Fohász a legszomorúbb barakkból (A kapitalizmus áldozatainak emlékére)

Szégyenszemre a XXI. századi Európa közepén áll a nyomorúságos barakk, ahol élek. Benne 4millió, lassú de annál keservesebb kínhalálra ítélt ember küzd (amíg még tud) a maga és gyermekei életben maradásáért. Egyre reménytelenebbül. Egyre kilátástalanabbul, esélytelenebbül.
A táborparancsnokság azoknak az embertársainknak a számát még nem hozta nyilvánosságra, akik máris belehaltak ennek a gyászos barakknak a könyörtelen embertelenségébe a kapitalizmus legutóbbi negyedszázada alatt.

Ennek a demokráciának csúfolt, valójában azonban zsarnoki, elnyomó, kizsákmányoló rendszernek csupán a korábbi áldozatainak számát ismerjük. Az embertelen nyomor és a teljes jogfosztottság által elpusztított tömegektől meg a Tanácsköztársaságot megtorló, tombolva vérengző fehérterror áldozataitól kezdve, a holokauszt idején kiirtott milliókig meg a világháborúban lemészárolt és lemészároltatott tízmilliókig, és még sorolhatnánk…

Pedig, hogy méltóképpen elsirathassuk legújabbkori mártírjainkat is, legalább annyit illene tudnunk pontosan, a rendszerváltás óta tételesen hányan is pusztultak bele abba, hogy a létfenntartásuk elemi feltételeit is elrabolták tőlük. Akárcsak a közbiztonságukat.

– Hányan haltak bele az éhezésbe, vagy csupán az alultápláltságba?

– Hát az egészségtelenebbnél egészségtelenebb adalékanyagok tömkelegeibe? Vagy az átcímkézett, romlott, mérgezett élelmiszerek tonnáiba? A fékevesztett kapitalista profitmohóság egyéb gusztustalan üzelmeibe?

– Hányan fagytak meg az utcákon, vagy éppen tüzelő híján a nyomorúságos otthonaikban?

– Hány ember pusztult bele a számára kiválthatatlan, ámde létfontosságú gyógyszerek hiányába? Vagy a kórházak elégtelen gyógyszerellátásába, amibe könnyen belehalhat még az is, aki hozzátartozójának anyagilag módjában állna beszerezni a betege életmentő medicináit. Ha nem lenne az a kifejezetten és félreérthetetlenül emberélet ellenes törvény, amely megtiltja, hogy kórházi betegeknek bárki is felírhasson orvosságot. Szigorúan megtiltja és lehetetlenné teszi, hogy valaki mégiscsak segíthessen a betegen, amikor a hozzánk hasonlóan a végsőkig kifosztott kórházak nem tudnak.

– Hány ember égett el elevenen, robbant fel családostól, vagy fulladt meg mérges gázoktól, lassacskán nap mint nap, csak mert már a legveszélyesebbé vénült elektromos- és gázvezetékek cseréjére sem telik?

– Hány embert mészárolt le brutálisan a gombamód szaporodó és egyre elvadultabb, elfajultabb rablógyilkosok serege? Az ellenük való számottevő és hatékony védelmünk hiánya? Miként az a legvégsőkig eltorzult jogi és erkölcsi szemlélet is, miszerint még a legelvetemültebb rablókat, gyilkosokat is kötelesek vagyunk fejenként mintegy havi 2millió forintért kényeztetni a börtönökben, az utolsó falatokat is megvonva ártatlan, éhező gyermekeink szájától! S miközben tisztességes, becsületes emberek tömegeit képes – már éhbérnek sem igen mondható – havi 100ezer forintot sem elérő fizetésekért dolgoztatni ez az eszement hatalom. Hogy a tisztességben megőszült és egy életet végigmunkálkodó nyugdíjasokat ne is említsem. Vagy azokat, akiknek talán soha életükben nem lesz se munkájuk, se nyugdíjuk.

Ahol ilyen bődületesen nézhet ki a becsületes emberek és az aljas bűnözök társadalmi megbecsültségének összehasonlítása, ott le sem tagadhatja a magát jogállamnak becéző rendszer, hogy kiknek az érdekeit is képviseli valójában, és kik azok akiket ádáz elszántsággal és következetességgel üldöz.
– Hány szerencsétlen ember,(közöttük egyre többen gyermekek is!) menekült öngyilkosságba az elmúlt negyed század alatt? Mert már képtelenek voltak egy ilyen világban élni. Hányan vetemedtek arra, hogy az öngyilkosságba a családjukat, a gyermekeiket is magukkal vigyék? Mert őket sem akarták itt hagyni egy ilyen embertelen világban, ahol a kegyetlen sanyargatáson és megaláztatáson kívül nem túl sok várhat rájuk.
– És vajon hányan lehetnek azok a gyerekek, akik meg sem születhettek? Hiszen hogyan is, hová, miből?

És még sorolhatnánk a tömeges megkínoztatásunk, kivéreztetésünk, kivégeztetésünk válogatott módszereit, bármily fehérkesztyűsen is igyekeznek törvényesíteni őket.

Miközben a vérünkön, a halott és a még vergődő, küszködő áldozatok vérén egyesek bespájzolhatnak maguknak az anyagi javainkból 10-15ezer év alatt sem felélhető mennyiségeket!!! Hűséges szolgáik is a sokszorosát, mint amennyire valóban szükségük volna. És messze a többszörösét annak, mint amennyiért megdolgoznak.

És ezért kell emberek tömegeinek kínhalált halnia? Európa közepén? A XXI. században?
Kizárólag azért, hogy egyesek azzal dicsekedhessenek, pöffeszkedhessenek, hogy a rendszerváltás alig negyed százada alatt össze tudtak spórolni a vérünkön, a nélkülöző gyermekeink, öregeink könnyein egy átlagnyugdíjas többszázezer évi nyugdíjával azonos vagyont.

Azon felül természetesen, amit negyed század alatt pereputtyaikkal együtt főúri színvonalon feléltek, eldőzsöltek, meg elpancsoltak mindenféle gusztustalan rongyrázásokra.

És akkor nincs pénz az éhező gyerekekre, öregekre??? Nincs pénz tisztességes bérekre??? Nincs pénz az oktatásra, az egészségügyi ellátásra??? Nincs pénz lassan már semmire sem???
Naná hogy nincs!!! Ahol a kapitalizmus legalapvetőbb lényegét jelentő élősdi réteg feneketlen bendőjű mohósága ily méreteket képes ölteni!!! Elveszítve immár a realitásérzékük és az önkontrolljuk minimumát is. Akárcsak az emberi mivoltuk és méltóságuk legelemibb fokozatait.

Egyszer vessük már össze az egykori puha diktatúra bűneit és áldozatainak számát is a mostani kőkemény terrorral, amibe milliószámra vagyunk kénytelenek belegebedni, belepusztulni. Legkevésbé sem szabadon meg demokratikusan. Legkevésbé sem!
Ne, dehogyis tagadjuk le a hibáit-bűneit azoknak az időknek se! Éppen
ellenkezőleg. Tanuljunk belőlük!

És tanuljunk a történelem- és világszerte elkövetett hibákból-bűnökből mind! Bármelyik rendszer követte el vagy követi el azokat. Csak akkor fogjuk tudni tárgyilagosan, hitelesen, becsületesen megítélni az emberi társadalom fontos dolgait. Múltja, jelene és jövője kérdéseit. Kizárólag akkor vonhatjuk le a megfelelő, nem félrevezető tanulságokat.

Hovatovább kizárólag úgy fordíthatjuk jóra sanyarú sorsunkat, és menthetjük meg hazánk jövőjét, a gyermekeink, unokáink életét.

Ne ilyen világot hagyjunk rájuk, mint ez a mostani, ha igazán szeretjük őket!
Ha már a saját nemzedékeinkkel ily rútul kitoltunk, hogy bedőlve mindenféle átlátszó ígérgetéseknek, ócska maszlagoknak, engedtük ledózerolni a mi kis szerény, de takaros és biztonságos, elrontottsága, elhibázottsága ellenére is vidáman élhető “barakkunkat”. Ahelyett, hogy szépen felújítottuk volna, ahol kell, még vidámabbá, még boldogabbá tettük volna, képesek voltunk elcserélni egy ilyen istenverte, nem embernek való, egyre lakhatatlanabb nyomortelepre. Erre a mosolytalan, iszonyatosan szomorú és egyre lepukkantabb romhalmazra, ahol a mi gyerekeiknek lassan már nem is jut hely sem. Unokáink pedig máris legfeljebb alig-alig lehetnek. S amely velük együtt fog hamarosan maga alá temetni mindannyiunkat, ha ebbe mindössze beletörődni vagyunk képesek. Legalább szegény gyerekeink életét ne tegyük még jobban tönkre, könyörgöm!

