Törökország – útban a polgárháború felé

A Suruc területén júliusban, kurdok ellen elkövetett robbantásos merénylet után ismét kiújultak az évtizedes egyeztetési folyamatok végén a dolmabahcei megállapodással lezáruló harcok a Kurdisztáni Munkáspárt (továbbiakban PKK) és a török biztonsági erők közt.

A robbantás előtti időszakban Erdogan az általa alapított AKP választási győzelmének szavatolása érdekében intenzív kurd-ellenes kampányba kezdett, amely az etnikailag török választók többségi bizalmának megszerzésére irányult. Erdogan akkor azt a csatát megnyerte, de a háború – úgy néz ki – még hátra van.

Augusztus közepe óta az összecsapások súlypontja a sűrűn lakott városi területekre helyeződött át, és a felek taktikai lépései az ankarai, szintén kurdok ellen elkövetett véres tömegmerénylet óta egy kiújuló polgárháborúra való előkészület jeleit mutatják. Ezek a lépések az utóbbi hét során egyre intenzívebb formát vesznek. A török vezetés harckocsizó zászlóaljakkal megtámogatott dandárszintű gépesített lövészalakulatokat vezényelt a Van-tótól délre található Diyarbakir-Nusaybin-Semdinli-Baskale városok által határolt mintegy egyharmad Magyarországnyi régió összes jelentős településére. Gyülekezési és kijárási tilalmat léptettek életbe, az iskolákat és az állami hivatalokat bezárták, a tanárok és hivatalnokok pedig egy “azonnali sürgősségű továbbképzésről” kaptak tájékoztatást, mely kötelező jellegű és a fent említett területen kívül eső városokba irányították őket a részvételre. Eközben az állami egészségügyi intézmények alkalmazottait a városokban maradásra kötelezték, a kórházakban nagyszámú ágykapacitást szabadítottak fel, a súlyos betegeket áthelyezték a közeli régiókba. Cizre, Silopi és Nusaybin városokból helyi források szerint már a lakosság többsége elmenekült.

A PKK az elmúlt hónapban szintén taktikai előkészületek jeleit mutatta arra vonatkozóan, hogy az évtizedes hagyományokkal ellentétben nem vonul vissza a hegyi terep által nyújtott kedvező védelmi feltételek közé, hanem a városokban felveszi a harcot a török csapatokkal. A szervezet eddig a városokban alkalmazott hibrid harcászati stratégiája ez év augusztusa óta megváltozott. Eddig az urbanista környezetben mozgó fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező milicisták segítségére a városokon kívüli zónákból érkező veteránok egy-egy akció lekoordinálása után azonnal visszatértek a hegyek közé. Augusztus vége óta azonban a veteránok folyamatosan a városokban vannak, és irányítják a városi PKK milíciákat, melynek következtében a török biztonsági erők veszteségei folyamatosan nőnek, és az összecsapások egyre komolyabb méreteket öltenek. A török csapatok szaporodó páncéljármű-veszteségei pedig a városokban futó rejtett védelmi vonalak, és robbantásos lesállások kiépítésének intenzív előrehaladtát jelzik. Az elmúlt héten mind az ankarai kormányzat, mind a PKK a városok elhagyására szólította fel a civil lakosságot, mivel hétfő óta változó intenzitású összecsapások zajlanak a felek között. Az áldozatok számáról egyelőre csak a török állami média körébe tartozó hírforrásokból lehet tájékoztatót kapni.

Amennyiben az észak-szíriai fronton az ottani Kurd Népvédelmi Erők kötelékében a Daesh (az Iszlám Állam megnevezése) ellen harcoló PKK alakulatok szintén visszatérnek ezekbe a városokba vagy azok környékére, akkor a török vezetés egy elhúzódó polgárháború biztos közepén találja magát. Ezek az egységek ugyanis jelentős fronttapasztalattal és modern irányított páncéltörő rakétatechnikával rendelkeznek, ezek a képességek pedig alkalmassá teszik őket arra, hogy a török földi alakulatoknak érzékeny veszteségeket okozzanak.

