Havi egy és negyedmilliárd - A kaszinókat úgy ahogy van, mindet azonnal bezárni! A senkiházi bitangokat pedig rács mögé! Vagyonukat az utolsó szögig elkobozni!

A gazdasági tárca szerint idén 6,2 milliárd forintos játékadó-bevétel várható a Magyarországon működő nyolc (még Sopronban, Debrecenben és Nyíregyházán működik) kaszinó után. Mivel a játékadó az árbevétel 30 százaléka, ezért a teljes piac mintegy 20 milliárd forintra becsülhető.

Mivel a soproni kaszinó még 2013-ban 1,9 milliárd forintos forgalommal zárt, a debreceni és a nyíregyházi kaszinók üzleti tervében pedig 1,5 milliárd forint bevétel szerepel, így az iparági szereplők becslése szerint Andy Vajna öt fővárosi kaszinójában mintegy 15 milliárd forint bevétel keletkezhet.

Ez az összeg azonban az önbevalláson is alapul, hiszen a kaszinók automatáiba már nem építették be az integrált ellenőrző készüléket, ami rögzítené az adatokat, így az állam csak a sötétben tapogatózik, ha a kaszinók pontos bevételéről van szó.

A sürgősséggel módosított szerencsejáték-törvény szerint Magyarország területén összesen 11 kaszinó lehet, ebből a Dunántúlon összesen három kaszinó üzemelhet, amelyekért vélhetően jövőre indulhat be a harc, ugyanis a soproninak december 31-én lejár az engedélye.

Pofátlan és tűrhetetlen

Az Együtt – a Korszakváltók Pártja szerint “pofátlan és tűrhetetlen”, hogy Andy Vajna kormánybiztos évi 15 milliárdot kaszál budapesti kaszinóival, melyek koncesszióját “a Fidesz-kormánytól kapta ajándékba” – írta a párt sajtóközleményében. Szerintük a Fidesz tavaly úgy alakította át a szerencsejáték-szervezés törvényi környezetét, hogy azzal Vajna cégei jártak jól. Az Együtt elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány gyakorlatilag a teljes kaszinós szerencsejáték-szervezést a haverok kezére játszotta – jelentik ki. Az Együtt felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza az Andy Vajnát megajándékozó pofátlan törvényt, teremtsen átlátható rendszert, és írjon ki új kaszinópályázatokat – szögezik le.
(VG)

Európa ostrom alatt – A 24. órában vagyunk menekültügyben is

…”El lehet gondolkodni azon, hogy kiknek az érdekében szorgalmazzák a teljes befogadást a liberálisok, – kiknek áll érdekében az európai népek elözönlésének elősegítése, – s ezáltal a teljes megsemmisítése?…

Az Unió bevándorlási kvótái szerint, – előbb-utóbb megtörténik a bevándorlók országonkénti szétosztása. S könnyen elképzelhető, hogy hazánkba is bőven jut belőlük…”

– Hírek és kommentárok –

Nógrádi György: közös uniós álláspont kell menekültügyben

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint az Európai Unió “a 24. óra utolsó percében” van, hogy közös álláspontot alakítson ki menekültügyben.

Nógrádi György erről vasárnap beszélt az M1 aktuális csatornán azzal összefüggésben, hogy az ENSZ menekültügyi főbiztossága (UNHCR) közölte: mintegy hétszáz ember veszhetett a tengerbe amiatt, – hogy egy menekülteket szállító hajó vasárnapra virradó éjszaka elsüllyedt a Földközi-tengeren Líbia és Olaszország között.

A biztonságpolitikai szakértő kifejtette: a különböző polgárháborús területekről, Szíriából, Líbiából, Fekete-Afrikából özönlenek az emberek, akik összeszedik az Európába jutáshoz szükséges 5-10 ezer eurót, és megindulnak. “Amíg diktátorok voltak, Kadhafi, Mubarak, nem tudtak átjönni”, ám amióta e diktátorok hatalmát megdöntötték, ezekben az országokban, főleg Líbiában teljes káosz van, és lehetetlen a rendet fenntartani – mondta.

Nógrádi György jelezte, az EU most alakította ki azt az álláspontot, amely szerint elkezdi felfegyverezni az egyiptomi és a líbiai haditengerészetet, hogy ők fogják vissza az egyiptomi és líbiai partoknál a menekülteket.

