“Áramszünet” a Krímben

Herszon megyében a “Jobb Szektor” nevű neonáci bűnbanda fölrobbantotta  a Krím-felé vezető elektromos távvezetéket.

Ez a vezeték látja el árammal a Krím-félsziget mintegy hetven százalékát. A robbantás helyszínére azonnal nagy erőkkel vonult ki a rendőrség, és a helyreállítási munkálatokat haladéktalanul megkezdő munkacsapat. A mozgolódásra a “Jobb Szektor” martalócai is fölfigyeltek, és a helyszínre özönlöttek. A duhajkodásban két rendőr szúrt sebeket szerzett.

Fraz Klincevics akijevi Föderációs Tanács Védelmi Bizottságának helyettes elnöke terrorcselekménynek minősítette az esetet, és az elkövetők szigorú büntetőjogi felelősségre vonását helyezte kilátásba.

Alekszej Fridman a Sürgősségi Helyzetek Minisztériumának képviseletében arról biztosított mindenkit, hogy már ma este lesz áram.

A robbantók kissé elszámolták magukat. A Krím egy részén valóban “elment” az áram, csakhogy a szevasztopoli kikötőbázis és egyéb katonai létesítmények azonnal átváltottak saját erőműveikre, amelyek pedig a közhálózatba is tudtak betáplálni.

Természetesen minden igényt nem tudtak kielégíteni, de a félsziget áramszükségletének mintegy nyolcvan százalékát tudták biztosítani, hiszen hétvége lévén a nagy fogyasztók nem működtek.

A terroristák viszont “öntököndöfést” csináltak, mert az általuk felrobbantott traverzek még a krími elosztó előtt voltak. Így aztán Herszon-régió déli területe is áram nélkül maradt.

Oroszország-minő véletlen-pedig ma bejelentette: leállítja az orosz szén szállítását Maradék-Ukrajnának.

http://www.balrad.com/2015/11/22/aramszunet-a-krimben/

Sikeres a Szíriai latorirtás

Szíria Homsz-tartományában nagyon a vége felé jár Allah kutyáinak kiirtása. Mára virradóan a szír kormányerők az utolsó-jelentősebb dzsihadista-erősséget is fölszámolták. A járni tudó martalócok mind elmenekültek.

Csecsenföld kormányzója tegnap a Tv Zvezdának arról számolt be, hogy a hét folyamán 50 bűnbánó dzsihadista tért vissza Csecsenföldre Szíriából. Kadirov beszámolója szerint kb. ötszáz csecsen származású iszlamista szélsőséges közül az utóbbi másfél hónapban mintegy 200 harapott fűbe Szíriában, ötvenen pedig jobbnak látták hazatérni. A megtérők szerint Törökországon keresztül, háborítatlanul tehették meg az utat. Csak annyit kellett mondaniuk, hogy Oroszországba tartanak. Dzsihadot csinálni. Az elhárításnak készséggel átadták az “útibeszámolót”!

Hogy mennyire cudarul állnak a sátánfattyak Szíriában, azt az alábbi video remekül ábrázolja. Egyre több eszközt kénytelenek barkácsolni önmaguknak. Akik még háborúzni akarnak. Bár ezek az éklécelmények több kárt okoznak a felhasználóiknak, mint azoknak, akiknek szánták.

Mára virradó éjszaka és ma délelőtt az orosz légierő csak módjával pusztította a pokolfajzatokat. Az érintetteket mondjuk ez nem vigasztalja!

http://www.balrad.com/2015/11/22/sikeres-a-sziriai-latorirtas/

Az Európai Unió és Oroszország érdekei megegyezőek

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szerint konszenzusra lehet jutni a szíriai válság rendezése kapcsán, mert az Európai Unió és Oroszország érdekei megegyezőek.

