Donbassz egyre izzóbb hangulatban leledzik. Nem csak a frontokon-a pufferzóna mentén, hanem diplomáciai síkon is.

Mint ismeretes, tegnap Kalinyingrádban találkoztak a Donbassz-ügyében “illetékes biztosok”. Vlagyiszlav Szurkov az orosz elnök Donbassz-referense, és Victoria Nuland “cukrosnéni”, az amerikai külügy kelet-európai számadója. A randit Szurkov “konstruktív és hasznos ötletbörzének” nevezte, amely segíthet a Minszk 2.0 megállapodás végrehajtásában. Elmondása szerint “olyan kényes kérdésekben, mint a Kijev által megteendő alkotmányreform, és a Donbasszban megtartandó választások kérdésében születtek olyan jó ötletek, hogy azokat mindenképpen érdemes lesz a közeljövő Normandiai Négyek tanácskozására bevinni.”

Kijevben már a tegnapi kalinyingrádi megbeszélés tényét is nagy fújtatással fogadta a helytartóság, és igen gyanakvóan kezelték azt. Nem is csalódtak! Szörnyű félelmeik látszanak igazolódni. Fogytán a Nyalókakirály-Jacenyjuk latorpárossal szembeni nyugati türelem. Kalinyingrád pedig az USA türelmének fogytát is megüzente a kijevi udvarnak, ami miatt már cserbenhagyást emlegetnek Valcmanék.

Tetézi Kijev gondjait, hogy a hét folyamán Donbasszba látogatott egy francia jogászküldöttség. A gall ügyvédek elszörnyedve jöttek-mentek a térségben, és olyan megállapításokat tettek, amik miatt Nyalókakirálynak és bűntársainak a háta borsódzik. A franciák megállapították, hogy Kijev hordái Donbassz-szerte háborús bűnöket követtek el, amelyek mindenképpen büntetendőek. Ezügyben segítséget is ígértek Donbassznak.

Ugyanakkor megdöbbenésüket fejezték ki a francia társadalom teljes mérvű tájékozatlanságát illetően. Franciaország lakosságának fogalma sincs arról, hogy mi is történt-mi is történik Európának ezen térségében. Azt is megígérték, hogy fel fogják nyitni a francia társadalom szemét. Ez pedig joggal ébreszt aggodalmakat a kijevi udvarban.

A diplomáciai katasaztrófa baljós árnyait látván közelegni Valcman és bandája, a melegháború kiterjesztésében próbálják magukat vigasztalni.

Ennek jegyében Gorlovka és Donyeck között már szinte csak a rakétáikat nem vetik be. Lődöznek már mindennel.

Donyeck Petrovszkij kerületét, a “Trudovszka” bányaüzem felszíni létesítményeit. A donyecki repülőteret és Szpartakot, meg a közeli “Volvo Centert”.

Gorlovka és Zajcevo ma sem úszta meg. Sőt. A két település lakóit fölöttébb felidegesítette a Kijev által útjára eresztett hír, miszerint “bizonyos ellentétek fejében” Zajcevot és Gorlovkát a Donyecki Népköztársaság átadja Maradék-Ukrajnának. Eduard Baszurin szóvivő a helyszínen myugtatgatta a lakókat. “Sem Zajcevo, sem Gorlovka nem kerül ukrán kézre!”- jelentette ki a leg határozottabban.

A Luganszki Népköztársaság erői ma már Szlavjanoszerbszk és Trehizbenka térségében kénytelenek voltak Kalasnyikovoknál öblösebb szerszámokkal válaszolni a kijevi latortüzérség piszkálódásnál már jóval komolyabb tetteire. Ez tulajdonképpen kellő lebeszélő erővel is bírt.

Különben is: szombat van. Hétvége!

http://www.balrad.com/2016/01/16/donbassz-111/

Elkapnak, ha gallyfát lopsz, de ha milliárdokat sikkasztasz…

Csaroda, Demecser, Gégény – Nem tudtam, hogy nevessek-e vagy sírjak, felháborodjak vagy derüljek-e a híren, amikor olvastam: egy férfi a Demecser és Gégény közötti földterületről negyven kilogramm gallyfát lopott.

