Az utóbbi egy hét folyamán számos találgatás terjedt
Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter és Kovács Zoltán
kormányszóvivő azon kijelentéséről, miszerint egy most tartott
népszavazáson nemmel szavaznának az Európai Uniós tagságra. A látszat
ellenére nem a semmibe menekülnek: előzetes egyeztetések zajlanak a
Visegrádi Unió létrehozásáról, ami könnyen lehet, hogy lényegét tekintve
nem sokban különbözne az Európai Egyesült Államoktól.
Június 26-án Lengyelország kezdeményezte egy a Visegrádi Csoport országait (Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország), valamint Ukrajnát és Romániát
képviselő interparlamentáris közgyűlés létrehozását. Marek Kuchciński,
a lengyel országgyűlés elnöke a Truszkavecben (Nyugat-Ukrajna) tartott
Helyi Gazdaságfejlesztési Fórumon beszélt az új nemzetközi szervezet
létrehozásáról. Kuchciński kifejtette, hogy a kárpáti országoknak
fokoznia kellene az együttműködést az infrastruktúrafejlesztés terén –
különösen Ukrajna esetében, ami új határátkelőket kell létrehozzon
nyugati szomszédjai irányába. A politikus Ukrajna és Szlovákia, Ukrajna
és Románia, valamint Ukrajna és Lengyelország közt nevezte különösen
fontosnak az infrastruktúra fejlesztését. A cél egyértelmű: a
határátkelőhelyek számának fokozásán, az úthálózat és vasúthálózat
fejlesztésén keresztül megteremteni a jelenleginél jóval kiterjedtebb
kereskedelmi forgalom előfeltételeit. A Visegrádi Csoport
országai és Románia megkezdenék Ukrajna gazdasági integrációját az
euro-atlanti hatalmi tömbbe – a V4+2 országok közti interparlamentáris
közgyűlés létrehozása pedig a politikai integráció irányába tett kezdeti
lépések egyike.
Az új közgyűlés koncepciója részletesen
szeptember 8-10-én, a Lengyelországban tartandó Krynica-Zdrój Gazdasági
Fórumon kerül megvitatásra. Mindazonáltal, a lengyel parlament
elnökének bejelentése egyértelművé tette, hogy a kelet-európai országok
határozott lépéseket tesznek egy új politikai-gazdasági integrációs
egység létrehozásának irányába. Bár a folyamat végén – hosszú távon –
elősejlő Visegrádi Unió több szempontból a jelenlegi Európai Unió
alternatívájának tűnik, a politikai integráció kezdeti szakaszának
megvitatásakor jelen lesznek az Amerikai Egyesült Államok képviselői,
valamint június 27-én Kuchciński tett egy sokat sejtető kijelentést:
“Annak ellenére is erősíteni akarjuk ezt az együttműködést, hogy Ukrajnában háború zajlik. Azt
akarjuk, hogy az országgyűléseink közti együttműködés legyen az egyik
leghatékonyabb eszköz, amivel hatást gyakorolhatunk a NATO-ra, hogy
további lépéseket tegyen Oroszország elrettentésére, és az orosz
agresszió megakadályozására.”
Kuchciński kijelentéséből tehát látható,
hogy egy olyan törekvésről van szó, melynek kiötlői úgy gondolják; a
több tízezer amerikai katona, az amerikai légierő és páncélos haderő,
az amerikai rakétarendszerek kelet-európai jelenléte a NATO részéről
nem elégséges intézkedés Oroszországgal szemben, hanem a háborús
készülődés további fokozására van szükség. Ezek alapján a kezdeti
integrációs folyamat végén kirajzolódó, általuk tervezett Visegrádi
Unió a jelenlegi feltételek szerint nem a térségi országok
együttes erővel való önrendelkezését garantálná, hanem egy olyan új
gazdasági-politikai integrációs egység létrehozását jelenti, ami
tartósan stabilizálná az amerikai katonai jelenlétet Kelet-Európában.