Mogherini a Le Nouvel Observateur francia hetilapnak adott interjút, melyben kifejtette, hogy az Európai Unió a jövőben kiterjedtebb együttműködést folytat Oroszországgal a válsághelyzet rendezésében. Elmondása szerint Bassár el-Aszad személye kapcsán van még ellentét Moszkva és Brüsszel álláspontjai közt, de mindkét fél törekszik arra, hogy egy közös szövetséget hozzanak létre az ISIL elleni harc során. Mogherini hangsúlyozta, hogy nem fog az orosz érdekek védelmében nyilatkozni, de egyszer már sikeresen létrejött egy megállapodás Irán vonatkozásában, és az Európai Unió kész tárgyalóasztalhoz ülni Moszkvával, hogy a szíriai válságra is közös megoldást találjanak. A főképviselő kijelentette, hogy az Európai Unió és Oroszország közt érdekegyezés áll fenn, mindkét félnek érdeke a szíriai konfliktus minél hamarabbi lezárása, és az ország stabilizálása.

Mogherini elmondása szerint az Európai Unió számára elsősorban Szíria stabilitása és területi egysége fontos. A kijelentés arra utal, hogy az EU Szíriával kapcsolatos külpolitikájának prioritásai felcserélődtek, és mostanra nem Bassár el-Aszad hatalomból való eltávolítása az elsődleges cél, hanem – vélhetően a migrációs válság miatt – az ország területi egységének helyreállítása, és a stabilizálás. Ez egy jelentős fordulatnak mondható, tekintve, hogy az ország destabilizálásában az Európai Unió is részt vett; a migrációs válság előtt Bassár el-Aszad hatalomból való eltávolítása volt prioritás, aminek érdekében az EU a destabilizáláshoz is beleegyezését adta.

A főképviselő hangsúlyozta, hogy Oroszország a konfliktusövezet stabilizálásában érdekelt, és bár az ukrán válság továbbra sem megoldott, Moszkva konstruktív partnerként vett részt legalább három nemzetközi probléma rendezésében – legutóbb az iráni atomprogrammal kapcsolatban. Mogherini Oroszországgal kapcsolatban már láthatóan nem az “orosz agresszió”, hanem a “konstruktív partner” kifejezést használja, ami arra utal, hogy az Európai Unió külpolitikája átalakulóban van, és a jövőben Oroszország válhat elsőszámú szövetségessé a válsághelyzetek rendezésében.

Dan de Luc, a Foreign Policy magazin elemzője október 18-án kijelentette; a közel-keleti helyzet alakulásával nyilvánvalóvá vált, hogy Washington legfontosabb szövetségesei elkezdtek Moszkva felé fordulni. De Luc értékelésében felhívta a figyelmet arra, hogy a Közel-Kelet több országában is hatalmi átmenet történik a színfalak mögött, és az Egyesült Államok hagyományos szövetségesei – mint Katar, Szaúd-Arábia – már nem az amerikai külpolitikát tekintik elsődleges viszonyítási pontnak. A szerző szerint a világ országai felismerik, hogy az Egyesült Államok többé nem megkerülhetetlen tényező a világpolitikában, és a magas rangú vezetők “nem az amerikai elnöki hivatal ajtaján kopogtatnak”, hanem Moszkvával próbálnak megegyezésre jutni. Washington befolyásának csökkenésével nem csak a Közel-Kelet országai, de az Európai Unió külpolitikájában is jelentős változások fognak bekövetkezni.

http://www.hidfo.ru/2015/11/az-europai-unio-es-oroszorszag-erdekei-megegyezoek/

A történelem legnagyobb viselkedésbefolyásoló kísérlete

Az emberiség történelmének legnagyobb viselkedésbefolyásoló kísérlete kezdődött Kínában és talán csak az imáinkon múlik, hogy ez mikor jelenik meg a nyugati országokban is.

Kínában egy olyan pontrendszert indítottak el, amiben az állampolgárok politikai nézeteik, a közösségi médiában található kommunikációik, vásárlásaik és hitelminősítésük alapján kapnak besorolást.

A 350-950 tartományban mozgó pontok alapján döntik majd el, hogy ki kaphat hitelt, vízumot, vagy állami juttatásokat.

A pontok azt is meghatározzák majd, hogy ki milyen álláslehetőségekhez juthat, így végső soron az életben való boldoguláshoz szükséges minden lehetőség ettől függ majd.

