Gyerekeinknek lassanként történelmi
fogalomként kell magyaráznunk, hogy mit is jelentett valaha a “sorozás”
fogalma. Valószínűleg nem sokan sírják viszsza a kötelező katonai
szolgálatot, de egy dologra biztosan jó volt: nagy mintán országosan
reprezentatív felmérésekre adott lehetőséget egy bizonyos
korosztálynál. Egy ilyen felmérés eredményeiről számolunk be – kissé
megkésve – írásunkban.
Az 1998-as sorozáson majdnem 7 ezer 18 éves fiatalember kitöltött egy intelligenciatesztet.1 A vizsgálat a KSH mintavételi szakemberei által kidolgozott mintavételi eljárás alapján országosan reprezentatív mintán2 történt.
A vizsgálat során a KSH Népességtudományi Kutató Intézet3
nagyszámú háttérváltozóról gyűjtött adatokat. Cikkünkben néhány ilyen
változónak az összefüggéseit vizsgáljuk meg az intelligenciával, miután
egy rövid séta erejéig betekintést nyújtunk az Olvasónak az
intelligencia témakörének dzsungelébe.
Az intelligenciáról
Kevés pszichológiai szakmai kérdés
váltott ki olyan széles szakmai vitát és keltette fel olyan sok ember
érdeklődését, mint hogy mi is az intelligencia.4 Amikor száz
évvel ezelőtt Alfred Binet a francia Oktatási Minisztérium felkérésére
megalkotta az első intelligenciatesztet az iskolaérettség
vizsgálatára, valószínűleg nem is sejtette, micsoda szellemet engedett
ki a palackból. Az intelligenciának sok-sok elmélete, gyakran használt
vizsgálati módszerei vannak,5 az intelligencia fogalma része
a mindennapok beszélgetéseinek, még korunk legmagasabb szintű
megdicsőüléséig is eljutott: nemrégiben televízióshow keretében
izgulhattunk az ország intelligenciájáért.
Mi okozhatja az intelligencia
kiemelkedő népszerűségét? Valószínűleg az a hit, hogy az intelligencia
nem egyszerűen “általános értelmi képesség”, hanem a sikeres élet
feltétele. És valóban, ha intelligencián a lényeges problémák
meglátását, a problémák megoldásához szükséges stratégiák megtalálását
és gondos végrehajtását értjük, ez szinte mindenütt jól jön az életben.
Még akkor is így van ez, ha tudjuk, hogy ez távolról sem “minden”: az
egész életen át tartó tanulás,6 valamilyen speciális területen való kiválóság, az érzelmek intelligenciája,7 a kreativitás, a jóság, a bölcsesség8 mind-mind olyan emberi tulajdonságok, amelyek jelentősége legalább olyan nagy, mint az intelligenciáé.
Spearman – az “általános
intelligencia” fogalmának megalkotója – sohasem állította, hogy az
intelligens viselkedéshez pusztán valamiféle “okosságra” van
szükségünk. Az általános intelligencia fogalmába beletartozik, hogy
feltaláljuk magunkat új helyzetekben, hogy képesek vagyunk azt az
információt felidézni, amire éppen szükségünk van, hogy helyesen tudjuk
megítélni egy jelenség okait stb. Az “intelligens viselkedés” fogalmát
éppen azért kifogásolták sokan, mert annyira sok és sokféle tudás,
motivációs beállítottság és képesség gyűjtőedénye. Az emberek
sokféleképpen járulhatnak hozzá egy feladat megoldásához, és ezt a
képességüket egyetlen mérőszám nem tudja kifejezni. Sokkal izgalmasabb
kérdés, hogy mik azok a tevékenységek, amelyeket valaki előszeretettel
végez, és milyen képességeit tudja a siker érdekében mozgósítani. Hiba
lenne tehát túlbecsülnünk az intelligencia magyarázó erejét. Az
intelligencia még az “intelligenciát igénylő” munkában nyújtott
teljesítmény varianciájának is csak a 10 százalékát magyarázza.
