Spanyolviasz a duális-képzés vagy a hajdani szakmunkásképzés jól csengő arculata a liberális világban?

A 2008-as válság egyik súlyos következménye a fiatalok munkanélküliségi arányának jelentős növekedése volt. 2010 második negyedévére az OECD-n belül a 15-24 évesek munkanélküliségi aránya majdnem 6% ponttal növekedett, ez több mint kétszerese a 24-54 évesek 2.5% pontos növekedésének. Magyarországon ezek a számok még magasabbak, de az arány itthon is ugyan ilyen rossz: 7,5% pont feletti a fiatalok és 3% pont feletti a felnőtt népesség munkanélküliségi arány növekedése. A fiatalok munkanélküliségi aránya a tipikusan duális szakképzést működtető országokban (Németország, Ausztria, Svájc) sokkal kevésbé romlott. Ez a tény felszínesen vizsgálva azt a következtetést engedi sejtetni, hogy a duális szakképzés, vagyis a szakképzésen belül az iskolai elméleti képzés és a vállalati gyakorlati képzés integrációja (párhuzamossága), elősegítheti a fiatalok munkanélküliségének csökkentését. Azonban szigorúan vett oksági kapcsolatot a duális képzések és a fiatalok munkaerőpiaci sikeressége között egyelőre senki nem tudott bemutatni. Ráadásul úgy tűnik, hogy a duális szakképzés bevezetése egy olyan országban, ahol a vállalatok nem elég elkötelezettek a vállalati szakképzés mellett, illetve ahol a vállalati stratégiák egyelőre inkább a rövid semmint a hosszú távról szólnak, nem feltétlenül szerencsés.

Az OECD Jobs for Youth kiadványa is azon állítás mellett kardoskodik, ha nem is ennyire leegyszerűsítő módon, hogy a szakképzés közbeni vállalati tanoncképzés illetve a duális képzések egyéb típusai elősegíthetik az iskolából a munkaerőpiacra történő átmenetet. A tanoncok és a vállalatok is többféle módon profitálhatnak egy ilyen képzésből. Egyrészt a tanulók így tulajdonképpen hamarabb lépnek be a munkaerőpiacra és így az iskolából való kilépés összecsúszik a munkaerőpiaci belépéssel, ami csökkenti mindkét fél kockázatait (a tanulónak a munkanélküliségi kockázatát, a vállalatoknak a tényleges munkaerő felvételnél az új munkaerőben rejlő kockázatokat). Másrészt egy jól megszervezett képzéssel a tanoncok valóban használható és naprakész tudást szerezhetnek, olyat, amit gyakorlati tapasztalattal nem, vagy csak alig rendelkező tanároktól kevésbé szerezhetnek meg. Végül a vállalatok számára is megérheti egy ilyen rendszer hiszen, ha feltesszük, hogy az állam vállalja a képzés költségeinek valamekkora hányadát, akkor a képzés alatti termelés még a vállalati profitot is növelheti (feltéve, hogy egy nem duális rendszerben is képezni kell az újonnan felvett munkaerőt, aminek a képzési költségeit a vállalat maga állja).

Természetesen az OECD által bemutatott legtöbb empirikus adat ennek az érvelésnek nem mond ellent. Ezekben valóban az látható, hogy a duális képzést működtető, illetve a fiatalok tanulás alatti munkavállalását kifejezetten támogató országokban (pl. Kanada) a legtöbb fontos, a fiatalok munkavállalását mutató mérőszám jobb, mint a nem-duális oktatási rendszerű országokban. Ehhez azonban az akadémiai közönségnek írott szakmai összefoglalók nagytöbbsége hozzáteszi, hogy jelenleg még nem nagyon létezik olyan tanulmány, amely meggyőzően bizonyítaná, hogy a duális képzés valóban csökkentené a fiatalok munkanélküliségi esélyeit (Lásd pl. Wolter, Stefan C., and Paul Ryan. 2011. “Apprenticeship." In , edited by Stephen Machin Eric A. Hanushek and Ludger Woessmann, 3:521 - 576. Handbook of the Economics of Education. Elsevier.). Attól még, hogy az országok egy csoportjában a fiatalok munkaerőpiaci statisztikái kedvezőbbek, nem jelenti azt, hogy az adott országok intézményi szerkezetének átvétele automatikusan javítja majd az adaptáló ország megfelelő statisztikáit. Előfordulhat, hogy van olyan változó, amelynek a figyelembe vétele alapvetően változtatja meg a két tényező együtt járását.

Tegyük fel például, hogy történelmileg csak olyan országokban alakult ki tanoncképzés, ahol a közjóban vett gondolkozás, illetve az egyén vagy az adott vállalat közjóhoz való hozzájárulásának legitimitása már régóta elfogadott. Ahol a vállalatok elkötelezettek a vállalati tanoncképzés eszménye mellett, és megfelelő minőségben képzenek tanoncokat, akkor is, amikor épp nincs szükségük új munkaerőre (Dustmann, Christian, and Uta Schönberg. 2012. “What Makes Firm-Based Vocational Training Schemes Successful? The Role of Commitment." American Economic Journal: Applied Economics 4 (2): 36-61. doi:10.1257/app.4.2.36.). A vállalati tanoncképzés ugyanis nem egyértelműen leszabályozható. A tanulói szerződések, amelyek a tanoncképzések szükséges velejárói és meghatározzák mindhárom fél (az iskola, a tanuló és a vállalat) feladatait, olyan mértékben komplexek, hogy betartatásuk szinte lehetetlen. Senki nem tudja ellenőrizni, hogy egy tanonc valóban használható tudást kap-e az adott vállalatnál, vagy csupán alibi munkákat végeztetnek vele. Vagyis ha egy vállalat úgy van rákényszerítve a tanulók szakmai gyakorlati képzésére, hogy valójában nem elkötelezett az ügy mellett, könnyedén adhat olyan feladatokat a tanoncoknak, amely hosszú távon mindkét félnek kevesebb hasznot hajthat, de a jelenben sokkal kisebb költséggel is jár ("Söpörd fel az udvart fiam!").

Vagyis, nem kizárt, hogy épp azokban az országokban lesz sikeres a duális képzés ahol a vállalati tanoncképzés "benne van a levegőben", ahol a cégek elkötelezettek a tanoncképzés iránt. Ilyen tipikusan a német illetve az osztrák oktatási rendszer, ahol már a jelenlegi tanulók nagyszülei is, sőt azoknak a szülei is tanoncok voltak, és ahol a vállalati szféra jelentős hányada működtet vállalati tanműhelyt a tanoncok képzésére. Azokban az országokban, ahol ilyen elköteleződés nincs, a vállalatok sokkal nagyobb valószínűséggel fognak "potyautazni", vagyis minimálisra csökkenteni a képzési ráfordításaikat és inkább egy egyszeri felvételi szelekcióval kiválogatni a megfelelő jelölteket, remélve, hogy a többiek már elvégezték a szükséges képzést. Így a legrosszabb esetben is csak ugyanazt a képzést kell majd elvégezniük, amit a tanoncképzés alatt végeztek volna, de itt már biztosan a saját munkavállalójukat képzik, és nem valaki másét. Ha mindenki ugyanígy gondolkozik, akkor senki nem fog a tanoncképzésbe fektetni.

Magyarországon jelenleg nem feltételezhetünk egy általános elköteleződést a vállalati tanoncképzés iránt. A Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központjának legfrissebb 2013-as eredményei szerint például a vállalatokban nem, vagy alig folyik képzési-, továbbképzési tevékenység. 2013-ban az ez irányú költés a személyi kiadások alig több mint 2%-a volt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nincs olyan vállalat, amely ne képzene tanoncokat. Azonban az is biztos, hogy nincs hivatalos kimutatás arról, hogy a vállalati tanoncképzés milyen minőségű. Nem tudhatjuk, hogy a jelenleg is képző cégek mennyire a tanoncok jövőbeli termelékenységének a növelését vagy mennyire a saját jelenbeli költségeik csökkentését tűzik ki célul. A rendelkezésre álló adatok alapján inkább azt mondhatjuk, hogy ez utóbbi.

Az eddigi, a tanoncképzés eredményességét vizsgáló tanulmányok túlnyomó többsége az országok között, vagy adott esetben országon belül, de iskolatípusok között figyeli meg a tanoncok és a nem-tanoncok iskolából a munkaerőpiacra történő átmenetét. Magyarország azon ritka kivételek közé tartozik, ahol adott iskolatípuson belül, azaz a szakiskolán belül, a tanulók egyszerre végeznek vállalatnál vagy az iskolán belül szakmai gyakorlati képzést. A Tárki-Életpálya felvétel lehetővé teszi, hogy a szakiskolásokon belül megfigyeljük az iskolában és a vállalatoknál szakmai gyakorlati képzést végző tanulók az iskola befejezését követő munkanélküliségi esélyeit. A felmérés adatai segítségével figyelembe lehet venni a tanulók számos egyéni tulajdonságát (családi hátterét, iskolai osztályzatait, az országos kompetenciamérésen elért eredményeit), az adott képzés iparágát illetve a helyi munkaerőpiac jellemzőit is. Vagyis össze lehet vetni egy adott tanonc tanuló munkaerőpiaci esélyeit egy másik ugyanolyan egyéni jellemzőkkel bíró szakiskolás nem-tanonc tanulóval, akik ráadásul ugyanabban az iparágban és megyében tanulták a szakmájukat. Az adatok alapján közvetlenül a júniusi végzés után a tanoncok valamelyest nagyobb arányban (20%) lesznek munkavállalók, szemben azokkal, akik az iskolában végezték a szakmai gyakorlatukat (12%). Ez a különbség azonban a következő hónapban már kisebb (29% illetve 23%) és statisztikailag sem szignifikáns, és egy évvel a végzés után pedig szinte eltűnik (48% és 45%).