A rendszert még manipulálhatóbbá teszi, hogy a besorolást a hozzátartozók és barátok pontszámai is befolyásolhatják, biztosítva a társadalmi nyomást az államilag elfogadott viselkedés produkálására, hiszen ki akarna rosszat szeretteinek helytelen viselkedésével.

A pontszámok pedig nyilvánosak lesznek, tehát nem lehet majd elrejteni őket a barátok és családtagok elől. Mindenki belelát majd mindenki más besorolásába az Interneten.

Az új rendszer egy rendkívül hatékony módszert biztosít az állam számára a politikailag korrekt és társadalmilag kívánatos viselkedésformák erősítésére.

A besorolást az egyelőre még önkéntes alapon működő, 2020-tól azonban már kötelező személyi igazolványhoz is hozzárendelik.

Mivel Kínában a legtöbb közösségi hálózat és fizetési szolgáltatás az Alibaba és a Tencent irányítása alatt áll, a két céget szintén bevonták az állami pontrendszer működtetésébe.

Az amerikai tulajdonú Yahoo az Alibaba egyik főrészvényese, így a cég a föld legnépesebb országának elnyomására irányuló törekvések résztvevőjévé vált. Szolgáljon ez figyelmeztetésül mindannyiunk számára, hiszen a szabadságunkat hol kisebb, hol nagyobb adagokban, de folyamatosan feladjuk állítólagos biztonságunkért cserébe, függetlenül attól, hogy a Föld mely pontján élünk.

Minden évben egyre több személyes adatot adunk meg magunkról, így szinte gyerekjáték bárkiről profilt készíteni. Az államnak nincs más dolga, mint megszerezni a legfontosabb szereplők együttműködését.

Ma már semmit sem tehetünk anélkül, hogy valaki, legtöbbször több valaki, ne tudna róla és ne ismerné tetteink legapróbb részleteit is, és ez független attól, hogy ezek a részletek bárkit érdekelnek-e vagy sem. A telefonunk és számítógépünk folyamatosan jelentéseket készít és küldd rólunk a szolgáltatók felé, a hirdetők mindent tudnak ahhoz, hogy egyre pontosabban célzott reklámokkal érjenek el minket, a közösségi hálózatok pedig a személyes adatok kincsesbányájának számítanak.

A hitelkártya kibocsátók például számos tényező alapján állapítják meg egy ügyfél hitelképességét. A manapság rendelkezésre álló hihetetlen mennyiségű információ tükrében vajon mekkora kísértés lehet számukra a nem pénzügyi jellegű információkat is felhasználni ehhez?

Tudva, hogy az Egyesült Államokban egyre többen részesülnek az állami segély valamilyen formájában, nem nehéz felismerni, hogy az állam hogyan lehet képes egyre nagyobb hatalmat gyakorolni az állampolgárok felett ezen keresztül, például azáltal, hogy politikai feltételekhez köti a juttatások folyósítását vagy ennek megvonását.¹

A bibliai próféciákban jártas keresztény szakértők érthető módon ilyenkor azonnal a Jelenések könyvének 13. fejezetében² leírtakra asszociálnak, ami egy olyan jövőt tár elénk, ahol a „fenevad bélyegének” viselete közvetlenül kapcsolódik a „Fenevad” vagyis az Antikrisztus politikai támogatásához.

A bélyeg nélkül senki sem tud majd vásárolni vagy eladni, és az is egyértelmű, hogy ez a bizonyos bélyeg a hatalom és az uralkodó felé mutatott hűség jelképe lesz.

Egyértelmű, hogy a politikai elkötelezettségnek és a kereskedelemnek a szemünk előtt folyó egybeolvadása mindennek csupán a kezdete.

