Vasárnap
 a német ZDF TV-csatorna kormányközeli forrásokra  hivatkozva arról 
számolt be, hogy Angela Merkel kancellár és Wolfgang  Schäuble 
pénzügyminiszter elfogadott egy arra vonatkozó tervezetet, hogy  
Görögország átmenetileg elhagyná az eurozónát. A később az eurocsoport  
elé tárt tervezetben többek között az állt, hogy javasolják Görögország 
 átmeneti kilépést az eurozónából.
A görög 
kilépés híre hallatán egyes szakértők – anélkül, hogy a  történteket 
megfelelő kontextusba helyeznék – olyan elgondolásokkal  állnak elő, 
miszerint, ha Görögország elhagyja az eurozónát, az  automatikusan vezet
 az eurozóna, majd az Európai Unió széthullásához. Az  események 
elhamarkodott értékelése valóban erre az elgondolásra vezet, a  
történteket szélesebb kontextusba helyezve azonban azt láthatjuk, hogy a
  láncreakció szerű széthullás a görög kilépés esetén sem lenne  
törvényszerű következmény. Európában ma a görög kilépésnél  
nagyságrendekkel kiterjedtebb átalakulás van folyamatban, és az  
esetleges kilépés csak egyetlen felvonása egy nagyobb integrációs  
folyamatnak, aminek irányát nem a görög kilépés bekövetkezte vagy annak 
 hiánya határozza meg, a kilépés időpontja viszont nagy mértékben  
befolyásolhatja.
A görög 
kilépés következményei nem előreláthatatlanok. Nagyon is  előre lehet 
látni, mi történne, ha Görögország elhagyná az eurozónát és  visszatérne
 a drachma használatához: az euró árfolyama néhány óra  leforgása alatt 
bezuhanna. Befektetők ezreinek jelentene milliárdos  profitot egyetlen 
hatalmas shortolás. Utána jönne a korrekció, és a piac  hónapokon át a 
görög híreket figyelné, ahogy 2008 óta kisebb  szünetekkel, de 
folyamatosan. Mindenki számára egyértelmű lenne, hogy  itt az euró vége,
 a sajtó pedig eddig soha nem látott pánikkeltést  folytatna. Egészen 
addig a pontig, ameddig ugyanazok a szakértők, akik  most az euró 
haláláról beszélnek, be nem jelentenék, hogy “az euró kizárólag a transzatlanti szabadkereskedelmi zóna létrehozásával menthető meg”.
Ezen a 
ponton válna egyértelművé, kinek volt érdeke a görög kilépés:  azoknak, 
akik azt akarják, hogy az euró és a dollár egyértékűvé váljon.  Az euró 
és dollár közvetlen, 1:1 arányú átválthatósága ugyanis nagy  mértékben 
meggyorsítaná a transzatlanti szabadkereskedelmi zóna  létrehozásának 
előkészületeit. Emiatt a görög kilépés nem Európa érdeke,  nem az 
Európai Unió tagállamainak érdeke, még csak nem is Görögország  érdeke: 
azok akarják kikényszeríteni a görög kilépést, akik a TTIP  
létrehozásában érdekeltek. 1.0 EUR/USD árfolyam nélkül nincs  
transzatlanti szabadkereskedelem, az euró bedöntéséhez és hosszú távú  
meggyengítéséhez pedig egy olyan nagyságrendű esemény szükséges, mint a 
 görög kilépés.
Csütörtökön
 Alekszisz Ciprasz görög kormányfő újabb javaslatokat  nyújtott be a 
hitelprogram feltételeire vonatkozóan, és ebben már  hajlandóságot 
mutatott a kiadások nagyarányú csökkentésére, adóreformra  és 
nyugdíjreformra. Nagyobb megszorításokat javasolt, mint amit a  nyugati 
hitelezők javasoltak, de cserébe több pénzt kért. Az eurocsoport  mégis a
 görög kilépés forgatókönyvével foglalkozik, mert egyedül  a 
befektetők bizonytalanságban tartásával lehet az eurót hosszú távon  
gyengíteni, hozzáigazítani a dollár értékéhez, ami a TTIP előfeltétele  
lenne. Nem érdekeltek a megállapodásban, nem érdekeltek a görög
  megszorításokban sem: abban érdekeltek, hogy a tárgyalások minél 
tovább  húzódjanak, lehetőleg minél tovább tartó, minél nagyobb 
bizonytalanság  legyen, és a befektetők az euró gyengülésével 
számoljanak, – a  befektetők várakozásai ugyanis a gyakorlatban is 
előidézik az euró  gyengülését.

