
Az utóbbi egy hét folyamán számos találgatás terjedt
  Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter és Kovács Zoltán  
kormányszóvivő azon kijelentéséről, miszerint egy most tartott  
népszavazáson nemmel szavaznának az Európai Uniós tagságra. A látszat  
ellenére nem a semmibe menekülnek: előzetes egyeztetések zajlanak a  
Visegrádi Unió létrehozásáról, ami könnyen lehet, hogy lényegét tekintve
  nem sokban különbözne az Európai Egyesült Államoktól.
Június 26-án Lengyelország kezdeményezte egy a Visegrádi Csoport országait (Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország), valamint Ukrajnát és Romániát
  képviselő interparlamentáris közgyűlés létrehozását. Marek Kuchciński,
 a  lengyel országgyűlés elnöke a Truszkavecben (Nyugat-Ukrajna) tartott
  Helyi Gazdaságfejlesztési Fórumon beszélt az új nemzetközi szervezet  
létrehozásáról. Kuchciński kifejtette, hogy a kárpáti országoknak  
fokoznia kellene az együttműködést az infrastruktúrafejlesztés terén –  
különösen Ukrajna esetében, ami új határátkelőket kell létrehozzon  
nyugati szomszédjai irányába. A politikus Ukrajna és Szlovákia, Ukrajna 
 és Románia, valamint Ukrajna és Lengyelország közt nevezte különösen  
fontosnak az infrastruktúra fejlesztését. A cél egyértelmű: a  
határátkelőhelyek számának fokozásán, az úthálózat és vasúthálózat  
fejlesztésén keresztül megteremteni a jelenleginél jóval kiterjedtebb  
kereskedelmi forgalom előfeltételeit. A Visegrádi Csoport  
országai és Románia megkezdenék Ukrajna gazdasági integrációját az  
euro-atlanti hatalmi tömbbe – a V4+2 országok közti interparlamentáris  
közgyűlés létrehozása pedig a politikai integráció irányába tett kezdeti
  lépések egyike.
Az új közgyűlés koncepciója részletesen 
szeptember 8-10-én, a  Lengyelországban tartandó Krynica-Zdrój Gazdasági
 Fórumon kerül  megvitatásra. Mindazonáltal, a lengyel parlament 
elnökének bejelentése  egyértelművé tette, hogy a kelet-európai országok
 határozott lépéseket  tesznek egy új politikai-gazdasági integrációs 
egység létrehozásának  irányába. Bár a folyamat végén – hosszú távon – 
elősejlő Visegrádi Unió  több szempontból a jelenlegi Európai Unió 
alternatívájának tűnik, a  politikai integráció kezdeti szakaszának 
megvitatásakor jelen lesznek az  Amerikai Egyesült Államok képviselői, 
valamint június 27-én Kuchciński  tett egy sokat sejtető kijelentést:
“Annak ellenére is erősíteni akarjuk ezt az együttműködést, hogy Ukrajnában háború zajlik. Azt
  akarjuk, hogy az országgyűléseink közti együttműködés legyen az egyik 
 leghatékonyabb eszköz, amivel hatást gyakorolhatunk a NATO-ra, hogy  
további lépéseket tegyen Oroszország elrettentésére, és az orosz  
agresszió megakadályozására.”
Kuchciński kijelentéséből tehát látható,
 hogy egy olyan törekvésről  van szó, melynek kiötlői úgy gondolják; a 
több tízezer amerikai katona,  az amerikai légierő és páncélos haderő, 
az amerikai rakétarendszerek  kelet-európai jelenléte a NATO részéről 
nem elégséges intézkedés  Oroszországgal szemben, hanem a háborús 
készülődés további fokozására  van szükség. Ezek alapján a kezdeti 
integrációs folyamat végén  kirajzolódó, általuk tervezett Visegrádi 
Unió a jelenlegi feltételek szerint nem a térségi országok 
együttes erővel való önrendelkezését garantálná,  hanem egy olyan új 
gazdasági-politikai integrációs egység létrehozását  jelenti, ami 
tartósan stabilizálná az amerikai katonai  jelenlétet Kelet-Európában.