1

Ez év augusztusában több mint 45 millió amerikai részesült élelmiszersegélyben, és 46 millióan vannak azok, akik 35 hónapon keresztül folyamatosan kapták ezt a támogatást. []

„És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma. Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat.” – Jelenések 13:16-18 []

Forrás: prophecynewswatch.com
http://idokjelei.hu/2015/11/a-tortenelem-legnagyobb-viselkedesbefolyasolo-kiserlete/

Otthonainkba hozták a háborút

Amikor az amerikai-szövetséges országok elkezdték megbuktatni az általuk nemkívánatosnak nyilvánított közel-keleti és észak-afrikai vezetőket, a háború a harmadik világ béli országokban zajlott, ezért a többség nem foglalkozott a folyamatban lévő népirtásokkal. Egy évtized után azonban Nyugat-Európában is hadiállapot kezd kialakulni.

Több mint egy évtizeddel ezelőtt a nyugati politikusok többsége és a nyugati lakosság többsége hallgatólagos beleegyezését adta ahhoz, hogy kormányaik az amerikai külpolitikával együttműködve megbuktassanak bizonyos, nekik nem tetsző módon kormányzó vezetőket. A társadalom többsége érdektelenségből, vagy egyszerű tájékozatlanságból nem ellenezte a megválasztott kormány külpolitikáját, és nem foglalkozott azzal, hogy közömbössége miatt más országokban emberek ezrei halnak meg. A humanizmus és tolerancia szükségességét hangoztató emberek félrenéztek, és a többséget nem foglalkoztatta, mi zajlik Irakban, Afganisztánban, Líbiában, vagy Szíriában.

Ez a közömbösség egészen addig volt tartható, ameddig az emberek megtehették, hogy érdektelenek maradnak, mert a nyugati hétköznapokban nem volt látható, hogy a nyugati országok hadban állnak. A háború egy távoli országban zajlott, amiről a választók többsége egyébként sem tud sokat – megelégszik annyival, hogy ott nem liberális demokrácia van, és a törvényei, szokásai nagyságrendekkel primitívebbek a társadalmi fejlődés csúcsteljesítményének tartott liberális demokráciánál, ezért a fejlett nyugati kormányoknak joga van ott katonai erővel is megváltoztatni a politikai berendezkedést. Minden bizonnyal ezt gondolhatták választók milliói, amikor hallgatólagosan beleegyeztek abba, hogy kormányaik más országok vezetőit eltávolítsák a hatalomból – mert a média fősodra mindvégig ezt az üzenetet közvetítette.

Az elmúlt évtized bebizonyította, hogy a liberális demokrácia a közömbösség diktatúrája. Szolidaritást kell vállalni minden kisebbséggel, ami a Nyugat által nemkívánatosnak nyilvánított kormányok által van elnyomva. Más kisebbségekkel nem kell szolidaritást vállalni – a Nyugat által elmozdítani kívánt kormányokat támogató többséggel pedig végképp nem. Ez a közömbösség diktatúrája mindeddig sikeresen fenntartotta azt az állapotot, hogy az emberek elfogadják; az ő választott kormányaik dönthetnek arról, hogy más országoknak milyen vezetése legyen.

Nyugat-Európa most szembe kell nézzen saját közömbösségének következményével. Brüsszelben az emberek fel vannak háborodva, hogy nem lehet kimenni az utcára, arra kényszerülnek, hogy otthonaikban meghúzódva várják a veszély elmúlását, miközben sportesemények, kulturális rendezvények elmaradnak, és az utcán a hadsereg jelenléte állandó, mert a nyílt utcán történő gyilkosság veszélye állandóan jelen van a hétköznapokban.

Pontosan ezzel jár, amikor egy idegen hatalom akarja meghatározni, hogy más országban milyen politikai berendezkedés legyen.