Az eseményeket tágabb geopolitikai kontextusba helyezve olyan képet kapunk, amely a jelenlegi török politikai elit számára minden fronton a vereség elszenvedését vetíti előre.  A vereség kulcspontjai a következők:

A július-augusztus hónapokban a törökországi import energiahordozó szállítási infrastruktúra ellen elkövetett négy sikeres robbantásos támadás egyértelműen jelzi, hogy a PKK képes a török gazdaság ezen szférájában komoly károkat okozni. Törökország az általa felhasznált energiahordozók 95%-át importból szerzi be. Az a tény, hogy az Oroszországi Föderációból érkező olaj és gázimport infrastruktúrát kivéve mind a meglévő, mind a tervezett összes gáz és olajvezeték a PKK által ellenőrzött területen fut keresztül, és hogy csak az orosz exportot biztosító vezetékhálózatot nem érte támadás, az ankarai vezetést gazdasági szempontból előbb vagy utóbb az orosz kormánnyal való tárgyalásra fogja kényszeríteni. Ezt a kényszert a török vezetés igyekszik katonai megoldásokkal felszámolni, és az orosz félre nyomást gyakorolni a jobb tárgyalási pozíciók elérése érdekében.

Ezeknek a katonai megoldásoknak azonban az erőviszonyokat tekintve semmilyen realitásalapjuk nincsen. A török hadsereg védelmi vonalai jelen pillanatban négy frontszakasz irányából  vannak teljes stratégiai nyomás alatt. Ez a nyomás valós harci cselekmények nélküli, és a harci eszközök és stratégia különböző tengelyvonalakon való kibontakoztatását jelenti. Ebben a tekintetben a négy front, és a nyomást előidéző stratégiai lépések:

• északi front – Törökország fekete-tengeri partvonala: részben az ukrajnai események török háttértámogatására, és a Krím-félsziget kérdésében felvett oroszellenes álláspontra adott válaszul a fekete-tengeri orosz flotta megerősítése, és manőverező műveleteinek kiterjesztése
• keleti front – az Iránnal szembeni ellenséges lépésként értelmezett katari-török katonai bázisra adott válaszul az iráni harckocsizó alakulatok teljes modernizálása és kezdődő erőkoncentrációja a török-iráni határon, és az iraki síita frontcsapatok sikerei nyomán kiszélesedő arcvonal, modern légvédelmi elhárító rendszerek, támadó helikopterek telepítése Örményországba orosz részről a Szu-24 lelövése után
• déli front – a szír-török határszakasz teljes hosszában való lekötöttség, amely a török szárazföldi hadászati képesség eszköz- és élőerő kapacitásának több mint 40%-át igényli jelenleg
• nyugati-délnyugati front – Kelet-Mediterráneum/Égei-tenger térsége; az itt a szíriai terrorellenes műveletek támogatására felvonultatott orosz egységek tengeri és légi koncentrációja, amely a déli-délnyugati front légterének feltétel nélküli ellenőrzését is biztosítja, és a görög légvédelem és flotta aktivitásának fokozása

Ez a négy frontszakasz az ország teljes körperifériáját felöleli, kivéve a Bulgáriával határos szakaszt, amelyet a bolgár fél teljesen lezárt, és a határőrizeti szervek erre a részre eső teljes állománycseréje folyamatban van Bulgáriában, ami legfeljebb semlegesen reális, de semmiképp sem baráti lépés a bolgár kormány részéről.

A gyakorlatban a fenti tényezők összessége annyit jelent, hogy egy Törökország belterületén kiújuló kurd-török fegyveres konfliktus esetén a török stratégiai védelmi vonalak ellennyomása a széthúzódó vonalak egyidejű támogatási kötelezettsége miatt jelentősen csökken. Mivel a kurdisztáni régióban a török erők ugyanakkor valós harci cselekményre köteleződnének, ez a jelenlegi török védelemstratégia összeroppanásának lehetőségét is magában hordozza, mivel a török erők a körperiférián nagyfokú technikai hátrányban vannak, és ehhez a légtér feletti ellenőrzés teljes elvesztése (az USA visszarendelte az összes F-15C vadászgépét, és csak a Spanyolország által biztosított, erősen megkérdőjelezhető védelmi képességű egy darab Patriot-rendszer van az ország területén) mint súlyosbító tényező markánsan járul hozzá. Ezen kívül a hadsereg tapasztalt vezérkari tisztjeinek körében Erdogan által véghezvitt óriási mértékű politikai tisztogatás következtében a török védelmi erők harcászati operatív irányításában jelentős minőségi romlás következett be. Mindez hangsúlyozottan csupán a védelmi stratégia megsemmisülése, és nem jelent nemzetközi valós fegyveres konfliktust. Azonban a török belpolitika terén az eredendően is kiélezett helyzet azonnali berobbanását idézi elő. Az egyre mélyülő szociális és gazdasági válság, a katonapolitikai helyzet, a kurd kérdés mind politikai, mind etnikai vonalon, a török diplomácia elszigetelődése együttesen egy olyan gyúlókeverék, melynek berobbantásához csak egy újabb rossz lépés hiányzik. Amennyiben ez megtörténik, Törökország menthetetlenül a polgárháború útjára tér.

