Fekete-fehérben, fehéren-feketén

A Clark Ádám térről és a Hősök teréről vonulnak az ápolók, egészségügyi dolgozók és támogatóik a megalázó bérek, munkakörülmények és az egészségügy helyzete miatt a Kossuth térre, majd az EMMI Arany János utcai épülete elé. Jó tízezren lehetnek!

A mentősök és rezidensek azt skandálták, hogy “Eddig és ne tovább!” “Én is ápoló vagyok!”

“Nem hittem volna, hogy a nap mint nap halállal szembe néző tűzoltók meghátrálnak, de azt sem hittem volna hogy egy gyenge nővér kollégái kiállnak, és azt mondják, eddig és ne tovább.Felébresztette a társadalmat.”

“Ez az egész társadalom ügye, a közös ügyünk… De a megosztás politikája jól teljesít. A szociális ágazatnak ígérnek valamit, majd visszalépnek. Ugyanígy ígérnek majd az egészségügynek is. De ne hagyjuk megosztani magunkat. Álljunk ki a szociális ágazatban dolgozók mellett.”

“Hagyjuk, hogy megosszanak minket?”
-Ilyeneket, és ezekhez hasonló dolgokat mondanak!

Emlékeztetőül: Cser Ágnes a Magyar Nemzetnek azt mondta: “sztrájktárgyalás idején nem demonstrálnak, mert nem veszélyeztethetik a másik oldal jóindulatát.”

Vessük csak ezt össze Sándor Mária, a fekete ruhás mozgalmat elindító ápolónő kijelentéseivel, aki azt mondta április végén az RTL Klubnak:

“Az egészségügy minden rétegében dolgozó kollégák úgy érezték, hogy most össze kell fogni, most együtt kell mozdulni, mert nincs több alku, nincs több mellébeszélés. Nem bírjuk tovább, elfogyott az erőnk.”

Az egyik-Cser Ágnes-jóindulatért és apanázsért áhítozik elnöki székéből!

A másik-Sándor Mária-a betegágy mellől kiált: “Nem bírjuk tovább, elfogyott az erőnk!”

Bizony bátorság kellett, amikor felvették a fekete pólót, és bátorság kellett amikor nyílt és burkolt fenyegetések ellenére kitartottak/kitartanak mellette!

A Kossuth téren Sándor Mária, gyermekszakápoló szólalt fel:

Elsősorban megköszönte Raffer Annamáriának aki most őt helyettesíti.

“Összefogtunk, soha nem voltunk még ennyien a Parlamentnél. Mit akarunk? Azt, amit ti, kedves magyar állampolgárok. Becsületes betegellátást és nem tűzoltást. Hogy legyen idő az idős emberek mellé leülni. Hogy ne kelljen a fájdalommal órákat várni.

De ehhez kell működő egészségügy és pénz. Béremelést kérünk, ami itthon tart. Kérjük vissza a megbecsülésünket. Ezt kérjük a magyar dübörgő gazdaságtól!”

https://balrad.wordpress.com/2015/05/12/fekete-feherben-feheren-feketen/

Az Egészségügyi Dolgozók Napjára időzített ágazati tüntetés a taxisblokád óta a legnagyobb szociális megmozdulás volt Magyarországon!

Nem a “Z”-nemzedék ultraliberális lázongása jogaik korlátozása miatt, hanem minden magyar ember sorsa miatt tüntettek tegnap Budapesten az egészségügyi dolgozók.

Ők, akik egész életünket végigkísérik. A szülőszobától a szemlefogásig.

Tíz-tizenkétezren lehettek! Kevesen! Nem az egészségügyisek voltak kevesen! Ők ahányan csak tehették, ott voltak! A többiek dolgoztak. Értünk! Magyarokért!

Éppen ezért lehetett volna JÓVAL NAGYOBB a tiltakozó tömeg! Szimpatizánsokkal felduzzasztva! De belőlük volt a kevés. Szimpatizánsokból. Dacára annak, hogy mindenki (kevés kivételtől eltekintve) egyetért az egészségügyisekkel!

Így aztán kissé “dzsemborisra” sikeredett a haragosnak indult dolog. Amit egy nővér “kiakadása” indított el több mint két hónapja. De mindezzel együtt is kellett ez. És még kelleni is fog a továbbiakban is! (Mert kelleni fog!-az biztos!)

Az emberminisztérium előtt Zombor Gábor államtitkárnak adták át petíciójukat. Az átvette, és biztosította őket: MAJD…!

Volt ennek a tegnapi tüntetésnek azért egy furcsa fintora is. Fölébredt az udvari kiszolgálók veszélyérzete. A döbrögista horda ágazati főcsendesítőjének szerepében hallgató Cser Ágnes is rádöbbent, hogy gondok lehetnek apanázsával, ha nem csitítja le a háborgókat. És közéjük merészkedett.

Hogy mit akart mondani? Azt már nem tudhatjuk meg! Ugyanis a kutya sem volt kíváncsi mondanivalójára. Egyszerűen ki-és lefütyülték! ŐT, A SZAGZERVEZETI CSÚCSOT! CSER MEGBUKOTT!

Álljon itt a Bal-Rad egyik olvasójának kommentje:

Ez a Cser Ágnes,menjen a viz alá.Fel felé nyal lefelétapos,de tovább nem jellemzem,mert esetleg nagyon durvát mondanék!De én az életem legnagyobb részét az egészségügyben dolgoztam,Amikor a képzőbe felvettek bennünket,azzal kezdték ,” aki az,t hiszi,hogy itt meg lehet gazdagodni ,az menjen haza”Maradtunk,meg tanitották nekünk,hogy mi a hivatás,ez nem szakma annál több.Csecsemő és gyermekápolónő képzőbe jártam.Megtanultuk,hogy minden gyermekkel úgy törődünk,mintha a sajátunk lenne.Életem folyamán átmentem a felnőtt gyógyászatba,ott is sokat kellett tanulni,de nem az iskola igazán,hanem a jó Isten nagyon jó Főnökökhöz sorolt akiktő lehetett nagyon sokat tanulni,sőt még a hivatás tudat is csak fokozódott,ott aztán nem néztük az órát mikor jár le a munkaidő.Tettük a dolgunkat.A fizetés mindig kevés volt akkor is kellett mellette is dolgozni,számomra természetes volt,mert meg kellett élni.A béreket nem igyekeztek emelni,mert hivatkoztak a paraszolvenciára.Ez ellen mindig szót emeltem.Nem tudtam elfogadni,hogy kényszeritsenek arra hogy a muzsikus cigány szintjére degradáljanak bennünket.,akkor amikor ingyenes az eü.ellátásA beteg mennyi borravalót kap a munka helyén?Semmit és táppénzen neki is kevesebb pénzből kell megélnie.És nekem akármennyi is fizet ,akkor sem tudok többet tenni.De mindegyik kormány csak kihasznált ,megalázott bennünket.Voltak kollégáim akik haragudtak réám az ilyen szövegekért.De megmondom őszintén a felszerelésünk is messze el volt maradva a mostanitól,na most sincsenek nagyon eleresztve.De már szégyenlem hogy reklamáltam,mert most még rosszabb.Az egészségügyi dollgozókat a kicsitől a nagyig kiemelten meg kellene becsülni,akkor amikor az egész erszág lakóinak az életéért küzdenek,hogyan tudnának élni,dolgozni az egészségügy maximális munkája nélkül.KÉRDEZEM ÉN MELYIK ISTEN ADOTT AZ ÚRAKNAK FELHATALMAZÁSR HOGY EZT A SZERVEZETET NEM KELL MEGBECSÜLNI,Az ilyen funkcionáriusok mint a cser ágnes,akinek semmi empátia,ajaj empátia tolerancia hivatás tudat nincs a szivébe,olyanok mint a rabszolga hajcsárok,minek vannak.Mert őket ugyan megfizetik,de nem tudják mit jelent emberek egészségégért,életéért harcolni,keményen dolgozni.és mellette még a saját családot is ellátni.IGENIS MENJENEK TÜNTETNI HARCOLJANAK AZ EMBEREKÉRT ÉS TERMÉSZETESEN ÖNMAGUKÉRT.ÉN MÁZ77 ÉVES VAGYOK NAGYON KEVÉS NYUGDIJJAL,DE ISTEN SEGITSÉGÉVEL MEGÉLEK,BECSÜLETTEL TETTEM A DOLGOMAT,NYUGODT A LELKIISMERETEM.SAKIK MEG A MI VÉRÜNKÖN GAZDAGODTAK IGAZÁN NE TUDJANAK A TÜKÖRBE NÉZNI.iSTEN ÁLDJA MEG A MÁRIÁT AKI ELKEZDTE EZT AZ EGÉSZ FELFORDULÁST ÉS ÖRÜLÖK HOGY SOKAN MELLÉ ÁLLNAK. SOK SIKERT KIVÁNOK,REMÉLEM SIKERÜL NEKTEK AMIT ÉN VALAMIKOR SZERETTEM VOLNA! aZT A cSER áGNES FÉLÉKET MEG VERJE MEG AZ ISTEN ,MIND A KÉT KEZÉVEL!!!

