Miért akarja a Nyugat tönkretenni Oroszországot?
Ezt a kérdést a HírFM adó 2023. június 18-ai Háttérkép című
beszélgetésének műsorvezetője, Gajdics Ottó tette fel két vendégének,
Bogár László és Boros Imre közgazdászoknak.
A felvétel elérhetősége: https://youtu.be/k1riQUijO6E
A
beszélgetést, melynek témája az orosz-ukrán háború volt, a riporter a
következő kérdéssel kezdte: „Tulajdonképpen mi a baja a Nyugatnak
Oroszországgal, miért akarják tönkretenni, letörölni a térképről?”
Az itt következő mondatok eredetileg – az élő beszédre jellemzően
többnyire be nem fejezett félmondatok formájában – Bogár Lászlótól
hangzottak el a kb. 45 perces beszélgetés alatt.
Permanens
politikai háborúban élünk, ahol a háború nem mindig véres, nem mindig
látható, de ugyanúgy rombol, mint azok. A háború maga a totális
erkölcstelenség, ahol minden számít, csak az értékek nem. Így a hála
[merthogy Boros Imre szerint a Nyugatnak hálásnak kellene lennie
Oroszországnak, hiszen azok a történelem során már három ízben
segítették ki őket a különböző háborúkban] sem értelmezhető a háborúval
kapcsolatban, mert a háborúban nincs erkölcs.
A háború általános okairól keveset beszélünk, pedig elsőnek ezeket az okokat kellene feltárni.
Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy a 19. század nagy részét két
Károly, Darwin és Marx életműve teszi ki. Mindkettőjük háborúról,
mégpedig a létért folyó küzdelemről beszél, csak az
egyik, Darwin a természetben zajló háborúról, míg a másik, Marx
valójában szociál-darwinizmust csinál, azaz a társadalmi életben zajló
háborúról értekezik. Vagyis mindketten azt állítják, hogy az emberek, az emberiség története az osztályharcok története. Tehát vegyük észre, hogy két hihetetlen nagyerejű ideológus, mert egyikük sem tudós, hanem mindkettő ideológus, elméletével egy hatalmi stratégiát fejt ki. Sőt, Darwin még brutálisabban, mint Marx.
Mindketten azt állítják, hogy az emberi létezés lényege a háború, ami persze nem igaz. Sőt, ha nyersen fogalmazunk, ez egyszerűen hazugság, Darwinnal kapcsolatban is.
Az emberiség történelme nem „struggle for live” – a létért való
küzdelem; Hanem az ember életére a hihetetlenül kifinomult együttműködés
jellemző, különben az élet a földön már réges-régen kihalt volna. A
világban egy rendkívül komplex együttműködés zajlik, amelyen belül
természetesen vannak súrlódások, konfliktusok, mindazonáltal maga a
rendszer a rendkívül kifinomult együttműködésre épül.
E két Károlynak nagyon nagy hatása volt és van a közgondolkodásra. Ezt
az elméletet Darwin vitte be a köztudatba, és Marx, vagy talán még
inkább Engels próbálta meg az emberi létezést a Darwin-féle természeti
folyamatokkal összekötni. Ideológiájukkal mindketten azt sugallják, hogy
a létfenntartásért, a fajfenntartásért, a territóriumért folyó
küzdelmekre – az emberi világra lefordítva: a táplálkozásért, a
szaporodás jogáért, a hatalomért folyó harcokra (melyekért a háborúk
dúlnak) – épül fel az élet. Tény, hogy ezek a harcok hajtóerők formájában mind az ember, mind az állatvilágban megvannak, de az élet akkor sem erre épül fel.
Amikor József Attila azt mondja, hogy „ehess, ihass, ölelhess, alhass”,
akkor ezekhez a nyers hajtóerőkhöz azonnal azt is hozzáteszi: de
eközben „a mindenséggel mérd magad”, azaz méltó módon egyél, igyál, ölelj és aludjál. Ez utóbbi az alapvető kihívás minden társadalom előtt.
