Csődöt jelentett a Quaestor Financial Hrurira Kft.

Csődeljárást kezdeményezett magával szemben a Quaestor Financial Hrurira Kft. – közölte a Quaestor Csoport hétfő este.

“Az önmagunkkal szembeni csődeljárás technikai döntés részünkről, mert cégcsoportunknak van vagyona és jövőértékű vagyona, így ebből minden ügyfél a pénzéhez juthat” – olvasható a közleményben.

Az MTI 22 óra után kiadott gyorshírében azt írták, hogy a Quaestor Csoport kezdeményezett magával szemben csődeljárását. Ezt 13 perccel később korrigálták azzal, hogy a Quaestor Financial Hrurira Kft. kezdeményezett csődeljárást.

“A Buda-Cash botrány olyan pánikot okozott az értékpapírpiacon, amely lehetetlenné tette a piac normális működését. (…) A kialakult pánik során ügyfeleink olyan mennyiségű kötvényt kívántak értékesíteni, amely meghaladja a Quaestor Csoport likvid pénzügyi eszközeit. A kötvények forgalmazójánál, a Quaestor Értékpapír Zrt.-nél vezetett ügyfélszámlákon ügyfeleink egyéb pénz- és értékpapírvagyona, azaz részvények, állampapírok stb. rendelkezésre állnak, de a kötvények visszafizetése jelenleg nem lehetséges” – olvasható a közleményben.

Hétfőn Tarsoly Csaba elnök-vezérigazgató tájékoztatta az MNB illetékes vezetőjét erről, valamint arról, hogy a rendkívüli mértékben megnövekedett kötvényeladási igények miatt a kötvényeket kibocsátó Quaestor Financial Hrurira Kft. öncsődöt jelentett – közölték.

“Az önmagunkkal szembeni csődeljárás technikai döntés részünkről, mert cégcsoportunknak van vagyona és jövőértékű vagyona, így ebből minden ügyfél a pénzéhez juthat” – olvasható a közleményben. (MTI)

A spekulációs botrány terjed mint a rák. A magas kamatozású Quaestor “kötvény” gyakorlatilag elvitte a pénzt. A spekulánsok pénzét!

Ezt eredményezi az, ha egy országban többet lehet nyerni spekulációs célú “befektetéssel”-mint termelő jellegű beruházással. (De ez már “gazdaság”politika!)

Gyermeki hadviselés ma a világban

Ma már nem ritka, hogy gyerekeket is beszerveznek a terrorszervezetek.

A hat-hét éves gyerekek alkalmazása több szempontból is kifizetődő a terroristáknak, akik előszeretettel toboroznak háború sújtotta területen. A gyerekkatonák elleni küzdelem eddig kudarcba fulladt világszerte, hiszen a konfliktusokban szinte kivétel nélkül alkalmazzák őket. Manapság pedig már a gyerekterroristák is megjelentek, akiket az előbbiek mintájára szerveznek be és küldenek a halálba − hasonló megfontolásból.

„Az okok szinte minden esetben a nyomorra, a kiszolgáltatottságra vezethetők vissza”

Ma a világban 250-300 ezer gyermeket alkalmaznak világszerte fegyveres(önkéntes hazafias) és terrorszervezetek. „A tendencia azt mutatja, hogy egyre fiatalabbak kerülnek a szervezeteknek a hálójába”. A legtöbb gyereket Afrikában alkalmazzák, de Iránban és palesztin területen is gyakran élnek ezzel a kegyetlen módszerrel. A gyerekkatonákat háromféle feladatkörben használják fel: harci és harctámogató feladatokra, illetve a terrorizmusban élő pajzsként. Általában speciális szervezetek végzik a gyerekek kiképzését, akiket később századokba vagy zászlóaljakba szervezve vetnek be. A gyerekek számára a kiképzés során a fegyverük lesz a legalapvetőbb, ezt úgy kezelik, mint a legfontosabb hozzátartozójukat, amit a mentoraik el is várnak tőlük. Elsősorban arra tanítják meg őket, hogy képesek legyenek villámgyorsan lőni és újratölteni, ugyanis ezt használják ki azokban a szituációkban, amikor felnőtt ellenséggel kerülnek szembe. A gyerekkatonával szembekerülő ellenfél legalább egy pillanatig vonakodik rálőni egy gyerekre, így sajnos nagyon is hatásos az alkalmazásuk.


Ma már nemcsak katonákként, hanem öngyilkos merénylőkként is előszeretettel alkalmaznak gyerekeket. Legutóbb a Boko Haram és az Iszlám Állam hajtott végre akciót tizennyolc év alatti merénylőkkel, de berkeikben nem ritkák a hat-hét éves gyermekek sem. A beszervezett kicsikkel először állatokat, javarészt kecskéket gyilkoltatnak meg, így hozzászoknak a vér látványához és az öléshez. „A gyermekek ebben a korban még gyakorlatilag fel sem fogják, hogy mit tesznek, és ettől válik még kegyetlenebbé az egész folyamat, hiszen a kiképzés végére már esztétikai élményt nyújt a brutalitás. Ne felejtsük el, hogy a világ boldogabbik felén a hasonló korú gyerekek még az általános iskolák alsó tagozatainak padjaiban ülnek. Ezzel szemben a válságövezetekben egy reális, és jórészt kezelhetetlen problémát jelent a gyerekek alkalmazása világszerte, amit kegyetlenül ki is használnak a terrorszervezetek” − erre a napokban is volt példa Irakban, ahol mind a szélsőségesek, mind az ellenük küzdő, az iraki kormánnyal szövetségre lépett milíciák soroznak be kiskorúakat fegyveres harcukhoz. Az Iszlám Állam előszeretettel állít csatasorba vallási és etnikai kisebbségekhez tartozó gyerekeket, akik árván tengődnek, vagy akiket a harcok során raboltak el a családjuktól. Ezeket a szerencsétlen sorsú gyerekeket távirányítású bombával felszerelve sűrűn lakott városrészekbe vagy katonai ellenőrzőpontokhoz küldik, majd távolról felrobbantják őket. Nagyon ritka, hogy valaki ebből élve kikerüljön, már csak az említett okból kifolyólag sem, hiszen a gyerekek jelentős része még csak fel sem fogja, hogy a halálba indul. A nagyobbak esetében már felléphetnek komplikációk − legalábbis a terroristák szempontjából. Egy tizenhárom éves iraki fiú, akit az iraki Al-Bayaa városba küldtek robbantani, még időben tudott jelezni a biztonsági erőknek, akik az utolsó pillanatban hatástalanították a rászerelt robbanóeszközt. A szervezetekből való kilépést az is nehezíti, hogy a gyerekeknek gyakorlatilag semmilyen alternatívájuk nincs. Bekerülésük előtt nyomorogtak és éheztek, a terrorszervezetekben pedig élelemmel látják el őket, és sajnálatos módon a közösséghez tartozás élményét is itt élik meg, így többségük gyakorlatilag egy életre elköteleződik a szervezet mellett.

Egyenlőre nem volt arra példa, hogy terroristák Európában próbáltak volna meg gyermekeket beszervezni, ami leginkább annak köszönhető, hogy errefelé ritkábbak az olyan kiszolgáltatott, hányatott sorsú gyerekek, akikből a Közel-Keleten vagy Afrikában százszámra válogathatnak.

Várhegyi Kálmán összeállítása

Zsidó terrorcsoport: IHRA (Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség)

Magyarország zsidóbarát kormányának illetékes Miniszterelnöksége ma hivatalosan átvette a zsidószellemiségű, a valós világképromboló terrorszervezet, az IHRA soros elnöki tisztségét. A berlini magyar nagykövetségen rendezett ceremónián a magyar elnökség munkáját a Miniszterelnökség miniszteri biztosaként irányító Takács Szabolcs Ferenc ismertette és elvárható eredményességét méltatta.

A "magyar" elnökségi zsidó- és cigányprogram középpontjában;

* az örökös antiszemitizmus elleni küzdelem,

* a holokauszttal kapcsolatos szimpátia-oktatás előmozdítása,

* a romák elleni állítólagos népirtás ügye áll.

Takács hangsúlyozta, hogy nekik a soros elnöki tisztség nagy megtiszteltetés. A búcsúzó brit soros elnökség munkáját vezető Sir Andrew Burns kiemelte, hogy az IHRA az utóbbi évben erdményes munkát végzett és megfigyelő tagjai közé fogadta Albániát, Moldovát és El Salvadort, és szorosabbra fűzte kapcsolatait a Vatikánnal.

