Egy éve lépett életbe az a
kormányrendelet, melynek értelmében nem szabad tartósan láncon tartani
kutyát Magyarországon. Mert a tartósan láncon tartás a kormány szerint
is embertelen cselekedet, sőt mi több állatkínzás és mint ilyen
büntetendő.
Ám nem történt semmi! A kormányzat nem
tudott érvényt szerezni a saját maga által hozott rendeletnek, vagyis a
szégyenteljes tartási mód, a lánc, – ugyanolyan széles körben elterjedt
az országban, mint egy évvel ezelőtt.
Egy nem hivatalos statisztika szerint, a
kertes házban tarott kutyák 40 %-a van most is tartósan láncon. S ez
most ebben a hidegben olyan súlyos állatkínzásnak számít, ha a hatóságok
érvényt akarnának szerezni az állatvédelmi törvénynek, akkor bizony
komoly éveket osztogathatnának azon érzéketlen, önző gazdáknak, akik
ilyen időben is a szabadban láncon tartják kutyáikat.
Ez büntetés egyébként nem ártana, sőt
kifejezetten jót tenne a társadalom erkölcsi szintjének, mely amúgy is
már a béka segge alatt van.
Lehetne sorolni a példákat, de, hát mindenki tudja ezt, csak a legtöbben szemérmesen nem beszélnek róla.
Hogy csak a legkirívóbbakat említsem:
Egy meglehetősen egyszerű (alul iskolázott) gazda azt hajtogatta; ha a
kormány azt akarja, hogy ne legyen láncon a kutyája, – akkor
csináltassa meg a kerítést, (mármint a kormány az ő kerítését), vagy
legalábbis adjon rá pénzt. Kutyája sosem volt a néhány éves életében
szabadon, – kivéve, mikor időnként megszökött. Háza egy széllel bélelt
furnér tákolmány volt.
A másik hosszú szőrú tacskónak háza sincs, úgy van kikötve a kerítéshez. Még egy nyomorult szövetdarab sincs alatta.
A lajka keverék kankutya szöges
nyakörvvel befelé, van kikötve 2 méteres láncra, háza a többiekéhez
képest lakályos. Egy beton gyűrű. Na, azt a szemét disznót parancsolnám
bele éjszakára, aki ezt a “házat” ennek a szerencsétlen kutyának oda
szállíttatta. De nem egy éjre, hanem egész télre. Elválna, hogy tavaszra
életben maradna-e. Ja, hogy ehhez hasonló kínzások megestek már a
történelemben, s azt például Gulágnak hívták?
Igen. De miért hagyjuk, hogy a mai
világban, hazánkban, ilyen apró kis gulágokkal kínozzanak bárkit, mégha
az “csak” egy kutya is az.
Az önkormányzati döntéshozók számtalanszor látják ezeket az állapotokat és nem csinálnak semmit.
Minden bizonnyal, a tél eddigi
leghidegebb éjszakáit éljük meg ezen a héten. A falvak és városok
külterületein sok helyen úgy üvöltenek a kutyák, mint a farkasok.
Fájdalmukat és egyedüllétüket üvöltik az
ég felé. Az erős fagy fizikai fájdalmat okoz nekik, ami nem lenne
törvényszerű, ha tudnának rendesen védekezni ellene. Ha testük megkapná
azt a lehetőséget, hogy felkészüljön és védekezzen a hideg ellen. – Ám a
ritkás szőr alatt sok esetben csak alultáplált csontsovány test van,
ami nem fűt belülről és jó néhány kutyának egy ilyen kemény fagyos éj, a
fagyhalál éjszakája.
Ez elkerülhető lenne, ha a kutya
rendesen lenne etetve, s az ilyen dermesztő éjszakát fűtött helyen
tölthetné, s nem egy jéghideg zörgő láncon, az udvar végében.
Ceterum censeo:
1. Börtönbe az állatkínzókkal!
2. “Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik” – Gandhi
És ebből következik a 3-ik pont is: A
magyar soha nem lehet erkölcsileg nagy nemzet addig, míg az általános
morál olyan alacsony szinten mozog, hogy bárki tartósan így is állatot
kínozhat, s ennek általában számára semmi negatív következménye
nincsen.
Fort András
