Törökország
politikája a közelmúltban számos indokot szolgáltatott arra, hogy
Ankarával az Európai Unió ne számolhasson megbízható partnerként.
Németország azonban – valamilyen oknál fogva – szemet huny a török
külpolitika visszásságai felett, belpolitikájával kapcsolatban szintén
kettős mércét alkalmaz.
A
Deutsche Welle jelentése szerint, bár a német kormány tisztában van
azzal, hogy a török államfő országa saját törvényeit és a nemzetközi
normákat egyaránt sérti, de nincs más lehetősége, mint együttműködni
vele. A német ellenzéki pártok hiába hangsúlyozzák, hogy Erdogan
személyében egy bűnöző áll a török állam élén – akit az országban
kibontakozó polgárháborús helyzet közepette háborús bűnösnek lehet
tekinteni -, Németország saját politikájával önmagát hozta
csapdahelyzetbe, melynek okán a Törökországgal folytatott
együttműködésre kényszerül. Ellenzéki képviselők szerint az Iszlám Állam
török kormány általi támogatása, és a kurd kisebbség elleni brutális
megfélemlítési akciók bőven elegendő indokot szolgáltattak arra, hogy
Európa beszüntessen mindenfajta együttműködést Törökországgal, fontolóra
véve akár gazdasági szankciókat is. Ennek ellenére, Németország
bevándorlás-politikájával maga teszi lehetetlenné, hogy Ankarát a valós
helyzet figyelembevételével kezelje. Sebastian Kurz osztrák
külügyminiszter rámutatott arra; az európai vezetők nem hajlandók
tudomásul venni, hogy a tömeges bevándorlás leállítása elkerülhetetlenül
erőszakos történésekkel jár. Irtóznak attól a gondolattól, hogy a
migránsok ellen Európa határain brutális erővel kelljen fellépni, emiatt
Törökországra hárítják a felelősséget, és egy a közelmúltban kötött
paktummal gyakorlatilag Törökország kezébe adják a kontrollt Európa délkeleti határai felett.
Ankara olyan hatalomhoz jutott ezzel a megállapodással, ami lehetővé
teszi számára, hogy cselekedeteiben a törvényesség látszatát is
messziről elkerülje, miközben ennek következményeként Európa irányából
semmilyen következménnyel nem kell számolnia.
Karl-Heinz Brunner, a Szociáldemokrata Párt képviselője szerint “Erdogan
folyamatos állami zaklatás alatt tartja a kurd kisebbséget, és
eltörölte a szólásszabadságot. Efelől senkinek nincsenek kétségei.”
Ennek ellenére a német kormány Törökországot és Szaúd-Arábiát egyaránt a
stabilitás zálogának tartja a Közel-Keleten. A Deutsche Welle szerint
Németország arra törekszik, hogy partneri viszonyban álljon mindkét
országgal, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy “ellensúlyozza a
terrorszervezetek tevékenységét”, normalizálja a helyzetet, és megoldja a
migrációs válságot; Törökországot gondolják horgonypontnak a
közel-keleti helyzet egészének stabilizálásához, miközben egyértelművé
vált, hogy Ankara az Európai Unión belüli érdekérvényesítésre használja a
bevándorlással kapcsolatos paktumot, amivel további zsarolási potenciálra tett szert.
Ugyanakkor, Roderich Kiesewetter német törvényhozó szerint Berlin
annak okán működik együtt az európai értékeket semmibe vevő
hatalmakkal, mert ezzel próbálja garantálni, hogy Oroszország és Irán
nem veszi saját kezébe az irányítást a Közel-Kelet egésze felett, ami
továbbra is az Európai Unió érdekövezetébe tartozik.
http://www.hidfo.ru/2016/01/visszajara-fordulhat-az-ankaraval-folytatott-kenyszeru-egyuttmukodes/
http://www.hidfo.ru/2016/01/visszajara-fordulhat-az-ankaraval-folytatott-kenyszeru-egyuttmukodes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése