Az egyre népszerűbb elektromos autó és elektromos kerékpár használatát sokszor a tiszta energia és a károsanyag-kibocsátás nélküli járművek képével azonosítják. Az elektromos járműveknek azonban több figyelmen kívül hagyott árnyoldala is van. Az akkumulátorok gyártásához 2 alapvető nyersanyagra van szükség: kobaltra, mely nagyobb részben a kongói bányákból származik és lítiumra, melyet elsősorban Dél-Amerika rendkívül száraz térségeiből bányásznak ki. Mivelhogy a lítium előállításához jelentős mennyiségű vízre van szükség, sok olyan ember létét veszélyeztetik, akik a növénytermesztéshez és az állattenyésztéshez a természetes vízkészleteket használják. A kobaltot pedig összedőléssel fenyegető és a munkásokra rendkívül veszélyes bányákból termelik ki. Közülük sok a gyerek, aki puszta kézzel és védőmaszk nélkül dolgozik, annak ellenére, hogy a kobalt por életveszélyes tüdőbetegségeket okoz – ami a nyugati nagykapitalista bányák üzemeltetőit kevéssé érdekli. Végül, itt van még az újrahasznosítás problémája, mert Európában az összes akkumulátornak csak 5 %-a kerül újrafeldolgozásra. A nem újrahasznosított akkumulátorok pedig komoly veszélyt jelentenek, mert ezekből mérges gázok és folyadékok léphetnek ki. A német kormány az elektromos autók vásárlását mégis 1,2 milliárd euróval támogatja, hogy az e-mobilitás előretörését elősegítse. Az elektromos járművekbe beépített Lítiumion-akkumulátorok további súlyos problémát jelentenek azáltal, hogy tűz esetén csak az oxigén elzárásával olthatók. Mivelhogy a tűzoltók jelenleg nem rendelkeznek ehhez szükséges speciális járművekkel, így az égő elektromos járművek jelenleg egyáltalán nem olthatók. Vagyis kiszámíthatatlan veszélyforrást jelentenek. A tűzoltóságoknak milliókat kell majd befektetniük ahhoz, hogy ezt a mesterségesen kiváltott biztonsági rést orvosolják. Mivelhogy a lakosság nem kap nyílt és őszinte információt a veszélyek és az e-mobilitás tényleges költségeiről, nyilvánvalóan ismételten arról van szó, hogy a lehető legkisebb ellenállással végrehajtsanak egy politikai célt: nevezetesen a belsőégésű motorok helyettesítését és az ahhoz kapcsolódó gazdaság legyengítését. Ezért a felelőtlen politikáért végül is az adófizető fog fizetni.