Megjegyezte, hogy Olaszországban 10 év alatt 2-ről 10 százalékra emelkedett a menekültek aránya.

“A 24. óra utolsó percében vagyunk, hogy az EU végre valamiben egyetértsen, és egy közös álláspontot alakítson ki” – mondta a szakértő…

És ezzel ki is kerülte a nyilvánvaló választ a megoldásra. A Szabad Riport meglátása szerint, ha az amúgy is össze-vissza dülöngélő, s egyre gyengébb európai látszatbirodalom; az Unió el akarja kerülni a teljes összeomlást, – le kell zárnia a határait a ‘menekültek’, – nota bene; illegális bevándorlók előtt.

Miért? – Mert az EU szó szerint a bevándorlók ostroma alatt áll, – 3 fő régióban is; Dél-keleten, a magyar-szerb határ térségében, – délen a Földközi-tenger és Olaszország térségében, s nyugaton, Spanyolország térségében.

Az európai liberálisok viszont fennen hangoztatják, hogy be kell engedni a bevándorlókat. Álhumánus érvekkel dobálódznak, sajnálják őket, – csak éppen a “saját” hazájuk népét nem sajnálják, akikre egyre nagyobb teher nehezedik a hihetetlen mennyiségű bevándorló ellátása miatt. Nem beszélve egyes bevándorlók agresszivitásáról, akik célpontnak tekintik a fehér európaiakat.

El lehet gondolkodni azon, hogy kiknek az érdekében szorgalmazzák a teljes befogadást a liberálisok, – kiknek áll érdekében az európai népek elözönlésének elősegítése, – s ezáltal a teljes megsemmisítése?

Ami a gyanús ebben a történetben az az, – hogy egyre gyakrabban ér szerencsétlenség a ‘menekülteket’ szállító bárkákat, éspedig szinte kizárólag mindig Lampedusa közelében.

Pedig Dél-Európa az afrikaiak által történő, – vízen való elözönlése hosszú évek óta folyik, – nem mai keletű dolog, – bár csak mostanában gyorsult fel. – De mind Máltára, s nyugaton a Kanári-szigetekre, Tenerifére, – már 2006, 2007 óta zsinórban érkeznek Afrikából a dereglyék, telve Európába vágyó négerekkel. S ezek a szigetek még messzebbre is vannak az Afrikai szárazföldtől, mint Lampedusa.

Ám mindennek ellenére,  olyanfajta szerencsétlenségekről, mint napság, szinte minden nap megtörténnek, – évekig nem is hallottunk. – Vajon miért is csak Lampedusa az a bizonyos “elátkozott part”?

Az Unió bevándorlási kvótái szerint, – előbb-utóbb megtörténik a bevándorlók országonkénti szétosztása. S könnyen elképzelhető, hogy hazánkba is bőven jut belőlük. Már most van információnk arról, hogy a nigériaiak nagyon is szeretnek Magyarországon lenni, – üzletelni, ‘seftelni’ házasodni. – A magyar hatóságok nem igazán zaklatják őket.

De nem kellenek nekünk a bevándorlók! – Sem keletről, sem délről, sem nyugatról, – A kormány munkahelyteremtési programjának a magyar állampolgárokról kell szólnia, – senki másról.

Bornemissza János

Iráni tisztviselő: az USA le kell álljon a terroristák támogatásával

Az iráni fegyveres erők tisztviselője arról számolt be, hogy amerikai katonai repülőgépek rendszeresen járnak Irakban az Iszlám Állam nevű terrorszervezet által ellenőrzött területekre, és fegyverekkel, pénzzel, élelmiszerrel támogatják a terroristákat. A Farsz hírügynökség beszámolója szerint ezeket a berepüléseket nem lehet légicsapásokkal vagy az iraki erők támogatásával magyarázni, mert az amerikai gépek rendszerint az ISIS által ellenőrzött repülőtereken szállnak le, a nyugati koalíció pedig – értelemszerűen – naprakész a terroristák által ellenőrzött területek kiterjedéséről.

Hasszan Foruzabadi vezérőrnagy szombat reggel a Teheránban tartott katonai felvonulást követően újságírók előtt kijelentette, hogy az Egyesült Államok le kell álljon a terroristák támogatásával, és el kell ismernie, hogy hibát követett el. A katonai vezető hangsúlyozta, az amerikai vezetés kijelentései szerint ők konfrontálódni akarnak az ISIS-sel, ennek ellenére mindeddig csak támogató jelleggel és a felderítésben közreműködve vettek részt a terrorszervezet elleni harcban. Foruzabadi szerint annak ellenére, hogy a nyugati haderő benyomult a térségbe és jelentős katonai erőt összpontosít, az ISIS továbbra is a legjobban pénzelt, legmodernebb fegyverekkel felszerelt terrorszervezet.

