Neil Oliver podcastjában azt állítja, hogy a modern repülőtéri és légi közlekedési élmény a társadalmi kontroll erősödésének példája. Saját utazási tapasztalataiból kiindulva azt mondja, a repülés a korábbi „luxus és szabadság” élményéből mára egy erősen ellenőrzött, megalázónak érzett folyamattá vált, amely szerinte a biztonság helyett inkább fegyelmezési és megfigyelési funkciót szolgál. 
A beszédben azt az álláspontot képviseli, hogy a 2001. szeptember 11-i támadások utáni biztonsági intézkedések alapjaiban változtatták meg az állam és az állampolgár viszonyát, és szerinte ezek az intézkedések a személyes szabadság fokozatos korlátozásához vezettek. Hivatkozik biztonsági ellenőrzések állítólagos hatékonysági problémáira, és azt sugallja, hogy a repülőterek a jövő, technológiailag felügyelt, erősen szabályozott városi rendszereinek előképei lehetnek. 
Oliver narratívája alapvetően egy disztópikus jövőképet vázol fel, amelyben az állami ellenőrzés, a biometrikus azonosítás és a folyamatos megfigyelés a mindennapi élet normájává válik, és ezt az egyéni méltóság és autonómia veszélyeztetésének tartja.

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=jnwAfZfS7Z0