A munka törvénykönyvének tovább silányítása
Manapság Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos által közösen benyújtott módosító javaslata borzolja a kedélyeket, de mondhatnák azt is, hogy kiverte a biztosítékot. Nem csupán azért, mert 400 órára javasolják felemelni a korábbi módosításban már felemelt 250 órás túlórát, de ráadásul nem csak a munkaidő keretet, de az elszámolási időszakot is 3 évre akarják emelni.
Az Mt. 109. § (1) bekezdésében a „kétszázötven óra” szövegrész helyébe a „négyszáz óra” szöveg lép.
  1. § (1) Teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.
Az Mt. 94. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A munkaidőkeret tartama, ha ezt objektív vagy műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják, kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb harminchat hónap.”
  1. § (1) A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét.
  2. (2) A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét
  3. (3) A munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb tizenkét hónap vagy ötvenkét hét, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.
Cikksorozatunk korábbi két írásában (A napi betevő ára, – Bér gyilkosság – avagy munkáltatás alulnézetben), a munkaerőpiacot, különös tekintettel a munkavállalókat sújtó problémákról, igazságtalanságokról, kizsigerelésről írtunk, különböző szempontokból nézve. Sajnos a problémakör kimeríthetetlen. A munka törvénykönyve, melynek a munkavállalók érdekeit kellene szem előtt tartania, több módosításon ment át a „rendszerváltoztatás” azaz 1990 óta. Nem meglepő módon mindannyiszor a munkavállalók hátrányára, ergo a munkáltatók előnyére. A most tervezett újabb gányolás, mely felér a rabszolgaság bebetonozásával, egyúttal törvényesíteni szándékozik az eddigi jogellenes gyakorlatot.
Hol vagyunk már a szocialista idők „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás”–tól!
Ami egyébként akkor sem volt igaz, hiszen a rendszeres munkába járás napi kb 1-2 órányi idejét valamiből csak el kellett venni. (És ugye a 8 órás munkaidő is 8 + fél óra volt valójában.)
Akkoriban a túlórát is másként számolták az első két óráért +25%, a második 2 óráért +50%-os túlóradíj járt. A hétvégi (szombat és vasárnap) pihenőnapra +100% túlórapótlék illette meg a munkavállalót. Az üzemekben volt 12/24 és 24/48 órás műszak, azaz 12 óra munka után 24 óra pihenő idő illetve 24 órás műszak után 48 óra járt. Hát ma már ez is a múlté.
A Munka törvénykönyve e tekintetben valóban megérett a reformációra, de nem szabad, hogy ez a rabszolgamunka törvényesítését jelentse.
Sokkal inkább – mint korábban írtuk -, a manapság elharapódzó rendszeres túlmunka és az érte járó ki nem fizetett bérezés megszüntetését kellene, hogy jelentse.
  1. fejezet A napi munkaidő
  2. § (1) A teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő). (2) A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló
  3. a) készenléti jellegű munkakört lát el,
  4. b) a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidő).
  1. fejezet A munkaidőkeret
  2. § (1) A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keretben is meghatározhatja. (2) A munkaidő-keretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapul vételével kell megállapítani.
  1. § (1) A munkaidőkeret tartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét. (2) A munkaidőkeret tartama legfeljebb hat hónap vagy huszonhat hét
  2. a) a megszakítás nélküli,
  3. b) a több műszakos, valamint
  4. c) az idényjellegű tevékenység keretében,
  5. d) a készenléti jellegű, továbbá
  6. e) a 135. § (4) bekezdésében meghatározott munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében.
(3) A munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb tizenkét hónap vagy ötvenkét hét, ha ezt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják.
  1. fejezet A munkaidő-beosztás szabályai
  2. § (1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg.
  3. § (1) A munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel osztja be. (2) A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani (általános munkarend). (3) Munkaidőkeret, vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén – a 101-102. §-ban foglaltakra tekintettel – a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (egyenlőtlen munkaidő-beosztás).
  1. § (1) A munkaidő munkaidőkeret hiányában úgy is beosztható, hogy a munkavállaló a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével megállapított heti munkaidőt a munkáltató által meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam (elszámolási időszak) alatt teljesítse.
  2. (2) Az elszámolási időszak tartamát a 94. §-ban foglalt szabályok megfelelő alkalmazásával kell megállapítani. (3) Az elszámolási időszak tekintetében a 93. § (3)-(4) bekezdése és a 95. § megfelelően irányadó.
