[A fordító megjegyzése:
Az Antimodernist újságban megjelent cikk egy olyan írást mutat be, mely
kétszáz évvel ezelőtt, azaz a francia forradalmat követő és az egész
Európán végigsöprő anti-keresztény szekularizációs és liberális
történések éveiben keletkezett, és amit a közreadó sok helyen saját
közbeszólásaival tarkít. A jobb érthetőség kedvéért e közbeszólások
közül csak azokat fordítom le, melyek valóban hozzátesznek valamit az
eredeti íráshoz – és ezeket zárójelbe teszem. A saját beszúrásaimat,
mind eddig is, szögletes zárójelben közlöm. – A cikket azért fordítottam
le, mert rámutat, hogy már 1821-ben – a francia forradalom után, a
liberalizmus hódításának korában – is az a szellem uralkodott a
világban, mint most. Ha nem tudnók biztosan, hogy a cikk kétszáz évvel
ezelőtt íródott, azt hihetnők, hogy napjainkban írták. A
különbség akkor és ma csupán abban rejlik, hogy a technika segítségével
ez a szellem ma már nem csak az ú. n. művelt körökben rontotta meg az
embereket, hanem már a legeldugottabb falu legutolsó viskójában
lakókat is. Ez utóbbira Sátánnak elengedhetetlenül szüksége volt, hogy rombolása valóban sikeres, és egyúttal teljes körűvé válhasson.
A közlés másik oka az, hogy a cikk a világ történéseit és benne az
emberiség sorsát a Teremtő és a teremtmények viszonyából, vagyis az
alapoktól kezdve tárgyalja, ami elengedhetetlen feltétel annak megértéséhez, hogyan jutott a mai világ ide, azaz a földi pokolba. – Ezzel kapcsolatban újfent felhívom a figyelmet Turgonyi Zoltán „A kereszténység” című tanulmányára, elsősorban annak is e fejezetére: A világ teremtése és működtetése.]
Szinte pontosan kétszáz évvel ezelőtt, 1821-ben a „Der Katholik” (A
katolikus) című újságban (1. év, 8. füzet) egy cikk a következő
felirattal jelent meg: „A korszellem a történelem nézőpontjából
bemutatva”. E cikk az elmúlt két évszázad alatt semmit nem vesztett
időszerűségéből. Sőt, mondhatnánk, pont fordítva, a cikk ma aktuálisabb,
mint megjelenésének idejében. A szerző Urunk szavaival kezdi írását,
aki ellenségeinek, amikor azok Ábrahámra, mint atyjukra hivatkoztak,
ezt válaszolta: „A sátán az atyátok” (Jn 8,44), mert „azt teszitek,
amit atyátok tett.” (Jn 8,41); majd így folytatja:
A függetlenség szelleme
Még soha nem voltak számomra Urunk eme szavai annyira érthetőek, mint
napjainkban [azaz 1821-ben], amikor bizonyos emberek e mondat igazát
véres színekkel rajzolják szemeink elé. Minden gonoszság oka,
amit a Sátán eddig elkövetett és még mindig elkövet, és ami őt
voltaképpen sátánná tette, a függetlenség (gőg, önhittség, kevélység)
szelleméből – „non serviam = nem akarok szolgálni” – származik.
Minthogy azonban egyetlen teremtmény sem lehet soha független, vagy
válhat soha függetlenné teremtőjétől – aki örökös jelenben létezik
teremtményéhez képest –, az a teremtmény, aki mégis független akar
lenni, direkt szembenállásba kerül Teremtőjével, akinek ezért őt
ellenállhatatlan erejével szükségszerűen el kell taszítania;
úgy miként a lezúduló ár mindent, ami az útjába kerül, elsodor,
feldönt. Ez az eltaszítás, elhajítás lett Sátán sorsa. Le lett taszítva
a pokolba, az Istentől való messzeség legtávolabbi helyére, a
kitaszítottak, az elvetettek helyére.
Sátán
függetlenség utáni vágyálmát az első emberbe is beültette. Ádám a
Sátántól kapott eszköz segítségével önmagától akart azzá válni, amivé
kizárólag az Istentől való függőség, tehát az Istenhez való
ragaszkodás által válhatott volna, és kellett volna válnia. Emiatt
Isten őt is eltaszította magától. Ádám azt tette, amit Sátán.