A munkahelyi teljesítményt befolyásoló
tulajdonságok – irányítóképesség, kezdeményezőkészség, képesség
emberek munkájának megszervezésére stb. – személyes értékrenden
alapuló, komplex motivációs beállítódások. Az életben való sikerhez
kitartásra és újításra, előrelátásra és spontaneitásra,
kapcsolatteremtésre és önálló munkára egyaránt szükség van. Ezek a
kompetenciák olyan feladatokban mutatkoznak meg, amelyeket az ember
nagyon fontosnak tart, amelyek megoldására komoly erőfeszítést tesz.9
Ha valamelyik ilyen típusú
kompetenciánk hiányzik, többnyire egy másikat használhatunk fel a
probléma megoldása érdekében, általánosságban véve azonban minél több
ilyen kompetenciával rendelkezünk, annál nagyobb esélyünk van a
sikerre. Jól látszik tehát, hogy a kognitív teljesítmények mögött
nemcsak kognitív, hanem érzelmi és motivációs folyamatok is
meghúzódnak. De azért az intelligencia jelentősége nem kérdőjelezhető
meg: ha nem is garantálja a munkahelyi sikert, a szükségesnél
alacsonyabb színvonala sikertelenséghez vezet. (Albert Einstein
megfogalmazásában: “Csak két végtelen dolog van: az univerzum és az
emberi butaság, de az előbbiben nem vagyok biztos.”)
Az intelligencia és
a társadalmi-gazdasági háttér
Az amerikai hadseregben az első
világháborúban végzett intelligenciavizsgálatok óta az intelligencia és
a társadalmi-gazdasági háttér közötti összefüggés a pszichológia egyik
legjobban bizonyított tétele. A negyvenes években az amerikaiak több
mint 80 ezer ember vizsgálatával mutatták ki a többé-kevésbe
nyilvánvaló tényt: bizonyos foglalkozású emberek (könyvelők,
tanárok) átlagos intelligenciája magasabb más foglalkozást végző
emberekénél (gépkezelők, mezőgazdasági munkások), lényegében a
foglalkozások társadalmi-gazdasági státusának megfelelően (noha
természetesen az egyéni különbségek minden foglalkozási csoporton belül igen nagyok).10
A szülők társadalmi-gazdasági státusa
(foglalkozásának jellege) és a gyerekek intelligenciája közötti
összefüggést is régóta ismerjük: Amerikában a negyvenes években a
fizikai dolgozók és a felsőfokú végzettségűek gyerekeinek átlagos
intelligenciája között 20 pont (több mint 1 szórás [SD]) különbség volt
óvodáskorukban, és ez a különbség lényegében változatlan maradt 18
éves korukig.
Arthur Jensen 1969-es cikkével került
újra az érdeklődés középpontjába a vita: intelligenciánk elsősorban
öröklött vagy környezeti/nevelési tényezőktől függ-e. Jensen szerint az
intelligenciát döntő részben genetikai tényezők határozzák meg, azért
az amerikai feketék és fehérek intelligenciája közötti (kb. 1
szórásnyi) különbség is genetikai eredetű – és így a kisebbségi
felzárkóztató programok eleve kudarcra vannak ítélve.11
Herrnstein és Murray “A haranggörbe”
című könyve 1994-ben újra középpontba állította a kérdést: a társadalmi
rétegek közti egyenlőtlenségek okozzák-e az intelligenciában mutatkozó
eltérést, vagy fordítva, az IQ öröklött eltérései határozzák meg a
társadalmi rétegződést. A válasz valahol az “is-is” környékén lehet. A
jó iskolák többnyire az értelmesebb fiatalokat keresik, de hogy végül
ki milyen iskolába és hány évig jár, azt az értelmi képessége mellett a
társadalmi-gazdasági háttere határozza meg.
