A Dunning-Kruger hatás

Vernon Coleman: Háziorvosok: Árulás, népirtás és az igazság

 

A The Guardian szerint, amely egy önjelölt brit újság, amely pénzügyi kapcsolatban áll Bill Gates-szel, egy Martin Marshall professzor, akit a Royal College General of Practitioners elnökeként írnak le, azt mondta:

A terjesztett narratíva, miszerint a távkonzultációk nem felelnek meg a személyes konzultációknak, veszélyes. Gyanítom, hogy az idézet pontos volt, mert illik a The Guardian új státuszához, mint propaganda lap - alig több, mint egy kormányzati sajtóközlemény egy sportoldallal és egy kötésmintával mellékelve.
Marshall arról is beszámolt, hogy a háziorvosi praxisokban nem az a probléma, hogy a háziorvosok nem találkoznak személyesen a betegekkel, hanem az, hogy hiány van háziorvosokból.
Nos, nem szívesen kritizálom Marshall professzort, de mégis megteszem. Úgy gondolom, hogy ha ezt tényleg így mondta, akkor nem megfelelő nyíláson keresztül beszélt. Valóban, kutyalatinul, az orvosok hagyományos nyelvén a történelem során, úgy írnám le, hogy onus bollocks - ami lefordítva egy rakás baromságnak bizonyul.

És téved a háziorvosok számát illetően. Rengeteg háziorvos van. A problémák teljes mértékben a munkamódszerekből fakadnak, amelyeket úgy tűnik, hogy az új digitális világnak megfelelően alakítottak ki - ahol mindent távolról intéznek, a gyerekeket számítógépen tanítják, és a készpénz eltűnik. A mai háziorvosokat elárasztják a segédek, asszisztensek, értelmetlen elfoglalt emberek és számítógépek. Talán hatékonyabbak lennének, ha egyszerűbbé tennék az életüket. Hagyták, hogy belerángassák őket a fojtogató bürokráciába, ami azt eredményezte, hogy a háziorvosok elszakadtak a pácienseiktől. Úgy tűnik, hogy a legtöbb háziorvos nem vagy alig érti a páciensei igényeit. Túl sok a szurkálás és túl kevés a törődés.

Marshall professzor és az egészségügyi intézmény más tagjai védekezésbe helyezkedtek, mert a háziorvosokat támadják, amiért ragaszkodnak ahhoz, hogy betegeiknek telefonos vagy videokonferenciát biztosítsanak a megfelelő személyes konzultáció helyett.

Amikor a covid-19-es átverés elkezdődött, a háziorvosok valamiféle járvány fenyegetését használták ürügyként arra, hogy bezárják rendelőiket. Még arról is szó volt, hogy az orvosok megtagadták az életmentő injekciók beadását, mert a betegekkel való bármilyen kapcsolatot túl veszélyesnek tartották. A hagyományos orvosi etikát - miszerint a betegeket kell előtérbe helyezni, még ha ez azt is jelenti, hogy saját magukat kockáztatják - kidobták volna az ablakon, ha találtak volna egy olyan alkalmazottat, aki elég bátor ahhoz, hogy kinyissa az ablakot.

Természetesen soha nem volt járvány. A számok azt bizonyítják, hogy az elmúlt másfél évtizedben kevesebb ember halt meg, mint amennyi egy átlagos évben meghalt volna. A számok azt mutatják, hogy a covid-19 soha nem volt veszélyesebb, mint az éves influenza. És az orvosi intézmény néhány tagja ezt most már el is fogadja. Az Agenda 21 következő szakaszába lépnek - a globális felmelegedés abszurd, tudománytalan mítoszát használják ürügyként a betegek távoltartására.

Azok az orvosok, akik azt állítják, hogy a telefonos konzultáció vagy a laptop képernyőjén keresztül folytatott csevegés kiválóan helyettesíti a rendelőben történő konzultációt, másfajta orvoslást folytatnak, mint amilyenre engem kiképeztek. Dr. Colin Barron barátom egyetért velem abban, hogy még a zoomos konzultáció is átkozottul rossz helyettesítője a megfelelő konzultációnak, amikor a két résztvevő valóban egy szobában van, egy időben. Amikor én praktizáltam, a szabály egyszerű volt: Minden telefonos konzultáció végén megkérdeztem, hogy a páciens elégedett-e, vagy szeretne-e házhoz menni. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb orvos ugyanezt tette. Úgy vélem, hogy a konzultációk legfeljebb 10%-át lehet biztonságosan vagy kielégítően lefolytatni kizárólag telefonon. A legtöbb konzultációhoz valamilyen fokú fizikai vizsgálatra van szükség - még ha csak a megnyugtatás érdekében is.