(Ezért kiűzetett a paradicsomból, és Sátán szolgájává vált, és
elszenvedte a gondok, bajok és halál büntetését.)
Ha tehát ezután is létre kell jönnie egy új kapcsolatnak ember és Isten között, akkor ennek a kapcsolatnak szükségszerűen
az Istentől való abszolút függőségen és az Istenhez való abszolút
ragaszkodáson lehet és kell alapulnia. Ugyanis egyedül a
függőség-érzülete képes az emberből a gőgöt, a függetlenség szellemét
kiirtani, és az embert Istennel ismét harmonikus kapcsolatba emelni.
Ezért szól a Kinyilatkoztatás egész tanítása a hitről vagy
alárendeltségről, az Istennel szembeni engedelmességről. Az engedelmes
szellem aláveti magát Isten kinyilatkozó szellemének.
(Valóban, a magát kinyilatkoztató Istennel szembeni engedelmesség a
hitnek legfontosabb, legmeghatározóbb lényege. Nem annyira az a döntő,
hogy mit hiszünk, hanem hogy kinek és miért hiszünk: Azért hiszünk,
mert Isten így nyilatkoztatta ki, és nekünk az Egyház így írja elő,
hogy higgyük. A megnyilatkozó Istenben való hit és az Ő nevében tanító
Egyház alapvető fontosságú. A hit nem „több mint az engedelmesség”,
hanem a hit lényegében engedelmesség!)
Ez az
Istennek való tökéletes odaadás (engedelmesség, hit) Jézus Krisztusban,
Isten Fiában láthatóvá vált szemeink előtt. Isten Fia azért öltött
emberalakot, hogy az emberiség tagjaként, tehát az emberiség
képviselőjeként engedelmes legyen Atyjának a kereszten elszenvedett
haláláig. Az az ember születik tehát Istenből, aki Jézus
Krisztussal és Jézus Krisztus által egészen kiüresíti magát (megtagadja
magát), és teljes engedelmességgel átadja magát Istennek, az ilyen
embernek lesz az atyja az Isten, aki ebből a függőségből fakadóan „azt
teszi, amit Isten tesz”. Pont úgy, ahogy a gőgös, a függetlennek lenni
akaró teremtmény azért cselekszi Sátán műveit, mert az ő atyja a
Sátán.
Ezért
hangzik így Jézus nyomatékos felszólítása: „Aki követni akar, tagadja
meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (Mt 16,24)
Nos, a
mostani korszellem [= 1821-es] nem más, mint éppen az a függetlenségi
szellem, amit Sátán az emberek között felgerjesztett, hogy ennek
segítségével elpusztítsa Isten művét. Napjainkban [= 1821-ben] persze
az emberek tagadni szeretnék Sátán létezését vagy a világra gyakorolt
hatását: Mindazonáltal, nekem az a véleményem, hogy Sátán eddig még
soha nem volt a földön annyira szorgos, mint éppen most. De hogy
romboló tevékenységét minél biztosabban és nyugodtabban folytathassa,
létezését követői által előbb letagadtatta. Ez a tagadás is Sátán
tervei közé tartozik. (Ezt a munkát senki nem végzi buzgóbban, mint a
modernisták, köztük például egy Herbert Haag nevű ember „Búcsú az
ördögtől” című fércművével.)
Aki Sátánt valóban látni akarja, az nézzen azon úgynevezett emberek
fúriáira, akik Franciaországban tomboltak, akik Spanyolországban és
Amerikában most tombolnak, akik Nápolyban tomboltak, és akik
Németországban, Angliában és Svájcban a háttérben lesben állnak.
[Lásd ezzel kapcsolatban a honlap cikkei közül ezt: „Itt az iránytű veszett el”.]
