Az Európai Unió arra készül, 
hogy a terrorizmus elleni  harcra hivatkozva eltüntessen olyan alapvető 
európai értékeket, mint a  szólásszabadság, a magánszféra 
sérthetetlenségéhez való jog, vagy a  gyülekezési jog. A terrorizmus 
azonban csak ürügy: a nyugati vezetők más  indokra hivatkozva is 
ugyanezen jogok korlátozását tartják  kívánatosnak. 
„Ha Theresa May megteszi, 
amivel fenyegetett, úgy fog  bevonulni a történelembe, mint a 
miniszterelnök, aki megadta a  terroristáknak az elképzelhető legnagyobb
 győzelmet. Olcsó politikai  haszonszerzésért szándékában áll aláásni a 
demokráciánkat, a  szabadságunkat és jogainkat – azon alapvető 
értékeket, melyeket ezek a  gyilkosok is el akarnak tüntetni.” – ezzel 
összegezte Martha
  Spurrier, egy brit jogvédő csoport vezetője a kormányfő azon  
kijelentését, miszerint nem megengedhető, hogy a szabadságjogok a  
terrorizmus elleni harc útjába álljanak. A jelenség lényege, hogy a  
tervezett korlátozások nem csak a terrorgyanús személyeket, vagy a  
nem-európai bevándorlókat és azok leszármazottait érintik, hanem az  
Európába szándékosan beengedett terroristákra hivatkozva a társadalom  
egészétől megvonnak bizonyos alapjogokat.
 
A brit kormányfő a Westminster Bridgenél
 történt terrortámadást  követően jelentette ki, hogy ha az emberi jogok
 a terrorizmus elleni  harc útjába állnak, akkor meg kell változtatni 
őket. A társadalom  tekintélyes hányada pedig egyetért ezekkel a 
kijelentésekkel: elvégre  nehéz lenne úgy megtalálni, majd elfogni egy 
terroristát, ha a  titkosszolgálatoknak nincs joga lehallgatni, vagy a 
rendőröknek nincs  joga házkutatást tartani egy terrorgyanús személynél.
 A látszólag nagyon  is indokolt szigorítások mögött azonban van egy 
logikai bukfenc: a  nyugat-európai vezetők meg sem próbálják leszűkíteni
 a korlátozások  által érintett személyek körét, hanem az egy-két millió
 migráns közt  megbújó terroristákra hivatkozva ötszáz millió európai 
állampolgár  szabadságjogait készülnek korlátozni.
A utóbbi évek során a brit 
titkosszolgálatok jogköreit folyamatosan  bővítették a 
terrorfenyegetésre hivatkozva; mostanra gyakorlatilag elég a  puszta 
gyanú is, hogy valaki kapcsolatban állhatott terroristákkal,  erre 
hivatkozva teljes megfigyelés alatt tarthatják. Németországban  szintén 
időről időre bővítik a titkosszolgálatok jogköreit. Thomas de  Maiziere 
belügyminiszter legutóbbi 
indítványa szerint
  a hatóságok bárkinek átkutathatják a számítógépeit és okoseszközeit, 
ha  azok rendelkeznek internetkapcsolattal és lehetőség van a 
behatolásra –  vagyis már közvetlen bizonyíték nélkül zajlik az 
adatgyűjtés, a terhelő  bizonyítékokat éppen ilyen „virtuális 
házkutatás” segítségével  szerezhetik meg a hatóságok. Franciaországban,
 amióta 2015-ben egy  terrortámadás miatt kihirdették a rendkívüli 
állapotot, több mint 150  tüntetést 
tiltottak be.
  Már a mostani gyakorlatban megjelenik a magánszférához való jog teljes
  megvonása, a gyülekezési jog korlátozása – és ezek Európa vezető  
hatalmai, az ő politikusaik szabják meg, milyen irányba haladjon az  
Európai Unió.
A jogok megvonásával a probléma ott 
kezdődik, hogy ezt a korlátozást  meg sem próbálják leszűkíteni egy 
adott csoportra, amelyen belül nagyobb  arányban reprezentáltak a 
potenciális terroristák. Példának okáért:  egyetlen európai ország 
vezetői sem mondják azt, hogy korlátozni lehet  azon személyek jogait, 
akik nem-európai országból származnak és sokadik  generációs 
bevándorlók, vagy nemrég érkeztek háború sújtotta övezetből  és első 
generációs bevándorlók. Ehelyett megvonják ötszáz millió európai  
állampolgár szabadságjogait. Európai tizenévesek személyes fotóit,  
személyes adatait, magánlevelezéseit gyűjtik be korlátozás nélkül, békés
  családapák levelezésében túrnak amiatt, mert Ahmed és Abdul  
határvédelem híján gond nélkül besétált Európába.