Amellett, hogy elszörnyülködünk azon, hogy a szakiskolás tanulók munkavállalási esélyei milyen elképesztően alacsonyak közvetlenül a végzés után, észrevehetjük, hogy bár a tanoncok hajszálnyival jobb esélyekkel indulnak, a különbség nemhogy nőne a két csoport között, de még csökken is. A tanoncok esetében is elképesztően alacsony kezdeti munkavállalási esélyek illetve a különbségek csökkenése miatt azt lehet feltételezni, hogy sem a szakiskolai képzés általában, sem ezen belül a jelenlegi magyar tanoncképzés nem képes felkészíteni a tanulókat a munkavállalásra.

Ha elfogadjuk, hogy egy jól működő duális képzési rendszerhez elkerülhetetlen a vállalati szféra elköteleződése a tanoncképzés iránt, illetve azt a tényt, hogy jelenleg a magyar szakiskolai szakképzés, illetve ezen belül a tanoncképzés képtelen kielégíteni a piaci munkaadói igényeket, inkább kellene a tanulók alapkészségeinek növelésére fordítani az erőforrásokat, semmint a duális képzés magyarországi fejlesztését erőltetni.

Dr. Madarasi Pál összeállítása

Hadviselés: Nyugati álmok, keleti ébredés

Új, gyorsreagálású NATO-erő felállítását tervezik Nyugaton. Egy legalább 10 ezer katonából álló új gyorsreagálású erő létrehozását szorgalmazza hét NATO-tagország a szövetség azon nagyobb terve részeként, hogy Oroszország ukrajnai behatolására válaszul megerősíti védelmi képességét.

A cél egy hadosztály nagyságú közös expedíciós alakulat kialakítása, amely amellett, hogy gyorsan bevethető, rendszeresen tartana hadgyakorlatokat. A Nagy-Britannia által vezetett alakulatnak volna légi, tengerészeti és szárazföldi része is. A szigetországon kívül tagja volna Dánia, Lettország, Észtország, Litvánia, Norvégia és Hollandia, természetesen USA-Izrael irányítással a háttérből. Kanada egyelőre csak érdeklődött a részvétel felől. David Cameron brit miniszterelnök várhatóan a szeptember 4-5-ei NATO-csúcstalálkozón jelenti be hivatalosan a tervet. Azután, hogy Oroszország márciusban megszállta és magához csatolta a Krímet, a NATO-tagországok több rövid távú intézkedést hoztak kelet-európai szövetségeseik védelmére.

A walesi NATO-csúcson Barack Obama amerikai elnök és a szövetség más vezetői várhatóan megállapodnak egy hosszabb távú tervben, amely álcaként a blokk keleti védelmét hivatott szolgálni. A valódi cél továbbra is Oroszország és Kína államhatalmi-gazdasági megdöntése, a BRICS.világ szétzilálása, mint arra korábban már utaltunk. A terv egyik eleme, hogy átalakítják a szervezet már létező gyorsreagálású alakulatát, hogy annak egyes egységei képesek legyenek akár néhány nap alatt reagálni a válságokra - mondták NATO-diplomaták.

Gölöncsér Miklós

Nem fér kétség ahhoz, hogy megkezdődött az orosz támadás Ukrajna ellen, - hangoztatja napok óta a nyugati sajtóvilág.

Visszautasítom!

A Nyugatnak pedig világossá kell tennie Vlagyimir Putyin számára, hogy minél jobban súlyosbítja a helyzetet, annál nagyobb árat lesz kénytelen ezért fizetni - így foglalt állást szombati szerkesztőségi cikkében a tekintélyes brit gazdasági és politikai napilap, a Financial Times (FT) európai kiadásában.

Az orosz elnök a lap szerint nem tett le arról a szándékáról, hogy feldarabolja Ukrajnát, befagyott konfliktust teremtsen az ország keleti részén, ráadásul azzal is tisztában van, hogy az is az ő kezére játszik, ha az iparilag fejlett terület destabilizálásával akadályozza Ukrajna gazdasági talpra állását. "Az orosz intervenció súlyos fenyegetést jelent Európa biztonságára és a világrendre. Vlagyimir Putyin márciusban, a Krím elcsatolásával felrúgta azt az elvet, amely szerint szuverén államok nem foglalják el más országok területét, és most ismét semmibe veszi azt" - húzta alá a cikk.

Az FT úgy véli, az EU-nak újabb szankciókat kell elrendelnie az orosz pénzügyi és energiaszektor ellen, amely Németországnak és az Egyesült Királyságnak is fájhat, Franciaországnak pedig le kell tennie arról, hogy leszállítsa Moszkvának a Mistral hadihajókat, amelyek az európai konfliktuskerülés, az "appeasement" jelképeivé váltak. Emellett pedig a NATO-nak meg kell erősítenie katonai jelenlétét Kelet-Európában, világossá téve Moszkva számára, hogy ha a kelet-európai NATO-tagok destabilizációjával próbálkozik, arra a szövetség egyként fog határozott választ adni. A szerkesztőségi cikk megjegyzi, hogy bár Kijev katonai segítséget kér, az ukrán hadsereg nyugati fegyverekkel való ellátása jelentős kockázatokat hordoz: növelheti ugyanis a közvetlen konfrontáció lehetőségét Oroszország és a Nyugat között. Ennek dacára a Nyugatnak nem szabad elvetnie ezt a lehetőséget - véli az FT, amely szerint miközben fenn kell tartani a Vlagyimir Putyinra nehezedő nyomást, világossá kell tenni azt is, hogy mind Oroszországnak, mind Ukrajnának engedményeket kell tennie.

A brit lap szerint Ukrajnának hosszú távon a NATO-n kívüli, el nem kötelezett államnak kellene lennie, amely erős gazdasági kötelékeket alakíthat ki a Nyugattal és az Oroszország vezette Eurázsiai Unióval egyaránt. Tehát a piac fontos lenne az atlantista világ számára. Kijevnek decentralizálnia kellene az országot a régiók javára, törvényi szinten kell garantálnia az orosz kisebbség és anyanyelve védelmét, ami elég kell legyen Putyin aggodalmainak eloszlatásához, ám ehhez Oroszországnak ki kell vonulnia Kelet-Ukrajnából, fel kell hagynia a lázadók támogatásával és helyre kell állítania Ukrajna szuverenitását. "Sajnos napról napra kisebb az esély, hogy Vlagyimir Putyin ezt az utat válassza" - állapítja meg a lap, amely szerint az orosz elnök furcsa mód azt tűzte ki célul, hogy visszaszorítja a NATO-t Kelet-Európában, miközben tetteivel éppen azt éri el, hogy a keleti-európai országok, köztük immár Ukrajna is a NATO-tagság jelentette védelemre vágyjanak.

"A szövetség szerepét éveken át kétségek övezték. Putyin érdeme, hogy létezése új értelmet nyert" - szögezi le szerkesztőségi cikke végén a Financial Times európai kiadása.

Gölöncsér Miklós

Kezdődik az iskola! - A fegyelemről értekezünk

A cikk első része rövid áttekintést ad az iskolai fegyelmezés hazai és nemzetközi történetéről, majd bemutatja, hogy milyen szemlélet és konkrét gyakorlat uralkodik ma ezen a téren. A szerző jól érzékelteti, hogy a fegyelemről való gondolkodás, illetve a fegyelmezetlenség kultúra- és társadalomfüggő. A tanulmány bemutat néhány angol vizsgálatot, amelyek a fegyelemsértések típusaival, illetve okaival foglalkoznak.

Fegyelem és fegyelmezetlenség az iskolákban régen és ma

Jellemző kép a régi iskolákból: a gyerekek fegyelmezetten ülnek a padsorokban, és odaadó figyelemmel hallgatják a tanárt. Akkoriban már a puszta közbeszólás is rendbontásnak, fegyelmezetlenségnek számított. Ugyanis a vétkes két helytelen dolgot is elkövetett: egyrészt nem adta meg az elvárt, feltétel nélküli tiszteletet a tanárnak, másrészt zavarta az osztálytermi munkát. Ilyen és ehhez hasonló tanulói reakciókra az oktatás folyamán mindig lehetett számítani, amit a fegyelmezés alkalmazása tanúsít. A neveléstörténeti adatok szerint ez a gyakorlat nem egy esetben nagyon súlyos, kifejezetten durva nevelői magatartást takar.

Már az ókori Egyiptomból fennmaradt rajzok megörökítették a tanulót kemény testi fenyítésben részesítő nevelő figuráját, és hasonló emlékeket őriznek a neveléssel kapcsolatos régi kínai és görög (főleg a spártai) dokumentumok is. A szigorú fegyelmezés eszközeit aztán a kora középkori egyház is átvette; Szent Benedek pápa például a következőket írta: „…ha a gyermekek valami hibát tesznek, … ne legyen helye semmiféle késedelmeknek, hanem … ingre vetkőzőben verjétek meg őket hajlékony és sima fűzfavesszővel.” A lovagkor sem bánt kesztyűs kézzel a gyerekekkel; a fiúk nevelési programjaiban különösen komoly szerep jutott a „féken tartásnak” és az ehhez megfelelő eszközöket biztosító verésnek is. Sőt a súlyos testi fenyítés gyakorlata további évszázadokon és földrészeken át megtartotta hadállásait: az 1600-as évek amerikai iskoláiról is feljegyezték, hogy akkoriban az iskolamester tulajdonképpen sokkal több időt töltött a gyerekek ide-oda sorakoztatásával – azaz a fegyelmezett viselkedés gyakoroltatásával –, mint azzal, hogy – mondjuk – megtanítsa őket olvasni. Még a 19. században is olyannyira elfogadott volt – Amerikában is! – a testi fenyítés, hogy például San Diego iskoláiban minden fegyelmi vétekhez következetesen ugyanaz a büntetés társult; vagyis a káromkodás nyolc, a lányok molesztálása tíz, az iskola épületében való kártyázás ugyancsak tíz, a hazudozás pedig minden feltárt esetben hét korbácsütést vont maga után. S a 20. század végén még mindig 27 amerikai államban nem volt érvényben olyan rendelkezés, amely megtiltotta volna a fegyelmezés ürügyén alkalmazott súlyos testi fenyítést! Természetesen nem csak Amerikában történtek ilyen túlkapások; Rotterdami Erasmus Európáról, főleg a saját hazájáról is kénytelen volt megállapítani, hogy korának iskoláiban a fegyelmezés helyenként szörnyű túlkapásokhoz vezetett. A magyar Pázmány Péter is úgy ítélte meg, hogy szükség esetén elő kell venni a vesszőzés és az ütlegelés nyújtotta „nevelési” eszközöket, ami valljuk be, hosszútávon nem céltalan, ha a helyén van.

