2015. augusztus 1., szombat

Martonfa a felcsúti stadionba küldené a migránsokat

A Jobbik támogatja a falu lakosságát minden olyan eszköz alkalmazásában, amellyel megakadályoznák a menekülttábor létesítését.
A radikális párt szerint Martonfán, a polgármesteri hivatal nagytermében tartott “nemzeti konzultáción” az emberek egyöntetű véleményt mondtak a kormányrendeletről, amely a települést jelöli ki ideiglenes menekülttábor létesítésére. “A sátortábor egy közművekkel el nem látott mezőgazdasági területen valósulna meg, közel a település lakott belterületéhez.”
A Jobbik szerint a lakosság egyhangú szavazatával támogatta a polgármester és a Jobbik kezdeményezését, hogy a tervezett menekülttábor “a felcsúti Pancho Arénában valósuljon meg.” A Hegedűs Lorántné országgyűlési képviselő és Szőcs Norbert Baranya megyei közgyűlési képviselő által jegyzett közlemény szerint a stadion azért lenne jó megoldás, mert annak megépítését már eleve “nemzetgazdasági szempontból kiemelt jellegű beruházássá” nyilvánították és “Mészáros Lőrinc, a nemzet gázszerelője mint helyi polgármester biztos nem tiltakozik a beruházás ellen.”
A Jobbik politikusai megdöbbentőnek tartják, hogy megkeresésükre a Baranyai Megyei Közgyűlés fideszes elnöke azt válaszolta, ő sem tudott a kormány szándékairól. Érthetetlennek tartják a helyszín kijelölését is, hiszen egy a határtól 60 kilométerre lévő zsáktelepülésről van szó. Nemzetbiztonsági szempontok is azt diktálnák, hogy a kormányzat állítólagos szándékai szerint amúgy is visszafordítandó migránsokat a határ közvetlen közelében állomásoztassák.
A Jobbik támogatja a falu lakosságát minden olyan eszköz alkalmazásában, amellyel meg kívánják akadályozni a menekülttábor létesítését.
(hir24)

Moszkvába látogat a török államfő

Recep Tayyip Erdogan török államfő Moszkvába látogat november végén, hogy személyes megbeszélést folytasson Vlagyimir Putyinnal a Török Áramlat gázprojekt megépítéséről.
Ankara oroszországi nagykövete, Ümit Yardim a Ria Novosztyi hírügynökségnek nyilatkozva jelentette ki, hogy a találkozóra november végén mindenféleképpen sor kerül, de még nincs pontos időpont egyeztetve. A nagykövet szerint a Török Áramlat és a Dél-Európába irányuló gázszállítás csak egy lesz a számos téma közül, ami a találkozón megvitatásra kerül majd. Oroszország 2014 decemberében vonult ki a Déli Áramlat projektből, ennek új variánsa lesz a Török Áramlat, ami a korábbihoz képest módosult útvonalon szállítana fölgázt az Európai Unióba.
A Déli Áramlat lemondására azt követően került sor, hogy a nyugati országok Ukrajnában fegyveres puccsal eltávolították hatalomból a legitim kormányt, ami helyett az Európai Unió és NATO tagság felé elkötelezett bábkormányt juttattak hatalomra. A Déli Áramlat projekt leállításáról a nyugatbarát kormány stabilizálása, országgyűlési választásokkal alátámasztása után született döntés. Ekkor ugyanis egyértelművé vált, hogy stabilan Washington ellenőrzése alá kerül az Európába irányuló gázexport, miközben az alternatív útvonalakat nem engedik kiépülni. A Déli Áramlat projekt Bulgárián keresztül haladt volna, és miközben amerikai kontroll alá került az európai gázimport fővonala, Brüsszel intenzív nyomásgyakorlással elérte, hogy a tagállamok ne adják meg az engedélyeket az új gázvezeték-hálózat kiépítéséhez, így Bulgáriában újra elbukott a Déli Áramlat engedélyeztetése, ami elé Brüsszel már egy évtizeden át akadályokat gördített.
Az új gázprojekt, a Török Áramlat Törökországon, Görögországon, Macedónián, Szerbián és Magyarországon keresztül juttatná el az orosz gázt az Európai Unióba. A gázprojekt nyomvonala menti országok politikusai rendre arról számolnak be, hogy kormányaik amerikai nyomásgyakorlásnak vannak kitéve a Török Áramlat kapcsán, és Washington el akarja érni, hogy ne adják meg a szükséges engedélyeket. Görögország gazdasága az összeomlás szélén, Macedóniában Soros György által pénzelt civil szervezetek kezdtek kormányellenes zavargásokat, Törökországban pedig szabotázsakciók kezdődtek már működő gázvezetékek ellen.
Utóbbi vonatkozás amiatt kiemelkedően fontos, mert Moszkva és Ankara a Török Áramlatról folytatott előzetes megbeszélések során megállapodott arról, hogy a két ország egymás területein közösen végzi majd a gázvezetékek biztonságának szavatolását. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy megépülte esetén Törökországban is orosz katonák fogják őrizni a Török Áramlat gázprojekt nyomvonalát, orosz fegyveresek aktívan közreműködnek majd a terrortámadások elhárításában, és a terrorista sejtek felderítésében. Erdogan novemberi látogatásakor ennek megfelelően a Török Áramlat gazdasági vonatkozása csak egy a számos téma közül, ami megvitatásra kerül. Amennyiben a két fél megállapodásra tud jutni a projekthez kapcsolódó gázárkedvezményről – ebben a vonatkozásban már több alkalommal holtpontra jutottak a tárgyalások -, a gázvezeték biztosításával kapcsolatos biztonsági egyezmények is születnek Moszkvában, ami a terrorelhárítás terén jelenthet kiterjedt együttműködést, és a gyakorlatban az amerikaiak proxy-szervezetei által elkövetett szabotázsakciók elhárítását szolgálja majd.