Az általuk tervezett új integrációs
irány egysíkú külpolitikai orientáltsága könnyedén tetten érhető. Egy
valóban független térségi hatalom esetében ugyanis természetszerű
ellenállás mutatkozna minden idegen nagyhatalom felől érkező
befolyásolási törekvéssel szemben; egy független kelet-európai
integráció esetében az intenzív oroszellenesség mellett legalább
annyira hangos Amerika-ellenesség is mutatkozna. Ennek azonban nyoma
sincs: miközben mostanra számos nyugat-európai politikai erő emeli fel
hangját az amerikai befolyás ellen, a V4+2 formátum számára meghatározó
külpolitikai vonulat az Oroszország-ellenesség, és az amerikai katonai
jelenlét fokozása térségünkben – tehát továbbra is egy nyugati hatalom
előretolt helyőrségeként a keleti irányú expanzió elősegítésére
törekszik.
Ugyanakkor, Nyugat-Európában ezek a mind
hangosabban hallatszó Amerika-ellenes felhangok az utóbbi két évtized
folyamán soha nem voltak ennyire meghatározóak, és ez a jelenség új
kontextusba helyezi a “visegrádi” (inkább varsói) integrációt is:
Washington tisztában van a nyugat-európai országok külpolitikai
orientációjának várható eltolódásával,
emiatt egy új, kelet-európai integrációs egységgel próbál éket verni
Berlin és Moszkva közé. A VisegradPost információi szerint a Kuchciński
által kifejtett elgondolás az úgynevezett Intermarium koncepció
megvalósításának egyik első lépcsőfoka lehet. Mindezt alátámasztani
látszik, hogy július 1-től Lengyelországnál a Visegrádi Csoport soros
elnökségi tisztsége, a nyugat-európai sajtóban pedig mindinkább kezd
láthatóvá válni egy olyan véleményvonulat, miszerint az amerikai
külpolitika Lengyelország térségi politikáján keresztül próbálja
megakadályozni Berlin és Moszkva szövetségre lépését.
Mivel a Truszkavecben
elhangzottak június 26-i történést jelentenek, Lázár János és Kovács
Zoltán június 30-án már az új V4+2 formátum politikai integrációja
megkezdésének tudatában nyilvánított “magánvéleményt” az Európai Uniós
tagság elutasításáról.
Később, július 2-án Kijev egyik
legdrágább hotelének (Radisson Blue) konferenciatermében újabb
megbeszélés zajlott a térségi országok gazdasági-politikai
integrációjáról. Ezen a konferencián többek között Andrej Bileckij, az
ukrán neonácikat tömörítő, a kijevi háború kezdete óta háborús bűnök
sokaságát elkövető Azov zászlóalj alapítója is felszólalt. Bileckij itt
kifejtette, hogy az eddig általa követett radikális nacionalizmus
helyett egyfajta “közép-kelet-európai nemzetek közössége” típusú
szervezet létrejöttét tartja irányadónak. A Lázár János által képviselt
érdekközösség tehát valamilyen formában egy platformra sodródott
azokkal a félkatonai alakulatokkal, melyek délkelet-Ukrajnában
megcsonkított holttestekkel teli tömegsírokat hagytak maguk után.
Ahelyett, hogy az Európai Unió integrációjának mélyítését
szorgalmaznák, inkább előremenekülnek, és létrehoznának egy Visegrádi
Uniót, ami nemcsak fenntartaná a korábbi Európai Unió külpolitikáját,
de azt jóval agresszívabb formában jelenítené meg.
Ennek a bizonyos Visegrádi Uniónak belső politikai struktúrája
egyelőre nyitott kérdés. Abból azonban valószínűsíteni lehet az új
integrációs egységben várható “belpolitikai” viszonyokat, hogy mérvadó
geopolitikai szakértők szerint ez projekt az Intermarium koncepció
gyakorlati megvalósulását jelenti. Ebből adódóan a jelenlegi lengyel
modell lesz irányadó a Visegrádi Unió egészében;
a jelenlegi lengyel modell pedig az újságírók tömeges megfigyelése és megfélemlítése, az ellenzéki mozgalmak brutális szétverése, az amerikai külpolitikát nem kérdés nélkül követő pártok vezetőinek letartóztatása és koncepciós perek során elítélése.
