Az 1949 és 1955 között született és még életben lévő több mint 
egymillió férfi és nő 2015 és 2021 között eléri a nyugdíjkorhatárt
Nem szeretném nagyon megsérteni Ratkó Anna egykori egészségügyi 
miniszter emlékét, de szellemi képességeinek vélhető dimenziói aligha 
tették képessé arra, hogy akár elemi szinten is felfogja, mit és miért 
is tesz valójában. Pontosabban, hogy mit és miért tetetnek vele, 
"intézkedései" ugyanis egy tőle teljesen független központban született 
döntések lejátszástechnikájának utolsó állomását jelentették csupán. 
Esetében tehát a "miniszter" szó, amely eredetileg "szolgát" jelent, szó
 szerint volt értendő. Valószínűleg a világon senki nem emlékezne a 
nevére ma már, mint ahogy a korszak "seregnyi senkijének" a neve is 
eltűnt, ha nem lett volna egy olyan, örökre az ő nevéhez kötött 
intézkedés, amelynek nagy történelmi drámája most az utolsó felvonásához
 közelít.
 

 
Azért lett ugyanis annak a korosztálynak, amelybe magam is tartozom 
(1951-ben születtem), a neve "Ratkó-nemzedék", mert Ratkó asszony 
minisztersége idején radikális abortusztilalmat vezettek be, ami súlyos 
börtönbüntetéssel fenyegette a tiltott műtétet elvégző orvost, de magát a
 pácienst is.
Mindez annak a hisztériának a következménye volt, amely akkoriban a 
világot, különösen annak ezt a felét uralta. A hatalom újra háborúra 
készült, és kellett a töméntelen újabb gyerek ágyútölteléknek, méghozzá 
bármilyen áron.
Az igazi tragédia azonban az, hogy valószínűleg egy többszörösen is 
teljesen felesleges intézkedésről volt szó, mert a háborúk után minden 
tradicionális társadalomban mondhatni "automatikusan" megugrik a 
születések száma. Sőt ez még az olyan, tradicionálisnak azért akkoriban 
már nem igazán mondható társadalmakra is igaz, mint amilyen Amerika 
volt, pedig ráadásul a háborús emberveszteség relatíve az Egyesült 
Államokat sújtotta a legkevésbé. Mégis, a "baby boom" hatása, ahogyan 
angolul nevezik a születésszám háború utáni megugrását, mind ott, mind 
Nyugat-Európa gazdag és modernizált társadalmaiban megmutatkozott.
Aligha hihetjük komolyan, hogy ha brutális abortusztilalommal ezt nem 
kényszerítik ki, akkor mondjuk egyáltalán nem születik gyerek az ötvenes
 évek Magyarországán. Az intézkedés tehát akkor növelte némileg a 
születések számát, amikor arra ilyen áron lényegében semmi szükség nem 
volt, és okozott ezzel felesleges feszültségeket, emberi félelmeket, 
fájdalmakat, meg persze óriási zsúfoltságot az oktatási rendszerben. És 
persze mondjuk ki azt is, hogy okozott ezzel rejtett megbélyegzettséget 
is a korszak szülőképes korban lévő generációjának, hiszen máig is ott 
lappang a feltételezés ezekben az emberekben, hogy "ja, persze", nyilván
 csak azért szültek, mert nem lehetett "elvetetni" a gyereket.
A forradalom előtti, alatti és utáni helyzetben azonban már 
megmutatkoztak azok a tendenciák, amelyek aztán nyolc év alatt valóban 
alig több, mint felére vitték le a születések számát Magyarországon. Míg
 1954-ben még több mint kétszer annyi gyerek született, mint amennyien 
meghaltak abban az évben, 1962-ben a születésszám már csak alig több, 
mint húsz százalékkal haladta meg a halálozások számát. Hogy még cifrább
 legyen a dolog, a Ratkó-gyerekek nagy létszámú generációja a hetvenes 
évek közepén, a Kádár-korszak leginkább kiegyensúlyozott, anyagilag is 
tűrhető körülményei között egyébként is viszonylag sok gyereket hozott 
volna a világra, ám az akkori kormányzati intézkedések "bölcsen" éppen 
arra a korszakra időzítettek számos, egyébként többnyire helyénvaló 
családtámogató döntést, ami aztán újabb népesedési hullámot váltott ki, a
 zsúfoltság újabb megpróbáltatásaival. (Két gyerekem 1975-ben és 
1977-ben született.) A népesedési lejtő nagy drámája mutatkozott meg a 
kilencven es években, amikor kiderült, hogy az előző két születési 
hullám (1949-54 és 1973-78) az 1997-től 2007-ig tartó évtizedben már 
semmilyen elmozdulást nem vált ki, és most már nem is nagyon válthat, 
hisz a második Ratkó-nemzedék leányai már többnyire elmúltak 
negyvenévesek, sőt lassan a Ratkó-unokák, vagyis a harmadik nemzedék is 
megközelíti a szülőképes korszakát.
Azt bizonyosan tudhatjuk, hogy ha az előttünk álló másfél évtizedben 
kiderül, hogy az ő szülési hajlandóságuk is akkorát csökken, mint az 
előző nemzedéké, akkor a 2030-as években elérjük azt az állapotot, hogy 
minden évben kétszer annyian fognak meghalni, mint amennyi gyerek 
születik. Vagyis nagyjából egy emberélet-hosszúságnyi idő alatt a magyar
 társadalomban helyet cserél az élet és a halál, és ennél nagyobb drámát
 aligha lehet elképzelni.
Az első Ratkó-nemzedékben még kétszer annyi volt a születés, mint a 
halál, a harmadik nemzedéknél már kétszer akkora lenne a halálozás, mint
 a születés. De az utolsó nagy dráma, pontosabban a nagy dráma utolsó 
felvonása még csak most következik. Az 1949 és 1955 között született és 
még életben lévő több mint egymillió férfi és nő 2015 és 2021 között 
eléri a nyugdíjkorhatárt, s csak emiatt közel ezermilliárd forint adó és
 járulék esik ki a következő évtizedben. Tehát miközben a nyugdíj- és az
 egészségügy-bevételek drasztikusan megcsappannak, a kiadási oldalon 
minden eddiginél nagyobb lesz a teher a nyugdíj-, és még inkább az 
egészségügyi ellátórendszeren.
A Ratkó Anna asszony minisztersége alatt megírt nagy történelmi dráma 
utolsó felvonása tehát ugyanolyan megrendítő lesz, mint maga az egész 
"mű".
Megjegyzés: Ratkó Anna minisztersége igen rövid volt, mégis az ő nevén 
vonult be ez a gyalázat a történelembe. Miután kiesett a 
miniszterségből, szakszervezeti és egyéb vezető lett a tanulatlan 
asszony. Egyetlen gyermeke volt, akivel nem igazán törődött... A jelszó 
az volt, hogy Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség!
 
