Brüsszel hibájából szökhet az egekbe a gáz ára

Több mint 3 órán át tárgyalt Ankarában Vlagyimir Putyin orosz államfő és Recep Tayyip Erdogan török elnök, - majd Putyin egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Oroszország kivonul a Déli Áramlat projektből, mivel Brüsszel nyomására Bulgária máig nem adta meg a projekt utolsó szakasznak megépítéséhez szükséges engedélyt. "Úgy hisszük, az Európai Bizottság álláspontja kontraproduktív volt. Tény, hogy az Európai Bizottság nem csak segítséget adott a Déli Áramlat megvalósításához, de akadályokat is gördített elé. Nos, ha Európa nem akarja a projekt megvalósítását, az nem lesz megvalósítva." - mondta Putyin.

Az államfő szerint az orosz gázt átirányítják a világ más régióiba, más projekteken keresztül. "Előtérbe helyezünk más piacokat, és Európa nem kapja meg azt a gázmennyiséget, legalábbis nem Oroszországból."

Putyin alig néhány nappal azt követően jelentette ezt be, hogy összeült a török-orosz kormányközi bizottság, és megtárgyalták az energetikai együttműködések kiterjesztését. Törökország több mint duplájára növeli a megvásárolt orosz gáz mennyiségét a Kék Áramlat projekten keresztül, és a kifizetésekben átáll dollár helyett saját nemzeti valutája és a rubel használatára.

Putyin mai nyilatkozatának szó szerinti közlése amiatt fontos, mert a nyugati média a Déli Áramlat projekt felfüggesztését Moszkva visszavonulásaként értelmezi. Pedig mint Putyin is mondta, "legalábbis nem Oroszországból". Európa ugyanúgy hozzá fog jutni az orosz gázhoz, mint ahogy a Déli Áramlat megépítése esetén is hozzájutott volna. Éppen csak nem annyiért, hanem drágábban, mert nem közvetlen Oroszországból érkező vezetéken keresztül kapja majd, hanem Törökország közbeiktatásával.

Brüsszel tiltakozásával és oroszellenes politikájával annyit ért el, hogy Európában drágább lesz a gáz, Törökország pedig térségi gázhatalom lesz azáltal, hogy megveszi az orosz gázt, amit drágábban el fog adni Európának.

Van azonban egy másik vonatkozása is a Déli Áramlat felfüggesztésének. Az Európai Unió és Washington korábban meg akart valósítani egy alternatív gázprojektet, a Nabuccot, ami a Déli Áramlat nyugati alternatívája lett volna. A Nabucco projekt lényege az lett volna, hogy Washington közel-keleti hídfőállásairól Törökországon át juttatnák el az iráni, azeri, szíriai, stb. gázt Európába, ami így lehetővé tenné, hogy Európa ne az orosz gázt vegye meg, hanem egy katonai erővel fenntartott gazdasági projekten át jusson alternatív forrásokhoz. Törökország azonban 2012-ben kivonult a Nabucco projektből, Ankarában és Isztambulban azóta is zajlanak kisebb-nagyobb felforgatási kísérletek, mivel a nyugati országok azóta nyomást gyakorolnak a török kormányra, hogy a projektet újraindíthassák.

Moszkva most huszárvágással megoldotta a problémát. Nem kell alternatíva a Déli Áramlatra, mert nem épül a Déli Áramlat. Lesz helyette orosz Nabucco, ami a gyakorlatban egy sokszoros kapacitásra kibővített Kék Áramlat. Törökországot pedig lefoglalják az orosz energetikai együttműködések, - Európának innentől esélye nincs arra, hogy a Nabucco projektet újraindítsa, mert Törökország az orosz gázt haszonnal eladhatja Európának, vagyis Törökországnak mától nem érdeke egy sokadik gázprojekt, ami Európát függetlenítheti attól a forrástól, amiből a török állam is profitál.

