap Ukrajnába, az odesszai kikötőbe, a két ország közti katonai együttműködés részeként. Törökország szoros kapcsolatra törekszik az ukrán atlantistákkal, mióta a krími tatárokon keresztül érdekegyezés jött létre Ankara és Kijev közt.

Az ukrán haditengerészet sajtószolgálata vasárnap hivatalos Facebook-oldalán számolt be a TCG Salihreis és a TCG Bartin fregattok érkezéséről. “Ma, április 3.-án a Török Köztársaság két hadihajója, a TCG Salihreis és a TCG Bartin érkezett Odesszába. A török hajók kétnapos vizitje az ukrán védelmi minisztérium és fegyveres erők 2016-os nemzetközi együttműködési programjával összhangban történik.”

Az utóbbi hónapok során Törökország és Ukrajna látványosan törekszik a kétoldalú kapcsolatok bővítésére, beleértve a katonai együttműködést is. Petro Porosenko a múlt hónap során Ankarába látogatott, ahol Recep Tayyip Erdogan török államfővel találkozott. A Stratfor értékelése szerint a két vezető közti találkozó közvetlen kapcsolatban áll az Oroszországgal kialakult ellentétekkel, melyek miatt érdekegyezés alakult ki Törökország és Ukrajna közt. Az elemzés az orosz légierő gépének lelövésével indokolja a Kijev felé közeledést, annak okán, hogy a szíriai incidens “kényszerpályára állította” a török politikát.

Az Ukrinform jelentése szerint Porosenko és Erdogan egyaránt elítélte a Krím-félsziget Oroszországgal történő újraegyesülését. A két ország közti kapcsolat szorosabbra fonódása azonban közvetlen visszavezethető a kijevi puccsra: Erdogan számára a nyugati országok Oroszországgal szemben ellenséges propagandája kiváló lehetőséget szolgáltatott arra, hogy kiterjessze a török érdekszférát. Azáltal, hogy a NATO hivatalosan is ellenséggé nyilvánította Oroszországot, Ankara gyakorlatilag szabad kezet kapott a Krím-félszigeten folytatott zavarkeltésre, ami által kiterjesztheti befolyását a krími tatár kisebbségre, miközben a NATO “ellenségének” határain túl folytat aknamunkát.

A két ország tavaly fektette le egy haditengerészeti együttműködés kereteit. Februárban azonban a Donyecki Népi Köztársaság hírszerző szolgálata arról számolt be, hogy több száz török zsoldos érkezett Ukrajna területére, valamint a török extrémista csoportok – köztük a Szürke Farkasok – tagjai is gyülekeznek Ukrajnában, hogy részt vegyenek a konfliktus újjáéledése után kibontakozó harcokban.

Márciusban a Krími Köztársaság miniszterelnök-helyettese a Ria Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva számolt be arról, hogy török katonai instruktorok működnek Ukrajnában, akik az extrémista csoportok kiképzését folytatják, és együttműködést folytatnak a tatár kisebbség kormányzó testületével, a Medzslisszel. A politikus akkor kijelentette, hogy Törökország ezáltal részt vesz az etnikai feszültségek szításában, melynek célja a Krím területén etnikai alapú zavargások kiprovokálása, idegen zsoldosok és a helyi tatár kisebbség bevonásával.


http://www.hidfo.ru/2016/04/a-torok-haditengereszet-ket-hajoja-erkezett-ukrajnaba/

Összefoglalva az elmúlt évek terroreseményeit.

– Franciaország elismeri Palesztinát és röviddel utána megtámadta az Iszlám Állam – KÉTSZER.
– Japán elismeri Palesztinát és röviddel utána két állampolgárukat elrabolta és megölte az Iszlám Állam.
– Indonézia finanszíroz egy korházat Gázában és röviddel utána megtámadta az Iszlám Állam.
– Belgium szervez egy találkozót, hogy megvitassák a palesztinok emberi jogait, és röviddel utána megtámadta az Iszlám Állam.

Hány támadásra kerüljön még sor, hogy a világ teljes mértékben megértse, hogy az Iszlám Államot Izrael működteti?

forrás: Bob Campbell (Brit Munkáspárt), Facebook