Mostanra az iraki politikusok is nyíltan hangoztatják, hogy a nyugati koalíció gépei a terroristák által ellenőrzött területeken dobnak le fegyverszállítmányokat. Amerikai politikusok szintén arra szólítják fel az Obama-adminisztrációt, hogy részletesen számoljon el az Irakba küldött fegyverszállítmányokkal, mert a terrorszervezet nyugati támogatásokhoz jutása indokot ad a térségi országoknak, hogy fegyverezzék és anyagilag támogassák a síita milíciákat a síita lakossággal szemben elkövetett bűnök miatt.

https://hidfo2015.wordpress.com/

Így pusztították el a Habsburgok várainkat

Történelmünkben előkelő helyet foglal el váraink Habsburgok által történt módszeres fölrobbantásának a sorozata.
Mindenki, aki valaha is járt iskolába azt tanulta, hogy a lakóhelye határában álló vár nem más, mind a Habsburgok tudatos rombolásának szomorú mementója, hiszen a Habsburgok voltak azok, akik félve a "rebellis" magyaroktól, lerombolták várainkat, hogy így vegyék elejét a további lázadásoknak.
"Vár állott, most kőhalom"

"Husztnak romvára"

Valószínűleg ez a mondat, amely nemzeti himnuszunkból származik, örökre bevéste magát minden olyan írás címébe, vagy alcímébe, amely valaha is a várakkal kívánt foglalkozni, és amely írás szerzőjének nem jutott eszébe frappánsabb felütés, beleértve ebbe jelen sorok íróját is. Amíg azonban Kölcsey vélhetően patetikus felütésnek, vagy a romantika korában divatos túlfűtött érzelmi megnyilvánulásai egyikének szánta ezt a sort, (beleillesztve a dicső múlt, és a lehangoló jelen közötti ellentétpárokba), addig ez a sor beleivódott már a XIX. században is a magyar történeti közgondolkodásba.
A várak történetével, sajátos szerepével legelőször éppen a romantika korának irodalmi alkotásai kezdtek el foglalkozni. A vár, várrom izgalmas, és rejtélyes területté vált, amely felderítésre érdemes. A középkori eszményeket egyszerű, és kézzel fogható gondolkodásnak mutatta be, szemben azzal a korral, amelyben éltek. Mindehhez pedig a közép-európai térségben az újonnan jelentkező nacionalizmus, és nemzeti romantika is párosult, amely szembeállította a dicső múltat a jelennel. Magyarországon ez a fajta érdeklődés indította el például a középkori emlékek kutatását, hiszen ezek az emlékek kötődtek mindahhoz, ami az egykor független, és nagyhatalomnak tekinthető Magyaroszágnak tekintünk, és amely eszményképe volt a kor valamennyi gondolkodójának, és politikusának.
A magyar közgondolkodásba a Habsburgok "várholokausztja" sokáig titkolt volt és lassan terjedt el.
A XIX. század végi nemzeti romantikának igen sajátos történelmi környezetet biztosított a dualizmus kora.
Egyfelől Magyarországnak királya volt Ferenc József, aki egyszemélyben volt "ferencjóska", és a szabadságharc leverője, az aradi tizenhármak kivégeztetője. Másfelől pedig Magyarországon egyáltalán nem a Habsburg-korszak kultusza kezdett el kialakulni, hanem mindazon történelmi személyek emelkedtek hőssé, akik éppen az uralkodóház ellen küzdöttek. A történeti közgondolkodásra jelentős hatást gyakorolt pl. Thaly Kálmán történész, aki a korabeli kurucromantika legfőbb előmozdítója volt. A korszakban olyan személyek kultusza terjedt el, mint pl. Zrínyi Ilonáé, Thököly Imréé, Rákóczi Ferencé, és természetesen Kossuth Lajosé.
Két utóbbi történelmi személyiség temetése, illetve újratemetése nagyszabású eseménnyé vált, az 1894-es grandiózus temetés hatalmas tömegeket mozgatott meg. A kor sajátos viszonyait jól jellemzi az, hogy bár egy Habsburg uralkodott, mégis a politika, és a közvélemény a Habsburgok ellenfeleiben találta meg a történeti hőseit.
A trianoni béke után a főbb törésvonal a legitimista, és a szabad királyválasztók között húzódott. A legitimisták a Habsburg-uralom folytatását szerették volna, és éppen ezért ellenfeleik a Habsburg-ház számtalan "bűnét" újabb, és újabb tételekkel igyekeztek gyarapítani. A történeti panteonba Rákóczi, és Kossuth mellé felzárkóztak az erdélyi fejedelmek, Bocskai István, és Bethlen Gábor.
A várak felrobbantása ekkor épült be tartósabban a köztudatba: a Habsburgok ellen lázadó magyarok váraira az uralkodóháznak nem volt szüksége. Ráadásul az épen maradt várak többsége a határon túlra került, míg Magyarországon többnyire azok a várak maradtak, amelyek a történelmi Magyarország várállományát tekintve a romosabb várak közé tartoztak. Kivételek persze mindig akadnak, és akadtak.
A várrombolásokat, és az 1702-es várrombolási rendeletet Takáts Sándor dobta be a tudományos életbe, és a köztudatba is a huszadik század elején.