Hírfigyelő szolgálat

Új törvények - Föld és élelmiszer

ÉLELMISZER

Elkészült az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvény módosítási javaslata, e szerint egyebek között fellebbezni lehet majd a bioélelmiszerek kifogásolt minősítése ellen, az élelmiszerlánc felügyeleti szerv az üzemi konyhákat is vizsgálja, és a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatók az emberi egészség veszélyeztetésének megszüntetése miatt hozott hatósági intézkedések. A törvényjavaslatot a földművelésügyi miniszter hétfőn nyújtotta be a parlamentnek, a szöveg az Országgyűlés honlapján jelent meg. Új elemként kerül be a törvénybe az az előírás, hogy akinek jogát vagy jogos érdekét a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai gazdálkodási követelmények szerinti tanúsítását végző szervezet döntése sérti, az kifogást emelhet ellene. A döntéssel szemben - a döntésről való tudomásszerzést követő 15 napon belül, de legkésőbb az intézkedéstől számított három hónapon belül - az élelmiszerlánc-felügyeleti szervhez kell a kifogást előterjeszteni. A kifogást az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv 15 napon belül bírálja el, de a kifogásról hozott döntésével szemben jogorvoslatnak van helye, vagyis bírósághoz lehet fordulni. Szintén új szabály a javaslatban az, hogy az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv - általános szervezési, irányítási, felügyeleti feladatkörében - központi kockázatkezelési rendszert működtet. Teszi ezt a járványos állatbetegségek, zárlati károsítók, illetve élelmiszerlánc-események megelőzése, felszámolása, utókezelése, valamint a hatósági intézkedések koordinációja érdekében. Új jogosítványokat kapott a hatóság a vendéglátás területén. Így az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a vendéglátó-ipari létesítményeket vizsgálja és értékeli a higiéniai, élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-minőségi szempontok szerint. A vendéglátó létesítmények körébe sorolja a javaslat a közétkeztetést végző létesítményeket is. A vizsgálatról a hatóság bizonyítványt ad ki a vendéglátó-ipari létesítményeknek. Szintén új előírás, hogy az emberi egészséget veszélyeztető élelmiszerlánc esemény elhárítása érdekében hozott intézkedés - a fellebbezésre való tekintet nélkül - végrehajtható.

FÖLD

Egyszerűbb lesz például halastavat létesíteni, a rekultiváció utáni földminősítés ingyenes lesz, a telepítési engedély hatálya pedig két évről három évre emelkedik - egyebek mellett ezeket az új szabályokat tartalmazza a földtörvény módosítása. Az Országgyűlés honlapján olvasható javaslat a földvédelmi eljárás lefolytatása alól mentesítené a halastó létesítését. A jelenlegi helyzet szerint, 2013. novembere óta a halastó már nem minősül termőföldnek, viszont az ingatlan-nyilvántartási szabályok értelmében a halastó a termőföld egyik művelési ága. A halastó létesítése tehát más célú hasznosításnak minősül, jóllehet a haltenyésztés is mezőgazdasági tevékenység. Ezért áll a javaslatban az, hogy halastavat földvédelmi eljárás nélkül lehessen létesíteni. A termőföld más célú hasznosítására az engedélyt a földhivatal mint ingatlanügyi hatóság adja. Elvileg ha valaki hozzájutott ilyen engedélyhez, akkor ugyanarra a földre már nem adható ki másik engedély. Ha utóbb közérdekből kér kisajátítást valaki - más hasznosítási célra - arra a földre, amelyre más már kapott más célú hasznosítási engedélyt, akkor azt a földdarabot már nem lehet kisajátítani. Ezt oldja fel a törvényjavaslatnak az a szabálya, amely ilyenkor - a közérdekre hivatkozva - mégis megengedné a kisajátítást. Az indoklás megjegyzi, hogy ebben az esetben kártalanítani kell az először engedélyhez jutottat minden káráért. A föld minősítéséért szolgáltatási díjat kell fizetni, a javaslat ugyanakkor kiveszi a díjfizetés alól a rekultivált területek minősítését. Szintén díjmentes lesz a művelési ág változása akkor, ha újratelepítés miatt következik be. Itt azonban feltétel, hogy az újratelepítés három éven belül megtörténjen. Ugyanez érvényes akkor, ha erdőről fásított területre, vagy pedig termőföldről erdőre változtatják a művelési ágat. Jelenleg a bogyósgyümölcs-ültetvények telepítéséhez ezer négyzetméter felett kell engedélyt kérni. A módosítás az engedélyköteles területet 3 ezer négyzetméterre emeli, ezzel azonos szintre hozza a gyümölcsös telepítésének engedélyköteles területnagyságával. A javaslat szerint a telepítési engedély a jelenlegi két év helyett három évig lesz érvényes, mivel a támogatási pályázat elbírálása és a szaporítóanyag beszerzése nem mindig fért bele a két évbe.

Tóth János összeállítása - Hernád Völgye H.H.K.

Németország felébred az amerikai álomból?

Németország egyre inkább aggodalommal tekint az amerikaiak NATO parancsnoka, Philip Breedlove oroszellenes nyilatkozataira, - a német sajtóban újonnan megjelennek olyan publikációk, mely szerint Washington "meg akarja torpedózni" Németország diplomáciai állásfoglalását az ukrán válság kapcsán. A német kormány úgy gondolja, az amerikaiak megpróbálják aláásni az ukrán konfliktus politikai rendezésére tett törekvéseket. A kormánypolitikusok szintén aggodalommal tekintenek az ultranacionalista kijevi rezsim azon törekvéseire, hogy Ukrajna függetlenségére és területi egységére hivatkozva egy kiterjedt katonai konfliktust akarnak kirobbantani Oroszország és Európa többi része közt.

Berlin szintén kifejezésre juttatta azt is, úgy látja, hogy Victoria Nuland képviseletében az amerikai külügy a minszki megállapodásban rögzített tűzszünet destabilizálására törekszik. Washington újonnan azzal is igyekszik kiprovokálni a tűzszünet megtörését, hogy hamis jelentéseket ad az ukrán helyzetről. Breedlove nemrég azt állította, hogy Oroszország "több ezer" páncélossal lerohanta Ukrajnát, és orosz páncélos haderő, légvédelmi egységek és tüzérség van Ukrajna területén. Az amerikai katonai vezető provokatív nyilatkozatait Victoria Nuland is megismételte, ő mindenféle különösebb bizonyíték nélkül kijelentette, hogy több ezer orosz katona van jelen Kelet-Ukrajnában. A német sajtóorgánumok szerint kormánykörökben is megütközéssel fogadták ezeket a provokatív nyilatkozatokat. Nem értik, miről beszél Breedlove és Nuland, mivel Németország magas szintű felderítése korábban sem tudta alátámasztani ezeket a vádakat, és maga Angela Merkel is elismerte, hogy azok alaptalanok.

A német sajtó egyik fő tematikája most, hogy a német hírszerzés és a NATO parancsnokság közt egyre nagyobb szakadék keletkezik, mivel Németország nem akar egy újabb nagy háborút Európában, Washington pedig épp ellenkezőleg, előidézné azt. Úgy tűnik, Németország lassan ugyan, de kezd felébredni az "amerikai álomból" és kivonja magát az amerikai propaganda hatása alól, igaz, ez egyelőre csak az ukrán válság kapcsán nyilvánul meg.

A nagy háború veszélye azonban egyre valósabb, mert mostanra nem csak amerikai magán katonai vállalatok működnek Ukrajnában, hanem több száz amerikai katona érkezett az országba, és megkezdték az Ukrán Nemzeti Gárda kiképzését. Az amerikai katonák stratégiai döntési pozícióban vannak az ukrán fegyveres struktúrákban, így az ukrán hadsereg egy része alá lehet rendelve egy újabb nagy háború előidézésének.

http://www.hidfo.net.ru/2015/03/09/nemetorszag-felebred-az-amerikai-alombol

Az olajár szaúdiak általi földbe döngölése kishíján (világ)háborút okozott

Az olajár drasztikus zuhanása mögött az elmúlt hónapokban a szaúdiak álltak, akik szándékosan „elárasztották“ a világ piacait olcsó köolajjal. Mindezt az amerikai neokonzervatívok megrendelésére tették azzal a céllal, hogy így kényszerítsék térdre az orosz gazdaságot, melynek fö exportterméke a köolaj. Mígnem az oroszok kishíján megtámadták ballisztikus rakétákkal Szaúd-Arábiát és Norvégiát, most január végén...