A pápa által javasolt fűzfavesszőt időközben felváltó nádpálcát mindmáig sok helyütt alkalmazzák az iskolákban. Szingapúrban és Kenyában például ez biztosan így van, hiszen mi más lenne a magyarázat arra, hogy nemrégiben mindkét országban szakmai viták során elemezték, vajon mennyire alkalmas a verés az iskolai fegyelemsértés okozta problémák orvoslására. Bár azt konkrétan nem tudjuk, hogy a mai Kínában milyen eszközöket használnak a fegyelmezésre az iskolákban (az átlagosan hetvenes létszámú osztályközösségekben nyilván jelentkeznek ilyen igények), egy nemrégiben kiadott pedagógiai kézikönyv arról számol be, hogy mivel a kínai iskolákban a tanároknak ma is abszolút hatalmuk van, a minimális engedetlenséget, de még a rossz tanulmányi teljesítményt is keményen büntetik. Nepalban már létrehoztak egy olyan intézményt, amely a szigorú fegyelmezőeszközök okozta testi-lelki sérüléseket igyekszik gyógyítani, a szakmai médiában pedig kampányt indítottak a „Fegyelmezz méltósággal!” program jegyében.

A brit, nemkülönben a skóciai iskolák oktató-nevelő munkáját zavaró súlyos fegyelmezési problémák helytelen megoldásait könyvek és filmek is rendre leleplezték. Ennek köszönhetően-e vagy sem, mindenesetre az 1986-ban elfogadott új oktatási törvény egyszer s mindenkorra megtiltotta az Egyesült Királyság intézményeiben a testi fenyítés alkalmazását. Az effajta durvaságok azonban, úgy tűnik, átterjedtek a brit gyarmatbirodalom iskoláira is; Malajziában például még néhány éve is tanárai olyan súlyosan bántalmaztak egy tízéves kislányt, hogy akkoriban a helyi és a nemzetközi sajtó heteken át ezzel foglalkozott.

Mindeközben – azaz mindennek ellenére – a pedagógusszakma folyamatosan megpróbált valamiképpen fellépni a fegyelmezés során alkalmazott testi fenyítés és az egyéb túlkapások ellen. Ez a csata tulajdonképpen már Comeniusszal megkezdődött, és folytatódott – többek közt – a filozófus Locke, a vallásalapító Luther, a felvilágosult Rousseau, az iskolaalapító Montessori munkásságával. Ők és társaik, valamint követőik ugyanis következetesen azt hangoztatták, hogy az iskolákban a testi fenyítésre alapozott megzabolázás nem lehet a kívánatos tanulói magatartás és a megfelelő nevelői hatékonyság elérésének adekvát eszköze még akkor sem, ha átmenetileg eredményesnek bizonyul is. Inkább pedagógiai módszerekkel kellene elérni a tanár és a tanuló hatékony iskolai munkájához szükséges fegyelmet. A fentebb említett példák azonban azt mutatják, hogy ezek a szakmai viták évszázadokig elhúzódtak, sőt a II. világháborút és a gyarmatbirodalmak feloszlását követő évtizedekben, különösképp a hatvanas évek után megindult iskoláztatási expanziónak, valamint a közvélemény és a média növekvő érdeklődésének tulajdoníthatóan a fegyelem és a fegyelmezés kérdései minden korábbinál erősebben bekerültek a laikus közvélemény, némely esetben kifejezetten a politika látókörébe is. Nem beszélve arról, hogy a fegyelem témája a diktatórikus politika számára rendszerint remek ürügyet kínált és kínál arra is, hogy valamiképpen hozzájáruljon egy adott csoport érdekeinek érvényesítéséhez; elég, ha csak a szovjet pedagógia közösségcentrikusságának megannyi – a fegyelmezés gyakorlatában is érvényesülő – következményére gondolunk. Az ilyen helyzet ugyanis többnyire együtt járt a fegyelmezés durva és kevésbé durva eszközeivel kapcsolatos érvek és ellenérvek egymásnak feszülésével is, s a vitából rendszerint az a személy, illetve irányzat került ki győztesen, amelyik mögött politikai eszközök is álltak.

Miközben a szemben álló felek számára gyakran még az sem volt teljesen egyértelmű, hogy ki miként is értelmezi a fegyelem fogalmát.

A fegyelem változásai

A fegyelem – így természetesen az iskolai fegyelem is – mindig az adott társadalmi rendszer, az adott szűkebb és tágabb közösség kultúrájának része. Olyan érték- és normarendszert jelenít meg, amelynek befolyása van az egész oktatási rendszerre és az egyes tanulók magatartására is. Ez is tehát egyfajta kapcsolatot jelenít meg a társadalom és az iskola között – magyarázza a szakember –, a fegyelem hiánya ily módon akár az egyén és környezete közötti helytelen tranzakciók következményeként, veleszületetten vagy szándékosan rossz társadalmi adaptációként is értékelhető. Mégis mindmáig bizonyos zavar tapasztalható a fegyelem szó etimológiája körül; a szó ugyanis egyrészt a viselkedés külső kontrollálását, illetve a belső kontroll kifejlesztésének készségét jelenti. Más értelmezés szerint viszont a fegyelem (főleg a fegyelmezés) kifejezés valamiképpen a büntetés szinonimájaként is értelmezendő. Ez az álláspont ugyanakkor a fegyelemre nemcsak az iskolai tanulás méltányos feltételeként tekint, hanem egyszersmind megfogalmazza annak életkorfüggőségét is, mondván: „ami fegyelem az egyik életkor számára, az elképzelhetetlenné válik egy következő időszakban”.

Az évszázados tapasztalatok azt is mutatják, hogy a tanulói fegyelmezetlenség megnyilvánulásai közt is különbséget lehet és kell tenni, mert ezek a jelenségek érinthetik a megtanulandó ismereteket, illetve az iskola szociális miliőjét egyaránt. Ugyanakkor az eredeti latin kifejezés, a disciplina tulajdonképpen egyszerre jelen tanítást és tanulást, vagyis tágabb értelemben olyan gyakorlatot, amely sort keríthet a társadalom vagy a szülők által kijelölt szabályok ellen elkövetett vétkek kijavítására, ezek büntetésére vagy az elkövető jellemének az elvárások szerinti átalakítására is. A kifejezés latin eredetére utal vissza az az előbbi megállapítás is, amely különbséget tesz a tanulónak az elméleti tananyaggal kapcsolatos, illetve a szociális környezet iránti viselkedésének minősítése között; eszerint pedig az iskolai fegyelemszegés esetei vonatkozhatnak az ismeretek megszerzésének módozataira vagy az ottani szociális viszonylatokra egyaránt. (Az első esetben azonban – legalábbis Comenius szerint – a fegyelmezés eszközei tulajdonképpen nem is lehetnének bevethetők, mert a „Fegyelmezést nem annyira tanulmányi okok miatt kell alkalmazni [hiszen a tanulás helyes módszerrel nyújtva gyönyörűséget és az emberi értelem boldogságát jelenti], hanem erkölcsi kihágás miatt”: ezzel pedig megjelenik a fegyelem témakörének újabb eleme, a mindenkori erkölcs problémája is; jelen gondolatmenetünk során azonban ennek különféle vonatkozásait nem érintjük.)

A fegyelem hiánya tehát a tanárok szerint – hogy maradjunk továbbra is az iskolánál – olyan tanulói magatartást idéz elő, amely akár az udvariatlan, a durva vagy a helytelen kifejezésekkel is jellemezhető. De a tanórai beszélgetésen, a nem figyelésen és a közbekiabálásokon kívül sokan az iskolai fegyelmezetlenség körébe sorolják még a tanárokkal és társakkal kapcsolatos erőszak, a lopás, a tárgyakat-eszközöket veszélyeztető vandalizmus megannyi jelenségét is. Innen pedig már csupán egyetlen lépés a fegyelem-fegyelmezetlenség problémáit relativizálni, jelen esetben a középosztály elvárásai és bizonyos tanulói csoportok kulturális normái közötti eltérésekre redukálni. Holott sokkal fontosabb lenne azt észrevenni, hogy a fegyelmi problémák elsősorban olyan komplex viselkedésmintákban öltenek testet, amelyek sok szinten és sokféleképpen jellemzőek a tanulókra: olyannyira, hogy bizonyos személyiségjegyek – agresszív késztetések vagy a helytelen szociális jártasságok hiánya – várhatóan és prognosztizálhatóan sokkal gyakrabban okoznak bizonyos gyerekek magatartásában problémákat, mint másokéban.