Meglepő módon a háziorvosok körülbelül 50%-a azt mondja, hogy a személyes konzultációk számának visszatérése a hoax előtti szintre nem lehetséges, és körülbelül 80%-uk szerint erre nincs is szükség. Meglepő módon a háziorvosok 57%-a szerint a távkonzultációk rugalmassága összességében előnyös volt az ellátás szempontjából. Vajon azok a betegek, akik órákig próbáltak kapcsolatba lépni az orvosukkal vagy a recepciósokkal, egyetértenének-e azzal, hogy az ellátás javult? Az igazság az, hogy a háziorvosi szolgálat nem felel meg a célnak. És ez az egyik fő oka annak, hogy a mentőautók nem tudnak megbirkózni a feladatokkal, és hogy a kórházi baleseti és sürgősségi ellátás miért borzalmas.

A tény természetesen az, hogy az orvosoknak soha nem volt semmilyen orvosi okuk arra, hogy leállítsák a személyes konzultációkat. Soha nem volt szükség a társadalmi távolságtartásra. A maszkok mindig is többet ártottak, mint használtak - és betegek ezreinek halálát okozták. A betegek szemtől-szemben történő kezelésének elutasítása teljesen hamis, tudománytalan félelmen alapult, és attól tartok, hogy az ostobaság és a lustaság erős keveréke volt.

Nem nehéz bizonyítékot találni az állításom alátámasztására.

Amikor egy orvos telefonon beszél egy beteggel, vagy bátor lesz, és hagyja, hogy a kamerája képei keveredjenek a beteg képeivel, számos hátránya van.

Nem hallgathatja meg a beteg mellkasát, nem tapinthatja meg a hasát, nem nézhet a szemébe vagy a fülébe. Nem dughatja az ujját egyetlen releváns testnyílásba sem, nem szagolhatja a ketonokat, nem tudja kiszúrni a myxoödémás beteg patognómikus hajszerkezetét. Nem tudja kielégítően megvizsgálni a kiütéseket vagy egyéb bőr- és körömelváltozásokat. Nem tud támogatást vagy bátorítást nyújtani. Nehéz reményt nyújtani, ha az ember elszigetelődik egy számítógép képernyője mögött. Pedig a remény természetesen az emberség igazi eleme. Különösen az idősek számára a számítógépes kamerák gyakran rendkívül ijesztőek.

Egy orvos, aki távolról próbálja megvizsgálni, diagnosztizálni és kezelni a beteget, két kézzel a háta mögött dolgozik - legalábbis.

És a bizonyítékok elég egyértelműek.

Greater Manchester vezető halottkémje arról számolt be, hogy öt elhunyt beteg gyorsabban kaphatott volna jobb kezelést, ha személyesen vizsgálják meg őket.

Amit a háziorvosok, úgy tűnik, nem vesznek észre, az az, hogy 2008-ban Dr. Simon Fradd több mint 2000, háziorvosok által folytatott telefonos konzultációt elemzett. Minden egyes konzultáció öt percig tartott. Több mint felét tízperces személyes konzultációnak kellett követnie. Dr. Fradd szerint a jelenlegi rendszer 7%-kal növeli a munkaterhelést ahhoz képest, hogy minden beteget személyesen látnak el.

"A betegek általában a rendelőt akarják felkeresni, hogy konzultáljanak egy orvossal" - mondja Dr. Fradd - "és a telefonos konzultációkkal sem az orvos, sem a beteg nem elégedett. Ez növeli a háziorvosok stresszét, és további időpontkérésekhez vezet, ami még több munkát jelent a háziorvosnak.

Jelenleg a háziorvosok kevésbé népszerűek, mint a rendőrség, az ingatlanügynökök és a közlekedési felügyelők - és csak valamivel népszerűbbek, mint a mainstream médiának dolgozó újságírók. A háziorvosok pedig csak saját magukat okolhatják ezért.

