Oroszország 2026-ban felgyorsította űrprogramját, és számos olyan műholdat bocsátott fel, amelyek valódi célját hivatalosan nem hozták nyilvánosságra. A videó különösen a Bajkonuri Űrközpont helyreállítását emeli ki, amely egy 2025-ös baleset után hónapokra kiesett a működésből. A nyugati szakértők hosszabb leállást jósoltak, de az orosz mérnökök néhány hónap alatt helyreállították az indítóállást, így 2026 márciusában ismét elindulhatott a Progressz MSZ–33 teherűrhajó az ISS felé. A küldetés során fellépő technikai hiba ellenére az űrhajó sikeresen dokkolt az állomáshoz.
A narratíva központi eleme a Rassvet nevű új orosz műholdas kommunikációs rendszer. A magánkézben lévő Bureau 1440 vállalat 16 új műhold felbocsátását jelentette be, ami a projekt kísérleti szakaszának lezárását és a rendszer kiépítésének kezdetét jelzi. A tervek szerint 2030-ra közel 400, hosszabb távon pedig 1200 műhold alkothatja a hálózatot. A rendszer célja, hogy Oroszország egész területén internetkapcsolatot biztosítson, beleértve a távoli régiókat és a katonai felhasználókat is.
A videó a Rassvetet gyakran hasonlítja a Starlink rendszerhez, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az orosz projekt nem globális szolgáltatásnak készül, hanem az ország kommunikációs függetlenségét szolgálja. A videó szerint több ország bizalma megrendült a Starlink iránt az ukrajnai háború és az iráni események miatt, ezért egyre több állam törekszik saját, szuverén műholdas internetes rendszer létrehozására. Példaként Kína, Kanada és Európa fejlesztéseit említi.
Összességében a szöveg Oroszország technológiai és geopolitikai sikerének bemutatására törekszik. A Rassvet rendszert nem csupán műszaki fejlesztésként, hanem a nyugati technológiai függőségtől való elszakadás eszközeként mutatja be, amely a jövőben más országok számára is alternatívát jelenthet.
2026. május 30., szombat
Oroszország űrstratégiája: a „Rassvet” rendszer és a digitális szuverenitás harca
Alastair Crooke: A Nagy-Izrael projekt összeomlása és a globális geopolitikai reset
Alastair Crooke szerint az Irán elleni háború nem csupán regionális, hanem globális geopolitikai fordulópontot jelent. Izrael válsága:
Netanjahu kétségbeesett, mert sem a Trump-féle kegyelem, sem a vádemelések elutasítása nem oldódik meg. A háborús eufória után az izraeli társadalom egyre inkább belátja, hogy Irán győzött, Izrael pedig veszített. Az ország öt-hat „nyerhetetlen háborúba” keveredett (Gáza, Ciszjordánia, Libanon), amelyekhez nincs elég erőforrás. Sokan visszatérnének Ben-Gurion eredeti víziójához: Izrael maradjon kis ország, maradjon a határai között, hagyjon fel a közel-keleti hegemónia tervével. A Nagy-Izrael projekt Crooke szerint összeomlóban van.
Oroszország:
Moszkva levonta a tanulságot Irán sikeres konvencionális rakétatámadásaiból: a Nyugat meghátrált. Szergej Karaganov szerint Oroszországnak erősítenie kell a konvencionális fegyvereket, de végső soron a nukleáris elrettentést kell hitelessé tenni. Európa egyre öngyilkosabb szankciós és Ukrajna-támogatási politikája miatt Oroszország hangvétele radikalizálódott – a döntéshozó központokat (London, Párizs, Berlin) is célba vehetik.
Kína:
Csendben, de határozottan tolja vissza az amerikai nyomást: korlátozza a tőkeáramlást, erősíti a saját kötvénypiacát, és európai partnerekkel is együttműködik. Nem hangos, de hatékony gazdasági ellenállás zajlik.
Crooke szerint ezek a folyamatok együttesen egy új, multipoláris világrend kialakulását jelzik, ahol a Nyugat hegemóniája gyengül, és a rivális hatalmak egyre magabiztosabban lépnek fel. A podcastban hangsúlyozza: Izraelben, Oroszországban és Kínában is mély stratégiai újragondolás zajlik az iráni konfliktus következményeként.