Most egy hanyatló korban élünk, ami valójában már nagyon-nagyon régóta tart: nem évszázadok, hanem inkább évezredek óta. Ez lényegében egy szellemi hanyatlás, aminek az ember, ahol csak tud, megpróbál ellenállni, és fékezni ezt a lelki-erkölcsi, szellemi széthullást.
A Nyugat 1300 éves története a reneszánsz környékén kettéválik; A reneszánsz előtt a Nyugat egy szakrális kultúra volt, attól kezdve és a mostani pedig egy deszakrális civilizáció, ami nyilván véget fog érni, mert össze fog omlani, mert saját magát éli fel. És mivel a Nyugat az egész világot nyugatosította, ez a deszakrális civilizáció így, ebben a formában, egészen biztos, hogy meg fog szűnni.
Hogy mi
baja van ennek a Nyugatnak Oroszországgal? A Nyugatnak nem
Oroszországgal, hanem kizárólag azzal van baja, ha Oroszországban alanya
lesz az önmagával való azonosságnak, azaz ha Oroszországnak hazafias
vezetése van, ami abból indul ki, hogy „mi azok vagyunk, akik vagyunk”,
és nem fognak tétovázni [az ellenállással], ha valaki puszta
erőforrásként kezeli országukat – no ennek a Nyugat szerint nem szabad
megtörténnie.
Ez a dilemma a 19. században a brit geopolitikai elméletekben egyértelműen le lett fektetve; nevezetesen az, hogy aki világbirodalom akar lenni, annak az egész világot ellenőrzése alatt kell tartania.
És ez a hatalom mindig késztetést érez arra, hogy azt, aki azt meri
hinni magáról, hogy neki joga van azokhoz az erőforrásokhoz, ahhoz a
földhöz, ahol ezer éve él, kíméletlenül eltiporja.
A 17. században létrejött Bank of England valójában nem a kezdete, hanem a befejezése egy három ezer éves történetnek. Nem az eleje, hanem a vége a magán pénzbirodalmak kialakulásának, amik ott és akkor intézményesültek. Ott gyűltek össze a hatalmas pénzvagyonok, melyek további felhalmozása és növelése ezzel újabb nagy lendületet nyert. A reneszánsz előtt nagyjából csupán a Földközi tenger térsége volt benne abban a deszakrális katyvaszban, ami az akkor még kereszténynek hitt, de valójában már erősen omladozó keresztény kultúrát később elárasztotta.
A pénz önmagában, ideológiai támasz nélkül nem érték, vagyis ama mesterségesen létrehozott hit nélkül, hogy a pénz holnapután is érték lesz és marad. A pénz kereskedelem nélkül nem is tud létezni. Kereskedelem, pénz, média, ez a három szorosan összefügg, sőt ez a három egymás nélkül nem létezik. A reneszánsztól kezdve a társadalmat mozgató erő, a "vivőanyag" a pénz lett. Az árucsere hozza létre a pénzt, de a média az, ami mesterségesen legyártja és fenntartja a pénz iránti bizalmat. A korábbi szakrális korszakokban ezt a bizalmat nem kellett "legyártani", ott ez természetes volt, de a modernitás körülményei között már [semmi sem valódi, hanem] minden csak "csinálva" van.
Az emberiség ott követte el a végzetes hibát, amikor ezt a három közvetítő mezőt kiengedte a kezéből, ésengedte, hogy e három – kereskedelem, pénz, média – egy tőle független és általa ellenőrizhetetlen erő kezébe kerüljön. És ez a történet valamikor 3-4 ezer évvel ezelőtt kezdődött a Földközi tenger délkeleti medencéjében.
Senki nem meri ezt se kimondani, se leírni, ami teljesen érthető. Én
csak két történészt ismerek, a francia Fernard Braudel és a magyar
Sziklai Dusán [?] történészeket. Az előbbinek több könyve magyarul is
megjelent, az utóbbinak szinte egyetlen publikációja sem került
nyilvánosságra.