A nehézséget tehát az okozza, hogy a fegyelmezetlenség bármely megnyilvánulása megzavarja a tanítás menetét, ezért a fegyelmet – különösen a tantermi munka során – fenn kell tartani; ehhez pedig különféle betartandó előírásokra, érvényesítendő szabályokra van szükség. Ezeknek az előírásoknak pedig összefüggő rendszert kell alkotniuk: ez a rendszer testesíti meg ugyanis az egyes iskola – de egy egész oktatási rendszer – fegyelmezéspolitikáját is. Egy ilyen rendszer azonban nem épülhet pusztán a vezetői tekintélyre (legyen az akár az éppen a tanteremben lévő tanár vagy az intézmény rettegett igazgatója is), sem pedig az attól való függőségre, a résztvevők aktivitása nélkül ugyanis hamar működésképtelenné válhat. A fegyelmezési eljárás során tehát érdemesebb inkább a tanulók motiválására építeni, akár az értékközpontú, akár az erőfeszítés-központú motivációs légkör megteremtése a pedagógiai cél, mindenekelőtt azonban az adott szabályokat kell világossá, érthetővé és tudatossá tenni a tanulók számára. Nem véletlen – természetesen – a megfelelő iskolai fegyelem kialakításának feltételeivel kapcsolatban az intézményi légkör kifejezés használata sem; a kedvező légkör megfogalmazást viszont akár helyettesíthetnénk a pozitív tanulási környezet megteremtésének szükségességével is. Annál inkább így van ez, mivel vannak olyan kutatási eredmények, amelyek rámutatnak arra: a sikeres fegyelmezési eljárás tulajdonképpen egy rövidnek egyáltalán nem mondható, ráadásul igencsak bonyolult négytényezős folyamat, amely a következő, egymástól jól elkülöníthető fázisokat jeleníti meg:

• az iskolában a fegyelemmel kapcsolatos előírások és szankciók nem mereven kényszerítő, mindenre egyformán érvényes formában vannak jelen;
• a fegyelemmel kapcsolatos előírások és szankciók mindenki számára – azaz a tantestület és a diákok számára is – világosan értelmezhetők;
• mindenki megérti, hogy a másik tanuló elvárásai különböznek a saját elvárásaitól;
• mindenki tisztában van azzal, hogy rendelkezik a fegyelem megtartásához szükséges készségekkel.

A fázisok egymásra épülésének sorrendjéből így könnyen érthetővé válik: e folyamatban is – akárcsak annyi másban a nevelés során – igazi eredményt kizárólag a tanuló sajátosságainak figyelembevételétől lehet várni; ez az állítás pedig igencsak eltér a fegyelem fogalmának hagyományos értelmezésétől. A fegyelem tradicionális felfogása ugyanis hajlamos az oktatás rendjének biztosítása érdekében akár ötlettelen, oda nem illő és kivitelezhetetlen eszközöket is igénybe venni, miközben egyre nyilvánvalóbb: a jó megoldásra való rátalálást csak a gyermekközpontú megközelítés érvényesítése hozhatja meg. A hatalomra és erőfölényre alapozó fegyelem helyett tehát a szeretetorientált fegyelem légkörét kell – az iskolában is – megteremteni.

A fegyelem kérdései a tudományos vizsgálatok célkeresztjében

Az utóbbi évtizedekben – mint már jeleztem – nemcsak a fegyelem, még inkább a helytelen tanulói magatartás iránti közérdeklődés növekedett meg, hanem a témára irányuló megkülönböztetett figyelem komoly tudományos apparátust is megmozgatott. Különösen az angolszász kutatók szenteltek kiemelt figyelmet a fegyelmezés kérdéseinek, mégpedig mindezt nemegyszer a kormányok, a civil szervezetek és a médiumok komoly anyagi hozzájárulásával tették. (A brit munkáspárti kormány például csak 2001-ben 131 millió fontot fordított a fegyelmezéssel kapcsolatos pedagógiai kutatások finanszírozására!)

Az egyik korábban is hivatkozott közlemény szerzői például több mint 4000 brit általános és középiskolás kérdőíves vizsgálatának tanulságait vették alapul következtetéseikhez; ez esetben a kutatók különösen nagy figyelmet fordítottak azokra a helyzetekre, amelyek azt szemléltették: egyértelműen az iskolákban tapasztalható helytelen tanulói viselkedés tehető felelőssé a tanárok oly sokat emlegetett súlyos stresszterheléséért. A tavalyi évben pedig egy igen nagy volumenű skóciai kutatás eredményei borzolták – különösen Nagy-Britanniában – a kedélyeket, természetesen nem pusztán az iskolák fegyelmi helyzetének bemutatásával – az ugyanis már minden érdekelt fórumon közismert volt –, sokkal inkább azzal, hogy ebben a vizsgálatban is annak szemléltetésére helyezték a hangsúlyt: milyen érzéseket indukálnak a bemutatott jelenségek a tanárokban, milyen hatással vannak szakmai távlataikra stb. A felmérésnek az a része is sokakat meglepett, melyben ráirányították a figyelmet a fegyelmi helyzet egyedi értékelésének szükségességére. Kiderült ugyanis, hogy ugyanannak az intézménynek a megítélésében is igen nagy különbségek mutatkoztak, mégpedig egyértelműen a tanárok személyisége és attitűdje függvényében. Írországban viszont az ottani „tanári szövetség” vette kézbe a fegyelem kérdéseivel való foglalkozást; ők pedig kifejezetten a diákjogok szemszögéből közelítettek a problémához, és kijelentették: a tanulói kisebbség fegyelmezetlensége sérti a többiek pozitív tanulási környezethez való jogát. Ennek következtében az 1998-as oktatási törvény előírásai már kötelezték az iskolákat a megfelelő tanulási környezet biztosítására, majd négy évvel ezután – ugyanennek a szándéknak a jegyében – létrehozták a tanulói ombudsman írországi intézményét is. Az amerikai Florida államban pedig a kilencvenes évek óta az ottani Iskolapszichológusok Egyesülete követi figyelemmel az oktatási intézmények fegyelmi helyzetét; jellemző módon még mindig azt tekintve legfontosabb feladatuknak, hogy a pedagógusok számára a testi fenyítéseket kiváltandó korszerű, alternatív megoldásokat – a szociális készségek fejlesztésének, a kortársi mediációnak, a pozitív viselkedés támogatásának lehetőségeit – kínáljanak.

A fegyelem kérdései természetesen a szakemberek nemzetközi összejövetelein is rendre szóba kerülnek. A modern iskolák kérdéseivel foglalkozó kongresszusok egyikén például – a hatvanas évek közepén – Célestin Freinet saját tapasztalatai alapján arról beszélt: változtatni kellene végre azon a felfogáson, hogy a fegyelem kizárólag egy-egy adott személy egyedi jellegzetessége lenne. Észre kellene már venniük a pedagógusoknak azt is – magyarázta –, hogy az iskolában tanúsított viselkedés elemei – akár megfelelnek az előírásoknak, akár nem – sokféleképpen kapcsolódnak az iskolán kívüli környezethez. Tehát a fegyelem problémáinak megoldására sem lehet a társadalom problémáinak áttekintése nélkül vállalkozni. Indiában is hasonló következtetésre jutottak a szakemberek; azaz különféle felméréseknek köszönhetően ők is megállapították az összefüggéseket az iskola mindenkori szociális pozíciója és a rá jellemző fegyelmi helyzet között.

De – mint jeleztem – a fegyelem kérdései a közgondolkodás világában is jelen vannak; nem csodálkozhatunk tehát azon sem, hogy a BBC esztendők óta következetesen foglalkozik a fegyelem-fegyelmezetlenség témájával (sőt saját hatáskörben vizsgálatokat is elvégeztetett), mint ahogy ugyanez az érdeklődés tapasztalható a világban a nyomtatott és az elektronikus sajtó legkülönfélébb fórumainál is. Az interaktív lehetőségeknek köszönhetően pedig a hozzászólásokban nyomon lehet követni az olvasók naponkénti személyes tapasztalatait és az ezek nyomán megfogalmazódó véleményeket is.

Az iskolai fegyelem általános problémáinak feltárása során egyébként a különböző intézmények és szakemberek egy-egy külön témára fokozottan is odafigyelnek. Brit vizsgálatok például súlyos fegyelemsértésként értékelik az iskolákból való igazolatlan hiányzás eseteit: számításaik szerint ez az egyetlen fegyelmi vétség naponta ötvenezer alsó- és középfokú iskolába járó tanulót érint. Ott fogalmazták meg leghatározottabban azt a – szinte már társadalmi méretűvé váló – problémát is, amelyet a fegyelmi vétségekre hivatalos válaszként adott iskolai kizárások szaporodó gyakorisága okoz; fel is hívták az érintetteket arra, változtassanak ezen az egész társadalomra nézve veszélyes következményeket hordozó gyakorlaton. Ugyancsak a szigetországban tartják nagyon súlyos jelenségnek a fegyelmi vétségek utóbbi időben tapasztalható „kollektivizálódását”, azaz azt a jelenséget, hogy – például a tavalyi év során – a viselkedési előírások legsúlyosabb megszegőinek már több mint húsz százaléka bandákban követte el tettét.