A többség hallgatása pontosan ilyen állapotokat hozott létre Irakban, Afganisztánban, Líbiában és számos más országban – kezdetben, mert a folyamat továbbgyűrűzésével a terrorszervezetek működése is kiterjedtebbé válik. Ennek ellenére, a hétköznapokban állandósuló terrorfenyegetés mindeddig nem volt fontos, mert a nyugati társadalom megtehette, hogy félrenéz. A veszély nem közel volt, hanem egy távoli országban. Most egy idegen hatalom akarja ráerőltetni saját akaratát Nyugat-Európára; ne liberális demokrácia legyen Németországban és Franciaországban, hanem ehelyett a saría törvényei érvényesüljenek. Mindeközben az Iszlám Állam semmi egyebet nem tesz, mint amit nyugat-európai országok is műveltek a Közel-Keleten és Észak-Afrikában; saját társadalmi-politikai rendszerüket akarják ráerőltetni egy idegen kultúrára, akár fegyveres erővel is. A Nyugat nem akar a saría törvényei szerint élni, de eközben képtelen megérteni, hogy más kultúrák legalább ennyire ellenzik a Nyugat-Európában meghonosodott társadalmi-politikai berendezkedést, amit a kormányaink évtizedeken át fegyverrel és kormánydöntésekkel akartak rájuk erőltetni.

Nyugat-Európában máig egy olyan ideológia működik, ami elhiteti az emberekkel, hogy más országokban szabadon lehet a lakosságot terrorizálni. Ez az ideológia azt mondja; a liberális demokrácia a társadalmi fejlődés csúcsa. A társadalom gondolkozásában pedig meghonosodott ez a liberalizmusnak mondott beteg ideológia; hallgatólagos beleegyezését adja más országok gyarmatosításához, hiszen ott nem erőszakos beavatkozás zajlik, hanem valamiféle elkerülhetetlen társadalmi fejlődés, amiben a Nyugat mindössze segítséget ad. Tehát nem megöljük a vezetőiket és porig bombázzuk országaikat, hanem segítünk nekik, hogy eljussanak a liberális demokrácia szintjére, amit egy beteg ideológia által vezérelt szekta a társadalmi fejlődés csúcsának gondol.

Megér-e a liberális demokrácia terjesztése annyit, hogy terrorfenyegetés közepette éljünk?

A következő években kiderül, mennyire jelenti a társadalmi fejlődés csúcsát a liberális demokrácia. Az események eddigi alakulása azt mutatja, hogy a liberális demokrácia alkalmatlan a túlélésre. Még meg sem jelent az ellenséges hadsereg, de bizonyos szabadságjogokat már most meg kellett vonni. Tucatnyi fegyveres elegendő volt ahhoz, hogy a liberális demokrácia felszámolja önmagát, és inkább elfogadtassa az emberekkel a totális ellenőrzést – ami a diktatúrák sajátja. Ha a közömbösség elfogadtatása működött is, azt igen nehéz lesz lekommunikálni, hogy a liberális demokrácia felszámolása – szabadságjogok feladása biztonságért cserébe – a liberális demokrácia védelme érdekében szükséges.

Ha a regnáló hatalmi elit évek leforgása alatt diktatúrát vezethet be liberális demokrácia helyett, milyen alapon mondanák meg más kormányoknak, hogy nem működtethetnek diktatúrát saját országaikban?

http://www.hidfo.ru/2015/11/otthonainkba-hoztak-a-haborut/

Német férfikönnyek Donbasszban

Wolfgang Gerke-a Német Baloldali Párt alelnöke, Bundestag képviselő Donbasszban járt a héten.

Gyógyszer és kötszerszállítmányt is vitt magával, majd kicsit körülnézett. Az eléje tett térképre rábökött, és Eduard Baszurin társaságában odalátogattak.

Járt Gorlovkában, Donyeckben, és megtekintette a donyecki repülőtér területén lévő Szent Iver kolostort. Jobban mondva a romokat.

Wolfgang Gerke a látottakra és a tapasztaltakra nem talált szavakat. “Ez borzalom! Amit az ukrán hadsereg művelt, azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ezt a szörnyűséget okvetlenül meg kell hogy ismerje a Bundestag. Hihetelen ez a brutalitás! Hihetetlen az, hogy ilyesmi napjainkban Európában előfordulhat.”

Az “Oktyrjabszkaja” bányaüzem lakótelepén megejtett látogatásakor a helyi civelekkel való találkozásakor Wolfgang Gerke elsírta magát.

http://www.balrad.com/2015/11/22/nemet-ferfikonnyek-donbasszban/

A NEMZETKÖZI ÖSSZEFÜGGÉSEK

Két éve kezdődött el a „Majdan”. Okai közül nem tekinthetünk el a nemzetközi összefüggésektől, a geopolitikától.

Amikor 1989-91-ben összeomlott a szocialista világrendszer, majd maga a Szovjetunió is, sokan gondolhatták: NO, VÉGE A HIDEGHÁBORÚNAK! (Így gondolta Fukuyama amerikai nagymester is, aki 1989-ben „a történelem végének” örvendezett. Mely örömét időközben, szép csöndben, különösebb csinnadratta nélkül visszaszívta!)

Kedves kommunista barátaim, elvtársaim! Ne legyen többé lelkifurdalástok! Nem azért volt itt hidegháború, mert ronda vörös ördögök voltunk, akik a kommunizmusunkkal a frászt hoztuk a nagypolgárság békésen szendergő szalonjaira.

NEM! HIDEGHÁBORÚ ITT AZÉRT VOLT, MERT A „KOMMUNISTA SZOVJETUNIÓ” CÍMÉN OROSZORSZÁG NAGY VOLT. VILÁGHATALOM. A VILÁG MÁSODIK SZUPERHATALMA. Mely, amíg volt, féken tartotta Amerikát. Nem engedte napjaink nemzetközi önkényuralmát!

Ha valaki figyelte, láthatta: a részeg disznó elnöksége, „az elfuserált Kerenszkij” (más néven az orosz történelem legkatasztrofálisabb külügyminisztere, Andrej Kozirjev) alatt sem szűnt meg a hidegháború. Nem ám – egy pillanatra sem! Hiába esküdöztek égre-földre!

Hát, még amikor Putyin lett az elnök! Aki alatt megindult a röpke évtized alatt a harmadik világ színvonalára süllyesztett, ebek harmincadjára, koldusbotra juttatott ország talpra állítása! Rögtön megindult a nyivákolók kórusa. Azoké, akik 1993-ban tapsoltak a moszkvai „Fehér Ház” szétlövéséhez (ez demokratikus volt) – ám totalitárius diktatúra volt, teszem azt, a négy rüfke perbe fogása. Akik szentmise közben rontottak be Moszkva pár éve helyreállított székesegyházába visítozni, belerondítva hívek százainak ájtatosságba.

Putyin Oroszországa kezdte összeszedni magát. Gazdaságilag, katonailag. Aztán szétnézett és úgy látta: ideje kissé összeszedni a részeg disznó alatt szerteszéledt utódállamokat. Amiről pedig még Nazarbajev kazah elnök is azt mondta: jó dolog ugyan, hogy függetlenek lettünk (többé nem is adjuk!) – ám kár volt azért mindent fölrúgni: főleg az évszázadok alatt kialakult egységes gazdasági rendszert. Ezzel mindannyian csak rosszul jártunk! – mondta. Mindjárt mondta is a megoldást: vámunió kell.

VÁMUNIÓ KELL! És megindultak az előkészületek.

Erre, persze, lépni kellett! GYORSAN ELTORLASZOLNI AZ UTAT A NYUGAT, EURÓPA FELÉ! Illetve ellenkezőleg: legjobb védekezés a támadás! A svéd és a lengyel külügyminiszter közösen kifundálta a Keleti Partnerségi Program nevű projektet. Amiről ha lehántjuk a díszcsomagolást (Kelet-Európa „felkészítése” az Európa felé való KÖZELEDÉSRE – NEM INTEGRÁCIÓRA, HANEM KÖZELEDÉSRE!), akkor nagyjából megkapjuk a nyers célt: A HAT KIVÁLASZTOTT ORSZÁG LEVÁLASZTÁSÁT AZ OROSZ RÖPPÁLYÁRÓL, ILLETVE ÁTVONZÁSUKAT A NYUGAT RÖPPÁLYÁJÁRA. Ez a hat ország (mind volt szovjetköztársaságok): Belorusszia, Moldávia, a három kaukázusi ország – NO ÉS, PERSZE, UKRAJNA!