Ha megvizsgáljuk az olaj árának alakulását az alábbi diagramon, azon jól látszik, hogy január végén a zuhanás megállt. Ez azért van, mert ott valami történt... Ez a 2015. február 4-i keltezésü ONI kiszivárogtató írás kiválóan összefoglalja a történteket, lényegében én is innen fogok meríteni.

Miután az oroszok számára világosság vált, hogy az olajár 40 dollár alá való zuhanása óriási károkat okozott volna az orosz gazdaságnak, merész lépésre szánták el magukat. Putyin kiadta a parancsot ballisztikus rakétatámadás elökészítésére a legnagyobb szaúdi olajkikötö, a Ju’Aymahi olajterminál ellen. Mindezzel egyidöben elektromágneses impulzusfegyerrel ellátott ballisztikus rakéták indultak volna Norvégia felé is, megbénítva a norvég hadsereg elektronikus kommunikációs rendszereit, majd pedig orosz elitalakulatok törtek volna be Norvégiába, lehetetlenné téve, hogy a NATO a Norvégiába telepített, nagy számú amerikai páncélos jármü és tank segítségével ellentámadást hajtson végre Oroszország ellen. Mindeközben az orosz ballisztikus rakéta-elhárító rendszerek sakkban tartották volna az amerikai és NATO rakéta-eröket, nehogy azok válaszcsapást mérjenek Oroszországra.

Mint ismeretes – és ezt korábban az Orosz hadihajók az ausztrál partoknál c. írásban is kifejtettem - 2013 szeptembere óta bebizonyosodott, hogy az oroszoknak katonai fölényük van a NATO-val szemben. Bármennyire is szeretnék a NATO és az amerikaiak eltitkolni, az igazság az, hogy Szíriában csúfos vereséget szenvedtek az oroszokkal szemben, lévén az összes Szíriára kilött amerikai ballisztikus rakétát az oroszok 2013 szeptember elején lelötték, majd beélesítették az atomrakétáikat a Földközi tengeren állomásozó NATO haderöre, mely ezután a térségböl pánikszerü menekülésre kényszerült.

Mivel az amerikaiak most – 2015 januárjában – is tisztában voltak azzal, hogy egy Szaúd-Arábia és Norvégia ellen indított orosz ballisztikus rakétatámadást valószínüleg nem tudtak volna kivédeni, rögvest utasították a szaúdiakat az olajár további lefelé manipulálásának a megszüntetésére. Ez az állapot mindmáig tart, ami jól látható a fenti diagramon is.

S azóta nagyon feszült a viszony Norvégia és Oroszország között is:

2015. március 9:

5000 norvég katona gyakorlatozott az orosz határ közelében

(5,000 Military Servicemen to Take Part in Norway Drills Near Russian Border) http://sputniknews.com/military/20150309/1019235467.html

Az oroszok NATO feletti eröfölénye azt is jelentheti, hogy a kialakulóban levö globális fenevadrendszer nem transzatlanti (amerikai-európai uniós) alapú lesz, hanem BRICS-európai uniós alapú, lévén az Európai unió két vezetö tagállama, Németország és Franciaország egyre közelebb áll Oroszországhoz, ez nemrég jól megmutatkozott a minszki béketárgyalásokon is. Jelen pillanatban két nagy szövetség áll egymással versenyben a globális világhatalomért:

1. A BRICS-szövetség és az Eurázsiai unió

2. Az amerikaiak és globális multicégeik, melyek per pillanat mindent megtesznek azért, hogy a világra eröltessék a kizárólag a nyugati globális multinacionális cégek számára elönyös nagy szabadkereskedelmi megállapodásokat: a transz-atlanti szabadkereskedelmi egyezményt és a transz-pacifikus szabadkereskedelmi egyezményt.

Az Európai unió per pillanat mintha e két globális hatalmi szövetség, a BRICS és az amerikaiak közt örlödne. A transz-atlanti szabadkereskedelmi egyezménnyel szemben van némi ellenállás az EU-ban is, még Magyarországon is:

A szabadkereskedelmi egyezmény által véglegesen összeszerelő országgá válhatunk http://lehetmas.hu/hirek/196934/a-szabadkereskedelmi-egyezmeny

Söt nemcsak Európában, de magában az Egyesült Államokban is fellázadtak bizonyos erök ellene, például Harry Reid, az USA Szenátusának demokrata párti elnöke és a körülötte álló képviselöi csoport.

Reid szenátor Obama szabadkereskedelmi megállapodásai ellen emelt hangot

(Harry Reid speaks out against Obama’s trade plan)

http://news.yahoo.com/harry-reid-speaks-out-against-obama

„Nem támogatom a gyorsított eljárásban való elfogadásukat. Ameddig nem bizonyosodik be, hogy nem sodorják veszélybe az amerikai középosztályt, addig nem szállok fel erre a vonatra“ – mondta Reid szenátor.

S hogy ezekkel a nagy globális multinacionális cégekkel esetenként mennyire veszélyes lehet ujjat húzni, azt jól mutatja, hogy Reid szenátort januárban felettébb érdekes, „tornázás közben történt“ baleset érte.

Kórházba került Reid szenátor a balesete után

(Harry Reid Is Hospitalized After Exercise Accident)

http://www.nytimes.com/politics/first-draft/2015/01/02/reid-is-hospitalized

Az oroszok bár per pillanat katonai fölénnyel rendelkeznek, sajnos nem zárható ki 100 százalékra az sem, hogy „valakik az Egyesült Államokban“ - látván, az USA világhatalmi pozíciója, és tulajdonképpen a puszta léte is megrendülöben van a BRICS szövetségnek és a csödben levö nyugati pénzügyi rendszernek köszönhetöen - elkövethetik azt az ostobaságot, hogy beindítják a ballisztikus atomrakétákat Oroszország ellen , egyfajta „gyözelem vagy halál“ elszántsági alapon. Ezt a veszélyt reflektálandó tette közzé január végén több globális médium is a hírt, hogy per pillanat ismét olyan nagy az atomháború kitörésének a veszélye, mint volt a 20. században is, a hidegháború kritikus pillanataiban.

CNN hírtelevízió, 2015. január 23:

A világvége bekövetkeztének valószínüségét mérö óra "mutatója" közelebb került „éjfélhez“

(Doomsday Clock moved closer to midnight)

http://edition.cnn.com/2015/01/23/us/feat-doomsday-clock-three-minutes

Nemrég jelent meg:

2015. március 7:

Rothschild a veszélyes geopolitikai helyzetre figyelmezteti a befektetőket

http://www.atv.hu/gazdasag/20150307-rotschild-a-veszelyes-geopolitikai-helyzetre

„Jacob Rothschild brit befektetési bankár friss jelentésében arra figyelmezteti a befektetőket, hogy a második világháború óta a legveszélyesebb geopolitikai helyzet alakult ki a világban.“

A vén krokodil már csak tudja...

Személy szerint inkább arra tippelnék, hogy az amerikaiak és a NATO végülis NEM fogják merni elindítani az atomrakétákat.

S Izrael se fogja megtámadni Iránt – ameddig Obama az elnök - addig legalábbis biztosan nem. Bármennyire is Mr. Rothschild és a kazár-zsidó lobbi szeretné az ellenkezöjét...


http://www.pokolraveluk.com/content/index.php?option=com_content&view=article&id=148:2015-03-09-13-50-44&catid=21:kuelfoeld&Itemid=58

A Luhanszk-régióban a “fegyvernyugvás” óta először került sor incidensre.

Mihajlovkánál a “Pervomajszkaja” bányaüzemet 120mm-es aknavetőkkel lőtték Valcman pribékjei. A terrortámadásnak két civil halottja lett.

Donyeck “Szpartak”-kerületét több esetben ágyúzta a valcmanista latortüzérség.

(Октябрьск)Oktyrjabszkot és (Веселое)Veszelojet ugyancsak aknavetőkkel lőtték a martalócok. Veszelojeban egy helyi lakos súlyosan megsebesült.

Peszkiben az oda-vissza aknavetőzés hagyományát űzték a felek.

(Опытное)Opitnojet, (Красногоровка)Krasznogorovkát, és (Водяноe)Vodjanojet tarackokkal lőtte Valcman bűnbandája.

Artyemovszki tűzfészkeikből (Троицкое)Troickojet ágyúzták.

Sirokinonál/ban ma egész nap heves lövöldözéssel idegesítették egymást a szembenálló felek.

Alekszander Zaharcsenko DNR elnök szerint minden valószínűség szerint már ebben a hónapban még hevesebben fog kiújulni a hábarú, mint eddig bármikor.

Még mindig javában zajlik a gyjebalcevoi zsákmány leltárba vétele.

Ezenközben azon vidorkodnak a leltározók, hogy tegnapelőtt este egy részeg “ajdaros” martalócsofőr beállított Artyjomba-a milicisták bázisára-egy üzemanyagszállító tartálykocsival. Színig teletöltve benzinnel a tartály. Majdnem kijózanodott ijedtében, amikor rájött, hogy rossz helyre érkezett. Persze a benzinnek örültek a milicisták, a martalócot meg kifaggatták. Beszámolt róla, hogy a hordában szinte kivétel nélkül köztörvényes bűnözők, munkakerülő csavargók regnálnak, és élnek a szabad rablás és fosztogatás lehetőségével. Nincs hová hazamenniük, hát “harcolnak”.

https://balrad.wordpress.com/2015/03/09/donbassz-ma-24/

Spanyol külügyminiszter: ki kell egyezni szankció-ügyben (Katalóniának függetlenné kell válnia a Fenevadtól)

José García-Margallo, spanyol külügyminiszter szerint az Európai Unióból Spanyolország szenvedte meg leginkább az oroszellenes szankciókat és orosz válaszlépéseket, mert nagy arányban exportált gyümölcsöt és zöldséget, mígnem az Európai Unió gazdasági támadása miatt Oroszország tavaly nyáron zöldség- és gyümölcs-behozatali tilalmat rendelt el, ami a spanyol gazdaságban különösen nagy kiesést okozott.

Spanyolország javasolni fogja a Kereskedelmi Világszervezetben, hogy tegyék egyértelművé, milyen szabályozások vonatkoznak a szabadkereskedelmi zónában piac részleges megnyitására vonatkozóan, és az Európai Unió kezdjen tárgyalásokat Oroszországgal arról, hogy egyes országok mentesülhessenek az Európai Unióra kivetett orosz behozatali tilalom alól. A spanyol külügyminiszter azt szeretné elérni, hogy továbbra is eladhassák termékeiket az orosz piacon, függetlenül attól, hogy a Brüsszel által megvett politikusok épp milyen szankciókat szavaznak meg. Az Európai Unió ugyanis nem kompenzálja a tagállamokat az általa okozott veszteség miatt, - a szankcióháború miatt okozott veszteségek ellentétezéseként kiutalt összegek a valós bevételkiesések töredékét sem fedezi.

Spanyolországban az ősz folyamán a gazdák több ezer tonna eladhatatlanná vált gyümölcsöt borítottak a közutakra, az Európai Unió zászlaját is egyre több tüntetésen égették. Ha a tagállamok nem egyeznek ki Brüsszeltől függetlenül Oroszországgal, azon kormányok bukhatnak el az Európai Unióban, mert ezek a kormányok a hazai gazdaság tönkretételét vállalták Brüsszel érdekeinek kiszolgálásával.

http://www.hidfo.net.ru/2015/03/09/spanyol-kulugyminiszter-ki-kell-egyezni-szankcio-ugyben

Ujjlenyomattal küzd Venezuela az áruhiánnyal

Most érdemes államközeli ujjlenyomatolvasó-forgalmazónak lenni Venezuelában. A piacgazdasággal unortodox harcot vívó latin-amerikai ország elnöke ugyanis bejelentette, hogy hamarosan 20 ezer ujjlenyomat-olvasót fognak elhelyezni a szupermarketekben.

Látszólag áruhiány van, pedig...

Az olajvagyona ellenére még az olajár csúcsán is pénzhiánnyal, rossz közbiztonsággal és emellett növekvő ellenzéki tiltakozásokkal küszködő Venezuelában az elmúlt évben már az alapvető élelmiszerekből is hiány volt. Ezt csak fokozza, hogy a hordónként egykor 147 dolláros olajár mára 60 dollárra esett.

Pedig volna mindenből elég, legalábbis Nicolás Maduro szerint. A buszsofőrből Venezuela alelnökévé, majd Hugo Chávez halála után a rendszer örökösévé előlépett államfő szerint ugyanis a sorok csupán a rendszert destabilizálni akaró manipulatív erők miatt alakultak ki. Az emberek pánikszerű bevásárlásait semmi sem indokolta.

De a mesterséges sorokhoz vezetett az is, hogy sok bolt szándékosan nem nyitott ki elég pénztárat

– legalábbis a kormányzati kommunikációban verhetetlennek tűnő vezetés ezzel magyarázza a vásárlók komfortérzetének csökkenését. Ennek helyrebillentése érdekében néhány boltvezetőt őrizetbe is vettek.

Mivel az árakat mesterségesen alacsonyan tartja az állam, arra sokan a bűnszervezetek is szemet vetettek. Maduro szerint a szomszédos Kolumbia élelmiszercsempészei is felvásárolták a készleteket, így borítva fel a kínálat és a kereslet közti egyensúlyt.

Az árak akár tízszer alacsonyabbak is lehetnek, mint Kolumbiában.

A pánik azonban nem akar nyugodni, Maduro ezért hívja segítségül az ujjlenyomat-olvasókat. A szomszédos élelmiszercsempészekre gondolva az első szkennereket a kolumbiai határ közelében állítják csatasorba. Elvileg csak az állami boltokban, ám Maduro szerint a magánboltok is kérték az eszköz bevetését.

Az eljárás lényege, hogy a vásárlók azonosításával megakadályozható, hogy az emberek korlátlan alkalommal vásároljanak az áruházakban.

index

Puskov: a McDonald's is kivonulhatna

Alekszej Puskov, az orosz Állami Duma külügyi bizottságának vezetője javasolta, hogy az olyan amerikai vállalatok, mint a McDonalds és a Coca-Cola is támogassák az Oroszország elleni szankciókat, az USA szankcióival összhangban vonuljanak ki és ne adják el termékeiket Oroszországnak. Puskov egy Twitter üzenetben feltette a kérdést: "Miért nem tartja magát a McDonald's és a Coca-Cola is Obama szankcióihoz? Megszabadulnánk a termékeiktől, ők hívek lennének az elveikhez, mi meg egészségesebbek lennénk."

2014 áprilisában, amikor a McDonalds bejelentette, hogy kivonul a Krím-félszigetről, Vlagyimir Zsirinovszkij, a Liberális Demokrata Párt vezetője bejelentette, hogy ez egy remek lépés, Oroszország területéről is igazán kivonulhatnának. Sajnos a piaci kapitalizmusban ez nem így működik, hanem egy másik vállalat kihasználta a piaci rést, és a McDonald's helyére azonnal bevonult a Burger King. Zsirinovszkij akkor felvetette, hogy igazán kivonulhatnának maguktól is, ne kelljen éveken át bajlódni a megadóztatásukkal és hatósági ellehetetlenítésükkel.

2014 augusztusában a Liberális Demokrata Párt követelte, hogy zárják be a Moszkva központjában nyitott McDonalds-t. A párt felvonult az épület előtt és tüntetett az amerikai gyorsételek ellen, többek között olyan plakátokat lehetett látni, hogy "vigyétek el a mérgeteket Oroszországból". 

Ez egy olyan liberális demokrata párt, amiről a hazai liberálisok és demokraták is példát vehetnének (ha nem nyugatról kapnának még levegőt is).