Az illetőt egy polgárőr tetten érte, és azonnal értesítette a rendőrséget, így az elkövetőt hamarjában előállították a rendőrőrsre.

Micsoda hatalmas „bűncselekmény”, és micsoda rendőri együttműködés! Nem tudom, mennyit érhet pontosan 40 kg gallyfa, de szerintem jóval ezer forint alatt van az értéke. Ezzel szemben nem, vagy alig hallunk olyan ügyekről, ahol milliárdok tűntek el, emberéletek forogtak kockán… Több híres, de inkább hírhedt eset is eszembe jutott.

Ott volt például a Hajdú-Bét ügy, amit több mint 10 év után jogerősen lezártak bűncselekmény hiányában. A több száz károsult közül néhányan öngyilkosok lettek, mert kemény munkájuk ellenére földönfutóvá lettek! Felelős nincs, pedig több milliárd forint eltűnt, és emberek, családok százai mentek tönkre.

Így lesz a feketéből fehér

Vörösiszap-katasztrófa: több, mint 5 éve történt, de még elsőfokú ítélet sincs, és persze felelős sem… Tíz embert megölt a falvakra özönvízként zúduló vörösiszap, az államnak (vagyis a magyar adófizetőknek) pedig közel 40 milliárd forintjába került az újjáépítés, ehhez képest minden felelősségre vonható vezető szabadlábon van.

K&H ügy: több, mint 10 éve történt, az eltűnt pénz jóval 10 milliárd felett van. A bankvezér pedig ma is szabadlábon. Questor, Postabank, Baumag és hadd ne soroljam tovább…

A lényeg az egészben az, hogy milliárdos, több tízmilliárdos, embereket megkárosító, sokszor halálba kergető bűnözők szabadon és vígan élnek! Röhögnek a markukba, meg a károsultak arcába! És megy tovább a lánc, már évtizedek óta. A magyar igazságszolgáltatásról csak annyit, hogy ami néha a bíróságokon történik, az sok esetben még a jogszolgáltatásnak sem felel meg, az igazságszolgáltatásnak pedig a totális megcsúfolása!

A jogszabályokat a jogalkotók eleve úgy szerkesztik össze, hogy ahány ember olvassa, annyiféleképpen tudja értelmezni. Szóval van kiskapu bőven, és a fejeseket védő jogi képviselők ezeknek a kiskapuknak a kiskapuit is ismerik. Így lesz a feketéből fehér, a bűnözőből pedig ártatlan.

Eljön az igazság pillanata

Megnyugtató a tudat, hogy azért akadnak még lefülelt, felelősségre vonható, elítélhető bűnösök, így például az, aki 40 kilogramm gallyfát lopott! Az ilyen elkövetőre keményen le kell sújtani, úgy kell neki, hát nem tanulta meg, hogy lopni nem szabad? Nos, így élünk mi, egyszerű magyar állampolgárok ebben a nagy szabadságban és demokratikus jogállamban a XXI. század második évtizedében.

Én azért bízom benne, hogy egyszer eljön az „igazság pillanata”, a kérdés csak az, vajon mikor?
(szon)

Bal-Rad komm:

Ő csorda számra tartja gyülevész
Szolgáit! éppenséggel mintha minden
Hajszála egy őrzőt kívánna; sok
Meránit, olykor azt hinné az ember,
Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
Van véve a léhűtőktől, s mi egy
Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.

Ő táncmulatságokat ád szüntelen,
Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
Keresztelője volna: és nekünk
Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy
A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
A jó merániak legszebb lovon
Ficánkolódnak – tegnap egy kesej,
Ma szürke, holnap egy fakó: – nekünk
Feleség- és porontyainkat kell befogni,
Ha veszni éhen nem kívánkozunk

Ők játszanak, zabálnak szüntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztulnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is. Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.

(Katona József:Tiborc panasza)

Nem lehet tovább halogatni az egészségügyi dolgozók béremelését

Az Orbán-kormány sajnálja a pénzt az egészségügyi dolgozók béremelésére. Végső stádiumba jutott az egészségügy leépülése, miközben naponta történnek újabb, az egészségügyi rendszer egészét romboló támadások. A Jobbik közleményben reagált a kialakult helyzetre.

