Forrás: Gonzalo Lira - Again @ YouTube
https://youtu.be/ja5wpk7LMBg
Seymour Hersh cikke:
A New York Times “rejtélynek” nevezte, de az USA hajtotta végre az eddig titokban tartott tengeri műveletet
Az USA haditengerészet Búvár és Mentőközpontja egy eldugott helyen  van: egy Panama City nevű város valamelyik négysávos utcájában.  A város  a neve ellenére az USA-ban, Florida államban található, manapság  virágzó turistaközpont, a Florida-Alabama határ közelében.  A központ  épülete is beolvad környzetébe: betonépület, amely a kinézete alapján  lehetne alár egy chicagói szakközépiskola is.  Az épülettel szemben  önkiszolgáló mosoda, valamint egy tánciskola található.
A központ már évtizedek óta búvárokat képez, akiket aztán  szétküldenek amerikai katonai egységekhez világszerte.  Az iskola  tanítványai széleskörű kiképzést kapnak: megtanulják, hogyan kell C4  robbanóanyaggal bánni kikötőkben vagy strandokon, nem kívánatos  törmelékeket eltávolítani, hogyan kell a víz alatt maradt bombákat  hatástalanítani, de azt is, hogy hogyan kell felrobbantani tengeri  olajkútakat, működésképtelenné tenni tengeralatti erőműveket, vagy  lerombolni a csatornák zárható hídjait.  A Panama Cityben található  központban található Amerika második legnagyobb belső medencéje.  Ebben a  központban választottak egy jóképességű és titoktartó egyénekből álló  búvárcsoportot akiket később megbíztak egy robbantással a  Balti-tengerben, 260 lábbal a tengerszint alatt.
Tavaly júniusban a Navy (USA haditengerészet) búvárok egy nyári NATO  gyakorlaton vettek részt, a BALTOPS 22-őn.  A gyakorlat leple alatt  egyes búvárok távirányítással aktiválható robbanóanyagokat helyeztek el a  tenger mélyén.  Három hónappal később a négy vezeték közül három  felrobbant.  Ezt az információt egy olyan forrástól tudom, akinek  közvetlen tudomása volt a művelet tervezéséről.
A négy vezeték közül kettő képezte a Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1)  vezetéket.  A Nord Stream 1 már több mint tíz éve látta el  Nyugat-Európát olcsó orosz földgázzal.  A másik kettő a Nord Stream 2  (Észak Áramlat 2), már megépült, de még nem volt üzemben.  Mivel az  orosz hadsereg akkor kezdett gyülekezni az ukrán határon, és már megvolt  az esélye annak, hogy kitör az a háború, amelyről ma már tudjuk, hogy a  második világháború óta Európa legvéresebb háborúja, Joe Biden elnök  félt, hogy Vlagyimir Putyinnak a vezetékek lehetőséget adnak, hogy a  földgázt mint fegyvert használja, hogy elérje politikai és területi  ambícióit.
Adrienne Watson, a Fehér Ház egyik szóvivője egy emailben úgy  nyilatkozott, hogy ez az állítás “hamis, teljes fikció”.  Tammy Thorp a  CIA szóvivője is tagadja a fentieket.
Biden a vezetékek szabotázsával kapcsolatos döntését egy kilenc  hónapos titkos vita után hozta. A vita a washingtoni nemzetbiztonsági  közösség tagjai között zajlott, elsősorban arról, hogyan lehetne a  kívánt célt megvalósítani.  Azaz nem arról, hogy a küldetés  megvalósuljon-e, hanem arról, hogy hogyan!Nehogy a nyilvános nyomokból  ki lehessen következtetni, ki volt a tettes.
A Panama Cityben található központ embereire azért esett a választás,  mert ők kizárólag a haditengerészet tagjai voltak, és nem tartoztak az  amerikai különleges műveleti csoporthoz (American Special Operations  Command).  Az utóbbi műveleteiről az elnöknek kötelessége tájékoztatni a  képviselőházat, valamint a művelet előtt jelentést kell kapnia a  szenátus és a képviselőház vezetőinek.  A Biden adminisztráció mindent  megtett annak érdekében, hogy a művelet, amelynek előkészítése 2021 év  végén és 2022 év első hónapjaiban történt, titokban maradjon.
Biden elnök külügyi csapata (Jake Sullivan nemzetbiztonsági  tanácsadó, Tony Blinken külügyminiszter, Victoria Nuland  külügyminiszter-helyettes) mindig is hangosan és következetesen  ellenezték az Északi Áramlat 2 gázvezeték megépítését.  A két egymás  mellett elhelyezkedő vezeték hossza 750 mérföld.  A Balti-tenger alatt  futnak, két orosz kikötővárosban kezdődnek (az észt határ közelében),  észak Németországban végződnek.  A Dániához tartozó Bornholm sziget  mellett is elhaladnak.