Kanizsa vára Thury György idejében

A világháború után a szocialista gondolkodás a magyarok forradalmi gondolkodását állította a középpontba, Koppánytól egészen Rákosi Mátyásig egy ívre felfűzve a magyar történelem minden eseményét.
Ebbe a képbe kiválóan beleilleszthető volt, és a középiskolai tananyag elengedhetetlen részévé vált az a pár mondat, amely a Habsburgoknak köti a magyarországi várak teljes pusztulását, azáltal, hogy császári parancsra valamennyit föl kellett robbantani.
Az ekkor kezdődő profi régészeti várkutatás, amelyeket főleg Gerő László neve fémjelez, és amely a hazai váraink egyfajta evolúciós rend szerint történő kialakulását, és átalakulását feltételezte. Ennek az elképzelésnek is kapóra jött az a tény, hogy egy világos cezúrával lezárja azt a korszakot, amelyet régészetileg kutatni érdemes, így sokáig a várak felrobbantása a régészeti kutatásban is gondolati etalonná vált.
Az 1702. évi várrombolási rendelet

Sárospatak

Már a hírhedtté vált I. Lipót-féle várrombolási rendeleteket is megelőzték Magyarországon a tudatos várrombolások. Az 1664-es vasvári békében pl. Zrínyiújvár, és Székelyhíd lerombolását rendelték el. Fontosabb, és hosszabb lista volt azonban az, amely a karlócai békében született meg. A béke alapján rombolták le Becse, Becskerek, Csanád, Karánsebes, Lippa, Lugos, és Törökkanizsa várait, ezek valamennyien Temesvár körül császári kézen maradt erősségek voltak.
Az 1702-es rendelet a magyarországi közigazgatásban ekkor fontos szerepet játszó, eredetileg pénzügyi rendeltetésű kamarákra bízták a rombolásokat, nekik kellett a munkákat ellenőrizni, és a szükséges feltételeket biztosítani. A rendelet hat területi alapon létrejött csoportot jelölt ki, amely ezen kamarák területi hatáskörével estek egybe.
Az első csoportba különböző felső-magyarországi várak kerültek, így pl. Szendrő, Szepesvár, és Sárospatak. A felső-magyarországi császári főkapitány, Ottavio Nigrelli javaslatára, valamint a szepesi vártulajdonos Csáky-család javaslatára végül sem Szendrőt, sem Szepesvárat nem rombolták le. Sárospatak külső várát azonban lerombolták, mégpedig a köztudatban elterjedt lőpor-robbantásos módszerrel: aknákat vájtak a külső vár falai alá, és azokat robbantották föl. A belső várkastélyt nem rombolták le, az Udvari Haditanács határozata megkímélte a híres Vörös-tornyot is.