“Úgy tűnik, egyre több egészségügyi dolgozó kezd besokallni. A budapesti Szent Imre kórházat még decemberében hagyták ott az aneszteziológusai, majd ugyanekkor 12 ápoló állt fel a szintén budapesti Szent István Kórházból. Ezt követően kiderült, hogy csoportosan, 15 orvos fog felmondani Veszprémben, most pedig a legfrissebb hírek szerint Győrben 12, azonnal távozni szándékozó orvos helyére kell megoldást találni.” – áll a párt közleményében.

Január 13-án a Népszava számolt be arról, hogy a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban az összes sebész felmondott. December közepén az Index nyilvánosságra hozta, hogy a Szent Imre kórház akut ellátással foglalkozó osztályairól ősz óta tömegesen mondanak le az ápolók és orvosok, mert pénz híján nem tudnak felelősen gyógyítani. A lapnak a kórház egy volt aneszteziológusa számolt be arról, hogy az óriási felelősség mellé csak “szerény anyagi ellenszolgáltatás” jár. Elmondása szerint a menedzsment nem érdekelt a probléma megoldásában, pedig esetükben rendelkezésre állna a szükséges anyagi háttér, amit valamiért az orvosok nem kapnak meg.

Lukács László, a Jobbik frakcióvezető-helyettese a forrásellátás hiányainak okáról a közleményben kijelenti: “az egész hátteréül a végső stádiumba került egészségügyi ágazat szolgál, amelyet 25 éve Orbán Viktor és az őt megelőző kormányok züllesztettek le, és amelyre az Orbán-kormány sajnálja a pénzt. Már naponta záporoznak az egészségügyi rendszer egészét romboló, ártalmas és öncélú támadások. A kormány nem védi meg sem az egészségügyet, sem az abban dolgozókat, nem áll ki becsületük mellett.”

Január 14-én Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter egyértelművé tette, hogy nem fogják érdemben emelni az orvosok béreit. A miniszter kijelentette, hogy a több orvos képzése “nem pótolja az egészségügyi bérrendezést, amelyet a költségvetés teherbíró képességének függvényében meg kell tenni”. Ugyanakkor példaként a Szent Imre kórházban felmondott orvosok esetét hozta fel, akik “egymillió forint körüli fizetéssel hagyták ott a kórházat” – ezzel szándékosan nem-megfelelő kontextusba helyezve “az egészségügy” bérrendezését, hiszen ebben a tekintetben a viszonyítási pont nem néhány személy egymilliós bére, hanem a 120-150 ezer forintos átlagfizetés az egészségügyi alkalmazottak körében.

A Jobbik közleménye ugyanakkor említi “az egészségügy rombolását célzó, tudatos támadásokat”, ami akár arra is utalhat, hogy a kormány az ágazat lerontásával annak teljes privatizációját készíti elő – ami elfogadhatatlan lenne. “Ha a Fidesz képtelen rendet tenni az egészségügyben, akkor ez a feladat is a Jobbikra marad, mi készek vagyunk talpra állítani a roskadozó ellátórendszert, valamint visszaállítani az egészségügyi dolgozók és a szakma megbecsülését.”

Ugyanakkor az sem az egészségügyi dolgozók kilátásait javító lehetőség, hogy az érdemi bérrendezésre újabb több évet, és egy újabb kormányváltást kelljen várni. 25 éve ismétlődik az a minta, melynek részeként az ellenzéki pártok kormányra jutásuk érdekében felhasználják a szakszervezetek mozgósító erejét, de a dolgozók sok évi várakozás, hitegetés után sem kapnak érdemi béremelést – mindössze az inflációnak megfelelő néhány százalékkal hallgattatják el őket. Lázár János kijelentése kapcsán, miszerint nem tudnak a nyugat-európainál magasabb béreket fizetni, pedig hangsúlyozni kell: a kormánynak éppen az lenne a feladata, hogy az egészségügyi dolgozóknak nyugat-európai béreket biztosítson. Hiszen Magyarország az Európai Unió tagja – Nyugat-Európával egy közös térségben élünk, az orvosok szabadon kiutaznak munkát vállalni, ha az ágazatban a magyar munkalehetőségek nem képesek tartani a versenyt. Nem kellene megvárni, ameddig orvos nélkül marad a magyar egészségügy – a választók többsége minden bizonnyal nem fog akarni egy-egy betegség miatt utánuk utazni.

