Donbassz

Tisztes távolból, tanktüzérséggel bombázza a Donyeck-Gorlovka útvonal szinte teljes hosszát a kijevi junta banditasereglete. Maradék-Ukrajnában szinte senki sem tud a Jaszinovatajánál történtekről.

A kijevi udvari hírharangok mélyen hallgatnak a rettenetes kudarcról. A Donyeck-Gorlovka autópálya Jaszinovataja-elágazása ellen indított “amatőr szervezésű, kétbalkezes irányítású ukrán támadása során a kijevi erők 39 katonája halt meg, több mint hetven súlyosan megsebesült”-jelentette ma Donyeckben Eduard Baszurin DNR katonai szóvivő.

Az attakpróbálkozásba bekudarcolt 13. 15. 16. és 58. számú kijevi egységek katonáinak hozzátartozóit MA ELKEZDTE ÉRTESÍTENI A DNR szakszolgálata. (Ezek szerint pontos adataik vannak Kijev katonáiról. B-R)

Ma délelőtt a szívroham jöhetett rá Avgyejevka martalócaira, amikor megláttak egy DNR-zászlót az általuk uralt város egyik épületének ablakában.

Dejan Berici szerb önkéntes egy rohamcsapattal belopakodott az Avgyejevkába, és a frászt ráhozták a latrokra. Majd visszatértek a bázisukra-tekintettel arra, hogy Minszk 2.0 Avgyejevkát a kijevieknek ítélte.

Donyeck északi városrészei, valamint a repülőtér és a közeli környékbeli települések folyamatos latortüzérségi bombázás alatt állnak.

Éjfél után néhány perccel kezdett rá Nyalókakirály bűnbandája a már eddig is mérhetetlen szenvedéseken átesett Zajcevo aknavetőzésére. Ma délelőtt tíz órára a huszadik lakóház is romhalmazzá vált éjfél óta.

Az LNR területétől 10 kilométer távolságra Viszkriva falu Popasznaja-járás) határában ma délelőtt négy darab kijevi “Uragan” rakétavető ma délelőtt tüzelőállásba vonult.

A “Szeverszkij Donyec” Sztanyicja Luganszkával ellentétes partján a hídvető alkalmatosságok mögött harci technikát gyülekeztet reggel óta a valcmani ordashad.

“Amúgy” Donbasszban (még) béke van.

http://www.balrad.com/2016/03/11/donbassz-132/

Románia az Európai Unió védőernyője alatt hadjáratot kezd a magyarság ellen

Románia az Európai Unió alapelveibe ütköző módon akadályokat állít a magyarság önszerveződése elé; terrorizmusvád és korrupcióellenes harc leple alatt próbálják megakadályozni, hogy a romániai magyarok erős politikai közösségeket építsenek, melyek képesek a kisebbségbe szorított magyarság valós érdekképviseletére.

A román kormány továbbra is egy kiszolgáltatott magyarságot akar, ami képtelen a politikai érdekérvényesítésre – legalábbis erre engednek következtetni Bukarest utóbbi hónapokban hozott lépései, melyek a magyarság érdekképviseleti erejének módszeres elfojtására törekvés jegyeit mutatják.

December elsején, Románia nemzeti ünnepén vette őrizetbe a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi szervezetének elnökét, Beke Istvánt, akit mostanra több mint három hónapja tartanak előzetes letartóztatásban, anélkül, hogy bármilyen bűncselekménnyel kapcsolatba hozható lenne. Őrizetbe vételekor a román hatóságok újévi ünnepségeken használatos petárdákat foglaltak le, de terrorcselekmény előkészületeire utaló, bizonyító erejű tényt azóta sem tudtak felmutatni. A mozgalom elleni fellépés hetekkel később folytatódott; Szőcs Zoltánt, a HVIM erdélyi elnökét december végén tartóztatták le, és “robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással” gyanúsították meg. Február 22-én az ügyészség mindkettejük esetében újabb 30 nappal hosszabbította meg a vizsgálati időt. A román hivatal azt állítja, Beke Istvánt és Szőcs Zoltán “veszélyes a társadalomra” – de ezt bizonyítékkal alátámasztani továbbra sem tudják.