Ebbe az irányba halad Európa: az utcán 
néha agyonlőnek civileket, és  erre hivatkozva újabb és újabb 
szabadságjogokat vonnak meg, de valahogy  mégsem sikerül megfigyelni a 
Londonban élő 500 dzsihádistát, mert a  nyugati vezetőknek nagyon 
kényelmes ez a helyzet.
A folyamat lényege, hogy a nyugati 
vezetők valójából nem a  terrorizmus miatt akarnak szabadságjogokat 
megvonni – mert ha a  terrorizmust akarnák legyőzni, elég lenne az első 
és sokadik generációs  bevándorlók jogainak korlátozása. A szabadságjogok megvonásának akarása, ami állandó – de az indok, az ürügy változó.
  Külső és belső fenyegetésre hivatkozva egyaránt ugyanazokat a jogokat 
 akarják megvonni – mindegy, hogy emberkereskedelem, terrorizmus, vagy a
  kábítószerkereskedők elleni harcról van szó, vagy orosz veszélyről, a 
 megoldás mindig ugyanaz: a szabadságjogok megvonása.
A napokban épp egy liberális sajtóorgánum közölte örömittasan egy 
amerikai agytröszt
 tanulmányát, miszerint az orosz propaganda elleni harc egyetlen  
megoldása, hogy korlátozni kell a szólásszabadságot. Éljen, éljen!  
Ellenérvek nincsenek – tiltsuk be. Sokáig hihető volt a szabad világért 
 folytatott harc látszata, de ezt már hiába szépítik – az úgynevezett  
liberális Európa is csak egy a sok totalitárius rezsim közül. A német  
rendőrség épp kommentelőket tartóztat le a saját lakásukban, amiért nem 
 tetszettek nekik az illegális bevándorlással járó bűncselekmények.  
Egyetlen bűnük, hogy nem bölcsészek, és ha a lányaikat megerőszakolja  
valaki, nem politikailag korrekten fogalmaznak.
A „nyílt társadalom” védelmében: kommentelőket tartóztat le a német rendőrség
 Válasz
  a Kölnben és több nagyvárosban történt tömeges nemi erőszakra -  
elkezdték cenzúrázni a közösségi médiát, ahol kitudódott a dolog.
 Válasz
  a Kölnben és több nagyvárosban történt tömeges nemi erőszakra -  
elkezdték cenzúrázni a közösségi médiát, ahol kitudódott a dolog. 
A német rendőrség 36 ember 
otthonait rohamozta meg és  tartott házkutatást, amiért 
bevándorlásellenes véleményeket tettek közzé  a Facebookon.
Németországban a rendőrség kedden egy 
összehangolt akció keretén  belül 36 embert tartóztatott le saját 
otthonaikban, amiért a  bevándorláspárti kormánynak nem tetsző véleményt
 tettek közzé a  Facebookon. A véleménybűnözőket rasszizmus terjesztésével és gyűlöletkeltéssel vádolják.
A New York Times 
beszámolója szerint
  a szövetségi rendőrhivatal megerősítette, hogy a rajtaütések politikai
  témájú jobboldali hozzászólások miatt történtek, melyek miatt  
házkutatásokat hajtottak végre, majd valamennyi érintett személyt  
kihallgatták. A rajtaütések során néhány olyan személy is érintett volt,
  aki baloldali extrémista tartalmakat terjesztett, egyvalakit pedig  
amiatt fogtak el saját otthonában, mert a Facebookon inzultált egy  
homoszexuális személyt.
Holger 
Münch, a szövetségi bűnügyi hivatal  elnöke elismerte, hogy a Soros-féle
 nyílt társadalom védelmében  tartóztatták le a kommentelőket.
„Nyílt társadalmunk nem engedhet teret a félelemnek, fenyegetéseknek se az utcákon, se az interneten.” – mondta, egyértelmű utalást téve George Soros ideájára, a nyílt társadalomra.
A rajtaütések azt követően történtek, 
hogy a német parlament elkezdte  tárgyalni a közösségi média használatát
 korlátozó új  gyűlöletbeszéd-szabályozást. A Heiko Maas igazságügyi 
miniszter által  javasolt intézkedések többek közt a gyűlöletkeltő 
hozzászólások és  bejegyzések eltávolítására kötelezik a közösségi média
 üzemeltetőit,  ennek elmaradása esetén pénzbírságot helyeznek 
kilátásba.
Ezen felül a német törvények a 
kommentelők megbüntetését is előírják.  Azok a személyek, akik a törvény
 által tiltott tartalmakat közölnek,  faji gyűlöletkeltés miatt akár öt 
évig terjedő börtönbüntetésre is  ítélhetőek.
A német rendőrség közleményéből 
kiderült, hogy a brutális hatósági  fellépés annak a társadalomképnek a 
védelmében történik – Münch  közleménye szó szerint említette a „nyílt 
társadalmat” -, amit G. Soros  amerikai milliárdos külföldről 
finanszírozott civil szervezeteken  keresztül, a többségi lakosság 
akarata ellenére próbál megvalósítani  számos európai országban.