Ha az ország védelmi stratégiájának szétzúzásáért felelős politikai vezetés továbbra sem hajlandó szembenézni a geopolitikai realitásokkal, és az iszlamo-ottomanista politika erőszakos folytatására kötelezi el magát a hatalom megtartása érdekében, akkor pedig az oda vezető út egyre biztosabbnak látszik.


http://www.hidfo.ru/2015/12/torokorszag-utban-a-polgarhaboru-fele/

Jemen területéről pénteken valakik két ballisztikus rakétát lőttek ki Szaud-Arábiára.

Az egyik rakétát a szaudi légvédelem leszedte, a másik pedig valami Najran nevű településtől keletre a sivatagban csapódott be.

Hogy vannak-e áldozatok, arról a fáma nem szól. Feltételezések szerint viszont a rakéták indítógombját valami “Ansar Allah” nevű társaság nyomta meg, amely a megbuktatott korábbi elnököt – Ali Abdullah Salehet támogatja. Az őt megbuktató Abu Rabbo Mansour Hadi jelenlegi prezidentet pedig Szaud-Arábia.

http://www.balrad.com/2015/12/18/komoly-legiforgalom-a-kozel-keleten/

A kormány monopolizálja a korrupció elleni harcot

Az ellenzék kiengedte a szellemet a palackból, de most maguk is szembe kell nézzenek ennek következményeivel. A korrupció elleni harc nem az amerikai nagykövetség feladata. Normális esetben az állam maga kell levagdossa saját vadhajtásait, de most erőpozícióból fog eldőlni, melyik pártban van több bűnöző.

November végén Orbán Viktor miniszterelnök a Pekingi Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén elmondott beszédében kijelentette; “Mi, magyarok a fennmaradás és a túlélés mesterei vagyunk Európában.” Ezek a sorok pedig egy olyan intézetben hangzottak el, ami az adott országban a “nemzetközi közösség” helyi agytrösztjének kitermelését folytatja, emiatt okkal gondolható; a kormányfő kijelentése nem a magyar nép egészére, sokkal inkább a “nemzetközi közösség” – jelenlegi – magyar tagjaira vonatkozott. Az sem véletlen, hogy a kormányfő a túlélés viszontagságairól egy olyan országban tesz nyilatkozatot, ami az újonnan csak “illiberális demokráciának” nevezett képződmény egyik minta-országa; túlélése érdekében ez a közösség elveti a liberalizmust, és a hatalom megtartásának más – egyébként a világ valamennyi országában demokratikusnak tartott – módszeréhez folyamodik. Mivel az Amerikai Egyesült Államok ugyanezen módszer segítségével próbál Magyarországon – demokratikus úton – kormányváltást véghezvinni, teljesen érthető módon ez a korrupció elleni harcnak nevezett folyamat a belpolitika meghatározó elemévé válik. Az összecsapás végén egyetlen kard hever a földön; megkezdődött a versenyfutás, melyik fél éri el hamarabb.

A baloldali ellenzék már igen hamar elérte a korrupció ellenes harc pallosát, és megpróbált lesújtani azzal. Próbálkozásaikat senki nem vette komolyan, mert korábban már valamennyien hatalmi pozícióból bizonyították, mennyire gondolják komolyan az állami vagyon szétlopásának tilalmát. A néppártosodást, őzetetést és az eszköztár számos kiskutyával bővítését követően azonban egyértelművé vált, hogy a jobboldali ellenzékre került a sor, ők következnek a korrupció elleni harcban. Felsorakoztak a felek; üzletemberek előre, tehetséges politikusok hátra – vagy szájzárral előre -, és megkezdődött a felfejlődő jobboldal első professzionális kampánystratégiája; szakszerű, bejáratott elemek nélkül egyelőre az amatőrizmus kellemetlen mellékhatásaival. Előnyös helyzetnek bizonyult a hitelesség, a még nem lejáratottság, de ennek felszámolását a Jobbik épp a fent említett helycserés támadással kezdte meg. Hogy csorbát szenvedett hitelességgel milyen eredmény várható egy korrupció ellenes harctól, azt a baloldal kezdőoffenzívájában elhasalása megmutatta már. Vona Gábor pártelnök december 18-án, az N1TV “Vona7” c. műsorában maga is elismerte, hogy ez a korrupció-ellenes dolog az eddigiek alapján nem aratott átütő sikert. Pörzse Sándor azon kérdésére, hogy “érdekli-e ez egyáltalán az embereket”, a pártelnök azt felelte (vigyázat, “kontextusból kiemelt szöveg”), hogy neki is vannak ilyen aggodalmai. Ezzel lényegében elismerte, hogy a párt korrupcióellenes retorikája a befogadó-közönség részéről nem azt az eredményt hozta, amire számítottak. A Jobbik korrupció-ellenes harcával azonban nem az a probléma, hogy az embereket ne érdekelné. Érdekli őket. A probléma inkább az, hogy már nem tőlük, és nem ilyen formában.

A Jobbik kezdeti sikerei részben az ismeretlenségből adódó hitelességnek voltak köszönhetőek. Felépült egy közösség, ami a hazáért tenni akaró, ismeretlen fiatalokból állt – magán hordozván az amatőr politika látványos botlásait -, ami éppen emiatt nyert hitelességet. Egészen addig, mígnem jöttek az üzletemberek, akik saját szakmaiságuk mentén mindent elkövettek annak érdekében, hogy a Jobbik megfeleljen azoknak a követelményeknek, ami… a választóknak már nem kell. A műtét sikeres volt, de a páciens pulzusa rohamosan csökken. Orbán Viktor az országgyűlésben elég volt annyit mondjon Vona Gábornak, hogy “kérdezze meg az Ön újsütetű támogatóját” – és mindenki tudta, hogy Simicska Lajosra gondol, pedig a nevét ki sem mondta. Miért? Amiért az Alfahír képszerkesztője a Magyar Hírlaptól, az N1TV főszerkesztője pedig a Hír TV-től érkezett. Az egyéni történetek szépek és hihetők, de összességében mégis csak úgy látják az emberek, hogy a Jobbik sajtójának valami köze van a korábbi Fideszhez. Minél több ponton van köze egy régebbi és nagyobb párthoz, a kisebb, fiatalabb párt korrupcióellenes harca annál kevésbé lesz hiteles. Ráadásként az sem segíti ezt a nyitási irányt, hogy az Egyesült Államok szintén ilyen korrupcióellenes harcot akar Magyarországon, miközben az amerikai politikai elit abszolút hiteltelen a magyar választók szemében. A Fidesz nem nyerte vissza saját hitelességét, de úgy tűnik, volt holdudvara a Jobbikét sikeresen erodálja.

A radikális jobboldal korrupcióellenes harcának meghatározó motívuma, hogy kiengedte a szellemet a palackból, de visszazárni már nem tudja. Orbán Viktor korábban azt mondta, “ne azt nézzétek, amit mondok, hanem amit tenni fogok”. Sokéves hivatkozási alapot szolgáltatott az ellenzék számára ezzel az egyetlen mondattal. A tettek terén azonban mindenkor előnyt élvez az állam, és egy ideális esetben a korrupcióellenes harc nem az ellenzék vagy a civilek feladatköre lenne – főleg nem az amerikai nagykövetségé -, hanem egy egészségesen működő állam saját vadhajtásait kell levagdossa. Valahol mélyen a választópolgárok tömege is tudja ezt, éppen csak atéren uralkodik össznépi konszenzus, hogy a kormánypárt és az ideális eset – az két alternatív valóság.