  1. § (1) A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet. (2) A munkavállaló beosztás szerinti a) napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra, b) heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra lehet
Túlóra orrvérzésig
A túlóra elrendeléséről ezt írja a Szakszervezetek.hu honlap: „Fő szabály szerint a túlóraszámot viszonylag egyenletesen kell elosztani, így a munkavállaló beosztott rendes és rendkívüli munkaideje együttesen nem haladhatja meg a napi 12 és a heti 48 órát. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a heti óraszámkorlátot a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.”
Nekünk azonban van egy gondunk, ugyanis gyakran tapasztunk olyan munkaidő beosztást, amelyben eleve – jobb esetben – 3-4 napon át folyamatosan 11-12órás a beosztás és ez nem számít túlórának, vagy, – még ennél is rosszabb -, amikor akár 5-6 napon át 12 órás a műszak az minden napján. A pihenőidő – szabad nap igen furcsán oszlik meg, hiszen a folyamatos 10-12 órák között alig marad idő a pihenésre. Sokan azért vállalják ezt, hogy a szabad hétköznapokon pihenés helyett a hivatalos ügyeket tudják elintézni napközben, esetleg orvosi rendelőkben töltsenek el jó néhány órát. Netán bepótolják az előző 3-4 nap munka után feltorlódott teendőiket és előre kialudják magukat, hogy a következő 3-4 nap 12 órás műszakját teljesíteni tudják. Persze, ha nem egy műszakban kéne másfél-két műszakot lehúzni, akkor ez nem lenne gond.
Az úgynevezett teljes munkaidő jelenleg gyakorta 10-12-13 órás műszakokat jelent (olykor többet is) mi több, a szombatot (főként a kereskedelemben, vagy a szolgáltató iparban, de sok más szférában is normál munkanapként kezelik. A vasárnapi munkavégzést pedig max 50%-os díjjal honorálják.
Meglátásom szerint nem kell eltörölni sem a túlmunka, túlóra LEHETŐSÉGÉT sem a szombat, vasárnapi nyitvatartási időt, csak éppen nem szabad kötelezővé tenni, de leginkább meg kell fizettetni a munkaadókkal. A munkavállaló szabadon, és főként retorzió mentesen dönthesse el, hogy kíván-e szombaton és vagy vasárnap dolgozni, illetve a hétköznapokban rendszeresen túlórázni.
Tehát a Munkatörvénykönyvében meg kell szüntetni a 6 munkanapos hetet, azt kell deklarálni, hogy a szombat és vasárnap a rendes pihenőnap, és ezeken a napokon mindenkit, aki mégis dolgozik, megilleti a túlóradíj, vagy az ezt kiváltó dupla szabadnap. Ám, ha beosztást, a nyitvatartási időt így állapítja meg a munkaadó, vagy a szolgáltatást ezeken a napokon végezteti a dolgozókkal, akkor azt, +100%-os bérrel vagy dupla pihenőnappal kell kiváltani. Illetve a hétköznapokon a 8 órán túli munkát túlóradíjjal kell kifizetni, vagy megszervezni a két műszakos munkarendet! E szabálynak pedig általánosnak kell lennie, és nem a szakszervezet és a munkáltató közötti megállapodás úgynevezett Kollektív szerződés hatáskörébe utalni. Már csak azért sem, mert a munkáltatók jó részénél sem szakszervezet, sem pedig Kollektív szerződés nem létezik. Nem véletlenül! Azok a honpolgárok, pedig akik ragaszkodnak a hétvégi kiszolgáláshoz, pláza járáshoz, szolgáltatások igénybevételéhez, fizessék meg az emelt költségeket.
Mert végeredményben nem a törvényi engedéllyel támogatott rabszolgaság a cél, és nem az, hogy zombikkal, és frusztrált dolgozókkal töltsék meg a munkahelyeket, hanem az, hogy, ha valaki mondjuk a családja kárára is vállalja a plusz bérezésért, a többletmunkát, akkor maga dönthesse ezt el.
Természetesen vannak az általánostól eltérő munkahelyek főként a közszolgálat, vagy közszolgáltatás esetében pl. rendőrség, katonaság, kórházak, börtönök, tűzoltóság, benzinkút, katasztrófavédelem, tömegközlekedés, stb., ezekre nyilván eltérő szabályoknak kell vonatkozni, ahogy eddig sem volt másként. (kivéve, hogy gyakorta nem fizették ki a ledolgozott túlórákat)
Ingyen munka
A mostani MK tvk. tervezett módosítása már + 400 órára emelné meg az elrendelhető túlmunkát, ráadásul ennek kifizetését is engedné eltolni akár 3 évvel. Nos, a feltétlenül szükséges és ÉSSZERŰEN elrendelt túlórát egyáltalán nem kellene megemelni, már a 250 óra is több, mint indokolt, azonban ennek kifizetését kötelezően a tárgyhót követően ki kell fizettetni a munkaadóval. Ki tudja mi lesz 3 év múlva, létezik-e még a cég egyáltalán, él-e még, ott dolgozik-e még az érintett munkavállaló? A boltban sem adnak semmit „hozomra”. A munkaadóknak egyfelől át kell gondolnia, hogy valóban szükséges-e a túlmunka elrendelése, illetve van-e rá kerete? Az ingyen munka, bár nagyon kényelmes és profit növelő, csakhogy még a rabszolgának is regenerálódnia kell, nem utolsó sorban életben kéne maradnia. Vagyis a létfeltételeit, a mindennapi megélhetését semmiféle gazdálkodói haszon nem írhatja felül. Ha pedig egy munkáltató csak kizsigereli a dolgozóját, vagy aránytalan túlmunkára kötelezi, több munkakört sózva a nyakába, de a munkáját nem akarja megfizetni, akkor ne fogadja értetlenkedve és ne panaszkodjon, ha feketelistára kerül, ha rossz hírét keltik, ha nem mennek hozzá dolgozni, vagy kilépnek az alkalmazottai. Senki mást csak magát hibáztathatja, mert valamit nagyon rosszul csinál.
Jelenleg is az a gond, hogy a munkaadók jó része a legkülönbözőbb praktikákkal igyekszik a lehető legalacsonyabb bért adni, vagy módokat, ürügyeket találni, hogy a megállapodott bért valahogy csökkenteni lehessen. A túlmunka jó része is abból fakad, hogy kevesebb emberrel igyekszik elvégeztetni több ember munkáját, aztán úgy tesz, mintha nem tudná, hogy ahhoz több idő szükséges. Miközben a megszüntetett munkakör, vagy a kirúgott dolgozó bérét, vagy annak arányos részét nem adja oda a megnövekedett munkamennyiséget ellátó dolgozójának. Egyébként a mostanság krokodilkönnyeket hullató multik, KKV-ék igen nagyon nem értik, hogy miért van munkaerőhiány, miért mennek el a dolgozóik. Pedig munkaerő van, sőt még szakképzett munkaerő is, csakhogy amikor nem fizetik meg méltányosan a szakmájában, vagy visszaélnek a teherbírásával, megalázzák, kizsigerelik, akkor bizony a munkaerő kénytelen elmenni – akár az országhatáron túlra is -, és jó szakmával, diplomával a zsebében, valami egészen másféle munkát keresni. Ezek után mi vagy ki marad? A megalkuvó nyuszi, a botcsinálta „Mekk mester”, a csókos, és az ilyen olyan okból „röghöz kötött”.
Vagyis a munkáltató spórol, kerül, amibe kerül; – és nem csak neki. Csak az tart ki, akit jól megfizet és megbecsül.
A Magyar Idők minimálbérrel kapcsolatos cikkében ezt olvasni: „A zsebbe fizetett jövedelem bevett gyakorlat a feldolgozóipari kis cégek mellett a benzinkutakon, a gépkocsivezetőknél, valamint egyéb kkv-knál.”
A benzinkutas munkára némi rálátás után elmondható, hogy ugyan rendszerint minimálbéres, de valóban borravalós munka, – bár nem könnyű. Ugyanakkor az is elmondható, amiről sokan vagy nem tudnak, vagy csak úgy tesznek, hogy pl. a shop-os-tól, a „pályás”-tól az esetleg ellopott áru értékét, az elhajtást (vagyis a tankolás után fizetés nélküli távozás) nagyon gyakran levonják a bérből. (ezt nem fedezi a borravaló) Ráadásul, ha készült felvétel az elhajtásról lopásról és a rendőrségnek esetleg sikerül megfognia az illetőt, akkor még járkálhatnak a bíróságra is akár hónapokon át.