Európának eddig volt lehetősége arra, hogy közvetlen az orosz gázmezőkről jusson hozzá az olcsó gázhoz. Innentől egy kereskedő-országon keresztül juthatunk hozzá, köszönhetően Brüsszel oroszellenes politikájának.

Mindez bonyolult következményeket vonhat maga után a kelet-európai országokban is. Az Orbán-kormány elkötelezte magát a Déli Áramlat mellett, amit Washington nyomásgyakorlása ellenére is fenntartott. Most két szék közt a pad alá esnek. Ma már csak egy lehetőség van a Déli Áramlat megvalósítására a korábbi tervek szerint: ha a keleti nyitást megkezdő kelet-európai kormányok együttes erővel nekiesnek a bolgár kormánynak, és meggyőzik Bulgáriát arról, hogy adja meg az engedélyeket a Déli Áramlatnak. Akkor se egyértelmű a helyzet, mert Törökország már ígéretet kapott arra, hogy haszonnal eladhatja az európaiaknak azt, ami a ráterhelt költségek nélkül nem kellett nekik.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/01/brusszel-hibajabol-szokhet-az-egekbe-gaz-ara

Tegnap nagy meglepetést keltve az orosz vezetés bejelentette, hogy lezárják a Déli Áramlat projektet, mivel Brüsszel gátolja a vezeték megépítését. Moszkva alternatív megoldásként Törökországba irányítaná a tengeri vezetéket, ahonnan évi 50 milliárd köbméter földgáz jutna el egy görög gázközpontba. Mi történt? Blöff? Mesteri húzás Putyintól vagy esetleg csak simán megtörtek az oroszok? Bármi is a jó válasz, úgy tűnik, hogy kormányunk hiába vállalt annyi harcot az orosz projektért.

A Déli Áramlat a legutóbbi ismeretek szerint a Fekete-tengeren keresztül hozott volna orosz földgázt Bulgáriába, ahonnan Szerbián és hazánkon keresztül az osztrák gázközpontba futott volna be, miközben évi 63 milliárd köbméter földgázt hozott volna a térségbe. Az orosz vezetés tegnap bejelentette, hogy ha az EU nem akarja a projektet, akkor nem fogják megépíteni, és ezzel a hosszú évek óta fejlesztett projektet lezárták.

A Gazprom tegnapi közleményében már egy alternatív vezetékről is beszélt, amelyről a következő információkat osztották meg:

a Déli Áramlat projektnek vége
a Gazprom új vezetéket épít Törökország irányába, 63 milliárd köbméteres kapacitással, (ebben benne van 14 milliárd köbéter ukrán tranzit kiváltása is)
a Törökországon átmenő vezeték képes lesz 50 milliárd köbméternyi gáz szállítására a görög határra
az új gázvezeték megépítésére a Gazprom új hivatalos szervet állít fel
ennek a vezetéknek ugyanaz lesz a kiinduló állomása, mint a Déli Áramlatnak lett volna

2014.12.01 19:08 Bréking! Bukik Putyin gigaprojektje
Hogyan jutottunk idáig?

A Déli Áramlatról elmondható, hogy sosem tartozott Brüsszel kedvenc projektjei közé. A vezetékterv szükségességét az oroszok a legtöbb esetben azzal indokolták, hogy Európában a visszaeső belföldi gázkitermelés miatt növekedni fog a gázimport-igény, és emiatt szükség van addicionális szállítási kapacitásokra annak érdekében, hogy Oroszország még több földgázt tudjon majd szállítani európai partnerei számára. A nyugati elemzők azonban a projektet annak idején rendre az európai Nabucco gázvezeték-projektre adott orosz válaszként értelmezték. A Nabucco lett volna hivatott új gázforrást, kezdetben azeri földgázt hozni a kelet-közép-európai térségbe, illetve az EU gázpiacára, azonban ez a projekt is elbukott, helyét a Dél-Olaszországot célzó TAP-vezeték vette át, miután a forrást boztosító azerbajdzsáni földgázmező tulajdonosai ezt a vezetékprojektet támogatták Nabuccóval szemben.

