Az ember, illetve az egész emberiség része a természetnek, és ez még akkor is így van, ha mindent megtesz annak érdekében, hogy kivonja magát annak törvényei alól. Uralni akarja, meg szeretné változtatni, a saját törvényeit akarja rá kényszeríteni. Kevesen, de vannak, akik a természetes világba történő harmonikus beilleszkedésnek, az egyensúly megmaradásának szellemében élnek.
A természet, és ezzel minden  
földi élőlény, a létezése során mindig az egyensúly fennmaradásáért  
küzdött. Az ember eddig  – ha csak a tudatalattijától vezérelve is, –  
szintén ennek a törvénynek szellemében cselekedett. Nem a rosszat, a  
gonoszságot, a természetellenességet akarta véglegesen eltörölni, hanem a
  jósággal, a szeretettel, a természetességgel, illetve ezen tényezők  
erősítésével akarta az egyensúlyi állapotot létrehozni. Történelmi  
időszakonként hol az egyik, hol a másik irányzat került túlsúlyba, de  
mindig kialakultak azok az erők, melyek képesek voltak az ideális  
egyensúlyállapotot létrehozni, majd átbillenteni a mérleg nyelvét, és  
ezzel az ellenpólust új küzdelemre késztetni.
Jelen időben azonban ez az ősi,  
periodikus, egyensúlyra való törekvés látszólag nem működik. Az  
általános rossz olyan erővel tolta ki a mérleg nyelvét, hogy a  
természetes vezérlésű emberek ezt hagyományos módon (szellemi  
ellentámadással) visszatéríteni már nem tudják. Viszont a természet  
parancsa olyan erős, hogy annak ellenállni sokáig nem lehet, ezért a  
mérleg nyelvének el kell indulni a kiegyensúlyozottság felé. Ez viszont 
 csak akkor lehetséges, – ha az erős rosszal szemben legalább ugyanolyan
  erősségű ellenhatás jön létre. Már nem a jóság, a szépség és a  
természetesség ellenhatásáról kell beszélnünk, hanem egy ellenkező  
előjelű, de módszereiben hasonló erők létrejöttéről. A Jézusi tanítás és
  annak hatása volt az utolsó szellemi, természetes és szeretetalapú  
egyensúlyra való törekvése az emberiségnek, mely nyomokban még létezik  
az ellenerő világában, de kiegészül sok olyan tényezővel, mely  
ellentétes a szeretet alapelvével (Szeresd uradat, istenedet és embertársaidat).
A mai világunk politikája ennek az egyensúlyra való törekvésnek a gyakorlati megjelenése. Újoroszország
  valójában nem csak a szabadságáért harcol, hanem a térség (és ezzel  
együtt az egész világ) egyensúlyi helyzetének javításáért, pozitív  
irányban.
De propaganda szinten lényegében 
hasonlót  cselekszik az Iszlám Állam is, – csak éppen negatív előjellel,
 – a maga  fanatikus, brutális módján. Ennek a harcnak a törvénye az is,
 hogy a  hatalmi helyzetben lévő rossz milyen módszerekkel és 
eszközökkel akarja  erejét növelni, vagy megtartani, és az ellenerőnek 
ehhez igazodni kell.  Mivel mindenáron vissza kell nyomni a mérleg 
nyelvét, az eszközökben nem  igazán lehet válogatni, a legalkalmasabbat 
kell használni.
Az ellenerő létrejöttének módja  
lényegtelen, a lényeges kérdés; a célja és a módszerei. Ukrajnában egy  
igen sötét és gonosz politikai képlet jött létre egy gonoszabb és  
nagyobb erő támogatásával. A gonoszsága a módszereiben már a kezdet  
kezdetén megmutatkozott, és ez olyan méretű volt, hogy kiváltotta az  
ellenerő létrejöttét. Minden ember érzi, hogy ez a küzdelem több, mint  
aminek be akarják mutatni, amit a gonosz erők a nagyvilág elé vetítenek.
  Ez a küzdelem lényegében kezdete az általános egyensúlyi helyzet  
helyreállítási folyamatának, ezért letörhetetlen. Sok csapda és áldozat 
 ellenére ereje növekszik, mert a természet ereje egyre nagyobb 
mértékben  erősíti a harcot választókat. Világméretű változás 
kezdete, akár  világháborúnak is nevezhetjük, mely a két világ, a 
sötétség és a  világosság világa között folyik.
A példánk másik szereplője az Iszlám  
Állam. Minden cselekedete logikus, pontosan illeszkedik az általa  
kitűzött cél elérésének tervéhez. A legnagyobb gonosz (USA) ellenében  
egy teljesen hasonló gonoszságot állít szembe, ideológiailag és  
szellemileg pontosan olyan kegyetlen, embertelen, módszereiben  
úgyszintén. Létrejöttétől függetlenül ellenségének tekinti az egész  
nyugati civilizációt, vallásostul, kultúrájával és értékrendjével  
egyetemben. Számára teljesen jogosan, tapasztalati alapon. Viszont nem  
az egyensúlyi helyzet helyreállítása a célja, hanem a sötétség  
kiterjesztése arra a térségre, melyet uralni akar, – így a mérleg  
nyelvét nemcsak térségi, hanem világviszonylatban is a negatív irányba  
tovább tolja. Ezért a sötétség titkos erőinek támogatását élvezi, és
  mindenki, aki harcol ellene, a világ egyensúlyi helyzetének 
javításáért  is harcol.
Ez a két harcoló emberi közösség – Újoroszország és az Iszlám Állam- közötti óriási különbözőség.
Nyilvánvaló, hogy nem minden háború 
ilyen  természetű, és az is nyilvánvaló, hogy az egyes embernek is – ha 
ember  akar maradni – meg kell vívnia a saját harcát azért, hogy 
legalább  lélekben valamiféle egyensúlyi helyzetbe kerülhessen. Ezt 
közösségi  szinten tudja a legjobban megvalósítani. A szociális 
igazságtalanságok, a  kizsákmányolás, az elnyomás, és minden embertelen 
megnyilvánulás ellen  valamilyen módon fel kell lépnie. Mindig úgy, 
ahogy lehet. El lehet  nyomni ezt a belső egyensúlyra törekvő 
természetes vágyat, de súlyos  árat kell fizetni érte. A közöny, a 
szenvedélyek, a hataloméhség, a  vagyonosodási vágy, – mind a belső 
egyensúly hiányára utal. A mai  politikai állapotok ezt tükrözik, 
ezért az érett értelmű, erős erkölcsű  egész ember -az egyensúlyi 
helyzetét megteremteni képes ember, – nem a  politikai pártoktól várja a
 helyzet javulását, hanem a szabadon  választott közösségétől, mely akár
 sorsközösség, akár elvközösség, – az  egyensúlyi helyzet 
helyreállítását kell szolgálnia.
Ez az első lépés azon az úton,  
mely létrehozza azt az erőt, amivel már el lehet kezdeni a harcot. Aki  
közösséget keres, annak nem a kinyilvánított célokat kell figyelembe  
vennie, hanem a közösség lelkiségét, szellemi magalapozottságát. Nem a  
közösség vezetőjének kijelentéseit, minősítéseit, hanem a belőle  
kisugárzó jó irányú, természetes erőt (karizmát). Ha mindez adott, akkor
  az egyén “hazatalált”, képessé válik nemcsak a saját életének új  
értelmet adni, hanem a nagy cél – a közösségi egyensúlyállapot  
megteremtésében – aktív szerepet vállalni. Harcolni!
 Bojtár András
Bojtár András 


 

 