Mások leginkább az iskolákban elhatalmasodó nyílt erőszak jelenségei és következményei miatt aggódnak. Ez, persze, nemcsak a pedagógia, hanem a művészet – és természetesen a média – képviselőiről is elmondható: jó példa rá Michael Moor 2003-ban Oscar-díjjal kitüntetett filmje is. Az agresszivitás naponta tapasztalható növekedése az intézményekben pedig újabb és újabb szempontokat is bekapcsol a vizsgálódásba; s ezen a téren az utóbbi egy-másfél évtizedben egyre határozottabban szót kér a biopszichológia is. Mégpedig a magatartási problémák biológiai, pontosabban genetikai, illetve hormonális alapjainak a keresésével. Ennek eredményeképp az irányzat követői nemcsak azt állapítják meg, hogy a gyermek- és serdülőkori agresszivitás többnyire a fiúkra jellemző, hanem ennek okai mögött – egyebek között – kimutatják a fiúk szervezetében lévő, a lányokénál általában magasabb tesztoszteron- és alacsonyabb kortizonszintet, a jobb félteke náluk tapasztalható dominanciáját vagy éppen a központi idegrendszernek a lányokéhoz képest alacsonyabb szintű érettségének jellegzetességeit. Ezek a vizsgálati adatok pedig ugyancsak arra hívják fel a figyelmet, hogy az aktuális magatartás megítélésében is mindig az adott személy és az adott helyzet sajátosságaiból kell kiindulni, és csak ennek alapján lehet megtalálni a probléma leghatékonyabb kezelését ígérő korrekciós módszereket is. Egyre többen ismerik fel az iskolai pszichoterror (zaklatás, mobbing, bullying) terjedésének veszélyeit is, látva, hogy ezek nemcsak a szociális klímát mérgezik, hanem a tanulók testi-lelki egészségét is károsítják. S mindezek – sok egyébbel együtt – természetesen a tanulás hatékonyságát, eredményességét is veszélyeztetik.

Mit lehet tenni?

A válasz egyértelmű: minden létező eszközzel a tanulók viselkedésének helyes irányban történő befolyásolására kell törekedni. Világszerte ezért indult mostanában annyi viselkedésjavító program az iskolákban; ezért jelenik meg a tanárok számára annyi, fegyelmezési technikákat ismertető kézikönyv; ezért foglalkoznak a fegyelmezés témáival a pszichológusok, a továbbképzési programok szervezői, az oktatási hatóságok és a média képviselői is. Van, ahol a jó szándék és a szakmaiság mellé komoly pénzügyi forrásokat is hozzárendelnek – szó volt már például a brit munkáspárti kormány által e célra biztosított 131 millió fontnyi összegről. De érdemes ugyanitt megemlíteni Dél-Korea példáját is, ahol a kormány által nyújtott speciális – és természetesen nagy összegű – pénzügyi támogatás célja kizárólag az intézmények támogató tanulmányi környezetének kialakítása, valamint a tanárok ez irányú felkészítésének biztosítása volt.

Malaysiában – 1999-ben – a kormány kötelezte az oktatási minisztériumot a korszerű fegyelmezéspolitika kidolgozására, Nigériában viszont ezt a feladatot a regionális oktatási hatóságokra bízták. De szükség esetén az OECD vagy éppen az UNESCO szakemberei, rendezvényei és szakosított intézményei is tettek és tesznek szakmai javaslatokat. S mind gyakrabban hangzik el, hogy minden intézménynek szüksége van a saját maga által kidolgozott viselkedési kódrendszerre, melyet – egyfajta kölcsönös megállapodás formájában – a tanulókkal is el kellene fogadtatniuk. De egyre több felől hallani olyan ajánlásokat is, amelyek a fegyelem javítása érdekében a tanulók morális nevelésének, erkölcsi fejlesztésének iskolai erősítését szorgalmazzák (ezek a vélemények többnyire Kohlberg elméletének az erkölcs fejlődésének egymásra épülő fázisaival kapcsolatos állításait veszik alapul, s megfogadásuk értelemszerűen az iskolai curriculum módosítását is igényelné. Akkor is, ha ez a téma önálló tantárgyként (etikai vagy viselkedéskultúra-stúdiumok formájában) vagy interdiszciplináris tananyagként kapna szerepet az oktatásban-nevelésben. Erre is, arra is van példa a nemzetközi gyakorlatban; hatékonyságukról azonban nem találtam adatokat.

Szó esik különféle segítő személyek és közösségek bevonásáról is; azaz a fegyelmezés feladatait is magukra vállaló kortársi segítők igénybevételéről (és természetesen az ehhez szükséges), felkészítéséről, egyházi és civil szervezetek képviselőinek és a tanulók családjának intenzívebb közreműködéséről is. Ezzel pedig az iskola ismét eljutott oda, ahonnan a pedagógiai gondolkodás korábban elindult, hogy tulajdonképpen a helyes tanulói viselkedés elemeit elsősorban otthon, a családban lehet és kell elsajátítani; az iskola legfeljebb – az aktuális igények szerint – megerősítheti, módosíthatja azokat. Vagyis mindenekelőtt meg kell találni azokat az eszközöket és formákat, amelyek alkalmassá teszik a családot szocializációs hivatásának hatékony betöltésére, ezáltal az iskola közösségi feladataiban való eredményes részvételre is. Ez pedig igencsak túlnő az iskola feladatain.

Bíró Dalma - Várhegyi Kálmán - Mihály Ildikó összeállítása

Litvánia belép a háborúba Oroszország ellen - hazánk is érintett lehet

Dalia Grybauskaitė litván elnök az EU csúcstalálkozójára érkezve bejelentette, hogy Oroszország gyakorlatilag háborúban áll Ukrajnával, Ukrajna pedig "Európa egészét védelmezi ezzel a háborúval". Az elnökasszony erre hivatkozva elkezdte kifejteni, hogy a NATO-tól "többet kell elvárni" Ukrajnával kapcsolatban. Monológja végén pedig arra a következtetésre jutott, hogy "szükségessé vált, hogy a NATO katonai támogatást biztosítson és annyi szankciót iktasson be, amennyit csak lehet" Oroszország ellen.

Az ITAR-TASS hírügynökség szerint Grybauskaitė bejelentette, hogy Litvánia készen áll Ukrajna oldalán harcolni Oroszország ellen. "Oroszország gyakorlatilag háborúban áll Ukrajnával. Mivel az ország közelebb akar kerülni az Európai Unióhoz, Ukrajna egész Európáért vívja ezt a háborút, emiatt Litvánia készen áll, hogy segítsen megvívni ezt a háborút Oroszország ellen."

Az elnökasszony tovább is fokozta mondandóját, és bejelentette, hogy "Oroszország nyíltan háborút visel egy ország ellen, ami közelebb akar kerülni Európához, vagyis gyakorlatilag háborúban áll Európával." A Reuters hírügynökség szintén ugyanezt közölte le, tehát egyértelműen nem félrefordításról vagy a felszólalás helytelen értelmezéséről van szó.

Most, hogy a litván államfő szerint Európa háborúban áll Oroszországgal, igencsak égetővé válik a kérdés, hogy miért küld a Magyar Honvédség harcoló alakulatot Litvániába "határvédelmi feladatokra". Kíváncsian várjuk a HM magyarázatát ezügyben, mert hiányos információk alapján akár azt a következtetést is le lehet vonni, hogy az Orbán-kormány háborúba viszi az országot Oroszország ellen.

http://www.hidfo.net/2014/08/31/litvania-belep-haboruba-oroszorszag-ellen-hazank-erintett-lehet

Egy zajos vasárnap délután Újoroszországban

A donyecki repülőtér szinte “kezdektől fogva” körbezárt, kimondottan fasisztoid lelkületű hordáit fölöttébb kellemetlen meglepetés érte ma délután.

A kellemes vasárnapi – ebéd utáni sziesztát – már régóta nem tapasztalt valcmanista – jarosista – szvobodista – pribékekre ebéd után olyan gránátzáport zúditott a DNR tüzérsége, hogy olyanhoz foghatót a legújabb kori európai hadtörténet még nem látott.

Jelentések szerint az egész repülőtér lángol és omladozik. A várost eddig a repülőtérről lövő latortüzérség a meginditott támadás óta egyetlen lövést sem volt képes leadni. A DNR sajtószolgálata magyar idő szerint este hét óráig – tudtunk szerint – nem adott ki az esettel kapcsolatos közleményt, ám megfigyelők úgy gondolják, hogy megkezdődött a donyecki repülőtérről a fasiszta szemét kitakaritása.

Kissé váratlan eset zavarta meg délután a Mariupolt körbezárva tartó miliciák vasárnapi ejtőzését. Álmukban sem merték volna gondolni, hogy Nyalókakirály “haditengerészete”…

Pedig megtörtént az elképzelhetetlen. Két füstölgő ukrán dereglye közelitette meg az Azovi – tengeren a Mariupoltól északra fekvő partszakaszt, és valamiféle durrogó alkalmatosságokkal mintha lövöldöztek volna a part irányába. Kárt ugyan semmiben nem tettek, de a békés ebéd utáni szunyókálást megzavarták.

A meglepett milicisták szó szerint leesett állakkal bámulták a jelenséget. Többen is fölháborodtak a nagyfokú udvariatlanság miatt! Mignem egy sorozatvető üteg észbe nem kapott, és véget nem vetett a csendháboritásnak. A figyelők a sortűz leadását követően már csak egyetlen füstcsikot láttak a tengeren, de az jóval nagyobb volt, mint az előző kettő összesen. A vasárnap délutáni sziesztából fölriadt milicisták csak találgatnak, hogy mi lett a sorsa Nyalókakirály tengeri különitményének?

Egy érdekesség: az amerikai Foreign Policy nevű katonai magazinban ma megjelent irás szerint Donbasszban a Népköztársaságok fegyveres erői FASISZTA ÉS NEONÁCI HORDÁK ELLEN HARCOLNAK!

Korábban a “The Daily Telegraph” brit napilap közölt hasonló tartalmú megállapitást Tom Parfitt tollából, aki arra a következtetésre jutott, hogy az EU-nak illő lenne beleborzadni a gondolatba, hogy Kijev miféle újfasiszta latorbandákat szabaditott a Délkelet-ukrajnai térségre. Példaként az “AZOV” gyilokhordát, és annak szimbólum és eszmerendszerét emlitette meg, mint egyébként fizikailag is megsemmisitendőt.

http://balrad.wordpress.com/2014/08/31/egy-zajos-vasarnap-delutan-ujoroszorszagban/

A donyecki népfelkelőknek kifizetődő volt a vasárnapi ebéd utáni szieszta helyett inkább “zajongani”!