Ha a háziorvosokat újra szeretni akarják, akkor el kell hagyniuk a számítógép képernyőjét, és minden betegüket a rendelőben kell fogadniuk - ahol megfelelően kezelhetik őket.

Marshall professzor pedig talán elgondolkodhatna azon a gondolaton, hogy ha a diagnózisokról és a kezelésekről számítógépek döntenek, akkor nem lesz szükség emberi orvosokra.

Megállapítást nyert, hogy a számítógépek jobban tudnak diagnózist felállítani - és a megfelelő kezelést felajánlani -, mint az emberek.

Ha a háziorvosok nem térnek vissza a személyes beteglátogatáshoz, akkor át kell képezniük magukat valami másra, mert nem lesz rájuk szükség. És nehezen találnak majd olyan munkát, amely ilyen rövid munkaidőért ugyanolyan jól fizet - és lehetővé teszi számukra, hogy otthonról dolgozzanak.

És nem fog sokáig tartani, amíg a betegek beperelik az orvosokat, mert hibákat követnek el, mert a telefonokra és a számítógépekre támaszkodnak.

Dr. Vernon Coleman MB ChB DSc

• Forrás: vernoncoleman.com

https://pokolafoldon.hu/blog/haziorvosok-arulas-nepirtas-es-az-igazsag

Skóciában megbuknak az oltások

 

A hivatalos skót adatok most azt mutatják, hogy a kórházi kezelési arány magasabb a beoltottaknál, mint a beoltatlanoknál. Nincs az oltatlanok között világjárvány. (Dél-afrikai honfitársaimnak gondoljanak arra, hogy mikor mentek fel a legutóbbi kórházi adatok a betegek vax-státusz szerinti kórházi adatai? Miért van ez?)

Itt vannak a skót adatok, amelyeket a másik nagyszerű független kovid riporter, Eugyppius osztott meg:

Forrás itt.

Eközben ugyanebben az országban a kormány leépíti a kórházi ágyakat, ugyanazokat az ágyakat, amelyek megmentése érdekében egy egész országot bezártak.

Miért van ez?

Ez szó szerint aláássa a világ minden táján az összes korlátozás teljes értelmét. Bár ezt tudtuk, amikor leszerelték a tábori kórházakat, és megtartották a maszkokat és a padlómatricákat.

Még egyszer, ez nem a racionalitásról, a tudományról vagy az egészségről szól.

Ha így lenne, akkor ez nem történne meg

Mit lehet tenni?

Az első lépés az igazság megismerése, mielőtt az felszabadíthatna minket.

A mainstream médiát alá kell ásni. Nem szabad hagyni, hogy ők szabják meg a megismerhető és megvitatható dolgok paramétereit. Elvesztették ezt a kiváltságot.

Osszátok meg a nem közölt igazságokat barátaitokkal. Ne engedjetek a hisztériának és a politikai korrektségnek, még a mindennapi beszélgetésekben sem.

És éljétek az életeteket nem hazugságban, nem félelemben, hanem bőségben.

Már majdnem két év telt el.

Nem szabad megengedni, hogy a beteges orvosi zsarnokok újabb két évet lopjanak el az életünkből.

Független tudósításaim és írásaim támogatására, kérjük, ossza meg!

 

• Forrás: prepareforchange.net

https://ordogugyvedje.hu/kulfold/skociaban-megbuknak-az-oltasok-olaszorszagban-pedig-felrobbantjak-az-oltasokat

“Nem lehet rajtuk változtatni, nincs bennük istenfélelem”

 