Az intelligenciakutatások egyik
legmeglepőbb eredménye, hogy az emberiség intelligenciatesztekkel mért
intelligenciája rohamosan növekszik (30 évente 1 szórással). Érdekes,
hogy az amerikai feketék intelligenciájának gyarapodása valamivel
nagyobb, mint a fehéreké, így a feketék 1995-ös átlagintelligenciája
megegyezik a fehérek 1945-ös átlagintelligenciájával. “Ennélfogva a
fajok közötti IQ-különbség környezetelvű magyarázatának csak a
következőt kell feltételeznie: a feketék átlagos környezete 1995-ben
ugyanolyan volt, mint a fehérek 1945-ös átlagos környezete.” “Ezt én
nem találom teljességgel valószínűtlennek” – teszi hozzá Flynn, az
intelligencianövekedés jelenségének felismerője.
Az általunk használt
intelligenciateszt
Vizsgálatunkban egy nemzetközileg
általánosan használt nem verbális teszt, a Raven Progresszív Mátrixok
(RPM) egy viszonylag új, “középnehéz” változatát, az úgynevezett RPM Sztenderd Pluszt (SPM+) használtuk.12
A teszt 3 (breve) 3-as formában elrendezett ábrákból áll, melyek közül
egy hiányzik. A feladat a hiányzó ábra kiválasztása a megadott nyolc
lehetőség közül. A feladatok fokozatosan nehezednek: valójában az a
kérdés, hogy a vizsgált személy meddig (milyen komplexitási szintig)
képes eljutni a feladatok megoldása során.
Torzultak-e az eredményeink?
A vizsgálati eredmények értékelése
előtt az volt az egyik aggodalmunk, hogy vajon a sajátos vizsgálati
helyzet mennyiben torzította a teszteredményeket. Más szóval: a
jelöltek mennyiben próbáltak valóságos képességeiknél gyengébb
teljesítményt produkálni, abban a reményben, hogy a gyenge
teszteredmény hozzásegítheti őket ahhoz, hogy felmentést nyerjenek a
sorkatonai szolgálat kötelezettsége alól. Ez az aggodalmunk jórészt
alaptalannak bizonyult.
A biztonság kedvéért az átlagosnál 4
szórással kisebb értékeket – a vizsgált személyek 0,2 százalékát –
kihagytuk a további feldolgozásból.
Az eredmények átlaga pontosan megfelel a romániai 18 évesek reprezentatív vizsgálatakor kapott értékeknek.
A szocio-ökonómiai státus mutatója
Mivel a család anyagi helyzetét
firtató kérdésre csak a vizsgálati személyek rendkívül alacsony
százaléka válaszolt, ezért a vizsgált fiatalok szocio-ökonómiai
státusát egyéb adatokból kellett megbecsülnünk. Vizsgálatunkban a szülők iskolázottságának összesítéséből
nyert adatot tekintettük úgy, mint a gyerek szocio-ökonómiai
csoportjának meghatározója. A következőkben bemutatjuk, hogy a szülők
iskolázottsági szintje meghatározó befolyást gyakorol a család és a
gyerek életkörülményeinek igen széles körére.
A szülők iskolázottságát a következőképpen jellemeztük:
* 0 pontot kapott az a szülő, aki kevesebb mint 8 osztályt végzett,
* 1 pontot kapott az, aki elvégezte a 8 osztályt,
* 2 pontot kapott az, aki középiskolai végzettséget szerzett, és
* 3 pontot kapott az, aki felsőfokú végzettséget szerzett.
Hazánk lakosságának iskolázottsága
igen szomorú képet mutat: csaknem 1 millió munkaképes ember nem végezte
el a 8 osztályt. Ez a helyzet súlyosabb a férfiak körében: a férfiak
közül többen nem végezték el a 8 osztályt, és kevesebben rendelkeznek
középiskolai végzettséggel, mint a nők közül.
Magyarországon különösen igaz, hogy
“hasonló hasonlóval házasodik össze”. A vizsgálaton részt vett fiatalok
csaknem felének mindkét szülője 8 osztályt végzett, és a fiatalok
szüleinek kétharmada azonos iskolai végzettségű. Talán érdemes
megjegyezni, hogy miközben 2 olyan párt találtunk, ahol az apa
középiskolai végzettségű és az anya a 8 osztályt végezte el, 100 olyan
pár volt a mintánkban, ahol ez a felállás “fordított”, és miközben az
egyetemet végzett apa – 8 osztályt végzett anya párok száma 65, az
egyetemet végzett anya – 8 osztályt végzett apa párok száma 154.
