Itt az igazság: mi lenne velünk közmunkások nélkül?

A közmunkaprogram egyre széleskörűbb elérhetőségének köszönhetően évek óta egyre nehezebb tiszta képet kapni a foglalkoztatottság helyzetéről Magyarországon. Csakhogy mostanra már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy több évre visszamenő idősorral rendelkezünk a közfoglalkoztatottak létszámalakulásáról, így számszerűsíthetjük annak a foglalkoztatottságra gyakorolt hatását. Hogy megnézzük hogyan is állunk valójában, megkíséreltünk korrigált adatokat előállítani a munkanélküliség és a foglalkoztatottság állapotáról és valós alakulásáról.

Tételezzük fel, hogy egy a közmunkaprogramban részt vevő személy a munkanélkülihez hasonló státusszal rendelkezik abban az értelemben, hogy a versenyszférában nem tud elhelyezkedni. Ez az állítás minden bizonnyal meg is állja a helyét, hiszen a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat is hasonlóan fogalmaz a kormányzati program célközönségről, melynek azokat a személyeket tartják, akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen volt.

A közfoglalkoztatás átmeneti munkalehetőséget biztosít ezeknek a személyeknek azzal a céllal, hogy azok sikeresen vissza-, illetve bekerüljenek az elsődleges munkaerőpiacra. Azonban a különböző kormányzati információk szerint ez a cél csak nagyon keveseknél teljesült, a programban részt vevők többsége a közfoglalkoztatásban való részvételt követő hónapokban sikertelenül járt az álláskereséssel. A legutóbbi téli közmunkaprogram képzéseiben részt vettek közül, az azóta a munkaerőpiacon elhelyezkedettek 8 illetve 16 százalékos emlegetett aránya igencsak alacsonynak bizonyul, főleg, ha figyelembe vesszük a munkaerő-piaci konjunktúrát és azt, hogy a téli közmunkaprogramra jelentkezők többsége valószínűleg az év többi évszakában könnyebben jut álláshoz.

A közfoglalkoztatottak létszáma a válságot követően, 2010-től vált egyre jelentősebbé. Míg mondjuk 2010 első negyedévében átlagosan 64 ezer közfoglalkoztatott volt, addig 2014 azonos időszakában ez a szám 202 ezer fölé emelkedett.

Első körben a KSH által minden hónapban publikált munkanélküliségi rátát korrigáltuk a közfoglalkoztatottak számával. A statisztikai hivatal három hónapos mozgóátlag formájában közli a mutatót, így természetesen a közfoglalkoztatottak havi létszámalakulásáról szóló adatokra is ilyen formában tekintettünk. A grafikonból jól látszik, hogy a közmunkaprogramban részt vevők száma mennyit nyom a latba, és hogy létszámukra mennyire jellemző a szezonalitás. Ha a közmunkásokkal korrigált adatra tekintünk, látszik, hogy 1-3 százaléknyi eltérés is van a mutatók között. Ezek alapján úgy tűnik, hogy noha valóban elkezdett tavaly év végéhez képest csökkeni a munkanélküliek aránya, a közfoglalkoztatottak figyelmen kívül hagyásával azért még messze magasabb szinteken jár, mint a KSH által legutóbb publikált adat. Míg az augusztusi adat május-július időszakra 7,9 százalékon járt, a korrigált mutató ugyanekkora 11,1 százalékot mutatott, így ezek alapján azt mondhatjuk, még messze állunk a válság előtti szintektől. Fontos észrevenni azt is, hogy a KSH mutatója jóval előbb, már 2013 első felében csökkenést mutatott, míg ha a korrigált rátát nézzük, láthatjuk, hogy az csak idén év elejétől kezdett csökkenni.

Hasonló képet fest a foglalkoztatottak létszámalakulása, ha azt megtisztítjuk a közfoglalkoztatottaktól. Az erős szezonalitás mind a hivatalos, mind a közmunkások létszámával korrigált adatokban is megfigyelhető, ugyanakkor tisztán kivehető, hogy például az utóbbi évben akár 100-120 ezer fővel is megemelte a statisztikát a programban részt vevők száma. A 2009-2010-es válság sújtotta években a közmunkaprogram láthatóan a foglalkoztatásban tapasztalt mélypont megállításának szerepét töltötte be, hiszen ha nem vesszük figyelembe az akkori résztvevők létszámát, igencsak csúnya visszaesést láthatunk az ábrán. Pozitívum azonban, hogy a korrigált adat alapján is növekszik a foglalkoztatás, idén év elejétől kezdve töretlen ütemben. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a foglalkoztatottak közül jelenleg nagyjából 80 ezer főt azok a külföldön dolgozók jelentenek, akik itthon is rendelkeznek háztartással.

Érdekesség az ábrákból, hogy míg a korrigált munkanélküliségi mutató bőven magasabb a válság előtti szinteknél, a foglalkoztatottak létszáma ugyanakkor meghaladja azt. Ez úgy lehetséges, hogy 2008-hoz képest jelenleg 100-300 ezer fővel magasabb a gazdaságilag aktívak létszáma, ami egyrészt a korkedvezményes nyugdíjra jogosultak létszám-csökkenésének, másrészt a nyugdíjkorhatár-emelés hatásainak is köszönhető.
(portfolio)

Módszertani megjegyzés

A munkanélküliségi rátát, a foglalkoztatottak számát és a közfoglalkoztatásban részt vettek számát két külön felmérés adja meg. Míg az elsőt kettőt a reprezentatív mintavételes munkaerő-felmérés eredményeiből számítják, addig a közfoglalkoztatottak létszámalakulása az intézményi munkaügyi felmérésből derül ki, azon belül is a keresetekkel kapcsolatos jelentésből. Itt a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a teljes körű költségvetésnél, valamint a megfigyelt nonprofit szervezeteknél foglalkoztatott közmunkások adatai állnak rendelkezésre. Noha a két felmérés különböző bázison alapszik, feltehetően jó közelítést ad az adatok összevetése.