http://www.hidfo.ru/2016/01/nem-lehet-tovabb-halogatni-az-egeszsegugyi-dolgozok-beremeleset/

Visszájára fordulhat az Ankarával folytatott kényszerű együttműködés

Törökország politikája a közelmúltban számos indokot szolgáltatott arra, hogy Ankarával az Európai Unió ne számolhasson megbízható partnerként. Németország azonban – valamilyen oknál fogva – szemet huny a török külpolitika visszásságai felett, belpolitikájával kapcsolatban szintén kettős mércét alkalmaz.

A Deutsche Welle jelentése szerint, bár a német kormány tisztában van azzal, hogy a török államfő országa saját törvényeit és a nemzetközi normákat egyaránt sérti, de nincs más lehetősége, mint együttműködni vele. A német ellenzéki pártok hiába hangsúlyozzák, hogy Erdogan személyében egy bűnöző áll a török állam élén – akit az országban kibontakozó polgárháborús helyzet közepette háborús bűnösnek lehet tekinteni -, Németország saját politikájával önmagát hozta csapdahelyzetbe, melynek okán a Törökországgal folytatott együttműködésre kényszerül. Ellenzéki képviselők szerint az Iszlám Állam török kormány általi támogatása, és a kurd kisebbség elleni brutális megfélemlítési akciók bőven elegendő indokot szolgáltattak arra, hogy Európa beszüntessen mindenfajta együttműködést Törökországgal, fontolóra véve akár gazdasági szankciókat is. Ennek ellenére, Németország bevándorlás-politikájával maga teszi lehetetlenné, hogy Ankarát a valós helyzet figyelembevételével kezelje. Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter rámutatott arra; az európai vezetők nem hajlandók tudomásul venni, hogy a tömeges bevándorlás leállítása elkerülhetetlenül erőszakos történésekkel jár. Irtóznak attól a gondolattól, hogy a migránsok ellen Európa határain brutális erővel kelljen fellépni, emiatt Törökországra hárítják a felelősséget, és egy a közelmúltban kötött paktummal gyakorlatilag Törökország kezébe adják a kontrollt Európa délkeleti határai felett. Ankara olyan hatalomhoz jutott ezzel a megállapodással, ami lehetővé teszi számára, hogy cselekedeteiben a törvényesség látszatát is messziről elkerülje, miközben ennek következményeként Európa irányából semmilyen következménnyel nem kell számolnia.

Karl-Heinz Brunner, a Szociáldemokrata Párt képviselője szerint “Erdogan folyamatos állami zaklatás alatt tartja a kurd kisebbséget, és eltörölte a szólásszabadságot. Efelől senkinek nincsenek kétségei.” Ennek ellenére a német kormány Törökországot és Szaúd-Arábiát egyaránt a stabilitás zálogának tartja a Közel-Keleten. A Deutsche Welle szerint Németország arra törekszik, hogy partneri viszonyban álljon mindkét országgal, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy “ellensúlyozza a terrorszervezetek tevékenységét”, normalizálja a helyzetet, és megoldja a migrációs válságot; Törökországot gondolják horgonypontnak a közel-keleti helyzet egészének stabilizálásához, miközben egyértelművé vált, hogy Ankara az Európai Unión belüli érdekérvényesítésre használja a bevándorlással kapcsolatos paktumot, amivel további zsarolási potenciálra tett szert. Ugyanakkor, Roderich Kiesewetter német törvényhozó szerint Berlin annak okán működik együtt az európai értékeket semmibe vevő hatalmakkal, mert ezzel próbálja garantálni, hogy Oroszország és Irán nem veszi saját kezébe az irányítást a Közel-Kelet egésze felett, ami továbbra is az Európai Unió érdekövezetébe tartozik.


http://www.hidfo.ru/2016/01/visszajara-fordulhat-az-ankaraval-folytatott-kenyszeru-egyuttmukodes/

Ragozás

Én tanulok,
te tanulsz,
ő lóg.