Tavaly augusztus óta az orosz hatóságok aktívan ellenőrzik a McDonald's gyorséttermek működését, az ellenőrzésekkel lehetőleg több napi bevételkiesést és nagy feltűnést okozva. Év végén több éttermet is bezártak Moszkvában, mert a bíróság betiltotta működésüket az élelmiszer-egészségügyi előírások súlyos sértése miatt. Három gyorsétterem akkor csak hónapok után nyithatott ki. 2015 januárjában a Vedomosztyi arról cikkezett, hogy a kormány szándékosan lehetetleníti el a nyugati gyorséttermek működését. Igaz, a McDonald's-ban rendszeresen étkező személyeknek leginkább nem az ellehetetlenítés, hanem a felvilágosítás kellene, mert aki egyszer megbizonyosodik arról, hogy egy közönséges McDonald's szendvics vagy sültburgonya évek alatt sem bomlik le, az valószínűleg soha többet nem tér be gyorsétterembe.

http://www.hidfo.net.ru/2015/03/09/puskov-mcdonalds-kivonulhatna

„Az ukrán kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy engem eltegyen láb alól”

Ahogy azt ígértem, fölteszem a Mihail Kovalenkóval készített interjúmat. Ő volt az a doktor, aki Novorosszijában békés embereket, népfelkelőket és nemzeti gárdistákat is mentett.

A minszki megállapodások alapján február 15-én éjféltől Novorosszijában véget kell, hogy érjen a vérontás. Ennek keserű jelképévé vált, sokak szemében, ez, a Szlavjanszkban készült fénykép (lásd: alább). A „NewsBalt” hírszolgálati és elemző portálnak sikerült megtalálnia a fényképen látható férfit, aki a kezeiben tart egy halott kislányt – és interjút készíteni vele. Ez a férfi – foglalkozására nézve orvos – most Oroszországban él. Nem mondjuk meg, hol, mivel a banderisták keresik ezt a hős sebészt.

Te, aki ezt a felvételt készítetted, jelentkezz – aláírom.

1. A Nemzeti Gárdát eredetileg a „Majdan” fegyvereseiből hozták létre. Mára az ukrán hadügyminisztérium felügyelete alá tartozó, mindenféle fegyverzettel ellátott, félkatonai szervezetté vált. A meggyőződéses fasisztákon kívül azonban oda besorozott állampolgárok is harcolnak soraikban. A Nemzeti Gárda mára – a hadsereg mellett – a legfontosabb fegyveres alakulattá vált.

– Mihail Georgijevics, itt van hát ez a híres fénykép. Az ukrán sajtó azt állítja, hogy a képen a kislány édesapja menekül a szeparatisták elől, és hogy a kislányt a különítményesek ölték meg. Ön van a képen?

– Igen, ez én vagyok. Honnan került elő ez a kép – nem tudom. Azok az aknák, amelyek ezt a kislányt megölték, a Karacsun felől érkeztek. Onnan lőttek ugyanis.

– Milyen eseményeket ábrázol ez a fénykép?

– Ez éppen Pünkösdkor történt. A feleségemmel éppen a templomból jöttünk. Ezidőtájt a városi vízvezeték-hálózat már nem működött. A kertvárosban voltak ciszternák, és a szomszédból mindenki oda járt vízért. A népfelkelők odavittek egy generátort (akkorra már villany sem volt). Két robbanást hallottunk. Oda lőttek, ahová az emberek mentek a vízért. A sarok mögül előszaladt egy népfelkelő, karjaiban a kislánnyal. Valaki felkiáltott: „Itt egy orvos!” A harcos a kezembe adta a kislányt. A kórház a házamtól 500 méterre van. Odaszaladtam. Ám amikor a kislányt a műtőasztalra fektettem, akkor értettem meg, hogy a gyermek már halott. A kislány medencéjének, hasüregének, fejének erei voltak sérülve. Amikor ránéztem a fényképre, akkor, utólag értettem meg, hogy a kislány már abban a pillanatban sem élt. Ám akkor, az események hevében, ezt nem vettem észre.

– És ki lőtt?

– A város fölé emelkedik a „Karacsun” domb. Környékünkön ez az egyetlen magaslat. Ott állomásozott az az ukrán tüzérség, amely állandóan lőtte a várost. Akkor is éppen onnan lőttek. De a nyomokon is jól látható, hogy merről érkeztek a lövedékek. Szlavjanszkban a népfelkelők sohasem lőtték a várost. Erről kezeskedem.

– Az un. „Antiterrorista Művelet” (ATO) mellett érvelő sok ukrán hiszi el azt, hogy a népfelkelők saját magukat lövik.

– Az emberekkel sok mindent el lehet hitetni. Én is voltam úgy, hogy a gyógyíthatatlan betegekkel meg kellett próbálnom elhitetni: meg fognak gyógyulni.

– És meggyógyultak?

2. „Különítményeseken” általában a Donbassz népe ellen fegyveres terrorhadjáratot folytatókat szoktunk érteni. Az ukrán sajtóban azonban a népi fegyveres erőket nevezik így. 3. Szlavjanszkban is, de minden más, a junta fegyveresei által tüzérséggel támadott településen is, a fasiszta ármádia előszeretettel, kifejezetten a létfontosságú közműveket löveti, hogy ezzel is megtörje, a népi hatalom ellen hangolja a lakosságot. A magyar szociálliberális táborral ellentétben nemzetközi szervezetek már kezdik kapizsgálni, hogy ez, bizony, háborús bűntett – amiért egyszer majd felelniük kell az elkövetőknek. 4. A kijevi propaganda egyik leggyakoribb hazugsága az, hogy a népfelkelők szándékosan lövetik saját településeiket – hogy így járassák le az ukrán hadsereget. Amelyik – úgymond – azért vonult be a Donbasszba, hogy annak lakosságát megszabadítsa az oda behatolt orosz katonák, Oroszországból érkezett terroristák terrorjától. Ezt a hazugságot szajkózza – a hivatalos, kiváltképpen pedig a liberális sajtó mellett – a magyarországi, elfogultan oroszellenes kommentelők sokasága is.

– Dehogyis. Meghaltak. De hitték.

– Mihail Georgijevics, hogyan élte meg a háború kezdetét, milyen emlékei maradtak abból az időből?

– Addig a bizonyos Pünkösdig még az volt az érzésem, hogy valahogyan csak megússzuk. A külvárosokat ugyan már lőtték, de még nem volt túl sok áldozat. A szörnyűségek május 2-án kezdődtek. Éppen május 2-án történt meg az, hogy az a katonai hadoszlop, amely elfoglalta a Karacsunt, tüzet nyitott Szemjonovkára. Donyecki mértékkel mérve ez egy nem nagy település – mintegy kétszáz udvar található benne.

A helyi lakosok akkor elállták az utat, hogy a hadoszlop ne juthasson el a Karacsunra. A helyiek akkor megállapodtak az alakulat parancsnokával: a katonák ellövöldözik a készleteket a levegőbe, és azt mondják majd a főnökségnek: ellőttek minden patront, kénytelenek voltak visszajönni. Az alakulat hivatásos katonákból álló alegysége néhányszor a levegőbe lőtt – majd egyszer csak tüzet nyitott az emberekre. Aznap éppen rajtam volt a sor a kórházban, hogy ügyeletes legyek.

5. 2014. május 2. tragikus napként vonul be Ukrajna (Novorosszija) történetébe. Ugyanazon a napon, amikor az ukrán náci rohamosztagosok az ogyesszai szakszervezeti székházban megrendezték azt a bizonyos, borzalmas mészárlást, került sor az itt leírt szemjonovkai vérengzésre is. ÉS AZON A NAPON KEZDŐDÖTT MEG A JUNTA TOTÁLIS HÁBORÚJA A DONBASSZ NÉPE ELLEN. (Egy héttel később – a Győzelem Napján – a borzalmak Mariupolban folytatódtak: a junta martalócai tankokból szétlőtték a nép oldalára átállt rendőrség városi kapitányságát (a kigyulladt épületben húszan lelték halálukat), miközben a megvadult katonák a nyílt utcán lövöldöztek békés polgárokra. Egy utcai sörsátorban hárman lelték halálukat, míg legalább ugyanannyit súlyos sérülésekkel vittek kórházba.