Legalább őnekik, őértük építsünk végre tisztességes, boldog, emberhez méltó világot!

Ha igazán szeretjük őket.

(Fb.)

Orosz katonai megfigyelők érkeznek Magyarországra

Orosz katonai megfigyelők érkeznek Magyarországra a hazánkban folyamatban lévő NATO hadgyakorlat miatt, hogy figyelemmel kísérjék az országban zajló katonai mozgásokat.

A megfigyelők magyarországi kiképző központokba látogatnak el, jelen lesznek parancsnoki eligazításokon is, és információszolgáltatást kérnek a NATO hadgyakorlatai miatt zajló csapatmozgásokkal kapcsolatban.

Az orosz specialisták június 15-18 közt Magyarország egy meghatározott területén figyelik majd a gyanús mozgásokat, amit egy 2011-ben, Bécsben aláírt dokumentum alapján, “bizalomerősítő intézkedésként” tesznek. Szergej Rizkov, a nukleáris leszerelésért felelős oroszországi központ szerint legalábbis bizalomerősítő intézkedésről van szó. Ennek keretében

megfigyelik egy adott területen a katonai mozgásokat, vagy azok hiányát. A dokumentum szerint a magyar hatóságok minden csapatmozgást kötelesek jelenteni.

Ez a terület mintegy 16000 négyzetkilométer, ahol az orosz megfigyelők kiképző központokba látogatnak el, részt vesznek a parancsnoki eligazításokon. A Magyarországra érkező szakértők ennek részeként információszolgáltatást kell kapjanak a jelenleg zajló “Capable Logistician 2015″ hadgyakorlattal kapcsolatban.

A “Capable Logistician” június 1-26 közt zajlik Magyarország területén, és a NATO részéről annak bizonyítását szolgálja, hogy a magyar honvédelem “kiváló logisztikus”, ami a NATO szóhasználatában azt jelenti, hogy szükség esetén el tudja juttatni az amerikai harceszközöket Oroszország közelébe.

Június 9-én a karpathir.com közölt fényképeket arról, amint egy NATO konvoj átlépi az ukrán határt. Záhonynál az amerikai hadsereg HEMTT taktikai teherjárművei, Humvee terepjárók léptek be Ukrajna területére, melyek eredetileg a Capable Logistician 2015 hadgyakorlatra hivatkozva érkeztek Magyarországra.

2015 március 14-én Tatabányán készült képi anyag arról, amint az amerikai hadsereg Stryker lövészpáncélosait épp Magyarországon keresztül, vasúti szállítással juttatják el Ukrajna közelébe.
http://hidfo.ru/2015/06/orosz-katonai-megfigyelok-erkeznek-magyarorszagra/

Közmunkásból napszámos?

Napszámosokként is alkalmazhatnák a jövőben a közmunkásokat egy törvénymódosító javaslat szerint. A Belügyminisztérium a tervezetet azzal indokolja, hogy ezzel a közfoglalkoztatottak nagyobb hányada jut munkalehetőséghez, a munkáltatók pedig könnyebben jutnak szezonális munkaerőhöz.

A villányi borvidéken napi 4000-5000 forintot kap egy napszámos. A közmunkások alkalmazása valószínűleg olcsóbb lenne, de a szőlőműveléshez hozzáértés is kell. „Most, hogy olcsóbb lenne, nem is az a lényeg, hanem az, hogy milyen munkát végeznek. Mert ha kárt tesznek a szőlőben, akkor nincs értelme, hogy olcsóbban jöjjenek el. Akkor inkább drágább embereket hozunk, de azok értsenek a szőlőmunkához” – mondta Mayer Márton villányi borász.

A hegyközségi tanács titkára arra számít, hogy a kisebb borosgazdák a szezonális munkát közmunkásokkal végeztetik majd el. „Pozitív lehet a termelők szempontjából, hogyha lehet egyfajta átmenet, illetve átjárás a két munkatípus között, ha szabad így mondani. Az a fontos, hogy sikerüljön megtalálni azokat a csatlakozási pontokat, ami fontos lehet a szakmai munkát illetően, illetve sikerüljön megtalálni azokat a munkavállalókat, akik tényleg érdemben el tudják végezni ezt a mezőgazdasági munkát” – fogalmazott Nagy Gergely.