 
2006 
októberében az euró és dollár közt közel 1.6:1 volt az átváltási  arány.
 Azt követően kezdődött a “válság” fő felvonása, majd egészen  máig tart
 a görög dráma, aminek köszönhetően az átváltási arány  átmenetileg 
beesett 1.1 alá, és hosszú távon paritás alakulhat ki, mert a  nyugati 
hitelezők, a nyugati kormányok nem a görög válság megoldásában  
érdekeltek, hanem szándékosan előidézték azt, és eszközként használják, 
 feláldozzák Görögországot a TTIP gazdasági talapzatának létrehozása  
érdekében.
Az 
eurocsoport szintén nem tud rövid úton megállapodásra jutni arról,  hogy
 elfogadják-e a görög kormányfő újabb feltételeit, mert nem a megoldásban érdekelek, hanem a bizonytalanság fenntartásában.
  Az Athens News hírügynökség szerint Alekszisz Ciprasz, Angela Merkel, 
 Francois Hollande, és Donald Tusk az eurocsport csúcstalálkozóján belül
  elszigetelt, személyes megbeszéléseket kezdett, ami tovább fokozza a  
bizonytalanságot, mert könnyen előfordulhat, hogy amivel ők előállnak,  
azt pedig az Európai Unió tagállamainak kormányai nem fogadják el.
Ha Görögország átmenetileg kilép az eurozónából, az a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményhez szükséges forgatókönyv.
Az eurót
 látszólag végső csapás éri, a görög kormány a kilépés után  is sokéves 
gazdasági offenzíva célpontja lesz, mert a nyugati tömb  számára 
megengedhetetlen egy olyan példa, melynek során az euró  elhagyása egy 
ország megerősödéséhez vezet. Nekik egy olyan példa kell,  hogy a kilépő
 ország magára marad, gazdasága összeomlik, és végül  kénytelen 
visszalépni az euróövezetbe (vagy az amerikaiakkal  létrehozott, közös 
valutaövezetbe). Emiatt átmeneti kilépésről  beszélnek. Az elgondolás 
szerint ugyanis Görögország visszalépne az  övezetbe – miután 
feláldozásával összenyithatóvá vált a két gazdasági  térség.
Egyes 
szakértők azt is tudni vélik, hogy a görög kilépés “Oroszország  
érdeke”, mert “Oroszország az Európai Unió széthullásában érdekelt”.  
Ezeket a szakértőket minden bizonnyal jól megfizetik a tények  
elferdítéséért, a gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy Oroszországnak egyáltalán nem érdeke se az Európai Unió gyengítése, se a görög kilépés.
  Moszkva épp ellenkezőleg az Európai Unió külpolitikájának kevésbé  
agresszívvá tételében, majd a fokozott együttműködésben, és egy  
Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő szabadkereskedelmi zóna  
létrehozásában érdekelt. Mindez a transzatlanti térség egybenyitása, az 
 amerikai termékek korlátlan beözönlése esetén nem valósulhatna meg.  
Emiatt Moszkvának nem érdeke se a TTIP, se a görög kilépés, mert az az  
euró/dollár paritás kialakulásának, a TTIP létrehozásának előfeltétele. 
 Ellenben, Moszkvának érdeke egy jó erős euró, hogy a dollárral véletlen
  se legyen 1:1 arányban átváltható, vagyis érdeke az Európai Unió  
megerősödése, és függetlenné válása. Ha Moszkva valamiféle  
lobbitevékenységet folytat a görög kormány irányába, annak célja a görög
  gazdaság megerősítése, és a kilépés megelőzése.
A 
radikális atlantisták viszont a nagy pénzügyi válság előidézése óta  
dolgoznak a transzatlanti szabadkereskedelmi zóna megalapításán, amit  
az Európai Unió és az euró meggyengítésén keresztül érnek el, és az  
“építkezésüknek” (amit inkább bontásnak lehetne nevezni) a görög dráma  
csak egyetlen felvonása. A radikális atlantizmus Európa ellenségévé  
vált, és ezt most, a görög kilépés szélén egyensúlyozva éppen ideje  
lenne felismerni.
A TTIP jelentőségéről, várhatóhatásairól ITT és ITT olvashat bővebben.
http://hidfo.ru/2015/07/a-radikalis-atlantistak-gorogorszag-kileptetesere-keszulnek/