https://balrad.wordpress.com/2015/05/13/cser-agnes-is-eloovakodott-es-megbukott/

Görög módszer a bevándorlás-probléma kezelésére

Délelőtt a polgármesteri hivatalunk előtt pihen az Iszlám Állam és Afrika. Még jó, hogy a ballibek szerint nincs is bevándorlási probléma (konkrétan az EU – amelyhez gyarmatként minket is hozzácsatoltak – pár éven belül belefullad ebbe). Undorító haza- és nemzetárulás az a hazudozás, amit a ballib politikusok művelnek ebben a kérdésben (is). Az Orbán-kormány pedig nagyon szépeket mond, de közben a határaink továbbra is teljesen nyitottak, a napokban pedig még azt a 30 készenléti rendőrt is elvitték, akik eddig itt laktak Ásotthalmon.

Toroczkai László, Ásotthalom polgármestere Facebook-oldalán számolt be arról, hogyan működik Ásotthalom az Európai Unió védőbástyájaként. A szerb határ mentén észak-afrikai, közel-keleti országokból érkező bevándorlók tömege érkezik az Európai Unió területére, az utóbbi évek során népvándorlás szerű állapotok alakultak ki. Mint a történelem folyamán számos más esetben, Magyarország ma is saját testével védelmezi Európa kapuit. Jelentős különbség azonban, hogy a történelmi példákkal ellentétben ma a probléma közvetlen visszavezethető az európai kormányok, és Magyarország kormányának tevékenységére.

A hazánkon át zajló bevándorlás kiindulási országait tekintve elmondható, hogy az afrikai és arab migránsok olyan országokból érkeznek Európába, ahol az utóbbi évek, évtizedek során a nyugati országok megpróbáltak nyugati mintára működtetett demokráciát építeni. Évente sok százezer bevándorló és menekült érkezik az Európai Unió területére, ennek tekintélyes része Magyarországon keresztül.

Amit a népvándorlás által közvetlen érintett hatóságok véghez visznek, az dicséretes és tiszteletre méltó, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a bevándorlás problémájának sikeres kezelése nem helyi szintű megoldásokat igényel, a helyi hatóságok legfeljebb a megoldás kikényszerítésében tudnak megfelelően eljárni. Nem a polgármesterek és maroknyi elkötelezett magyar ember feladata lenne, hogy szélmalomharcot vívjanak több százezer bevándorlóval. Tény, hogy a kormány felelőssége, hogy a helyi hatóságok megkapják a probléma kezeléséhez szükséges segítséget. Ameddig a határellenőrzés helyreállításáról és megerősítéséről zajló vita nem vezet eredményhez, a tömeges rendőri jelenlét, szükség esetén a hadsereg közreműködése elvárható lenne. Ezzel ellentétben, mint arról az alfahir.hu beszámolt, a veszélyeztetett térségekből már az utolsó 30 készenléti rendőrt is kivonták.

A népvándorlás szerű állapotok kialakulásának körülményeit és kiváltó okait egy korábbi írásban kifejtettük. Ameddig Magyarországon nem alakulhat egy olyan kormány, ami képes hazánk jövője szempontjából felelős döntéseket hozni, a probléma kezelése a helyi hatóságokra és az ellenzékre hárul. Rövid távon mindeddig egyetlen, hatásosnak tűnő megoldás jelent meg a bevándorlás-probléma kezelésére, és ez a görög kormány részéről adott válasz.

A hazai sajtó elhallgat, vagy nem vesz figyelembe egy nagyon lényeges elemet; a nyugat-európai országok nem csak azért korlátozzák a bevándorlást, mert arra a választók részéről igény van. Ilyen igény eddig is volt. Mégis mi vezetett ahhoz, hogy az Európai Unióban vita kezdődött a bevándorlás korlátozásáról? Egyetlen egy tényező; Görögország védelmi minisztere, Panosz Kammenosz március elején bejelentette, hogy amennyiben az Európai Unió nem mutat hajlandóságot az adósságok egy részének elengedésére, Görögország felhagy a határok őrizetével, és egyetlen év leforgása alatt több millió bevándorlóval árasztják el Európát. Kizárólag ez a sokkterápia szerű eljárás vezetett ahhoz, hogy a brüsszeli elit hajlandó volt leszállni a magas lóról, és – érintőlegesen – elkezdett foglalkozni a perifériaországok helyzetével.

A görög kormány tehát egy asszimetrikus helyzetből, sokkterápia szerű eljárással rákényszerítette Brüsszelt arra, hogy foglalkozzon a problémával. A probléma jellegét tekintve azonos; a magasabb hatóság nem adott elegendő támogatást ahhoz, hogy a helyi hatóság feladatait kifogástalanul ellássa.

Mit tehetnek a helyi hatóságok, ha a kormány nem ad támogatást a határok őrizetére, és munkájukat szándékosan hátráltatja? Ugyanezt. Ásotthalom megteheti, hogy egyetlen hónap leforgása alatt bevándorlók tízezreivel árassza el Budapestet. Ez mindössze amiatt nem történt meg mindeddig, mert van még néhány magyar ember, aki próbálná tisztességesen végezni a dolgát. Ha a kormány ellehetetleníti a helyi hatóságok munkáját, csak egyetlen megoldás marad; ultimátumot adni a kormánynak, és felhagyni a határok őrizetével. Emellett felhívni a figyelmet arra, hogy mostantól szabad a bejárás az Európai Unióba, Ásotthalmon keresztül. Egészen addig, ameddig a kormány nem száll le a magas lóról, és nem hajlandó a maximális támogatást biztosítani a határok őrizetéhez.

Az Orbán-kormány most kínos helyzetben van. Nem véletlen nem a határon korlátozzák ugyanis a bevándorlást; Berlin részéről fokozott nyomás nehezedik a magyar kormányra, hogy az hátráltassa a Németországba irányuló bevándorlást. A kormány nem a magyar határok őrizetével van elfoglalva, hanem a budapesti pályaudvarok ellenőrzésével, hogy onnan a bevándorlók ne juthassanak tovább ellenőrizetlenül. Egy olyan helyzetben, amikor a kormány nem saját országának védelmével van elfoglalva, csak a sokkterápia segíthet.