Ugyanakkor, amennyiben a kormánypárt gazdasági érdekeit tartjuk viszonyítási pontnak, igen hamar felismerhető, hogy ebben a változó geopolitikai környezetben a Fidesznek akkora szüksége van a korrupció elleni harcra, mint éhezőnek a falat kenyérre. Kiket fizettek le az amerikaiak – vagy a brüsszeli eurokraták -, aki mára útjában áll a pártnak, és akár már holnap reggel korrupt hazaárulóvá lehet nyilvánítani? Ha elég sokan tették fel magukban ezt a kérdést, könnyen lehet, hogy a Jobbik által javasolt korrupcióellenes hivatal még az országgyűlési választások előtt létrejön, annak élén azonban nem Simicska Lajos fog ülni. Soros György ukrajnai ámokfutása óta köztudott, hogy a korrupcióellenes harc semmi egyéb, mint a politikai leszámolások demokráciába öltöztetése. Földön heverő kard a korrupció elleni harc, ami felé fegyvertelen, harcoló felek szaladnak – és ellenzéki körökben merő naivitás volt azt gondolni, hogy hatalmi pozícióból nem vetődnek rá hamarabb. Kiengedték a szellemet a palackból, mert átmeneti helyzeti előny volt a hatalom látszólagos védtelensége. Elvégre a kormány számára is komoly dilemmát okoz, hogy talán nem szabadidejében néha kábítószer hatása alá kerülő személyek a legjobb tanácsadók, amikor az ember fia meg akarja tartani a kormányrudat.

http://www.hidfo.ru/2015/12/a-kormany-monopolizalja-a-korrupcio-elleni-harcot/

Német politikus: “Hiába a véleménykontroll. Európa megtalálja az alternatívát.”

Willy Wimmer, volt védelmi minisztériumi államtitkár szerint Oroszország politikája megértésének legjobb módja az lenne, ha a német TV- és rádiócsatornák is – német nyelven – élő adásban közvetítenének olyan eseményeket, mint Vlagyimir Putyin éves sajtókonferenciája.

A volt államtitkár szerint nagy mértékben könnyítené a világpolitikai környezet megértését, és elősegítené az ellentétek csökkentését, ha a német média élőben közvetítené azt sajtókonferenciát, melynek során Vlagyimir Putyin a világ számos pontjáról érkező újságírók kérdéseire élő adásban válaszol. Wimmer kijelentette; elfogadhatatlan, hogy a német sajtó szándékosan egyoldalúan tudósít az orosz politika alakulásáról, és előre megfontolt szándékkal nem tesz német nyelven hozzáférhetővé a világpolitika egyes eseményeivel kapcsolatban alternatív értelmezéseket, valamint nem teszi lehetővé, hogy a német polgárok ezekhez az alternatív megközelítésekhez az eredeti forrásból juthassanak hozzá.

“A legjobb módja annak, hogy a német nép megértse Oroszország politikáját, az lenne, hogy az ilyen sajtókonferenciához hasonló eseményeket a német TV- és rádióállomások élő adásban, német nyelven közvetítsék.”

A politikus ezen felül elmondta, Európában egy igen káros szokássá vált, hogy a médiamágnások szándékosan nem teszik elérhetővé a fősodorral szemben álló, ám globális viszonylatban jelentős alternatív véleményeket.

“Európában ma kritikus probléma, hogy rákényszerítettek minket annak a békés szomszédpolitikának elfelejtésére, amit még a rómaiaktól örököltünk; meghallgatni a másik felet. Putyin elnök egyedi módon lehetővé teszi, hogy országa politikáját megértsük, ehhez mindössze oda kell figyelnünk a másik félre.”

Wimmer korábban a német védelmi minisztériumban töltött be államtitkári posztot, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének volt alelnöke. Most arra hívta fel a figyelmet, hogy az európai politikában amiatt uralkodott el az ellenségkép-gyártás és demagógia, mert a fővonalú sajtó szándékosan nem teszi lehetővé, hogy az emberek alternatív véleményekkel találkozhassanak. Ehelyett vagy elhallgatja azokat – még ha a globális politika meghatározó tényezői is -, vagy szegényesen számolnak be róla, és saját értelmezési keretüket kapcsolják hozzá.

A politikus ugyanakkor kifejtette; Európa jelenlegi helyzetét nézve az emberek a véleménykontrolltól függetlenül is tudják, mire van szükségünk. Az emberek tömegei alternatív vélemények felé fordulnak, mert a fővonalú média véleménykontrolljának keretein belül már nem találnak elfogadható opciót a jelen Európájában mutatkozó problémák megoldására.



http://www.hidfo.ru/2015/12/nemet-politikus-hiaba-a-velemenykontroll-europa-megtalalja-az-alternativat/

Medvekarmok

A jelenleg a Földközi-tenger keleti medencéjében tanyázó “Moszkva” 64 db. “Fort” függőleges indítású cirkálórakétát tárol magában. Ezek a cirkáló rakéták akár 25 ezer méteres magasságban repülő céltárgyat is lekapnak, vagy 400 kilométerre lévő földi vagy vízi célpontot tudnak megsemmisíteni.