Villány polgármestere azt mondja, hogy a közmunkások egy részét az önkormányzat nem tudja nélkülözni. „Villány szempontjából muszáj nekem azt tenni, hogy elsősorban a város tisztán tartása és a turizmus megfelelő részére legyenek ott emberek, de azt gondolom, hogy a női munkaerőben vannak megfelelő kapacitások, akiket megfelelő képzéssel a szőlőben nagyon jól lehetne alkalmazni” – nyilatkozta Takáts Gyula.

A belügyminiszter törvénymódosító javaslata szerint májustól októberig lehetne mezőgazdasági idénymunkát végeztetni álláskeresőkkel vagy közmunkásokkal. A névsort a polgármesterek állítják majd össze a gazdák kérésére. Ha a listán szereplők nemet mondanak az ajánlatra, vagy ha idő előtt otthagyják a szezonális munkát, büntetésből három hónapra kizárják őket a közfoglalkoztatásból.
(HírTV)

Bal-Rad komm: Már dörzsölik a markukat a szőlősgazdák! “Gyünazócsómelós!”

A “képzetleneknek” majd SZERVEZ ÖNKÖLTSÉGES SZŐLŐMŰVELŐ, meg DINNYETERMESZTŐ, meg GYÜMÖLCSTERMESZTŐ tanfolyamokat a minisztérium.

A sikeren fölbuzdulva pedig szerveznek majd-UGYANCSAK TÉRÍTÉSES ALAPON-más jellegű szakmai alapképzéseket. A beteg lelkületű, elszállt tudatú döbrögista “magyar” politikai elit találékonysága páratlan!

Vélhetőleg még egy esztendő, és Kádár-után visít még a legkeményebb jobbikos is!

Az USA nehézfegyvereket állomásoztatna Kelet-Európában?

A Pentagonban felmerült elképzelés szerint az Egyesült Államok nehézfegyverzetet állomásoztatna a Baltikumban és más kelet-közép-európai országokban az ukrajnai orosz beavatkozás miatt aggódó NATO-szövetségesek megnyugtatására, egyben esetleges további agressziók megelőzésére – írta vasárnap a The New York Times.

A tekintélyes napilap amerikai és NATO-illetékesekre hivatkozva azt írta, a javaslat tankok, tüzérségi harci járművek és összesen akár ötezer katona felfegyverzésére elegendő más nehézfegyverzet Lettországba, Litvániába, Észtországba, valamint Lengyelországba, Romániába, Bulgáriába és esetleg Magyarországra való ideiglenes áthelyezésére vonatkozik.
Politikai aggályok merülhetnek fel

A lap megjegyzi, hogy az elképzelést még az amerikai védelmi miniszternek, a Fehér Háznak és a többi NATO-tagállamnak is jóvá kell hagynia. A The New York Times értesülése szerint a Pentagon várhatóan elfogadja a javaslatot még a NATO védelmi minisztereinek júniusban esedékes tanácskozása előtt. A lap megjegyzi ugyanakkor, hogy a szövetségen belül már politikai akadályok merülhetnek fel, ugyanis többen aggódva tekintenek egy ilyen lépés lehetséges hatásaira.

A cikk szerint ez lenne a hidegháború vége óta az első eset, hogy az Egyesült Államok nehézfegyverzetet telepít a korábban a szovjet befolyási övezetbe tartozó kelet-európai NATO-tagállamok területére.
Még nem döntöttek az eszközök áthelyezéséről

A Reuters brit hírügynökségnek egy neve elhallgatását kérő nyilatkozó illetékes megerősítette az értesülést, a részleteket azonban nem kommentálta.

Az amerikai védelmi minisztérium egyik szóvivője közölte, hogy a tervről még nem született döntés.

„Az elmúlt évek során az Egyesült Államok hadserege fokozta a NATO-szövetségeseinknél és -partnereknél hadgyakorlatokra és kiképzési célokra elhelyezett felszerelések mennyiségét. Szövetségeseinkkel egyeztetve folyamatosan felülvizsgáljuk ezeknek az eszközöknek a legjobb elhelyezését. Jelenleg nincs döntés arról, hogy áthelyezzük-e ezeket az eszközöket, és ha igen, hová” – írta közleményében Steve Warren szóvivő.
(MTI)

Egyáltalán nincs hétvégi hangulat Donbassz frontjain.