Az
igazság akaratlanul is ezt mondatja velünk: Igen, ez valóban csak
sátáni gonoszság lehet – mert belsőleg meg vagyunk győződve arról, hogy ekkora gonoszság nem lehet az ember sajátja, hacsak nem kívülről erre buzdítják, vagy erre kényszerítik. (Való igaz: létezik
egy olyan fokú gonoszság, ami magasan meghaladja az emberi „normális”
gonoszságot, és ennek sátáni eredetűnek kell lennie. És ez az ami
most, a 21. század elején elöntötte az egész világot,)
És mindennek alapja éppen az a függetlenségi eszme, ami Sátánból
született, és amit Sátán szór szét a világban, és amit ő a titkos
társaságokon keresztül szorgalmasan „ápol és eltakar”, hogy birodalma a
földön minél tovább fennmaradhasson. (Ez a gondoskodás az elmúlt
kétszáz évben nem hagyott alább, és az ember azt kívánná, hogy a
katolikusok bárcsak ugyanekkora gondossággal ápolták/ápolnák volna
hitüket, mint ahogy a Sátán a saját eszméjét gondozza.)
Sátán taktikája
A mai korszellem első magjait Sátán az úgynevezett reformációval
vetette el (valójában már az úgynevezett humanizmussal és
„reneszánsszal”). Miként ma ezt a folyamatot [= szekularizáció,
liberális fordulatok] az államok megreformálásának nevezik, akkor ezt
az Egyház megreformálásának nevezték. Sátán súgta akkor a gőgös,
elbizakodott első reformátor fülébe az Egyház hatalma elleni
függetlenségi tervet, ébresztett fel benne minden lehetséges téves
következtetést és szofizmát, melyek segítségével az Egyház tekintélyét
szétzúzta. Mikor ez sikerült neki, áttért az úgynevezett
filozófusokhoz, és megmutatta nekik az oly természetes konzekvenciát,
nevezetesen, hogy ugyanezek a szofizmák az államok hatalmának
megsemmisítésére is kiválóan alkalmasak. És a Sátán apostolai olyan
ügyesen végezték dolgukat, hogy mostanra a világ nagy része se az
embereknek, se Istennek nem akar szolgálni többé. (Ez nem más, mint a
liberalizmus, ami az egész világot az örvénybe taszította.)
Ezen függetlenségi szellem [megszületésének és elterjedésének] előkészítésére Sátán sokfajta embert felhasznál. Elsőnek a magukat felvilágosítónak (nagykorúnak, racionálisnak, tudományosnak, ellentétben a szerintük bigott és babonás vallásos fanatikusokkal) nevezőket. Másodszor Sátán azokat az ifjoncokat használja fel, akik a mi új nevelőintézeteinkből kerülnek ki. A harmadikok a gazdagokká vált bankárok, akik képtelenek felfogni, hogy miért nem ők a királyok már (az is a 21. század elejének egyik nagy "vívmánya", hogy amire ezek kétszáz évvel ezelőtt csak vágytak, az mára valósággá vált: mára már valóban ők a "királyok"), az éhes ügyvédeket, akik beképzelik maguknak, hogy sokkal méltóbbak lennének arra, hogy a bírói székekben üljenek, mint a korlátok előtt állni; a kéjenceket, akiket egy jó kormányzat megakadályoz abban, hogy egészen disznókká váljanak. A negyedik fajtához tartozók azok, akiket kifejezetten nem Sátán maga használ fel, hanem akiket a függetlenség szellemének apostolai vadászkutyaként alkalmaznak. Ezek a vallás és erkölcs nélküli emberek, akik a jobbmódú polgárokra bőszült irigységgel tekintenek, miközben csak a gyilkolásra, rablásra és fosztogatásra szóló első jelre várnak. (Az irigység nemcsak a tömegeket sarkallta/sarkallja forradalmi rémtettekre, hanem valójában ez az, ami az ördögöt hajtotta és hajtja ma is, hogy az embereket is romlásba taszítsa: „A sátán irigysége révén jött a világba a halál.” (Bölcs 2,24))
A
sajtószabadság valójában nem más, mint a Sátán vehiculuma, amivel
függetlenségi szellemét minél gyorsabban el tudja terjeszteni a nép
között: Olyan dolgokat nyomtatnak ki, melyeken jól látható,
hogy a Sátán mondta tollba őket. Úgynevezett „olvasó-társaságokat”
hoznak létre, hogy a nép-felvilágosítás címszó alatt mindenki olcsón
hozzájuthasson az újságokhoz, melyekben a sajtószabadság leple alatt
gyűlöletre izgatják őket. Ezen kívül nevelő intézeteket rendeznek be,
melyekben a nevelés fő célja arra irányul, hogy az embereket, miként ők
kifejezik, „önállókká” tegyék, azaz beoltsák őket a függetlenségi szellemmel.