Van ugyanakkor a “Moszkvának” egy még félelmetesebb eszköze is. Ez pedig a “Bazalt” csapásmérő rakétarendszer, amelynek egységei pillanatok alatt fölszerelhetők nukleáris robbanótöltettel is.

Aztán – de csak hogy teljes legyen az újságírók élménye – A “Moszkva” rendezett számukra egy kis bemutatót is.

Persze a bemutató azért vélhetőleg szólt a potenciális vásárlóknak is, egy kis vételi kedvcsináló gyanánt.

India éppen tegnapelőtt jelentette be 4 db. komplex Sz-400-as rendszer mielőbbi megvásárlásának az ötletét. Állítólag már a kasszánál toporognak.

Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes pedig ma délelőtt jelentette be, hogy a franciáktól behajtott egymilliárd euros bánatpénz+a vételárból Oroszország maga épít egy éven belük kettő darab “Mistral” helikopterhordozót. Mindössze annyi lesz a különbség a franciákéhoz képest, hogy ezeken négyszer annyi Ka-52-e helikopter fog elférni.

http://www.balrad.com/2015/12/18/medvekarmok/

Az orosz pénzügyminiszter Anton Sziluanov várja az IMF-en keresztül Ukrajna javaslati tervét a 3 milliárd dollár értékű kötvény visszafizetés átstrukturálásától.

A kijevi junta újfent jelezte, hogy december 20-án nem tudja kifizetni a követelést, (Jacenyjuk még rá is tromfolt, hogy NEM IS AKARJÁK KIFIZETNI) és a magánhitelezőkkel kötött adósságcsökkentési megállapodás hatálya alá szeretnék bevonni az összeget (20%-os leírás).

Az IMF szerint viszont ez a kötvény nem esik bele az előbb említett körbe, így annak ki nem fizetése esetén a nemzetközi szervezet nem folyósíthatja majd a Valcman helytartóság számára a mentőcsomag további részleteit.

Korábban Vlagyimir Putyin igen kedvező ajánlatot tett a visszafizetés ügyében Valcmanéknak, de a kijevi junta eltökélte: SEMMILYEN FORMÁBAN NEM HAJLANDÓ FIZETNI!

Az USA és az IMF nem hajlandó garanciát vállalni kegyeltjeirért. Vlagyimir Putyin-ráérezve Maradék-Ukrajna martalóckormányának valós szándékaira, már másfél hete a Nemzetközi Döntőbírósághoz benyújtandó orosz panasz elkészítésére utasította Anton Sziluanovot és szakértőit.

http://www.balrad.com/2015/12/18/kijev-becsodolt/

Románia újabb NATO-garanciával alapozza a magyar-román kapcsolatokat

Az amerikai és román kormány pénteken fog hivatalos bejelentést tenni arról, hogy a Bukarest környékére épített amerikai katonai bázis építése befejeződött, a létesítmény működőképessé vált. Románia egy nem-létező fenyegetésre hivatkozva teszi lehetővé a fokozott amerikai katonai jelenlétet térségünkben.

Amerikai tisztviselők a Reuters hírügynökségnek nyilatkozva kijelentették, hogy befejeződött annak a létesítménynek az építése, amivel Románia “az Iránból érkező potenciális rakétatámadás ellen védekezik”. A jelentés szerint az Aegis Ashore – az Egyesült Államok ballisztikusrakéta-védelmi rendszerének szárazföldi telepítésű eleme – technikailag működőképessé vált, a létesítményt átadták az üzemeltetőknek. A Bukarest közelében épült amerikai bázis egyelőre a NATO ballisztikusrakéta-védelmi rendszerétől függetlenül – amerikai-román ellenőrzés alatt – működik, az összehangolást csak következő évben tervezik.

Tim Hawkins, az amerikai haditengerészet szóvivője szerint a létesítmény egy “fontos lépés az egyre kifinomultabb ballisztikus rakéták elleni védekezés terén”, amivel Románia az “Iránból induló rakétatámadás ellen tud védekezni”.

Korábban számos európai ország arra hivatkozva fogadta el, hogy területükön az amerikai hadsereg a legmodernebb rakétakomplexumokat helyezze működésbe, hogy “az iráni atomprogram olyan fenyegetést jelent, amivel szemben védtelenek az európai országok”. Irán atomprogramjának korlátozását és nemzetközi ellenőrzés alá vonását egy elhúzódó tárgyalássorozaton kikényszerítették a nagyhatalmak, ezzel az “iráni atomcsapás” vélt vagy valós veszélye Európában megszűnt. Az Egyesült Államok ennek ellenére tovább folytatja a fegyverkezést a kelet-európai országokban, melynek indoka továbbra is az, hogy az “iráni veszély” ellen védik meg az adott országot.