Pervomajszk éjszakai latorágyúzásába egy helyi asszony belehalt. De három másik civil is megsebesült.

A Bahmutka-szakaszon egész éjszaka aknevetőzgetés zajlott a felek között.

Gorlovka az éjszakai szórványos belövések után ma reggel ismét gránátzáport kapott Dzserzsinszkből.

A donbasszi főváros bombázása az éjszakai szünet után ma reggel újraindult. A martalócok a Kijev és Kujbisev kerületeket ágyúzzák. Kér civil súlyosan megsebesült Kujbisev kerületben.

Többek között ilyen “aprócska kéziszerszámokkal” mesterkednek a minszki megállapodás “betartásán”
Valcman pribékjei.

Krasznogorovka körzetéből Marjinka népköztársasági állásait ágyúzták a kijevi junta banditái. Ugyanakkor Krasznogorovka és Sztaromihajlovka között géppuskázták is egymást a felek.

Alekszandrovkát éjszaka több alkalommal is bombázta a valcmanista latortüzérség.

Tegnap kora este Sirokinonál egy népköztársasági rajtaütésben elkapták a milicisták az egyik régóta vadászott “azovistát”! A “keresztségben” a Vlagyimir Dmitrijevics Kolonko nevet kapott, ám hordájában csak a “Vakond” néven illetett latoralvezér 24 óra leforgása alatt a második leterített fenevad.

Sirokinonál egész éjjel-és ma délelőtt is-csatározások voltak/vannak.


https://balrad.wordpress.com/2015/06/14/donbassz-20/

Jó vásárt csináltunk ezekkel a Gripenekkel?

Kilenc éve használja a Magyar Légierő a svéd Gripeneket, amikkel eddig semmi baj nem volt, az utóbbi három hétben azonban két komoly baleset is történt velük. Az első Orbán-kormány 2001-ben mindenkit meglepett, amikor váratlanul a svéd gépek mellett döntött. A vadászgépekre azóta súlyos tízmilliárdokat költöttünk. A kicsi, könnyen és viszonylagosan olcsón fenntartható gépek sok szempontból megfelelnek a Magyar Légierő igényeinek, de szakemberek szerint ha nem áldoznak eleget a karbantartásra, hasonló problémák más géptípusokkal is előfordulnak.

Május 19-én egy kb. 10 milliárd forintot érő magyar Gripen tört össze Csehországban, amikor túlfutott a kifutópályán. Ezen a héten egy másik géppel volt probléma Kecskeméten: nem nyílt ki az orrfutó, de az azóta kitüntetett, csigolyasérülést szemvedett pilótának sikerült hasra letennie a gépet, és megmenteni a magyar költségvetést egy újabb sokmilliárdos veszteségtől. Idén márciusban biztonsági okokból Kassán kellett leszállnia egy svédországi gyakorlatról hazafelé tartó magyar Gripennek, mert az egyik műszer nem működött megfelelően.

A Gripenek lassan tíz éve vannak szolgálatban a Magyar Honvédségnél. Eddig nem lehetett hallani komolyabb műszaki hibáról vagy balesetről. Ehhez képest az elmúlt egy hónap történései elgondolkodtatóak. Hibák persze mindig előfordulhatnak, ilyen sűrűséggel azonban ritkán: a szerdai kecskeméti kényszerleszállásnál ugyanis nemcsak a gép első futóműve romlott el, a valószínűleg a katapult sem működött megfelelően. (Az első szakértői vélemények szerint valamilyen szoftverhiba okozhatta a bajt. A gépek átvizsgálását pénteken befejezték, szombattól újra repülhetnek.)

Magyarország elég kacskaringós úton jutott el odáig, hogy svéd gépeket használunk. Vajon jó vásárt csináltunk-e velük?

Az F-16-os látszott befutónak

A kilencvenes évek közepén már látható volt, hogy a magyar légierő gépparkja elavult. Tudható volt az is, hogy csatlakozni fogunk a NATO-hoz, így mindenképpen szükség volt a légtérvédelem modernizálására.

Egy ideig az elavult MIG-29-esek felújításáról volt szó, végül döntés született arról, hogy gépeket veszünk. A pályázatot két századnyi vadászgép beszerzéséről a Horn-kormány idején írták ki. A magyar tenderen az F-16-os, az F/A–18-as, a Gripen és a Mirage 2000 versenyzett.