Február 18.-án őrizetbe vették és kihallgatták Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert. Az Antal elleni fellépés házkutatással kezdődött, majd Bukarestben kihallgatták a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ügyészei. A hatósági fellépés azt követően történt, hogy Sepsiszentgyörgy 12 millió eurós hitel felvételéről kötött szerződést az Európai Fejlesztési Bankkal, amit infrastrukturális fejlesztésekre fordítana. Az ő esete azonban nem egyedülálló, a román hatóságok a korrupció elleni harc leple alatt komplett hadjáratot kezdtek a székelyföldi önkormányzati vezetők ellen. Ráduly Róbert – Csíkszereda polgármestere – és Mezei János – Gyergyószentmiklós polgármestere – ellen szintén vizsgálatot indítottak, és fogást keresnek rajtuk.

Az Erdélyi Magyar Néppárt elnökét, Biró Zsoltot kifütyülték a székely szabadság napján tartott marosvásárhelyi tömegdemonstráción, amit a politikus később fizetett provokátoroknak tulajdonított, akiknek célja a rendezvény megzavarása és az autonómia ügyének hátráltatása volt. Napokkal a rendezvény előtt az erdélyi magyar pártok közös nyilatkozatban tiltakoztak a magyarellenes politikai lépések ellen; a román hatóságok azonban valamennyi, a hatósági terror ellen hangját felemelő magyar politikai közösség ellen szisztematikus nyomásgyakorlást folytatnak.

Az intézkedések célja Bukarest eddigi lépései alapján jól körvonalazható: megakadályozni, hogy a magyar pártok a közéletben aktívan foglalkozzanak az autonómia gondolatával. Ezzel párhuzamosan a román hatóságok törekszenek arra, hogy a romániai magyar kisebbséget elszigeteltségbe kényszerítsék: megpróbálják megakadályozni, hogy a romániai magyar politikai közösségek vezetői kapcsolatokat építsenek az anyaország politikai szervezeteivel. Szávay Istvánt, a Jobbik alelnökét indok nélkül három évre kitiltották Romániából, ami szintén alátámasztja a határ két oldalán élő magyarság elválasztására, politikai elszigetelésére törekvést. A határon túli magyar közösségek és a magyarországi társadalom közti kapcsolat bomlasztásával azonban Románia nem csak a romániai magyarok ellen lép fel, hanem a világ magyarságának megosztottságban tartására törekszik. A romániai magyarság politikai önszerveződésének erővel elfojtása emiatt a magyar nemzet egésze elleni ellenséges lépésnek tekinthető.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Románia mindezt az Európai Unió védőernyője alatt teszi, ami bár elvi szinten garantálja a tagállamokban élő kisebbségek jogait, a gyakorlatban semmit nem tesz az ellen, hogy Románia hatósági terrort alkalmazzon a magyar politikai közösségekkel szemben, és megakadályozza a magyarlakta területek uniós forrásból történő fejlesztését.

Ez a folyamat az utóbbi egy év során fokozódó diplomáciai konfliktust gerjesztett Románia és Magyarország közt. Augusztus 10.-én Románia külügyminisztériuma bekérette a magyar nagykövetség képviselőjét, amiért a bukaresti magyar nagykövet egy a román kormánynak nem tetsző nyilatkozatot tett egy román napilapnak. Zákonyi Botond a Romania libera napilapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a kétoldalú kapcsolatok alakulása az infrastruktúrafejlesztés kapcsán folytatott együttműködéstől is függ, amiben a román fél részéről egyelőre nem látnak elegendő jóindulatot. Zákonyi kijelentette, hogy látványosan késik a román-magyar határon át húzódó úthálózat összekapcsolása, és felmerül annak lehetősége, hogy a román kormány szándékosan hátráltatja azt.

Áprilisban a Jurnalul National román napilapban megjelent egy szakértői anyag, ami abból vezeti le Erdély függetlenedésének várható bekövetkeztét, hogy az új nemzetközi környezetben a régiók a politikai határoktól függetlenül, gazdasági hatalmi pólusok vonzáskörzetében mozognak, amire a politikának minimális ráhatása sincs. Ilie Șerbănescu elemzésében kifejtette, hogy Erdély számára Bukarest a leggyengébb gazdasági hatalmi pólus; a régió számára Budapest és Bécs sokkal inkább meghatározó erőközpont, és a politika rövid időn belül követni fogja a gazdasági realitásokat. A román kormány emiatt mostanra retteg már az úthálózat összekapcsolásától is; a korszerű infrastruktúra megjelenésével az erdélyi magyarság néhány év leforgása alatt jóval szorosabb gazdasági kapcsolatba kerülhet az anyaországgal, mint a múlt század világrendjében, mesterségesen létrehozott román állammal. Ebben a viszonylatban igen árulkodó jel, hogy a román hatóságok egy magyar polgármester ellen az Európai Fejlesztési Bankkal kötött szerződés miatt indítanak vizsgálatot. Nem csak a magyar politikai szervezetek ellen kezdtek hadjáratot, hanem a magyarlakta régiók fejlesztésének megakadályozására is.