http://hidfo.ru/2015/08/moszkvaba-latogat-a-torok-allamfo/

Donbassz mára virradó éjszakája az északi frontokon volt igazán mozgalmas, bár Gorlovka lakói ezért igencsak drágán fizettek.

Szcsasztyjénál nyugalomban telt a mára virradó éjszaka. Teljes a patthelyzet.
Bakmutka környékén volt egy kis éjszakai aknavetőzgetés ide-oda.
Majorszknál mára virradóan három latortankot leolvasztottak a milicisták.

Akszjonovka is megszenvedte a mára virradó éjszakát
Pervomajszkot tegnap este kilenc órától óta hajnali négyig folyamatosan ágyúzták Valcman pribékjei.
Golmü, Szoledar, Kurgyjum és Rumjancevo este tíz óra és éjfél között kapott kegyetlen latortüzérségi támadást. Rumjanvevoban igen sok a civil áldozat.
Gorlovkát egész éjszaka ágyúzták a martalócok Dzserzsinszkből és Konsztantyinovka irányából. Az északi városrészben legalább négy civil halt bele a tüzérségi terrorba. (Ma egyébként “tömeges temetés” lesz Gorlovkában. Az utóbbi napok civil áldozatait temetik.)
vir
Jaszinovataja népköztársasági állásai ellen tüzérattakot követően indított volna rohamot a martalóchorda mára virradóan. Még nem tudni a veszteségeiket, de egyórányi erőlködés után felhagytak a kísérlettel.
Szpartaknál hasonló dologra szánták magukat a valcmanista pribékek-de itt is kudarcot vallottak.
Avgyejevkához egyre közelebb nyomulnak Giviék. A kijevi bérgyilkosok a vontatott tüzérségüket már nem tudják használni. Csak az önjáró tüzérségük működhet, az pedig legfeljebb a donyecki repteret tudja elérni,és Donyeck északi legperemét. Ezzel a lehetőséggel viszont éltek is az éjszaka.
Krasznoarmejszk és Peszki között az éjszaka a népköztársaságiak rajtaütöttek a horda egyik csapatán. Miközben azért Peszkiben folytatódtak a harcok.
Donyecktől déli irányban harci cselekményeket mára virradóan nem jelentettek.
https://balrad.wordpress.com/2015/08/01/donbassz-51/

