A "vallás" témával kapcsolatban, érdekes az hogy mindkét vallás, igaz istenről, egyetlen istenről beszél és békéről, de immár évszázadok óta nem képesek mert nem is akarnak békésen megegyezni.
De miről is olyankor, amikor mindkét vallás nyakig benne van a múltban és a jelenben lejátszódó egymás és az emberiség elleni háborúban. Jogokat követelnek maguknak de viszont történelmileg létező bizonyított tény hogy a katolicizmusnak is fegyver volt a kezében amikor "hit-térített" és fegyver van a muzulmán vallásnak is a kezében amikor robbantgat, késsel támad ártatlan gyermekekre nőkre , idősekre ect. Mi a különbség ezen viselkedések alapján a két vallás között történelmi tapasztalatok alapján? Semmi. Az egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz!
A vallások demagóg hagyományokra épített hazug erőszakkal párosult léte ma már kérdéses! Még hogy nem! A vallás egyszerű, Isten nem az aminek a vallás önös érdekekből évszázadok óta hirdeti. És nem, nem tudom a választ Isten létezéséről vagy nem létezéséről egyet tudok biztosan, az pedig az, hogy annyi az önzés bennünk emberekben hogy ahhoz, lépmérték nem létezik. Mérhetetlen, szükségtelen mert az önzés és a zűrzavar akkora már hogy ennek az állapotnak a vége könnyen megjósolható. Ha nem hagyjuk abba ezt az értelmetlen magatartást akkor nem is csoda hogy észre sem vesszük hogy szorgalmasan saját koporsónkat ácsoljuk miközben vitatkozunk habzó szájjal, elborult elmével! Az egyház pedig mindenek előtt a saját háza tájékán tisztogasson seperjen ki, mert mesélje el bárki a drága édes nagymamájának hogy természetes dolog az ahogyan a papok élnek, nőtlenül pár nélkül. Ennek pedig megvan a következménye ami akkor derül és derült ki amikor a kedves hőn szeretett "lelkészek, Isten szolgái" pedofíliával ütötték és ütik agyon természetes ösztöneiket egy természetellenes módon. Meg aztán az egyház ne politizáljon és hazudozzon immár évszázadok óta hanem vallja meg bűneit, legalább úgy ahogyan azt hívőitől megköveteli nyálkás, hamis hang modorában! Kezdjük azzal hogy feltárja a Vatikán könyvtárát!! De menjünk csak tovább.
„A migráció egyáltalán nem jelent veszélyt a kereszténységre, csupán azoknak az elméjében, akiknek hasznuk származik ezekből az állításokból. Népszerűsíteni az evangéliumot, ugyanakkor nem befogadni az idegeneket szükség idején – ez olyan kultúrát hoz létre, amely csak nevében keresztény, megfosztja a vallásunkat attól, ami a különbséget jelenti. Ferenc pápa, az Argentínában letelepedett olasz emigránsok unokája rendszeresen szolidaritását fejezi ki a Földközi-tengeren átkelő migránsokkal, gyászolja a migráció halottait és elítéli azokat a gazdag országokat, amelyek nem fogadják be őket – írja a Euronews nyomán a Mandiner. A pápa azt is írja: Nemzeteink méltósága azt követeli, hogy biztonságos folyosókat nyissunk a menekültek számára annak érdekében, hogy félelem nélkül mozoghassanak a halálos területekről a biztonságosabbak felé. Elfogadhatatlan, hogy migránsok százai halnak meg a veszélyes tengeri átkelések során, vagy a sivatagokban. Az Úr az összes halálesetért elszámoltat majd bennünket. A pápa azokat a vezetőket is elítéli, akik a "képzelt ellenséggel szembeni gyűlöletet szítják azért, hogy eltereljék a figyelmet a valódi problémákról." "Nemzeti-populista fantázia csupán a keresztény civilizáció védelme a vélt ellenségektől, legyen az ellenség az iszlám, a zsidók, az Európai Unió, vagy az ENSZ. Ez a félelemkeltés azokat az embereket szólítja meg, akik már nem vallásosak ugyan, de nemzeti örökségüket egyfajta identitásnak tekintik. A félelem és az identitásvesztés növekszik, miközben csökken az egyházak látogatottsága" – írja Ferenc pápa új könyvében.