http://www.hidfo.ru/2016/03/romania-az-europai-unio-vedoernyoje-alatt-hadjaratot-kezd-a-magyarsag-ellen/

Finnország népszavazást írhat ki az eurozónából kilépésről

Finnország parlamentje nemsokára megtárgyalja annak lehetőségét, hogy népszavazást írjanak ki az eurozónából kilépésről. Több mint ötvenezer aláírást gyűjtött össze egy petíció, ami követeli az euró feladását és a nemzeti fizetőeszköz visszaállítását.

A parlament március 10.-én döntött arról, hogy megtárgyalja a petícióban foglaltakat. Bár az ülés időpontjáról még nem született döntés, a Deutsche Welle német napilap azt írja, már a következő hetek során döntést hozhatnak a referendum kiírásával kapcsolatban. A Reuters hírügynökség szintén a népszavazás lehetőségével foglalkozott, hozzátéve, hogy a finn lakosság több mint egyharmada támogatja a nemzeti fizetőeszköz visszaállítását.

A helyzet komolyságát mutatja, hogy a petíciót nem valamelyik rendszerellenes mozgalom indította, hanem Paavo Väyrynen, az ország volt külügyminisztere. A politikus a petícióban kijelenti, hogy az euró eltörlését a társadalom tekintélyes része támogatja, ennek okán a közös európai fizetőeszköz használatával kapcsolatban indokolttá vált a lakosság közvetlen megkérdezése.

Finnország 2002-ben állt át az euró használatára. Bevezetését azonban az euró elutasítottságának fokozódása követte, ami azt mutatja, hogy az új fizetőeszközre átállás a mindennapokban érezhető negatív következményekkel járt, melyek több mint egy évtized alatt sem mérséklődtek.

Egy 2015. novemberi felmérés szerint a finn lakosság 64%-a támogatja az euró mint fizetőeszköz megtartását. Ellenzői szerint azonban a nemzeti fizetőeszköz használatára visszaállással könnyebben kezelhetőek lennének a gazdasági problémák; egy tagállam kormánya a saját pénznem értékének befolyásolásával enyhítheti az országot sújtó negatív gazdasági folyamatok hatásait, miközben ugyanezt nem tudják megtenni, miután átálltak az euró használatára.


http://www.hidfo.ru/2016/03/finnorszag-nepszavazast-irhat-ki-az-eurozonabol-kilepesrol/

Küszöbön áll Líbia lerohanása: vége az afrikai menekülthullámnak?

Megérkeztek a nyugati különleges egységek és készen vannak már az európai és amerikai tervek is a megrendült állam megszállására. A nyugati katonai lépések időzítése összefügg a közelgő tavasszal, hiszen több százezer migránst és menekültet kell eltéríteni attól, hogy Európa felé útra keljenek.

Moammer Kadhafi néhai líbiai vezető egy 2011 márciusában készült interjúban azt állította: ő finanszírozta Nicolas Sarkozy előző francia államfő 2007-es kampányát. Ez nem biztos, hogy egy szerencsés beismerés volt, mert Sarkozy irányításával aztán 2013-ban Franciaország vállalt vezető szerepet a líbiai katonai akcióban és elsőként mértek légicsapásokat líbiai célpontokra.

Az egységes líbiai állam azóta darabjaira hullott, sőt egész Kelet-Afrika destabilizálódott. Líbia sorsában még külügyminiszterként kulcsszerepet játszó Hillary Clinton mindenesetre hétfőn egy kampány-rendezvényen újonnan kiállt az akkori beavatkozás mellett – igaz, tőle nem is vártunk mást. A széthasadt országban az egyik líbiai kormány és az iszlamisták irányítása alatt álló ’Általános Nemzeti Kongresszus’ Tripoliban székel.