6. A rezsim nem igazán bízik meg sorkatonáiban. A sorkatonák ugyanis kelletlenül szolgálnak (nagyon sokan azóta is igyekeznek kibújni a behívás alól). Nem igazán értik, miért kell vásárra vinni a bőrüket, miért kell alapvetően civil lakosság ellen harcolniuk. Ezért – a fegyelem fenntartása, a parancs-megtagadások, dezertálások megakadályozása céljából – egy egységhez mindenkor hozzácsapnak meggyőződéses fasisztákból szervezett alegységeket is, akik – mint a hajdani tábori csendőrség a horthysta hadseregben – a sorkatonák körmére néz, a harc során pedig a katonák mögött halad, és hátulról lelövi a megfutamodni készülőket. Jó néhány olyan esetre volt példa, amikor a szélsőséges fegyveresek tüzet nyitottak saját bajtársaikra, kivégezték őket – vagy éppen fegyveres összetűzés robbant ki a reguláris alakulatok, illetve szélsőséges „felügyelőik” között. Még május végén történt – éppen az azóta elhíresült Volnovahánál –, hogy egy ukrán alakulatot légi csapásokkal szabályszerűen megsemmisítettek azért, mert az alakulat nem volt hajlandó harcba szállni a fegyvertelen helyi lakosság ellen.

7. Szemjonovka község: Szlavjanszk elővárosa – mindössze két kilométerre a várostól.

Ez volt az első igazi mészárlás. 16 embert hoztak be hozzánk, valamennyit lőtt sebekkel. Számunkra, orvosok számára, addig az példátlan volt, hogy embereket ilyen sérülésekkel – és főleg egyszerre ilyen mennyiségben – szállítsanak be hozzánk. Hármukat közülük a hasüregben találták el a golyók, egy pedig a mellkasába kapta. Őt el is vesztettük. A többieknek lábsérüléseik voltak. Aznap a 16-ból négyet elvesztettünk. A többiek túlélték. E mészárlás után a lakosok egy része a városba menekült. Egy másik része – maradt. A népfelkelők és az ukrán hadsereg között kialakult egyfajta erőegyensúly. A népfelkelők a domb alatt foglaltak állásokat – a katonák pedig a dombon rendezkedtek be.

Kezdetben Szlavjanszkot négy támadás érte. A békés polgári lakosság közül sok volt a sérült. Voltak sebesültek a népfelkelők közül is. Hoztak hozzánk sebesült nemzeti gárdistákat is – őket is elláttuk. Igen gyakoriak voltak a lakótelepek elleni tüzérségi támadások. Az én házamat is szétbombázták.

Igen félelmetes tud lenni, amikor hallod a robbanások hangjait. Amikor éppen sebesülteket operálsz – a kórház közelében pedig akkorák a robbanások, hogy az épület beleremeg. A katonák erre valahogyan fel vannak készülve. Tudják, hová bújjanak, általában véve is, hogyan viselkedjenek. Mi ezt nem tudjuk. Az egyik, a műtéteknél dolgozó főnővért harminc méterre a kórháztól érte a halálos találat. Volt egy ház, amelyet repülőgépről bombáztak szét. Én most egy repülőtér közelében lakom. És fél évbe tellett, mire eljutottam oda, hogy már nem rezzenek össze egy repülőgép hangjától.

– Sok volt a munka, nagy volt a leterhelés?

– Egy jó ideig ki se tehettem a lábamat a kórházból. Sebészekre állandóan szükség volt, mivel szünet nélkül érkezett a sebesültek hosszú sora. Mi nem tettünk különbséget az emberek között, hogy „ezek, vagy azok”. Mindegyiküket megműtöttük. Előfordult, hogy az egyik ágyon egy népfelkelő feküdt – míg a másikon egy nemzeti gárdista.

– Mihail Georgijevics – és az a döntése hogy született, hogy áttelepül Oroszországba?

– Július 17-én – azt követően, hogy a népfelkelők elmentek – magam is a távozás mellett döntöttem. Három, vagy négy nap múltán. Először Harkovba utaztam, majd onnan, tovább, Oroszországba. Mi aznap értesültünk a népfelkelők távozásáról, amikor kivonultak. Eljöttek a népfelkelők és felajánlották: „Doktorok, mi most, azonnal, elhagyjuk a várost. Aki akar, most rögtön, velünk jöhet. Szálljanak be a kocsikba.”

A kórlapokat mi mind elégettük. Szlavjanszk szinte valamennyi helyi lakosa a népfelkelők közé állt. Donyecki mértékekkel számolva a 120 ezer lakosú város nem olyan nagy. Képzelheti, mi történt volna a családtagjaikkal, ha az ukrán hadsereg tudomására jut, hogy hozzátartozójuk lőtt sebekkel fekszik a kórházban. Az után, hogy a népfelkelők elmentek, a városra egész éjjel csend telepedett. Valamilyen abszolút, szinte ordító csend. Sehol egy lélek, sehol egy ukrán katona. Valamikor, úgy déltájban, azután feltűntek az első ukrán katonák a városban. A lakosság, természetesen, elrejtőzött. Ez idő alatt én a kórházban ültem, láttam, amint két páncélos elhalad, majd visszafordul. Éjszakára elvonultak. Másnap azután ugyanúgy napközben feltűntek, de éjjelre megint elpucoltak. Csupán a harmadik vagy a negyedik naptól kezdtek a városban maradni. Páncélosokkal körbevették magukat, és azok védelme alatt éjszakáztak.

– Miért döntött az elutazás mellett?

– Ennek személyes indítékai vannak. Személy szerint, rám is lőttek. Ágyúkból is, kézi fegyverekből is. Megfogalmazhatnánk akár így is: az ukrán kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy engem személy szerint likvidáljon. Csak azért nem sikerült engem megölniük, mert én ügyes vagyok. Ez nekik nem azért nem sikerült, merthogy nem eléggé igyekeztek volna – nagyon is igyekeztek. Csak éppen nekem szerencsém volt, nekem sikerült ezt megúszni. Viszont olyan országban, amelynek kormánya személy szerint tüzet nyitott rám – nos, egy olyan országban én élni egyszerűen nem tudok.

8. Gyakran a nácik sem tettek különbséget. Előfordult, hogy a gyors hadmozdulattal elfoglalt települések kórházaiban már arra sem maradt idő, hogy az orvosok és nővérek elrejtsék a sebesülteket. A magukból kivetkőzött martalócok ilyenkor irgalmatlanul felkoncolták a magatehetetlen sebesült népfelkelőket – de arra is sok példa volt, hogy saját sebesült bajtársaiknak sem kegyelmeztek (akiket pedig a „terroristák” orvosai ugyanúgy elláttak, mint a sajátjaikat).

9. Július 5-re világossá vált, hogy a város tovább tarthatatlan (július 2-án, a város környéki Nyikolajevka falu elestével az utolsó, a várost a külvilággal összekötő út is az ellenség kezére került, az addig is fojtogató blokád teljessé vált. Ezért az éj leple alatt a népfelkelők – parancsnokuk, Igor Sztrelkov ügyes haditervével – elhagyták a várost. Ahová (mint az a továbbiakban kiderül) csak harmadnap mertek bevonulni a junta martalócai.

10. Szlavjanszk 84 napig, hősiesen tartotta magát. Az ellenállás jelképévé, korunk „Sztálingrádjává” vált. Sokan vetik föl: a háború után, a kijevi háborús bűnösök perét nem Hágában (ahol a Nyugat iránt elfogult bírák alighanem fölmentenék őket), hanem éppenséggel a sokat szenvedett hős városban, Szlavjanszkban kell majd megtartani.

– Úgy gondolták volna, hogy ellenséges területen vannak? Féltek talán?

– Igen, mind a mai napig félnek. Egy barátom elmondta: este 6–7 után már kihalt a város. Senki sem megy ki az utcákra. Ezek járőröznek. A barátom elmaradt valahol, de még a kijárási tilalom kezdete előtt hazafelé tartott már. És hirtelen, tőle mintegy tíz méterre géppisztoly-sorozat az aszfaltra. Mindenféle figyelmeztetés nélkül. A barátom félreugrott, majd rákiáltott a katonára: „Mit művel maga?” Amaz pedig: „Fordulj vissza, majd kerülj meg engem távolabbról.” Vagyis a helyzet az, hogy amikor csupán egy fegyvertelen civil megy velük szemben, ők már attól is berezelnek.

– Mit hallott a Szlavjanszkban bírósági ítéletek nélkül folyó leszámolásokról?

– Emberek tűnnek el. Az egyik barátomnak is nyoma veszett. Ő nem szolgált a népfelkelőknél. Ő egyszerűen csak egy kisvállalkozó. A kisvállalkozók többsége pénzügyileg segítette a népfelkelőket. Augusztusban felhívott a felesége és könnyek között újságolta, hogy a férjéről már harmadik napja semmi hír, és egyszerűen lehetetlen megtalálni őt. Úgyhogy, az ismerőseim közül már két ilyen tény is van.