Mintánkban 27 fiatal édesanyja felsőfokú végzettségű, édesapja viszont a
8 osztályt sem végezte el, de egyetlen olyan fiatalember sem volt a
vizsgált csoportban, akinek az apja felsőfokú végzettséget szerzett, ám
az anyja a 8 osztályt sem végezte el.
A két szülő iskolázottságának aránylag
szoros összefüggése (korrelációs együtthatóval kifejezve 0,57)
lehetővé tette, hogy a két szülő végzettségét öszszeadva egy új mutatót hozzunk létre. A továbbiakban ezzel a mutatóval jellemezzük a vizsgált fiatalok szocio-ökonómiai státusát.
A szocio-ökonómiai státussal összefüggő tényezők
A két szülő iskolázottságának
összeadásából kapott érték – a szocio-ökonómiai státus – vizsgálatunk
szerint összefüggést mutat többek közt:
1. a fiatal sorozáskori legmagasabb iskolai végzettségével (iskolázottságával),
2. a fiatal lakhelyének településtípusával,
3. a katonai alkalmassággal,
4. azzal, hogy van-e számítógép a családban,
5. azzal, hogy hány könyv van a családban,
6. a fiatal testmagasságával,
7. azzal, hogy a fiatal hetente hányszor zuhanyozik, illetve mos fogat,
8. a fiatal táplálkozási szokásaival,
9. azzal, hogy a fiatal dohányzik-e (a magasabb végzettségű szülők gyermekei ritkábban dohányoznak).
Ezek az összefüggések nem feltétlenül
jeleznek közvetlen ok-okozati kapcsolatot a szülők iskolázottsága és a
fent felsorolt jellemzők között, inkább arra mutatnak rá, hogy ezek
mögött a jellemzők mögött létezik egy közös faktor – a szocio-ökonómiai
státus -, amely rendkívül széles körben és igen jelentős mértékben
befolyásolja az emberek lehetőségeit, viselkedését, teljesítményét.
Az első 4 összefüggést néhány
mondatban külön is bemutatjuk, mielőtt rátérnénk tanulmányunk fő
témájára, az intelligencia és a szocio-ökonómiai státus kérdésére.
1. Iskolázottság
A 18 éves fiatalok legmagasabb iskolai végzettsége
erősen függ a szülők végzettségétől. Gyakorlatilag csak olyan
családban fordul elő, hogy a gyerek sorozáskor még nem fejezte be az
általános iskolát, ahol a szülők végzettsége is legfeljebb a befejezett
8 osztály. Számunkra megdöbbentő tény, hogy azok közül a fiatalok
közül, akiknek egyik szülője sem fejezte be az általános iskolát, egy
sem jutott el gimnáziumba vagy szakközépiskolába. A középiskolába
kerülés esélye a szülők iskolázottságával egyenes arányban nő.
Szakmunkásképző intézetbe a közepes
szocio-ökonómiai hátterű fiatalok mennek. Az ennél hátrányosabb
helyzetből indulók feltehetően nem jutnak el a szakmunkásképző
intézetbe, az ennél előnyösebb családi hátterűek számára pedig a
szakmunkásképző intézet nem nyújt vonzó alternatívát. Ők az általános
iskola után gimnáziumba vagy szakközépiskolába mennek, vagy egyáltalán
nem tanulnak tovább. Erről tanúskodik, hogy a szakmunkásképző intézetet
végzettek aránya a 2-es szocio-ökonómiai státus (általában mindkét
szülő 8 osztályt végzett) esetén a legmagasabb, és ez az arány mindkét
irányban csökken.
2. A település jellege
A magyarországi viszonyoknak
megfelelően a minták legnagyobb szegmensét (38 százalékát) a
kistelepülésekről jövők teszik ki. Az egyes településtípusok – falu,
kisváros, közepes város, nagyváros, Budapest – iskolázottsága
jelentősen eltér egymástól: a nagyobb településeken arányaiban több a
felsőfokú végzettségű és kevesebb azoknak a száma, akik legfeljebb 8
osztályt végeztek.
