A 
genetika terén lezajlott forradalomhoz mérhető az agykutatás  fejlődése,
 amely révén ma már egy gomb megnyomásával ki tudjuk kapcsolni  a 
Parkinson-kórt, tünetmentesíteni tudunk súlyos epilepsziás rohamokat –  
és mindez csupán a kezdet. Tudja, mi az a neuromarketing? És azt, hogy  
mindezt jelentős részben a The Beatlesnek köszönhetjük? Dóczi Tamással, a
  Nemzeti Agykutató Program egyik vezetőjével beszélgettünk.
Ahogy azt Matolcsy Györgytől is tudjuk, agysebészetben hagyományosan erősek vagyunk, már honfoglaló őseink is élen jártak a különböző betegségek koponyalékeléssel történő gyógyításában.
  Ez az örökség szerencsére nem múlt el nyomtalanul, a magyar kutatók a 
 mai napig a hihetetlen gyorsasággal fejlődő idegtudomány élvonalában találhatóak.
Az agykutatás és -gyógyítás fejlődését 
és a szédítő perspektívákat  Dóczi Tamás idegsebész professzor 
akadémikussal, a Nemzeti Agykutató  Program (NAP) klinikai moduljának 
vezetőjével tekintettük át, aki maga  is részt vett és rész vesz ebben a
 tudományos forradalomban.
Röntgen által homályosan
Őseink mellett más kultúrák is foglalkoztak agyműtétekkel, változó hatásfokkal. Az orvostudomány a leghíresebb korai agyműtétnek
 a modern sebészet megteremtőjeként ismert, a XVI. század során élt  
Ambroise Paré beavatkozását tekinti, akinek egy agytályogot sikerült  
kiürítenie, indítja a történetet Dóczi Tamás, a ma is alkalmazott műtéti
  technikák alapjait pedig egy angol orvos, Victor Horsley fektette le a
  XIX. század végén.
Ezek a korai agysebészek persze szilárd 
tudományos információk  nélkül, lényegében találomra tevékenykedtek. 
Ahhoz, hogy tudjuk, hogy  mit is csinálunk az agyban, elengedhetetlen 
volt a diagnosztika, azaz az  úgynevezett képalkotó eljárások fejlődése.
 Ezek sorában az első  természetesen a röntgenkészülék volt, ami az 
emberi test előtte  elképzelhetetlen megismerését tette lehetővé.
Az idegsebészet területén először egy 
amerikai doktor, Harvey Cushing  használta a röntgenkészüléket az 
agytumorok helyének meghatározására,  ám egyáltalán nem volt egyszerű 
dolga. A röntgen az agysebészet terén  igen korlátozottan volt csak 
használható, mivel az agy sugárelnyelő  képességében az egyes területek 
között csak igen kis különbségek vannak,  magyarázza Dóczi Tamás.
Egészen az 1970-es évekig az 
idegsebészek indirekt módon próbálkoztak  a diagnosztikával, azaz csupán
 az agykamra láthatóvá tételével és az  ottani nyomok elemzésével tudtak
 következtetni arra, hogy valamilyen  rosszindulatú daganat okozhat 
deformációt. Mindez nem volt  kockázatmentes: Dóczi Tamás is fel tud 
idézni olyan eseteket pályája  legelejéről, amikor félbe kellett hagyni a
 műtétet, mert nem találták  meg a daganatot.
Ambroise Paré munkában
Ennek a korszaknak fontos lenyomata Karinthy Frigyes 1936-os sikeres agyműtéte, amelyet a szerző az Utazás a koponyám körül
 című regényében örökített meg; a könyv a világirodalomban is  
egyedülállóan hitelesen ábrázolja az agydaganat tüneteit. A Karinthyt  
ellátó svéd orvoscsapatnak több hónapos detektívmunkát kellett  
folytatni, a tünetek kialakulását (szédülés, látászavarok) és  
súlyosbodását figyelve annak érdekében, hogy hozzávetőlegesen meg  
lehessen határozni a daganat helyét. Innen nézve még bravúrosabb a  
sikeres beavatkozás, ami Dóczi Tamás szerint mai szemmel is kifogástalan
  munkának számít.