Simontornya

A második csoport a középső országrész, egykor az oszmánok által uralt területe volt, ahol a Budai Kamara volt az illetékes végrehajtó szerv. Ide olyan várak tartoztak, mint Simontornya, Várpalota, Eger, és Székesfehárvár, amelyek ugyan hosszú ostromot szenvedtek el, de elsősorban csak blokád alá vonták őket, tüzérségi bombázás nélkül. Simontornyát már 1699-ben lerombolásra ítélték, ám már akkor sem rontotték le, mindössze a tüzérségi eszközöket szállították el. 1702-ben pedig az okozott végül gondot, hogy a környező jobbágyokat a székesfehérvári munkákhoz irányították. Székesfehérváron a rendelet csak a városfalakat hagyta volna épségben, a korszerűbb hadiépítmények lerombolását végrehajtották, azonban a rombolás mértéke vitatott. Az is tény, hogy a székesfehérvári városvezetés engedélyt kért az Udvari Haditanácstól, hogy az így keletkező kőanyagot az új városháza építéséhez felhasználhassák. Várpalota esetén a Zichyek tettek meg mindent, hogy a várkastélyuk épségben meg maradjon, így végül a hadmérnökök csak az amúgy is rossz állapotban lévő várárkot, és a külső földsáncot semmisítették meg. A tüzérségi felszerelést innen is elhordták. Az egi munkálatokban szintén sorkerült robbantásra: a robbantások a külső vár védműveit érintették. A belső várat azonban 1702-től ismét elkezdték megerősíteni.
A harmadik csoportba tartozott Nyitra, és Léva vára. Nyitra felszerelését elvileg Lipótvár megerősítésére kellett volna használni, de ekkor végül nem rombolják le, a rombolásra szánt költséget a bányavidéki főkapitány Lipótvár megerősítésére fordította. Ennek oka az volt, hogy a nyitrai püspök siekresen lobbizott az Udvari Haditanácsnál a vár megtartásáért. Léva vára szerepelt már az 1699. évi rendeletben is, ezért a tüzérségi felszerelését már az 1702-es rendeletet megelőzően elszállították.
A negyedik csoportba a győri főkapitányságn területén lévő észak-dunántúli várak kerültek. Pápáról az ágyúkat elszállították, és a várárkot betemették, azonban a kevés ember miatt a munkálatok nagyon lassan folytak, így a vár tulajdonosa, Esterházy Antal a Haditanácsnál sikeresen járt közbe, hogy várát végül ne rombolják le. Veszprém esetén, amely Nyitrához hasonlóan szintén püspöki város volt, szintén csak a külső védművek egy részének elhordására került sor 1702-ben. Tata esetében sem került sor a kőből épült falak, és bástyák felrobbantására.
Az ötödik csoportba a Balatonhoz közeli várak kerültek, amelyek az egykori kanizsai főkapitányság területéhez tartoztak. Ezek a várak többnyire kisméretűek, és a harcok miatt erősen romosak voltak, a legtöbb esetben a tüzérségi felszerelést hordték el, név szerint mindössze Szentgrótot, és Kemendet említik. Zalavár váráról tudjuk, hogy azt felrobbantották, eszközeit Kanizsára szálíltották. Körmend várát a tulajdonos gróf Batthyány Ádám horvát bán mentette meg. A kanizsai vár rombolása kezdetben rendkívül lassan haladt, bár a rendelet a vár teljes lerombolását tűzte ki célul, a mocsarakkal körülvett vár teljes elpusztításához magukat a mocsarakat is ki kellett szárítani. Végül a vár lerombolása 1703 végére fejeződhetett be.

Dombó vára

A hatodik csoprotban Kaposvár, és Dombóvár szerepelt. Előbbi vár esetén a forrásokból az Oross által felkutatott forrásokból kiderül, hogy mivel földerődítményekről van szó, ezért robbantáshoz képzett aknászokat nem is kellett alkalmazni. A kőből épült középkori belső vár valószínűleg épen maradt. Dombóvárnál egy torony felrobbantására került sor.

A Rákóczi-szabadságharc során a fent példaként említett várak további sorsát jelentősen befolyásolták a harcok. Rákóczi 1704-ben foglalta el Szendrő várát, amelyet a felső-magyarországi főkapitány megkímélt, ám Rákóczi gyengének, és védelemre alkalmatlannak ítélte, így a várat 1707-ben leromboltatta. Sárospatak várát, amely tüzérségi védelem nélkül maradt, a kurucok gyújtották föl 1703-ban. Simontornya a dunántúli hadjáratban játszott fontos szerepet később. Léva várát 1709-ben a kurucok felgyújtották, sáncait pedig lerombolták, Pápa pusztulása pedig 1707-ben következik be.

