Legújabb cikkében James Corbett,
szokásos alaposságával rámutat, hogy miközben aludtunk, illetve a
média szokásos figyelemelterelő show műsorát figyeltük, egy látszólag
jelentéktelen, mégis nagy horderejű esemény, közelebb vitte a világot
ahhoz a bizonyos „világvégéhez”.
Ez a történet nem olyan izgalmas, mint
az Amerikában folyó választási cirkusz, vagy az európai migránsválság
körüli felfordulás, ugyanakkor hosszú távon sokkal nagyobb horderejű
lehet.
És nem. Nem az „Internet” feletti ENSZ hatalomátvétel jelentette „világvégéről”, illetve az ezzel kapcsolatos tévinformáció özönről
van szó, amiről szintén elég kevesen hallottak csak, hanem az IMF által
kibocsátott valutakosárról, pontosabb a kosárban mostantól hivatalosan
is szereplő valutáról, a kínai jüanról, ami hétfő óta a font, az euró,
a jen és a dollár mellett a Különleges Lehívási Jogok részévé vált.
10,92 százalékos arányával a kosár harmadik legerősebb valutájának
számít, a 41,73 százalékos dollár és a 30,93 százalékos euró mögött.
Azok kedvéért, akik nem sokat tudnak a Különleges Lehívási jogokról, íme, a legfontosabbak:
- Az SDR nem egy valuta, hanem egy potenciális követelés a dollárra, jenre, euróra, fontra és mostantól a jüanra nézve.
- Az IMF bocsátja ki, a központi bankok pedig „kiegészítő tartalékeszközként” tartják és kereskednek vele.
- Jelenleg 204 milliárd SDR van forgalomban, ami nagyjából 285 milliárd dollárnak felel meg és a teljes globális tartalék 2,5 százalékát képviseli.
Az SDR lényege, hogy likviditást nyújt a
globális tranzakciók lebonyolításához, amikor kevés dollár vagy arany
áll rendelkezésre e célból.
A valutakosárba való bekerülés az adott
valuta iránti globális igényt tükrözi. A központi bankok pedig ehhez a
részvételi arányhoz igazítják tartalékaikat, vagyis mostantól (bár
valószínűleg ez már korábban is így volt) portfóliójuk 10,92 százalékát
tartják jüanban. Mivel a globális tartalékok összértéke 11,6
ezermilliárd dollár, ez azt jelenti, hogy a világ központi bankjainál
összesen 1000 milliárd jüan van.
Egyesek szerint a II. Világháború óta nem történt ilyen komoly monetáris átalakítás a globális pénzrendszerben,
mások szerint viszont a lépés nem jelent semmit, mert a globális
portfóliók átalakulása e nélkül is megtörtént és a lépés csupán 31
milliárd dollárral növelte a keresletet a jüan iránt, ami csak egy csepp
a tengerben.
Kinek van igaza? Egy új monetáris
rendszer van születőben, vagy csak egy jelentéktelen pénzügyi sípjelet
hallottunk meg a nagy hangzavarban? James Corbett szerint mindkettő
igaz lehet.
Igaz, hogy a jüan 10 százalékos
részesedése az SDR kosárban önmagában nem fogja egyik napról a másikra
felforgatni a világot, ugyanakkor az esemény nem magányosan érkezett.
A Világbank augusztusban bejelentette,
igencsak halkan, hogy egyik leánybankja, a Nemzetközi Újjáépítési és
Fejlesztési Bank 3 milliárd dollár értékben bocsát ki új kötvényeket,
az elszámolás pedig jüanban történik majd.
SDR-ban denominált kötvényekkel 1981 óta
nem próbálkoztak, egészen mostanáig és igencsak érdekes, hogy az
újraélesztés éppen a felemelkedőben lévő gazdasági sárkány országában
történik.
A kibocsátás célja kettős: lehetővé
teszi a kínai befektetőknek, hogy különféle valutákkal foglalkozzanak,
anélkül, hogy külföldön kellene befektetniük, másrészről, és ez az,
amire figyelnünk kell, az SDR kötvénypiac felélesztésével Kína saját
maga számára biztosítja be az SDR tartalékvaluta státuszát. Méghozzá
nem olyan módon, hogy a követelést a likviditáshiánnyal küzdő központi
bankok bármilyen valutában beválthassák, hanem csak és kizárólag úgy,
hogy az elszámolás jüanban történjen.
Márpedig Kína a 2009-es válság óta
készül erre. Nem a jüant, hanem az SDR-t próbálja a dollár helyébe
állítani a világ tartalékvalutájaként. Ily módon Kína úgy kap helyet a
monetáris világrendben és fosztja meg a dollárt trónjától, hogy közben
nem szükséges liberalizálnia a jüant vagy engedni saját szigorú
tőkekontrolljából.
Tripla győzelem Kína, de legfőképpen a
globális oligarchák számára, akik globálisan kezelt valutát akarnak Új
Világrendjük számára.
Az Epoch Times például így jelenti be a hírt:
„Ez az első lépés a világvaluta felé.”
A tervezés több éve folyik. A központi
bankok vezetői nyíltan beszélnek róla hivatalos dokumentumaikban és
konferenciáikon, a média azonban érdekes módon nem igen foglalkozik
vele, így a közvélemény nagy része se tud róla.
A kínai központi bank vezetője már
2009-ben arról beszélt, hogy a világ nem hagyhatja, hogy a dollár
tovább bitorolja a globális tartalékvaluta státuszt, és annak
felügyeletét „egy megbízható nemzetközi szervezetnek” kellene átvenni.
Ez a „megbízható” szervezet pedig nem más, mint az IMF, a
tartalékvaluta pedig az SDR.
A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), az
Európai Központi Bank (EKB) és a Világban pedig gyorsan meg is
szervezett egy konferenciát, ahol 80 elit bankár tárgyalhatta meg
világuralmi terveit. Ennek részeként kitalálták, hogy az SDR alapú
kötvények segítségével piacot teremthetnek az SDR-ok számára és indokot
teremthetnek használatukra.
Most pedig segítenek Kínának, hogy ők is
SDR alapú kötvényeket adhassanak ki. Ez a kibocsátás egyetlen oka,
ahogy az Epoch Time is rámutat: „a Nemzetközi Újjáépítési és
Fejlesztési Bank számára ez semmilyen előnnyel nem jár, hiszen relatív
erős valutákban vesz fel hitelt, de relatív gyenge valutában kapja meg a
pénzt”.
Vagyis nem arról van szó, hogy a
Világbank talált egy olcsó kötvény kibocsátási módszert, hanem
törvényes okot akarnak szolgáltatni az SDR tartalékvaluta szerepére a
világ színpadán.
Meglátjuk, hogy sikerül-e nekik. Minden
attól függ, hogy a központi bankok képesek lesznek-e meggyőzni a
pénzvilágot a dolláralapú tartalékvaluta rendszer leváltásáról. Ez
csakis közös erővel sikerülhet nekik, így az elkövetkező években
számítani lehet az SDR ismertségét növelni és vélt hasznát bemutatni
hivatott történetek megszaporodására.
Ilyen értelemben a fenti esemény nem
jelent világvégét, hanem a világot a világvégére felkészíteni hivatott
propaganda hadjárat egyik hullámának tekinthető.
Forrás: Corbett Reporthttp://idokjelei.hu/2016/10/sdr-vilagrend/