Az általuk tervezett új integrációs 
irány egysíkú külpolitikai  orientáltsága könnyedén tetten érhető. Egy 
valóban független térségi  hatalom esetében ugyanis természetszerű 
ellenállás mutatkozna minden  idegen nagyhatalom felől érkező 
befolyásolási törekvéssel szemben; egy  független kelet-európai 
integráció esetében az intenzív oroszellenesség  mellett legalább 
annyira hangos Amerika-ellenesség is mutatkozna. Ennek  azonban nyoma 
sincs: miközben mostanra számos nyugat-európai politikai  erő emeli fel 
hangját az amerikai befolyás ellen, a V4+2 formátum  számára meghatározó
 külpolitikai vonulat az Oroszország-ellenesség, és  az amerikai katonai
 jelenlét fokozása térségünkben – tehát továbbra is  egy nyugati hatalom
 előretolt helyőrségeként a keleti irányú expanzió  elősegítésére 
törekszik.
Ugyanakkor, Nyugat-Európában ezek a mind
 hangosabban hallatszó  Amerika-ellenes felhangok az utóbbi két évtized 
folyamán soha nem voltak  ennyire meghatározóak, és ez a jelenség új 
kontextusba helyezi a  “visegrádi” (inkább varsói) integrációt is: 
Washington tisztában van a  nyugat-európai országok külpolitikai 
orientációjának várható eltolódásával,
  emiatt egy új, kelet-európai integrációs egységgel próbál éket verni  
Berlin és Moszkva közé. A VisegradPost információi szerint a Kuchciński 
 által kifejtett elgondolás az úgynevezett Intermarium koncepció  
megvalósításának egyik első lépcsőfoka lehet. Mindezt alátámasztani  
látszik, hogy július 1-től Lengyelországnál a Visegrádi Csoport soros  
elnökségi tisztsége, a nyugat-európai sajtóban pedig mindinkább kezd  
láthatóvá válni egy olyan véleményvonulat, miszerint az amerikai  
külpolitika Lengyelország térségi politikáján keresztül próbálja  
megakadályozni Berlin és Moszkva szövetségre lépését.
Mivel a Truszkavecben 
elhangzottak június 26-i történést  jelentenek, Lázár János és Kovács 
Zoltán június 30-án már az új V4+2  formátum politikai integrációja 
megkezdésének tudatában nyilvánított  “magánvéleményt” az Európai Uniós 
tagság elutasításáról.
Később, július 2-án Kijev egyik 
legdrágább hotelének (Radisson Blue)  konferenciatermében újabb 
megbeszélés zajlott a térségi országok  gazdasági-politikai 
integrációjáról. Ezen a konferencián többek között  Andrej Bileckij, az 
ukrán neonácikat tömörítő, a kijevi háború kezdete  óta háborús bűnök 
sokaságát elkövető Azov zászlóalj alapítója is  felszólalt. Bileckij itt
 kifejtette, hogy az eddig általa követett  radikális nacionalizmus 
helyett egyfajta “közép-kelet-európai nemzetek  közössége” típusú 
szervezet létrejöttét tartja irányadónak. A Lázár  János által képviselt
 érdekközösség tehát valamilyen formában egy  platformra sodródott 
azokkal a félkatonai alakulatokkal, melyek  délkelet-Ukrajnában 
megcsonkított holttestekkel teli tömegsírokat  hagytak maguk után. 
Ahelyett, hogy az Európai Unió integrációjának  mélyítését 
szorgalmaznák, inkább előremenekülnek, és létrehoznának egy  Visegrádi 
Uniót, ami nemcsak fenntartaná a korábbi Európai Unió  külpolitikáját, 
de azt jóval agresszívabb formában jelenítené meg.
Ennek a bizonyos Visegrádi Uniónak belső politikai struktúrája
 egyelőre nyitott kérdés. Abból azonban valószínűsíteni lehet az új  
integrációs egységben várható “belpolitikai” viszonyokat, hogy mérvadó  
geopolitikai szakértők szerint ez projekt az Intermarium koncepció  
gyakorlati megvalósulását jelenti. Ebből adódóan a jelenlegi lengyel  
modell lesz irányadó a Visegrádi Unió egészében;
a jelenlegi lengyel modell pedig az újságírók tömeges megfigyelése és megfélemlítése, az ellenzéki mozgalmak brutális szétverése, az amerikai külpolitikát nem kérdés nélkül követő pártok vezetőinek letartóztatása és koncepciós perek során elítélése.