Én vizsgázom,
te vizsgázol,
ő nem buktatható.

Én dolgozom,
te dolgozol,
ő hátrányos.

Én spórolok,
te spórolsz,
ő segélyt kér.

Én építek,
te építesz,
ő igényel (és kap is).

Én gyereket szülök,
te gyereket nemzel (annyit, amennyit el tudunk tartani),
ő világra potyogtatja tucatjával, és eltartatja velünk.

Én nevelem a gyerekemet,
te neveled a gyerekedet,
ő megveri a gyerekeinket.

Én megvásárolom,
te megvásárolod,
ő kirabol.

Én kertészkedem,
te kertészkedsz,
ő ellopja.

Én állatot tenyésztek,
te állatot tenyésztesz,
ő elhajtja.

Én továbbképzem magam,
Te továbbképzed magad,
ő segélyt kap.

Én adót fizetek,
te adót fizetsz,
ő visszaigényel.

Én nyugdíjjárulékot fizetek,
te nyugdíjjárulékot fizetsz,
ő méltányossági nyugdíjat kap.

Én korán meghalok,
te korán meghalsz,
ő a társadalom áldozata, ha korán meghal,

Az én hamvaimat szétszórják,
a te hamvaidat, kicsi betonfalba falazzák,
ő családi márványozott, aranyozott,
étellel, itallal, pénzzel, arannyal megrakott
kriptában tér örök nyugalomra!

(K. W-K)

Valaki ébresszen fel, hogy ilyen nincs, ez csak egy rossz álom, és mindjárt felébredünk.

Svédországban túl sok a bevándorlók által elkövetett bűncselekmény, ezért korlátozásokat vezetnek be a személyleírások gyakorlatában. Ezentúl tilos lesz utalásokat tenni a gyanúsítottak etnikumára, nemzetiségére, bőrszínére. A svédek szeretnék elkerülni, hogy bizonyos etnikai csoportokat bűnözőknek tüntessenek fel. Nem szeretnének rasszistának tűnni.

Mert rasszistának tűnni ma Nyugat-Európában nagyobb bűn, mint lopni, rabolni vagy nőket molesztálni. Az öncenzúra, az igazság elhallgatása a mindennapjaink része lett. A sajtóban, a munkahelyen, a közösségi oldalakon. Félre kell nézni, és tovább sietni, betapasztott füllel, magunkban mantrázva: Nem vagyok rasszista, Nem vagyok rasszista, Nem vagyok rasszista…

A rendszerváltás után a felvilágosult Európába igyekvő Magyarországon a rendőrségi hírekben megszüntették az elkövetők származásának említhetőségét. Cigány fiatalokból a 90-es évekre „kreol bőrű fiatalok” lettek, a 2000-es évekre pedig csak „fiatalok”. Akik néha „csoportosan támadnak” vagy „népes rokonságuk” ragad kaszát, kapát. Ebből mindenki tudja, hogy kikről van szó. Megszoktuk már ezt az orwelli duplabeszél dekódolást, megtanultunk együtt élni vele. A lényeg, hogy akiknek keresniük kell a gazfickókat, azok tudják, kikről van szó – gondoltuk naivan.

Ami Nyugat-Európában és annak ideológiai csúcslaboratóriumában, Svédországban történik, az messze túlmutat a véleményterroron, amit eddig megszokhattunk. Ez egy új fejezet a demokratúra történetében. Mert a közönséget hülyének nézni, és elvárni, hogy komoly arccal, elismerően bólogasson egy pocsék darabhoz, az egy dolog. Hatalomtechnika. A gond már akkor kezdődött, amikor az elnyomók maguk is elhitték az őrületet, amit az elnyomottaknak találtak ki. Amikor elhitték, hogy ők tényleg verhetetlenek. Nem azért tűztek ki irreális célkitűzéseket, mert tényleg hittek benne, hogy oda el lehet jutni, hanem mert az irányba tett elmozdulás már egy jobb világot eredményez(het), mint a korábbi. Származástól független szabad(os)ság.