Mit tehetünk a bevándorlókkal? Semmit. Engedjük be őket. Az összeset. Ebben az esetben ugyanis elképzelhető, hogy a kormány nem a pályaudvarok őrizetével lesz elfoglalva, hanem a határellenőrzés visszaállításával, vagy a nem közreműködő polgármester eltávolításával. Mindkét alternatíva felhívja a figyelmet Ásotthalom esetére, és ha a kormány nem hajlandó azonnal kezelni a problémát, minden egyes nappal egyre több szavazat vándorol a jobboldali ellenzékhez. Ásotthalom kezében ez egy hatalmas fegyver, a “kulturális sokk”-ként ismert jelenség ugyanis képes lenne arra, hogy Budapest is hónapok leforgása alatt a Jobbik bástyájává váljon.


http://hidfo.ru/2015/05/gorog-modszer-a-bevandorlas-problema-kezeles/

Donbasszban a Donyecki Népköztársaságban és a Luhanszki Népköztársaságban ünnepnap lett május 11.

2014 május 11-én esett meg ugyanis a két Népköztársaságban az a referendum, amely Donbassz függetlenségére szavazott.

A “Győzelem Napja” és a nemzeti ünnep alkalmából a Donyecki Népköztársaság kibocsájtotta első önálló, szabvány postai bélyegét, amely ünnepinek és postatörténeti jelentőségű eseménynek számít.

A bèlyegen kèt DNR harcos, Mihail Tolsztyih ès Arzenyij Pavlov arckèpe làthato – “Givi ès Motorola –
Uj-Oroszorszàg hösei” -feilrattal. A bèlyeg kibocsàjtàsi ünnepsègèn Motorola, Viktor Jacenyko, a DNR kommunikàcios minisztere ès a DNR àllami vàllalat, a Donbassz Posta vezèrigazgatoja vettek rèszt.

“A mai esemèny nagyon fontos szàmomra. A DNR-ben elöször tartott Gyözelem Napja ünnepe alkalmàbol adtuk ki az elsö postabèlyeget. Ennek a bèlyegnek különleges jelentösège van azoknak a szàmàra, akik most a frontvonalban vannak” – mondta Motorola.

(olvasónk információja alapján)

Komoly vészhelyzet állott elő Maradék-Ukrajna állami vasúttársaságánál.

A cég ugyanis ma technikai fizetésképtelenséget jelentett be hitelezői felé. Nagyon úgy fest a helyzet, hogy a Dél-koreai Eximbank és az EBRD futhatnak a mintegy 32 milliárd hrivnyájuk után.

Elemzők szerint a bajt a korrupció, a hozzá nem értő vezetés, és a vasúti teherszállítás mennyiségének drasztikus lecsökkenése okozta. Ez utóbbiban roppant komoly tételt jelent az Oroszország-Európa közötti vasúti teherszállítások Belorussziába történt átterelődése, Maradék-Ukrajna helyett.

A valcmani helytartóságban “amúgy minden rendben”! A Verhovna Rada ma nagy horderejű döntést hozott.

Ezentúl Nyalókakirály latorseregeiben minden gond nélkül vállalhatbnak gyilkolászászt a trón parancsai szerint azok is, akik külföldi állampolgárként adják a fejüket erre a melóra. Eddig ugyanis a “roppant szigorú törvényi szabályozás” szerint CSAK állampolgár szegődhetett Valcman zsoldjába, de az ügy hosszas és macerás volt! Gyorsabban fogyott a latorhorda Donbasszban, mint ahogyan az állampolgársági kérelmeket elbírálta a HIVATAL!

Holnaptól már ez sem lesz gond! Nem kell már várni semmiféle pecsétes papírra a gyilkolászni vágyó kalandoroknak, hanem csak bejelentkeznek, és egy kis edzés után máris belevethetik magukat a donbasszi saslikgyárba!
(A világ jónéhány banditától meg fog szabadulni!)

Oroszország külügyminisztere sincs híján a mókás ötleteknek a jelek szerint. Szergej Lavrov széttrollkodta John Kerry amerikai kollégájával történt szocsi találkozóját azzal, hogy egy hófehér “Pobjeda-Győzelem” típusú autóval jött-ment a randira.

Kerry csak annyit tapasztalhatott, hogy Szergej Lavrov Győzelemben utazik! Jó poén lehetett!

Donbasszban viszont csitulni látszik a harci hév.

Északon megsértődtek a Szcsasztyjéban fészkelő valcmanista bandíták, mert az ünnepek múltával a füleik közé csördített a népköztársaságiak tüzérsége. A Sztanyica Luhanszkánál puccoskodó martalócok sem úszták meg  csak ejnye-bejnyével! És mivelhogy a figyelmeztetés hatott, viszonylagos csend is támadt.

Középütt Gorlovkát azért néhányszor megsebezte a latortüzérség ma is, de komolyabb baj nem esett.

Peszkiben zajlik az acsarkodás tovább. Ez az egyetlen hely Donbasszban, ahol folyamatos harcok vannak.

Avgyejevkában is nagy a sírás-rívás. Valcman pribékjei nyafognak, hogy tüzérségi csapás érte őket. Ma ezért inkább sebeiket nyalogatva szűköltek, és kevésbe foglalkoztak a donyecki reptérrel.

Délen ugyan feszült a helyzet a “Mariupol-fronton”, de mérsékelten csendes. Nyalókakirály martalócsereglete olyan komoly árnyékravetődést ejtett meg az elmúlt napban, hogy kénytelenek átgondolni a történteket. Egy négyzetméternyi területet sem kaparintottak meg, viszont havárialistájuk igencsak megnyúlt. Kilenc tank, fél tucat önjáró löveg, és ugyancsak fél tucat páncélozott csapatszállítójuk bánta a nem egészen egynapos kalandot. Azokban a készségekben meg tanyázott néhány tucatnyi lator. Általuk viszont egy másik lista rövidült Kijevben. A zsoldlista. De emiatt Valcman kincstárnoka nem bánkódik.

https://balrad.wordpress.com/2015/05/12/unnepi-belyeg-donbasszban/

A Kelet dolgozik – mi éhezünk

Minden harmadik magyar éhezett már amiatt az elmúlt évben, mert nem volt pénze ennivalót vásárolni – ez derül ki az OECD ma nyilvánosságra hozott kutatásából. Bár Orbán Viktor Kelet felé néz, a legkevesebb nélkülöző Európában van – mármint, más európai országokban.

“A világ ma arról szól, hogy amíg Európa vitatkozik, addig a Kelet dolgozik. Európában 100-ból 65, az USA-ban 100-ból 75, addig Kínában pedig 100-ból 85 ember dolgozik. Néha úgy érzi az ember, hogy a mi kontinensünkön a vitáknak nagyobb becsülete van, mint a munkának, és ha ez így marad, akkor a kontinensünk lemarad. Az európai politikus, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hajlamos azt feltételezni, hogy azért élvez elsőbbséget a politikai berendezkedés kérdése, mert ha azt megoldjuk, akkor mintegy automatikusan a valóság problémái is megoldódnak. Ez tévedés. Meggyőződésem szerint nem az ideológiák problémáját kellene megoldani – különösen nem a politikának -, hanem azokat a gondokat, amelyek gyötrik ma az európai embereket.” – a részlet Orbán Viktor miniszterelnök Magyarország Barátai Alapítvány második világtalálkozóján elmondott beszédéből származik.