Mi az amit még tudok, tudhatunk, kötelességünk tudni? Sajnos van itt valami amit kevesen ismerünk fel,és még kevesebben ismerjük be! Azt hogy tévúton vagyunk, azt hogy minden mással foglalkozunk csak nem egymással. Azt hogy megteremtettünk számtalan életképtelen, önző társadalmat világszerte s mindazokat amikor láttuk hogy nem működnek, pénzzel akartuk helyettesíteni! Kufárok lettünk önmagunk ellen s még hiszünk is a pénz kétes értékében miközben egyre jobban távolodunk egymástól és emberi mivoltunkból! Üresek lettünk mert nem azt tesszük amiért itt vagyunk, nem azt tesszük ami a kötelességünk. Mindig történik valami, a rosszból egyre több. Lekezelően bánunk a ritka de szép pillanatokkal amelyek üzenete a szeretet de az összefüggéseket észre sem vesszük. Meg vagyunk győződve arról hogy mi irányítjuk azt ami velünk történik. Mi vagyunk akik többségben vannak s mégis a kisebbség kezében a hatalom, a hatalomnak legrosszabb fajtája amely a sötétségből bújt elő. Előbújt mert a magukat világ urainak tekintők és úgy is viselkedők felszakították a sötétség burkát. A gonosz amelyet tetteinkkel és viselkedésünkkel teremtettünk meg, életre kelt!
Elfelejtették velünk a lényeget, elfelejtették velünk a szeretet érzetét és létét hogy uralkodhassanak rajtunk! Városainkból már nem látjuk esténként a csillagos eget, őseink útját por lepi el, gyermekeink függőek az oly nagyszerű de értelmetlen és az életükre törő technikai vívmányoktól, amelyekkel óvatosabban kellene bánni. Ellenük és ellenünk szülők és tanítók, valamint tanárok ellen lettek fordítva a politika a hit az igazságtalanság és a hazugság bajnokai, távoktatásokkal kényszerítenek bennünket helyettesíteni azt ami az emberiséget életben tartotta s bizony értelmet is adott. A tudás átadását! Már nem láthatjuk egymás arcát és habár az emberi lélek tükre a szem, a szemekből egyre több szomorúság néz vissza ránk. Csak rohanunk miközben a felelősök egyre több hazugsággal és ármánykodásokkal egyre jobban, és erőszakosabban, tévútra akarnak bennünket terelni. Igérnek fűt fát miközben ők egyre gazdagabbak és kövérebbek. Kapzsiságuk határtalan, önzésük és csörtetésük egyre inkább fullasztóbakká válnak s még attól sem félnek hogy az egész világot kivérzésig hajszolják, a nyereség érdekében.
Nem szeretünk félni és mégis megteremtettük magunknak a félelmet. Nem szeretünk bizonytalanságban élni de bizonytalanokká váltunk amiért egyes egyedül magunkat okolhatjuk! Ez az amit ördöginek vagy sátáninak nevezhetünk, félünk tőle de kísérletezünk a sátáni erők provokálásával s amikor szembe találkozunk vele akkor még arra sem vagyunk képesek hogy felismerjük saját bizonytalanná vált segítségért kiáltó lelkünk kétségbeesett vergődését! Pedig csak meg kellene állnunk és lelkünket odafordítani az örökkévalóság napja felé, hogy leszárítsa arcunkról a hiábavaló szenvedések könnyeit. Őseinknek megvolt a tulajdonsága erre s ne is tagadjuk elvették tőlünk. Azt hiszik hogy elvették, de had higgyék amit hisznek, nekünk viszont tudni kell hogy nem tőlük kaptuk itt lent, hanem fentről s csak onnan vehetik el tőlünk. Ez az a pont amelyhez vissza kellene fordulnunk, mindent beletéve abba a munkába amely újra a helyes útra vihet bennünket. Mert a helyes útról letértünk, testünk lelkünk millió sebtől vérzik, pedig csak a szeretetet kellene újra lelkünknek visszaadni.
Valójában van nekünk embereknek, szabad akaratunk? Vagy ez a meggyőződés csak azért valóság a számunkra mert a szabad akaratot okvetlenül hinni akarjuk? Mert mi van akkor ha testünk, fizikai ittlétünk nem más, mint egy hangszer a lelkünknek? Képzeljük el agyunkat úgy hogy sok-sok milliárd neuronból áll és, azok élnek! Mert az már tény és való, tudományosan bizonyított hogy a neurónok üzeneteket továbbító idegsejtek. Akkor, teszem fel a kérdést, nem lehetséges az hogy valójában neuronjainak egy isteni agy neuronjaihoz tartoznak vagyis annak részei? És itt el is érkeztünk őseinkhez a szkítákhoz akik vallásukban nem voltak görcsben mint mi, manapság! Természetesnek vették és úgy is élték meg a lét végtelenjét, így lehetőségük volt egy tiszta hit gyakorlására, miközben két lábbal álltak a földön, a természettel összhangban éltek, dolgoztak és alkottak. Törvényeik igaz, szigorúak voltak, de élhetőek! Nem gyalázkodtak, nem ármánykodtak, szavuk igaz volt. Legyőzött ellenfeleiket nem gyalázták meg. Vissza kellene térni őseink törvényeihez s a világnak új utat mutatni! Vagy nem?