Mivel a két vezeték lehetővé tette, hogy a gáz ne Ukrajnán át jusson  Európába, Németország számára különösen előnyös volt.  Németország már  jó ideje élt az olcsó orosz földgáz nyujtotta lehetőségekkel.  Az ipari  felhasználás után maradt fölösleget Németország eladta több  nyugat-európai országnak.  Mivel az USA ígéretet tett, hogy elkerüli  Oroszországgal a közvetlen konfliktust, a Biden adminisztrációnak fontos  volt a műveletet titokban tartani.
Washington és oroszellenes NATO partnerei már a Nord Stream 1-re is  úgy tekintettek, mint a nyugati dominancia elleni kihívásra.  A  vezetéket üzemeltető vállalatot, a Nord Stream AG-t, 2005-ben jegyezték  be Svájcban.  A vállalat partnere a Gazpromnak, egy nyilvánosan jegyzett  orosz vállalatnak, amely hatalmas profitot hoz a befektetőknek, melyek  között a Vlagyimir Putyinhoz köthető oligarcháké a vezető szerep.  A  Nord Stream AG-ben a Gazprom részesedése 51 százalékos volt, a  fennmaradó 49 százalékon négy európai cég, egy holland, egy francia, és  két német, osztozott.  Az utóbbi négy jogkörébe tartozott a vezetéken  már megérkezett gáz további értékesítése helyi fogyasztókhoz Németország  és Nyugat-Európa szerte.  A Gazprom cég a nyereségen osztozott az orosz  állammal, és volt olyan év, amikor az orosz állami költségvetésnek a 45  százalékát a Gazprom profitjai adták.
Amerika politikai aggodalma megalapozott volt: Putyin így további  bevételre tehet szert, Németország és Nyugat-Európa pedig függenének az  olcsó orosz gáztól.  Mindeközben Európa jóval kevésbé függene  Amerikától.  Pontosan ez is történt.  Németországban a Nord Stream 1  (Északi Áramlat 1) vezetéken az egykori kancellár Willy Brandt  Ostpolitikját látták beteljesülni.  Az Ostpolitik szerint az olcsó orosz  gáz az egyik forrás amely lehetővé tette a második világháborúban  lerombolt országok (Németország és más Nyugat-Európai országok)  újjáépítését, és motorja volt a prosperitáshoz szükséges  kereskedelemnek, piacgazdaságnak.
Az Nord Stream 1 (Északi Áramlat 1) már elég negy veszélyt jelentett a  NATO és Washington számára, de a Nord Stream 2 (Északi Áramlat 2),  amely 2021 szeptemberében épült meg véglegesen, megkétszerezte volna a  Németország és Nyugat-Európa rendelkezésére álló olcsó orosz gáz  mennyiségét.  A második vezeték Németország energiaszükségleteinek 50  százalékát biztosította volna.  A feszültség a NATO és Oroszország  között nőttön nőtt, és ez részben a Biden adminisztráció agresszív  külpolitikájának volt köszönhető.
A Nord Stream 2 elleni agitáció már Biden beiktatásának  napjaiban is  érezhető volt.  A szenátus republikánusai, Ted Cruz (Texas) vezetésével  több kérdést szegeztek Blinken külügyminiszternek a meghallgatása  alatt, melyeknek a témája az olcsó orosz gáz volt.  A kérdésben egységes  szenátus már akkor hozott egy olyan rendelkezést, amelyről Cruz azt  mondta Blinkennek, hogy “megállította a vezetéket, még mielőtt az  megvalósult volna”.  Angela Merkel kormánya viszont komoly nyomást  gyakorolt a második vezeték üzembe helyezése érdekében.
Biden szembe menne a németekkel?  Erre a kérdésre Blinken igennel  válaszolt, de hozzátette, hogy még nem beszélt a részletekről az  (akkor  még) elnökjelölttel.  Blinken szerint: “Tudom, hogy szilárd  meggyőződése, hogy a Nord Stream 2 egy rossz elképzelés, és azt is  tudom, hogy minden eszközt igénybe venne, hogy meggyőzze a barátainkat  és partnereinket, beleértve Németországot, hogy ne vigyék tovább ezt a  tervet.”
Pár hónappal később, amikor a vezeték már majdnem kész volt, Biden  hirtelen úgy tett, mintha változtatott volna az irányvonalon.   2021  májusban különös fordulat következett: a Biden adminiszráció eltörölte a  szankciókat a Nord Stream AG-vel szemben.  A State Department egyik  alkamazottja szerint: “Nincs sok esélye annak, hogy a vezetéket  diplomácia vagy szankciók útján állítsuk meg”.  A színfalak mögött a  Biden adminisztráció Zelenszkijt (aki akkor készült az orosz invázióra)  is meggyőzte, hogy ne kritizálja ezt a döntést.