A valóság ezzel szemben egészen mást mutat. A világ legfejlettebb országait tömörítő OECD most közzétett tanulmányában – amely azt vizsgálta, mely államokra miként hatott a globális válság és milyen eszközökkel igyekezetek túllendülni rajta – olvasható egy felmérés. A szervezet – egyebek mellett – azt kérdezte a tagállamok polgáraitól: “elfordult-e az elmúlt 12 hónapban, hogy önnek vagy a családjának nem volt pénze élelmiszert vásárolni?”

A kérdésre a legkevesebb igennel – az ország lakosságának 4,5 százaléka – Japánban válaszoltak. A második helyen (4,6 százalék) Németország végzett, utána pedig (4,8 százalékkal) Ausztria. Az első tízből az utolsó helyen végzett Kína – 8 százalékos ott az igenek aránya. Ha tágabbra vesszük a fókuszt, akkor azt látjuk, hogy az első 20 államban nincs is több keleti ország, Ausztráliát (16. hely 10 százalékkal) és Kanadát (20. hely, 11,5 százalékkal) leszámítva, kizárólag európai államokat találunk.

Bár a kontinensnek ebben az összevetésben nincs szégyellni valója, Magyarország és a magyar kormány mégsem lehet büszke magára. A 39 vizsgált állam közül Magyarország a 35. helyet szerezte meg. Idehaza a válaszadók harmada, 30,6 százalék felelt igennel – vagyis éhezett már a pénztelenség miatt. Ezzel az eredménnyel Dél-Afrikát, Mexikót, Törökországot és Indonéziát sikerült csak magunk mögött tudnunk. Régiós összehasonlításban is a sor végén végeztünk: Észtország (23,4 százalék), Lengyelország (18,4 százalék), Szlovákia (14,7 százalék), Csehország (12,7 százalék) Szlovénia (10,9 százalék).
(stop)

ODKB: előre be nem jelentett hadgyakorlat

Készenléti ellenőrzésként előre be nem jelentett hadgyakorlatot tart a Kollektív Biztonsági Együttműködés Szervezete (ODKB) Tádzsikisztánban, Belorusszia védelmi minisztériumának közleménye szerint. A gyakorlaton Oroszország, Belorusszia, Kirgizisztán, Kazahsztán, Örményország fegyveres erői vesznek részt.

A hadgyakorlaton – melynek célja, hogy ellenőrizze az ODKB gyorsreagálású erőinek készültségét – a részt vevő alakulatok egyelőre a légi szállítás koordinálását ellenőrzik. Az ODKB előre be nem jelentett készenléti ellenőrzéseinek részeként a belorusz katonák most Tádzsikisztánban működnek közre abban, hogy az ország minél gördülékenyebben legyen képes fogadni a katonai szövetség más országaiból érkező támogatást.

Az ODKB szervezetének teljes jogú tagjai Örményország, Belorusszia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, és Tádzsikisztán. Afganisztán és Szerbia megfigyelőként vesz részt a szervezet működésében. Irán tagjelölti státusszal rendelkezik. Teherán teljes jogú tagságának megadását követően a fent említett országok közös erővel lépnének fel Irán térségében bármilyen nyugati agresszió ellen.

http://hidfo.ru/2015/05/odkb-elore-be-nem-jelentett-hadgyakorlat/

Szegénységet hoz az időskor: kétharmadnak nincs tartaléka a nyugdíjas évekre

A nyugdíj előtt álló felnőtt lakosság 34 százaléka rendelkezik az időskorára szánt tartalékkal, és csak 22 százalékának van olyan nyugdíjcélú megtakarítása, amelyhez adókedvezmény is társul.

Annak ellenére, hogy csak tavaly vezették be a nyugdíjbiztosítások adókedvezményét, már a válaszadók 5 százaléka rendelkezik ilyen megtakarítással – áll a közleményben.

A 18-59 éves népesség körében 1200 fős mintán áprilisban, az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. által végzett kutatás kimutatta azt is, hogy a lakosság mindössze 6 százaléka nem aggódik az időskori megélhetés miatt, mivel úgy gondolja, hogy nem jár anyagi lemondással a nyugdíjba vonulás. A válaszadók 12 százaléka viszont attól tart, hogy a nyugdíja a jelenlegi jövedelme felét sem éri majd el, és összességében a megkérdezettek 30 százaléka számít minimum 20 százalékos bevételcsökkenésre.

A kutatásából az is kiderült, hogy a lakosság 87 százaléka tervezi a kiadásai visszafogását időskorában. A legtöbben – 30 százalékuk – a ruhavásárláson spórolnának. Közel ugyanennyien költenének kevesebbet étteremre, alkoholos italokra és dohányárura, de a nyaraláson is sokan spórolnának. A válaszadók 20 százaléka kevesebbet költene rezsire, autóhasználatra, illetve elektronikai cikkekre.

Élelmiszer vásárlásait a megkérdezettek 12 százaléka fogná vissza, a gyermekek, unokák támogatásán azonban csak a válaszadók 4 százaléka próbálna takarékoskodni – fejeződik be a CIG közleménye.
(MTI)

A döbrögista horda megmagyarázza, miért jó az egészségügynek

A kormánypárt az egészségügyi dolgozók demonstrációja előtt közölte: az ország vezetése ismeri az egészségügy problémáit és a munkakörülmények javításáért dolgozik, és elmúltnyolcév.

A Fidesz közleményében emlékeztetett arra, hogy az egészségügy volt az első, ahol a 2010-es kormányváltás után bérfejlesztést indítottak, amelyet minden évben bővítenek. Már 95 ezer egészségügyi dolgozó bérét emelték, és a béremelés jövőre is folytatódik – jelezték.

Kitértek arra is, hogy a minden munkavállalót érintő személyi jövedelemadó csökkentésén és a kétgyermekesek családi adókedvezményének emelésén túl az egészségügyi dolgozóknál újabb közel 16 milliárd forintos béremelési programot hajtanak végre. Ennek köszönhetően 2016-ban is 43 ezer ápoló és 18 ezer orvost kap béremelést. Továbbá emelkednek a készenléti, az ügyeleti és a túlóradíjak, kibővül a fiatal orvosok itthon tartását ösztönző rezidensprogram is. Az egészségügyi érdekképviseletekkel folyamatos az egyeztetés, konszenzus van a túlmunka és a túlórák gyorsabb elszámolásában is – sorolták.

Az egészségügyi dolgozók állásának biztosításért és munkakörülményeinek javításáért folyamatosan dolgoznak, a kórházak adósságának rendezésével stabilizálják az intézmények és a munkavállalók helyzetét. A rendszerváltás óta legnagyobb – 500 milliárd forintos – fejlesztést indítottak az egészségügyben, ebből 170 milliárd forintot fordítanak új gépek, műszerek beszerzésére, modernizálták a mentésirányítást, új mentőállomásokat építenek, új mentőautókat vásároltak és több jut az ápolási eszközök beszerzésére is.

A 2002 és 2010 között kivéreztetett egészségügy talpra áll, és ez a kormány azt is bebizonyította, hogy képes megteremteni a közszféra béremelési programjaihoz szükséges gazdasági és pénzügyi feltételeket, mert ígérgetésre bárki képes, de teljesítményre kevesen – zárta állásfoglalását a nagyobbik kormánypárt.
(hir24)

A ‘sürgősségi ellátás’ csak a nevében az – A 10 és fél órás várakozás sem ritka

Azok az esetek, melyekről az elkövetkező időkben írni fogunk, – egyáltalán nem számítanak egyedieknek.

Különböző egészségügyi intézményekben fordultak elő, – de közös jellemzőjük, hogy sürgősségi ellátásnak nevezik azt a több órán át tartó várakozást és sokszor kínlódást, – melyekben a betegnek sokszor osztályrészük van.

Amikor a beteg a saját lábán megy be, vagy mentő szállítja be a sürgősségire, – az ember azt hinné, hogy gyorsan megkapja a szükséges ellátást, illetve gyorsan elvégzik az ellátáshoz szükséges vizsgálatokat.

Nos, manapság a sürgősségi ellátásnak csak a nevében szerepel a sürgősség. A legtöbb helyen minimum 6 órától akár 10 és fél órás várakozást jelent a szükséges ellátásig, vagy kórházi ágyon való elhelyezésig.

A sürgősségi osztályokon még akkor is tapasztaltunk ilyen hosszú várakozási időt, amikor alig lézengtek a betegek.

De a legtöbb helyen rengeteg beteg várt ellátásra, melyhez láthatólag vagy a személyzet létszáma volt lényegesen alacsonyabb a szükségesnél, vagy rendszer volt szervezetlen, vagy a bürokrácia volt túl nagy, esetleg a műszerezettség, vagy az információ áramlás volt elégtelen.

Eddig a legtöbb idő, amit végig kellett várnunk 10 óra 30 perc volt, ezt a Jahn Ferenc Dél-pesti kórházban tapasztaltuk. Azonban a MÁV kórház, a Bajcsy kórház, a Baleseti és még jó pár kórház sürgősségi osztályán tapasztalták kollégáink a hosszas várakozást.

A fent felsorolt és feltételezett okok bármelyike, vagy együttes hatásuk fennállhat, és okozhatja az ilyen áldatlan állapotot.
Lehetnek más okok is, de ezek tűnnek a legvalószínűbbnek.

Mindenesetre érdemes lesz utána nézni az okoknak, s majd, amikor megérjük hogy a betegeket nem zavaró tényezőnek tekintik, majd amikor az egészségügyet irányító felelős vezetők valóban felelősek lesznek és valóban pozitív változásokat akarnak és kezdeményeznek, – akkor javulhat a betegek és ellátóik helyzete. – Ám míg ennek tevőlegesen nyoma sem látszik, addig pusztába kiáltott szó marad az okok feltárása, a helyzet megjavítását szolgáló bármilyen civil javaslat.

A sürgősségi ellátások közben a helyszíneken tapasztaltakat hamarosan közre is adjuk. – Persze ennek senki nem örül majd, – de minden szkepticizmusunk ellenére, – a fennálló katasztrofális állapotokról igenis beszélni kell, hogy eljuthassunk a minél előbbi kielégítő megoldásokhoz.

Szabad Riport

Kapcsolódó anyagok:

A beteg csupán ‘zavaró’ tényező >>

Betegellenes bicskanyitogató stílus, a Bajcsy kórház telefonos időpont egyeztetésén – A beteg költségén persze >>

Európa egy bábállam, amit a tengeren túlról irányítanak

Az orosz Állami Duma védelmi bizottságának vezetője, Vlagyimir Komojedov szerint azok az sajtóinformációk, miszerint Franciaország Kínának értékesítené az Oroszország számára gyártott Misztralokat, egyszerű zsarolásnak tudhatók be. Komojedov emiatt újra hangsúlyozta, hogy Oroszország vissza kell térjen a kizárólagos hazai gyártáshoz. Elmondása szerint a hazai hajógyártás fejlettségi szintje elegendő ahhoz, hogy ugyanezen típus saját változatát orosz munkaerővel, belföldön gyártsák.

Komojedov elmondása szerint viszont Franciaország bárkinek eladhatja a hajókat. “Visszakapjuk az általunk gyártott alkatrészeket, és a befektetés összértékét. Ezt minden nemzetközi szervezet alá fogja támasztani”. Utána a franciák annak adják el a hajót, akinek akarják. Komojedov ugyanakkor hozzátette mindehhez, hogy

“Európa egy bábállam, amit a tengeren túlról irányítanak.”

Az orosz törvényhozó kifejtette, hogy Franciaország szerződésszegése a függetlenség hiányából ered. Franciaország nem tud eleget tenni szerződésben vállalt kötelezettségeinek, ha nyomásgyakorlás éri. Mindez azt mutatja, hogy a francia kormány nem hoz önálló döntéseket.

Napokkal ezelőtt Dimitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes azt nyilatkozta, hogy Franciaország nem adhatja el a Misztralokat Oroszország engedélye nélkül, és Moszkvának végfelhasználói joga van a franciaországi összeszerelés előtt Szentpéterváron gyártott berendezésekre. Az orosz belpolitikában azonban éles reakciókat váltott ki a Misztralok továbbértékesítésére tett utalás. Az a tény, hogy egy újabb nyugati ország megbízhatatlan partnernek bizonyult, fokozottan arra helyezi a hangsúlyt, hogy a NATO eltökélt az orosz honvédelem modernizálásának akadályozásában, így nemzetközi együttműködések helyett a hazai védelmi iparra támaszkodva kell a modernizálás egészét lefolytatni.

http://hidfo.ru/2015/05/europat-a-tengeren-tulrol-iranyitjak/

Amerikai provokáció Grúziában

A Die Presse osztrák napilap szerint a grúziai hadsereg közös hadgyakorlatot tart a térségben tartózkodó amerikai gépesített egységekkel, abból a célból, hogy “készen álljon a NATO gyorsreagálású erőivel együttműködésre”. A forrás ugyanakkor hangsúlyozza, hogy Grúziában kezdődő hadgyakorlatról valamilyen okból hallgat a nyugati sajtó.

A “Nemes Partner” fedőnevű hadgyakorlat egy kéthetes művelet, melynek során a grúziai hadsereg az Egyesült Államokból érkező gépesített haderővel együttműködést gyakorolja.

A nyugati sajtóorgánumok nem véletlen hallgatnak az esetről; Grúzia ugyanis együttműködne a NATO gyorsreagálású erőivel, azzal a mintegy 25000 katonából összevont, állandó készenlétben tartott katonai struktúrával, amit a NATO az orosz határ mentén telepít, és szárazföldi, tengeri haderőt, légierőt egyaránt magába foglal.

Oroszország bekerítése ezzel gyakorlatilag befejeződött az európai fronton, a NATO a balti országoktól kezdődően egészen a Kaukázusig csapásmérő erőt vont össze az orosz határ mentén. Orosz katonai szakértők szerint a NATO 2016 nyaráig elvégzi azokat az átcsoportosításokat, melyek egy Oroszország elleni kiterjedt háború megkezdését lehetővé tennék.

Bár sokaknak kétségei vannak arra vonatkozóan, hogy a konfliktusban valóban a NATO az agresszor, a tények önmagukért beszélnek. Oroszország nem állomásoztat katonai erőt az Egyesült Államok határai mentén – pl. Kanadában vagy Mexikóban -, csak saját határain belül és néhány térségi országban, ami Oroszország területének védelme szempontjából indokolt. Eközben az amerikai csapásmérő erő jelen van végig az európai orosz határ mentén, miközben az Egyesült Államok saját rakétarendszerét telepíti Európába. Barack Obama emellett bejelentette, hogy az amerikai rakétapajzsot a Közel-Keletre is kiterjesztenék. Miközben az amerikai hadsereg jelen van Oroszország európai határai mentén, jelen van a Kaukázus térségében, és a közép-ázsiai országokban is (szintén Oroszország határai mellett). A NATO azonban nem csak az európai és közép-ázsiai fronton sorakozik fel az orosz határon, hanem a Norvégia és Oroszország közti Barents tengeren és azzal határos tengerfelületeken is a nyugati haderő tengeralattjárói jelennek meg, miközben Norvégia és Oroszország közt területi vitát próbálnak kiprovokálni.