Az otthoni önműtét előnyei

Megoperálta magát otthon egy nagyatádi rokkantnyugdíjas, ez most a legfrissebb reformhír az egészségügyben. Minthogy a férfi lábában kitágult egy ér, és elviselhetetlenül fájt neki, időpontot pedig csak szeptemberre kapott, jódot, borotvaszeszt, szikét kerített, s egy hat milliméteres rögöt vett ki a lábából. Azóta nem dagad a lába, a vérellátása pedig a vizsgálatok szerint is helyreállt.

Az orvosok természetesen megdöbbenésüknek adtak hangot, s felhívták a lakosság figyelmét, hogy senki ne próbálja otthon megműteni magát, mert az életét kockáztatja. Arra már nem tértek ki, hogy aki nem vállal otthoni műtétet saját magán, hanem vár a sorára, az mennyit kockáztat az élete rovására. Épp a héten jelentették, hogy meghalt az a 62 éves tüdőrákos férfi, akinek kilenc hónapot kellett várnia a kezelésre, s mire sorra került, már menthetetlen volt. Falun élt, pénz és kapcsolatok nélkül, így aztán nem élvezhette a működő magyarországi reformoknak leginkább az egészségügyben megnyilvánuló áldásait.
Mindezzel nem is elsősorban a családi operációk bensőséges hangulatára kívánjuk felhívni a figyelmet, csupán jelezni, hogy az elmúlt években a betegtársadalom látványos fejlődésen ment keresztül. Korábban, amikor a kórházakban még fel-felbukkantak orvosok, és előfordultak ápolónők, a beteg leginkább szakipari munkát végzett a kórházban: hazulról vitt szerszámokkal vízcsapot szerelt, dugulást hárított, közben szeretteivel vécépapírt, vattát, kötszert, de főleg fájdalomcsillapítót hozatott, hogy a magas szintű egészségügyi ellátás kontinuitása egy pillanatra se szakadjon meg.
Ez ma is fennáll. Ugyancsak a héten javasolta bezáratni az ombudsman a Merényi kórház pszichiátriáját, mert az egyik vécében törülközőkkel próbálták felfogni a szennyvizet, a mennyezet több helyen is beázott, a fürdőből a legalapvetőbb tisztálkodási szerek is hiányoztak, ráadásul az egyik beteget a radiátorhoz kötözték; utóbbi annyiban mindenképpen biztató jel a téli szezonra, hogy van radiátor, és ki sincs szakadva a falból. Amióta azonban az orvostársadalom érdeklődése a halódó Nyugat felé irányul, és nyolcvan ágyra jut egy nővér, a beteg profilja is kibővült: amint lemegy a láza, és el tud csoszogni két métert, máris lemossa betegtársát, infúziót cserél, sebet kötöz, s két nap után már úgy rakja be ágyszomszédjába a kanült meg a branült, hogy öröm nézni; állítjuk, hogy egy átlagos képességű beteg minden további nélkül műteni is képes lenne, ha az orvostársadalom levetkőzné végre a hiúságát.
Hanem az otthoni műtét kétségkívül újdonság. Bizonyos sebészeti beavatkozásoknál persze, például csípőprotézis-beültetésnél, aminél éveket kell várni a kórházi műtétre, nem árt, ha a szomszéd is átjön asszisztálni, az viszont nem igaz, hogy nincsenek meg a beteg otthonában a feltételek.Még tavasszal írták meg a lapok, hogy egy asszony, aki a gyermekét „Budapest egyik leghaladóbb szülészetén” hozta világra császármetszéssel, hazatérve meglepetten tapasztalta, hogy a damillal összevarrt heg két végén egy-egy inggomb volt felvarrva kétoldalt a hasára, kivezetve a damil két végét. Kiderült, hogy a kórháznak nem volt pénze a damilhoz tartozó kapcsokra, az inggomb viszont még öltöztet is. Nem élhet a lakosság akkora szegénységben, hogy ne akadjon otthon a varródobozban tű, cérna, stoppolófa s némi inggomb.
Most már csak azt kellene kidolgozni, hogy ha a kórházban egy hétre leáll a hűtés a patológián, mint júniusban a Jánosban, hogyan hasznosíthatja magát a megboldogult az ügy érdekében.
(NOL)