Este – ottani idő szerint – háromnegyed nyolcra a donyecki repülőtéret elfoglalták a DNR erői.

Részletes tájékoztatást ma délelőttre igérnek az akcióról, ám az már most biztos, hogy az ET új elnöke – a lengyel Tusk – könnyen magyarázkodásra kényszerülhet a reptéren szó szerint kiöntött honfitársai miatt.

Egy eddig még nem számszerűsitett lengyel bérgyilkoshorda ugyanis egy földbe ásott bunkerben lapult meg. Egy hatalmas viztározó közvetlen szomszédságában. Elég volt csupán egy jól irányzott RPG-gránát. Tucatnyi lengyel bérgyilkos – a jelentés szerint – nem tudott úszni! A többi prüszkölve a felszinre jutott, és megadta magát. Meg a többi valcmanista is. Már akik túlélték a tegnapi vasárnap délutánt.

http://balrad.wordpress.com/2014/09/01/felseg-a-donyecki-repteret-is-buktuk/

Jaros jobbszektoros neonáci hordája “legkiválóbb egyedei” elfüstöltek Sztarobesevonál.

Feladatuk az lett volna, hogy a katlanba bezárt valcmanista nemzeti gárdisták (dnyepropetrovszki 93. gépesitett brigád) fogságba esését (a kapitulációt) megakadályozzák.

Azzal nem számoltak a neonáci fenevadak, hogy a népköztársaságiak 93-asok köré vont gyűrűje kettős. Szépen be is engedték a büszke jarosista bűnbandát.

Onnantól kezdve két irányból apritotta őket egymással karoltve a népfelkelők és a nemzeti gárda.

A 350 egyedet számláló fasiszta hordából mindössze húsz keretlegény, és három gruppenführer élte túl a “bulit”!

A sztarobesevoi tömeges neonáci pusztulás miatt Tyahnyibok és Jaros kórusban zokognak a veszteség miatt! (Ne feledjük: MOST SEM HARCOLNI MENT A JAROSISTA FASISZTA HORDA!)

Helyzetjelentés a frontról - a déli ukrán hadsereg összeomlott

Négy jelentős hadszíntér alakult ki az új oroszországi (kelet-ukrajnai) térségben. A hadsereg mind a négy helyen elvesztette a kezdeményező helyzetét. A négy helyszín:

- Luganszktól északra és a határ vonala

- Debalcevo területe - Luganszk és Donyeck között

- Donyeck külvárosai, Iljovanszk (a várostól dél-keletre a volt ukrán offenzíva) és a város észak-nyugati régiója

- A déli milícia offenzíva és az Azovi tenger partja

Luganszk:

Luganszk északi felén a város előfalvait teljesen megtisztították az ukrán hadsereg elemeitől. Luganszk északi oldalán a leglényegesebb fordulat, a milícia északon is offenzívába kezdett. A határ mentén diverzáns egységek haladnak észak felé, egészen a derkuli kiszögelésig. Itt egy ukrán határterület beékelődött az Oroszországi Föderáció területbe, mint egy félsziget. Ezen a területen már több összecsapás volt, amelyek most erősödtek. Az offenzíva másik eleme a H21-es autópálya mentén előrenyomulni és azt megtisztítani. Itt nagyjából 30 kilométert haladtak előre. Ha az ukránok nem vonulnak vissza, akkor a derkuli kiszögelés, és a H21 autópálya közé szorulnak, ahol pillanatokon belül újabb katlanban találják magukat. A leglényegesebb elem azonban az offenzíva hegye, amely Luganszktól több mint 50 kilométert nyomult előre Szeverodonyeckig. Az offenzíva elérte a várost, de eközben déli irányba a debalcevói hadszíntér felé is szélesítik az éket, valamint feltételezhető, hogy ebbe az irányba be akarják keríteni a Debancevóban harcoló ukrán alakulatokat.

Debalcevó területe:

Debalcevó területe volt az ukrán támadás legjobban felszerelt és megerősített pontja. Innen kiindulva akarta az ukrán hadsereg elvágni egymástól Luganszkot és Donyecket. Az ukrán terv mindenképpen nagy volumenű lépés lett volna. A terv jó volt, és kezdetben nagy sikereket is értek el. A milícia azonban sokkal jobban taktikázott, mivel tisztában volt azokkal a tényekkel, amelyek az sikert biztosították számára. Először az, hogy a milícia sokkal jobban ellátott, nincs élelem- és vízhiány. Fegyverzete gyengébb, de az ukránoknak nincs helyismerete. Kihasználva minden lehetőséget, kisebb erőkkel is sikeresen tudták feltartóztatni az ellenséget. A milícia másik nagy erejét az adta, hogy a milicisták tisztában voltak vele, hogy jelentős erőket tartanak tartalékban, amelyekkel az ukrán hadsereg nem számolt, és amely nagyon nagy baj esetén bárhol bevethető. Az egész ukrán offenzíva alatt egyetlen hely volt, ahol tartalékot kellett sürgősen bevetni, ez pedig Krasznaja Lucs városa volt, hogy az ukránok ne tudják átvágni az utánpótlási útvonalat Donyeck felé.

Jelenleg a milícia offenzívájának egyik lényeges pontja Debalcevó körbekerítése. Mostanra a hadsereg minden kezdeményező helyzetét elvesztette, alakulatai elszakadtak egymástól. A Donyeck felé előrenyomuló alakulatukat leszorították az autópályáról keleti irányba, és mára katlanba zárták, elszakítva Debalcevótól is. Gorlovka felől a milícia előrenyomult és tegnapra elérte a Debalcevótól nyugatra fekvő víztározót, nagyjából 3 kilométerre vannak az M03 autópályától. Ugyanitt a Szavarodonyeck irányába előre törő alakulatok az ék kiszélesítésére elindultak dél felé, és ezt a milícia alakulatot kb 10 kilométerre megközelítették az autópálya északi oldalán. Amint összezárnak és lezárják az autópályát, a debalcevói alakulatok sorsa megpecsételődött. Ez ma vagy holnap bekövetkezik. Ha van egy csepp esze az ukránoknak, akkor sebesen kiürítik a várost, amíg lehet. Az egész ukrán művelet megakasztásában jelentős szerepe volt a "Szellem" milícia alakulatnak, amely mostanra a támadás fő egysége, és a Debalcevót Kraszaja Luccsal összekötő autópálya irányából a városig nyomta vissza az ukránokat hatalmas veszteségeket okozva. 

Donyeck külterületei

Donyeck előfalvai megtisztultak az ukrán hadsereg katonáitól. Minden irányban a milícia nyomult előre. Egyedül a város északi felén található reptér áll még ukrán ellenőrzés alatt, de a jelenlegi offenzíva hatására nemsokára messze kerül a frontvonalaktól, mélyen a milícia területén. Nyugati irányba több települést vonult előre a milícia. Marinka és Krasznogorivka területén nagyon sok ukrán harckocsit lőttek ki, illetve zsákmányoltak az elmúlt napokban. Nyugat felől biztosították Donyeck városát. Észak felé megerősítették az elmúlt hónapokban sokat szenvedett Gorlivka kisváros csapatait, amelyek észak felé Debalcevó elvágására indítottak offenzívát. Dél felől, ahonnan az ukrán csapatok átkarolni akartak harapófogóba fogva Donyecket, mára kis katlanokba zárt csoportokká váltak. Ilovajszka teljesen megtisztult, ahol tegnapra a milícia összegyűjtött minden elrejtőzött maradék katonát. A Sztarobecsevo mellett katlanba zárt 28. gépesített dandár egy éjszaka alatt 70 embert vesztett, és meghalt az egység parancsnoka is. Az egység további visszavonulást hajt végre, de ezzel csak a katlan mérete szűkül egyre kisebbre.

Déli offenzíva

A déli offenzíva a Donyecktől délre és az Azovi tenger közötti terültet. Ezen a fronton az ukrán hadsereg gyakorlatilag összeomlott, és széthullott. Az ukrán offenzíva maradékaképpen két nagyobb katlan alakult ki, az egyik Donyeck alatt Ilovajszka településtől délre, a másik az első katlan bejáratánál Metaliszt település központtal. Mindkét katlanban jelentősek az ukrán veszteségek, a katlanok mérete napról napra zsugorodik. A milícia jelenleg nagy ütemben halad előre az Azovi tenger partján. Tegnapelőtt teljesen bezárult a kör Marjupol körül. A milícia tovább nyomult előre nyugat felé a tenger partján Jalta kiindulási ponttal, valamint Szélesíteni igyekeznek a felszabadított területeket Donyeck és a tenger között.

Egyéb események

- Az elmúlt két napban a milícia két darab Tocsa-U ballisztikus rakétát zsákmányolt az ukránoktól, működőképes állapotban.

- Putyin elnök kérését tiszteletben tartva ma a donbasszi milícia folyosót nyitott Oroszország irányába az ukrán katonáknak. A hírek szerint nagyon sokan használták a lehetőséget. Járművekkel jutnak el a határig, majd ott mindent átadnak a milíciának. Rengeteg a sebesült. 200 fő letette a fegyvert a milícia előtt. Folyamatos a tárgyalás a megadásról. Az ukrán katonák szerint egy hete nincs élelmük, azt esznek, amit találnak. Ennek ellenére egy nagyobb csoport úgy tett, mintha a kijelölt folyosón akarna elvonulni, majd menekülésre fogták, és megpróbáltak kitörni. A hírek szerint nagyon sok halott lett a következménye, néhány járműnek és embernek sikerült csupán elmenekülni. Talán páran átjutnak a másik oldalra, és képesek lesznek megtenni a 30-40 kilométeres utat, de nem sok reményük lehet.

- A milícia ezen a területen sok teljesen jó állapotú tankot, közöttük több T64 Bulat harckocsit zsákmányolt. Ezen kívül lőszereket, ágyúkat, rakétavetőket, önjáró lövegeket BMP és BTR járműveket.