2015 február elején Oroszország kifejezte tiltakozását a grúziai NATO kiképző-központ létesítése ellen. Alekszandr Grusko, Oroszország állandó NATO-küldötte a lépést provokációnak nevezte.


http://hidfo.ru/2015/05/amerikai-provokacio-gruziaban/

Az Iszlám Államot két amerikai tábornok ajánlására hozták létre

James Henry Fetzer politikai elemző szerint az Egyesült Államok, Izrael és Szaúd-Arábia pénzelik az ISIS.

Az ISIS takfiri terrorista csoportot az Egyesült Államok két nyugalmazott amerikai tábornok tanácsadói munkájával hozta létre, nyilatkozta a politikai elemző.

“Az ISIS-t az amerikai kormány alkotta meg, az ISIS-t az Egyesült Államok, Izrael, Szaúd-Arábia finanszírozza, az ISIS-t két nyugalmazott amerikai tábornok tanácsára hozták létre, az ISIS az Egyesült Királyság és az USA támogatásával működik”.- mondta James Henry Fetzer Press TV-nek hétfőn, hozzátéve, hogy „Washington DC-ben úgy ismerik az ISIS-t, mint John McCain hadseregét.”

A politikai elemző annak kapcsán beszélt erről, amikor megkérdezték az ex-CIA-főnök arra vonatkozó figyelmeztetéséről, hogy az ISIS hamarosan 9/11 stílusú támadásokat hajthat végre az Egyesült Államokban.

“Ha nem tarjuk az ISIS-t az ellenőrzésünk alatt, akkor megtapasztaljuk, hogy támadnak”-nyilatkozta az USA Today-nak Michael Morell, az amerikai kémügynökség egykori vezetője a 2001. szeptember 11-ei támadásokra utalva.

Fetzer elmondása szerint ez “is jól mutatja azt a mélyen gyökerező őrült propagandát, félrevezetést és megtévesztést, amelyet az amerikai kormány végez.”

Ez az újabb erőfeszítés részét képzi az amerikai kormány programjának, amely az amerikai nép megtévesztésére és félrevezetésére irányul.”

A megtévesztéssel kapcsolatban rámutatott egy 2012. október 3-án a Szenátus Belbiztonsági Bizottsága által kiadott jelentésre, amelyben az szerepel, hogy “nincsenek hazai terroristák” az USA-ban.

Fetzer rámutatott továbbá Seymour Hersh oknyomozó újságíró riportjára is Oszama bin Laden halála kapcsán, mondván, hogy “már 2001. december 15-én meghalt Afganisztánban, tíz évvel korábban”, mint ahogyan azt a hivatalos történetben mondják a haláláról az amerikai tisztviselők.

“Biztos, hogy nem halt meg kétszer”, mondta, hozzátéve, hogy “ez egyszerűen abszurd. Az amerikai kormány játszadozott az amerikai néppel”.

Hersh a London Review of Books honlapján vasárnap publikált cikkében azt írta, hogy a legmagasabb szintektől kezdve hazudik “az amerikai politika, mivel nem változott a működése, megmaradtak a titkos börtönök, a drone támadások, a Special Forces éjszakai razziái, megkerülve a parancsnoki láncot és azokat, akik esetleg nemet mondanának.”

Hivatkozva egy nyugalmazott magas rangú amerikai hírszerzési tisztviselőre, az újságíró kifejtette, hogy bin Laden meggyilkolása volt a “csúcspontja Obama első ciklusának, és jelentős mértékben hozzájárult az újraválasztásához.”
(Orientalista.hu)

Bal-Rad komm: És hogy mit konstruáltak össze McCainék? Erős idegzetű olvasóinknak egy kis bemutató.

http://shoebat.com/2014/12/02/just-came-muslims-conduct-mass-beheading-session-create-huge-puddle-blood/

Donbassz mára virradóan

Donbassz déli “tengermelléki” frontján Sirokino környékén dúlt a harc egész éjjel.

Dobrovolszk, Szahanka és Bezimennoje falvak romokban. Dacára a valcmanista banditasereglet óriási mennyiségű technikai és tüzérségi felvonulásának, egy métert nem jutottak előre. Veszteségeik viszont mind latoregyedben, mind pedig technikában ehhez mértek.

Alig több mint egynapos szünet után a valcmanista latortüzérség az éjszaka újrakezdte a donyecki repülőtér ágyúzását.

Eduard Baszurin a DNR katonai szóvivője “több mint súlyosnak” nevezte hajnali tájékoztatójában a “Minszk-2.0″ megállapodásnak ezt a legújabb durva megsértését.

Szinte minden irányból özönlik a latorerő Donbassz felé. Közúton, vasúton egyaránt.


https://balrad.wordpress.com/2015/05/12/donbassz-mara-virradoan-10/

A magyar minimálbérestől veszi el a legtöbbet az állam

Családi adókedvezmények igénybevétele nélkül bruttó jövedelmének igen nagy részét kénytelen egy minimálbéres kereső Magyarországon átadni az államnak, legalábbis ha a hasonlóan magas minimálkeresetet garantáló országokat nézzük – derül ki az OECD egy friss tanulmányából. Sőt, a munkára rakódó összteher is nálunk a legmagasabb az összes tagország közül.

Jelenleg a 34 OECD-tagországból 26-ban alkalmaznak egységes minimálbér-szabályozást, ahogyan a jövőben csatlakozni kívánó Lettországban és Kolumbiában is. A tagállamok közül kilencben 1990 után vezették be a minimálbért, köztük legutoljára Németországban. A nyolc, alsó jövedelemhatárral nem rendelkező tagországban a munkaerő jelentős részét szektorszintű kollektív megállapodások és előre meghatározott bérpadlók védik (északi államok, Ausztria, Olaszország és Svájc).

Bruttó bérek

A bruttó minimálbérek nagysága országonként igen eltérő, ezért az összehasonlításra az egyik legjobb módszer, ha azokat az adott ország mediánjövedelmének százalékéban fejezik ki. Ezek alapján az látszik, hogy 2007 és 2013 között az országok többségében ez az arány felfelé módosult, ide tartozik Magyarország is. (Hazánkban 2007-2011 között kisebb emelések, majd 2012-ben egy jelentősebb növekedés volt.) Így 2013-ban a minimálbéresek már az átlagkereset 54 százalékát keresték, amivel ha megnézzük, Európában az élvonalban helyezkedünk el. Csehországban, ahol legalacsonyabb a vizsgált arány, a minimálbéresek csupán a mediánjövedelem 36 százalékát kapták 2013-ban.

Az legnagyobb relatív növekedést 2007 és 2013 között Lettországban, Szlovéniában és Lengyelországban tudták elkönyvelni. Bizonyos országokban azonban romlott ez az arány, például Görögországban is, ahol a válság miatt vissza kellett vágni a minimálbéreket, de a minimálbér-mediánjövedelem ráta Írországban, Spanyolországban és Törökországban is jelentősen romlott.

A bruttó bérek összehasonlítása ugyanakkor nem árul el eleget azokról a fontos közgazdasági szempontokról, hogy a bruttó bérből a munkavállaló mennyit visz valójában haza, illetve hogy mennyibe kerül egy munkáltatónak összességében egy minimálbéres foglalkoztatása.

Nettó bérek

Az amerikai dollárban és vásárlóerő-paritáson mért nettó órabérek 2013-ban óriási különbségeket mutattak. Néhány országban az órabér 3 dollár alatt van, ide tartozik Magyarország mellett Mexikó, Lettország, Chile, Észtország és Csehország is, míg Luxemburgban és Ausztráliában legalább nettó 9 dollárt fizetnek óránként.

A különbségek természetesen az országok különböző átlagkereseteiből és a termelékenységbeli eltérésekből adódnak, azonban az adó- és járulékterhek is nagyon fontos tényezőt jelentenek.

Munkát terhelő költségek

Noha a minimálbér-szabályozás alapvetően az alacsonyabb jövedelmű munkavállalókat hivatott támogatni, ha a munkaerőköltségek oldaláról nézzük, ha az túl magas, csökkentheti is a foglalkoztatást, vagy akár a nemzetközi versenyképességen is ronthat, ha a hazai vállalatok alacsony képzettségű munkaerőre támaszkodnak.

Még a legalsóbb jövedelemkategóriában is, az adók és társadalombiztosítási járulékok jelentős összeggel csökkenthetik a nettó keresetet, míg a bérköltségen kívül a munkáltatói közterhek is jelentősen megnövelhetik egy minimálbéres alkalmazásának költségét.

Az adóék nagysága – ami az OECD számításainál a munkáltatói és munkavállalói terheket jelentik a bruttó minimálbér arányában -, kimondottan befolyásolni tudja azt, hogy a minimálbér-szabályozás valójában mennyire is támogatja az alacsony bérrel rendelkező munkavállalókat és az alacsony jövedelmű családokat.

Az OECD-átlagot nézve, a munkát terhelő összes adó és járulék a bruttó minimálbér egyharmadát teszi ki, amit a munkáltató és a munkavállaló nagyjából fele-fele fizetnek. Ehhez képest néhány országban az összteher kimondottan magas, 45 százalék feletti is lehet. A minimálbért fizető munkát terhelő adók és járulékok mértéke ezen országok között is Magyarországon volt a legmagasabb 2013-ban (55%).

Az OECD adatai 2013-ra vonatkoznak, és országot átlagot néznek, ami az adatok alapján a kedvezményes foglalkoztatási formákat is magában foglalhatja.

Hogy friss adatokat is lássunk, mi is végeztünk pár számítást, azonban ezek nem teljesen vethetőek össze az OECD számaival. Ugyanis mi, a klasszikus értelmezés szerint az adóék esetében a munkára rakódó összterhet a teljes munkaerőköltségre vetítjük, nem a bruttó bérre.

2015-ben a minimálbérre rakódó munkavállalói és munkáltatói terhek a munkáltató teljes bérköltségének 49 százalékát teszik ki Magyarországon a gyermektelen keresők esetében.

Fontos látni azt is, hogy bár a gyermekek után járó adókedvezmények miatt az adóék mértéke 42 százalék az egygyermekesek, 34 százalék a kétgyermekesek és 23 százalék a háromgyermekesek esetében, a terhek csak a munkavállaló oldalán csökkennek. Hiába a családi kedvezmények, a munkaadónak ugyanannyiba kerül egy minimálbéres alkalmazása: jelenleg a bruttó bér 128,5 százalékába. Hozzátesszük: bár a munkahelyek létrehozását a magas minimálbér nem segíti, a gyermekvállalásra ösztönzően hathat.

2013-ban az OECD országok között a minimálbér után fizetendő munkaadói járulékok szempontjából Magyarország a középmezőnybe tartozott,

azonban a munkavállalói terhek nálunk voltak a legmagasabbak a maguk 35 százalékával (a bruttó bér arányában), és ez 2015-ben változatlanul ilyen magas maradt.

Ráadásul a családi adókedvezmény figyelembevétele nélkül a minimálbéres és az átlagjövedelemmel rendelkező keresőnek arányaiban ugyanannyit vonnak le a bruttó fizetéséből, ami az egykulcsos adó- és járulékrendszernek köszönhető.

(portfolio)

John Kerry az orosz külügyminiszterrel tárgyal

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és John Kerry amerikai külügyminiszter ma személyes találkozót tart Szocsiban, ahol a két ország a főbb nemzetközi konfliktusok kérdésében fog egyeztetni. A helyszín önmagában is szimbolikus értékű; Szocsi a Fekete-tenger keleti partvidékén, Oroszország határvonalán, Grúzia közelében található. A térség a kialakulóban lévő multipoláris világrend eddigi két legnagyobb pólusa – az eurázsiai és euroatlanti hatalmak – közti ütközőzóna.

Az orosz külügyminiszter elmondása szerint számos nemzetközi kérdést megvitatnak, elsősorban Iránról, Szíriáról és Ukrajnáról lesz szó. Mindhárom ország a két hatalmi pólus közti ütközőzóna. Iránban a Hasszan Ruhani kinevezésével felállt új hatalmi struktúra hajlik arra, hogy politikai és gazdasági együttműködéseket építsen ki a nyugati országokkal. Miközben az iráni gázforrásoktól függ a Nabucco-projekt újraindítása, Oroszország a katonai és gazdasági együttműködések bővítésével próbálja lassítani a nyugati tevékenységet Iránban. Szíriában Oroszország a legitim kormányt támogatja, míg a nyugati koalíció az Asszád-kormány elmozdítása érdekében felforgatást folytat, szintén az ország gáztartalékainak bevonása céljából. Ukrajna a legfrissebb konfliktusgóc, ahol a kormány 2013 végén zárt ajtók mögött megkezdte az eurázsiai csatlakozás előkészítését, és az Eurázsiai Gazdasági Unió alapító tagállama lett volna. 2013 novemberétől 2014 február végéig a nyugati országok puccsal eltávolították hatalomból a legitim kormányt, majd 8 hónapig egy illegitim kormány irányította az országot, ami országgyűlési választások nélkül is aláírt egy sor nyugati hitelszerződést, majd megkezdte az EU- és NATO-csatlakozás előkészítését. A lényeges szerződések megkötését követően, 8 hónappal a puccs után került sor Ukrajnában országgyűlési választásokra, amit már nyugati szavazatszámláló program ellenőrzött.

Látható, hogy a két külügyminiszter közti tárgyalás nem egy szokványos diplomáciai esemény. Elsődleges célja vélhetően annak garantálása, hogy a számos helyen kialakuló konfliktusgóc ne robbanjon be egyetlen nagy háborúvá, valamint garanciák arra vonatkozóan, hogy a kapitalizmusban egyik fél se kezdjen nyilvánosan arról beszélni, hogy a hatalmi pólusok közti közvetlen összeütközés már folyamatban van. A tőzsdei rendszer illékonysága miatt ugyanis a legutolsó tabu, aminek ledöntése megengedett lenne, az az atomhatalmak közti közvetlen fegyveres összetűzés megtörténte.

John Kerry az orosz külügyminiszterrel folytatott megbeszélést követően, május 13-án Anatóliába (Törökország) látogat, ahol részt vesz a NATO külügyminisztereinek gyűlésén. Szergej Lavrov közleménye szerint az Egyesült Államokkal fennálló viszony normalizálása az egyenlőség elvén kell alapuljon, vagyis Oroszország többé nem fogad el alávetett helyzetet a nyugati hatalommal szemben. Mindez azt jelenti, hogy a világrend a gyakorlatban is többpólusúvá vált, az egypólusú világrend végleg felbomlott.