Karinthy nevezetes műtéte után is még 
évtizedekig a röntgen volt az  egyetlen diagnosztikai eszköz, bár a 
technikák egyre fejlődtek: először  levegőt fecskendeztek az agykamrába,
 majd különböző oldatokat a koponyán  belüli erekbe az agykamra 
„megfestése” érdekében. Aztán jött a The  Beatles világsikere és minden 
megváltozott.
A The Beatles forradalmasítja a diagnosztikát
Az áttörés alapja a tomográfia volt, 
amely révén a hagyományos  röntgenkészülékeket sikerült 
továbbfejleszteni: az emberi test körül  forgó gépezet az egyszerű 
metszet helyett képes a test térbeli  szerkezetének ábrázolására. Bár a 
matematikai alapok már a XX. század  első évtizedeiben megszülettek, az 
eljárás elterjedésére várni kellett,  mivel a számítások elvégzése 
óriási kapacitást igényelt.
A mai napig használt CT-k prototípusát 
Godfrey Hounsfield alkotta meg  az EMI kutatójaként. Bár a 2012-ben 
megszűnt céget az elmúlt évtizedek  során lemezipari óriásként ismertük,
 az 1950-es és 1960-as évek első  felében a számítástechnika és az 
elektronika területén játszott  meghatározó szerepet, ők készítették el 
például Anglia első  tranzisztoros számítógépét szintén Hounsfield 
vezetésével, ekkor még  Electric&Music néven.
CT-vizsgálat
A hatvanas években aztán egyre inkább a 
könnyűzene került a vállalat  fókuszába, hiszen a The Beatles és az őket
 követő együttesek óriási  pénzeket termeltek, miközben az egyéb 
részlegek jóval kevésbé voltak  nyereségesek. Hounsfield szekciója 
például masszívan veszteséges volt,  és a lemezeladásokból befolyó 
profitból tudták csak finanszírozni –  meséli Dóczi Tamás, akinek a 
nyolcvanas évek elején volt szerencséje  együtt dolgozni Hounsfield 
radiológus munkatársával, a világ első CT-vizsgálatát elvégző Jamie Ambrose-zal, és így megismerhette az akkor már Nobel-díjas kutatót is.
A CT óriási áttörést jelentett, ám ezt 
egy újabb forradalom, a  Mágneses Magrezonanciás Tomográfia (MR) 
követte, amely már az újabb  fejlesztéseknek köszönhetően teljes 
részletgazdagsággal képes  feltérképezni az emberi agyat. Ennek 
köszönhetően az elváltozások  vizsgálatán és felismerésén túl a figyelem
 egyre inkább arra  helyeződött, hogy milyen folyamatok játszódnak le 
agyunkban.
Már tudjuk, hol vannak az érzelmeink
Ennek kulcsa az ezredforduló környékén 
útjára induló funkcionális MR  (fMRI), amely egy egyszerű alapelvre épül
 igen bonyolult  megvalósítással. Az alapelv felfedezése egy magyar 
kutatóhoz, Sántha Kálmánhoz
 köthető, aki éber epilepsziásokon végzett műtétek során figyelt fel  
arra, hogy az epilepsziás rohamok idején az agy egyes részei  
kipirosodnak, azaz hirtelen megnő a vérellátásuk. Mindez azt jelenti,  
hogy agyunk azon részei, ahol épp „munka” zajlik, érzékelhetően több  
tápanyagot használnak el a számítások elvégzésére, épp úgy, ahogyan egy 
 processzor is több áramot vesz fel, ha nő a terhelése.
Az fMRI ezt a jelenséget használja ki, 
miután az oxigént szállító és  az azt leadó, „redukált” hemoglobinnak 
eltér a mágneses jele, azaz  képesek vagyunk azonosítani az agy azon 
területeit, ahol a munka miatt  hirtelen megnő a redukált hemoglobin 
mennyisége. A korszerű  technológiának köszönhetően mindezt valós 
időben, a lehető legnagyobb  részletgazdagsággal tudjuk követni, ami azt
 jeleni, hogy az olyan  alapvető funkciókon túl, mint mondjuk a látás, 
hallás, mozgás, már a  magasabb rendű funkciók helyét is meg tudjuk 
határozni, legyen szó a  beszédről, érzelmekről, emlékekről.
Neurooptimatizált sampon eladó
Az fMRI-ben rejlő lehetőségekre 
rábukkant még a reklámipar is, mondja  Dóczi Tamás. Alig 10 éves múltra 
tekint vissza a neuromarketing, amely  révén minden korábbi módszernél 
hatékonyabban lehet belőni például egy  samponreklám hatásait, miután a 
nézők agyi reakcióit egy fMRI  segítségével vizsgálják, pontos képet 
kapva a kiváltott érzelmekről. Az  új alkalmazott tudományágban rejlő 
lehetőségeket jól jelzi, hogy a világ  egyik legelismertebb egyetemének 
számító John Hopkinson már létezik  Neuromarketing Tanszék is.
Hol vannak az érzelmek?
Az fMRI másik „civil” alkalmazása a 
hazugságvizsgálat, ugyanis a  tudósok arra is rájöttek, hogy amennyiben 
gondolunk valamire, de azt nem  mondjuk ki, akkor magunkban beszélünk, 
azaz a gondolati folyamatok  lezajlanak, de a beszédközpont nem 
aktivizálódik. Mindez azt jelenti,  hogy egy fMRI és célzott kérdések 
segítségével minden kétséget kizáróan  ki lehet deríteni, ha valaki el 
akar hallgatni valamit.
Az fMRI hétköznapi használatának persze 
korlátot szab, hogy egy ilyen  készülék legalább félmilliárd forint és 
egy-egy vizsgálat is milliókba  kerül, ám ahogy az eredetileg tudományos
 és katonai célokra  kifejlesztett számítástechnika és az internet is 
életünk részévé vált a  nap 24 órájában, úgy a csúcstechnológiát 
képviselő diagnosztikai  készülékek is rohamosan válnak elérhetővé 
szélesebb körökben. Az MR-ek  esetén komoly technológiai korlát például,
 hogy -170 fokra kell lehűteni  a központi magot, amihez óriási 
hűtőberendezés kell, ám a legújabb  generációk esetén ezt sikerült 
orvosolni, és talán nincsenek már messze a  „mobil” MR-ek sem Dóczi 
Tamás szerint, akinek angliai évei alatt  lehetősége volt a világ 
legelső CT-jén is dolgozni annak leselejtezése  előtt.
Vegyünk magunknak memóriát! 
Az agyról alkotott tudásunk fejlődése 
arra is lehetőséget ad, hogy  direkt módon avatkozzunk be az egyes 
idegrendszeri eredetű betegségek  ellen. A Pécsi Tudományegyetem 
Idegsebészeti Klinikáján például már több  mint egy évtizede alkalmazzák
 az úgynevezett mély agyi stimulációt  epilepsziás és Parkinson-kórban 
szenvedő betegek esetében, akiken már a  gyógyszeres kezelés nem segít. A
 beavatkozás során elektródákat ültetnek  be az agyba, elektronikus 
jelekkel elnyomva a tünetekért felelős  részeket. Az eredmény drámai: 
egy gomb bekapcsolásával meg lehet  szüntetni a gyógyíthatatlan 
izomrángásokat és rohamokat.