A határozatnak voltak következményei: a Cruz által vezetett  republikánusok kijelentették, hogy minden Biden által jelölt külügyi  kinevezést megakadályoznak, továbbá a védelmi kiadásokkal kapcsolatos  törvényt is hónapokig akadályozták.  A Politico Biden fordulatát a  vezetékkel kapcsolatban az afganiszáni fiaskóhoz hasonlította.
Biden Fehér Háza bajban volt, annak ellenére, hogy a német  energiaügyi hivatalnokok is felfüggesztették a Nord Stream 2 üzembe  helyezését.  A gázárak napokon belül 8 százalékkal emelkedtek.  Az  áremelkedéseket segítette az európaiak félelme, hogy a vezeték  felfüggesztése, valamint az Oroszország és Ukrajna között kitörni  készülő háború miatt nagyon hideg lesz a tél.  Washingtonban azzal sem  voltak tisztában, hogy hol áll Olaf Scholz, Németország új kancellárja.   Az afgán fiaskó után Scholz támogatásáról biztosította Emmanuel Macron  francia elnököt, aki egy prágai beszédében az autonóm európai  külpolitika szükségességét hangsúlyozta, az amerikai függéssel szemben.
Ezalatt az orosz hadsereg az ukrán határon gyülekezett, és december  végére 100 ezere katona állt készenlétben egy Ukrajna elleni támadásra  Belarusz és a Krím felől.  Washingtonban nőtt az aggodalom.
Blinken szerint az orosz hadsereg létszáma akár meg is kétszereződhet rövid idő alatt.
A Fehér Ház figyelme ismét a Nord Streamre irányult.  Washington  attól félt, hogy ha Európa függ az olcsó orosz gáztól, akkor az európai  országok, mint Németország, nem fognak Ukrajnának fegyvereket  szállítani.
Ez volt az a pillanat, amikor Biden megbízta Jake Sullivant, hogy hozzon össze egy különleges csoportot, valamint egy tervet.
Minden lehetőség az asztalra került, de végül csak az egyikre esett a döntés.
A TERV
2021 decemberében, két hónappal az orosz invázió előtt, Jake Sullivan  találkozót hívott össze.  A találkozón jelen voltak a vezérkari  bizottságból, a CIA-től, a State Departmenttől és a  pénzügyminisztériumtól.  A találkozó fő kérdése: milyen választ adjon az  USA Putyin eljövendő inváziójára?
Több ilyen találkozóra került sor egy Fehér Házhoz közeli  irodáházban, az “Old Executive Buildingben”.  Ebben az épületben foglalt  helyet a PFIAB (President’s Foreign Intelligence Advisory Board), az  elnöki külföldi hírszerzők tanácsa.  Az első fontos kérdés: legyen-e a  csoport által javasolt eljárás olyan, ami visszafordítható (pl.  szankciók, pénzügyi korlátozások), vagy olyan legyen, ami  visszafordíthatatlan, mint a katonai jellegű műveletek?
A résztvevő számára csak fokozatosan vált nyilvánvalóvá (a forrás itt  egy olyan személy, akinek közvetlen tudomása volt az eseményekről),  hogy Sullivan valódi célja az volt, hogy kidolgozzanak egy tervet a Nord  Stream vezeték megsemmisítésére.  S hogy ez az elnök kívánsága.
Az ezt követő találkozókon a támadás kivitelezését vitatták meg.  A  haditengerészet egy erre a célra épített tengeralattjáró használatát  javasolta.  A légierő pedig bombákat szándékozott ledobni, amelyeket  később, távirányítással robbantottak volna föl.  A CIA ragaszkodott a  titkos művelethez.  Mindenki tisztában volt azzal, hogy mi forog  kockán.  Háborús cselekményről van szó.
A CIA vezetője akkor William Burns volt, egy finom modorú ember,  egykori oroszországi amerikai nagykövet, aki külügyminiszterhelyettes is  volt Obama elnök alatt.  Burns gyorsan összeállított egy  munkacsoportot, melynek tagjai között, véletlenül volt valaki, aki  járatos volt a haditengerészet Panama City központjának  tevékenységében.  A következő hetekben kidolgozták a tervet: a titkos  búvárakciót hogy felrobbantsák a vezetékeket.
A terület nem volt teljesen ismeretlen.  1971-ben az amerikai  hírszerzés tudomására jutott (máig felfedetlen forrásból), hogy az orosz  haditengerészet két egysége tenger alatti kábelen keresztül  kommunikál.  A kábel az Ohocki tenger alatt vol, Oroszország távolkeleti  partjainál.  A kábel a regionális haditengerészeti parancsnokságot  kötötte össze a vlagyivosztoki főparancsnoksággal.
A CIA és a Nemzetbiztonsági Hivatal egy kis csapatot rakott össze, s  valahol Washington államban képezte ki.  A művelet sikerrel járt. A  hadiengerészet búvárai, átalakított tengeralattjárókkal előszőr  megkeresték a tenger alatti kábelt.  A búvárok egy lehallgató készüléket  helyeztek el a kábelen, amivel később le tudták hallgatni a kábelen  közvetített üzeneteket.
A Nemzetbiztonsági Hivatal megtudta, hogy az orosz haditengerészet a  kábelen keresztül titkós kód nélkül kommunikál.  A lehallgató készüléket  és a szalagot amelyre a hangokat felvették, havonta cserélni kellett,  de a projekt kb. tíz évig futott, addig, amig egy civil Nemzetbiztonsági  Hivatali alkalmazott (egy technikus) kompromittálta.  Ronald Pelton  folyékonyan tudott oroszul.  Peltont 1985-ben elárulta valaki aki az  orosz oldalról átállt Amerika oldalára, és börtönbe zárták.  Peltonnak  az oroszok mindössze ötezer dollárt fizettek a kábellel kapcsolatos  információért, továbbá harmincötezer dollárt más olyan információért  amit átadott az oroszoknak, és amit soha nem hoztak nyilvánosságra.
A vízalatti projekt kódneve Ivy Bells volt.  Az innovatív és  kockázatos projekt értékes információhoz juttatta az amerikai  hírszerzést az orosz haditengerészet terveivel kapcsolatban.
Sullivan csoportja, amelyben több ügynökség képviseltette magát  előszőr szkeptikus volt a CIA tervvel kapcsolatban.  Túl sok volt a  megválaszolatlan kérdés.  A Balti tengeren sok orosz őrjárat cirkál,  nincsenek olajkutak, amiket esetleg álcának lehetett volna használni.   Esetleg a búvároknak Észtországba kell menni kiképzésre, ami közel van  az orosz gázvezetékek kiinduló pontjához.  “Ez nagy kibaszás lenne”-  hangzott el az egyik meetingen.
A magát meg nem nevező forrás szerint akadtak olyanok akik azt  mondták, hogy “nehogy már megcsináljuk!  Politikai rémálom lesz, ha  kiderül.”
Ennek ellenére, 2022 elején a CIA munkacsoport tudatta Sullivannel, “megvan a módja, hogyan robbantsuk fel a vezetéket”.
Ami ezután következett,  meglepő volt.  Február 7-én, három héttel a  látszólag elkerülhetetlen orosz invázió előtt, Biden Olaf Scholz-cal  találkozott a Fehér Házban.  Scholz némi hezitálás után teljesen az  amerikai oldalra állt.  Az ezután következő sajtótájékoztatón Biden  diadalmasan kijelentette: “Ha Oroszország bevonul Ukrajnába…akkor nem  lesz Nord Stream 2.  Teszünk róla, hogy vége legyen.”
Victoria Nuland már húsz nappal azelőtt ugyanezt az üzenetet  közvetítette, de ez akkor még nem kapott nagy sajtónyilvánosságot.   “Világosan szeretnék fogalmazni.  Ha Oroszország bevonul Ukrajnába, vagy  így vagy úgy, a Nord Stream 2 projektnek nem lesz folytatása.”
A tervezők között voltak, akiknek nem tetszettek az ilyen nyílt célzások.
“Olyan volt, mintha egy atombombát helyeznénk Tokió közepére, és  utána azt mondanánk a japánoknak, hogy fel fogjuk robbantani” – mondta  egy névét elhallgató forrás.  A terv szerint a robbantásnak az invázió  után kellett megvalósulnia, és fontos volt, hogy maradjon titokban.  Ezt  Biden vagy nem értette, vagy nem vette figyelembe.”
Biden és Nuland indiszkréciója, már ha erről van szó, valószínűleg  frusztrálta a tervezőket, de ezzel együtt lehetőséget is kínált.  A  forrás szerint egyes idősebb CIA ügynökök rájöttek, hogy a vezeték  felrobbantása “ettől fogva nem titkos, mert az elnök nyilvánosságra  hozta”.