Braudel úgy
fogalmaz, hogy a látható gazdaság világa a legérdektelenebb; mert
ontológiai értelemben alatta és felette két hatalmas [sokkal fontosabb]
világ létezik. Alatta a történelmi családi mélyüzem van, ez a szakrális szeretetgazdaság: ez állít elő mindig minden értéket a világban. Felette pedig egy hatalomgazdaság, vagyis egy láthatatlan globális hatalom terjeszkedik el.
A látható gazdaság valójában csak egy szivattyúállomás, amin keresztül a láthatatlan hatalomgazdaság a szeretetvilág értékeit szívja el. Az elmúlt mintegy 3-3500 év története valójában erről szól, nevezetesen, hogy létrejött
egy élősködő szervezet, aminek a mibenlétét ma sem látjuk egészen
pontosan. Nem ellenőrizhető, mindenek felett van, senki nem tudja
pontosan megragadni. És ez a szervezet a látható világot, amit mi
gazdaságként és társadalomként írunk le, csak arra használja fel, hogy
azt a végtelen csodát, értéket, amit a szakrális szeretetgazdaság amióta
az ember létezik létrehozott, folyamatosan fosztogassa, elrabolja.
Ez akkor fog összeomlani, amikor kifogynak a végső tartalékok. Hogy
ehhez az állapothoz mennyire állunk közel, azt nem tudhatjuk, de hogy
erősen haladunk felé, az egész biztos.
A másik történész, a zseniális magyar történész, Sziklai okadatolva írja le, hogy azt a valamit, amit oszmán birodalomnak látunk (és ami a 18., 19. századig kétségtelen nyomokban látszólag megőrzött valamit a szakralitásból), abszolút ugyanezek a láthatatlan erők finanszírozzák. Tehát az iszlám felbukkanása és térnyerése után a globális pénzhatalmi rendszer kettévált: az egyik fele a Fuggereken keresztül V. Károly német-római császárt finanszírozta, és tartotta elég erőteljesen a markában, míg Szulejmán szultánt, azaz az oszmán birodalmat abszolút ugyanannak az erőnek egy másik, kevésbé feltárt része támogatta. Ez az erő a Fuggereket, meg a nagy itáliai családokat részben láttatni engedte, de itt is csak a technikai felszínt, míg a másik oldal láttatásához semmilyen érdeke nem fűződött, ezért azt nem is fedte fel. De erről Sziklain kívül – tudtommal – senki említést sem tesz, pedig ez a leglényegesebb elem: hogy tudniillik ugyanaz a bábjátékos mozgatja mindkét oldal bábujait: Mint például Vilmos német császárt, meg Miklós orosz cárt, amiről 1914 nyarán, az első világháború előtti elégikusan szomorú levelezésük tanúskodik.
Tehát rögzítsük le, és ne nevettessük ki tovább magunkat, legyen elég ebből az óvodás viselkedésből, ahogyan leírják a hivatalos történelmet, hanem mondjuk ki végre, hogy az igazi történelem arról szól, hogy ez a bizonyos leleplezhetetlen bábjátékos, ugyanúgy, mint az elmúlt 3 és félezer évben mindig, most is természetesen ugyanígy viselkedik. Hitlert is ő finanszírozta, hiszen honnan lett volna Hitlernek 15 ezer milliárd dollárja ahhoz, hogy ezt véghezvigye – láttuk is, hogyan tolta ez az erő a müncheni egyezményben a háború felé, és természetesen, mint projektet, diszkréten a Szovjetuniót is. Csak meg kell nézni a megalakuló bolsevik párt személyi összetételét, és akkor nem lehet többé kétség afelől, hogy honnan jött a finanszírozás.