(A sajtószabadság vagy a véleményszabadság azonban a liberálisoknál
csak olyan mértékben és addig van érvényben, amíg az az ő
elképzeléseiknek megfelel, és amíg nem ők vannak hatalmon. Mert ahogy a
liberálisok hatalomra kerülnek, a sajtó- és véleményszabadságnak
máris vége lesz. Ma már nincs szükség olvasó-körökre és külön
nevelőintézetekre, hogy szellemiségükkel az egész világot megrontsák: A
mindent behálózó média és az általános iskolakötelezettség
gondoskodik arról, hogy a fiatal emberek a "helyes" szellemet átvegyék
és "politikailag korrektül" gondolkozzanak és éljenek.)
Sátán
igazi apostolai közvetlenül nem láthatóak, hanem cinkosaikon keresztül
agitálnak. Ha aztán ezek a talajt már előkészítették, akkor megnyílik a
pokol, és a nép önjelölt képviselői előbújnak, akiket állítólag a nép
választott, holott valójában semmit nem tudnak róluk; és követelik a
szabadságot, ami nem jelent mást, mint hogy ne gondolkozz és ne
viselkedj másképp, mint ahogy ezek a forradalmárok parancsolják,
különben biztosan meghalsz. Egyetlen más zászló alatt sem voltak annyira
tele a börtönök, és folyt az ítélet-végrehajtás helyén rendszeresen
annyi vér, mint e sátáni szabadság zászlai alatt.
(Ma már nincs szükség arra, hogy Sátán apostolai a háttérben
maradjanak. És ha valaki politikailag nem korrekt, akkor sem biztos,
hogy szó szerint életével fizet ezért, "mindössze" csak társadalmilag
és egzisztenciálisan lehetetlenítik el, teszik tönkre. Nem
túlzás azt mondani, hogy soha nem uralkodott a világon nagyobb
rabszolgaság, mint ebben a korban, amiben az egész világ a
"szabadságot" tűzte ki a zászlóira.)
Isten birodalma és a Sátán birodalma
Mivel a függetlenségi szellem terjedésének semmi nem áll jobban az
útjában, mint a vallás, és mert pont a vallás veti alá az embereket –
bár szabadon és szeretettel – de mégis kérlelhetetlenül Istennek,
ugyanakkor pap nélkül nem tud meglenni, azért törekszik a Sátán olyan
sürgősen arra, hogy az egyházi javakat megsemmisítse, és ezáltal a
papokat megfossza materiális életalapjaiktól.
(Ma már erre sincs szükség, hiszen Sátán új utakat talált a papság
kikapcsolására. Ebben leghatásosabb eszköze az ú. n. II. Vatikáni Zsinat
volt, és az abból létrejött embercsinálta-egyház az ő ál-miséjével és
ál-papságával.)
De hogy
ez a terv az igazi Sátán-terv, az Isten birodalma alapideájának és a
Sátán birodalma alapideájának összehasonlításából egyértelműen kitűnik.
Isten birodalma a lehető legmagasabb egységből indul ki, és a
legmagasabb egység felé vezet. Ezzel szemben a Sátán birodalma az
egyenetlenségből, a felbomlásból indul ki, és összeomláshoz,
pusztuláshoz vezet. Szétszakítja az Isten és ember közötti köteléket és
az emberek közötti egység kötelékét. Ahol ez a sátáni birodalom
elkezdi működését, ott a természet és a barátság legszentebb kötelékei
mind elszakadnak, fiak az atyákkal és testvérek a testvérekkel
szemben vádlókká és hóhérokká válnak.
Ezek után azt is könnyű megmagyarázni, hogy honnan ered ez a szólás: a
forradalom elsőnek saját gyermekeit falja fel: mert mindenki független
akar lenni, mindenki elsőnek akar kasszírozni. Ezért áll mindenki
mindenki másnak az útjában, de mivel egyesével mindegyikük gyenge, a
legrafináltabbak megalakítják frakcióikat, aminek segítségével az egyik
társulás meg tudja dönteni a másikat. De hogy a legyőzött ne tudja
magát később megbosszulni, megölik őket. Ezután jön a rombolás –
valójában a saját otthoné, hazáé, a legjobb és legpompásabb
intézményeké, még az épületeké is. Tulajdonképpen nem lenne érthető, hogyan képesek az emberek saját maguk ellen így tombolni, ha nem ismernénk a pokoli tervet, amit Sátán elvetettségében kiagyalt. Itt is látható, hogy „gyümölcseiről lehet megismerni a fát”.