A várak elhagyásának, szerepük csökkenésében alapvető fontosságúak voltak a XVII. század második felében újabb hadügyi változások. A harmincéves háborúhoz képest folyamatosan növekedett a háborús eseményekben mozgósított haderő száma, ezzel párhuzamosan pedig az osztrák hadsereg költségei is. A kisméretű várak gazdasági, és katonai értelemben is haszontalanná váltak, mert fenntartásuk, és a benne állomásoztatott személyzet ellátása nagyobb erőforrásokat vont el a hadseregtől, mint amekkora előnyt egy ilyen kisméretű vár megtartása biztosított. Ezek a várak ugyanis érdemben nem voltak képesek befolyásolni egy tömeghadsereg mozgását, noha eredeti céljuk kétségtelenül az lett volna, hogy az oszmánok hadereje minél lassabban jusson el Bécs alá. A várakban foglalkoztatott tüzérek pedig a hadseregből hiányoztak. A karlócai béke után ráadásul az ország közepén érdemi védelmi funkció nélkül maradt várak sokaságának fenntartására nem voltak meg a birodalom pénzügyi képességei, az erőforrásokat a török háborúk során már a déli várakra kellett koncentrálni. Az 1701-ben kezdődő harcokhoz a birodalom számos embert kénytelen volt elvonni Magyarországról, így a várak jelentős része "személyzet" nélkül maradt. A török elleni védelmet később pedig nem a végvári katonasággal oldották meg, amelynek fizetését amúgy sem tudták rendben folyósítani, hanem a Délvidéken megszervezett Határőrvidékek rendszerének kiépítésével.

A várak lerombolásánál fontos szempont az is, hogy egy-egy ilyen romboláshoz számos embert, és sok pénzt kellett nélkülöznie a kamaráknak. A jobbágymunka bár ingyen volt, mégis számos területen gondot okozott az, hogy nem volt elegendő munkáskéz a feladatok végrehajtására, aratás idején például a jobbágyokat haza kellett engedni. Kanizsa várának lerombolásához például majdnem a teljes Dunántúl összes megyéjének ingyenrobotját felhasználták, és még így is csaknem két évig tartott a vár lerombolása. A különböző szerszámok, vagy speciális személyzet, ileltve magának a lőpornak a költsége is jelentős tétel volt, amelyeket nem mindig tudtak megfelelően biztosítani.

Tori

Sokmillióan Washington piaci vandalizmusa ellen

A Der Standard jelentése szerint több mint 22 ezren tüntettek országszerte Ausztriában a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény ellen, ebből több mint 15 ezren vettek részt a Bécsben tartott felvonuláson. Háromezren tüntettek Salzburgban, 2500-an Linzben és mintegy 1500 fő Grazban, ezen felül számos osztrák városban rendeztek még tüntetést a TTIP ellen, de a kisebb tüntetések létszámáról nem tudni pontos adatokat. Az osztrák megmozdulások szervezői hangoztatták, hogy a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény támadás a demokrácia ellen, és veszélyt jelent az általános életszínvonalra nézve.

A transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény lehetővé tenné az amerikai vállalatok számára, hogy felfalják az európai multinacionális cégeket, és az Egyesült Államok piaci monopóliumokat építsen ki Európában, mielőtt az egyre fokozódó nyugatellenes érzületek Washington ellen fordítják az Európai Unió külpolitikáját. A dollár korlátlan nyomtatása, az amerikai adósságplafon évente megemelése mellett a legerősebb európai mamutvállalatok is hátrányban maradnának az amerikai multikkal szemben, melyek korlátlanul öntenék termékeiket az európai piacra.

A transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény Európa feláldozását jelentené a dollár megmentése érdekében. Az európai lakosság nem támogatja ezt az intézményesített szabadrablást, de az európai vezetők is megosztottak a kérdésben, a TTIP létrehozását egyedül Washington lobbitevékenysége erőlteti, és megalapítása érdekében az európai politika kulcsszereplőit kompromittálják. Európa-szerte tüntetések zajlanak a TTIP ellen, és hónapokkal ezelőtt több millióan írtak alá egy a TTIP elleni petíciót az EU tagállamaiban.

https://hidfo2015.wordpress.com/

Törökország és Irán közösen dönti be a dollárt

Recep Tayyip Erdogan török államfő Teheránba látogatása alkalmából a két ország döntést hozott arról, hogy az egymás közti kereskedelemben elhagyják a dollár használatát. Ezt a török államfő és Hasszan Ruhani iráni elnök közös sajtótájékoztatón jelentette ki április 18-án. Irán és Törökország felhagy a dollár használatával a két ország közti kereskedelemben, ehelyett saját nemzeti valutáikat fogják használni.