Ezt azért nagyon fontos rögzíteni, mert nem lennék meglepve, ha most is ugyanez az erő mozgatná mind Oroszországot, mind Ukrajnát is. Ez is megint egy színjáték, ahol természetesen elvileg lehetnének jók és rosszak, de nem lehetnek, mert mindkettőt ugyanaz az erő mozgatja. Ez lehet, hogy paranoiának látszik, de nem az. Emlékezzünk csak arra, ahogy a Szovjetunió összeomlott. Ez úgy ment végbe, ahogy Cseh Tamás énekelte: „kihúzom, leereszt, elteszem”. Ez így működött akkor [a bábjátékos akarata szerint], és ez így működik most is. És amíg ezt meg nem fejtjük, addig csak homályban tapogatózunk.
„De miért jó ez ennek az erőnek?” – tette fel ehelyütt a kérdést a műsorvezető: – „Ezt a kérdést mindenkinek fel szoktam tenni, így most is felteszem, mégha butácskának tűnök is. Tehát, még egyszer: miért jó az ennek az erőnek, hogy állandóan visszatérően, hatalmas áldozatokat követelve egymásnak ereszti azokat az erőket, melyeket ő mozgat?”
Mielőtt megpróbálunk erre a kérdésre választ találni, az előbb elmondottakat még ki kell egészíteni: Azokat a milliárdokat, amiket ez a titokzatos hatalom kiszivattyúzott és folyamatosan kiszivattyúz a világból az elmúlt 300 évben a technológiára költötte,
arra a valamire, ami egyre inkább meghatározza az életünket, és úgy
határozza meg, hogy fogalmunk sincs róla, hogy kicsoda, micsoda és
hogyan. Ez a hatalom ily módon kétszeresen is titokzatossá vált: Egyrészt mert nem
tudjuk pontosan, hogy miért fosztja ki a világot folyamatosan, csak
azt látjuk, hogy amit elrabol azt döntő többségében a technológiába
folyatja át, ami mára már teljesen ellenőrizhetetlenné vált. Azt kellene megfejtenünk, hogy mit akar ezzel a technológiával elérni.
Azt látjuk, hogy ezzel a technológiával már két ágon is megsemmisíti az emberi létezést:
egyfelől a transzhumán embert telerakja gépekkel, így egy idő után az
emberből gép lesz, ki tudja, honnan, kiktől irányítható gép. Másfelől
pedig gépről épít fel szuperembereket. De hogy ezt miért csinálja, az
számomra egyelőre rejtély. [Lehetséges válaszként lásd ezt a cikket: …a cél egy új faj, egy új „nemzedék” létrehozása.]
Én csak azt válaszolhatom az előbbi kérdésre, hogy a céljaikat csak ők tudják, mindazonáltal az látható, hogy létezik egy hatalmas törekvés, amihez hatalmas erőforrásokra van szükségük, amiket ezért mindenáron meg akarnak szerezni. És akik ennek útjában állnak, azokat könyörtelenül el kell söpörniük, és el is söprik.
De ez azért nem egy egyszerű durchmars, nem jelenti azt, hogy minden fordulót ők nyernek meg. Viszont a lényeg az, hogy soha nem adják fel, és mindig a következő játszma megnyerése a céljuk. [Lásd ezzel kapcsolatban Herbert Marcuse – e titokzatos erő egyik fontos pillérének – sírfeliratát.]
Mára már az is kiderült, hogy az ú. n. szocializmusra, kommunizmusra azért volt szükség, mert rájöttek, hogy ezek a rendszerek sokkal gyorsabban, következésképpen sokkal brutálisabban oldják meg a szakrális parasztság-problémát. Mert a tőke előtt a legnagyobb akadály a zárt szakrális paraszti társadalom, mert azt nem érdekli a kapitalizmus, az elvan magának ezer évek óta. És Nyugat-Európában legalább 150-200 év kellett ahhoz – a bekerítések és egyéb iszonyatok bevetésével –, hogy a parasztot városi bérmunkássá alacsonyítsák. Ezzel szemben Sztálin megmutatta, hogy ezt 15 év alatt is meg lehet csinálni. Ezért adták neki oda Kelet-Európát. Ezekben az országokban a sztálinizmus legjobb tanítványai 13-15 év alatt letakarították, megsemmisíttették az elmúlt ezer év értékeit. Itt Magyarországon is ez történt, és amit a magyar parasztság óriási erőfeszítéssel még megpróbált valahogyan domesztikálni, a saját képére formálni – azt is tönkretették. Mert jött – ennél komikusabb, tragikusabb dolog nincs – az oly kitűnő rendszerváltás (aminek mibenléte máig is mély titok), ami tulajdonképpen csak egy brutális birodalom-váltás volt, egy még brutálisabban kifosztó birodalom számára, ami voltaképpen csak arról szólt, hogy Nyugat visszavett bennünket, és akkor visszafelé is ledarálták a magyar parasztságot.