Először a MIG-29-esek felújítására gondoltak

A pályázatot az 1998-ban hivatalba lépő Orbán-kormány módosította: csak használt gépeket szerzünk be, és csak egy századnyi gépre van szükségünk. Keményen beindultak a lobbisták, és a jelek szerint sikerült is megkörnyékezniük a magyar parlamenti képviselőket a kedvező döntés érdekében.

Nagyon sokáig az amerikaiak ajánlata látszott befutónak. Ők 24 használt F-16-ost akartak kölcsönadni Magyarországnak. Az amúgy akkor már eléggé elavult típus felújított változatát ajánlották, de a Magyar Légierőt régóta hangárban álló, lekonzervált gépekkel akarták ellátni – 251 milliárd forintért.

1999-ben ki is tört ki a Lockheed Martin-botrány. Huszonkilenc, magát szenátorként aposztrofáló fideszes országgyűlési képviselő, egy kisgazda politikus, és három államtitkár, köztük Selmeczi Gabriella, levelet írtak befolyásos washingtoni szenátoroknak, hogy az F-16-osokat gyártó Lockheed Martin fegyvergyár egyik vezetőjét, Joseph M. Jones-t nevezzék ki az USA budapesti nagykövetének. Kiderült az is, hogy Selmeczi Gabriella akkori barátja a Lockheed Martin magyarországi lobbistája. A botrány után Selmeczi és államtitkártársai lemondtak posztjukról.

Váratlan fordulat

A Honvédelmi Minisztérium katonai szakértői még a végleges kormánydöntés előtt egy héttel is az F-16-ost ajánlották a magyar kormánynak. Ehhez képest rendkívül váratlan fordulat volt, amikor 2001. szeptember 10-én az Orbán-kormány nemzetbiztonsági kabinetje a svéd Gripenek beszerzése mellett döntött.

A 2001-es furcsa pálfordulásra azóta több hivatalos és nem hivatalos magyarázat született:

Az F-16-osok is szóba kerültek

1. Olcsóbb: Az amerikai ajánlathoz képest a Gripenek olcsóbbak voltak, és a gépek üzemeltetése is kevesebbe kerül, mint az F-16-osoké. Az eredeti szerződés szerint 14 Gripent bérelhettünk tíz évig 108 milliárd forintért. Ez a pénz soha sem csak a gép árát jelenti: benne van a kiképzés, a szimulátor és a karbantartás költsége is.

2. Modernebb: A hetvenes években kifejlesztett F-16-osokkal ellentétben a Gripenek jóval modenebb, negyedik generációs vadászgépnek számítanak (amelyek ugyanakkor az F-16-ossal szemben még soha nem bizonyítottak éles harcban).

3. Ellentételezés (offset): A gépeket szállító svéd-angol konzorcium (Saab Military Aircraft, BAE Systems) a megrendelésért cserébe vállalta, hogy a beszerzési összeg 110 százalékát kitevő értékben, 118 milliárd forintért valósít meg beruházásokat Magyarországon, ösztönzi magyar áruk vásárlását, illetve magyar alvállalkozók megbízását. A 2003-as szerződésmódosítással ez az összeg 191 milliárd forintra emelkedett.

4. Kenőpénz: Mint a legtöbb fegyverüzletnél, itt sem lehet kizárni. 2007-ben a svéd SVT tévécsatorna arról készített oknyomozó riportot, hogy a BAE Systems és a Saab 27 milliárd forintnyi kenőpénzt fizetett a Gripen-beszerzés szimpatikusabbá tételéért cseh hivatalnokoknak. Az ügyben tanácsadóként egy osztrák-magyar származású gróf, a Magyarországon birtokokkal is rendelkező és magyar politikusokat is jól ismerő Alfons Mensdorff-Pouilly is közreműködött.

A televízió riportjában szerepelt a BAE-Saab hadiipari konszern egy feljegyzése is, amiben az áll: “Magyarország 3 százalék, Ali M.”, amiből az Ali Alfons Mensdorff-Pouilly közismert beceneve volt. A magyar üzlet nyélbeütése után ráadásul a svédek szerint Alfons Mensdorff-Pouilly két off-shore cégen keresztül körülbelül kétmilliárd forintnyi juttatásban részesült. Az ügy magyarországi szálait máig nem sikerült felderíteni. Mensdorff-Pouilly ellen 2012-ben az osztrák ügyészség is nyomozott, de akkor azt közölték: az ügynek nincsenek magyar szálai.