Az Északi Áramlat 1 és 2 felrobbantási tervét hirtelen  visszaminősítették. A terv hivatalosan immár nem minősült szigorúan  titkos terveknek, mert titkos tervek esetén szükséges a kongresszus  tájékoztatása.  A lefokozás miatt a projekt csak “szigorúan bizalmassá”  vált, amelyet az amerikai hadsereg is támogatott.  A forrás által adott  magyarázat szerint így “nem volt olyan kötelezettség, hogy a  kongresszust tájékoztassuk.  Ettől a pillanattól a tervet csak végre  kellett hajtani, de így is titokban kellett tartani.  Az oroszok a  Balti-tengert elsőfokú megfigyelés alatt tartják.
A CIA munkacsoport tagjai nem álltak közvetlen kapcsolatban a Fehér  Házzal, és furdalta őket a kíváncsiság, hogy az elnök komolyan  gondolta-e amit mondott, támogatja-e a tervet.  A forrás szerint: “Bill  Burns jot, és azt mondta: csináljátok!”
A MŰVELET
Norvégia volt az a hely, amely a küldetés szempontjából a legalkalmasabbnak bizonyult.
A Kelet-Nyugat közötti válság miatt, az utóbbi években az amerikai  hadsereg fokozta jelenlétét Norvégiában.  Norvégia nyugati partvonalát  egy 1400 mérföldes szakaszon az Atlanti oceán képezi, és az északi  sarkkörön belül határos Oroszországgal.  A Pentagon sok jól fizető  munkahelyet teremtett, némi helyi ellenállás ellenére, mert több  százmillió dollárt fektetett be az amerikai haditengerészet és légierő  norvégiai jelenlétének kiépítésébe. Az egyik ilyen új project egy  fejlett radarrendszer volt, messze északon, hogy mélyen Oroszország  belsejében kémkedjen.  A rendszert azután helyezték üzembe, miután az  amerikai hírszerzés több Kínán belüli hosszútávú lehallgatási  rendszerhez való hozzáférését elvesztette.
A támogatásból egy új amerikai tengeralattjáróbázisra is futotta,  amelyet azért építettek meg, hogy a tengeralattjárókon amerikai és  norvég katonák kémkedhessenek az oroszok Kola-félszigeten végzett  atomkisérletei urán.  A Kola-félsziget kb. 250 mérfölddel a norvég  tengeralattjáróbázistól keletre fekszik.  Amerika egy norvég légibázist  is felújított, és Norvégiában állomásoztat egy Boeing P8 Poseidon  repülőgépflottát, Oroszország elleni kémkedés céljából.
Hálából az akkori norvég kormány feldühítette a saját liberális és  egyes mérsékeltebb politikusait, mert elfogadott egy bizonyos törvényt  (Supplementary Defense Cooperation Agreement).  A törvény hatályba  lépése után Norvégia egyes területein az amerikai törvények voltak  érvényesek, azokra a katonákra is, akik bűntényeket követnek el a  bázisukon kívül, és azokra a norvég állampolgárokra is, akiket azzal  gyanusítanak, hogy a bázison folyó munkát akadályozzák.
Norvégia 1949-ben lépett be a NATO-ba, így az elsők között írta alá a  NATO alapszerződését.  A NATO jelenlegi vezetője Jens Stoltenberg,  elkötelezett anti-kommunista, aki nyolc éven keresztül Norvégia  miniszterelnöke is volt, azelőtt, hogy a NATO posztját, amerikai  támogatással, 2014-ben, elfoglalta volna.  Putyinnal és minden olyan  dologgal szemben ami orosz, mindig a kemény vonalat képviselte, az  amerikai hírszerzéssel már a vietnámi háború óta együttműködött. Amerika  azóta is megbízható emberként tekint rá.  “Ő az a kesztyű, amely jól  húzható amerikai kézre” – mondta a forrás.
A washingtoni tervezők tudták, hogy Norvégiába kell menniük.   “Utálták az oroszokat.  A norvég haditengerészet bővelkedett kíváló  tengerészekben és búvárokban, akiknek több nemzedékre visszatekintő  tapasztalatuk volt a mély tengeri olajfúrásban és gázfeltárásban” –  mondta a forrás.  A küldetés titokban tartása szempontjából is  megbízhatóak voltak.  (A norvégoknak saját érdekeik is voltak.  Ha az  amerikaiak felrobbantják a vezetéket, akkor Norvégia is több foldgázt  tud eladni Európának.)
Valamikor márciusban a csapat néhány tagja Norvégiába repült, hogy  találkozzon a norvég titkosszolgálat és haditengerészet tagjaival.  Az  egyik kulcskérdés az volt, hogy a Balti-tengernek melyik részén  robbantsanak.  A Nordstream 1 és 2 vezeték, mindkettő két-két vezetékből  áll, a Németországhoz közeli szakaszon (Greifswald közelében) mindössze  egy mérföld távolságra hútódik egymástól.
