Ezúttal sem indítják újra Európát

Látványossága ellenére semmilyen eredményt nem hozott Matteo Renzi olasz miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár, és Francois Hollande francia elnök találkozója.

Tiberio Graziani, a Geopolitikai és Társadalmi Tudományok Intézetének elnöke az eseményt követően arra mutatott rá, hogy a Ventotene szigeten történt találkozó volt az európai vezetők első csúcstalálkozója a britek kilépése óta. Bár Matteo Renzi a megbeszélést követően kijelentette, hogy “az európai projekt nem ért véget”, mindhárom vezető sokkal inkább saját belpolitikai problémáival van elfoglalva, ahelyett, hogy az Európai Unió “fragmentálódásának” folyamatát visszafordítanák.

“Minden, amit a gazdasággal, közös biztonsággal és a migránsokkal kapcsolatban mondtak, nem volt egyéb, mint üres frázisok sokasága. Különösen, ha a védelmi kiadások drámai esését, a kutatási és kulturális források megvonását tartjuk szem előtt, ami most Olaszországban történik.”

Graziani ugyanakkor azt mondta, az európai országoknak a NATO tagjaként teljesen értelmetlen és hasztalan lenne az USA iránymutatását követniük a Földközi-tengeren, hiszen elsősorban egy európai probléma, azon belül is olasz probléma, amivel Európa a térségben szembe kell nézzen.

“Renzi reménykedik az úgynevezett európai projekt újraindításában, mert ez már kezdetektől az ő elgondolása volt. A végén azonban semmilyen eredményre nem jut ez a törekvés. Tisztában kell lennie a tényekkel, gazdasági tekintetben ez a háromoldalú találkozó elsősorban az EU német-domináltságát hivatott hangsúlyozni.”

A szakértő szerint ez az úgynevezett “újraindítás” elképzelhető ugyan, de az Európai Unió jelenlegi hatalmainak politikai és gazdasági súlyától függ minden. Olaszország pedig egyre rosszabb pozícióba kerül ebben a viszonyrendszerben. “Európa vezető alakjai ma már nem rendelkeznek olyan mértékű eltökéltséggel és határozott jövőképpel, mint az európai integráció kezdetekor Altiero Spinelli, Colorni és Rossi. Olaszország egy mediterrán ország; hacsak nem tudja határozottan megoldani a migránsproblémát, és nem válik olyan szereplővé a régióban, ami képes biztosítani a stabilitást, és amire a szövetségesek méltán támaszkodhatnak, az egész európai kontinens szenvedni fog.”

Júniusban egy népszavazáson a britek 51,9%-a döntött az Európai Unióból kilépés mellett. Nem sokkal a referendum eredményének bejelentését követően David Cameron brit miniszterelnök – aki az uniós tagság fenntartása mellett kampányolt – bejelentette lemondását.


http://www.hidfo.ru/2016/08/ezuttal-sem-inditjak-ujra-europat/

Kiderült, hogyan múlt el az ősi maja civilizáció

Amikor hirtelen válik elégtelenné a vízellátás, a magasan fejlett társadalmak is hirtelen tűnnek el. A kutatók szerint azok élhették túl az ősi maja városok katasztrófáját, akik eleve úgy éltek, hogy nem voltak valamelyik nagyváros központi vízellátására utalva, és nagyobb víztartalékkal sem rendelkeztek.

Egy a Water Resources Research újságban megjelent elmélet szerint éppen az vezetett az ősi maja városok gyors eltűnéséhez, ami gyors növekedésüknek is kulcsa volt. Azok a víztározók és alagutak, melyek lehetővé tették a városi lakosság esetében nagy létszám elérését, függőséget is teremtettek; a víztartalék hirtelen megcsappanása ahhoz vezetett, hogy a nagyvárosok lakossága is egyik pillanatról a másikra “tűnt el”.

A maja civilizáció több évszázadon át létezett, majd számos elhagyatott várost, műemléket hagyott maga után a Yucatán-félszigeten; a társadalom az elmúlás martalékává lett, miután az emberek elhagyták a városokat. A tudósok régóta vitatták a maja civilizáció felemelkedésének és gyors hanyatlásának körülményeit, mígnem 2012-ben víztározók és alagutak komplex hálózatát tárták fel, ami igazolta azt a hipotézist, miszerint a maja civilizációval az aszály végzett. Később számos arra mutató bizonyíték is előkerült, miszerint az innovatív, mesterséges vízhálózat, ami lehetővé tette Tikal metropolisszá növekedését, csak súlyosbította a szárazságot mint csapást.