Gőzerővel megkezdődtek tehát az előkészületek. A cél mindenütt ugyanaz volt: a hat országot TÁRSULÁSI SZERZŐDÉSEKKEL kötni az Európai Unióhoz. Ezek két egyezményből álltak: egy, ami az adott országnak a politikai, biztonságpolitikai kötődését, az Európához való teljes külpolitikai orientációváltását (adott esetben az oroszellenes kül-, és biztonságpolitikai lépések felvállalását) rögzíti – illetve A SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS. Ennek tervezete mind a hat (illetve a végére már csak a három megmaradt) ország esetében nagyjából ugyanaz volt. A kiszemelt országok esetében számos mélyreható gazdasági következménnyel: 1. A kiszemelt országoknak – alig néhány évet hagyva erre – meg kell nyitniuk gazdaságukat a nyugatiak előtt – miközben egyáltalán nem biztosított, hogy amazok is megteszik-e ugyanezt ezen államok számára. Ez halálos csapást mér az adott országok gazdaságára, mármint arra, ami abból még megmaradt. 2. országaik gazdaságát teljesen át kell állítani a nyugati szabványokra, AMI FOLYTÁN EZEKNEK AZ ORSZÁGOKNAK – AKÁR AKARJÁK EZT, AKÁR NEM – KI KELL SZAKÍTANIUK ÖNMAGUKAT A POSZTSZOVJET TÉRSÉG, még ha éppoly laza INTEGRÁCIÓS, GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓS SZERVEZETEIBŐL. (Mindezt, ráadásul úgy, hogy Oroszországot teljesen kihagyták az ezen országok, illetve az Unió közötti olyan tárgyalásokból is, amelyek kimenetele pedig vastagon érint komoly, ÉS FŐKÉNT KONKRÉT, OROSZ GAZDASÁGI ÉRDEKEKET IS.

AMI ÚJABB, HATALMAS (GAZDASÁGI) TÉRVESZTÉS OROSZORSZÁG SZÁMÁRA. Mindezt olyan körülmények közepette, amikor szemmel láthatóan az AMERIKAI VEZETÉS AZ OROSZORSZÁG ELLENI FRONTÁLIS TÁMADÁS MEGINDÍTÁSÁRA SZÁNTA RÁ MAGÁT. (Aminek végső célja: Putyin – az amerikai világuralmi törekvések első számú akadályának – eltávolítása Oroszország éléről. Vele együtt pedig Oroszország végletekig való meggyengítése – netán még feldarabolása, félgyarmattá tétele, nyersanyag kincseinek megkaparintása). E VÉGCÉL ÉRDEKÉBEN AZ EGYIK LEGFONTOSABB LÉPÉS VOLT AZ EMLÍTETT HAT ORSZÁG (az utolsó hat európai volt szovjetköztársaság) leválasztása.
(Csikós Sándor)

Maradnak a szankciók Oroszország ellen

Az ilyen-olyan gazdasági és katonai bűnszervezetekbe tömörült nyugati vezetők megegyeztek arról, hogy újabb fél évre meghosszabbítják az Oroszország elleni szankciókat Maradék-Ukrajna ürügyén.

Erről tegnap állapodtak meg a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő G20-ak törökországi csúcstalálkozóján. Bár odáig vannak (néhány kivételtől eltekintve) hogy Oroszország engedje őket a Szíriában várhatóan hamarosan bekövetkező orosz rendcsinálás után a húsosfazék mellé.

Obamaki, Bundesmutti, Perverz David brit, Matteo Renzi a talján Keresztapa, valamint Laurent Fabius gall külügyér-aki Francois Hollande maffiacsaládfőt képviselte a csúcstalálkozón, a rendezvény vége fele súgtak-búgtak össze. A ravaszdi bűnbanda szerint fontos nyomást gyakorolni Oroszországra a tervezett donbasszi választások előtt, és erre szerintük a szankciók megtartása az egyetlen esély.


http://www.balrad.com/2015/11/22/tombolo-egoizmus/