3. A katonai alkalmasság
Érdekes adalék, hogy a családi háttér
és a katonai alkalmasság között milyen jelentős az összefüggés: a
nagyon kedvező és a nagyon kedvezőtlen hátterű fiatalok lényegesen
magasabb arányban bizonyultak (ideiglenesen vagy véglegesen)
alkalmatlannak a katonai szolgálatra, mint az átlagos családi
hátterűek.
4. Könyvek száma a családban
Több vizsgálat kimutatta, hogy a
“kulturális javak birtoklása” és az iskolai teljesítmény közötti
összefüggés még a család anyagi körülményei és a teljesítmény közötti
összefüggésnél is szorosabb. (Magyarországon a “kulturális javakkal
rendelkező” és “nem rendelkező” családok gyermekeinek olvasási
teljesítménye között a nemzetközi átlagnál jóval nagyobb a különbség.13)
A mi vizsgálatunkból is egyértelműen
kitűnik, hogy a családban található könyvek száma szoros kapcsolatban
van a szülők iskolai végzettségével: ahol a szülők iskolai végzettsége
legfeljebb a 8 osztály, ott jó, ha néhány könyv előfordul a családban,
míg a felsőfokú végzettséggel is rendelkező családokban szinte
általános az 50 könyv fölötti méretű “könyvtár”.
A szocio-ökonómiai háttér
és az intelligencia
Mint azt a bevezetőben is jeleztük, a
szakirodalomban jól dokumentált jelenség, hogy a magasabb
szocio-ökonómiai hátterű fiatalok általában jobb teljesítményt érnek el
a gondolkodóképességet vizsgáló teszteken. Például Csapó Benő
kimutatta, hogy az induktív gondolkodás fejlődését – és így a tanulók
képezhetőségét – jelentősen befolyásolja a szülők iskolázottsága.14 A
szülők iskolai végzettségével meredeken emelkedő
matematikateljesítményt tapasztaltak minden vizsgált életkorban a
Monitor ’86 vizsgálatban.15 “Az iskola – úgy tűnik – hiába szeretne a társadalmi esélyegyenlőség ágense lenni” – jegyzi meg az adatokról Báthory Zoltán.16
A szocio-ökonómiai háttér (illetve a szülők iskolázottsága) és az
intelligencia közötti összefüggést a mi vizsgálatunk is egyértelműen
kimutatta: a szülők iskolázottságával egyértelműen nő a fiatalok
teljesítménye az intelligenciatesztben. Különösen szembeszökő annak a
100 fiatalnak a rendkívül gyenge eredménye, akiknek egyik szülője sem
végezte el a 8 osztályt, de nagy az “ugrás” a két következő csoport
között is: a 8 osztályt végzett szülők gyermekeinek intelligenciája
lényegesen jobb azoknál, akiknek csak az egyik szülője végezte el az
általános iskolát. Azoknak a sorköteleseknek, akiknek a szülei
középiskolát végeztek, lényegesen jobb az intelligenciája, mint a 8
osztályt végzett szülők gyermekeinek. A felsőfokú végzettségű szülők
gyermekeinek a teljesítménye volt átlagosan a legjobb az
intelligenciatesztben.
A nagy minta miatt a két szülő hatása
külön-külön is vizsgálható volt. A várható eredményt kaptuk: mind az
anya, mind az apa iskolázottsága hatással van a gyerek
intelligenciájára, de az anya iskolai végzettsége – a felsőfokú
végzettségűek csoportjától eltekintve – lényegesen jobban. (Teljesen
iskolázatlan apa mellett például az anya iskolázottságának
növekedésével a gyermek teljesítménye drasztikusan nőtt az alkalmazott
intelligenciatesztben.)
Iskola és intelligencia
Sok vizsgálat kimutatta, hogy az
iskolázottabb emberek általában intelligensebbek, noha az iskola
hatását a gyerek intelligenciájára nem is olyan könnyű kimutatni.