A vesztes a nép
Mindezen folyamatok eredményeképpen az, amit népnek neveznek, jár a
legrosszabbul. (Ami nem is történhet másképp, hiszen a nép fiai a
gyengék, a fölöslegesek, akiknek Sátán szolgái nem tartoznak semmivel,
akiktől a legszívesebben a legrövidebb úton megszabadulnának.)
Korábban léteztek alapítványok, melyek a vallásért, a szegényekért,
egyszóval, mindenért, ami az emberek szellemi és testi szükségleteit
szolgálta, illetékesek voltak, úgy hogy ez a népnek egyetlen fillérébe
sem került, hiszen a gazdagok alapították és tartották fenn őket. Ezek
munkájából szinte egyedül a nép húzott hasznot. De amint a világra
telepszik a kor-, azaz a Sátán szellemisége, mindezeket tönkreteszik. De
mivel e szükségleteket valahogyan mégis ki kell elégíteni, az ezekre
fordított kiadások az adóbevételek oldalán jelennek meg, és a népnek,
mely korábban csak profitált ezek működéséből, most magának kell
mindezt megfizetnie.
(E
mondatokat olvasva, tényleg alig hihető, hogy ezeket 1821-ben írták le,
és nem napjainkban a lassan horrorisztikus magasságokba szökő
különböző adókkal, és illetékekkel.)
Ugyanez
a szétforgácsolódás található meg minden úgynevezett alkotmányban.
Eddig egyetlen uralkodó néhány tanácsadóval, vagy a köztársaságokban
néhány tanácsos csinált mindent, ők gondoskodtak mindenről, ők intéztek
mindent. A népnek tehát nagyon kevés embert kellett eltartania. Most
mindent szétforgácsolnak, a törvényadó hatalom, az adminisztráció, a
bírói, és ahogy még mind ezeket a hatalmi szervezeteket nevezik
–mindennek külön kell lennie. Egyszóval minden közfeladat elvégzését
egyre növekvő számú különböző csoportra bízzák. És mindezen hatalmaknak
megvannak a maguk hivatalnokai, a titkárok, másolók egész légiói –
azért, hogy Sátán a maga segítőiről és ezek segítőiről a neki tett
szolgálatukért úri módon gondoskodni tudjon. Ehhez jönnek még az új
állami gyűléstermek gazdag előkészítésének költségei, a 200, 300, 400
vagy még több úgynevezett népképviselő, és az összes többi ezekhez
tartozó dolgok díjai. És most mindezt a szegény népnek kell
megfizetnie. Nem csoda, hogy szinte megrokkan az adók súlya alatt, és
rosszkedvűvé, majd kétségbeesetté kell válnia – de pont ez szerepel
Sátán tervében. E terv szerint a nép szeretetének, ami korábban
az őket kormányzó hatalommal összekötötte, el kell szakadnia, és
helyette egy sátáni harag, marcangolás és kétségbeesés terjed szét, és
ezáltal a pokol birodalma már a földön el lesz ültetve.
A szerencsétlenség, a baj nem alulról felülre, hanem felülről indul ki
és úgy éri csak el az alsó rétegeket (a forradalmak sem indulnak soha
alulról, hanem mindig felülről kezdeményezik őket).
Ennek folyamata így zajlott/zajlik le: A hatalom birtokosai jólétükben
élvezetekbe merültek, majd egyre jobban elfojtották a vallást,
kerülték Istent. De Istenen kívül csak az van, ahol Sátán uralkodik,
aki valójában maga vakította el a régenseket, olyannyira, hogy az
egyházi vezetők figyelmeztetéseit figyelmen kívül hagyták, akiket
számukra gyanússá tettek, akiket nem tiszteltek, miközben a titkos
társaságokat eltűrték, sőt némelykor még ők maguk is e társaságok
élére álltak, és ily módon segédekként maguk hordták a fát a tűzhöz,
aminek éppen őket kellett elemésztenie.
Távol állok attól, hogy a kormányzók hatalmát bíráljam, hiszen vallásom azt tanítja, hogy hatalmuk Istentől származik. De
ha Sátán barátaitól hagyják magukat rászedni, és azt képzelik, hogy
kényük-kedvük szerint uralkodhatnak, vagy saját erejükből képesek
Sátánt elűzni, és nincs szükségük semmilyen vallásra, akkor egy
becsületes ember kötelességének azt tartom, hogy hangosan rájuk
kiáltson: Nem látjátok be, hogy éppen ezzel feleltek meg a Sátán
függetlenségi szellemének, ami kikerülhetetlenül a saját hatalmatok
ellen fog fordulni, és azt szét fogja zúzni? „Nos, királyok, térjetek észre, föld urai, hadd intselek benneteket! Szolgáljatok az Úrnak félelemmel!” (Zsolt 2,10-11)
Ha a régensek elismerik, hogy a hatalmat, amivel bírnak, Isten helyezte
kezeikbe, és hogy ezért nekik azt az Ő előírásai szerint kell
gyakorolniuk, akkor Isten rendületlenül megtartja saját hatalmát e
régensek kezeiben Sátán és az ő függetlenségtől ittas segédjeinek minden
vakmerő támadásával szemben.
(Csak az uralkodóknak Istenhez és a hithez való visszatérése tud a
jelenlegi reménytelen helyzetnek véget vetni. Ahol nem Isten uralkodik,
ott előbb vagy utóbb a Sátán veszi át az uralmat.)
Korunk szellemisége a Sátán szellemisége
A mostani idő szellemisége ezért valódi Sátán-szellemiségnek, a
hazugság szellemiségének bizonyul – hazudnak a népnek, melynek tagjait
állítólag boldoggá akarják tenni, miközben szerencsétlenné teszik az
embereket. Ennek bizonysága minden forradalmi népnél világosan
felismerhető a széthúzás, a harag szellemiségében, mely e szellemiség
minden megnyilatkozásánál szintén kikerülhetetlenül feltör, és a
családokban a szeretetet és egységet több generáción keresztül
szükségszerűen tönkreteszi; mint a rombolás szelleme, ami minden
meglévőt lerombol, és a romokból képtelen bármi jót felépíteni; mint a
lázadás szelleme, melyben ez a sátáni szellem a leginkább elemében
érzi magát, mert Istentől és az embertől elszakadva függetlennek érzi
magát, és még büszke is saját nyomorúságára; mint a kétségbeesés
szelleme, mellyel ez az egész szomorújáték végződik, amikor a nép
ráébred tévedésére, magát becsapottnak találja, és mindent, ami jó volt
körülötte, elpusztítva lát.
A forradalmak mind annak bizonyítékai, hogy egy és ugyanazon tervet
követnek, melyet Sátán agyalt ki, és amit csatlósai által az egész
világban elterjesztett. Úgy tűnik nekem, hogy látom őt, a pokolnak a
fejedelmét, egy még félig álló romos templom vagy kórház párkányán ülni,
pokoli kacajban saját magának tetszelegve, ahogy lent a vértől
csöpögő áldozatain saját függetlenségi tervének megvalósulását nézi,
és mindazt az istengyalázást hallja, amit emberi sátánfiókái a
zendülés mámorában a menny felé üvöltenek, miközben a vallás
eltörlésén örvendenek. Akkor velük örül, és kétségbeesett gúnnyal
ordítja: Nézzetek oda! Ez az én művem!
Ez az igazi korszellem, ha alapjaiban vizsgáljuk meg, és társadalmi
kibontakozásában vesszük szemügyre. Tagadjátok le Sátán létezését és az
emberekre gyakorolt hatását, és utána, ha tudjátok, magyarázzátok meg
nekem azt a szerencsétlenséget, ami az emberiséget napjainkban sújtja!
Ez az állapot a korszellem gyümölcseiből elárulja, mely atyának a gyermeke! Most értem meg, mit akarnak ezek a szavak mondani: A Sátán a ti atyátok, hiszen az ő műveit cselekszitek!
A kétszáz évvel ezelőtt közreadott írás itt végződik.