A norvég haditengerészet szakértői gyorsan megtalálták a megfelelő  helyet a robbantáshoz.  A Dániához tartozó Bornholm sziget közelében a  Balti-tenger kevésbé mély, mindössze 260 láb, búvároknak nem jelent nagy  kihívást ilyen mélységben dolgozni.  A műveletet egy norvég Alta  osztályú aknakeresőről hajtanák végre, a merüléshez egy oxigént,  nitrogént, és héliumot tartalmazó tartály szükséges.  A terv szerint a  búvárok C4 összetételű robbanóanyagot helyeznének mind a négy vezetékre,  és beton alapú védőburkot is helyeznének rájuk.  A Bornholm-sziget  körüli tenger másik előnye, hogy az apály-dagály okozta vízáramlatok is  nagyon enyhék.
Ezen a ponton lép színre az amerikai haditengerészet Panama City-ben  található mélytengeri búvárközpontja.  A központra, melynek tanulói  részt vettek az Ivy Bells projektben, az igazi haditengerészeti elit  (akiket az Annapolisi Naval Academy-n képeznek) úgy tekint, mint  nemkívánatos másodosztályú versenytárs.  A Naval Academy diákjainak  célja, hogy egy nap Navy Sealek, vadászpilóták, vagy  tengeralattjáró-matrózok legyenek.  Legrosszabb esetben a felszíni  hajózásnál kötnek ki, egy rombolón, egy cirkálón, vagy egy kétéltűn.  A  legkevésbé kívánatos munka, viszont, az aknamunka.  Az aknamunka soha  nem szerepel a hollywoodi filmek vásznain, vagy a népszerű magazinok  címlapján.
A forrás szerint: “A legmagasabban kvalifikált mélytengeri búvárok  egy kis közösséget alkotnak.  A művelethez csak a legjobbak jöhetnek  számításba, és ezeket meghívta a CIA Washingtonba.”
A norvégok és az amerikaiak megtalálták a megfelelő helyet,  összeverbuválták a megfelelő csapatot, de volt még egy probléma: a  Bornhoém közeli vizekben tevékenykedő búvárokat könnyen észrevehetik a  dán vagy a svéd haditengerészet hajói, így a terv nyilvánosságra  kerülhet.
Dánia, Norvégiához hasonlóan, ugyancsak az elsők között írta alá a  NATO szerződését, továbbá titkos szolgálati berkekben közismert, hogy  Dániának különleges kapcsolatai vannak az Egyesült Királysággal.   Svédország szeretne a NATO-hoz csatlakozni, továbbá komoly  szakértelemről tett tanubizonyságot: vízalatti hang és mágneses  szenzoraival követni tudta az orosz tengeralattjárókat, amelyek időnként  megjelentek a svéd szigetcsoport közelében, és rákényszerítette őket,  hogy emelkedjenek ki a felszínre.
A norvégok és az amerikaiak megegyeztek, hogy Dániában és  Svédországban magasszintű hivatalnokokat informálnak arról, hogy  búvártevékenységet folytatnak a területen.  Így lehetett megakadályozni,  hogy jelentés szülessen a konkrét eseményről.  A forrás szerint:  “Szándékosan nagy különbség volt aközött amit mondtak és amit tudtak.”   (A norvég nagykövetség, többszöri kérés után sem válaszolt a fentiekkel  kapcsolatban.)
A norvégok több akadály leküzdésében is segítettek.  Ismert volt,  hogy az orosz haditengerészet rendelkezik olyan technológiával, amelyek  képesek a víz alatti aknák felderítésére.  Az amerikai robbanóanyagot  úgy kellett elrejteni, hogy az orosz rendszer ne ismerhesse fel őket.   Erre a problémára a norvégok tudták a megoldást.
A norvégok tudták legjobban a választ arra a kérdésre is, hogy mikor  hajtsák végre a műveletet.  21 éve, minden júniusban a Hatodik Amerikai  Flotta nagyszabású NATO gyakorlatot tart a Balti-tengeren.  A 2022. évi  gyakorlat kódneve Baltic Operations 22, vagy BALTOPS 22.  A norvégok azt  javasolták, hogy a művelet a gyakorlat közben történjen.
Az amerikaiak meggyőzték a Hatodik Flotta vezetőit, hogy a BALTOPS 22  programját egészítsék ki egy kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos  gyakorlattal.  Ennek a hozzáadott gyakorlati résznek az anyaga elérhető a  haditengerészet honlapjain, és a leírás szerint a Hatodik Flotta és a  haditengerészet “kutatási központjai” közötti együttműködésről van szó.   Természetesen a tengeri esemény a Bornholm- sziget közelében történt  volna, és a gyakorlat menete szerint az egymással versenyző csapatok  aknákat telepítettek volna, majd a vízalatti technológiával próbálták  volna azokat hatástalanítani.