Szembenézni a valós tényekkel
Megjegyzem, a cégek gyakori és alapos ellenőrzését is szorgalmaztuk korábbi cikkünkben, de nem csak minket foglalkoztatott az ellenőrzés, valamint a dolgozókat egyre hátrányosabb helyzetbe taszító és egyre lepukkantabb munka törvénykönyv. Egyebek közt az Index.hu is több cikkében és nézőpontból foglalkozott a témával. A „250 helyett 400 órát túlóráztathatnának a cégek évente” írásában a szakszervezetek egy-egy velős véleményét is közli, pl a MASSZ ezt mondja: “EZ ODA VEZETNE, HOGY AZ ÉRINTETTEKET NÉGY HÉTIG REGGELTŐL ESTIG MUNKÁRA KÖTELEZHETNÉK“.
A Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége is tiltakozik, közleményükben azt tanácsolják a képviselőknek, hogy „ilyen munkakörülmények között néhány feszített műszakot dolgozzanak végig egy gumigyárban!”
A „Túlórázni nem legális így, de kell a pénz” című írásban a dolgozók véleményének, tapasztalatának ad hangot, de ugyanitt a munkaügyi jogsértésekről is szó esik: „Az idei első fél évben 9700 munkáltatót ellenőriztek a hatóságok, közülük 6400-nál tártak fel munkaügyi szabálytalanságokat.”
Mi is idézzük egyik olvasójuk közlését ez ügyben:
„Egy olvasónk az egyik nagy telekommunikációs cégről írta, hogy gyakran előfordult ez. „Persze az ellenőrök nem találnak semmit, mert két eset lehetséges: vagy leadják a drótot, hogy megy, és addigra mindenki ívét meghamisítják, vagy az ellenőrt is megkenik. Honnan tudom mindezt? A feleségem kilenc évig dolgozott ennél a tetű cégnél, és velem volt pár összetűzésük, mert nem bírtam nézni, amit ott művelnek velük. Személyesen élhettem át a fentieket. Sajnos a rendőrségi feljelentést nem fogadták be, pedig saját magam láttam, amikor az egyik nagyobb budapesti üzletükben az üzletvezető hamisította az aláírásokat. Ennyit erről. Azóta már nem dolgozik ott, de másokkal ugyanezt megcsinálják” – írta Krisztián.”
És végül szintén az Index.hu-ról az „Örülnek a német multik, hogy többet lehet majd túlóráztatni Magyarországon” című írásban olvastuk:
„A rendkívül alacsony munkanélküliségből adódó kihívások miatt az itteni vállalatok már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik: megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni – magyarázta. Szijjártó elmondta, a magyar munkaerőpiacot még versenyképesebbé tevő szabályozási javaslatokkal a német cégek beruházási kedvét Magyarországon fenn lehet tartani.”
Most aztán jól meg lett magyarázva; a magyar munkavállalók az a konc, amit a multik elé vetetnek.
A másik „tréfacsináló”, „Kósa Lajos a módosító javaslatról azt mondta, nincs szó arról, hogy kiszolgáltatottá tennék a munkavállalókat, éppen hogy lehetőséget kapnak, hogy erősödjön az alkupozíciójuk a bérek és a munkavégzés feltételrendszerének kialakításában a cégekkel való tárgyalások során”
Nem mondja?! Le akarja nyomni a torkunkon, miért jó nekünk az, ami rossz nekünk. Ez viccnek pocsék, magyarázkodásnak átlátszó! Gratulálunk!
Amennyiben ezt a módosítást is keresztülveri a parlamenti kétharmad, ahelyett, hogy az itthoni 4,16 millió versenyszférában dolgozó munkavállalója (melynek egyharmada messze a szépen csengő átlagkereset alatti fizetésből él-hal) érdekét képviselné, úgy ismét megnyit egy újabb kaput, ami az öngyilkos kormánybukás felé vezet. Reméljük, ez az ötlet gyorsan hamvába hullik, és a kétharmad végre lesz szíves tovább látni az orránál és azokért tenni a munka frontján (is!), akik a hátukon viszik az ország gazdaságát! A multik e nélkül is jól megvannak, a KKV-ékra és mikro vállalkozásokra pedig ráférne a szemléletváltás, és némi szakmai továbbképzés, elvégre vannak olyan cégek, akik tudják, és profi módon teszik is.
Audie, Szabad Riport