Sokunk tapasztalata újabban, hogy van két olyan téma, amely még a legszorosabb egyházi, baráti, testvéri kötelékeket is megtépázza, irracionálisnak tűnő falakat emel váratlanul, mindent felülírva. Ha valaki megtudja, hogy istenfélelemből a régi rítusú szentmisét preferáljuk, netán szintén istenfélelmen alapuló morális megfontolásból nem akarunk oltakozni, hirtelen idegenként tekint ránk, legtöbb esetben minden érvelés, vita vagy nyílt konfrontáció nélkül. Ha pedig mégis van érvelés, akkor azzal kell szembesülnünk, hogy a döntés már megszületett, az érvelések pedig inkább utólagos apológiák, semmint az értelmes megfontolás megnyilvánulásai. Ez jó hír lehet a szabad akarat szempontjából, hiszen azt mutatja, hogy van lehetőség a döntésre. És a lelkiismeret is meghozza ítéletét a döntésről, még akkor is, ha a felelősséget utólagos érvekkel törekszünk hárítani. De mi lehet a döntés igazi oka és mozgatórugója? Az alábbiakban egy rabbi írása következik, amelyet az America’s Frontline Doctors szervezet oldala közölt Chananya Weissmantól, aki az oltások esetében vizsgálja a mögöttes okot „Hol van Isten félelme?” címmel (hátha Franciscus és magyar követői is meghallják, és legalább egy rabbinak elhiszik…).

Az emberiség két különálló csoportra oszlik, a középen lévő egyre szűkülő szürke területtel. E csoportok között sok különbség van, de a legalapvetőbb különbség az, hogy az egyik oldal vonzza az Istent félő – valóban istenfélő – embereket, a másik oldal pedig nem.

A másik oldalon bizonyára vannak “vallásos” emberek. Nincs hiány vallási vezetőkből, akik támogatják, hogy az embereket erőszakkal oltsák be, és dehumanizálják azokat, akik ellenállnak. Ezek az emberek nélkülözhetetlenek az Isten-ellenes oldal számára; ahhoz, hogy a gonosz valóban virágozhasson, szüksége van egy kóser bélyegzőre.

Ezen a héten Szodomáról olvastunk, amely úgy tűnik, hogy a mai “felvilágosult” világ nagy részének példaképe. Szodoma lakói nem a dzsungelben élő vademberek voltak; gazdagok és kifinomultak voltak. Természetesen csak a magukfajta “elit” között akartak élni. Hogy megakadályozzák, hogy a nemkívánatos személyek elrontsák kifinomult ökoszisztémájukat, Szodoma népe legalizálta üldözésüket. Szigorúan tilos volt alamizsnát adni a szegénynek vagy szállást adni az utazónak. Ez természetesen a nagyobb jó érdekében történt, a város gazdagságának védelme érdekében.

A Talmud (Szanhedrin 109B) elbeszéli, hogy egy szodomai lány megszánt egy szegény embert, és kenyeret csempészett neki. Szodoma lakói megdöbbentek, hogy a szegény ember nem halt éhen. Nyomozást folytattak, és elfogták a lányt. Azért a szörnyű bűntettért, hogy egy éhes koldust etetett, mézzel kenték be a testét, és a város falára tették, ahol a méhek megcsípték és felfalták, amíg meg nem halt.

Manapság egyre inkább divatba jön az ilyen erkölcsi romlottság, és nem csak az “elit” zárt közösségeiben. Egész országok dehumanizálják fokozatosan a “gyilkos oltóelleneseket”, és népszerűsítik a velük szembeni kegyetlenséget. Az állampolgárokat arra ösztönzik, hogy besúgják azokat, akik meg merik mutatni halálos arcukat és akadálytalanul lélegeznek. Az emberek nyilvános szidalmazása, sőt bántalmazása erénynek számít.

Ugyanakkor e kitaszítottakkal való méltányos és kedves bánásmód kriminalizálódik. A világ egyes részein hatalmas pénzbírságot von maga után, ha valaki időt tölt az oltatlanokkal, elviszi őket, vagy üzletet köt velük. A kórházak megtagadják tőlük az életmentő ellátást. Azok az orvosok, akik erkölcsi kötelességüknek tartják, hogy egy valódi terroristát ugyanúgy kezeljenek, mint az áldozatát, nyíltan azt követelik, hogy a be nem oltottakat hagyják meghalni. A kormány, a média, sőt még a vallási vezetők is bátorítják ezt. Természetesen a nagyobb jó érdekében.

Nehéz értelmes különbséget látni eközött és egy jótékonykodó lány halálra kínzása között. A bölcsek azt tanítják, hogy a lány sikolya volt a döntő pillanat a Szodoma elleni mennyei ítéletben. Nem volt lassú hanyatlás. Egyik nap Szodoma még magasan szárnyalt, másnap pedig Isten eltörölte a várost. Napjainkban sem kell sokáig várni, hogy Isten lerombolja a gonosz behemótokat.