Aztán az új generációt hermetikusan lezárt, cenzúrával körülbástyázott ideológiai keltetőkben kinevelték, és megszülték a dogmát. Ennek a dogmává merevedett ideológiának a társadalmi felépítménye pedig kezd összeomlani, mert nem képes a változásra, az alkalmazkodásra, az önreflexiókra. A liberalizmus eljutott ebbe a fázisba. Innen már nincs visszaút, csak az elkerülhetetlen összeomlás.

Törődött arccal kérleljük börtönőreinket: értsétek meg, a világot nem lehet erőszakkal egyenlőbbé tenni! Ha agyonvernek, lerasszistáznak, börtönnel fenyegetnek vagy be is zártok minket, akkor sem. Nem miattunk, hanem miattuk. Mi örülnénk a legjobban, ha nem kéne ilyen beteg állatokkal együtt élnünk ezen a gyönyörű Földgolyón. De együtt kell. Nem tehetünk róla, hogy más a bőrötök színe, és amikor bűnöztök, ez nyomot hagy bennünk. Bocsássatok meg nekünk.

Meg szegény rendőrkutyáknak.
(Forrás: kím)

Szíriában megnyílt a II. Orosz Front

Oroszország megnyitotta Szíriában a II. frontot. Erről Szergej Rudszkoj altábornagy számolt be tegnap Moszkvában.

A II. Front humanitárius tevékenységet jelent. Első ténykedése Deir ez-Zor környékének “meghintése” volt élelmiszerrel, és egyéb-a lakosság számára szükséges holmikkal. A “támadásban” a légierő IL-76-os gépei vettek részt, szigorú vadászkísérettel.

A harci cselekmények a földön is zajlottak. A terroristák nagy bánatára.

Aleppo provincia keleti részén tegnap a katonaság kiirtotta Al-Azhuziya és Al-Abboud településekről az ISIS, El Baba, Katre, Uarane, Al Mansouri és Khirbet Hazmare településekről a “Dzshabhat en Nusra” patkányait.

Homsz tartomány délkeleti részén pedig a kormánycsapatok ellenőrzésük alá vonták az Al Machsom – El Kariateyn közötti útszakaszt, elvágva a banditák közlekedési lehetőségét.

Hama tartomány északi területén Al-Lataminahnál a “Jaish al-Fath” több tucatnyi banditát bukott a hadsereg támadása miatt. Ugyanakkor a tartomány délnyugati-terroristák által megszállt részében-a pribékek minden 15 évnél idősebb fiút-férfit összefogdosnak, hogy golyófogóként tereljék maguk előtt a szerencsétleneket.

Már Damaszkusz környékén is egymásnak ugrottak tegnap a sorozatos kudarcok, és az egyre szűkülő vadászterület miatt torszalkodó bűnbandák. Al-Dumaerben a “Jaish al-Islam” és a “Tahrir al Sham” pribékhordái nyírták egymás. Legalább kéttucatnyi latoregyed pusztult el.

Al-Dar-településen szintén a “Dzshabhat en Nusra” mintegy hetven egyede bánta a kormányhadsereg buzgalmát.

Tegnapi moszkvai sajtótájékoztatóján egyébként Szergej Rudszkoj altábornagy ismertette a “Sojgu Zrt. kiladjat”. Azaz a “cég”-az orosz hadsereg szíriai “leányvállalatának” első száznapos ténykedése mérlegét.

A “cég” összesen 5662 légiművelete hajtott végre, és 97 tengerről indított rakétával is boldogította az ilyen-olyan terrorbandákat Szíriában.

Ez a ténykedés döntően hozzájárult ahhoz, hogy az első száz nap alatt Szíria 217 településéről pucolta ki a bűnbandákat a szír kormányhadsereg, és a velük szövetséges milíciák.

Az értékelésben az altábornagy nem felejtette el megemlíteni az orosz veszteségeket sem. Három orosz katona (egy pilóta és két tengerészgyalogos) esett el az első száz nap során, és egy repülőgép is a havárialistára került.

http://www.balrad.com/2016/01/16/sziriaban-megnyilt-a-ii-orosz-front/