E leleplezhetetlen hatalomnak a tagjai, amíg csak egy lélegzetük van, nem hagyják abba ténykedésüket. Az ember legmélyebb szellemi lényegét sem ismerjük [a katolicizmus ismeri, lásd Turgonyi Zoltán tanulmányát: A kereszténység], csak azt látjuk, hogy valami végtelen kozmikus szellemi energiák hajtják az emberiséget.
Ami előttünk áll, az egy felfoghatatlan összeütközés a szellemi energiák között. Az ember legmélyebb szellemi identitása van már olyan totális támadás alatt, aminél brutálisabb támadást elképzelni sem lehet.
Függelék
1. Szabadkőműves hitvallás
2011 őszén, Makovecz Imre temetésén a miniszterelnök úr búcsúbeszédében
– amit nemcsak a nyomtatott és az internetes sajtóorgánumok közöltek
le, de például a Kossuth rádió is közvetített – többek között így
méltatta az elhunytat:
„Ugyan miképpen szűnhetne meg
létezni az, aki a világ kivételes szellemeinek titkos gyülekezetéhez
tartozik? Azokhoz a szellemekhez, akiket összeköt egy rejtélyes szál,
mely korokon, politikai rendszereken és múló irányzatokon ível át.
Összeköti őket valami titkos elhivatottság, ami nem szakad el
évszázadok múlásával, nem feslik az idő sodrásában, összeköti őket a
cél, a küldetés, a kötelesség elijeszthetetlen teljesítése. Az aranykor
emberei ők, akik kezdettől fogva mindig egyet akartak, pontosabban az
Egyet akarták. Azt az Egyet, ami mindig volt, de mégis mindig újra
kellett alkotni.”
Ennél kristálytisztább szabadkőműves hitvallást ritkán lehet hallani…
2. A korona-őrület, mint az új világrend bevezetésének főpróbája
Ha nem lett volna az ú. n. korona-járvány, akkor még reménykedhetnénk,
hogy Klaus Schwab csak hencegett, amikor azt mondta, hogy minden
jelenlegi vezető politikus az ő csapatából került a hivatalába. De 2020
tavasza óta be kellett mindenkinek látnia, hogy Schwab – ebben – igazat
mondott: Afrika legelrejtettebb kis államától Grönlandig, a Csendes
óceáni szigetektől Észak-Koreáig minden országban ugyanakkor,
ugyanazokat a sátáni intézkedéseket hajtották végre a lakosság ellen –
egyetlen kivétellel: Tanzánia elnöke ellenállt és nyilvánosan leleplezte
a csalást: meg is ölték érte. Úgy tűnik tehát, hogy az új –
sátáni – világrendet hamarosan ugyanolyan simán és eredményesen fogják
bevezetni az egész világon, Oroszországban csakúgy, mint Ukrajnában,
Magyarországon csakúgy, mint Amerikában, mint a korona-intézkedéseket –
hacsak Isten nem lép közbe, és nem vet végre véget az antikrisztusok
uralmának…
https://katolikus-honlap.hu/2301/bogar.htm
Ajánlott irodalom:
– „Im Schatten des Gracchus” – A Gracchus árnyékában
– A cél: Isten végleges trónfosztása