A gyakorlat önmagában is hasznos volt, ezenkívül leplezte volna az  igazi műveletet.  A Panama City-ből érkezett harcosok a BALTOPS22 alatt  elhelyezték volna a C4-es robbanószert a vezetékeken, egy 48 órás  időzítővel.  Az első robbanás előtt az összes amerikai és norvég már  távol lett volna a helyszíntől.
Ez volt az eredeti terv, de ekkor Washington meggondolta magát. A  Fehér Ház agódott, mert ha csak két nap telik el a BALTOPS vége és az  első robbanás között, akkor nyilvánvaló lett volna az amerikai  részvétel.
A Fehér Ház új kívánsággal állt elő: lehet-e úgy csinálni az egészet, hogy a robbanás később következzen be?
A csapat egyes tagjait ez meglehetősen irritálta.  A Panama Cityben  képzett búvárok már régóta begyakorolták, hogyan helyezik a C4-es  robbanószert a vezetékre, de most a norvég csapatnak egy másik  megoldással kellett előállnia, Biden kívánságára.  A robbanásnak akkor  kell bekövetkeznie, amikor Biden elrendeli.
A CIA-nek nem okozott nehézséget az újratervezés az utolsó percben.   De újra a felszínre jöttek a korábbi kérdések: szükséges-e ilyen  művelet?  Törvényes-e egy ilyen művelet?
Az elnök titkos parancsai miatt előjött a CIA egyik régebbi dilemmája  is.  A vietnámi háború alatt Johnson elnök a CIA-t olyan  tevékenységekre kényszerítette, amelyek ellentmondtak a CIA  alapszabályainak, nevezetesen,  hogy Amerikán belül nem  tevékenykedhetnek.  Az országban akkor növekvő háborúellenes érzelmek  miatt a CIA megfigyelte az Amerikán belül tevékenykedő béke  aktivistákat, hogy kiderítse, hogy a kommunista Oroszország áll-e  mögöttük.
Az ügynökség végül beleegyezett, és az 1970-es években már túl is  tett Johnson elnök követelésein.  A Watergate botrányban több újság  nyilvánosságra hozta, hogy a CIA megfigyelt amerikai állampolgárokat,  merényleteket követett el külföldi vezetők ellen, és aknamunkát végzett  Salvador Allende szocialista kormánya ellen.
A fentiek miatt, az 1970-es évek közepén, Frank Church Idaho állami  szenátor egy szenátusi meghallgatássorozatot kezdeményezett, amely  tisztázta, hogy Richard Helms, a CIA akkori vezetője, köteles az elnök  kívánságára olyan dolgokat is megtenni, amelyek esetleg törvénybe  ütköznek.
Zárt ajtók mögött Helms kifejtette, hogy az elnök titkos parancsaival  kapcsolatos tevékenységek a “szeplőtelen fogantatáshoz” hasonlítanak.   “Nem számít, hogy helyes-e ha megcsinálod, vagy helytelen: a CIA más  szabályok szerint működik, mint az állam más szegmensei.”  Lényegében  azt közölte a szenátorokkal, hogy ő mindig a koronának dolgozott, nem az  alkotmánynak.
A Norvégiában dolgozó amerikaiak ugyancsak saját törvényeik szerint  dolgoztak, és most egy új kérdésük volt: hogy kell távolról  felrobbantani egy C4 alapú robbanószerkezetet, Biden parancsára.  Sokkal  nehezebb feladat volt, mint azt Washingtonban gondolták.  A norvég  csapat nem tudhatta, Biden mikor nyomja meg a gombot.  A C4-bomba  elhelyezése után hetekkel, hónapokkal, vagy évekkel?
Az új terv szerint a C4-es robbanószerkezetet egy hangbólya hozza  működésbe, amelyet egy repülő ejt a tengerbe, a megfelelő időben.  A  procedúrához fejlett jelfeldolgozó technológia volt szükséges.  Vigyázni  kellett, hogy a tengermozgás, esetleg egy közeli hajó, szeizmikus  rezgés, hullám, vagy akár valamilyen tengeri lény által okozott  háttérzaj ne hozhassa működésbe a robbanószerkezeteket. Ezt úgy oldották  meg, hogy a hangbólya rendkívül alacsony frekvenciájú hanghullámmal  hozta működésbe a robbanófejeket.  Dr. Theodor Postol, az MIT professzor  emeritusza szerint, “erős hangjelre van szükség, nehogy a háttérzaj  véletlenül működésbe hozza a bombákat”.  Postol a tudomány, technológia,  és a nemzetbiztonsági politika professzora, ezenkívül tanácsadóként is  dolgozott a Pentagon Tengeri Műveleti Vezérkarának.  Szerinte: “Minél  több ideig van a robbanóanyag a vízben, annál nagyobb az esélye, hogy a  háttérzaj miatt felrobban.”
