Cikkünk újratöltve abból az alkalomból, hogy 76 éve; 1942. augusztus 21.-én kezdődött a világtörténelem legnagyobb ütközete; a Sztálingrádi csata.
A sokat szenvedett város
Volgográd, – volt Sztálingrád, – még régebben, Caricin, – újra az
erőszak célpontja lett. – (Robbantások, terrormerényletek Volgográdban –
Link – Link). – S nem először az utóbbi időben.
Mivel a világtörténelem legnagyobb
csatája itt zajlott le, ebben a városban, s mi is valljuk, hogy a
“Történelem a élet tanítómestere”, – ezért utána nézünk Volgográd,
Sztálingrád, Caricin múltjának, – hogy az elmúlt kor hősei
emlékeztessenek minket. – Okulásképpen a jövőnek.
…”Októberre már kiirtott a kurgánnak még a környékéről is minden életet a Luftwaffe. Borzalmasak voltak a veszteségek. A kurgán egy hatalmas közös sír lett, ahol a két oldalról legalább 300 ezren vesztették életüket. (A 2. magyar hadsereg vesztesége ennek körülbelül a fele volt, és azt egy kelet-magyarországnyi területen szenvedte el. A Mamajev kurgán nagyjából akkora, mint a budapesti Rózsadomb.) Az USA egész világháborús embervesztesége kisebb volt ennél…”
“A sztálingrádi csata az európai
hadszíntéren a második világháború fordulópontja volt. A Sztálingrád
(ma Volgográd) szovjet városért folyó, 1942. augusztus 21. és 1943.
február 2. között vívott ütközetben a szovjet csapatok döntő vereséget
mértek a tengelyhatalmak csapataira. A csata – mintegy másfél milliós
emberveszteségével – a világtörténelem legvéresebb csatája volt. Mindkét
oldal példátlan kegyetlenséggel, a katonai és polgári veszteségekre,
szenvedésekre való legkisebb tekintet nélkül harcolt. A csata
Sztálingrád német ostromával indult, a városért folyó rendkívül intenzív
harccal folytatódott, és a szovjet ellentámadással zárult, amely
bekerítette, javarészt megsemmisítette és foglyul ejtette, valamint
jelentősen visszavetette a tengelyhatalmak erőit…” (Wiki)
1942 szeptember elején a németek bevették Sztálingrád központját, és a 102-es magaslatot, a Mamajev kurgánt.
A magaslat ellenőrzése lehetővé tette, hogy célzott tüzérségi tűzzel
támadják a szovjet csapatokat. Így a szovjet parancsnokság döntést
hozott, hogy minden áron visszaszerzi a magaslatot. Szeptember 14. volt
a város védelmének egyik legnehezebb napja. A Mamajev kurgánnal
szemben, a front egy szűk szakaszán a németek 7 hadosztályt, több mint
500 harckocsit sorakoztattak fel. Ugyanakkor egymást követő hullámban
támadtak a német repülőgépek is.
1942. szeptember 15-én este a berlini
rádió ujjongva közölte a világgal: “A német csapatok bevették a Mamajev
kurgánt, az uralkodó magaslatot, ahonnan látható a Volga, a folyó
mindkét partja és az egész város.” Ez azért is volt feltűnő, mert egyes
európai városok elfoglalásáról Göbbelsz csak érintőlegesen beszélt, és
ezek megszállása a fontos vasúti csomópontok elfoglalásáról szóló
listába került. Ez pedig egy domb, egy magaslat, amelyet a katonai
térképek csak 102. magaslatként tüntettek fel. A sztálingrádi csata volt
a második világháború legnagyobb csatája. Sztálingrádban pedig a
legvéresebb harcok egy, a kifli alakú város körülbelüli közepén lévő
dombért, a Mamajev kurgánért folytak. (Neve a mongol uralom idejéből
ered, Mamai kán figyelő és őrállomást telepített rá.) Mivel a város
kimagasló pontja, ezért belátható és közvetlen irányzással is belőhető
róla nem csak az egész Sztálingrád, hanem a Volga bal partján lévő
ellátóhelyek is, valamint tűz alatt tarthatók a folyón átkelő hajók is.
Nagyobb mozgásokat látni lehet róla. Így akié a Mamajev kurgán, azé a
város. Tudta ezt Paulus is és Csujkov is. Szörnyű harcok dúltak a
kurgánért. Volt úgy, hogy “ha nem az enyém, a tiéd akkor se legyen”
alapon mindkét fél tüzérsége egyszerre lőtte. A környéken minden fehér
volt a hótól, a kurgán mindenütt véres, kormos volt. Az alakja megváltozott, a következő évben nem sarjadt rajta fű.