* * *
Az EU titkon 70 évre tervezi a nyugdíjaztatást, mert az öregedő európai 
polgárságnak nincs meg a nyugdíjalapja , illetve a fiatalabb generációk 
számosságukat tekintve kevesen vannak ahhoz, hogy befizetéseikkel 
fedezni tudják a nyugdíjba vonulók személyi és dologi ellátását, 
költségeit. Azok mentesülhetnek, akik magán nyugdíjbefizetésekkel 
rendelkeznek. VALAMINT 70 éveik fele közeledő nyugdíjba vonulók 
elhalálozási valószínűsége exponenciálisan megnövekszik, így ezeknek nem
 kell nyugdíjat fizetni és egészségügyi-szociális ellátásukat is 
megspórolhatják. (F.I.)
 

 
Megy a vita a parlamentben, épp a nemzeti parkok fideszes lenyúlása 
ellen küzdünk. Kb. ez a látkép fogad, 2 fideszes kókadozik bent, egy 
államtitkárral súlyosbítva, közben üzenen a mélyen tisztelt Népjóléti 
bizottság kormányparti tagjainak -- akik azzal szavazták le a 
családbarát parlamentről szóló törvényjavaslat-csomagomat, hogy az új 
rendszerben emberi időben véget ér majd a napirend -- hogy most lassan 
éjjel fél 12 van és messze nincs vége a napnak. Nem tudom, közvetíti-e 
bármi, ami itt megy, pedig ezt látni kellene mindenkinek. Persze nem 
véletlen, hogy éjjel téma az újabb lenyúlás, de az is a fidesz kudarca, 
hogy számos nemzeti parlamenttel ellentétben még arra sem voltak 
képesek, hogy egy hatékony, logikus működést kialakítsanak. (
Szél Bernadett)
Magyar Hírlap - 
SVPSZ