- Merényletet akartak elkövetni Alexander Zacsarcsenkó ellen, a Donbasszi Népi Köztársaság miniszterelnöke ellen. Az autó sofőrje könnyebben sérült, ő maga nem sebesült meg.

- Luganszkot olyan szinten sikerült tehermentesíteni, hogy elkezdett az élet a régi kerékvágásba visszatárni. Az emberek feljöttek a pincékből. Takarítják a várost, a romokat. Az iskola szeptemberben elindul, Luganszkban 2500 gyerek kezdi a tanévet. Donyeckben hónapok óta ez volt az első éjszaka, hogy nem nem voltak robbanások és lövöldözés. Luganszkban majd minden háztartásban van újra víz, javítják az elektromos hálózatot. A város előfalvainak házai 50%-ban megsemmisültek. Jelentős károkat szenvedtek a gyárak, ipari létesítmények.

http://www.hidfo.net/2014/08/31/helyzetjelentes-frontrol-deli-ukran-hadsereg-osszeomlott

Lukasenko gondoskodik a háborús károsultak megélhetéséről

Alexandr Lukasenko belorusz államfő kiadott egy rendeletet, ami engedélyezi, hogy az Ukrajnából kiszakadó területekről érkező menekültek igénybe vegyék a belorusz szociális hálót - a Donyecki és Luganszki Népi Köztársaságok háború miatt elmenekülni kényszerült lakosai ezentúl a belorusz állampolgárokkal azonos jogokat élveznek és ingyenesen igénybe vehetik a belorusz oktatási rendszert, orvosi ellátást és azon szociális juttatásokat, melyek az ország valamennyi állampolgárának járnak.

Az államfő rendelete lehetővé teszi, hogy a nyugati offenzíva során megsemmisített ukrán iskolák diákjai is gond nélkül folytassák tanulmányaikat Belorusszia területén, az ehhez szükséges dokumentumok, bizonyítványok bemutatása alól pedig átmenetileg mentességet kapnak. Lukasenko elnök rendelete alapján az Ukrajnából érkező diákok ingyenesen megkapnak minden tanszert, az állam gondoskodik az étkeztetésről és lakhatásról, valamint ingyenes utazási lehetőséget kapnak az iskolalátogatás megkönnyítéséhez.

Lukasenko elnök rendelete ezen felül előírja, hogy az Ukrajna területéről érkező menekültek mentességet kapnak a munkavállaláshoz szükséges regisztráció és minden egyéb hivatali procedúra alól, így azon ukrán állampolgárok, akiknek az otthona és megélhetése is a háború áldozatává vált, gond nélkül munkát vállalhatnak a határ túloldalán.

http://www.hidfo.net/2014/08/31/lukasenko-gondoskodik-haborus-karosultak-megelheteserol

Közeleg a csúcstalálkozó - NATO-ellenes tüntetések Walesben és Frankfurtban

Szeptember 4-5-én több mint 60 politikai és katonai vezető gyűlik össze a NATO Wales-ben tartott csúcstalálkozójára - a rendezvény lebonyolítását az ellentüntetők tömege fogja kísérni, előzetes becslések alapján több mint 20 ezer embert várnak a NATO-csúcs idejére szervezett ellentüntetésre, ahová nem csak Wales, de az Egyesült Királyság teljes területéről érkeznek tüntetők.

Newportban és Cardiff területén a rendőrség már most jelentős lépéseket tett az ellentüntetések ellehetetlenítésére, mivel a tömeg meg fogja közelíteni a csúcstalálkozó színhelyét is. A demonstráció résztvevői a NATO agresszív terjeszkedése ellen szólalnak majd fel, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a NATO globális viszonylatban felelős háborúk kirobbantásáért. Az Egyesült Királyság területéről eddig több mint tízezer rendőrt vontak össze a NATO-ellenes tüntetések megakadályozására. Newport és Cardiff területén már több mint egy kilométeres, barikád szerű kordont állítottak fel, jelezvén, hogy a nyugati politikai vezetők általános közutálatnak örvendenek és fizikai védelem nélkül nem járhatnak szabadon Európában.

Walesben megemelték a terrorellenes készültség szintjét, de láthatóan nem csak a helyieket zavarja a NATO csúcstalálkozó, Frankfurtban szintén tüntetések kezdődtek a NATO háborús gépezete ellen. A tüntetők "Állítsátok meg a fasizmust Donbásszban!", "Állítsátok meg a fasiszta NATO-t Ukrajnában" feliratú transzparensekkel vonultak fel előre be nem jelentett tüntetésen. A felvonulás Frankfurt központjából indult, és mintegy két óráig tartott. Frankfurtban az antifasiszta tüntetők Izrael gázai offenzívája ellen is felszólaltak.

http://www.hidfo.net/2014/08/31/kozeleg-csucstalalkozo-nato-ellenes-tuntetesek-walesben-es-frankfurtban

Nemzetközi körözés alá helyezték Orbán Viktor nagy barátját

Grúzia Ügyészsége kiadta a nemzetközi körözést a bukott államfő és háborús bűnös Mihail Szaakasvili ellen. A grúz TV-csatornák jelenleg napi szinten Szaakasvili ügyével foglakoznak; korábban a volt államfő büntetőügye miatt, majd a hazai körözés kiadása kapcsán, hétvégén pedig az Interpol vörös kódot adott ki Szaakasvili ügyében, ami arra kötelezi a tagállamok országainak bűnüldöző szerveit, hogy adjanak ki valamennyi rendelkezésükre álló információt a körözött személyről.

Az Interpol jelenleg Szaakasvili tartózkodási helyét igyekszik meghatározni. Csak idő kérdése, hogy ezügyben az Orbán-kormány is érintett legyen, ugyanis a HVG korábbi értesülései alapján az Orbán-adminisztráció segítene a háborús bűnös Szaakasvili bújtatásában. Orbán is atlantista, Szaakasvili is atlantista, így Orbán minden segítséget megad grúziai elvtársának, akit az Interpol körözése miatt Magyarországnak ki kellene adatnia. Emellett könnyen lehet, hogy az Orbán-kormány egyes tagjai értékes információkkal szolgálhatnának Szaakasvili tartózkodási helyéről.

A bukott grúz államfő emigrációban az illegitim Jacenjuk-kormány tanácsadójaként működött, majd a nemzetközi fejlemények miatt egyértelművé vált, hogy a kijevi kormány nem éli meg a tavaszt, így Szaakasvili menedék után kezdett nézni olyan országokban, ahol még nem kezdődött meg az atlantizmus felszámolása. A grúz hatóságok szerint Szaakasvilit augusztus 30-án Törökországban látták, vidéken, a grúz határ közelében, ahol az Egyesült Nemzeti Mozgalom grúz ellenzéki párt képviselőivel találkozott. A nyugatról pénzelt grúziai ellenzék szintén részt vesz a háborús bűnös bújtatásában.

Grúzia Ügyészsége 2014 júliusában helyezte vád alá Szaakasvilit, akit hivatali visszaéléssel, az állami vagyonból sikkasztással vádolnak. Szaakasvili vagyona 2009 és 2012 közt jelentősen nőtt - az állami költségvetés kárára. A volt államfő sikkasztásos ügyleteit és az állami vagyon elherdálását a titkosszolgálati vezetők aktívan támogatták, cserébe Szaakasvili az Európai Unió és a NATO tagság felé fordította az országot, amit majdnem véghez is vitt. 2013 második felében azonban kül- és belpolitikai fordulat következett be, és Grúziában megkezdődött az atlantizmus eltakarítása a hazai politikából. 2013 novemberére Szaakasvili az Egyesült Államokba menekült. Ukrajnában addigra folyamatban volt a legitim kormány eltávolítása. 2014 első negyedévében, az illegitim kormány pozícióba juttatása után Szaakasvilit Ukrajnába küldték az illegitim miniszterelnök, Arszenij Jacenjuk tanácsadójaként.

Akkori sajtóértesülések szerint Soros György, a Fidesz korábbi mentora nyugati szakértőket rendelt a Jacenjuk-kormány mellé, akik segítenek majd az úgynevezett "nyílt társadalom" megvalósításában a kijevi kormánynak. Úgy tűnik, Soros György emberei szabadon mozognak a kormányok közt, ami az egyik országban nem sikerül, azt tovább folytatják a másikban. Csak remélhetjük, hogy a Dél-Oszétiában elkövetett népirtásért felelős volt államfő nem Magyarországon fog kikötni.

http://www.hidfo.net/2014/08/31/nemzetkozi-korozes-ala-helyeztek-orban-viktor-nagy-baratjat

Titkosították a malajziai MH17-es tragédia vizsgálati eredményeit

Augusztus 8-án Ukrajna, Hollandia, Belgium és Ausztrália közös megegyezést írt alá, melyben titkosítják az MH17-es malajziai utasszállító Boeing katasztrófájának vizsgálati eredményeit. Ezek azok az országok, melyeknek szakértői elsődlegesen vettek részt a vizsgálatokban a tragédia helyszínén. Az egyezmény értelmében az aláírók közül bármely ország vétója tiltó jelleggel bír a vizsgálati eredmények publikálására nézve. Az ukrán parlament még az előrehozott országgyűlési választások előtt ratifikálta a megállapodást.

Korábban több nemzetközi szakértő, és az USA híszerző szolgálatának vezető munkatársai is hangot adtak azon véleményüknek, miszerint a nyugati médiában megjelent híresztelések, melyek Oroszországot és a kelet-ukrajnai felkelőket tették felelőssé a repülőgép lelövéséért, minden valós alapot nélkülöznek. Hogy miért nem akarják a nyugati országok publikálni a vizsgálati eredményeket, arról bővebben itt olvashat.

http://www.hidfo.net/2014/08/31/titkositottak-malajziai-mh17-es-tragedia-vizsgalati-eredmenyeit

Ecuador készen áll a világ első hivatalos digitális valutájára

Ecuador az USA dollár elhagyása érdekében elkezdte megalkotni a világ első hivatalosan is egy országhoz köthető digitális valutáját. A "pénz" decemberben fog bekerülni a gazdaságba az ország központi bankja szerint.