Októberre már kiirtott a kurgánnak még a környékéről is minden életet a Luftwaffe.
Borzalmasak voltak a veszteségek. A kurgán egy hatalmas közös sír lett,
ahol a két oldalról legalább 300 ezren vesztették életüket. (A 2.
magyar hadsereg vesztesége ennek körülbelül a fele volt, és azt egy
kelet-magyarországnyi területen szenvedte el. A Mamajev kurgán nagyjából
akkora, mint a budapesti Rózsadomb.) Az USA egész világháborús
embervesztesége kisebb volt ennél.
Ma monumentális emlékkomplexum van a Mamajev Kurgán Volgára néző, keleti oldalán.
Több, önmagában is monumentális emlékhelyet érintve vezet hozzá az út.
Az emlékkomplexum látogatásakor először
egy nagy térre érkezünk. Elhozták ide, és márványtartályokban
elhelyezték itt a hős városok földjét. A téren a “Nemzedékek emlékezete” (1) dombormű hatalmas tömbje fogadja az érkezőket.
Innen továbbhaladva, egy hosszú gránitlépcsőn jutunk a Jegenyesorba (2), melyen végighaladva a “Halálig Harcolók Teré“-hez
(3) érkezünk. Közepén a Sztálingrád legnehezebb napjaiban született
szállóigék – “Meghalunk, de nem hátrálunk”, “A Volgán túl nincs
számunkra föld”, “Egy lépést sem hátrálunk” – szimbólumaként egy
sziklatestű harcos.
A teret elhagyva, egy olyan lépcsősorhoz érkezünk melyet két oldalról a “Lerombolt Falak”
(4) szegélyeznek. A lépcsősor előrehaladva egyre keskenyebb, a falak
egyre alacsonyabbak, így a valóságosnál sokkal hosszabbnak látszanak. A
bal oldali falon a sztálingrádi védők eskütétele: “Egy lépést sem
hátrálunk”, a jobb oldali falon a városért vívott harc jelenetei
láthatók.
A komplexum következő eleme a “Hősök Tere” (5) szoboregyüttes. A téren összesen hat, kétalakos szoborkompozíció látható. A Hősök Tere a Nagy reliefhez
(6) vezet. A hatalmas, 125×10 méteres falon a szovjet katonák, a
hódítók felett aratott győzelmeinek jelenetei láthatók. Egy részlete: “A megvert tábornokok“.
A fal végében 1970 május 9-én, a
Győzelem Napja 25. évfordulóján a veteránok és a hős város polgárai
üzeneteit tartalmazó kapszulát ástak el. 2045. május 9-én, a győzelmi
centenáriumon nyitják majd ki.
Innen nyílik a Dicső Harcos Csarnoka (7)
melynek közepén, díszőrség mellett, egy hatalmas kéz tartja az öröktűz
fáklyáját. A csarnok fala aranyozott, rajta márványtáblákon 7200
elesett neve.
Az utolsó előtti állomás a “Szomorúság tere” (8). Egy anya siratja karjaiban fekvő, elesett katonafiát.
Ide, a Mamajev kurgánra, egykori katonái
mellé temették, az őket 1982-ben követő Vaszilij Ivanovics Csujkov
marsallt, a Sztálingrád védelmének nehezét végző 62. hadsereg egykori
parancsnokát. Sírja ezen a téren van.
A csúcspont, a Mamayev kurgán tetején magasló “Oroszország Anya hív” (9).
A hazát jelképező nőalak, a Russia Maty, őrt áll országa fölött,
felemelt kardjával mindenkit megsemmisítéssel fenyeget, aki be mer törni
a földjére és hívja fiait, hogy kövessék őt.
Az emlékmű 52 méter magas,
plusz az acélkard, amely 29 méter hosszú és 14 tonna a súlya. A
Mamajev kurgán mellett lévő “Vörös Október” fémműben készítették. Azzal
81 méter a magassága. Az alapozást nem számolva 5500 tonna betont és
2400 tonna acélt használtak fel az építéséhez. A lengő sál 250 tonnás.
Az emlékmű vasbeton talpa több méterre emelkedik a talaj szintje
fölé, és 16 méterre nyúlik a föld alá. Mögötte hősi temető van. A világ legmagasabb “saját lábán” álló szobra.
A nála magasabbakat (ushikui Amida Buddha, new yorki
Szabadság-szobor) fémlemezekből készítették, belső állványzat tartja
őket és hozzájuk számítják a talapzatukat is.
stalingrad.net76.net – Szabad Riport/Fort András