A Déli Áramlat tehát túlélte a Nabuccót, és helyzete már egyre inkább az Ukrajnával kapcsolatos történésekkel változott. A Déli Áramlat ugyanis kiváló eszközt biztosítana Moszkva számára arra, hogy európai szállításainak nagy részét Ukrajna megkerülésével hajtsa végre, ezzel nagymértékben gyengítve a mindenkor kijevi vezetés tárgyalási pozícióját Oroszországgal szemben.

Az elmúlt év eseményei, a Krím elcsatolása, egy, a korábbiaktól merőben eltérő helyzetet hozott a “Nyugat” és Oroszország kapcsolatában, és ebben a változásban Ukrajna szerepe is felértékelődött. Brüsszel kezdetben arra hivatkozva emelt kifogást a Déli Áramlat kapcsán, hogy a vezeték a meglévő szerződéses feltételek mellett sértené az uniós jogot, ugyanis alap esetben az oroszok – saját szempontjukból egyébként teljes érthetően – nem szeretnének más forrásból, kereskedőtől származó földgázt látni a vezetékükben, miközben az EU a saját gázpiaca erősítése érdekében ennek lehetőségét már megköveteli minden az EU területén áthaladó vezetéktől. Az Európai Bizottság ezt az elvet szem előtt tartva szólította fel a tagállamokat arra, hogy a korábban Oroszországgal megkötött bilaterális szerződéseket bontsák fel. A vezeték bulgáriai munkálatainak felfüggesztése is ide vezethető vissza, de látni kell azt is, hogy a szankciós politika részeként az EU egyre inkább elhidegült a projekttől.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a térségünkben ismét egyre aktívabb szerepet vállaló Egyesült Államok szintén a célkeresztjébe vette a vezetéket. Az amerikaiak kezdettől fogva támadták a Déli Áramlatot, mondván hogy a vezeték nem hozna új gázforrást a kelet-közép-európai térségbe, ezzel szemben viszont jó eszközt adna az oroszok kezébe a térségbeli érdekérvényesítésükhöz.

Az elmúlt időszakban egyre inkább érezni lehetett, hogy a projekt őrlődik az egymással ismét szembefeszülő Nyugat és Oroszország között, és hogy európai részről fogy a levegő a projekt körül. Ennek egyik leginkább kézzelfogható példája az olaszok lassú elfordulása volt a Déli Áramlattól. A Gazprommal közismerten jó kapcsolatokat ápoló Eni olajvállalat kezdett el nemrég arról tájékoztatni, hogy az egyébként résztulajdonukban lévő projekttől a költségek felfutása miatt elfordulhatnak. Az olasz ipari miniszter nem sokkal később szintén olyan nyilatkozatot tett, ami szerint a Déli Áramlat már nem prioritás az országa számára.

Változó orosz álláspont

Putyin és a Gazprom tegnapi bejelentése mindenképpen meglepetés-erővel bírt, hiszen az oroszok az elmúlt években nagyon komoly erőforrásokat biztosítottak a Déli Áramlat számára. Oroszországban már korábban megindultak az építési munkálatok, és számos a vezeték építéséhez szükséges eszközt beszereztek már. A megváltozott helyzetet alapvetően háromféleképpen lehet értékelni:

a bejelentés azt jelenti, hogy az oroszok feladták, “megtörtek” a szankciók nyomása alatt és feladták az egyik stratégiai projektjüket Kelet-Európában.
az oroszok példát akarnak statuálni, és megkísérlik destabilizálni az EU-t azzal, hogy egyes tagállamokat megpróbálnak az Európai Bizottsággal szembefordítani, miközben azt hangsúlyozzák, hogy az így elszenvedett károkért egyedül Brüsszel a hibás.
Moszkva megkísérli megkerülni Brüsszelt az Ukrajnával kapcsolatos politikája érvényesítése érdekében.