– Mihail Georgijevics – ön szerint Sztrelkov szédítette el az embereket, vagy azok mégiscsak, maguktól lázadtak föl?

– Sztrelkov akkor tűnt fel a városban, amikor az már készen állt a felkelésre. Ezért a „sztrelkovisták” is csaknem mind a helyiek közül kerültek ki. Ez egy igazi népi felkelés volt. Eleinte az embereknek csakugyan nem volt egyebük, mint lefűrészelt csövű puskáig, vadászpuskáik, meg néhány német „schmeiserük”, PPS-ek… És hogy miért fogtak az emberek fegyvert? Mert a városban addig is voltak tömegtüntetések. És a tömegtüntetéseket követően emberek kezdtek eltűnni. Plusz még mindenki látta a Korszuny-Sevcsenkónál készített felvételeket. Látták, ahogyan ezeket az autóbuszokat felgyújtották, összeverték és megölték az embereket. Én ehhez az egész Majdanhoz szkeptikusan, nem minden humor nélkül viszonyultam – ahogy a korábbihoz is, amire 2004-ben került sor. Tartott ez mindaddig, amíg ki nem robbant az igazi háború. És ahogy az bizonyos ördögfióka pattan ki rugón a felnyitott szelencéből – úgy termett a színen a „Jobb Szektor”, a „Trizub” és a többi. Korábban mi ilyen szervezetekről nem is hallottunk. Nos, akkor valóban megijedtem. Életemben először.

11. Április 12-én, Igor Sztrelkov (eredeti nevén: Girkin), az orosz titkosszolgálatok nyugalmazott ezredese, csapatával együtt, egyenesen a Krímből érkezett Szlavjanszkba, ahol az egység (másodjára) elfoglalta a városi rendőrkapitányság épületét. (Annak idején, a tömegtüntetések hatására a város polgármester asszonya, ellenállás nélkül, átadta a városi tanács épületét, az akkor még a junta parancsainak engedelmeskedő rendőrség és a titkosszolgálat emberei azonban még vissza tudták foglalni a kapitányságot a tüntetőktől). Április 12., a kapitányság ismételt elfoglalása számít fordulópontnak, amely naptól kezdve Szlavjanszk nyíltan fellázadt a junta uralma ellen, és hamarosan az ellenállás központjává lett. Sztrelkov rosszakarói – és nemcsak a junta – szerint az ezredesnek ez az akciója vezetett a Kijev és a Donbassz közötti szembenállás fegyveres konfliktussá történt elfajulásához.

12. 2014 februárjában történt, hogy (az akkor még Ukrajnához tartozó) Krímből nyolc autóbusznyi ember járt Kijevben, ahol részt vettek egy, a hatalomra törő nácikkal szembeni ellentüntetésen. Hazafelé, a félsziget bejáratának közelében lévő Korszuny-Sevcsenko városnál náci rohamosztagosok támadtak rá az országúton haladó buszkonvojra. Utasaikat kiszállították, kifosztották, megverték, megalázták – hét embert pedig még agyon is lőttek. Alighanem ez a véres provokáció is egyik előzménye volt annak, hogy 2014. február 23-án az oroszok lakta Szevasztopolban fellobbant a juntával szembeni ukrajnai ellenállás lángja.

– Az ellenállásnak, nyilván, nem az volt az oka, hogy önöket arra kényszerítették: mostantól ukrán nyelven kell hallgatniuk a híreket?

– Évek során kellett azt hallgatnunk Kijevből, hogy a Donbasszban nem emberek élnek, hanem valamiféle „donbasszusok”. És hogy ezekkel a „donbasszusokkal” csak az erő nyelvén lehet beszélni. Hogy a kultúra székhelye Lvovban van. Miközben – már elnézést – a lvoviaknak van egy, az osztrákok által megépített színházuk, aminek, ugyanakkor, nincs saját társulata. Miközben a Donyecki Akadémiai Színház színre vitte „A bolygó hollandit”, amelynek rendezése világszerte zajos sikert aratott. Csak persze, erről egy sort sem írt az ukrán sajtó. Dacára annak, hogy egész Európa el van ragadtatva a donyeckiek által színre vitt „Bolygó hollanditól”. Igen, ennek is megvolt a szerepe annak, hogy miért is kezdtünk ellenállni. Megértettük ugyanis, hogy minket soha nem fognak számításba venni. Ahogy ezt ők maguk mondták: „Ukrajnában a győztesek kormánya került hatalomra”. Tehát nem Ukrajna, hanem a győztesek kormánya.

13. Kevésbé ismert, hogy a „Majdanon” (Kijev főterén) tíz évvel ezelőtt is tömegtüntetések kényszerítették ki a velejéig korrupt, egyben szintén „oroszbarátnak” számító Leonyid Kucsma elnök lemondását, új választások kiírását. (Ugyanarról a Kucsmáról van szó, aki most a minszki tárgyalásokon a Nyugat-barát, náci junta képviselője.) A tömegtüntetésekből akkor nem lett fegyveres zavargás. Hogy most az újabb Majdanból az lett, azt Janukovics elnök megbuktatásának tétje indokolta: vissza nem térő alkalom volt, hogy az Unióval megkötendő társulási szerződés révén Ukrajnát egyszer és mindenkorra kiszakítsák Oroszország vonzásköréből. Pedig 2015-ben amúgy is lett volna elnökválasztás, amit Janukovics, minden bizonnyal, el is veszített volna. De hát az említett tét miatt a dolog hirtelen halaszthatatlanná vált. Mindenképpen kenyértörésre kellett vinni a dolgot – még akár egy fasiszta rémuralom, egy véres belháború árán is.

14. A „Trizub” („Három fog”, vagy „három ág”) a polgárháború (1918-20) időszakában országló ukrán nacionalisták jelképére, a háromágú szigonyra utal. Ukrajna néven először ezek a nacionalista hordák alapítottak államot, melynek jelképei voltak: a kék-sárga zászló, illetve címerük, a háromágú szigony. Az 1991-ben kikiáltott állam rögtön e jelképeket vette át. A „Trizub” mozgalom egyike volt azon szélsőjobboldali szervezeteknek, amelyeknek a Majdan idején történt egyesüléséből alakult ki a „Jobb Szektor”. Mely piros-fekete zászlaját, a „háromágú szigonyt” a második világháború idején lényegében Hitler oldalán harcoló, borzalmas rémtetteikről elhíresült nacionalista, fasiszta alakulatoktól vette át. (Azokat pedig a ma hősnek számító ukrán fasiszták – Sztepan Bandera és Roman Suhevics) alapították, még 1941-ben.

Mindaz, aminek Ukrajnában szemtanúja voltam, teljességgel meg van írva Feuchtwangernél, Remarque-nál. Én ezeknek a regényeknek hol az egyik, hol a másik szereplőjeként éreztem magam. Azzal a különbséggel, hogy, például, a „Fekete obeliszk” hősei egy olyan helyzetben élnek, amilyen majd a junta veresége után lesz.

– Önnek, mondhatni, szemtől szembe volt dolga nácikkal – még ha sebesült nácikkal is. Akiknek a véleménye talán megváltozott azt követően, hogy látták, mi lett az általuk „megtisztított hazából”, miután tudomást szereztek a megölt gyermekekről, békés állampolgárokról, akik mellett már nem voltak ott az ukrán tévécsatornák?

– Nem emlékszem, hogy a véleményük valaha is változott volna. Tudja, szerintem nem is a tévével van itt a gond. Úgy gondolom: valamiféle tudatmódosító szerek lehetnek a dologban. Az általam látott nemzeti gárdisták láttán az volt az érzésem, mintha valamiféle egyéb preparátumok hatása alatt álltak volna. Például a fenaminok csoportjához tartozó kábítószerekéin. Valószínűleg valamiféle harci gyógyszervegyészettel állunk szemben. Ezek a szerek láthatóan csökkentették a félelemérzetet, a fájdalomküszöböt, fokozták az izmok feszülését, a reakciók gyorsaságát.

Egyszer műtenem kellett a nemzeti gárda egyik harcosát, akinek a sérülései halálosak voltak. Ez a beteg nagyon is inadekvát módon viselkedett. Rendkívül felajzott volt, agresszív. A fájdalmat egyáltalán nem érezte. Állandóan fölkelt, fölült. Az arckifejezése – egyszerűen leírhatatlan. Üveges szemek, a külvilág abszolút kritikátlan érzékelése… Lehet, mindez csupán szubjektivizmus a részemről – talán tévedek.