Mindenesetre a mi vizsgálatunkban is a legalacsonyabb végzettségű
fiatalok teljesítettek a leggyengébben az intelligenciatesztben. A
vizsgálatunk ugyanakkor azt is kimutatta, hogy a szakmunkásképző
intézetekbe kerüléskor kontraszelekciós hatások (is) érvényesülnek: a
magas iskolázottságú szülők nem küldik a szakmunkásképző intézetbe
gyermeküket, és a szakmunkásképző intézetek tanulóinak teljesítménye –
többek között emiatt is – lényegesen elmarad a gimnazisták és
szakközépiskolások teljesítményétől az alkalmazott
intelligenciatesztben. Az a tény pedig, hogy a sorozáskor – azaz 18
évesen – a csupán általános iskolát végzett fiatalok átlagos
intelligenciaszintje is meghaladja a szakmunkásképző intézetben végzett
fiúk eredményét, azt mutatja, hogy számos intelligens fiatal, aki nem
akart vagy nem tudott gimnáziumba vagy szakközépiskolába jutni, úgy
gondolta, hogy a szakmunkásképző intézet nem nyújt számára elfogadható
alternatívát.17
Iskolai teljesítmény és intelligencia
Az iskolai osztályzatok és az
intelligencia közötti összefüggést vizsgáló kutatások a két világháború
idején szoros (0,7 körüli) korrelációt találtak. Az iskolai
osztályzatok és az intelligencia között a mi vizsgálatunkban is szoros
az összefüggés az általános iskolában (r=0,5-0,6). A gimnáziumban és a
szakközépiskolában ez az összefüggés lényegesen gyengébb (r=0,2), a
szakmunkásképző intézetekben pedig gyakorlatilag elhanyagolható. Ez
utóbbi jól magyarázható azzal, hogy ezekben az intézetekben a jó
iskolai teljesítmény gyakran valamilyen manuális készséghez – és nem az
általános intelligenciához – kötődik.18
Település és intelligencia
Amint azt korábban említettük, az
egyes településtípusokon eltérő a lakosság iskolázottsága. Láttuk, hogy
az iskolázottsággal mért szocio-ökonómiai státus milyen jelentős
hatással van a gyerek intelligenciájára, így nem meglepő, hogy az egyes
településtípusokból származó fiatalok intelligenciatesztben nyújtott
eredménye is jelentősen eltér egymástól: a kistelepüléseken lakók
átlagos intelligenciája kisebb a kis- és közepes városokban lakókénál,
és a nagyvárosi/budapesti lakosok átlagos intelligenciaértékei
bizonyultak a legmagasabbnak.
Ha azonban a szülők iskolázottságának
hatását kiszűrjük, akkor önmagában az, hogy a fiatal milyen településen
lakik, nem mutat szignifikáns összefüggést az intelligenciával.
Számítógép és intelligencia
Gyakran felmerülő hipotézis, hogy a
technikai környezet fejlettsége befolyásolja az intelligencia
kialakulását. Érdemes tehát összehasonlítanunk a számítógéppel
rendelkező és nem rendelkező vizsgálati személyek intelligenciáját.
Természetesen számítottunk rá, hogy
szignifikáns eltérést kapunk, ám a kapott eltérés nagyságrendje így is
meglepő: a számítógéppel rendelkező családban felnőtt gyerekek
intelligenciája messze meghaladja a számítógéppel nem rendelkezők
intelligenciáját.
Az eredmény értelmezésénél figyelembe
kell vennünk, hogy ez a változó is nagyon erősen összefügg a család
(iskolázottsággal kifejezett) szocio-ökonómiai státusával: a mi
vizsgálatunk szerint is igaz, hogy az egyre magasabb szocio-ökonómiai
státusú családokban egyre nagyobb valószínűséggel találunk
számítógépet. Azokban a családokban, ahol egyik szülő sem fejezte be az
általános iskolát, egyetlen esetben sem találtunk számítógépet, míg az
olyan családokban, ahol mindkét szülőnek felsőfokú végzettsége van, az
esetek 70 százalékában számítógépet is találunk.