Persze a különböző megközelítéseket keverni is lehet egymással, hiszen logikailag nem zárják ki egymást, és együtt is igazak lehetnek.

Oroszország az elmúlt hónapokban egyre többet foglalkozott az alternatív célpiacok kiépítésével annak érdekében, hogy csökkentse Európai kitettségét és diverzifikálni tudja értékesítési portfólióját. Az elmúlt időszakban két jelentős, már hosszú évek óta húzódó kínai projektre is sikerült pontot tenni, ami jól jelzi, hogy Moszkva a korábbiaknál jobban törekszik a saját “keleti stratégiájának” a megvalósítására. Ezek a projektek egyébként szintén dollár tízmilliárdokat igényelnek, így a mostani bejelentés meglepetésértékét árnyalja, hogy többen már ekkor pedzegették annak lehetőségét, hogy Moszkvának vélhetően nem lesz pénze az európai és kínai projektek párhuzamos finanszírozására. Márpedig ez a finanszírozás a nyugati szankciók által jelentősen megdrágult.

Nem vész el, csak átalakul?

A tegnapi bejelentést, amely szerint a Déli Áramlatnak “vége”, úgy is lehet értelmezni, hogy a Déli Áramlatot eltérítették, vagyis a bolgár partok helyett Törökországban fog szárazföldet érni. A megadott kapacitásérték megegyezik, a kezdőpont megegyezik, ami arra vezethető vissza, hogy az eszközök egy részét már beszerezték a projekthez. A tengeri szakasz tehát nem vész el, csak átalakul. A tegnapi bejelentéssel kapcsolatban a főkérdés inkább az, hogy a török-görög határról hova és hogy indul majd az odaérkező évi kb. 50 milliárd köbméter földgáz. Amennyiben az EU-ban marad, és erre azért jó esély van, akkor az “eltérített Déli Áramlat” is közvetetten segíti azt a – vélt – orosz célkitűzést, hogy Ukrajna jelenlegi gáztranzitszerepét meggyengítsék. Az éves szinten kb. 80 milliárd köbméteres ukrán tranzitból például a törököknek szánt 12-14 milliárd köbméter már biztosan kiesne majd.

Az új terv kapcsán egyébként megjegyezendő, hogy a korábban már tárgyalt, évi 10 milliárd köbméter azeri gázt Európába juttató TAP-vezetéket is vélhetően “keresztezi” majd valahol az új orosz vezeték.

Így tett be Putyin a magyar gázálomnak

És akkor mi lesz velünk?

A döntés azt jelenti, hogy hazánknak nem lesz hozzáférése egy új, Ukrajnát elkerülő tranzitvezetékhez, így innentől a főkérdést úgy lehet megfogalmazni, hogy milyen közvetett lehetőségeink lesznek majd az alternatív orosz vezeték eléréséhez, illetve hogy milyen egyéb gázforrást tudunk becsatolni a hazai ellátásba. Ez utóbbi kérdések különösen felértékelődhetnek akkor, ha Oroszországnak az “eltérített vezeték” által sikerül érdemben csökkentenie az ukrán tranzit súlyát a saját értékesítési portfóliójában.

A hazai politikai vezetés számára mindenképpen kellemetlen a mostani bejelentés, hiszen nemzetközi szinten meglehetősen sok konfrontációt vállaltak fel a magyar kormány képviselői és maga a miniszterelnök is annak érdekében, hogy az orosz vezetékprojekt ügyét előremozdítsák az EU-ban. Úgy tűnik, hogy ezeket a csatákat hiába vívták. Ezzel összefüggésben persze esély adódik arra, hogy normalizálódjon a kapcsolatunk a nyugati szövetségeinkkel, bár könnyen lehet, hogy mivel az orosz fél döntése hozta a változást a fennálló helyzetben, így az “orosz bélyeget” továbbra is magunkon viseljük majd a szemükben.
(portfolio)