Bizonyára számos kérdőjel merülhet fel 
azzal kapcsolatban, hogyan  kerülhet Lázár János egy platformra az Azov 
zászlóalj alapítójával, de  Bileckij esetében ismert tény, hogy az Azov 
zászlóalj létrehozásával  olyan ukrán szélsőjobboldali alakulatokat 
fogott össze, melyek korábban  Lengyelországban kaptak katonai 
kiképzést, majd Kijevben 2013-2014  fordulóján szakszerűen folytatott 
utcai harccal részt vettek a  nem-atlantista kormány megdöntésében. 
Mivel ezeket a csoportosulásokat  bizonyítottan Lengyelországban 
képezték ki, lengyel forrásból pénzelték  őket, majd sérült “harcosaik” 
Lengyelországban részesültek kórházi  kezelésben, becsatornázottságukból
 egyenesen következik, hogy kérdés  nélkül követik a lengyel birodalmi 
politika nem is annyira új irányzatát, és a jövő Ukrajnáját az Intermarium koncepció részeként képzelik el.
Mit jelent ez Magyarországra 
vonatkozóan? Egyrészt, a lengyel  mintához való hozzárendeződést, ami a 
szélsőjobboldal és jobboldali  konzervatív mozgalmak amerikai ellenőrzés
 alá vonását, a külpolitikai  alternatívák brutális karhatalmi erővel 
szétverését jelenti. A baloldali  pártok eltűnnek a süllyesztőben, a 
politikai centrumban elfoglalt  helyüket átveszik olyan jobboldali 
mozgalmak, melyek a hazafiasság,  nacionalizmus eszmerendszerén 
keresztül könnyen mozgósíthatóak a kormány  ellen, ha az nem tartja 
magát a Varsóból és Washingtonból szigorúan  megszabott külpolitikai 
irányhoz. Nagy vonalakban ez azt jelenti, hogy  valamennyi résztvevő 
ország esetében azonnali – hazaárulás-váddal  körített – tüntetések, 
tömegdemonstrációk várhatók a fővárosban, ha a  kormány az Intermarium 
koncepció megvalósulásával ellentétben álló  lépést tesz. Ennek 
garanciája, hogy az új irányú térségi integráció  megvalósításában 
érintett országok titkosszolgálati szervei közös  munkával verik szét 
azokat a pártokat, melyek nem tagozódnak be az  Intermarium koncepcióba.
 Rövid távon valószínűsíthető a magyarországi  szélsőjobboldali 
mozgalmak hozzáigazodása is ehhez a koncepcióhoz, amely  a lengyel 
szélsőjobboldali mozgalmakkal ápolt szoros kapcsolat –  bizonyos 
esetekben anyagi támogatás, és/vagy üzleti kapcsolatok –  egyenes 
következménye.
Ezek a tények nem feltétlen azt 
mutatják, hogy alapvetően elvetendő  lenne a visegrádi együttműködés. Az
 Európai Unióval szemben jelenleg  formálódó alternatíva azonban a 
NATO-val szemben is alternatíva kell  legyen, ellenkező esetben magában 
hordozza a fent írt következmények  lehetőségét. A június végén 
nyilvánosságra jutott integrációs törekvés  esetében a lengyel politikai
 modell, és az ukrán “forradalom” során  alkalmazott sablon lesz az 
irányadó minden, az integrációban  érintett országra vonatkozóan – 
előbbi a megvalósítás, utóbbi az  ellenkezés esetére.
http://www.hidfo.ru/2016/07/ezert-lepne-ki-lazar-az-eu-bol-megkezdodott-a-visegradi-unio-felepitese/
http://www.hidfo.ru/2016/07/ezert-lepne-ki-lazar-az-eu-bol-megkezdodott-a-visegradi-unio-felepitese/
 