Erdogan a közös sajtótájékoztatón azt is bejelentette, hogy Törökország leáll a dollár tartalékvalutaként használatával, tehát megkezdik a dollártartalék fokozatos leépítését. Erről szintén Erdogan Teheránban tett látogatása során született döntés, ahol egyben arról is megállapodtak, hogy Törökország Oroszországhoz hasonlatosan Irán szövetségesévé kíván válni, és megerősíti kapcsolatait Iránnal az atomenergetika terén. Erdogan bejelentése szerint a két ország közti kereskedelem volumenét 14 milliárd dollárról 30 milliárd dollárra növelik, és itt szigorúan 30 milliárd dollár értékéről van szó, mivel a két ország közti kereskedelem már nem dollárban zajlik tovább.

Ankara és Teherán emellett elkötelezett a jemeni konfliktus kapcsán a tűzszünet kikényszerítésében együttműködés felé. Erdogan az Irán számára rendkívül előnyös megállapodásokért cserébe jelentős gázárkedvezményt kap Irántól, melynek kapcsán a részletek letárgyalása még folyamatban van.

Törökország Európa gázelosztó központjává válhat a közeljövőben, a török államfő bejelentése szerint ugyanis arról zajlanak a tárgyalások, hogy Irán rákapcsolódik a Török Áramlat projektre, vagyis Ankara nem csak orosz, hanem iráni földgázt fog továbbértékesíteni Európába.

https://hidfo2015.wordpress.com/

Ismét civileket gyilkolt a kijevi junta Donbasszban

A hétvégi “csökkentett üzemmódban ketyegő” donbasszi háború ismét civil halottakat követelt.

Donyeck “Kujbisev” kerületében a Kreml-úton egy családi házat ért mára virradóan egy latortüzérségi támadás. Egy középkorú asszony halt bele a terrorba.

Legalább húsz latorgránát csapódott be az éjszaka a város “Kirov” és “Lenin” lakónegyedeibe is. Három civil sebesülését okozva. A DNR tüzérsége viszonozta ezúttal a tüzet.

A donyecki repülőtér ezen a mára virradó éjszakán sem számított tabunak a latortüzérség számára, de csak a romokat aprították tovább.

Az éjszaka Avgyejevka környékéről a valcmanista martalócok ágyűzták Granyitnojét és Mirnyijt, de Peszkit sem kímélték, mint ahogyan Szpartakot sem.

Avgyejevka és Peszki között Nyalókakirály brigantijai is vad iramú erődítményépítési munkálatokba kezdtek.

Tegnap kora este a Pervomajszktól mintegy öt kilométerre lévő Borscsevataja falu határában egy 13 éves fiút lőttek agyon a VISSZAVONULÓ valcmanista pribékek.

A Mariupol-régióban fekvő Telmanovot és Andrejevkát az éjszaka szintén tüzérséggel bombázta a valcmanista horda.

Mirnyijt és Granyitnojét beazonosíthatóan jobbszektoros bérgyilkosok lőtték aknavetőkkel.

Sirokinonál késő este kezdődtek, és reggelig tartottak az EBESZ szemei láttára a martalócbanda által kiprovokált összecsapások.

https://balrad.wordpress.com/2015/04/19/ismet-civileket-gyilkolt-a-kijevi-junta-donbasszban/

Donbassz: “vissza a jövőbe!”

A Donyeck-környéki Makejevkához közeli Krinyicsnaja faluban a napokban döntés született! “Vissza a jövőbe!”

Kb. három hónapos előkészítő-szervezőmunka eredményeként tegnap Krinyicsnajában bejelentették: megalakult és megkezdi munkáját a Donyecki Népköztársaság első “téeszcséje”-azaz kolhoza. Azaz: kollektív gazdasága! Amely mezőgazdálkodással foglalkozik.

Az ötlet és a kivitelezés a Szovjetunió bevált gyakorlatát követi, amely jól működött egészen a Birodalom szétverését követő privatizációs hullámig.

Jelentések szerint a krinyicsnajai “első fecskét” számtalan fogja követni, hiszen már most érződik a kolhozalapítási láz Donbasszban.

https://balrad.wordpress.com/2015/04/19/donbassz-vissza-a-jovobe/