Az járt jól, aki kerülte a nagyvárosi életet

A Bécsi Egyetem kutatói tanulmányozták a vízellátás szűkössége és a maja társadalom eltűnése közti összefüggést. Modellezték egy 80000-100000 fős lakosságú tipikus maja város működését; ebben a modellben számos eltérő aspektus szerepet kapott, többek közt a vízszint és túlélés közti kapcsolat, a lakosság növekedése és az élelmiszer/víztartalék mennyisége közti kapcsolat, stb. Kiderült, hogy

ez a rendszer csak akkor volt sikeres, ha bőséges volt a vízellátás.

Már a vízellátásban bekövetkező legkisebb mértékű csökkenés is drámai lakosságcsökkenéshez vezetett. A kutatás szerint a nagyobb esőzések, a nagyobb készletek lehetővé tették ugyan a lakosság gyors növekedését, de a víztöbbletre utaltság egyben szoros függést is kialakított; kiszolgáltatottá tette őket a vízellátás tekintetében, fogékonnyá téve ezeket a társadalmakat a gyors létszámcsökkenésre. Linda Kuil szerint így a tartalékok nem csak a túlélést jelentették, hanem a halál okává is váltak a hosszú aszály idején.

A szegénység volt a túlélés kulcsa

A kutatás szerint azok a városok, melyek kiterjedt tározó-rendszereket és alagúthálózatokat építettek ki, gyorsabban növekedtek és komplexebbé váltak, de éppen emiatt túlzó mértékű ráutaltságban is léteztek, hiszen a komplex rendszer működtetése hamar lehetetlenné vált egy hosszabb száraz időszakban. A vízszint esésekor ezek a városok nagyságrendekkel több embert veszítettek, mint a kevésbé komplex rendszerekkel működő, kisebb városok, vagy azok a városok, melyek egyáltalán semmilyen tartalékkal nem rendelkeztek.

Ez az elmélet arra szolgál magyarázattal, hogyan lehetséges, hogy a nagyobb maja városok pillanatok alatt eltűntek, miközben a kisebb települések túléltek. Ugyanakkor, ez az elmélet vonatkoztatható – sőt, fokozottan ajánlott vonatkoztatni – a mai társadalmakra is, hiszen épp a napokban a német kormány arra hívta fel a figyelmet, hogy a társadalom a modern infrastruktúra viszonylatában teljes ráutaltságban létezik, emiatt kezelhetetlen katasztrófa lenne egy a központi vízhálózat elleni terrortámadás.

http://www.hidfo.ru/2016/08/a-szarazsag-vitte-el-a-maja-civilizaciot/

Törökország a kurd milíciák ellen harcol észak-Szíriában

Binali Yildirim török miniszterelnök szerint a szíriai Jarablus régiót nem csak a terrorszervezetektől, de a kurd milíciáktól is meg kell tisztítani.

A miniszterelnök szerdán a Haberturk televíziónak nyilatkozva azt mondta, a nemrég indított Eufrátesz Pajzs hadművelet célja, hogy minden extrémista csoportot felszámoljon a török határ túloldalán, beleértve az Egyesült Államok által támogatott és felfegyverzett kurd milíciákat is.

“A szíriai ellenzék átvette az ellenőrzést Jarablus felett, és elkezdett kontroll alá vonni más településeket is a térségben. A régió egészét meg kell tisztítani a szíriai kurdok fegyveres erőitől.”

Korábban Recep Tayyip Erdogan török államfő is közölte; a török hadsereg az Iszlám Állam elleni harc céljából átlépte Szíria határait, emellett felvették a harcot a kurdok fegyveres erőivel, melyek a Törökországban terrorszervezetté nyilvánított Kurdisztáni Munkáspárt irányítása alatt állnak.

Egyfelől a szíriai török beavatkozás egy idegen ország elleni agressziónak minősülhet, hiszen nincsenek információk arról, hogy ez a hadmozdulat a szíriai kormány engedélyével zajlana. Másfelől, Törökország saját területi egységét védelmezi ezzel a hadmozdulattal; megpróbálják megakadályozni, hogy a kurdok egységesen ellenőrzés alá vonjanak területeket a török-szíriai határ mentén. Törökország területén mintegy 14,5 milliós kurd kisebbség él, ezáltal Törökország területi egysége is megbomlana, ha Szíriában a kurd fegyveres szervezetek független országot hoznak létre.

Az Amerikai Egyesült Államok kiképzésben részesíti és fegyverzi a kurd milíciákat, Törökország pedig terrorszervezetté nyilvánította és betiltotta ugyanezeket a csoportokat, ami régóta feszültség forrása volt a két ország közt.


http://www.hidfo.ru/2016/08/torokorszag-a-kurd-miliciak-ellen-harcol-eszak-sziriaban/

Olimpia Budapesten? Csak a fideszes oligarchiáknak lenne jó...

Orbán szerint Budapest a megfelelő város: megfelelő időben és megfelelő helyen van ahhoz, hogy 2024-ben házigazdája legyen a nyári olimpiának. Az ország gazdasági állapota miatt, továbbá a megkérdezett emberek többsége szerint azonban egyáltalán nem kéne erőltetni az olimpia hazai megrendezését.

1960 óta az olimpiák döntő része gazdaságilag veszteséges vállalkozás volt. Rió például most legkevesebb 4,6 milliárd dollárt (1280 milliárd forintot) bukik a rendezésnek köszönthetően. A kormánykörök akkor mégis miért ragaszkodnak ennyire a budapesti olimpiához? A válasz egyszerű: egy hazai rendezésű olimpia rengeteg elnyerhető pályázatot, azaz megszámlálhatatlanul sok pénzt is jelenthet Orbán oligarcháinak. Akár Garancsi István, akár Mészáros Lőrinc a rendezés ürügyén még több stadiont, sportcsarnokot vagy éppen lakóparkot építhet majd fel.

Olimpiák tanulságai – Mennyi az annyi?

Véget ért a riói olimpia, és már készülnek az összegzések arról, hogy „tokkal-vonóval” mennyibe is került az olimpia végül. Eredetileg 14 milliárd dollárt (3900 milliárd forintot) szántak az olimpiai büdzsére, a végösszeg azonban úgy 20 milliárd dollár (5600 milliárd) körül lesz.

Összehasonlításul: a budapesti olimpiai projekt hivatalos, a Pricewaterhouse Coopers (PwC) tanácsadó cég által készített megvalósíthatósági tanulmánya szerint a magyar olimpia teljes költsége 774 milliárd forint lenne. Ez az összeg azonban igen messze lehet a valós költségektől, hiszen ebben még nincsen benne egy sor egyéb, például infrastruktúrafejlesztéssel kapcsolatos kiadás. Az mindenesetre látszik, hogy jóval kevesebb pénzből készülünk megrendezni egy világeseményt, ami egyrészt lehet dicséretes (mégsem annyi pénzt dobunk ki az ablakon költünk), viszont kérdéses, hogy akkor milyen színvonalat sikerül majd produkálni a korábbi olimpiákhoz képest.

Hogy megéri-e ez az egész, ha csak az anyagiakat nézzük? A válasz egyértelműen az, hogy nem. Egy brit tanulmány szerint például Rió az olimpiának köszönthetően legkevesebb 4,6 milliárd dollárt (1280 milliárd forintot) bukott. Montreal (1976) az olimpia után 30 évvel, 2006-ban tudta csak kifizetni a játékok miatt felvett gigantikus hitelének utolsó részletét. Pekingben 3,6 milliárd dolláros bevétel állt a jóval 40 milliárd dolláros költségekkel szemben, de 2012-ben Londonban is csak 5,2 milliárd dollár jött be 18 milliárdos kiadás mellett – írja a hvg.hu. Ezen számok mellett emlékezzünk meg azokról a kormánypárti tervekről, amelyek szerint a budapesti olimpia bevételeiből tennék helyre a magyar egészségügyet.

Nem kishitűségről, egyedül csak gazdasági realitásokról van szó akkor, amikor az olimpiai rendezés ellen érvelünk: egy sor tanulmány, összehasonlítás látott már napvilágot, hogy miért nem éri meg Magyarországnak olimpiát rendeznie. A legegyszerűbb példát nézve: nem lehet véletlen, hogy a 2004-ben olimpiát rendező Görögország most az államcsődhöz igen közeli, hatalmas pénzügyi-gazdasági válságban szenved.

Egy görög stadion ma, amely az olimpiára épült
Forrás: A 2004-es athéni olimpia romjai

Csak a Fidesznek és a holdudvarának lenne jó az egész

Ha ilyen kockázatos befektetésről van szó, miért is akarja ennyire a Fidesz a budapesti olimpiát? Egyrészt, már úgyis sokat lehet lopni, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mi fogjuk majd elnyerni a rendezés jogát, mivel a rengeteg hirdetés, reklám és megvalósítási tanulmány elkészítése már most is sok pénzt hozhat a konyhára.