Mensdorff-Pouilly 2013-ban a Magyar Narancsnak adott könnyed hangulatú interjúban azt mondta: ő a BAE Systems tanácsadója is, közreműködött a Gripen-szerződés tető alá hozásában, de kenőpénzekkel soha nem dolgozott. Az osztrák ügyészség végül a tényleges vesztegetés gyanúját nem is tudta alátámasztani, így a vádiratban csak pénzmosás, hamis tanúzás és okirat-hamisítás szerepelt. Mensdorff-Pouillyt 2013-ban a pénzmosás vádja alól is felmentették, mert nem sikerült bizonyítani a vádakat.

Orbán üzenete

A magyar kormány váratlan döntéséről Eleni Kounalakis volt budapesti amerikai nagykövet most megjelent Madam Ambassador című könyvében is ír. Kounalakis is utal arra, hogy a háttérben egyes hírek szerint kenőpénzek foroghattak, de a döntésnek szerinte más üzenete is volt. Miután Orbán az utolsó pillanatban felülbírálta a Honvédelmi Minisztérium és saját tanácsadói javaslatát, Kounalakis szerint ekkor mutatkozott meg igazán először a magyar kormányfő fürge és kiszámíthatatlan, “mercuriusi természete”. A döntéssel szerinte Orbán azt üzente minisztereinek és politikustársainak, hogy az igazán nagy döntéseket egyedül ő hozza meg. Kounalakishoz azóta olyan hírek is eljutottak, hogy azóta a régi-új miniszterelnök már megbánta a döntést.

A Medgyessy-kormány 2002-ben ki akart hátrálni a Gripen-szerződésből, de ettől visszatartotta a megállapodás felmondásával járó 70 milliárd forintos bánatpénz. A szerződést végül a Medgyessy-kormány 2003. február 3-án módosította:

megváltoztatták a gépek műszaki felszereltségét, hogy azok alkalmasak legyenek NATO-feladatok ellátására is (gépi utántöltés, bombavetés képessége)
a magyar állam 108 milliárd forint helyett 210 milliárdot fizet a 14, az eredetileg tervezettnél újabb típusú gépért, amelyek egy idő után a magyar állam tulajdonába kerülnek.

Az első hat Gripen 2006-ban érkezett meg Kecskemétre, 2011 óta már kizárólag ezek a gépek védik a magyar légteret.

A Gyurcsány-kormány egyfajta politikai ellencsapásaként 2007-ben parlamenti vizsgálóbizottságot hozott létre a Gripen-beszerzés vizsgálatára. A bizottság azt állapította meg, hogy 2001-ben semmi ok nem volt vadászgépek beszerzésére, nem készült költségelemzés, nem fogalmaztak meg alapvető követelményeket, nem folytattak le közbeszerzési eljárást, és a szerződés szövegezése sem volt megfelelő. A jelentés azonban nem fogalmazott meg személyi felelősséget és nem tett javaslatot további lépésekre.

A Gripen-szerződést 2012-ben a második Orbán-kormány is módosította. A lízingszerződést 2026-ig hosszabbították meg, változtattak a fizetési ütemezésen, közel kétszeresére (16 800 óráról 32 800 órára) növelték a repülési időt. A szerződés azt is tartalmazza, hogy 2026-ig bármikor megszerezhetjük a tulajdonjogot a gépekre. A HM akkori közlése szerint a szerződésmódosítással nettó 49 milliárd forint megtakarítás érhető el, amit az ellenzék természetesen vitatott.

Jó nekünk a Gripen?

A Gripen egyébként sok szempontból megfelel a magyar légierő céljainak. A svédek kifejezetten egy magyar változatot szállítanak (Saab JAS 39 Gripen EBS HU, azaz Export Basic Standard for Hungary). A kis méretű gépet a svédek eredetileg úgy tervezték, hogy kis repülőtereken vagy akár egy hosszabb autópályaszakaszon is le tudjanak szállni. A gép üzemeltetése viszonylag egyszerű, és kevés emberrel is megoldható. A karbantartást egyszerűsíti, hogy az összes fontos berendezés fejmagasságban vagy az alatt van. A gép működtetése nyugat-európai szinten olcsónak mondható.