Az Antimodernist újság szerzője a leírtakhoz még egy teljes fejezetet, és néhány megjegyzést fűzött:
A „sátánizmus formulája”
Néhány hónappal ezelőtt egy baloldali hírportál újságírója „A
sátánizmus formulája” című írásában arról számolt be, hogy „elbűvölten”
olvasott egy könyvet a sátánizmusról, amit „e szellemi beállítottság
egyik támogatója” írt. Szemben azzal, amit várt, a könyvből nem
„ördögimádásról és fekete misékről” tudott meg valamit, hanem „inkább
józan gondolatok felsorolását” találta benne, „melyeket, ha a könyv
címoldalán nem a 'sátánizmus' szó állna, akár a liberális gazdaság
kézikönyveként lehetett volna értelmezni”.
Ő maga, vallja be a cikk szerzője, nem hisz Sátán létezésében, és nem
akar senkit sem a sátánizmustól megóvni. Ő a sátánizmus alatt pusztán
azt a világnézetet érti, amit Anton LaVey (1930-1997) a Church of Satan
(Sátán temploma) megalapítója és főpapja, kidolgozott, és az 1969-ben
kiadott könyvében, a sátáni "bibliában" felvázolt. (És amiben Sátán
tanítványai úgy imádkoznak az ő idoljukhoz, ahogy a keresztények
Istenhez imádkoznak: „Jöjjön el a Te országod!”)
A szerző ezen kívül Carl Amerys könyvére: „Hitler, mint előfutár” is hivatkozik, melyben Amerys egy "Hitler-formulát" ír le, mely a nemzetiszocializmus speciális gondolkodási modelljén alapszik, amit azonban a történelem során mások is felhasználtak. Ez a formula körülbelül úgy szól, hogy egy véges, behatárolt térben elhelyezkedő és behatárolt mennyiségű forrásokkal rendelkező világban nincs elegendő hely és lehetőség minden ember szükségleteinek kielégítésére. Ezért bölcs szelektálással ki kell alakítani egy elitet, mely eljárás során szükség esetén a hagyományos erkölcsi előítéleteket el kell vetni – azok érdekében, akik jogot kaptak a túlélésre – eddig „A sátánizmus formulája” című írás szerzője.
Az Antimodernist-szerző ezeket a gondolatokat fűzte mindehhez: Nem kell sokáig kutatni, hogy e gondolkodás nyomait egészen a napi politikáig felfedezzük. A sátánizmus formulája ennek megfelelően úgy szól, hogy minden jog az erősek kezében van, akik minden erkölcsi kategória felett állnak, akiknek a gyengékkel szemben semmiféle kötelességük nincs, és akiknek a cselekvési szabadságát a gyengék irigysége ellen az állami intézményeknek védeni és támogatni kell.
Csak
csodálkozni lehet, hogy egy ilyen embert megvető program láttán valaki
nem ismeri fel az e program mögött álló szerzőt, aki nem más, mint az,
aki „kezdettől fogva gyilkos” (Jn 8,44), azaz a Sátán. Micsoda
feneketlenül romlott ember-képpel kell bírnia annak, aki – miután nem
hisz az ördög létezésében – azt hiszi, hogy közönséges emberek ilyen
ördögök lehetnek. Mint ahogy az emberek a Szentlélek befolyása nélkül
nem válhatnak szentekké, ugyanúgy nem válhatnak az emberek Sátán
befolyása nélkül ördögökké. Nem! a sátánista szellemiség ilyen
térhódítása az emberek között nem magyarázható meg a sötét hatalmak
befolyása nélkül!
Korunk szellemisége az Apokalipszis szellemisége, az Istentől való nagy
elszakadásé – és ki volt az első aposztata, aki ezt a romlást a
világba hozta, ha nem a Sátán?
Végszó
„Ha az emberek istentelenekké válnak, akkor a kormányok tanácstalanok, a
hazugságok határtalanok, az adósságok visszafizethetetlenek, a
tárgyalások eredménytelenek, a felvilágosítás esztelenség, a politikusok
jellemtelenek, a keresztények ima nélküliek, az egyházak erőtlenek, a
népek békétlenek, az erkölcsök féktelenek, a divat szemérmetlen, a
gaztettek mértéktelenek, a konferenciák végtelenek, a kilátások
reménytelenek.” (Antoine de Saint-Exupéry, 1900-1944)
(forrás: Antimodernist – 2022. július)
[A témával kapcsolatban lásd még a következő cikket: A Sátán és a gonoszság szolgái]
https://katolikus-honlap.hu/2201/1821.htm