Nemcsak
hogy a mosópor gyengébb, meg az üdítőnek van más íze a hazai boltokban
mint nyugaton, ráadásul néhány, itthoni üzletben kapható termék ára
úgy marad változatlan, hogy közben romlik a minősége; mind vízízűbb a
zacskós leves, egyre jellegtelenebb a kapucsínó.
Somogyi
háziasszonyok invitáltak bevásárlókörútra, mondván, a levesek, kávék
minőségromlása legalább tetten érhető, nem úgy, mint a vezetékes gázé,
mert arról is állítják a hölgyek, hogy gyengébb, hiszen lassabban fő
meg a tűzhelyen a leves, de ezt a szolgáltató úgyse fogja elismerni
sohasem.
– Három tányér leves
jött ki egy levesporból korábban és vagy harminc gombóc volt benne,
újabban maximum két és fél adagnyit tesznek bele és feleannyi gombócot,
az íze is jellegtelenebb, leginkább a vízére hajaz – így egy, a
városszéli hipermarketben heti ötször megforduló siófoki asszonyság. –
Aztán ott az instant kapucsínó: márkás gyártó ide, vagy oda,
csomagolást váltottak, ráírták, hogy új, a minősége meg a silány
márkátlan kávékéval lett egyenlő, az ára persze maradt, még szerencse,
hogy nem nőtt.
Egy
másik áruházjáró azon már fenn sem akad, hogy évek során jó néhány
tejtermék ment összébb többször is, egyszerre persze csak néhány
grammnyit, ám a rutinos bevásárlók kiszúrják a trükköt; nyilván ezzel
tudja tartani a gyártó a korábbi árat, vagy legalábbis elkerülni a
feltűnő mértékű emelést. Törzsvevőnk azonban amellett már nem megy el
szó nélkül, hogy a frissentartó fólia, vagy a szemeteszsák évről-évre
vékonyodik, miközben a márka, a minőség ránézésre ugyanaz.
A
Balaton partján persze ugyanazt kapja a vevő, mint a fővárosban, az
osztrákoknak azonban kétszer annyi húsgombóc jár a levesükbe, mint
nekünk – és ezt immár hazai vizsgálat is megerősíti. Négy éve a Szlovák
Fogyasztók Szövetsége Brüsszelig is elhallatszó sajtókampányt
indított, azt állítva: ugyanannak a nemzetközi cégnek a terméke keleten
silányabb minőségben kerül az áruházak polcaira, mint nyugaton. Nemrég
a magyar élelmiszer-biztonsági hivatal (Nébih) vizsgálódott, és egyes
termékek igazolták a „szlovák gyanút”, mások azonban nem. A HVG írta
meg, hogy e szerint a magyar energiaital kevésbé dob fel, mint az
osztrák, mert kevesebb taurint tartalmaz. Az apróbetűkből persze ez
kiderül, de melyik vevőnél van a zsebben egy osztrák is, hogy össze
tudja hasonlítani? A magyar piacra szánt vaníliás cukorra is ráírták,
hogy vaníliarúd-őrleményt is tartalmaz, de az csak a vizsgálatból
derült ki, hogy az osztrák zacskókba nem az egész rudat darálják bele,
hanem csak az igazi aromát adó belsejét.
S ha már a levesporokat említettük: a Nébih szakértői kiszúrták, hogy a
magyar boltokban kaphatókban több a konyhasó és kisebb a tömegük, így
csak hígabb leves főhet belőlük, mint odaát. Megszámolták: a bécsi
húsgombóclevesben majdnem kétszer annyi a gombóc, mint a pestiben.
Számos termék esetében ugyanakkor nem találtak eltérést.
A
mosóporok felettébb „gyanúsak”, a kólában az édesítőszer lehet más, a
hazai nadrágpelenka kevésbé nedvszívó, a Fantát a gyártó cég
kommunikációs vezetője szerint az „édesszájú magyarok” ízléséhez
igazítják, a Tchibo hazai ügyvezetője pedig elárulta, hogy a kávé
pörkölését is „igazítják”: a többnyire kotyogóval főző magyar, vagy
éppen a kávéfiltert alkalmazó lengyel vásárlóhoz. Összegzésül: a bécsi
és a pesti gombócadag közötti különbséget kikérjük magunknak, azon
azonban hajlandóak vagyunk elgondolkodni, hogy vajon a hegyekben legelő
osztrák tehén jobb ízű tejet ad-e, mint a mi marháink?
(sonline)