Most Orbánnak kell döntenie! – Interjú a KITE örökös elnökével - (KITE-re Csányi tette rá a markát!)

– NEM SZERETNÉK SOKAT BESZÉLNI a múltról, főként nem nosztalgiázni, de ha az érdekel, hogy most mit kellene csinálni, akkor jöhetsz! – szögezte le első telefonbeszélgetésünkkor Szabó István, a nádudvari téeszelnök, a hajdani állampárt legszűkebb vezetőségének tagja, képviselő, azon féltucatnyi ember egyike, akik sorsfordító ügyekben döntöttek a rendszerváltást megelőző négy évtizedben. Mentem, s hallgattam: ha a falu nincs rendben, a hatalom sincs. Központosított rendszerben élünk ma is, ahogy régen – akkor Kádár döntött, most Orbánnak kell!

– Ön a legnagyobb magyar agrárcég, a KITE örökös elnöke, mit szól a győzelmi jelentésekhez: az idén is megtermett az ország kenyere? Szinte az ötvenes éveket idézi e mondat, holott az utóbbi időkben minden aratáskor halljuk.
– Elég szégyen. Ez az ország már 1984-ben 7,3 millió tonnás búzatermést aratott, 25 éve 5 tonna feletti átlagot értünk el búzából, annyit, mint a franciák, a németek. Ma jó, ha 4,5–4,7 tonnás a teljesítmény. Egymillió hektárról 7 millió tonnát kellene betakarítani. De a gazdálkodók nagy része nem tartja be a technológiát: nem használ jó vetőmagot, elegendő tápanyagpótlást és megfelelő gépeket. A jók viszont már 8–10 tonnás termést is produkálnak. Szakma ez, nehéz szakma. A minisztériumnak pedig egyre kevesebb a köze hozzá. Nekem a miniszter ne csak az ízekről és a szimbólumokról, hanem az agrárpolitika jelenéről és jövőjéről is beszéljen! Kell a helyi piac is, meg a kézműves termék, de ez nem váltja meg az egyre szegényedő falut! A sertésprogram sikerét halljuk, de három esztendő alatt évi 1,5 milliárd forintokat csepegtetnek. Így nem lesz soha 6 milliós disznóállomány! Ha azt hallanám, hogy adnak egyszerre 20 milliárdot, arra már felkapnám a fejem!
– A gazdálkodók a rendszerváltás óta várnak az agrárstratégiára. Az adott kormányok rendre elkészítenek egyet, aztán annak a tizede sem valósul meg.
– Abban igaza van, hogy negyed százada él az ország kitűzött célok nélkül. Azért olyan a vidék, amilyen. Én meg nem mondom, hogy a falufejlesztéssel mit kellene csinálni, mert akkora a baj, hogy nem is tudnék megoldást. Azt viszont látom, hogy a mezőgazdasággal mi a teendő. A mai helyzet olyan, amilyen annak idején volt. Egy központosított hatalom alakult ki a kétharmaddal, s ez nagyon hasonlít a régihez. Akkor Kádár döntött egy szűk csapat javaslata alapján, most Orbán Viktornak kell! Ma ugyanis nincsen eldöntve, hogy mi legyen a mezőgazdasággal!
– Most nem látni a kicsi, de erős és elkötelezett tanácsadói csapatot!
– Annak idején Fehér Lajos, Erdei Ferenc, Dimény Imre, Losonczi Pál, Burgert Róbert járt Kádárhoz…
– És ön.
– Részben én is, de az egy olyan csapat volt, amely jó időben, egyszerű magyarázatokkal világította meg Kádár előtt a teendőket. De csak Kádár János döntött, akár a párt keményvonalas erős emberei ellenére is! Aztán, amikor az irányvonal megvolt, akkor pénzt is adtak hozzá, majd a terveket már mi váltottuk valóra Burgerttel az állami gazdaságokra, illetve a téeszekre alapozott integrációkkal, a piacra is termelő háztáji programmal vagy az élelmiszeripar gyors fejlesztésével.
