A magyar minimálbérestől veszi el a legtöbbet az állam

Családi adókedvezmények igénybevétele nélkül bruttó jövedelmének igen nagy részét kénytelen egy minimálbéres kereső Magyarországon átadni az államnak, legalábbis ha a hasonlóan magas minimálkeresetet garantáló országokat nézzük – derül ki az OECD egy friss tanulmányából. Sőt, a munkára rakódó összteher is nálunk a legmagasabb az összes tagország közül.

Jelenleg a 34 OECD-tagországból 26-ban alkalmaznak egységes minimálbér-szabályozást, ahogyan a jövőben csatlakozni kívánó Lettországban és Kolumbiában is. A tagállamok közül kilencben 1990 után vezették be a minimálbért, köztük legutoljára Németországban. A nyolc, alsó jövedelemhatárral nem rendelkező tagországban a munkaerő jelentős részét szektorszintű kollektív megállapodások és előre meghatározott bérpadlók védik (északi államok, Ausztria, Olaszország és Svájc).

Bruttó bérek

A bruttó minimálbérek nagysága országonként igen eltérő, ezért az összehasonlításra az egyik legjobb módszer, ha azokat az adott ország mediánjövedelmének százalékéban fejezik ki. Ezek alapján az látszik, hogy 2007 és 2013 között az országok többségében ez az arány felfelé módosult, ide tartozik Magyarország is. (Hazánkban 2007-2011 között kisebb emelések, majd 2012-ben egy jelentősebb növekedés volt.) Így 2013-ban a minimálbéresek már az átlagkereset 54 százalékát keresték, amivel ha megnézzük, Európában az élvonalban helyezkedünk el. Csehországban, ahol legalacsonyabb a vizsgált arány, a minimálbéresek csupán a mediánjövedelem 36 százalékát kapták 2013-ban.

Az legnagyobb relatív növekedést 2007 és 2013 között Lettországban, Szlovéniában és Lengyelországban tudták elkönyvelni. Bizonyos országokban azonban romlott ez az arány, például Görögországban is, ahol a válság miatt vissza kellett vágni a minimálbéreket, de a minimálbér-mediánjövedelem ráta Írországban, Spanyolországban és Törökországban is jelentősen romlott.

A bruttó bérek összehasonlítása ugyanakkor nem árul el eleget azokról a fontos közgazdasági szempontokról, hogy a bruttó bérből a munkavállaló mennyit visz valójában haza, illetve hogy mennyibe kerül egy munkáltatónak összességében egy minimálbéres foglalkoztatása.

Nettó bérek

Az amerikai dollárban és vásárlóerő-paritáson mért nettó órabérek 2013-ban óriási különbségeket mutattak. Néhány országban az órabér 3 dollár alatt van, ide tartozik Magyarország mellett Mexikó, Lettország, Chile, Észtország és Csehország is, míg Luxemburgban és Ausztráliában legalább nettó 9 dollárt fizetnek óránként.

A különbségek természetesen az országok különböző átlagkereseteiből és a termelékenységbeli eltérésekből adódnak, azonban az adó- és járulékterhek is nagyon fontos tényezőt jelentenek.

Munkát terhelő költségek

Noha a minimálbér-szabályozás alapvetően az alacsonyabb jövedelmű munkavállalókat hivatott támogatni, ha a munkaerőköltségek oldaláról nézzük, ha az túl magas, csökkentheti is a foglalkoztatást, vagy akár a nemzetközi versenyképességen is ronthat, ha a hazai vállalatok alacsony képzettségű munkaerőre támaszkodnak.

Még a legalsóbb jövedelemkategóriában is, az adók és társadalombiztosítási járulékok jelentős összeggel csökkenthetik a nettó keresetet, míg a bérköltségen kívül a munkáltatói közterhek is jelentősen megnövelhetik egy minimálbéres alkalmazásának költségét.

Az adóék nagysága – ami az OECD számításainál a munkáltatói és munkavállalói terheket jelentik a bruttó minimálbér arányában -, kimondottan befolyásolni tudja azt, hogy a minimálbér-szabályozás valójában mennyire is támogatja az alacsony bérrel rendelkező munkavállalókat és az alacsony jövedelmű családokat.

Az OECD-átlagot nézve, a munkát terhelő összes adó és járulék a bruttó minimálbér egyharmadát teszi ki, amit a munkáltató és a munkavállaló nagyjából fele-fele fizetnek. Ehhez képest néhány országban az összteher kimondottan magas, 45 százalék feletti is lehet. A minimálbért fizető munkát terhelő adók és járulékok mértéke ezen országok között is Magyarországon volt a legmagasabb 2013-ban (55%).

Az OECD adatai 2013-ra vonatkoznak, és országot átlagot néznek, ami az adatok alapján a kedvezményes foglalkoztatási formákat is magában foglalhatja.

Hogy friss adatokat is lássunk, mi is végeztünk pár számítást, azonban ezek nem teljesen vethetőek össze az OECD számaival. Ugyanis mi, a klasszikus értelmezés szerint az adóék esetében a munkára rakódó összterhet a teljes munkaerőköltségre vetítjük, nem a bruttó bérre.

2015-ben a minimálbérre rakódó munkavállalói és munkáltatói terhek a munkáltató teljes bérköltségének 49 százalékát teszik ki Magyarországon a gyermektelen keresők esetében.

Fontos látni azt is, hogy bár a gyermekek után járó adókedvezmények miatt az adóék mértéke 42 százalék az egygyermekesek, 34 százalék a kétgyermekesek és 23 százalék a háromgyermekesek esetében, a terhek csak a munkavállaló oldalán csökkennek. Hiába a családi kedvezmények, a munkaadónak ugyanannyiba kerül egy minimálbéres alkalmazása: jelenleg a bruttó bér 128,5 százalékába. Hozzátesszük: bár a munkahelyek létrehozását a magas minimálbér nem segíti, a gyermekvállalásra ösztönzően hathat.

2013-ban az OECD országok között a minimálbér után fizetendő munkaadói járulékok szempontjából Magyarország a középmezőnybe tartozott,

azonban a munkavállalói terhek nálunk voltak a legmagasabbak a maguk 35 százalékával (a bruttó bér arányában), és ez 2015-ben változatlanul ilyen magas maradt.

Ráadásul a családi adókedvezmény figyelembevétele nélkül a minimálbéres és az átlagjövedelemmel rendelkező keresőnek arányaiban ugyanannyit vonnak le a bruttó fizetéséből, ami az egykulcsos adó- és járulékrendszernek köszönhető.

(portfolio)