Stefan Magnet az AUF1 műsorában a frissen nyilvánosságra került Epstein-aktákat értelmezi, és azt állítja: a dokumentumok egy „Epstein-rendszer” működésébe engednek bepillantást, amelynek lényege a hatalmi elit tagjainak kompromittálása és későbbi zsarolása. Elmondása szerint Jeffrey Epstein nem pusztán önálló bűnöző volt, hanem egy tágabb, nemzetközi hálózat kulcsszereplője, aki politikusokkal, milliárdosokkal és befolyásos körökkel ápolt szoros kapcsolatot, még azután is, hogy korábban már elítélték.
A műsor kiemel több, a levelezésekben és tanúvallomásokban szereplő, súlyos állítást: Epstein kapcsolatait Bill Gates-szel (járvány-szimulációs ötletek), a Rothschild-körhöz kötődő levelezéseket, valamint ukrajnai és geopolitikai ügyekre tett utalásokat is. Magnet szerint a hálózat célja a döntéshozók irányítása volt, és ebben a „mézesmadzag–csapda” módszer (kiskorúak, titkos felvételek, kompromittáló anyagok) központi szerepet játszott.
A videó másik nagy témája, hogy miért maradt mindez sokáig következmények nélkül: Magnet szerint a mainstream média, az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálati háttér részben eltussolta az ügyet. A műsor felveti azt is, hogy Epstein hírszerzési kapcsolatokkal rendelkezhetett, és több, erre utaló informátori állítást is idéz. A végkövetkeztetés: a valódi felelősök még nincsenek megnevezve, az akták teljes feltárása pedig politikai földrengést okozhat.
2026. február 2., hétfő
Az Epstein-rendszer: zsarolás, elit-hálózatok és a hallgatás falai
Ernst Wolff - a tokenizáció, az „új pénz” és a digitális kontroll forgatókönyve
A videóban Ernst Wolff a 2026. január 19–23. között Davosban megrendezett WEF-találkozót fordulópontként mutatja be: szerinte ez egy „gigantikus világrendszer-átalakítás” nyitánya volt. Állítása szerint a folyamat kulcsszereplője Larry Fink (BlackRock), és két fő téma emelkedett ki történelmi jelentőségűként: a vagyon tokenizációja és a pénzrendszer átalakítása.
Wolff érvelése szerint a tokenizáció lényege, hogy a különböző vagyonformák (ingatlanok, részvények, kötvények, nyersanyagok, műkincsek) digitális „tokenekké” válnak, és blokkláncon lesznek nyilvántartva, kereskedhetők. Ezt a WEF saját kommunikációjára hivatkozva úgy értelmezi, hogy 2026-tól egész eszközosztályok kerülhetnek „on-chain” térbe, ami szerinte azzal jár: a vagyon a gyakorlatban kikerül az emberek közvetlen birtokából, és csak addig „érhető el”, amíg az infrastruktúra (szerverek, energiaellátás, hozzáférési jogosultságok) működik – olyan szereplők kezében, amelyekben a nagy vagyonkezelők is érdekeltek.
A második pillér a pénz átalakítása: Wolff szerint a WEF három párhuzamos rendszert vázol fel: stablecoinok (magánkibocsátású, dollárhoz kötött digitális pénzek), CBDC-k (jegybanki digitális valuta) és deposit tokenek (digitalizált bankbetétek). Kiemeli, hogy a stablecoinok volumene megugrott, de eddig főleg kriptokereskedelmi tranzakciókban dominált, ugyanakkor a szabályozási alapokat világszerte gyors ütemben építik ki (EU MiCA, USA tervezett törvények, ázsiai és közel-keleti példák). Wolff ezt globálisan koordinált átállásként interpretálja.
A videó központi állítása, hogy a tokenizáció és az új digitális pénz nem pusztán pénzügyi modernizáció, hanem a társadalmi ellenőrzés infrastruktúrája. Wolff négy lépcsős „puzzle”-ként rakja össze: 1) vagyon tokenizálása, 2) készpénz megszüntetése és teljesen digitális tranzakciós tér, 3) digitális ID kötelezővé tétele, 4) mozgásszabadság korlátozása (15 perces városok, CO₂-büdzsék, később kínai típusú szociális kreditrendszer). Példaként említi Oxfordot mint pilot-projektet, ahol zónákra osztás, kamerás ellenőrzés és korlátozott autózási engedélyezés jelenik meg, illetve országos arcfelismerési fejlesztéseket is említ.
A záró részben Wolff mindezt a nemesfémek áremelkedésével köti össze. Azt állítja: az arany, ezüst, réz, platina iránti érdeklődés részben azért nő, mert a rendszerátalakítás kimenetele bizonytalan, és a „hatalmi elitek” (jegybankok, alapkezelők, hedge fundok) már pozíciót építenek. Szerinte ez csak az első hullám; a következő akkor jön, amikor a szélesebb lakosság is tömegesen fordul a nemesfémek felé – és így az emelkedő trend a válságok (háborúk, újrafegyverkezés, AI miatti munkahelyvesztés, életszínvonal-csökkenés) korszakában tartós maradhat, visszaesésekkel együtt is.