Az orosz külügyminisztérium szerint a mostani találkozóra az amerikai fél kezdeményezésére kerül sor. A diplomaták egy telefonbeszélgetés során állapodtak meg a Szocsiban tartandó megbeszélésről, melynek során az amerikai külügy egy a korábbinál engedékenyebb hozzáállás jelét mutatta, Kerry ugyanis a világháború végének 70. évfordulója alkalmából gratulált Oroszországnak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelemhez.


http://hidfo.ru/2015/05/john-kerry-az-orosz-kulugyminiszterrel-targyal/

Boros Imre: Ismét a hazai bérekről

Nő a munkaerő ázsiója és a bére is. Nem kell mindig a számunkra konyhakészre csomagolt, nyugati mantrákon csüngeni…

Máig él a neoliberális közgazdász- mantra, miszerint a béremelések gerjesztik az inflációt, bár manapság, amikor vannak érezhető, nem elinflált béremelések, és nincs infláció, kissé elcsendesült az igehirdető kórus. Sajnos ez a gondolatfertőzés gyakran a hazai jobboldal egyes hangadóit is eléri, a mantra kitalálóinak legnagyobb örömére. Az epigonoknak pedig elég lenne gondolkodniuk azon, hogy a nálunk átlagos termelékenységi szintben elmaradó Lengyelországban miért tudnak magasabb bérszínvonalat megvalósítani, nem is beszélve a csehekről.

A hazainál jóval magasabb béreket fizetnek ezekben az országokban „inflációs” rém nélkül, stabil árszínvonallal. Evidenciaként elfogadhatjuk, hogy az uniós átlag hatvan–hatvanöt százalékának megfelelő termelékenységi szinthez nem az átlagos uniós bérszínvonal huszonöt–harminc százaléka dukálna. Érdemes megvizsgálni tehát, hogy hazánkban mivel magyarázható az alulfejlett bérszínvonal, és az ahhoz való szinte görcsös ragaszkodás.

Érdemes a vizsgálatot a rendszerváltáskori gazdasági átalakítás körüli ügyekkel kezdeni. Közismert, hogy a rendszerváltó kerekasztali ellenzéknek nem volt koherens gazdaságpolitikai elképzelése, főként nem arról, hogy miként vezet az út az állami és szövetkezeti tulajdonból a magántulajdonon alapuló gazdaságba. A politikai hatalomból 1990-ben ideiglenesen kimaradt, de a gazdaságiban továbbra is nagyon erősen jelen lévő, divatos neoliberális gondolatműhelyek kottáiból dolgoztak. Ezeket a volt állampárt „reformműhelyeiben” már egy évtizede csiszolgatták.

Az „elvek” gyakorlati kivitelezői – főként a pénzügyi szektorban – akadály nélkül vették a rendszerváltást. Főbb üzeneteik: a fellendülést a külföldi tőkebehozataltól lehet várni; a tőke oda megy, ahol kedvező (ha lehet, nincs is) az adó; a tőke becsalogatásához nagyon kedvező hazai adottság az alacsony bérű, de jól teljesítő, képzett, fegyelmezett munkaerő; a tőke nem szereti az erős érdekképviseletet, a szakszervezeteket.

A gazdaság tulajdoni átalakítása történelmi léptékkel mérve szemvillanás alatt megtörtént e mantrák mentén, és halad tovább máig, legsúlyosabb következményével, az alacsony bérszínvonallal.
Az igazi felzárkóztató gazdasági fellendülésnek ez ma a fő akadálya.

A nyugati sajtó a magyar átalakulást viszont példaértékűnek, az átalakítókat pedig nagyszerű demokratáknak és reformereknek ismeri el. Kevésbé törődik azzal, hogy ennek a politikának az eredménye a szánalmasan alacsony bércsapda és maga a csaknem három évtizedes, stagnálásközeli gazdaság. Minden ennek felszámolására irányuló kormányzati kísérletet pedig károsnak mutat be.

Emberi számítás szerint ott lehetne sokkal többet fizetni, ahol sokkal több értéket állítanak elő, ahol a bérköltség lényegében a nyugatival összehasonlítva bagó, ahol egy-egy munkaerőn havi két-háromezer eurót lehet keresni, és annak jó részét még adó előtt ki is lehet vinni az országból. Ez minden kétséget kizáróan a multinacionális szektor, amelynek becsalogatásához oly hasznosak voltak a panelmantrák és máig túlélő mutációi.

Előbb rá lehet venni azonban az oroszlánokat a húsmentes táplálékra, mint a multikat a masszív béremelésre. A sorozatban kötött stratégiai megállapodások ezt a célt nem érik el, legfeljebb azt, hogy olcsó bérért és jókora munkahely-létesítő állami forrásokért tartják, esetleg néhány tízezerrel emelik a foglalkoztatást.

A hazai kis- és középvállalkozások adják azonban folyamatosan a foglalkoztatottak legnagyobb hányadát.
A szektor felkarolására szinte minden kormányzat ígéretet tett, de ezek sorozata inkább üres jókívánsághalmaz maradt. Itt van azonban az alultőkésítettség, a magas adószint, sőt előlük még a piac egy részét is elszerettették a multikkal.

A legnagyobb kárt a mezőgazdaság és az erre ráépülő élelmiszer-gazdaság szenvedte el, de a hazai kiskereskedelem is a szenvedő felek sorait bővítette. Ennek ellenére mégis a bérszínvonal dinamikus, ha nem is kirobbanó fejlődését éppen ettől a hazai kis- és középvállalkozói szektortól várhatjuk.

Ehhez azonban meg kellene szabadulni az idült, görcsös gazdaságpolitikai dogmáktól, amelyek egy egész kérdéssort generálnak. Miért ér egy-egy multinacionális, gyatrán fizetett munkahely húsz–harminc millió forint állami rásegítést, és miért nem érnek meg a kis- és közepes cégek munkahelyei legalább öt–tíz milliónyit? Miért nincs az állami munkahely-létesítő forrásokért nyílt verseny? Nem elgondolkoztató, hogy miközben a GDP előállításában a hazánkban működő multinacionális szektor meghatározó, az exportban pedig döntő szerepet játszik, közben a vállalati nyereségekből származó költségvetési befizetésekben éppen a hazai kicsik és közepesek viszik a prímet? Nem puszta szócséplés arról értekezni, hogy milyen gazdaságpolitikai veszélyekkel jár, ha a bankok a kis cégeknek kevesebbet hiteleznek, amikor a legtöbb hazai bank mérlegében a kicsik és közepesek csak néhány százalékkal szerepelnek, ahelyett, hogy felismernénk, hogy a külföldi tulajdonú bankokat nem fűzi tartós érdek ezekhez a kis cégekhez? Nem arról kellene inkább érdemben értekezni, hogy ez miért van így és miként kell megváltoztatni? Nem arra kellene törekedni, hogy az uniós források nagyobb része tőkepótlásként és ne hitelként jusson a cégeknek, és ennek megfelelően megszervezni a források helyes felhasználásához a biztosítékokat, tanulva abból, hogy a hitelekkel kellő mennyiségű negatív tapasztalatot gyűjtöttek be főként a devizaalapú kölcsönökkel a hazai kis- és közepes cégek? Nem azon kellene gondolkodni, hogy miként nyitunk új és új piacokat bel- és külföldön a kis- és közepes cégeknek ahelyett, hogy azon aggódunk, hogy jó lesz-e a német konjunktúra, hogy fogynak-e a német autók?

Dinamikus bérfejlődés ugyanis vagy a kis- és középvállalkozásoknál lesz – vagy csak nagyon szerény. Ha a kis- és közepesek tartós és érdemi állami rásegítésekkel, de képesek lesznek felvenni további háromszáz-ötszázezer embert, óhatatlanul emelkednek a bérek, mert keresett lesz a jó munkaerő.

A multik is kénytelenek lesznek emelni és az államnak is növekednek a bevételei, így több juthat bérekre, egyebek mellett az egészségügynek. Nő a munkaerő ázsiója és a bére is. Az azonos méretű Csehországban sokkal erősebb a hazai szektor, jobb a foglalkoztatási helyzet, és jóval magasabbak a bérek.
(MH)