– Van most ilyen politikai befolyással is bíró szakértői csapat, akire hallgathat Orbán?
– Most sem látom, de 25 éve folyamatosan hiányzik. Egyik kormány sem fogta fel, hogyha nincs rendben a falu, akkor a hatalom sincs. A politikának az utóbbi évtizedekben nem volt fontos a paraszt. Egyik kormány sem dolgozott ki, hajtott végre agrárstratégiát. Pedig cél nélkül csak odáig lehet jutni, mint most: a viszonylag sikeres növénytermesztés sem képes azt produkálni, mint 30 éve. Az állattenyésztés is katasztrofális: 1,7 millió szarvasmarha helyett van 800 ezer, 8–10 millió sertés helyett 3 millió, a baromfiállomány megfeleződött, a legelők üresek. 65–70 százalékát tudjuk annak, amit 1990-ben.
– Ki a felelős ezért?
– A hozzá nem értést nem lehet büntetni. Nem az a kérdés, kinek a bűne, hanem az, hogy agrárpolitikát csak az állam tud csinálni. Nem a családi gazdálkodó, nem a nagyüzem, de nem is a KITE vagy az Axiál, vagy a multik kezében lévő élelmiszeripar, vagy a kereskedelem. Csak az állam, mert ő tud ehhez pénzt is adni. Ahogy az állam feladata az elsődleges piacszerzés is, aztán ezt már a cégek váltják aprópénzre.
– Piacgazdaságban?
– Negyed százada piacgazdaságban élünk, ennyi idő csak elég arra, hogy rájöjjünk, nem lehet magára hagyni a gazdát, az ágazatot, szabadon bedobni a lovak közé a gyeplőt. Nem működik ez. Mindenki maga akar nagy lenni, de nem megy. Az államnak keretszerződéseket kell kötnie egyes országokkal, megállapodásokat, élelmiszer-biztonsági korlátokat lebontania.
– És ezt ki végezné?
– Az FM-re ráférne egy reform, jó lenne, ha ő lenne egyértelműen felelős az agrárpolitikáért, beleértve az élelmiszeripart is. Mert ma szinte már semmiért nem felel. A vízügy a belügyé, a hozzá tartozó pénzekkel együtt, még a marketinget is elvették tőle, ahogy a vidékfejlesztést is az 1300 milliárdjával együtt. Ez a minisztérium most nem képes stratégiát formálni, végrehajtani. A földtörvényt viszont részben jól csinálták – hogy dicsérjek is. Tényleg kitiltja a külföldit a termőföldpiacról. De ez ne legyen öncélú dolog, mert baj, hogy velük együtt a gazdasági társaságokat is kiszorítják. Bűn, hogy a nagyobb, fejlettebb üzemeket felaprózzák! Így éppen ellene megyünk a világnak, ahol föld- és tőkekoncentráció zajlik, a nyugati családi gazdaságok száma fogy, a megmaradók egyre nagyobbak. Én éppen ellentétesen vélekedem a kormánnyal: nem szabad a nagyüzem részesedését 20 százaléknyira lenyomni! A költségek is ezt indokolják: egy rendesebb traktor 50 millióba kerül, egy kombájn 70–80 millióba, egyre drágább a termelés. Egy családi gazdaság ezt képtelen előteremteni egyedül. Most is állítom, hogy nagyüzem nélkül nem működnek sikeresen a kicsik.
– Ha csak nem integrálják őket.
– Igen, de ha nincs nagy, akkor ki integrál? Pedig termeltetni kell, ezt bizonyítottuk mi is, és most is ez jellemzi a fejlett nyugati mezőgazdaságokat. Szervezetten termelni, szervezetten értékesíteni, szervezetten feldolgozni és drágán eladni az értéket. Ez teremt igazán munkahelyet egy országban, nem a lábon eladott búza meg millió tonnaszám magnak eladott kukorica. Mennyi szegény van az országban, egy-, két-, négymillió? Én nem tudom, de sok. A legtöbb vidéki. Agrárstratégia nélkül nincs esélyük a felemelkedésre.
– Kádár azt ismerte fel annak idején, hogy ha kicsit szakít a szovjetekkel – a háztájit engedi szabályozottan piacra termelni, nyugati technológiát behozni a földekre –, akkor a vidék megtáltosodik, kétszer annyit dolgozik, ha kell, ha van értelme. Így is több mint öt év telt el, s csak a hetvenes évek elejére alakult ki kínálati piac az agrártermékekből. És jövedelemhez jutott a szinte polgárosodó falusi ember. Ezek után azonban nem szabad azt hinni, hogy ma a háztájizás feléleszthető! Ez hatalmas tévedés, nincsenek már alapjai, nincs termelőeszköz a kézben. Egy falu határában lévő termőföld néhány család kezében van, azok igen kevés embert foglalkoztatva, megszokott, közepes teljesítményű termelés mellett is extraprofitot érnek el, döntően az uniós támogatásoknak hála. A többi falusival egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Legnagyobb szégyenemre Nádudvaron is több mint ezer ember él segélyből! A vidék- és falufejlesztéshez van pénz az unióból, de ha megint térkőre meg szökőkutakra költjük, akkor végleg leszakadnak a kistelepülések.
– 91 éves és irigylésre méltóan naprakész. Honnan tájékozódik?
– Járom a vidéki fórumokat, szakmai programokat. Rengeteget utazom, beszélgetek. Amikor itthon vagyok, ha nem is folyok bele a napi ügyekbe, de stratégiai kérdésekben kikérik a véleményemet, úgymint a KITE örökös elnökéét. Ez az ország legnagyobb agrárcége, 200 milliárdot meghaladó forgalommal, sok tízezer partnerrel és információval.
– Ők mit szólnak ahhoz, hogy az EU 2020 után vélhetően csökkenteni kezdi a támogatásokat?
– Két út van: vagy központi forrásokkal biztosítom a paraszti jövedelem egy részét, vagy piaci alapon. Az előbbi tervezhető, kiszámítható, az utóbbi akár hektikusan mozgó, nagy drágulásokkal együtt járó folyamat lehet. Vagyis vagy adunk pénzt a gazdálkodónak, vagy a piacon a dráguló élelmiszeren keresztül fizetjük meg. Arról lehet vitázni az EU-ban, hogy a központosított területalapú támogatás jó-e, vagy inkább a nemzeti kormányok osszák el a pénzt, de a mezőgazdaság nem mondhat le ezekről az összegekről.
– Ahogy az élelmiszeripar sem. Csakhogy már az a 300 milliárd forint sem biztos, amit beígért a kormányzat.
– És ha megkapja a mezőgazdaság legfontosabb, de igencsak legyengült vevője a 300 milliárdot, akkor mi történik? Az egész magyar élelmiszeriparnak 300 milliárd öt évre leosztva, az évi 60 milliárd forint. Ráadásul nagy részét a kicsi, még tán létre sem jött helyi manufaktúráknak akarják odaadni, a nagy mennyiségű agrártermék felvásárlását és feldolgozását végző nagyvállalatok alig jutnak pénzhez. Holott egy ütőképesebb vágóhíd 15–20 milliárdba kerül. Félek, hogy így nem fog kellő módon fejlődni az ágazat. De, amint az elején is mondtam, a döntést már nem mi hozzuk, nem is a minisztérium, hanem a miniszterelnök. Ebben a centralizált hatalmú országban ez is az ő és esetleg egy-két tanácsadója felelőssége lett.
(szabadfold)