A Nyugat pedig azt a 2014-es választásokat megnyert parlamentet ismerte el, amely Tobrukban székel. Míg Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek Tobruk mellé álltak, addig Törökország, Katar és Szudán Tripolit támogatják.

Az Iszlám Állam (IS) szintén megvetette a lábát az észak-afrikai olajállamban. Sirte városának környezetében és onnan folytatja regionális destabilizációs műveleteit. A múlt héten a tunéziai biztonsági erők 28 Líbiából jött IS harcossal végeztek Ben Guerdane városánál, miután tűzharc alakult ki egy katonai bázisnál és egy rendőrörsnél. Három hete egy amerikai légicsapás semmisített meg 50 IS harcost Sabratha városánál, a tunéziai határ közelében.

Európai tervek egy baráti kormány megalakítására

Az EU január 29-én kelt titkos katonai beavatkozási terveit a Wikilieaks hozta nemrég nyilvánosságra. Az Enrico Credendino admirális által jegyzett terv hivatalos célja, hogy megállítsák az embercsempészetet a Földközi tengeren át. Az admirális felszólítja az EU intézményeit és tagállamait, hogy segítsék elő egy „megbízható”, EU-barát kormány megalakítását.

Bár Washinton és európai szövetségeseinek hivatalos véleménye az, hogy a katonai műveletekkel meg kell várni a líbiai egységkormány megalakulását, az utóbbi hetekben több száz amerikai, brit, olasz és francia katona érkezett az országba a különleges egységektől, hogy előkészítse a terepet egy nagyobb hadművelet számára. A katonák részt vesznek a nyugati Miszrata és a keleti Bengázi városában a helyi milicisták kiképzésében.

Múlt héten az Corriere della Sera napilap értesülései szerint az olasz fegyveres erők ötven fős speciális felderítő egysége indult el. Ezek munkáját az olasz titkosszolgálatnak a külbiztonságért felelős hivatala (Aise) vezeti. Bevetésükről az olasz kormányfő döntött, akinek az olasz törvények értelmében rendkívüli és sürgős külföldi válsághelyzetekben nem kell a parlament felhatalmazását kérni. A következő lépés háromezer olasz katona Líbiába küldése lesz.

Készek a részletes amerikai tervek is

Ashton Carter amerikai védelmi miniszter múlt kedden nyújtotta át a Fehér Háznak részletes katonai hadműveleti terveit, amelyet közösen dolgozott ki a Pentagon Afrikai Főparancsnoksága és a Közös Különleges Műveletek Parancsnoksága (JSOC). A terv 30-40 IS célpont elleni légicsapás-sorozattal számol, amely magában foglal kiképző bázisokat, parancsnoki állásokat és lőszer-raktárakat.

A nyugati katonai lépések időzítése összefügg a közelgő tavasszal, hiszen több százezer migránst és menekültet kell eltéríteni attól, hogy Európa felé útra keljenek. Mindezt összhangban az Égei-tenger körül folytatott diplomáciai és katonai műveletekkel, ahol az elmúlt napokban az EU és a NATO próbálja megakadályozni a múlt évi menekülthullám megismétlődését.
(privatbankar Káncz Csaba jegyzete)

A NATO az atomháború szélére sodorja Európát

A NATO véglegesen felhagy a nukleáris leszereléssel, és azt tervezi, hogy a non-proliferációs egyezmények nyílt sértésével atomfegyvereket telepít Kelet-Európába. A nyugati katonai tömb agresszív lépése Oroszországot ennek megfelelő válaszlépésekre kényszeríti.

A Kommerszant napilapnak adott interjút egy vezető orosz diplomata, aki arról nyilatkozott, hogy a NATO atomfegyverek elhelyezésére készül Európában, ami Oroszországot adekvát válaszlépésre kényszeríti. Korábban erre utalt az a tény, hogy a NATO-légierő nukleáris fegyverek hordozására képes gépeket összpontosított Kelet-Európában, különösen a balti országokban. A NATO szeptemberben az “Atlanti Megoldás” nevű hadgyakorlatra hivatkozva küldött atombomba hordozására alkalmas repülőgépeket közvetlen az orosz határ mellé, a balti országokba. A nyugati országok akkor orosz propagandának nevezték azt az információt, miszerint a NATO atomfegyvereket akar elhelyezni Kelet-Európában. Vezetőik kijelentéséről azonban hónapokon belül egyértelművé vált, hogy hazugság volt: az utóbbi hetek folyamán a NATO már hivatalos szinten is elismerte, hogy újabb – amerikai – B61-12 atombombákat helyez el Európában. Ennek okán az is egyértelmű, hogy az atombomba hordozására alkalmas gépeket már ennek előzetes lépéseként küldték a balti országokba, a nyilvánosságnak pedig egyszerűen hazudtak a tervezett lépés kapcsán.