2022. szeptember 26-án, egy P8 kémrepülő, amely a norvég  haditengerészethez tartozott, egy látszólag rutinrepülés közben  leejtette a hangbólyát.  A jel eljutott a robbanófejekig, így előszőr a  Nord Stream 2, majd a Nord Stream 1 vezetékek is felrobbant.  A négy  vezeték közül három működésképtelenné vált.  Perceken belül metán gáz  tört a víz felszínére, és a világ megtudta, hogy valami olyasmi történt,  ami visszafordíthatatlan.
KÖVETKEZMÉNYEK
Közvetlenül az események után az amerikai média “megoldatlan  rejtélyről” beszélt.  Oroszországot nevezték lehetséges felelősnek,   részben a Fehér Ház által kiszivárogtatott információ alapján.   Jóllehet, semmilyen indítékot nem neveztek meg, amely Oroszországot  ekkora méretű önszabotázsra késztette volna.  Hónapokkal később  kiderült, hogy az orosz hatóságok csendben becsléseket végeztek a  lehetséges javításokkal kapcsolatban.  A New York Times szerint ezek a  tények csak “bonyolították a lehetséges tettesekkel kapcsolatos  elméleteket”.  Biden és Nuland korábbi fenyegetéseit semmilyen amerikai  médium nem firtatta.
Soha semmilyen érv nem került a felszínr arról,  miért robbantotta  volna fel a saját gázvezetékét Oroszország, hiszen a gázüzlet óriási  nyereséget hozott volna az orosz államkasszának. Egy lehetséges  magyarázat jött viszont Blinken külügyminiszter szájából.  Blinkent egy  sajtókonferencia alatt a Nyugat-Európai energiakrízisről kérdezték:
“Csodálatos lehetőség, hogy egyszer és mindenkorra szüntessük meg az  orosz enerigától való függést, és hogy megakadályozzuk, hogy Vlagyimir  Putyin az energiát fegyverként használhassa birodalmi terveinek  megvalósítása érdekében.  Ez nagyon jelentős, és csodálatos stratégiai  lehetőségeket kínál, de addig is mindent megteszünk, hogy az egésznek a  következményeit ne az országaink, vagy más országok polgárai fizessék.”
Victoria Nuland is elégedett volt a hír hallatán.  Egy szenátusi  meghallgatás során Ted Cruznak így nyilatkozott: “Mint Ön is, én is, és  szerintem az egész adminisztráció, megkönnyebülve vette tudomásul, hogy a  Nord Stream 2 most már, hogy az Ön szavaival éljek, egy kupac fém a  tenger alján.”
A forrás sokkal inkább az utca emberének nyelvén fejezte ki  véleményét Biden szabotázsakciójáról, amelynek köszönhetően 1500 mérföld  Gazpromvezeték vált használhatatlanná a tél közeledte előtt.  Szerinte  “Az elnök tökös legény.  Azt mondta, hogy megcsinálja, és meg is  csinálta.”
Arra a kérdésre, hogy az oroszok erre miért nem válaszoltak,  cinikusan azt mondta, hogy “Lehet, hogy azért, mert csak szeretnék hogy  meglegyenek a képességeik hozzá.”
“Gyönyörű történet, egy titkos művelet volt az egész, szakértőket  hozott mozgásba, és olyan szerkezetekkel dolgozott, amelyek titkos  jelekre reagáltak” – folytatta.
“Mindössze egyetlen hiba csúszott az egészbe: a döntés maga, hogy megcsináljuk” – összegezte véleményét.
* Seymour Hersh amerikai oknyomozó újságíró.  Első  jelentős munkáját 1969-ben publikálta, a New Yorker magazinban  részletesen feltárja a Maj Laji vérengzést, és az amerikai kormány  erőfeszítéseit, hogy az esetre ne derüljön fény.  Ezért Hersh 1970-ben  Pulitzer díjat nyert.  Hersh azóta is több olyan történetet nyomoz ki  amelyekről a hatalom szeretné, ha az emberek nem tudnának.  Egy 2013-as  cikkében kétségbe vonja azt a fősodrású médiában gyakran hangoztatott  történetet, hogy Ghoutában Basar Al-Asszad hadserege vegyi  fegyvertámadást intézett volna a saját lakossága ellen, azon az alapon,  hogy az USA által támogatott “mérsékelt” felkelők is hozzájuthattak a  szarin idegbénító vegy fegyverhez.
A cikket magyarra fordította: Hetényi Balázs
A cikk eredeti linkje:   https://seymourhersh.substack.com/p/how-america-took-out-the-nord-stream