Érdekes, hogy ott, ahol legalább az
egyik szülő felsőfokú végzettségű, a számítógép megléte vagy hiánya
nincs hatással a fiatal intelligenciájára. Ezt esetleg magyarázhatná az
a gyakran emlegetett hipotézis, hogy a számítógép-használat elveszi az
olvasástól az időt. Adataink azonban nem támasztják alá ezt a
hipotézist. Azokban a családokban, ahol számítógép van, semelyik
szocio-ökonómiai kategóriában sem találunk kevesebb könyvet, mint a
számítógéppel nem rendelkezőknél. Ellenkezőleg, szinte minden
kategóriában szignifikánsan több könyvet találunk a számítógéppel
rendelkező családokban.
Az intelligencia
és egyes biológiai tényezők
Az intelligenciát biológiai és környezeti tényezők együttesen határozzák meg.
A következő táblázat azt mutatja be, hogy a születéskori testsúlynak a sorozáskor mért intelligenciával mutatkozó összefüggése lényegesen lazább és öszszetettebb, mint például a sorozáskori testmagassággal
mutatkozó összefüggése. Ez összességében arra utal, hogy az
intelligencia biológiai meghatározottsága kisebb, mint a testmagasságé.
A születéskori testsúly és a születéskori testhossz között – természetesen – rendkívül szoros, 0,7-es korrelációt találunk.
A születéskori testsúly és a sorozáskori
* testmagasság közötti korreláció 0,3,
* testsúly közötti korreláció 0,2,
* intelligencia közötti korreláció 0,1.
A kérdés vizsgálatakor érdemes
megfigyelnünk, hogy az intelligencia és a születéskori testsúly közötti
fenti korreláció a teljes vizsgált csoportra vonatkozik. Ha azonban a
vizsgált csoportot kettéosztjuk alacsony és magas szocio-ökonómiai
státusú gyermekre, akkor azt találjuk, hogy még ez a rendkívül gyenge
összefüggés is csak az alacsony státusú gyermekek esetében van jelen,
magas státusú gyermekek esetében ilyen összefüggést nem találunk.
A születéskori testsúly és az
intelligencia közötti összefüggés vizsgálatakor kiinduló
feltételezésünk az volt, hogy az alacsony születési testsúly
kedvezőtlenül befolyásolhatja a felnőttkori intelligenciát. E
feltételezés vizsgálatakor természetesen figyelembe kell vennünk azt
is, hogy a legalacsonyabb (0-2) szocio-ökonómiai helyzetű családokban a
gyermekek születési súlya szignifikánsan alacsonyabb.
Sikerült kimutatnunk azt is, hogy a
rendkívül alacsony születési testsúly csak alacsony státusú családban
jár együtt alacsonyabb felnőttkori intelligenciával.
E jelenség egyik lehetséges
magyarázata, hogy bár a rendkívül alacsony születési súly valóban
hátrányos lehet az intelligencia kialakulása tekintetében, kedvező
környezeti feltételek mellett ez a hátrány kiegyenlítődik.
Intelligencia és táplálkozás
A vizsgálatban részt vevők 19 élelmiszerfajtáról megadták, hogy azokat milyen gyakorisággal fogyasztják. Ezekből a válaszokból táplálkozási szokási kategóriákat alakítottunk ki oly módon, hogy megvizsgáltuk az egyes élelmiszerfajták fogyasztása közötti összefüggéseket.
Ezt követően faktoranalízis
segítségével 3 táplálkozási kategóriát különítettünk el: gyorséttermi
(hamburger, hot-dog, kóla, chips); egészséges (nyers zöldség, gyümölcs,
tejtermék) és zsíros táplálkozást.
Mint várható volt, a táplálkozási
szokások jelentősen eltérnek a különböző szocio-ökonómiai státusú
vizsgálati személyek esetében.
A nagyon alacsony és a nagyon magas
státusú fiatalok kevesebb gyorséttermi élelmiszert fogyasztanak –
valószínűleg egészen eltérő okból.