A Gripen sokoldalú, mert vadász, elfogó, bombázó is tud lenni. A szerződésmódosítással a géphez rendelt extrákat azonban tudomásunk szerint még nem használták ki: sem a bombavetési, sem a légi utántöltési képességre nem volt még szükség. Sokan ezért azt mondják, hogy bár a gépek jók, teljesen felesleges volt őket ilyen drágán felextráztatni.

Valószínűleg soha nem lesz vége annak a vitának, hogy lett volna-e jobb választás 2001-ben. Ha most magyar F-16-osok kényszerleszállásairól szólnának a hírek, akkor biztos sokan felvetnék, miért nem vettük annak idején új gépeket, miért fizettünk nagyon sok pénzt az amerikai hadsereg levetett és elavult gépeiért. Újra és újra felmerül az is, miért nem elégedett meg Magyarország a MIG-29-esek felújításával, amivel más volt közép-kelet-európai országok vígan elvannak. Nem hivatalos vélemények szerint kevés pénzből, megfelelő karbantartás nélkül egyik géptípust sem lehet megfelelően üzemeltetni.

A nagyvonalú ellentételezés

Más kérdés, mi valósult meg a nagyvonalúnak beállított Gripen-ellentételezésből, aminek a hivatalos magyarázat szerint nagy szerepe volt abban, hogy az utolsó pillanatban a svéd gépek mellett döntött az Orbán-kabinet. 2010-ben már látható volt, hogy a Gripenenek beszerzéséhez kötődő ellentételezési beruházások döntő többsége pusztán a gazdasági racionalitás alapján is megvalósult volna Magyarországon.

A nagyszabásúnak mondott gazdasági ellentételezési program a bevont vállalatok tapasztalatai alapján inkább csak marketingfogás volt, hogy a társadalom könnyebben elfogadja a népszerűtlen és költséges fegyverbeszerzést. 2004-ben például az Electrolux bejelentette, hogy bezárja a Svédország déli részén található porszívógyárát, és az alacsonyabb bérköltségek miatt Magyarországra hozza a termelést. Ebből lett a nyíregyházi Electrolux-üzem, amit a cég saját bevallása szerint a puszta gazdasági racionalitást követve is meglépett volna, és az áttelepülésnek semmi köze nem volt a Gripen-vásárláshoz.
(index)

Bal-Rad komm: Nyilvánvaló “kényszervállalkozás” volt a repülőgépcsere. Az is nyilvánvaló, hogy marha rossz üzletet kötött Magyarország, (még ha esetleg néhány politikus jól is jött ki ebből a buliból), hiszen “…Ebből lett a nyíregyházi Electrolux-üzem, amit a cég saját bevallása szerint a puszta gazdasági racionalitást követve is meglépett volna, és az áttelepülésnek semmi köze nem volt a Gripen-vásárláshoz…”-ám a svédek mindenképpen kaszáltak a történeten.

Tehát vadászgépek kellettek! Fogadjuk ezt el tényként. Voltak-mert kellettek-vadászgépek a Magyar Népköztársaság idején is, amikor VSz.-tagok voltunk. Arról ne beszéljünk most, hogy “AKKOR” illetve “AZÓTA” volt-e/van-e létjogosultsága egy önálló magyar légierőnek.

Beszéljünk inkább arról, hogy a légierő az egy igen drága mulatság. Amit-ha már van-illő is működtetni. Kellő színvonalon! Ami ha nem történik meg?-íme az eredmény!

Egy inproduktív szervezet fenntartása-működtetése (mint pl. a fegyveres erők-benne a légierővel) drága muri. Ahhoz nagyon sok pénz kell! Az meg csak JÓL MŰKÖDŐ GAZDASÁGBÓL érkezhet.

Most ilyesmink már régóta nincs!
“AKKOR”-az összes körülményt figyelembe véve-volt.

“AZÓTA”-csak a “demokratikus intézményrendszer” fenntartására jut elegendő pénz!

“Jó vásárt csináltunk ezekkel a Gripenekkel?”-teszi fel a kérdést a cikk címe. Persze hogy nem!-válaszolhatjuk ENNYI IDŐ távlatából.

HÁT AKKOR MÉGIS MIÉRT csináljuk MÉG MINDIG, ha látjuk, hogy BELEBUKTUNK?

Az összes körülményt figyelembe véve CSAKIS EGY VÁLASZ lehet: CSAK! Mert mi ilyenek vagyunk!