Amikor Abimelek, Gerár királya megkérdezte Ábrahámot, miért állítja, hogy Sára a húga, Ábrahám azt válaszolta, hogy “nincs istenfélelem ezen a helyen”, és megölték volna, ha megtudják, hogy Sára a felesége (Ter20,11). A Netziv, a Malbim és a Chiddushei HaGriz (a Beis Halevi a Tóráról) kommentátorok mind ugyanúgy magyarázzák ezt: bár Gerár népe civilizált és “felvilágosult” volt, erkölcsüket szigorúan saját értelmük határozta meg, Istenfélelem nélkül. Az ilyen emberek tehetetlenek saját természetükkel és vágyaikkal szemben. Amikor olyan erkölcsi dilemmával szembesülnek, amely vágyaik útjában áll, értelmük racionalizálni fogja azt, ami rossz.

Egy olyan társadalomban, ahol filozófusok és “etikusok” döntik el, hogy mi a helyes és mi a helytelen, bármi lehetséges. Az értelmük igazolni fogja a rablást, a gyilkosságot és a házasságtörést, bár különböző nevek és meghatározások alatt. Bármilyen kifinomultnak tűnnek is az ilyen emberek, soha nem lehet bennük megbízni. Bármilyen kifinomultnak is tűnik egy ilyen társadalom, mindig képes a legnagyobb gonoszságokra.

Csak egyetlen erőben lehet megbízni, amely az embert távol tartja a bűntől: az istenfélelemben. Akiket az istenfélelem vezérel, akik tudják, hogy Isten mindig figyeli őket, és ismeri legbensőbb gondolataikat, azok nem esnek könnyen a bűn áldozatául. Nem fogják könnyen racionalizálni a gonoszságot. Lehet, hogy időnként engednek a kísértéseiknek, de az istenfélelem a végső vészfék. Azoknak, akikből hiányzik az istenfélelem, nincsenek határaik. Ha nem tudnak átlépni egy piros vonalat, akkor egyszerűen átminősítik azt zöldnek.

Nem véletlen, hogy a legnagyobb gonoszságokat ismét azok követik el, akik műveltek, intellektuálisak, kifinomultak és előkelőek. Magasztos szavakkal beszélnek a bolygó és mindazok megmentéséről, akik rajta élnek, bár ez utóbbiak közül sokakat ki kell majd irtaniuk (saját magukat kivéve) a többiek érdekében. Te következel elsőnek.

Annyi ember hidegvérű meggyilkolása, hogy hozzá képest minden holokauszt jelentéktelennek tűnik azáltal válik szalonképessé, hogy “depopulációnak” nevezik. Jótékony cselekedet, ha az emberek meghalnak, hogy maradjon elég levegő és élelem másoknak, hirdetik saját birtokaikról. Különösen az öregek halála, a meg nem született gyermekeké, a betegeké és szenvedőké és más haszontalan embereké. Aztán jönnek a vallásos emberek, a szülők, akik nem adják át gyermekeiket az államnak, végül mindenki más, aki útban van; ők a “hazai terroristák”, akik magát a bolygót fenyegetik.

A demokrácia megmentéséről beszélnek, miközben ráerőltetik akaratukat az emberekre, akiknek nincs valódi beleszólásuk semmibe. Mindent birtokolniuk kell, és mindent irányítaniuk kell, a saját érdekükben. Persze csak azért, hogy visszatérhessünk a normális kerékvágásba. Teljesen abnormálisnak lenni az egyetlen út.

Az sem véletlen, hogy ez az “elit” réteg kategorikusan vallástalan és vallásellenes, bár szigorúan a látszat kedvéért mást vallanak. Isten nem tud megmenteni minket, de ők igen. Isten azt akarja, hogy ők mentsenek meg minket, az injekcióikkal, a végtelen számú új szabályaikkal, és azzal, hogy korlátozzák, hogyan imádkozzunk egyáltalán Istenhez. Most már azzal szolgáljuk Istent, hogy nem szolgáljuk Őt, mondják nekünk, miközben a “vallási vezetők” helyeslően bólogatnak. Istent káromolják, valahányszor csak megemlítik Őt, mert mindenben, amit tesznek, háborúban állnak Istennel. Sok istenük van, de nincs Istenük.