Míg a mély agyi stimuláció jól 
behatárolható betegségcsoportok  esetében hatásos, addig az Egyesült 
Államokban már az igazi  népbetegségnek számító depresszió orvoslására 
is használnak hasonló  beavatkozásokat, ami egy újabb lehetőséget vet 
fel az akadémikus  professzor szerint. Immár Magyarországon is sikerült –
 a pécsi klinikán –  egy önveszélyes, gyógyszeresen gyógyíthatatlan 
beteget  tünetmentesíteni. Mindez annak köszönhető, hogy már nem csupán 
az egyes  agyi központok izolált működését tudjuk vizsgálni, hanem az 
egész agyi  hálózatot, és így egyre több lelki betegség idegrendszeri 
hátterét  lehetséges feltérképezni, majd orvosolni – egy új, egyelőre 
kísérleti  stádiumban lévő eljárás révén például a memória javítására is
  remélhetőleg lehetőség nyílik.
Agyunk „újrahuzalozása” persze nagyon 
komoly etikai kérdéseket vet  fel. Az újabb beavatkozásokat már nem 
lehet állatkísérletek során  vizsgálni, hiszen bennük nincsenek meg a 
befolyásolni kívánt magasabb  rendű agyi funkciók, azaz óhatatlanul 
embereken kell kísérleteket  végezni, ennek pedig messzemenő etikai és 
jogi következményei vannak.  Hogyan lehet választani a tudományos 
haladás és a résztvevőkre jelentett  kockázat között? Olyan kérdés ez, 
amit egyre többször kell majd a  gyakorlatban is megválaszolni az 
agykutatások során, ahogyan azt is,  hogy meddig mehetünk el legbelső 
lényegünk újraírásában.
| Magyarországon is milliókon segíthet az agykutatás | 
| 
Az agykutatás nem csupán saját magunk 
megismerése miatt kiemelt  fontosságú, hanem közegészségügyi okból is, 
hiszen az idegrendszeri  eredetű betegségek egyre több embert érintenek 
és egyre több pénzt  emésztenek fel – a különböző agyi eredetű 
betegségek kezelésére 2010-es  adatok szerint évi 798 millió eurót 
kellett fordítani Európában, ami  nagyobb összeg, mint az összes nem 
agyi megbetegedés kezelésének  összköltsége. A helyzet ráadásul csak 
romlani fog, hiszen ezek jelentős  része úgymond civilizációs ártalom: 
az Alzheimer- és Parkinson-kórok  növekedő számáért az emberi életkor 
kitolódása felelős, az egyre  gyorsabb ütemben megjelenő technológiák 
pedig olyan adaptációs kényszert  okoznak agyunk számára, amely lelki 
betegségek (depresszió, szorongás,  stb.) sorához vezethet. 
Nem véletlen, hogy az agykutatás 
világszerte kiemelt téma. 2013-ban  az Egyesült Államok elnöke, Barack 
Obama 100 millió dolláros (mintegy 25  milliárd forint) támogatást 
jelentett be a B.R.A.I.N. agykutató  programra, amelyet 2015-re 
megdupláznak. Az Európai Unió 2014-et az „Agy  évének” nyilvánította, 
2013-ban pedig egymilliárd eurót (mintegy 300  milliárd forintot) 
fordított az agy minél tökéletesebb leírását célzó  Emberi Agy 
projektre. Ebbe a sorba illeszkedik a 2014 elején útnak  indított magyar
 Nemzeti Agykutató Program
 (NAP) is, amelynek 12 milliárdos költségvetése szerénynek mondható a  
fenti projektekhez képest, ám így is Magyarország jelenlegi legnagyobb  
tudományos vállalása. 
A nemzetközi Agy-díjas kutató, dr. 
Freund Tamás akadémikus által  vezetett programban a megismerés mellett 
kiemelt helyet foglal el a  felfedezések gyakorlatba való átültetésével 
foglalkozó klinikai modul  Dóczi Tamás vezetésével. A kutatások egyik 
fontos területe a krónikus  fájdalmak kezelése, hiszen ezek a korábban 
említett betegségeknél is  több embert érintenek: idegi alapú krónikus 
derékfájásban például  félmillió ember, a lakosság 5 százaléka szenved 
Magyarországon. A  2018-ig zajló NAP célja új terápiák, gyógyszerek 
kidolgozása, és ahol  lehetséges, ott a megelőzés segítése. | 
 




 