Mihail Uljanov, az orosz külügyminisztérium non-proliferációs és fegyverkontrollért felelős hivatalának igazgatója pénteken a Kommerszantnak nyilatkozva azt mondta, a NATO agresszív lépése ennek megfelelő választ követel meg Oroszországtól. “A katonai szférában általános törvényszerűség, hogy minden lépés válaszlépést kényszerít ki. Biztos vagyok benne, hogy Oroszország adekvát választ ad az amerikai atombombák Európában elhelyezésére, és ennek részletei a körülmények alapos vizsgálata mentén kerülhetnek megállapításra.”

A NATO jelenleg azt tervezi, hogy a Németországban, Belgiumban, Olaszországban és Törökországban elhelyezett összesen 180 darab B61-es atombombát a 2020-as évek elejére B61-12 változattal helyettesítse. Arról azonban nincsenek elérhető információk, hogy a “korszerűtlen” atombombákat hatástalanítanák, így valószínűsíthető, hogy azok a szövetség más országaiba lesznek áthelyezve. Tekintve, hogy a NATO az utóbbi egy év folyamán agresszív haderő-összpontosítást folytatott a balti országokban, és – az amerikai légierő és páncélos haderő mellett – több tízezer amerikai katona jelent meg Kelet-Európában, ez 180 atomtöltet megjelenését vetíti előre a balti országokban és Nyugat-Ukrajnában.

Uljanov kijelentette; ezzel a NATO egyértelműen kinyilvánította, hogy szándékosan és hosszú távon sérti a nukleáris leszerelés kapcsán érvényben lévő nemzetközi egyezményeket. A nyugati katonai tömb újra atomfegyverek felhalmozásával akarja biztosítani a világpolitikában az elmúlt évtizedek során szerzett domináns szerepét. Ez nemcsak globális szinten újraindítja a nukleáris fegyverkezést, hanem haszontalanná tesz minden, a nukleáris leszerelés terén eddig elért eredményt.

Amennyiben a NATO elkötelezett marad az atomfegyverekkel folytatott erőfitogtatás irányába, Oroszország számára nyitott a lehetőőség, hogy ennek megfelelő választ adjon az újonnan jelentkező fenyegetésre. A NATO nukleáris fegyverkezésére adott szimmetrikus válaszként Oroszországnak lehetősége van arra, hogy számos atomfegyvert állomásoztasson mélyen az Európai Unió határain belül. A Kalinyingrád enklávé Oroszország része, délről Lengyelországgal, északkeletről Litvániával határos, nyugatról a Balti-tenger határolja. Amennyiben a NATO nukleáris csapásmérő erőt épít a balti országokban és Kelet-Európában (az orosz határ mentén), egy a nyugati katonai tömb által kezdett expanzív háború esetén Moszkvának lehetősége van arra, hogy közvetlen a lengyel határ mellől indítson nukleáris csapást az agresszor ellen. Olyan módon, hogy ahhoz nem kell atomfegyvert állomásoztatnia az orosz határon kívül. Ennek okán, a NATO-országok jelenlegi biztonságpolitikája nem csak értelmetlen, de egyben öngyilkos jellegű is, amivel az atomháború szélére sodorják Európát.

Egy ilyen nagyhatalmak közti összecsapás elsősorban az Amerikai Egyesült Államok érdeke, hiszen maga a konfliktus az amerikai határtól tízezer kilométerre történne, ezáltal az USA területén nem jelentene közvetlen katonai fenyegetést. Érdekeltek-e a térségi országok vezetői egy olyan biztonságpolitika fenntartásában, amiben Közép- és Kelet-Európa csak mint járulékos veszteség szerepel?


http://www.hidfo.ru/2016/03/a-nato-az-atomhaboru-szelere-sodorja-europat/