A Pentagon szerint “továbbra is fennáll annak lehetősége, hogy Irán megszegi a tető alá hozott egyezményt”, ezért továbbra is indokolt az amerikai rakétakomplexumok jelenléte Európában. Moszkva azonban számos alkalommal közölte, hogy ezek a fegyverek a NATO Oroszország elleni háborús készülődésének részét képezik, emiatt az orosz hadsereg kénytelen szimmetrikus választ adni ezekre a fenyegetésekre.

Június 18-án Vlagyimir Putyin az Armija-2015 nemzetközi haditechnikai fórumon bejelentette, hogy Oroszország fokozottan aggódik a NATO Lengyelországba és Romániába telepített rakétakomplexumai miatt, és azokat a NATO esetlegesen, Oroszország ellen indított háborúja során elsődleges célpontoknak tekinti. A NATO-országok nem mentesülhetnek az amerikaiak által erőltetett háborús készülődés felelőssége alól. Amennyiben egy Oroszországhoz közeli ország az amerikaiak fegyvereit beengedi saját területére, azzal önmagát teszi célponttá egy háború esetén.

Románia vezetői számos alkalommal egyértelművé tették, hogy a nyugati szövetségi rendszert tartják garanciának arra, hogy többségi lakosságú magyar területeket közigazgatásilag továbbra is Románia ellenőrzése alatt tartsanak. A trianoni katasztrófa évfordulóját megelőzően román országgyűlési képviselők egy törvénytervezetet terjesztettek elő, amiben kijelentették, hogy a trianoni “békeszerződés” egy “kiemelt fontosságú jogi eszköz, ami megalapozza a magyar-román kétoldalú kapcsolatokat.” Június végén a román parlament megszavazta az új NATO-bázis létesítését, és a szavazás során egyetlen politikus sem mert ellent mondani. Az ország politikai elitje a NATO-tagságtól reméli Románia jelenlegi – mesterséges – határainak megtartását, emiatt kritikátlanul elfogadják és kiszolgálják az Amerikai Egyesült Államok expanzionista törekvéseit.


http://www.hidfo.ru/2015/12/romania-ujabb-nato-garanciaval-alapozza-a-magyar-roman-kapcsolatokat/

Szíria

Tegnap sem lankadt Szíriában a latorirtási hév a kormányhadsereg és a velük szövetséges-zömmel kurd-milíciák köreiben. A levegőből a már megszokott orosz-szír légipáros támogatásával folytatódott a féregirtás.

Salma térségében a szír kormányerők egészen a török határvonalig nyomultak, és megkezdték egy “hídfőállás” létesítését, amelyből hozzáláthatnak a határmenti szír területek teljes latormentesítéséhez. A műveletekben a kurd milíciák komoly segítséget nyújtottak a hadseregnek.

A harcok során seregnyi “elszánt és bátor” martalóc esett “Asszad hős katonái” fogságába. Úgy bizony! Fogolyként nem győzik dícsérni a kormánykatonákat.

Más martalócok orvosi és kórházi segítség után könyörögnek

Komoly taktikai sikerként könyvelik el a szír kormánycsapatok Marj al-Sultan repülőterének az elfoglalását. Túl azon, hogy alaposan megritkították a “Dzshehbat en Nusra” és “Jaish al-Islami” nevű féreghordák latorállományát, egy olyan légibázist szereztek vissza, ahonnan a súlyosan pribékfertőzött Al Huta (ami Damaszkusz közelében fekszik) kitakarítási műveleteinek légi támogatása is megoldható.

A Szíria északkeleti részén fekvő Esh-Shaddad városánál “belehúztak” az amerikaiak is a háborúba. Nagy mennyiségű muníciót dobtak le az általuk favorizált “mérsékelteknek”. Szépséghibája a dolognak csupáncsak annyi, hogy arrafelé “mérsékelteket” mostanság senki emberfia nem látott. Dzsihadistákat annál többet. Azok pedig köszönik szépen az ellátmányt! Épp idejében érkezett.

http://www.balrad.com/2015/12/18/sziria-20/