Gondolom, a kegyetlenségük menet közben alakul ki. Van, akit magával ragad ez az érzés, és van, aki ellenáll annak. Vegyük például Hatinyt. Mint kiderült, e rémtettet ukránok követték el. A Szovjetunióban ezt a témát agyonhallgatták. Ám mostanra ismertté vált: Hatiny, az bizony ukrán „vívmány”. Így van ez ebben az esetben is. Ezek ugyanazok az emberek, ugyanolyan magatartással (mint a hatinyi rémtettet annak idején elkövető ukrán fasiszta segédcsapatok martalócaié – a ford. megjegyzése).

15. Lvov – és vele együtt Galícia – Lengyelország XVIII. századi felosztásakor Ausztriához került. (Azért is emlegetik Magyarországon a várost német nevén: Lemberg. Ahogy évszázadokig azt megszokták.) Lvov (ukránul Lviv, lengyelül Lwow) ma is látható történelmi belvárosa, benne a színházzal, a sok évszázados lengyel uralom, majd a Monarchia idején épült ki.

16. A belorussziai Hatiny falucska nem tévesztendő össze az utóbbi időszakban elhíresült, Szmolenszk környéki Katiny településsel. A belorusz Hatiny lakosságát a megszállók a partizánokkal való együttműködéssel gyanúsították. Ezért egy büntetőexpedíció során, 1943 áprilisában, a falucska lakosságát egy pajtába terelték, amit rájuk gyújtottak. A falu mindössze hat lakosa élte túl ezt a borzalmat. A rémtettet megörökítő emlékmű azt az apát formázta meg, aki karjaiban viszi halott fiát.
Ogyessza lakói – már csak az elkövetők miatt is – e rémtett megismétlésének tartják a május 2-án történteket. Amit a népnyelv rögtön el is nevezett „ogyesszai Hatinynak”.

– Eleinte miért állt olyan kevés ember népfelkelőnek?

– Nem vették be őket. Egy haverom elment a gyülekezőhelyre. Hivatásos katonatiszt, vitte a katonakönyvét is. Megkérdezték tőle, hogy van-e gyereke. Mondta, hogy kettő. Ezért nem vették be. Csak a nőtleneket, a fiatalokat, és az obsitosokat vették be.

– Hallott-e arról, hogy a junta által megszállt területeken lévő kórházak tele vannak megerőszakolt nőkkel, sőt, közöttük még kiskorú lányokkal is?

– Hallottam erről. Saját magam nem láttam. De elhiszem – mégpedig azért, mert láttam ezeket a nemzeti gárdistákat.

– Mihail Georgijevics! Beszélhetünk-e arról, hogy az ukrán kormány népirtást követ el a Donbassz lakosságával szemben?

– Miért, maga minek nevezné azt, hogy a kormány bombázza azt a békés várost, amelyben a város lakosai közül kikerülő népfelkelők vannak? Ahelyett, hogy párbeszédet kezdene a helyi lakossággal – hogy parlamentereket küldene? Miért nem került erre sor? Miért volt az, hogy ezek után megkezdődött a város tüzérségi lövetése?

És a foszforbombák? Én láttam az általuk okozott égési sérüléseket. Hozzánk hat embert hoztak be ilyen égésekkel. Mindezt én láttam, és eskü alatt is kész vagyok tanúsítani.

Küldött-e hozzánk Porosenko legalább valamiféle tárgyalókat? Hogy legalább megkérdezzék tőlünk: „Maguk mit akarnak?” Az emberek egyszerűen embereknek akarták érezni magukat. Ám velünk senki sem állt szóba. És megkezdődött a háború.

– Szeretné-e azt, hogy ugyanilyen tüzérségi belövések, ugyanilyen háború kezdődjön el Közép- és Nyugat-Ukrajnában is? Hogy ők is átéljék azt, amit át kellett élniük az ön földijeinek? Hogy megértsék, mennyire rossz dolog békés polgári lakosokat gyilkolni?

– Semmi esetre sem! Az, ami most Ukrajnában történik: az maga a fasizmus. Ne értse félre! A Donyec-medence (Donbassz) – az egy olyan hely, ahol nem tesznek különbséget ember és ember között, a nemzetiségük szerint. Ahol ugyanannál az asztalnál ülve kortyolgatják konyakjukat az oroszok, ukránok, tatárok, örmények, zsidók és üzbégek. Eszegetünk is hozzá, és hangosan elmélkedünk a vallásról. Egyszerűen csodálatos kép!

– És hogy sikerül a békés életre való átállás?

– Az átköltözésben segítségünkre voltak oroszországi barátaink. Amikor idejöttünk, kiderült, hogy a város egyik kórházában szükség van sebészre is, és belgyógyászra is. Így, feleségemmel együtt, mindkettőnket fölvettek. Lassanként visszatérünk a normális kerékvágásba. Ami engem illet, csupán pár hete annak, hogy éjszakánként már nem rezdülök össze az esküvői tűzijátékok hangjára. Mindenkinek békességet és nyugodalmas életet szeretnék kívánni.

A cikket megírta, az interjút készítette: Andrej Omelcsenko

Felhívom figyelmüket az alábbi érdekes tényekre:

A háborús bűnösök olyan helyeket becélozva lőnek, ahol nagy számban szoktak összegyűlni békés állampolgárok. Ebben a konkrét helyzetben, a címlapfotón, célirányosan azt a helyet lőtték, ahol az emberek a vizet vették. Ne higgyenek tehát azoknak, akik az ukrán nácikat állatoknak nevezik. Az állatok ugyanis, az ivóhelyeken, nem bántják egymást. 2. A háborús bűnösök foszforbombákat vetnek be.

3. A háborús bűnösök, bűntetteik elkövetésekor, valamifajta harci gyógyászati vegyületeket alkalmaznak. Következésképpen: valaki megszervezi e vegyületek utánpótlásainak szállítását, aláírja az ezzel kapcsolatos azon utasításokat, amelyek, így vagy úgy, szabályozzák e vegyületek alkalmazását. Következésképpen: e háborús bűntetteket nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen, szervezetten követik el.

4. No, igen. Ha valaki nem vette volna észre: „Mindez Pünkösdkor történt”.

17. Mindamellett, a junta eddig szinte mindig, kivétel nélkül, megsértette a vallási ünnepekre tekintettel sokszor pedig önmaga által kezdeményezett fegyvernyugvásokat, tűzszüneteket. Így volt ez húsvétkor is, pünkösdkor is, az ortodox karácsony és vízkereszt idején is. Ez utóbbival rúgta fel végképp a szeptemberi tűzszünetet.

(Csikós Sándor fordítása)

Az apróbetős, számozott, dőlt szövegrész a fordító helyzetmagyarázata

USA: terrorveszély nincs, de hirtelen mozdulatot senki ne tegyen

A Global Research kutatása alapján az Egyesült Államokban 55-ször nagyobb a valószínűsége annak, hogy valakit egy rendőr gyilkol meg az utcán, mint hogy terrortámadás áldozatává váljon.

A publikáció kiemeli, hogy az utóbbi 8 évben 928 embert lőttek le rendőrök nem jogos önvédelmi helyzetben. Ugyanakkor a tanulmány megállapítja, hogy 1999 és 2002 közt Floridában bizonyíthatóan csak a valós gyilkossági esetek egyötödét jelentették, így feltételezhető, hogy az egyébként is megdöbbentően magas szám egy erősen korrigált adat, és éves szinten átlag 545 halálos áldozat lehet.

A tanulmány rámutat, hogy miközben az utóbbi évtized folyamán az Egyesült Államokban jelentősen csökkent a terrortámadás kockázata, az évek során egyre magasabb annak valószínűsége, hogy egy rendőr lő le valakit az utcán, ha egy rossz mozdulatot tesz. Az USA külügyminisztériuma szerint 2011-ben mindössze 17 amerikai állampolgár vesztette életét terrortámadásban, miközben rendőrök több száz amerikait lőttek le az utcákon.

http://www.hidfo.net.ru/2015/03/09/usa-terrorveszely-nincs-de-hirtelen-mozdulatot-senki-ne-tegyen