Részleteket egyelőre nem árult el az Ecuadori Központi Bank, de amit tudni lehet, hogy az új valuta nagyon hasonló lesz a Bitcoinhoz. Az új "pénz" használtata egyelőre teljesen önkéntes alapon fog menni, Ecuador megtartja az USA dollárt is még egy darabig, ami jelenleg az ország hivatalos fizetőeszköze.

Gustavo Solorzano, az Ecuadori Központi Bank helyettes igazgatója szerint fontos kritérium, hogy az új "pénzzel" fizetést mobiltelefonokkal is végre lehessen hajtani. Erre a megoldásokat jelenleg dolgozzák ki az ecuadori telefontársaságok.

Rafael Correa, ecuadori elnök szerint az egyetlen probléma az új valutával, hogy a megalkotása ilyen sokáig tart. Correa egyenlőre nem ismerte el, hogy a végcél az USA dollár teljes elhagyása lenne, azonban a jelek erre mutatnak. Az USA dollár az ország hivatalos fizetőeszköze 2000-ben lett egy súlyos bankösszeomlás után. Ecuador jelenlegi államadóssága 11 milliárd dollár, az ország legnagyobb hitelezője Kína.

http://www.hidfo.net/2014/08/31/ecuador-keszen-all-vilag-elso-hivatalos-digitalis-valutajara

Újoroszország Észak-donbasszi frontjain komoly összecsapások voltak tegnap Luhanszk-környékén.

A népfelkelők folyamatos csapásokat mértek a valcmanista latorhordákra Siskovo, Sztanyicsno-Luhanszka, Illirija, Brjanka és Krasznyij Lucs környékén.

Ugyanakkor Donbassz csatatereinek jó részénél tegnap 15 órától “fegyvernyugvás” lépett életbe, hogy a körbezárt valcmanisták a halottaikat összedehessék. Ezeket a tűzszüneteket a népfelkelők önként biztositják a zsoldosoknak. Elképzelhető, hogy egészen ma estig fognak hallgatni a fegyverek ezeken a helyeken.

Novoszvetlovkából két hónapi “ottartózkodás” után a LNR erői kikergették Nyalókakirály hordáit. (Még mielőtt bárki is felhorkanna a képek láttán, a pusztitás Novoszvetlovka két hónnal EZELŐTTI ostromakor keletkezett)

Privetnogonál és a Lutuginonál “kazánban” rekedt zsoldosbanda ritkitása meglehetős intenzitással zajlott, sőt a lutuginoi “kazán” fűtése éjszaka is tartott.

A déli frontszakaszon Újoroszország fegyveres erői elfoglalták Mariupol északi városrészeit, és ma reggelre (a jelentés nem tartalmazza melyik irányból) kijutottak az Azovi-tengerhez. A harcok során a valcmanisták elképesztő mennyiségű technikai eszközt – harckocsikat, sorozatvetőket, páncélozott csapatszállitókat – vesztettek. Becslések szerint Mariupolnál mintegy hetven lator adta ki a páráját.

Zaharcsenko bejelentése szerint a népfelkelők nem fogják ostromolni Mariupolt. A város köré vont blokád – szerinte – elegendő lesz Nyalókakirály bentrekedt latorhordáinak a megtörésére.

Peremozsnoje mellett a menekülő kijevi erőkre csapott le a milicia. A rettenetes élőerőveszteség és technikai eszközpusztulás láttán a zsoldosok megadták magukat.

Egy kis összefoglaló Újoroszország hétköznapjairól – a “kezdetektől”

http://balrad.wordpress.com/2014/08/31/%D0%BE%D1%81%D0%B2%D0%BE%D0%B1%D0%BE%D0%B6%D0%B4%D0%B5%D0%BD%D0%B8%D0%B5-%D1%83%D0%BA%D1%80%D0%B0%D0%B8%D0%BD%D1%8B-ukrajna-felszabaditasa/

Merényletkisérlet és “hálálkodás”

Alekszander Zaharcsenko ellen tegnap merényletet kiséreltek meg Donyeckben. Szerencsére a kisérlet nem sikerült, a merénylő megsebesült és elfogták. (Általában véve ritka eset az, amikor a hadviselő felek valamelyike MERÉNYLET útján akar végezni ellensége vezérével. Nyalókakirályék – vélhető hogy ők rendelték meg a dolgot – szakitani látszanak ezzel a hagyománnyal. Viszont könnyen lehet, hogy precedenst teremtenek – és maguk esnek saját terveik áldozatává! Ők kezdték!)

Ma reggel ugyanakkor Zaharcsenko bejelentette: NAGYON KEVÉS kivételtől eltekintve szinte minden bekeritett latoregység parancsnokával megállapodtak a kapitulációról, és a népfelkelők által biztositott humanitárius folyosókon keresztül a hordák folyamatosan hagyják el bekeritett állásaikat, és adják át fegyvereiket Újoroszország fegyveres erőinek.

Zaharcsenko tájékoztatójában “hálás köszönetét” fejezte ki azon “adományozóknak”, akik tegnap 53 darab sértetlen, azonnal alkalmazható tankkal, 24 sorozatvetővel, több tucatnyi vontatott löveggel, mintegy negyven darab páncélozott csapatszállitóval, kb. száz teherautóval, és hatalmas mennyiségű municióval “ajándékozták meg” Novorosszija fegyveres erőit, és járultak hozzá “nagylelkű adományaikkal” Újoroszország fegyveres potenciáljának alapos megnöveléséhez.

Alekszander Zaharcsenko kissé korholóan szólt arról a néhány makacs banditacsoportról, amelyek konokul visszautasitották – visszautasitják a biztos pusztulásukat elkerülő népfelkelői ajánlatot, és jelezte számukra: ma még van lehetőségük – ám holnap már nem lesz!http://balrad.wordpress.com/2014/08/31/merenyletkiserlet-es-halalkodas/

A lutiginoi “katlannál” az egész mára virradó éjszaka dúló harcok hevessége ma reggelre fokozódott. Újoroszország fegyveres erőinek tüzérsége iszonyatos erejű csapásokat mér reggel óta a körülzárt valcmanista latorbandákra, amelyek tudván, hogy a donbassziak nem fogják lőni Lutuginót – egyszerűen bemenekültek a városba. Jelentések szerint Lutiginoban egymást érik a kétségbeesett banditák, és rettegve várják Novorosszija rohamcsapatainak felbukkanását.

Novoszvetlovka felszabaditásával Valcman hordáit teljesen elvágták a Krasznodon felől érkező utánpótlási lehetőségeiktől, és lehetővé vált a népfelkelők számára Luhanszk zavartalan ellátása ezen az útvonalon keresztül.

A jövő hét folyamán várhatóan felszabadul Gyebalcsevo is. Lutugino és Gyebalcsevo felszabaditásával viszont Nyalókakirály zsoldoshordáinak helyzete abszolút tarthatatlanná fog válni Donyecktől és Luhanszktól keleti irányba, és megnyitja a donbasszi erők előtt egy északi-nyugat-déli irányú átfogó offenziva lehetőségét.

Avgyejevkától – Gyebalcsevoig pillanatnyilag statikus helyzet állott elő. A népfelkelők most a Gorlovka és Gyebalcsevo környéki latorhordák körbezárásán ügyködnek. Andrejevka, Marinyka és Karlivka szintén a miliciák “érdeklődésének” homlokterébe kerültek, és ezekben a térségekben is megkezdődött Újoroszrszág erőinek “gyűrűzési” akciói. Ismét fokozottan figyelnek a donyecki repülőtérre, amit az éjjel ismét erősen lőni kezdtek tüzérséggel.

A valcmanistáktól Ilovajszk és Amvrozijevka visszaszerzésével megszűnt Donyeck déli irányú fenyegetettsége.
Reális esély mutatkozik arra, hogy a népfelkelők egy-másfél héten belül felszabaditják Donbassz fővárosát.

Juzsnyeje Kurakovo térségében Nyalókakirály pribékbandái ma reggel támadást kiséreltek meg Sztarabesjevotól nyugatra a bekeritett cimborákat szorongató kettős milicia-gyűrű külső ive ellen. Alig egy órányi küszködés után felhagytak az elgondolással.

Gyjakovo “kazánja” lendületes fűtés alatt áll. A népfelkelők rohamokkal nem kisérleteznek. Ügyelnek arra, hogy a tüzérségi tűz előll a szélrózsa minden irányába menekülő banditák csak az egyetlen le nem zárt irányba – a déli – irányba – távozhassanak! Ott viszont már Oroszország várja őket.

Az “Azovi-fronton” tovább tart a népfelkelők előre nyomulása, és egy-két napon belül a már Zaporizzsja – régióhoz tartozó Bergyjanszk is az újorosz erők gyűrűjébe lesz fogva, és megteremtődik a lehetősége egy délnyugati offenzivának, ami közvetlen szárazföldi kapcsolatot teremthet Újoroszország és a Krim között.

Egy Bergyjanszból északi irányba kiinduló felszabaditó ofrfenziva pedig Kolomojszkij Dnyepropetrovszkját tudná megtisztinani a valcmanista fasiszta csürhétől, és Zaporizzsja felszabaditásával délen már majdnem megteremtődne Újoroszország déli-régiója. Amit kiteljesithet Nyikolajev és Odessza-régiók “segitsége”!

http://balrad.wordpress.com/2014/08/31/a-jelen-es-a-lehetseges-kozeljovo/