Az alacsony és magas szocio-ökonómiai státusúak sokkal több zsíros ételt esznek.
A magas szocio-ökonómiai státusúak sokkal több egészséges élelmiszert fogyasztanak.
A fentiek ismeretében nem meglepő,
hogy összességében az egészséges táplálkozás pozitívan (r=0,247), a
zsíros táplálkozás negatívan (r= -0,19) korrelál, míg a gyorséttermi
táplálkozás nem mutat összefüggést az SPM+ pontszámokkal. A
táplálkozási szokások az alsó három szocio-ökonómiai státusú csoporton
belül is összefüggést mutatnak az intelligenciával.
Összefoglalás
Írásunkban “csemegéztünk” a 18 éves,
sorozáson megjelent fiatalok szocio-ökonómiai státusa és
intelligenciája közötti összefüggések között. A vizsgálat eredményei
azt mutatják, hogy az alacsony szocio-ökonómiai státusú vizsgálati
személyeknél lényegesen gyakrabban állapítható meg szignifikáns
összefüggés a környezeti tényezők és az intelligencia között, mint a
magas státusú személyek esetében.
A szülők iskolázottsága és a fiatalok
intelligenciája közötti szoros kapcsolat arra figyelmeztet, hogy a
leszakadó, nehéz helyzetű családok felzárkóztatása nem csupán a ma élő
nemzedék élete szempontjából fontos szociális feladat, de a nemzet
jövőjét meghatározó, égető társadalmi szükségszerűség.19
Az iskolázottság és az intelligencia
közötti szoros kapcsolat nem bizonyítéka annak, hogy az iskola
elősegíti az értelmi képességek fejlődését. További vizsgálatoknak
kellene eldöntenie, hogy ez az összefüggés az iskola fejlesztő vagy
csak szelekciós hatásának tudható-e be. Ez lényeges különbség az
iskolarendszer társadalmi szerepének szempontjából. Ha az
iskolarendszer képes az intelligencia fejlesztésére, ez arra utalna,
hogy – jelenlegi formájában is – alkalmas lehet az elmaradottak
felzárkóztatására, és hozzájárulhat egy igazságosabb társadalom
megteremtéséhez. Ha azonban csak a fennálló viszonyok konzerválásának
eszköze, akkor alapjaiban szorul megváltoztatásra.20
A pszichológia kompetenciája egyrészt
abból áll, hogy felhívja a társadalom figyelmét, hogy a változtatás
útja az alacsony szocio-ökonómiai státusú emberek esetében a gazdasági
körülmények alapvető megváltoztatása, ami viszont az iskolázottság
szintjének jelentős emelése nélkül elképzelhetetlen.21
Másrészt abból, hogy megtalálja azokat a módszereket, amelyekkel a jobb
körülmények között élők gondolkodóképessége is növelhető.
Tanulmányunkban csoportok közötti
különbségeket vizsgáltunk. A feltárt összefüggések statisztikailag
szignifikánsak. Tudatában vagyunk annak, hogy minden ember külön világ,
csak rá jellemző élettörténete, személyisége, ismeretei, képességei
vannak. A környezetünk befolyásolja, hogy mivé válhatunk, de ettől még
megmarad az egyén felelőssége a saját sors alakításáért. Nehéz azonban a
kitörés a társadalmi meghatározottságból. Ha azt akarjuk, hogy
mindenki megvalósíthassa a benne rejlő lehetőségeket, akkor az emberek
számára emberhez méltó körülményeket, feltételeket kell teremteni:
olyan országot, amelyben mindenkinek lehetősége van rá, hogy iskolába
járjon, és erre a családjától vagy ennek hiányában a társadalomtól
kellő támogatást is kapjon. Ahol nem a létért folytatott elkeseredett
küzdelemmel telik el a család élete. Továbbá olyan iskolát, amelybe
érdemes járni, mert érdekes és fejlesztő.
http://jovonk.info/2014/09/18/tanulmany-magyar-fiatalsag-allapotarol