Az angolul
„Ransomware” néven futó zsarolóvírus, amit elvileg azért hoztak létre,
hogy komoly összegeket csikarjon ki a célba vett szervezetektől és
vállalatoktól, látszólag sokkolta a világot. Az ilyen események azonban
sok tekintetben gyanúsak, ráadásul a támadást szinte mindig bizonyos
fontos részleteket kihagyva tálalják a nyilvánosság felé. Például
szinte sohasem említik, hogy a nagy digitális rendszereket és
hálózatokat szándékosan látják el bizonyos sebezhetőségekkel.
A szoftver és Internet óriások régóta együttműködnek a nemzetbiztonsággal, például a
PRISM
és hasonló projektek keretein belül, hogy hátsó bejárást biztosítsanak
az államnak a világ számítógépes hálózataiba. Függetlenül attól, hogy
ki mit gondol Edward Snowden-ről, az bizonyos, hogy tevékenységének
köszönhetően számos „összeesküvés elméletről” bizonyosodott be, hogy nem
csupán sültbolondok fantazmagóriáiról van szó, illetve, hogy az NSA és
egyéb titkosszolgálatok szoros együttműködést tartanak fenn a
Microsofttal, az Apple-lel, Google-lal, a Facebookkal, Yahoo-val és
számos hasonló céggel és az is biztos, hogy a helyzet 2013 óta nem
változott e téren.
A lényeg, hogy „nemzetbiztonsági
érdekekre” hivatkozva svájci sajt keménységű védelmet építettek a
különböző szoftverek és hálózatok köré, előkészítve a terepet az ilyen
támadások előtt. Vagyis tökéletes környezetet teremtettek a
megrendezett és valós kibertámadások számára.
Azt is érdemes tudni, hogy a
zsarolóvírus egy olyan sérülékenységet biztosító NSA kódon alapul, amit
az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NSA) azért fejlesztett ki, hogy
más országok hálózataiba behatolhasson. Érdekes módon ezeket az NSA
kódokat éppen a múlt hónapban tette közzé a „shadow brokers” nevű
hekkercsoport.
A
CNN arról is írt,
hogy az NSA ugyanezt a sérülékenységet használta ki, hogy hátsó ajtót
nyisson a SWIFT bankrendszerben. Ez azért érdekes, mert a különböző
nemzetközi szerződéseknek köszönhetően a hivatal eleve rendelkezik
legális hozzáféréssel ezekhez a rendszerekhez, csakhogy ez ellenőrizhető
és nyomon követhető, ily módon egy hátsó ajtó nyilván sokkal
hasznosabb, főleg, ha nem terrorista tevékenységek után akarnak kutatni,
hanem mondjuk saját sérülékenységi kódjaikat tesztelnék.
A SWIFT rendszer sérülékenysége külön
figyelmet érdemel. Feltételezve, hogy a „shadow brokers” hekkercsoport
egyáltalán létezik és nem egy NSA frontszervezet, a csoport a Microsoft
és hasonló cégek által az NSA számára létrehozott gyengeségeket
kihasználva próbál pénzhez jutni vagy terrorista cselekményeket
elkövetni. Az NSA és szilícium-völgybeli barátaik pedig létrehoznak egy
olyan szörnyet, ami képes amúgy biztonságos rendszereket, mint amilyen
a SWIFT lenne, megtámadni.
Ez alapján felvetődik a kérdés, hogy a
globális bankrendszerek mekkora hányada sebezhető ugyanilyen módon?
Könnyen elképzelhető, hogy mind.
Amennyiben a Shadow Brokers-féle
hekkercsoportok tényleg csak frontszervezetek, akkor az NSA szándékosan
szabadítja a világra ezeket a sérülékenységeket. Miért? Nem
lehetséges, hogy a nemzetközi bankoknak és kormányoknak előnyös, ha a
pénzrendszer sebezhető?
Nem egyszer került már szóba, hogy a
háttérhatalom egy komoly válságra készül, illetve készít elő. A
Nemzetközi Valutaalap és társai évek óta nagy izgalommal beszélnek az
általuk „nagy gazdasági resetként” emlegetett valamiről. A „reset”
részletei homályosak ugyan, de a lényeg, hogy a jelen gazdasági
rendszer fokozatosan egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül, illetve egyes
részei akár meg is semmisülhetnek. Egy ilyen resethez
elengedhetetlenül szükséges valamilyen krízishelyzet, akár megelőzve
azt, akár következményként.
Ahhoz, hogy új gazdasági rendszert
vezethessenek be, a réginek csődöt kell mondania. Hogyan lehetne ezt
kivitelezni anélkül, hogy a nemzetközi banki elitre hárulna a
felelősség? Természetesen bűnbakok segítségével.
A bűnbakok egy része lehet politikai
eredetű. Nem véletlenül halljuk szünet nélkül, hogy az érkező válság a
„populizmus és a nacionalizmus” eredménye lesz, ami alatt azt értik,
hogy minden a konzervatív, a szabadságot és szuverenitást támogató
társadalmi rétegek hibája. Ők az új bűnbakok.
A bűnbakok másik része ennél sokkal megfoghatatlanabb.
Miért hozza nyilvánosságra az NSA saját
gyártmányú sérülékenységeit (amennyiben tényleg ezt teszi)? Először is a
megrendezett támadások így sokkal hihetőbbek. A zsarolóvírusok
elterjedésével a lakosság fokozatosan elveszti gyanakvását és megszokja
az ilyen jellegű támadásokat. Azután mi történne, ha egyszer csak
valamelyik tőzsdét érné támadás? Valószínűleg piaci katasztrófa.
Megfelelő előkészítéssel mindenki azonnal egy terrorista vagy
hekkercsoportra gyanakodna, és még véletlenül sem arra a hatalomra,
amelyik pedig a legtöbbet nyerné a válságon.
Azt a logikát is el lehet képzelni, hogy
a tömeges közzétételeknek köszönhetően arra számítanak, hogy valaki
tényleg támadást intéz egy ilyen fontos rendszer ellen, így
megspórolják maguknak a megrendezést. Nem kell mást tenniük, mint
kiszivárogtatni az ehhez szükséges virtuális kellékeket és várni, hogy
valaki bekapja a csalit, elvégezve helyettük a piszkos munkát.
A legtöbb fontos államgazdaság pengeélen
táncol. Talán egyedül a részvények és egyes valuták mutatnak némileg
pozitív képet. Igazi lufi-pukkasztó helyzet.
A központi bankok által kezdeményezett
mennyiségi enyhítések kora lejárt. Az olcsó pénz elfogyott. Nem
nyomtatnak többet. A helyzet készen áll arra, hogy egy látszólag
független esemény beindítsa a gépezetet. Ez persze nem azt jelenti,
hogy egy kibertámadás önmagában elég erre, de be kell látnunk, hogy
ideális eszköznek tűnik.
Egy biztos: az NSA és társszervezeteik
aprólékos gonddal készítették elő a globális rendszereket a teljes és
látványos, maximális pusztítást hátrahagyó összeomlásra.
Brandon Smith írása alapján
Thea: Mint az ilyen témájú hírek
esetében oly sokszor, ezúttal is megjegyzem, hogy a Béke Fejedelmének
gyermekeiként akkor sincs okunk aggodalomra, ha mindez már holnap
bekövetkezik, hiszen Isten nem a globális gazdaság állapota alapján,
hanem az Ő gazdagsága szerint tölti be minden szükségünket (Fillipi 4,19),
és persze egy ilyen helyzet beálltával egyúttal lámpást tarthatunk és
segítő kezet nyújthatunk azok számára, akik a Világosság felé
igyekeznek.
Nem érdekes, hogy a láthatatlant egyre
kevésbé érzékelő világ, talán éppen egy virtuális, vagyis fizikailag
nehezen megfogható, „láthatatlan” verembe eshet bele? Végül is ez az
esés ráébreszthet egyeseket a láthatatlan dolgok valódiságára. Nemcsak
valódiságára, hanem örökkévalóságára.
http://idokjelei.hu/2017/05/mi-mindenre-jo-egy-zsarolovirus/