Bizonyára számos kérdőjel merülhet fel
azzal kapcsolatban, hogyan kerülhet Lázár János egy platformra az Azov
zászlóalj alapítójával, de Bileckij esetében ismert tény, hogy az Azov
zászlóalj létrehozásával olyan ukrán szélsőjobboldali alakulatokat
fogott össze, melyek korábban Lengyelországban kaptak katonai
kiképzést, majd Kijevben 2013-2014 fordulóján szakszerűen folytatott
utcai harccal részt vettek a nem-atlantista kormány megdöntésében.
Mivel ezeket a csoportosulásokat bizonyítottan Lengyelországban
képezték ki, lengyel forrásból pénzelték őket, majd sérült “harcosaik”
Lengyelországban részesültek kórházi kezelésben, becsatornázottságukból
egyenesen következik, hogy kérdés nélkül követik a lengyel birodalmi
politika nem is annyira új irányzatát, és a jövő Ukrajnáját az Intermarium koncepció részeként képzelik el.
Mit jelent ez Magyarországra
vonatkozóan? Egyrészt, a lengyel mintához való hozzárendeződést, ami a
szélsőjobboldal és jobboldali konzervatív mozgalmak amerikai ellenőrzés
alá vonását, a külpolitikai alternatívák brutális karhatalmi erővel
szétverését jelenti. A baloldali pártok eltűnnek a süllyesztőben, a
politikai centrumban elfoglalt helyüket átveszik olyan jobboldali
mozgalmak, melyek a hazafiasság, nacionalizmus eszmerendszerén
keresztül könnyen mozgósíthatóak a kormány ellen, ha az nem tartja
magát a Varsóból és Washingtonból szigorúan megszabott külpolitikai
irányhoz. Nagy vonalakban ez azt jelenti, hogy valamennyi résztvevő
ország esetében azonnali – hazaárulás-váddal körített – tüntetések,
tömegdemonstrációk várhatók a fővárosban, ha a kormány az Intermarium
koncepció megvalósulásával ellentétben álló lépést tesz. Ennek
garanciája, hogy az új irányú térségi integráció megvalósításában
érintett országok titkosszolgálati szervei közös munkával verik szét
azokat a pártokat, melyek nem tagozódnak be az Intermarium koncepcióba.
Rövid távon valószínűsíthető a magyarországi szélsőjobboldali
mozgalmak hozzáigazodása is ehhez a koncepcióhoz, amely a lengyel
szélsőjobboldali mozgalmakkal ápolt szoros kapcsolat – bizonyos
esetekben anyagi támogatás, és/vagy üzleti kapcsolatok – egyenes
következménye.
Ezek a tények nem feltétlen azt
mutatják, hogy alapvetően elvetendő lenne a visegrádi együttműködés. Az
Európai Unióval szemben jelenleg formálódó alternatíva azonban a
NATO-val szemben is alternatíva kell legyen, ellenkező esetben magában
hordozza a fent írt következmények lehetőségét. A június végén
nyilvánosságra jutott integrációs törekvés esetében a lengyel politikai
modell, és az ukrán “forradalom” során alkalmazott sablon lesz az
irányadó minden, az integrációban érintett országra vonatkozóan –
előbbi a megvalósítás, utóbbi az ellenkezés esetére.
http://www.hidfo.ru/2016/07/ezert-lepne-ki-lazar-az-eu-bol-megkezdodott-a-visegradi-unio-felepitese/
http://www.hidfo.ru/2016/07/ezert-lepne-ki-lazar-az-eu-bol-megkezdodott-a-visegradi-unio-felepitese/