A vallási kabalák, akiket a gonoszságuk kozmetikázására toboroznak, szájhősködnek Isten előtt, miközben tényleges életükben nem mutatnak félelmet iránta. Az igazságosság köntösébe burkolóznak, egy álságos fügefalevélbe, hogy elfedjék lelki csődjüket. Ha be tudsz nézni a vallási hivalkodó külső mögé, akkor nagyon kicsi, kicsinyes, jelentéktelen embereket látsz – gyakran szörnyeteg embereket.

A gonosz brit kormány szodomita bírái és sátáni “orvosai” éppen tegnap gyilkolták meg Alta Fixslert, mert úgy döntöttek, hogy a kislány életének véget vetni irgalom. Szó szerint túszul ejtették és harcoltak a megölésének jogáért. Micsoda irgalom! Milyen csodálatos olyan emberek uralma alatt élni, akik nagyszerű intellektusukkal és istenfélelem nélküli erkölcsükkel eldöntik, hogy mikor jobb valakinek holtan!

E szörnyetegek szerint, akik különösen a gyengékre és védtelenekre vadásznak, Alta Fixslernek köszönőlevelet kellene küldenie nekik a túlvilágról, amiért véget vetettek értéktelen, elviselhetetlen idejének ebben a világban. Mármint, ha hinnének a túlvilágban.

Egy magát “etikusnak” nevező végzős rabbinövendék Izraelben gyilkosoknak nevezte az oltatlanokat, Alta Fixsler kapcsán azonban a legtöbb, amit említeni bírt, hogy “rossz” volt a döntés, hogy most vetettek véget az életének. Az oltatlanok elleni retorikája és a tényleges gyilkosságra adott langyos válasza egyaránt összhangban van Izrael Isten-ellenes, elitista uralkodó osztálya iránti hűségével (és az abban elfoglalt kényelmes pozíciójával). Az ő “etikáját” az határozza meg, hogy a pártfogóinak mire van szüksége tőle, nem pedig az istenfélelem.

Alta Fixsler meggyilkolása a jó nevében nem elszigetelt példa. Ez éjjel-nappal zajlik az egész “civilizált” világban, ahol az emberi élet nem több, mint árucikk, amelyet meg kell őrizni vagy el kell dobni, annak “értéke” alapján, amit a vezetők számára képvisel. Az emberi élet még soha nem volt ilyen olcsó. Egy emberi lény kevesebbet ér, mint a felhasználható szerveinek értéke együttesen.

“Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak; akik a sötétséget világossággá teszik, és a világosságot sötétséggé; akik a keserűt édessé teszik, és az édest keserűvé!“. (Iz5,20)

“A bölcsesség kezdete az istenfélelem“. (Zsolt 111, 10)

“Chanina Ben Dosa rabbi azt mondta: akinek a bűntől való félelme megelőzi a bölcsességét, a annak bölcsessége tartós lesz. Akinek a bölcsessége megelőzi a bűntől való félelmét – a bölcsessége nem lesz tartós”. (Az atyák tanításai 3,9)

A Bartenura tanítja, hogy mielőtt valaki megtanulja a bölcsességet, el kell határoznia, hogy a bűntől való félelem miatt tanulja meg.

A világ ma tele van tudással, de mindezt a tudást kifejezetten azért tanulják, hogy lehetővé tegyék a bűnt és racionalizálják azt, hogy a rosszat jónak, a sötétséget fénynek, a keserűt édesnek állítsák be. Ez a bölcsesség nem lesz tartós.

Amikor az egyik oldal azokat vonzza, akik félik Istent, a másik oldal pedig azokat, akik gyalázzák Őt, nem kell többet tudnod ahhoz, hogy bölcsen válassz.

Az ő oldalukon nincs istenfélelem.

De hamarosan lesz.

https://invocabo.wordpress.com/2021/10/23/nem-lehet-rajtuk-valtoztatni/

Az osztrák AUF1.TV megkapta a minőségi bizonyítványt a fészbúktól: törölték.

A csatorna ezzel az igazság forrásává, a kényelmetlen igazságok hivatalos kimondójává lépett elő.

Minden díj rangját ugyanis nem az adja, hogy ki osztja, hanem hogy ki kapja…

Jelenlegi helyzet