Korábban már összegyűjtöttük (pl: itt) mindazokat a korrupciógyanús ügyleteket, amelyek a budapesti olimpia körül vannak.

Másrészt, Jules Boykoff amerikai politológus szerint, akinek a szakterülete az olimpiák politikatörténete, azt nyilatkozta a vasarnapihirek.hu-nak, hogy míg a mindennapi ember számára kevés előnnyel jár egy olimpia megszervezése, a jó kapcsolatokkal rendelkező politikai elitnek és a multiknak igenis gyümölcsöző az egész befektetés.

Már a 2017-es úszó-világbajnokság példáján keresztül is valószínűsíthetjük, hogy egy budapesti olimpia esetén vagy Garancsi István, vagy Mészáros Lőrinc még több stadiont, sportcsarnokot vagy éppen lakóparkot építhet majd fel a rendezés ürügyén. Egy budapesti olimpia rengeteg elnyerhető pályázatot, azaz megszámlálhatatlanul sok pénzt is jelenthet majd Orbán oligarcháinak.

Az emberek többsége is hasonló módon gondolkodik, legalábbis a Publicus Intézet, a Vasárnapi Hírek megbízásából készített felmérése szerint, akik a közvélemény-kutatásukban a budapesti rendezésű olimpia megítélését vizsgálták.

A felmérés szerint tíz emberből közel hatan (57 százalék) gondolják azt, hogy a Fidesz-közeli vállalkozókat gazdagítaná az olimpiára költött pénz, és a rendezés senki másnak nem érdeke valójában. Ezzel leginkább a Jobbik szavazók és az olimpiát nem támogatók értenek egyet (78 és 73 százalék), és ebben a kérdésben a Fidesz szavazói és az olimpiát támogatók azok, akik másként gondolkodnak - 62 és 48 százalékuk nem ért vele egyet.

A Publicus felméréséből az is kiderült, hogy a válaszadók háromnegyede (75 százalék) szerint az olimpia túl sokba kerülne, és a pénzt másra kellene költeni, míg kétharmad (64 százalék) szerint az ország egyszerűen túl szegény az olimpia megrendezéséhez.

A kutatás szerint az olimpia helyett a válaszadók kétharmada (61 százalék) az inkább egészségügyet, egyharmada (28 százalék) az oktatást fejlesztené, míg egyötöd (17 százalék) a szegénységet számolná fel. Sokan költenének még az munkahely-teremtésre (14 százalék), az infrastruktúra fejlesztésére (9 százalék) és magasabb fizetésekre (8 százalék).

Az egészségügy fejlesztése a Jobbik és az MSZP szavazók számára a leginkább fontos (69 és 62 százalék), de a Fidesz szavazói körében is az első helyen van (46 százalék). Az oktatás fejlesztése az MSZP szavazók és a bizonytalanok számára a legfontosabb (45 és 30 százalék), míg a Fidesz szavazók körében ez csak a negyedik legfontosabb cél (15 százalék), mert a szegénység felszámolása és a munkahelyteremtés megelőzi.

Vissza kéne térni a realitások talajára

Budapest mellett Róma, Párizs és Los Angeles van még versenyben. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2017 szeptemberében, limai kongresszusán választja majd ki a 2024-es rendezőt. Ahogy korábban is írtuk: pusztán presztízsből ugyanis nincs értelme kockáztatni a költségvetési stabilitást (és vele az EU-s forrásokat), sokkal jobb helye is lehet azoknak az ezermilliárdoknak. Csak akkor éri meg a projekt, ha biztosan megtérül, ennek azonban kicsi az esélye. Félő, hogy a létesítmények Athénhoz hasonlóan Budapesten is idővel lerobbannának és üresen állnának, ez pedig korántsem nevezhető költséghatékonynak.

Jules Boykoff, a fentebb már idézett amerikai politológus véleménye az, hogy a budapestieknek nagyon óvatosnak kell lenniük, ugyanis a rendezéssel idáig csak azok gazdagodtak, akik a társadalom nyertes oldalán álltak, éppen ezért, mint nyilatkozta: „jobb lenne, ha a budapestiek egy kicsit visszavennének a tempóból, és átgondolnák a dolgokat, mielőtt pályáznak.”

TényTár