Miközben a világ számos pontján ezrek
halnak meg (javarészt a nyugati világ által szított) háborúkban,
polgárháborús konfliktusokban, a világmédia továbbra is a párizsi
eseményeket ragozza. Egyebek mellett úgymond a tragédia okaira keresik a
magyarázatot. Nem sok sikerrel. Segítünk kicsit.
A sajnálatos, de cseppet sem meglepő események okaiként két fő pontot lehet megjegyezni.
Az egyik az Európát sújtó, mértéktelen
bevándorlás. Az olcsó munkaerő, és nem utolsó sorban a multikulturális
népességtervezés (fajkeverés) érdekében a nyugati világ felelős
irányítói bevándorlók tömegét szabadították Európára. Akiknek - ha
tetszik, ha nem - más a kultúrájuk, más az értékrendjük, más a
vérmérsékletük. Egy részük beilleszkedik, más részüknek eszükben sincs.
Nem egészséges tendencia, idő kérdése, hogy mikor lesznek ebből óriási
problémák. (Még nincsenek...!)
A másik ok hogy a kulturális katyvasz
urai nemcsak faji, de szellemi szinten is valami jellegtelen, homogén
masszát képzelnek el. E cél szerint igazgatják a "rendet", sőt, úgy
viselkednek, mintha ez az állapot már fenn is állna. Nincsenek értékek,
pláne nem különböző értékek, mindent lehet, semmi sem szent. Így nem
kell tiszteletben tartani a különböző értékeket, a vallást, stb. A
massza azonban még eléggé heterogén. És teljes egészében soha nem is
lesz ez másként, bár a "Je suis Charlie" tömeges idiotizmusa efelé
mutat.
Tehát a bevándorlás és az értéktisztelet
hiánya az egyenes okozói a katasztrófának. (Nem a párizsi eseménynek,
mert az csak egy epizód. A java még ezután jön!) Összességében: a
liberalizmus! Mely történetesen Franciaországban született...
A párizsi eseményeket illetően a
(nyugati és hazai) szélsőjobb egy részének sikerült átesni a lovon. Bár
a problémát részint jól látják, azonban az ok-okozati összefüggéseket
szem előtt tartva, nem ártana elvakultság nélkül, magasabb szellemi
síkról megközelíteni a kérdést.
Nevezett körök a párizsi történéseket
ugyanis, bár az áldozattá vált szennylappal ugyan nem vállalnak
közösséget, és el is utasítják azt, a történéseket az iszlám
térhódításra hegyezik ki, szinte keresztes hadjáratot hirdetnek.
Fenti megközelítés, bár valós
problémákat feszeget (és nyugati viszonylatban taktikailag valahol
érthető is), nem a lényeget fogja meg.
Mondani sem kell, hogy a más vallású,
más fajtájú tömegek megjelenése csupán okozata a mesterségesen
kialakított, multikulturális világrendnek. Amit mellesleg sokkal inkább
megjelenít a figyelem középpontjába került másik fél: az istentelen,
vallásgyalázó szennylap. Tehát a kettő közül sokkal inkább ennek a
szegmensnek kellene célkeresztbe kerülni.
Annál inkább, mert elég visszás képet
ad, mikor valaki, emezek eltakarítása után (még ha őket sebtében
elítélve is), amazok ellen hirdet keresztes háborút! Az eltakarítók
ellen. Akik eltakarították, amit ők nem...
Arról nem is beszélve, hogy a nagy buzgóságban (ami Charliék ellen nem mutatkozott) elfelejtik megkülönböztetni a bevándorlás és az iszlám kérdését
(még ha azok között fedés is van). Így a bevándorlás jogos kritikája
helyett a "keresztes hadjárat" olykor kifejezetten a keleti
tradicionalitás ellen irányul.
Az istentelenek, a kereszténység és az iszlám közös ellenségei, a sátán szolgái pedig csak egy kávét kérnek...
Szomorú, hogy akinek kellene, azoknak
sem sikerül felismerni a történelem mozgatórugóit, átlátni a világ
történéseit, helyén kezelni (pl. a tradicionalista útmutatásokat szem
előtt tartva) a szellemi erőket, vagy csupán megérteni az ősök
üzenetét.
"Minden felesleges érzelgősség nélkül
megállapítható, hogy gyenge nép számára mindaz veszedelmet jelent,
amivel nem tud megbirkózni. Életképes, erős nép tudja, hogy veszedelem
mindig van és hogy ellene egyedül életereje, életakarása védi és menti
meg. (...) Ellenben ugyancsak minden felesleges érzelgősség nélkül és
ridegen, de tudomásul kell vennünk a tényt, hogy abban az esetben,ha az
európai nem fogja tudni beállítani a szükséges nacionalista
szocialista rendszerét, mert erre képtelen, úgy ne csodálkozzék, ha
földgömbünk másik két nagytere fog nálunk rendet teremteni. Ahogyan a
nagytéren belül sem tűrhető az állandósult vagy életképtelenségből
származó bármely vonatkozású zűrzavar, éppúgy nem tűrhető az egyetlen
nagytérben sem."
Bánfalvi Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése