Visszalépés vagy előrelépés? – Dél-Amerika legszegényebb országában, Bolíviában legálisan dolgoztathatók gyerekek. Vitákat kavart a gyermekmunkát engedélyező törvény. A Vatikáni Rádió német szerkesztősége készített összefoglalót.
A gyermekmunkát engedélyező törvény ellenzői arra figyelmeztetik a
kormányt, hogy feladatuk a gyerekek iskolalátogatásának megszervezése
lenne, nem pedig a munkavégzésük legalizálása. A törvény támogatói
pedig azzal érvelnek, a gyerekek munkájuk révén teremtik elő
taníttatásuk költségeit.
Markus Zander a Miserior katolikus segélyszervezet munkatársaként
jól ismeri a bolíviai helyzetet. A Vatikáni Rádiónak adott interjúban
arról beszélt, hogy Bolíviában 850 ezer gyerek kényszerül dolgozni,
hogy ezzel hozzájáruljon családja, testvérei ellátásához, illetve hogy
előteremtse saját iskoláztatása – tandíj, tankönyvek, egyenruha –
költségeit. Eddig ez a munka illegálisnak minősült, ami azt jelentette,
hogy a dolgozó gyerekek nem érvényesíthették munkavállalói jogaikat.
Ezt a helyzetet kívánták orvosolni a gyermekszakszervezetek, akik
közel 10 ezer gyerektagot képviselnek. Céljuk a munka legalizálásával,
hogy jogbiztonságot teremtsenek a gyerekek számára. Ők üdvözölték a
törvényt – hangsúlyozta Markus Zander, aki pozitívnak ítélte, hogy a
rendelet egyértelmű kereteket teremt.
A törvény kimondja, hogy általánosan a 14 feletti gyerekek
vállalhatnak munkát, de bizonyos esetekben már 10 évesen dolgozhatnak,
így például utcai cipőpucolóként, édességárusként. 12 évesen szülői
belegyezéssel, a munkaügyi minisztérium tudtával és az iskolalátogatás
biztosításával válhatnak alkalmazottá. Esetükben 6 munkaórát engedélyez
a törvény naponta. A tavaly benyújtott törvényjavaslat még elutasította
a 14 év alattiak munkavállalását, ahogy ezt nemzetközi konvenciók is
elvárják azt az aláíró országoktól, de a gyermekszakszervezetek
tiltakozására változtattak az előirányzaton.
A törvény arról is rendelkezik, hogy bizonyos munkákra tilos
gyerekeket alkalmazni, így például bányában, aratáson vagy olyan
helyeken, ahol alkoholt árulnak. Mindez ésszerűnek tűnik, de a papír
sokat elbír – mondja Markus Zander. – Egészében véve előrelépésnek kell
tekintünk a törvényi szabályozást, de csak abban az esetben, ha a
bolíviai kormány jövőbeni célja a gyerekmunka szükségességének
megszüntetése lenne.
Kérdéses, hogy a gyerekmunkát pozitívnak tekintik-e, vagy
kényszermegoldásnak. Az előbbit látszik erősíteni Evo Morales államfő
közelmúltban tett kijelentése, miszerint a dolgozó gyerekek társadalmi
felelősségtudata erősebb. Morales pontosan tudja, miről beszél: az
indián családból származó politikus már 5 évesen dolgozott, ami nem
akadályozta meg abban, hogy első indiánként a legmagasabb állami
tisztségbe emelkedjen. De természetesen nem azért érte ezt el, mert
dolgozott – mutat rá Zander. – Annak ellenére jutott magasra, hogy
dolgoznia kellett és annak ellenére, hogy alig volt lehetősége iskolába
járni.
A német püspöki segélyszervezet bolíviai referense szerint az új
törvény végrehajtása meghaladja a munkaügyi minisztérium kapacitásait:
aligha lesznek képesek a rendelkezések betartását ellenőrizni. Elsőként
azt kellene ellenőrizniük, hogy a gyerekek valóban önként vállalnak-e
munkát, valóban engedélyt adtak-e erre szüleik, munkanapjuk tényleg 6
órából áll, valóban nem alkalmazzák őket bányákban, bárokban. A
munkaügyi minisztérium sem anyagi, sem személyi feltételekkel nem
rendelkezik, hogy mindezeket figyelemmel kísérje, még a felnőtt
munkavállalás ügyintézési terhe is meghaladja lehetőségeit.
A gyerekek helyzetén akkor tudnának javítani, ha a törvény
rendelkezései valóban betarthatók lennének, hiszen fontos lenne a
gyerekek számára a jogbiztonság. Ha elmarad az ellenőrzés, azok a
munkaadók, akik nagyon rossz feltételekkel dolgoztatnak gyerekeket,
csak megerősödnek abban, hogy folytassák eddigi gyakorlatukat –
fogalmazta meg aggodalmát Markus Zander.
A bolíviai népesség mintegy háromnegyede indián (55%), főként kecsua
(30%) és ajmara (25%), de nagy részt tesz ki a mesztic (30%) lakosság
is. Az ország fennmaradó népessége (15%) kreol és fehér. A népesség
85%-a az Andokban él, ezen belül is 60%-uk az Altiplanón, La Paz körül.
Nagyon magas, évi 2,6% a természetes szaporodás. A lakosság több mint
40%-a 20 év alatti, a városlakók aránya 51%. A lakosság 92,5%-a római
katolikus, 2,3%-a pedig a bahái vallás követője. Katolikus érseki
központok: Cochabumba, La Paz, Santa Cruz de la Sierra, Sucre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése